Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-01 / 13. szám
Gyermekeink békére nevelése Vízszintes szórvány' Borsodban A GYERMEKI JOGOK NYILATKOZATÁBAN a tizedik pont így hangzik: „A gyermeket... a béke és az általános testvériség szellemében kell nevelni.” Egyszerűbben: gyermekeinknek joguk van a békéhez! Joguk van ahhoz, hogy a háború borzalmairól legfeljebb csak ..Anna Frank naplójáéból, a „Valahol Európában” című drámai filmalkotás képsoraiból, nagyszüleik elbeszéléséből és történelemkönyvük lapjairól értesüljenek. Joguk van a félelem nélküli élethez: hogy soha ne váljon számukra átélt valósággá a szirénák rémítő vijjogása, a menekülés, a bujkálás és otthontalanság! DE. HOGY EZ A JOG SZÁMUKRA VALÓSÁGGÁ VÁLJON, az elsősorban a felnőttek felelőssége. Egy szép imádság szavait idézem: „Nagy áldozatokat hozott már az emberiség a háborúért. Uram, ébressz fel minket, és minden népet, hogy ennél is többet áldozzunk a békéért.” Ebben az írásban azonban felelősségünkről nem általában. hanem gyermekeinkkel kapcsolatban szólunk. Mit jelent ez a felelősség? Tudatos békére nevelést! Két területet látok itt fontosnak: a családot és a közéletet. BÉKÉRE NEVELÉS A CSALÁDBAN. Hogy gyermekünkből jóakaraté, a béke ügyéért áldozni tudó, másokkal szolidáris felnőtt váljon, az alapot korán, kisgyermekkorban kell leraknunk. A gyermek első. egész életére kiható benyomásait, jó vagy rossz tapasztalatait a családban szerzi meg. Ezért döntő az első évek szociális nevelése. Valaki ezt így mondta: „Az erősek és gyengék közötti harc, amely a gyengék elnyomásával kezdődik, már a családban kezdődik!” Milyen példa áll a gyermek előtt, akit ő példaképnek tekint? Egy agresszív apa. vagy anya, aki végsőkig harcol igazáért, s mindenben áz ő véleménye lesz a döntő? Hatalmi szóval erőlteti a gyermekre akaratát, paranccsal, megfélemlítéssel nevel, vagy jutalmazással vásárolja meg engedelmességét? Előbb-utóbb hatalmi harcba, lázadásba torkollik az ilyen nevelés. Szomorú tapasztalat: elég sok az agresszív, konfliktusokban durván reagáló, társaira támadó gyermek. Nem a szülők nevelési hibája? Neveljünk tudatosan békére úgy, hogy vegyük komolyan egymás véleményét! A családban, ahol két. vagy több nemzedék él együtt, nem lehet cél. hogy mindenki egy véleményen legyen. De az annál inkább, hogy egymást meghallgassuk, figyeljünk a másik, a gyermek véleményére is. Meg kell tanulni „okos kompromisszumokat” kötni! — Döntő az is, hogy bizalomra tanítsuk gyermekünket. Bízhasson bennünk. építhessen szavunkra, ígéreteinkre. így tanul majd bízni társaiban, tanáraiban, az emberekben. Neveljük a gyermeket az élet megbecsülésére, minden élő tiszteletére. Schweitzer Albert „Gyermekkori emlékeim” című írásában egy egész életre kiható élményéről vall: egy társa unszolására kimentek a faluból, hogy madarakra lőjjenek. Már célzott is csúzlijával, mikor megkondult a harang. A harangszó megállította és egy életre a szívébe véste a parancsolatot: Ne ölj! Esti imájában ez a mondat mindig helyet kapott: „Istenem, őrizz és áldj meg mindent, ami él!” A BÉKÉRE NEVELÉS MÁSIK TERÜLETE: nyitottá tenni gyermekeinket a világ eseményei felé. Mert a béke ügye. a béke megőrzése nem egyszerűen a