Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-08 / 14. szám

A kiskőrösi gyülekezet életéből Gyermekként tanult-felnőttként tanított Négyszázötven éves Luther Nagykátéja Gyülekezetünkben egymást kö­vették a szeretetvendégségek az elmúlt hónapokban. A „nyitó tea­est” az énekkar hagyományos, családtagokkal együtt megrende­zett együttese volt. Mivel az énekkar sokszor szolgál az isten­tiszteleteken, és mert nagyon sze­retnek énekelni, e testvéri közös­ség figyelme a készülő új énekes­könyv felé fordul, s ezért mi sem természetesebb, hogy a teaesten az előadó: Tóth-Szöllős Mihály esperes volt, aki az országos énekügyi bizottságnak tagja. Több éneket ismerhetett meg az ének­kar, amely új dallammal és meg­változtatott szöveggel kerül majd az új énekeskönyvünkbe. Nagy- bocskai Vilmos tartott írásma­gyarázatot. Versmondással szol­gáltak még ö. Suba Pálné és And­riska János énekkari tagok. Február 7-én a presbitérium és képviselőtestület családtagjaikkal együtt jelenték meg szeretetven- dégségen. Előadást tartott: dr. Karner Ágoston országos főtitkár. Nagy figyelemmel kísérte a hall­gatóság a tájékoztató beszámolót, amely összképet adott országos egyházunk mai életéről, szolgála­táról, templom- és imaház-, vala­mint parókiaépítésről. Mindez annál is inkább érdekelte a mint­egy négyszáz jelenlevőt, mert a kiskőrösi gyülekezet is nagy épít­kezés beindítására szánta el ma­gát: három lelkészlakást épít a már ősszel elkészített betonalap­ra. Igemagyarázatot Ponicsán Im­re tartott, szolgált az énekkar, valamint két konfirmandus: Fir- kó János és Lehoczki Csaba sza­valt. Február 14-én a most konfir­máló gyermekeink szülei, kereszt­szülei és nagyszülei részére tar­tottunk szeretetvendégséget a zsú­folásig megtöltött imaházunkban. Mindig nagy érdeklődéssel vár­ják az érintett családok ezt az al­kalmat. Előadást dr. Hafenscher Károly budapesti lelkész tartott „Felelősségünk a családban!” címmel. Az énekkar is két ének­számmal szolgált. Több szavalat is elhangzott. A gyülekezetben evangélizációs igehirdetés-sorozatot tartott dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész. Az igehirdetés alapja minden eg­te János 3, 16 verse volt. A ven­déglelkész újszerűén tárta fel a hűséges Isten fáradozását az em­berért és az egész világért. A so­rozat úrvacsorával ért véget. Február 28-án ugyancsak a konfirmandus előkészítő órákra járó gyermekek szülei, nagy- és keresztszülei részére rendeztünk szeretetvendégséget. Ezen az es­ten Gyarmathy Irén és dr. Kiss Gáborné szolgáltak. Emlékezetes marad annak az előadása, akit Kiskőrös nem ismert személye­sen, de annál inkább ismer az Evangélikus Életben megjelent novellái, írásai alapján. Konfir­mandus fiúk és leányok szavala­ta, az énekkar és Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész írásmagya­rázata tette teljessé az estet! Böjt első vasárnapján nyolc teológus érkezett a kiskőrösi gyü­lekezetbe. Tizenkét igehirdetési alkalom várt az ifjú Timotheu- sokra. Imaházban, templomban, tanyaközpontokban, gyermekbib­liakörben szólaltak meg ifjaink. Nagy érdeklődés kísérte minde­A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA április 8-án, virágvasárnap és április 14-én, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja J. S. BACH MÁTÉ PASSIÖJÄT. Közreműködnek: Péczely Sa­rolta, Szemere Erzsébet, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Molnár