Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-08 / 14. szám

Az úrvacsora ajándéka ,

lleinéii^ség

JÉZUS AZON AZ ESTÉN, AMIKOR UTOLJÁRA VOLT EGYÜTT TANÍTVÁNYAIVAL, „vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta tanítványainak, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újra iszom veletek Atyám országában”. így örökíti meg nagycsütörtök eseményeit az evangélista, és ennek a páratlan eseménynek örömét éli át rha is a gyülekezet, amikor az úrvacsorában találkozik Jézussal és egymással.

Szomorú események követték akkor azt az együttlétet: árulás, megtagadás, kínhalál várt a Mesterre, és az együtt elköltött páskavacsorát is beárnyékolta már a kereszt. Jézus tudja, hogy milyen szenvedés vár reá, és halála mennyire megrendíti majd tanítványai hitét, ezért erősíti őket az úrvacsora ajándékával, és ígéri nekik, hogy eljön az idő, amikor újra együtt lesznek majd az Atya országában. Az utolsó vacsora igéi Ígéretet is hordoznak. Jézus megígéri Isten országának beteljesedését és azt is, hogy Ő ismét eljön tanítványaihoz. ígérete zálogául Jézus az úrvacsorában nem kevesebbet ad, mint önmagát! Ezért minden úrvacsoravétel magában hordozza azt a páratlan lehetőséget, hogy abban találkozunk Jézussal, és átéljük azt a csodát, hogy részeseivé lehetünk azoknak az eseményeknek, amelyek ott és akkor értünk .is történtek. „Érettelek adatott" és érettetek kiontatott” — mondja Jézus, ezért merhetjük hinni, hogy ami a passióban történt, az értünk is történt.

TUDJUK AZT, HOGY AZ ELSŐ KERESZTYÉNEK MILYEN NAGY BECSBEN TARTOTTÁK AZ ÚRVACSORÁT. Hittek Jézus ígéretében, és várták érkezését. A cselekedetek könyve megemlékezik arról, hogy mindennap egy akarattal együtt voltak, a kenyeret házanként megtörték és uj.ipngással és tiszta szívvel részesültek az ételben. Drága és örömteli eseménynek tudták, hogy az úrvacsora megszentelt jegyeiben magával Jézussal találkozhattak. Éppen ezért az úrvacsora számunkra is mindenekfelett órömalkalom, ahol bűneink ellenére is ízelítőt kapunk a remeit és várt beteljesedésből, abból az igazi és zavartalan örömből, amit Jézus ígér nekünk, hogy majd „újra iszom veletek Atyám országában.”

LUTHER A NAGY KÁTÉBAN ÍGY TANÍT MINKET MEGBECSÜLNI AZ ÚRVACSORÁT. „Aligha lehet keresztyénnek nevezni azt, aki megveti az úrvacsora ajándékát, mert ezzel Jézust magát is megveti. Mert amikor Jézus azt mondta: „ezt cse- lekedjétek”, akkor ezek az igék nekünk szólnak és parancsolnak. Arra köteleznek mindenkit, hogy aki keresztyén akar lenni, az éljen a szentségekkel.” Majd így folytatja: „Nem • kényszerből,

mintha emberek szorítanának rá, hanem azért, hogy az Úr Krisztusnak engedelmeskedjék és kedveskedjék.”

DE SZÓLJUNK MOST AZ ÚRVACSORA MÁSIK NAGY AJÁNDÉKÁRÓL, a testvén együttlét öröméről is. Nincs fnég egy hely a világon, ahol annyira különböző emberek tudnak testvérként találkozni egymással, mint éppen az úrvacsorában. Ezért fájdalmas, ha azok, akiket Isten testvérként szán egymásnak, éppen asztalánál néznek farkasszemet egymással. Bűnbánattal kell arra gondolnunk, hogy az első testvérgyilkosság is az oltár körül történt, amikor Káin megölte testvérét, Ábelt. Ezt az első gyilkosságot azóta követte sok száz és ezer, az oltár körül is, és attól távolabb is, de mindenképpen az Ür színe előtt. A legnagyobb öröm pedig az, hogy ha

Isten gyermekeiként, testvérekként tudunk együtt élni, békében, szeretetben és megbocsátásban. Mert csak így lehet reményünk arra, hogy nekünk is megbocsát a mi Urunk, és földi vándorlásunk végén asztalánál helyet foglalunk.