politikusok. a nagyhatalmak dolga, hanem minden felelősen gondolkodó emberé. Látnunk kell, hogy ilyen egyetemes békevágy, ilyen őszinte aggodalom a béke megőrzéséért még sohasem jellemezte az egész emberiséget, mint éppen napjainkban. Gyermekeknek tettem fel a kérdést: mi jut eszetekbe erről a szóról .háború’? Tizenöt gyerek közül csak egynek: .hősiesség’, de mindegyiknek: halál, rettegés. nyomor, szenvedés, pusztulás! A berlini békekonferenciára egy dániai tanító tanítványai raj. zait hozta magával erről a témáról: neutronbomba. Egy nyolcéves rajza: osztályterem, a táblán gyermekírással egy mese halványuló sora. Az írás a szó közepén megszakad, a teremben nincsen senki! Egy hír: Svédországban 1979-től tilos a gyermekjáték-fegyverek gyártása. Miért csak ott? Ha nem is gyermek írta a svéd gyermekverset, sorai mégis jellemzőek arra. mit gondol a gyermek a háborúról és békéről: „Titkos béketárgyalások — olvastam az újságban. Szerintem nem helyes, hogy titkosak a béketárgyalások. A háború bezzeg sose titkos. Egy háború, ahol egy puska se . d orrén t! Egy háború, ahol senki se halt meg! Egy háború, amit észre se vett senki! mert csak a háboristák mentek oda, és ott csúnyákat gondoltak egymásról titokban. Titokban hahaha! Keveháziné, Czégényi Klára E sorok Magyarország északkeleti részére hívjam néhány percre az Olvasót. Ennek a területnek jellegzetes tájegysége a Cserehat. Aitaiauan apró falvak húzódnak meg a völgyek ölen s a terület, jelentős részén gyönyörű erdők képviselik szerényen a Bükk- es a Zempléni hegység erdorengeteget. A uimbes-üom- bos Cserehat „összekötő szőnyeg” a két hegység között. A küiönte- le fák levelei — Istentől meghatározott funkciójuknál fogva — ózondússá teszik a levegőt, amely üdít íamunkast. autóbusz sofőrt, néhol veszélyes dűlőkön dolgozó traktorost es friss erőt nyújt az evangélikus lelkésznek is, akinek az a hivatasa és kötelessége, hogy vigye az evangélium jo hírét a szórvány népének. Van hová mennie, hiszen közei negyven falu evangélikusságárol van szó. Többen talán arra gondolinak, hogy iélekszámát tekintve nagy ez a gyülekezet — pedig csupán 650 evangélikusról van szó. A gyülekezel egesz területét figyelembe véve, két négyzetkilométerre mindössze egy evangélikus jut. A legnagyobb szórvány ötven lelket számlál s van olyan falu is, ahol csak egy-két evangélikus él. A GYÜLEKEZET KÖZPOTJA egy kis ősi település, Fancsal. Lakóinak száma ma sem haladja meg az ötszázat. Ebből 232 az evangélikus. A gyülekezet keletkezésének időpontja 1719., ugyanis a latin, szlovák és magyar nyelven írott Diárium szerint 1719. november 30-án iktatták be Fancsal első lelkészét, dementis Jánost. Az eltelt 260 év alatt tizenöt lelkész szolgált a Néhány héttel ezelőtt az alábbi levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztőség! A levéllel egyidejűleg föladtam az ez évi újságelófizetést, és 5Ö0.