András, Gáti Istváh, Berczelly István, Kuncz László, Herényi István, Mezőfi Tibor, Bálint Mária és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: április 8-án DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök április 14-én HARMATI BÉLA nütt ifjaink alaposan felkészült igehirdetéseit, bizonyságtevéseit. Az egész napi szolgálat össze­foglaló témája ez volt a vallásos esten: Krisztus lelkületével ké­szülünk a szolgálatra. Bevezető igehirdetést dr. Selmeczi János otthonigazgató végzett, s azután igen komoly bizonyságtevéssel szólaltak meg egymás után „gyer­mekeink”. Magunkat megüresít- ve — Karcsics Magdi I. éves hallgató mondta el vallomását el- hívatásáról. Alázattal és engedel­mesen — Hanvay Mária I. éves szólt a jézusi életvitelről. A di­csőség reményében — Szabó Pál V. éves hallgató bizonyságtevése elgondolkoztatta a nagy gyüleke­zetét, többek között ezt mondta: A Német Demokratikus Köz­társaság Protestáns Egyházszö­vetsége még a múlt folyamán fel­hívást adott ki Vietnam megsegí­tésére, melyet akkor súlyos ár­vizek súlytottak. Az egyházi se­gélyszerv (Brot für die Welt, Ke­nyeret a világnak) 1,5 millió Mi örömmel vállaljuk a szolgá­latot minden emberért, egész tár- I sadalmunkért, mert erre tanít minkét a szolgáló Ür Jézus! Ifj. Seben István IV. éves hallgató gitárral kísérte a teológus ének­kart, majd elmondta az édesapja tollából származó verset: Meddő halászat... Koskai Erzsébet — kiskőrösi származású III. éves hallgató Bódás János versét mondta el: Magadnál is légy na­gyobb. A közös vacsora után, amikor elindult a „csapat” budapesti ott­honába, éreztük valamennyien, hogy maguk után hagyták a ta­vasz .melegét és a Szentlélek új életet teremtő áldott tüzét! Ponicsán Imre márka értékű segélyszállítmányt indított útnak a múlt év végén, mely gyógyszereket, textíliákat és élelmiszereket tartalmazott. A szállítmányt Ulrich von Brück és Christa Lewek egyházfőtanácso­sok személyesen adták át. EZEN AZ ÉVFORDULÓN nem ünnepelni kell Luthert az evan­gélikus egyházban, hanem azt a lelkületet kell ellesni és elsajátí­tani, amivel írta a Nagykátét. Szerénység és felelősség, e kettő jellemezte őt. Tudott szerényen nyilatkozni ismereteiről, és nem szégyellt tanulni tapasztalt ige­hirdető és híres doktor létére sem. Ugyanakkor felelősen taní­totta azokat, akik híjával voltak az ismeretnek. Magát szerényen a káté gyermekének és tanítvá­nyának mondja: „Én jóllehet doktor és igehirdető vagyok . .. mégsem szégyenlem a kátét ta­nuló gyermekeket utánozni, s reggel vagy amikor időt szakít­hatok, szorul szóra elmondom a Miatyánkot, a Tízparancsolatot, a Hiszekegyet stb. (Luther számára a Káté nem a magyarázat, hanem az alapszöveg!) Ezenkívül még naponta előadást tartok és tanul­nom is kell — mégsem tudok úgy helytállni, ahogyan szeret­nék. Ezért a Káté gyermeke és tanítványa kell, hogy maradjak és szívesen maradok is .” GYÜLEKEZETLÁTOGATÁSAI SORÁN szomorú tapasztalatokra tett szert hitismeret dolgában: lelkészek és gyülekezeti tagok részéről egyaránt. Így ír: „Saj­nálattal látjuk, hogy lelkész és igehirdető a kátéval való foglal­kozást elhanyagolja, s mind a hivatalt, mind a tanítást semmibe veszi.” 