MIKOR LESZ MINDEZ? Mikor lesz valósággá Jézusnak ez az ígérete, hogy „majd újra iszom veletek”? Anélkül,- hogy Jézus ígéretét a jelenbe oldanánk, és megfosztanánk ígéretjellegétől, hisszük és hirdetjük, hogy Jézus ma is velünk van, és holnap is velünk lesz. Csodálatos hid az

Március 11-én, böjt második vasárnapián a Teológiai Akadémia nyolc hallgatója dr. Selme- czi János otthonigazgató vezetésével teológusnap keretében szolgált a balassagyarmati és a gondozása alatt álló ipolyszögi, szécsényi és benczurfalvai gyülekezeteinkben.

EZ A FRISS, VERÖFÉNYES TAVASZI VASÁRNAP boldog örömünnep volt gyülekezeteink számára. A jövő lelkészei találkoztak a gyülekezetekkel, és szolgáltak nekik Isten dicsőségére és lelki épülésükre, istentiszteleteken, böjti délutánon Ipolyszögön és böjti esten Balassagyarmaton.

A menetrend szerint kialakított program igen gazdag és változatos volt. Balassagyarmaton délelőtt 9 órakor Mosoni Edit IV. évf. hallgató, Szécsényben délelőtt 10 órakor Koskai Erzsébet

III. évf. hallgató, ugyanebben az időben Benczurfalván Varsányi Ferenc IV. évf. hallgató szolgált (igehirdetéssel, ahol a kántori szolgálatot Lupták György III. évf. hallgató látta el, és délelőtt 10 órakor Ipolyszögön Seben István IV. évf. hallgató prédikált.

BALASSAGYARMATON, a 10 órai istentiszteleten dr. Selmeczi János otthonigazgató hirdette az igét. Nagyon megfogta a gyülekezetei, hogy az igazgató a liturgiába bevonta Mosoni Edit, Karcsics Magdolna, Hamvay Mária és Verasztó Sándor hallgatókat, és így az istentisztelet nem monológ volt csupán, hanem elevenen pergő dialógussá változott. Éppen ezért ez a forma előremutató.

úrvacsora, mert egyaránt összeköt minket Jézussal is, kortár-- sainkkal is, de különböző nemzedékeket is. mert szerzője az a Jézus, aki tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz. Ez a Jézus pedig ma is hív minden megfáradtat és megterheltet, és szolgál nekik szétosztva önmagái. Ö ma is szolgát nekünk belealázkodva, egy falat kenyérbe, és egy korty italba, és gyógyítja ma is a test és a lélek sebeit. Ezért lehet az úrvacsora életünk öröme és reménysége, de a szolgáló keresztyén élet hordozója és erőforrása

Délután 2 órakor Ipolyszögön böjti délután keretében szolgáltak valamennyien teológusaink. A nagy számú gyülekezet áhítattal és nagy szeretettel hallgatta fiatal testvéreink bizonyságtételeit prózában, versben és énekszámok tolmácsolásában.

Este 6 órakor böjti estet tartottak a balassagyarmati gyülekezetben. összefoglaló címe: „A hit harca és jutalma” volt. Böjt 2. vasárnápja evangéliuma (Mt 15, 21—28) adta programúk átfogó keretét. Minden bizonyság- tétel, verfcmondás és énekszám a hit harcát és diadalát tükrözte. A böjti esten mind a nyolc hallgató szolgált: Seben István, Varsányi Ferenc, Mosoni Edit IV. évf. hallgató, Koskai Erzsébet, Lupták György (az énekkart vezette) III. évf. hallgató és Karcsics Magdolna, Hamvay Mária, Verasztó Sándor I évf. hallgató. A gyülekezet nagy figyelemmel és szeretettel fogadta bizonyság- tételüket, és felejthetetlen hitélménnyel lett gazdagabb a jövendő lelkészeivel való találkozás által.

GYÜLEKEZETI TAGJAINK MELEG VENDÉGLÁTÓ SZERETETTEL vették körül teológusainkat, és nemcsak szívük tárult ki, hanem áldozatos szere- tetüket is megmutatták lelkészképzésünk ügye iránt. A teológusnapi offertóriumok végösszege 14 300 Ft volt. A gyülekezeteink és a jövő lelkészeinek találkozása így vált kölcsönösen lelkekben és anyagiakban is megáldottá.