— Ft-ot. használják föl legjobb belátásuk szerint. Kérem, az újságba ne tegyék ki. (Elnézést. hogy a levelet mégis közöljük! Szerkesztő) Évtizedek óta olvasom az újságot, elolvasom minden sorát, van úgy, hogy többször. Nagyon szomorú vagyok, ha egy-egy kedvencem eltávozik közülünk, de mindig van, aki helyébe lép és boldogan olvasom írásukat. Elnézést kérek, hogy így írok, reszket a kezem. Ha a jó Isten úgy akarja, április 5-én betöltőm a 83. évet, sokféle betegséggel küszködve, lapjukból sok vigasztalást meritek, gyülekezetben, ami azt jelenti, hogy átlagosan 17 évet töltött eg.v-egy lelkész Fancsalon. Számomra érdekesnek tűnik ez a tény. Egyfelől arra lehet gondolni, hogy Fancsal lelkészei nein igyekeztek elhagyni a keveset a többért. Ez hűségük mutatója. Másfelől, ahogyan az esi telepüA fancsali templom intarziás belső ajtaja lés monográfiájából ismert, a Csenehát emberei sokat szenvedett, egyszerű nép volt — s ezért is volt talán szeretetre méltó. Irtotta a vörökdúlás (annakidején több község lakatlanná vált), tizedelte a pestis és a kolera. Az élet azonban újra és újra elkezdődött. Amint nem oly régen írtam, e táj emberei mindig fel tudták venini az élet ritmusát, ami haladó szellemre és élni hogy zúgolódás nélkül fogadjam el, amit Isten rendelt felőlem. Kb. nyolc éve. hogy nem tudok csak a ház körül járni, közben agyvérzés már másodszor, féloldali bénulás és mindig marad vissza valami. Azt fájlalom nagyon, hogy nem tudok elmenni a Deák téri templomba. Amióta 1951-ben eljöttünk Pécsről, oda jártam, nagyon hiányzik nekem. További munkájukra Isten áldását kérem. Tisztelettel: aláírás Kedves Testvérünk! Levelét és a küldött adományt hálásan köszönjük. Nyolcvanharmadik születésnapján erős hitet, türelmet és bizodalmát kívánunk. Sok szeretettel: Szerkesztő akarásra vall. Ami evangélikus őseinket illeti, el lehet róluk mondani,, hogy hitüket is megőriztek, melynek bepiántálásában ilyen neves magyar reformátorok segítettek mint pl. Dévai Bíró Mátyás (Boldogköváralján), Batizi András (Kassán, Szikszón, Sátoraljaújhelyen), Károli Gáspár (Göncön), Huszár Gáli és Bornemissza Péter. A zárójelben megjelölt helységek mintegy 50 km sugarú kört rajzolnak Fan- csal körül. SZÓRVÁNY-GYÜLEKEZETÜNK TERÜLETÉN mindössze két olyan templom van, amely jelzi, hogy evangélikusok is élnek ezen a vidéken. Az egyik Fancsalon hívja fel figyelmét az átutazónak. E templom építését 1786-ben fejezték be, amelyhez való engedélyt Joób Mihály és Szirmai Vilmos eszközölte ki II. Józseftől. Egy hivatali irat szerint. lehetséges, hogy korábbi római katolikus (állítólag huszita ’ eredetű) templom alapjainak figyelembevételével kezdték építeni 1760-ban. A másik templomunk Hernádvécsén van. Ez a település is Fancsal szórványa volt 1788-ig, akkor önállósult s ma ismét Fancsal társ-gyülekezete. Amikor e sorokat írom, szinte hallom a kedves Olvasóban felvetődő kérdést: mi van a sok szórvánnyal? A szórványokban mikor és hol hallják az igét? Igen. régebben szekerek tömege ..parkírozott” a templom körüL Ma más a helyzet. Igaz. inkább csak nagy ünnepeken, reggelente kitárjuk a parókia kapuját, hogy behajthassanak a különböző típusú gépkocsik. Ugyanebből az udvarból, hetente többször, kiindul egy Trabant, hogy megálljon egy-egy református templomnál, egy szórvány gond nők háza előtt, vagy felkeressen néhány gy érmékét közelebbi vagy távoli faluban. A SZÓRVÁNY-GYÜLEKEZET MINDIG BENNE ÉLT az egész egyház mozgásában. Szolgált itt esperes, püspök lett a szórványlelkészből. ma a helyi termelő- szövetkezet elnöke képviseli a * Borsod-Hevesi Egyházmegyét, mint egyházmegyei felügyelő. Jellemző és jó. hogy megvan a kölcsönös információ nyújtás. Ha gyermek születik, házasságkötés készül, sír felé hajló hittestvér úrvacsorát kíván venni, sok esetben családon kívüli hittestvérek is jelzik az eseményeket. Ez a figyelem összekötő erő, amely áthidal kilométereket, völgyeket, átszáll az erdők felett és segíti összefogni a „szétszórt juhokat”. Péter Jenő A szerkesztőség postájából Szentkuthy Miklós: Wittenberg SZOCIALISTA IRODALMUNK axany- boritóban „30” . jelzéssel megjelenő alkotásainak sorában sok olyan művet olvasunk. amely hétköznapi emberek hétköznapi életében felmutatja az örök érvényű dolgokat, az élet igazi értelmét és a megpillantott vagy elért magasságot. Szentkuthy Miklós Szárnyatlan oltárok kötetének Wittenberg című kisregénye azokhoz a múlt századi illúzióromboló írásokhoz hasonlít, amelyek a nagy eszmék és nagy szenvedélyek mögötti kis- szerűségeket igyekeznek leleplezni. Nincs-e jogosultsága mindkét irodalmi iránynak? De. minden bizonnyal! S egyáltalában vannak-e szabályok és előírások az író számára, hogy ez helyes, ez meg nem? Vagy abszolút szabadsággal kezelheti tárgyát és témáját? Azt hiszem, van művészi szabadság is es művészi kötöttség is. Szabadságának határa az igazság iránti belső elkötelezettség és az olvasó iránti figyelem. Megengedettnek és természetesnek tartjuk, hogy a Biblia, a történelem és az egyháztörténet alakjait, s eseményeit arra használják, hogy a jelenkornak valami aktuális igazságot elmondjanak, akár időpontokat és helyszíneket megváltoztatva, akár egyes jellemvonásokat beiktatva, másokat pedig elhagyva. A mitoló- giótlanítást és a deheroizálást pedig az egyház és minden gondolkodó tagja is gyakorolja. Sőt a mitológiátlanított és deheroizált. azaz éppen emberi mivoltukban megragadott alakok kerülnek hozzánk igazán közel, akár bibliaiak, akár egyháztörténetiek; a „tán csodállak, ámde nem szeretlek” távolságából a „nem is csodállak annyira, de megértelek” közelségébe. Mire gondolok tehát, amikor a művészi szabadság határának az igazság iránti elkötelezettséget és az olvasó iránti figyelmet tartom? Arra, hogy olyan igaz és vonzó alakkal találkozhasson az olvasó a műben, akinek igazsága győzelméért szurkol, vagy amely igazságnak a letip- rása elkeseríti, vagy amelynek megtagadása elszomorítja — ha már a történeti személyek életét tetszés szerint átrendezik. jellemüket önkényesen alakítják és sose mondott szavakat adnák a szájukba. Az igazságért, a ma aktuális igaz mondanivalóért nem érzem ezt áldozatnak. Ezt az igaz és ma nekünk aktuális mondanivalót nem találtam meg Szentkuthy Wittenbergjében. EGYETLEN NAPBA SŰRÍTVE, mint skurcba húzott fotón, egymás sarkába lépni látjuk az eseményeket: kiszögezik a 95 tételt; Luther az ereklyék ellen prédikál, mindenfajta társadalmi rend és bármiféle módon szervezett egyház ellen lázit; Wittenberg utcáin képeket és szobrokat rombolnak a rajongók; a parasztháború bocskor-lobogói emelkednek a magasba: majd Luther fejedelmi parancsra helyreállítja a rendet a szószékről; végül pedig a reformátornak ..elege van” mindenből, civilbe öltözik, magántudós akar lenni, s magányban csak a teóriáknak szenteli magát. E magányába azonban magával vinné társul azt a „kóbor apácát”, Katharina szórort, aki már ezen eseménydús napnak a reggelén kinézte magának Martinus Doktort férjül. Dehát miért csömörlött meg ez az eltorzított Luther az eseményektől és miért fordult azok ellen az emberek ellen, akiket tézisei indítottak akcióra, amikor hallgatóinak azt tanítja a reményben, hogy az ember „sajnálatosan hasonló az állathoz”, melynek léte „gyilkolásból, za- bálásból és szeretkezésből áll”?! Ha ez van az emberben és se Isten, se ember nem tud és nem is akar valami igazabbat és jobbat belevinni, vagy kihozni belőle, akkor nincs ok csalódásra és nincs szó a küzdelem feladásáról, hiszen egyáltalában nem is folyt itt küzdelem semmi igazért vagy jóért. CRANACH ÉLETÉBŐL három különböző idejű képet kapunk: az elsőt a vándorló mesterlegény tanulóéveiből, a másodikat a tézisszögező, Képromboló parasztháborús, sűrített napon, a harmadikat. pedig 10—15 évvel később a mainzi érsek portréját készítő mesterről. Az a Cranach, akit így magunk előtt látunk az egy kamaszból lett aggastyán, akinek életéből kimaradt a felelős, felnőtt férfikor. Valóban megtagadta ifjúi eszméit, amikor udvari festőként jóléte és biztonsága érdekében kiszolgált fejedelmet és érseket? De hiszen — a kisregény szerint — nem is voltak eszméi ifjúkorában sem! Az embert ő is mindenestől a természetbe ágyazott lénynek látta: a természetet pedig nem másnak, mint tenyészetnek. Abban minden a biológiai lét fenntartását és burjánzását szolgálja. Míg fiatal valaki, addig lázas igyekezettel küzdi ki helyét benne, másokra való teltintet nélkül; amikor öreg lesz, akkor görcsösen ragaszkodik megszerzett pozíciójához és tulajdonához, ugyancsak másokra való tekintet nélkül. Nem volt mit elárulnia és megtagadnia ennek a Lukács festőnek, csak éppen tfjan inkább a szexualitás, idősen inkább az anyagiasság mozgatja az író ábrázolásában. Azonban nemcsak Luthernek és Cra- nachnak nincs a regényben igaz. emberi vonása és olyan igazsága, amiért harcol vagy amit megtagad, hanem a mesterlegényeknek. a parasztoknak, a népnek sem. E sűrített napnak — 1517—1525 — a népe otromba, ostoba, gyermekded, nevetséges, gúnyolódó, durva, kegyetlen; tömeg módjára viselkedő, mely sodorta- tik és a menet közepe vagy vége felé már azt sem tudja, hogy kit követnek, hova mennek és miért. NEMCSAK AZ IGAZ AKTUÁLIS mondanivalót hiányoltam, hanem az olvasó irányában való figyelmet is. Hiszen mi mai olvasók »nem tartozunk a múlt idealistái és álmodozói közé. Ma inkább azt a hitet kellene ébreszt- getni és erősíteni, hogy az ember nem óllat és nem is olyan része a természetnek, amelyen a gyilkolás, a zabálás, a szeretkezés és az értelmetlen pusztulás törvényeinek kell beteljesednie, hanem, hogy embernek lenni azt jelenti, lehet ezek fölé kerekedni, s hogy nemcsak a természeten uralkodhatunk, hanem önmagunkon is. Hit nélkül nem lehet élni — mondják is, írják is ma gyakran. Nem vallásos hitre, nem istenhitre gondolnak, akik mondják. Ez esetben én sem Hanem az életbe, az emberségbe, a jövőbe vetett hitre. Az írott szó, az irodalom arra hivatott, hogy ezt a hitet plántálja és ápolja. lakáé-né Kovácsházi Zelma