1528-ban Szászországban és Hessenben jár. Lesújtok ta­pasztalatai: tudatlan papok, za­bolátlan életű lelkészek, akik összekeverik a keresztyén embe­rek szabadságát a pogány szaba­dossággal, s a gyülekezeti tagok mihasznák, hanyagok, lusták. De Luthert nem bénítja le ez a szo­morú tapasztalat, hanem inkább szolgálatra serkenti, nagy fele­lősséggel tanít és tanulásra buz­dít. A NAGYKÁTÉ BEVEZETÉSÉ­BEN EZT OLVASSUK: „Üjból kérek minden keresztyént, külö­nösen is a lelkészeket és igehir­detőket: ne akarjanak idő előtt doktorok lenni, és ne áltassák magukat azzal, hogy már min­dent tudnak..., hanem napon­ként foglalkozzanak a Kátéval és szorgalmasan gyakorolják. Gondosan és éberen vigyázzanak, hogy az elbizakodottságnak és fennhéjázásnak mételye meg ne fertőzze őket, inkább töltsék minden idejöket olvasással, ta­nítással, tanulással.” Az akkori valóságos helyzetet ismerte a Nagykáté szerzője. Ez minden ízében érezhető. Luther nem i folytat szélmalomharcot, nem levegőt szúrkál. Amit tu­dott, aprópénzre váltotta. Nem maradt a professzori kathedra magasságában, hanem egyszerű népének szolgált. Ízes stílusa, életből vett képei, népi kifejezé­sei mind a korabeli valóságot tükrözi. Saját korában akarta elvégezni szolgálatát. Nem akkor lépünk nyomába, ha idézzük őt, másoljuk mondatait, hanem, ha ugyanazt tesszük, amit ő tett: a valósággal, a mai valósággal né­zünk szembe, a mai életben tá­jékozódunk, saját korunkban szolgálunk a keresztyén tanítás­sal. Luthernak volt mondaniva­lója: hasznos, életrevaló monda­nivaló a hit s a keresztyén élet dolgában. Akkor vagyunk Luther igazi tanítványai, amikor ilyen biztosan szólunk a keresztyén hit és élet kérdéseiben ma. IGEHIRDETÉS ÉS TANÍTÁS ÖSSZETARTOZIK. Meggondol­koztató, hogy Luther a Nagykáté írásának idején prédikált életé­ben aránylag legtöbbször. Tudós életrajzírói szerint 1528-ban hangzott el legtöbb igehirdetése, egy év alatt 195 prédikációt mon­dott el 143 napon. S 1529 nagy­hete táján 11 nap alatt 18 alka­lommal állt szószéken! Az ige­hirdető Luther tudta igazán, mi­lyen szükség van a tanításra, mint ami előkészíti és elmélyíti az igehirdetést. Megtapasztalta, hogy a tanítás nem luxus, hanem életszükséglet a gyülekezetekben gyermeknek és felnőttnek egy­aránt. A Nagykáté szövegén érezhető a lelkipásztori szeretet és felelős­ség. Stílusa, műfaja nem száraz tar.tételek felsorolása, hanem a lelkipásztori beszélgetés. A Nagykátéban nem nevelési rend­szert ad Luther, nem is szép, csiszolt elveket, hanem hasznos útravalót, amiből élni lehet. A 45 éves Luther már tudja — böl­csebben, mint fiatal korában —, hogy egyszerű, megtanulandó anyagra is szükség van. Olyan formulákra, miket emlékeim, s amikbe alkalom adtán kapasz­kodni is lehet. Ezért nem újat tanít, hanem az ismertet mélyíti. Mi történt? az élő hit helyébe megmerevedett tanítást helyez Luther? Semmiképpen! Az élő hit kísérőiéként biztos, egyszerű tanítást nyújt. Lelkipásztori fele­lősséggel foglalkozik azzal, mit fog tudni a következő nemzedék. Sopánkodás helyett segíteni akar. Véleményem szerint a Nagy­káté néhány csúcspontja a Tíz­parancsolat-magyarázatból az I., VI., VII., VIII. parancsolat ma­gyarázata és a Miatyánk magya­rázatának bevezetése. Feledhe­tetlen klasszikus mondatok ol­vashatók ezekben a szakaszok­ban. Pl.: Istennek hívjuk azt, akitől az ember minden jót vár, s akihez menekül minden nyo­morúságában ... e kettő együvé tartozik: hit és Isten. Amin szí­ved csüng, és amiben bizakodik, az valósággal a te Istened.” Vagy: „Az