Garami Lajos

Veczán Pál

Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből

Nagyszombati ének

Tki/Arm: O. Tstejienr

Pi-tY

Si- rod ólén I- íme beken Tf- Heu«.mór békéssé-güwk.

Ho<yj Ha-Ioit lelkonk-[eltá-masz^Te Hal-tő! me^vní-év- tünk.

Elvégezted Szent művedet,

Üdvösség Kősziklája,

S megnyugodtál sok kín után Sziklasírba bezárva.

Élettelen És hidegen

Fektettek sírba téged. *

Halálba vitt a szeretet,

Mely értünk lánggal égett.

Mért rettegnénk Sír éjjelét,

Ha szent sírodra nézünk?

Te feltámasztasz minket is,

És öröklét lesz részünk.

Légy életünk,

Légy mindenünk,

Légy üdvösségünk már itt.

S halálodra emlékeznünk Te segíts mindhalálig!

Salomo Franck (1659—1725) Fordította Túrmezei Erzsébet

Teológusnap Balassagyarmaton

VASÁRNAP IGÉJE

Egyedül Krisztusért

Zak 9, 9—12

A Zakariás próféta által hirdetett jövendölés virágvasárnap beteljesedett. A körülményeket, a szent városba bevonuló Messiás fogadtatását látnoki módon közli a próféta. Jézus úgy vonult be virágvasárnap Jeruzsálembe, ahogyan a próféták megírták, megjövendölték. A Jézust fogadó nép úgy viselkedett, ahogyan a prófé- ciák korábban leírták. Érdekes azonban, hogy Jézus szinte szó nélkül tűri, elviseli a virágvasárnapi fogadtatást. Nincsen terhére, nem másként akarja a virágvasárnapi menetet, de tudja azt is, hogy más „mondanivalóval", más tervvel, más célokkal érkezik a szent városba. mint amit tőle mint Messiástól, Dávid Fiától, az Űr nevében jövőtől vártak.

IGAZ, DIADALMAS, ALÁZATOS ÉS SZAMÁRON ÜL. Békét hirdet a népek között. Jézus golgotái keresztje a válasz az őt magasztaló tömegnek. Annak a hozsannája igaz, aki látja öt a kereszten és továbbra is magasztalni tudja. Annak az önzetlen alázata valóságos, aki tudja, hogy az ő köpenyére sorsot vetettek a katonák. Nem tuflták virágvasárnap a köpenyüket Jézus elé térítők, hogy néhány nap múlva az ünnepelt köpenyére hóhér katonák vetnek sorsot. Nem utasította vissza Jézus a virágvasárnapi népet, nem lohasz- totta le a lelkesedést. De nem is biztatta további ünneplésre, és nem táplált további reménységet az öt magasztalokban. Hiszen igazuk volt, amikor szabadítójukat ünnepelték Jézus személyében. Abban nem volt igazuk, ahogyan a szabadításukat, megváltásukat várták.

ÖRVENDEZTEK, UJJONGTAK VIRÁGVASÁRNAP A JÉZUST FOGADÓ EMBEREK, mert várták és remélték a békét és az igazságot. Jézus azonban hallgatott. Ö' tudta csak, milyen gyötrelmes út vezet az ujjongva várt ígéretek teljesüléséhez. Ahhoz a békéhez, ahhoz az igazsághoz, amit Isten ígért és amit Jézus hozott, csak az élet feláldozására is képes szolgálat útja vezet. A Golgotán felállított keresztfa bizonyítja, hogy Jézus nem mennyei útipoggyászként hozta az igazságot és a békét az embereknek, amit mindenki ugyancsak mennyei küldeményként átvehet. Jézus nem hozta, hanem megvalósította, elvégezte a mi igazságunkat és békességünket, méghozzá halálig menő szolgálata által.

IGAZSÁGOT ÉS BÉKESSÉGET ÁHtTÓ VILÁGUNKBAN TUDNI KELL, hogy ezeket nem elég áhitani, várni, kérni, vagy követelni. Az igazságért, békéért fáradni, áldozni, egész élettel szolgálni kell. Virágvasárnap talán sokan remélték, hogy a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Messiás ölükbe hullatja, készen az otthonukba hozza az emberi élet boldogságát, amit így nevezhetünk: igazság és béke. Jézus virágvasárnapi hallgatása nagypénteken tettekben oldódott fel. Amit virágvasárnapon tőle vártak, azt nagypénteken, testét megtörő, vérét hullató, életét feláldozó szolgálatával váltotta valóra. Így lett igaz a zakariási prófécia. Virágvasárnap jött és nagypénteken cselekedett ez a csodálatos Király. o stisi

. v . .itadát

A VIRÁGVASÁRNAPI PRÓFÉCIA ÉS A JÉZUST VÁRÓ NÉP REMÉNYSÉGE MEGALAPOZOTT! Igen, békét hirdet, békét akar Isten a népek között, a családokban, a munkahelyeken. A béke és igazság nem lehetetlen! De nem is túlvilági ajándék. A Messiás, az Egyszülött Fiú, a dávidi Király élete szolgálatával ezen a földön cselekedett a megvalósulásukért. Ha egyedüli megteremtője és megvalósítója volna a békének és igazságnak, nem toborozna a Hegyi Beszédben olyan embereket, akik boldogok, amikor békességet teremtenek és boldogok, amikor az igazságért minden nehézséget vállalnak. A virágvasárnapi király szolgál és együtt akar szolgálni virág- vasárnapi mai éltetőivel a békéért, igazságért. Baranyai Tamás

I mád kozz cink !

Köszönjük Istenünk, hogy nemcsak mi akarjuk a békét és igazságot a földön, hanem ez a Te szent akaratod is.

Köszönjük, hogy szent és jó akaratod megvalósítására küidted Jézust a világba. Kérünk, segíts, hogy az Ö követésében hathatós legyen a szolgálatunk a békéért és igazságért otthonainkban, munkánkban és a népek között.

Erősítsd Szcntlelkeddel, hogy ne csak vágyakozás, hanem szolgálatkészség is legyen bennünk akaratod megvalósítására. Ámen.

— Böjt 6. vasarnapjan — virágvasárnap — az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári Igéje: Mt 21, 1-9; az igehirdetés alapigéje: Zak 9, 9-12.

— Nagycsütörtökön az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Jn 13, 1-15; az igehirdetés alapigéje: Jer 31, 31-34.

— Nagypénteken az oltárterítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 19, 16- 30; az igehirdetés alapigéje: 4 Móz 21, 4-6.

— Nagyszombaton az oltárterítő színe: fekete. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 27, 57-66; az igehirdetés alapigéje: Dán 12, 13.

— A BÁCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE április 7-én, szombaton Soltvadkerten tartja rendkívüli egyházmegyei közgyűlését. A délután 4 órakor kezdődő istentisztelet igehirdetői szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök végzi. A délután 5 órakor tartandó közgyűlés megerősíti tisztségében Tóth-Szöllős Mihály esperest és dr. Rajnai Károly egyházmegyei felügyelőt.

— DUNAEGYHÄZA. Március 18-án teaesten Balikó Zoltán pécsi lelkész tartott előadást a

presbitereknek és családtagjaiknak, amelynek címe „Mit jelent a nagykorúvá lett világban nagykorú keresztyén életet, presbiteri életet élni?” volt. A nagy figyelemmel hallgatott előadást megbeszélés követte. Énekszámokkal Mogyorós Mária és Szabó Erzsébet. gitárszámokkal Deme Zoltán szolgált.

— KECSKEMÉT. Március 11- én szórványnapot tartott a gyülekezet. A várost körülvevő mintegy 30 kilométer sugarú körből tíz szórványgyülekezet képviseltette magát. Tóth-Szöllős Mihály esperes-lelkész hívására és szervezésére több, mint száz gyülekezeti tag jött össze a szórványokból, hogy összetartozását és hitét erősítse. A szórvány úrvacsoraosztással kezdődött, majd istentisztelet után előadás következett élénk megbeszéléssel a szórványkérdésről, a szórvány- 'helyzetről és az abban való szolgálatról. A nap áhítattal fejeződött be. A szolgálatokat Keve- házi László pilisi lelkész, a Pestmegyei Egyházmegye esperese végezte.

i