emberek úgy neveljék az ifjúságot, hogy kedvet kapja­nak a házasélethez,, és tudják meg, hogy az boldog és Isten előtt kedves állapot.” Vagy: „Az Isten mesterien érti: mivel mind­egyik a másikat lopja, az egyik tolvajt a másikkal bünteti. Hon­nan vennénk különben elég akasztófát és kötelet?” Vagy: „Mert' nincs semmi az emberen és emberben, ami többet hasz­nálhatna és árthatna világi és egyházi dolgokban, mint a nyelv, bár ez a legkisebb és leggyengébb tag.” S az utolsó példa: „mi sem szükségesebb, minthogy Isten fü­lét folytonosan foglalkoztassuk” — így biztat az imádságra. A NAGYKÁTÉT ÍRÖ LU­THERT nagyon közel érzem ma­gamhoz, magunkhoz, hiszen ne­künk is gyakran kell új helyze­tekkel szembekerülni, és azokban helytállni. Luthert nem tartom az utolsó szót kimondó tanítónak, hanem a maga korában becsüle­tesen helytálló keresztyénnek, akinek még pályamódosításra is volt bátorsága, hiszen a Nagy­káté írásakor ezt tette. Tudós­kodás helyett mert „alacsony szinten” tanítani, egyetemi taná­rokkal vívott szócsaták helyett és mellett egyszerű embereket tanítani. Szerény volt és felelős: gyermekként tanult és felnőtt­ként tanított. Hafenscher Károly Evangélikus Papnék Otthona Február 18-án meglátogatta a kerepestarcsai (volt Kistarcsa) Pap­nék Otthonát D. Dr. Ottlyk Ernő püspök. Ezen a napon adta át ugyan­is Blatniczky Jenő ny. cinkotai lelkész az Otthon igazgatótanácsának elnöki tisztét Solymár Péter csömöri lelkésznek. Az átadás a dél­utáni istentisztelet keretében történt, amelynek igehirdetői szolgála­tát D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. A püspök megköszönte Blatniczky Jenő hűséges munkáját, aki az Otthont alapító édesanyjától, Blatniczky Pálnétól vette át ezt a szol­gálatot. Az Otthont 1931. november 25-én Raffay Sándor püspök ad­ta át rendeltetésének. Az istentisztelet után a püspök megtekintette az épületet, az el­múlt év őszén elkészült új fűtőberendezést és a korszerűsített kony­hát. Ez az intézményünk meleg otthont, korszerű gondoskodást nyújt idős lakóinak. Puszta Sándor: Nagypéntek rózsák száján dőlt a vér nárdusjácint elalélt Anyja ölében a Lét fáról-vetten már nem élt mint szárnya-tört akarat bicsaklott a fej a nyak zára-tört pecsét a test titkát tárta egyenest rákopírézva a fát konok komor vonalát öt sebe öt mély virág hordozza immár tovább dermesztő vad némaság kiáltotta az Atyát álltak senki sem beszélt sírtak senki sem remélt s hogy nem figyelték az est mohón falta föl a vért... (Megjelent a költő „SZEMÉLYRESZÖLÓN” című kötetében 1978-ban) Megrendelési felhívás Kérjük olvasóinkat, hogy akik a megjelenőben levő új evangé­likus időszaki folyóiratunkat, a Diakónia című Evangélikus Szemlé-t megrendelni kívánják, levelezőlapon közöljék igényüket az Evangé­likus Sajtóosztállyal (1088 Budapest, Puskin u. 12.). A folyóirat éven­te kétszer jelenik meg. Előfizetési díja egy évre 100,— Ft. A 96 ol­dal terjedelmű egy-egy szám ára 50,— Ft. Az előfizetési díjat csak az első számhoz melléklendő csekklapon kell befizetni: A folyóirat a fenti módon külföldi hozzátartozóik részére is előfizethető. Olvasó­ink evangélikus ismerőseik figyelmét is felhívhatják a megrendelés lehetőségére. A folyóirat iránti igények felméréséhez van szükségünk a mielőbbi bejelentésre a kiadóhivatalban. NDK SEGÍTSÉG VIETNAMNAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents