Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-25 / 12. szám

Evangélikus Elet

ORSZÁGOS EVA N GÉLIKUS- HETILAP

XLIV. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1979. március 25. Ára: 4,— Ft

A boldog ember

Zsoltár 84, 6

Általános emberi vágy, azért emberi ügy és törekvés is a boldogság. Mégis alig kapnánk egyforma választ arra a kérdésre: ki és mit tart boldogságnak. A mindennapi életben azt tartják többnyire bol dog embernek, aki elégedett az életkörülményeivel. Ügy mondhatom: akinek a szerzett vagy kapott öröme tartósnak bizonyul.

A BIBLIÁNAK MINDKÉT FŐRÉSZE BESZÉL A BOLDOG EMBERRŐL, tehát nem általában a boldogságról. Böjti zsoltarigénk szerint az a boldog ember, aki egészen Istenre hagyatkozik. Hitével az erős Istenbe kapaszkodik és ráfigyelve neki engedelmeske dik. Csúcsát mégis akkor érte el az ótestamentomi kegyes ember boldogsága, amikor a bűnbocsánat részesévé válhatott (Zsolt 32, 1—2). Mindettől persze elválaszthatatlan volt mindennapi békés, ki egyensúlyozott anyagi, családi és népi, tehát közösségi élete. — Az Üjlestámentom szerint is döntő része a boldogok boldogságának a bünbocsánat öröme, a tiszta szív. Erre épül ugyanis az üdvösség bizonyosságának öröme. Üdvösség, öröm, boldogság így tartoznak ősz sze az evangéliumban. Messze vezetne, ha felsorolnám, hogy Jézus leiket mondott boldogoknak. Inkább emlékeztetek Urunknak arra a szándékára, amelyikkel teljessé kívánta tenni tanítványai örömét (Ján 15, 11; 16, 24). A tanítványok boldogsága tehát nem választha tó el Urunk személyétől, szereteiétöl és áldozatvállalásától. Ö a boldogság forrása, mert az üdvösség örömének szerzője és ajándékozója. Ezt igazolja azok boldogsága, akiket meggyógyított, vagy bűneik bocsánatát kapták. Mindazoké is, akik ebben társak, a nagy Szolga eszközei lehettek.

NAGYON M EG SZEGÉNY 1TEN ÉN K BOLDOGSÁG-AJ AN DEKÁT, ha a múltban felejtenénk szerető szándékát és nem vennénk számításba, hogy at ma is érvényes. A mi világunkban is boldog, akinek üdvösséget, örömet szerezhet. Nagyon időszerű, hogy világra szóló, történelmet átfogó ajándékát ne leszűkítetten lássuk! Szenvedését. halálát, feltámadását, személyét árnyékoljuk be. ha az üdvboldogságból kifelejtjük egész emberségünk, testünk-lelkünk, földi életünk és mindenki üdvét, boldogságát. — Még nem vagyunk a célban. A beteljesedés több lesz, mint amennyi abból értelmünkbe fér. Hiszen még a hitünk sem ölelheti át teljes valóságát. Nagysága mégis átfogja, áldja, meggazdagítja, fénye beragyogja földi életünket és világunkat.

NAGY ÜGY AZÉRT URUNK BOLDOGSÁGTEREMTŐ SZOLGÁLATÁBAN AZ 0 SZOLGÁJÁVÁ ÉS ESZKÖZÉVÉ LENNÜNK. Igen szerény dolog, ha csak a „béres” érzületével és nem Urunk és a megajándékozottak örömével tölt el bennünket, hogy evangéliumot, szeretetének örömhírét hirdethetjük. Vagy éppen testét és vérét nyújthatjuk azoknak, akik együtt térdelnek asztala körül örömmel, mert még nagyobb, tehát teljes örömre várnak. Továbbá: kittek ne volna közülünk — akik erre a szolgálatra szabályosan elhivattunk és elküldettünk — felejthetetlen tapasztalata a betegágyon vigaszra, békességre vágyók és várók úrvacsorázó öröméről? Még olyan esetekben is, amikor egy-egy testvérünknek erre az életre nézve minden reménye, öröme elvégeztetett. Szemünkben az a boldogság ragyogott, amelyet még osztani tudtak az úton maradókkal. Egyúttal mégis elvinni is. Szinte minden teológiai ismeretünknél többet jelentett számunkra részesévé lenni Urunk boldogság-szerző cselekedetének és megajándékozottal boldogságának!

A BOLDOGOK BOLDOGSÁGA CSAK KÖZÖSSÉGBEN ÉLHETŐ MEG ÉS MARADHAT MEG. Krisztus olyan Úr és olyan testver ebben a földi életre és örök életre szóló cselekvésében, hogy senki sem léphet a helyére. Nemcsak azért, mert ő az egyetlen szerzője és adója annak, ami boldogít. Azért is, mert együtt tud és akar örülni velünk. Adja örömünket, de osztozik is benne. Megbizonyitja. hogy a többek öröme vagy a sokak öröme hatványozódik. Szétosztott öröme a boldogok hálájával folytatódik, itt a földön, emberek áldására és Isten dicsőségére. így növeli nemcsak azok seregét, akik éhezik és szamjúhozzák az igazságot. Azokét is, akik irgalmasok és békét teremtenek. Roppant megszívlelni való az a kölcsönösség, amelyik a boldoggá tettek esetében válik nyilvánvalóvá. A megvigasztaltak és megbékültek azonnal akarnak és tudnak is vigasztalni és békiteni. Áldozat árán is.

A BOLDOG EMBEREK UGYANIS ÍGÉRETE ES SZÖTARTASA ALAPJÁN MAGUK KÖTELEZIK EL MAGUKAT BOLDOGSÁGSZERZÉSRE. De nem a maguk kereste és választotta alkalmak során. Ott és abban, amit Uruk ad eléjük. Éppen a mi viszonyaink között. Valóban adott és tág a tere ennek körülöttünk és világunkban. Még azt is garantálja, miközben szerezzük és osztjuk a boldogságot, a magunké sem lesz kevesebb, hanem több. Igazán nem nehéz észrevennünk, kik éheznek rá a közelünkben. De azokat sem, akik a. népek, az emberiség nagy családjában sanyarognak örömben szegényekként. Nagyon várják a boldogok tekintetét, szívét, szavát és áldozatát, akik az emberi bún. gonoszság, féktelen önzés kif osztott - jai és letiprottjai. Várják a szabadulás, vigasztalás és megelégíttetés boldogságát.

MINDEN BOLDOG EMBER KIGYÓGYULT MAR ABBÓL, hogy finnyásan kérdezze: Ki a felebarátom a boldogságra várók közül? Inkább azt kérdezi naponként újra: Kinek lehetek boldogságszerzó testvére? Csak a boldogítók maradhatnak boldogok!

Szabó Gyula

0

Dr. Kaldy Zoltán püspökkel dr. Rédey Pál beszélget

Káldy Zoltán püspököt köszöntjük

Ha valakire érvényes, hogy nem az évek számítanak, hanem hogy milyen erővel és lendülettel végzi a munkát, amely rábizatott és hogyan tekint a feladatokra, amelyek előtte vannak, akkor mi. magyarországi evangélikusok D. dr. Káldy Zoltán püspökre gondolunk. Egyházunk egész családja ismeri azt a megfrissülő munkakedvet, amellyel nemcsak önmaga számára veszi számba széles szolgálati területén az elvégzendő feladatokat, de képes magával ragadni közvetlen munkatársakat, megfáradt szolgatársakat és gyülekezeteket. Fáradhatatlan az általa életre hívott diakóniai teológia és az egyház diakóniai életvitele területén újabb és újabb, célokra mutatni és azok megvalósulásáért elsőnek tenni is. észrevenni a hiányosságokat és lemaradásokat és gyors un pótolni, azonnali választ adni az élet és a szolgálat által felvetett kérdésekre. Képes együtt látni és egybefogni egyéni és közösségi ügyeket, egyház, haza és világ érdekét. s a megfelelő szót kimondani, a szükséges lépést megtenni mindegyik javára.

E néhány sor azért nem annyira születésnapi köszöntő a 60. év határán, hanem alkalom a kösaönetre. A köszönetre Istennek, Akitől ajándékba kaptuk egyházunk és világunk nagy korfordulóján és Akitől hitet, elhívást, látást és erőt kapott Káldy Zoltán. Köszönetre Káldy Zoltán püspöknek szolgálati hűségéért, szeretetéért, tanításáért és útmutatásáért. Isten éltesse köztünk és mindazokért, akikért jó kedvvel végzi szolgálatát.

t

akad Magyarországon evangélikus szószék, amelyről nem hirdetett volna igét, alig akad gyülekezet, amelyben nem fordult meg. Én most mégis azzal a nehéz feladattal próbálok megbirkózni, hogy portréjához néhány színt hozzáadjak.

Mélyebbre kell tehát ásnom. Ezért kerestem benne az embert. Igen. egyszerűen az embert, aki a fáradhatatlanság Lohengrin-pa. lástja alatt fáradt, akinek fajdal, mai, keserűségei, de örömei is vannak, akinek érzelmei gyakran rejtettek, aki gondokkal küszködik, s felderül, ha megoldást talál, aki szeretetre vágyik, s maga is szeretni kíván másokat. Azt az embert, aki korunk perforált idejében mégis, szakít időt a befelé forduláshoz, aki gyakorta áll „csendben Isten elé”, hogy hitét feltöltse, hogy új erővel álljon a kormánykerék mellé.

Ülünk irodájában, a jól ismert sarokban. Fényesednek a szavak, szokásos lendülettel kalauzol távoli világrészekre, majd visszazökkenünk hazai tájakra'. Emberi sorsok felett révedezünk, elhalkul szava, majd újra lelkesen szól terveiről, vágyairól. Kifejezései plasztikusak, szinte látom a rétet. az erdőt, ahol magányosan sétálgat. , letépi a „közönséges gyújtoványfüvet”, s rácsodálkozik Isten szépséget teremtő munkájára. Gondolat-, mondatfűzésén érződik, hogy író emberrel ülök szemközt. Régi ismeretség, barátság bátorít fel, hogy lelki világához is hozzáérjek. Meleg források fakadnak a kérdések nyomán.

— Szokott-e fáradt lenni, Püspök Űr?

— Gyakran. Többször, mint látszik. Különösen az igehirdetések alatt fáradok el. Akárhogyan készülök is fel, amikor a gyülekezettel találkozom, lényegében ott konfrontálók. A prédikáció teljesen kimerít. De ugyanígy letör és fizikailag fáradttá tesz, ha gyülekezettel, lelkésszel, szolgálatunkkal baj van. Betege vagyok az ilyen ügyeknek. Ügyszintén hallatlanul igénybe vesznek a külföldi konferenciák, amelyek nagy koncentrációt igényelnek. Az idegen nyelven való beszéd, szolgálat, figyelés kimerít. Utánuk napokig hasznavehetetlen vagyok.

(Káldy Zoltán püspök évente

rUÖHLE KAROLY PRÁGÁBAN

Az Egyházak Világtanácsa Világmissziói és Evangelizációs Osztályának rendezésében konferenciát tartanak március 26—30- íg Prágában (Csehszlovákia) az európai szocialista országokban

élő egyházak képviselőinek részvételével. A konferencia témája: „Mit jelent a keresztyén bizonyságtétel ma a szocialista társadalomban?” Az ülésre egyházunk D. dr. Pröhle Károly teológiai tanárt küldte ki.

Aki az eke szarvára tette kezét

Azt hiszem, a legnehezebb feladatok egyike közéleti személyek portréját új színnel, vonással gazdagítani. Közéleti személyekről jól, rosszul kialakított képünk van. Látjuk őket képernyőn, hangjukat halljuk rádiónkból, nyomon kísérhetjük életüket a sajtóból. Káldy Zoltán püspök, a magyar közélet egyik jellegzetes alakjáról még ennél is gazdagabb az ismeretünk. Hiszen alig

6—7 külföldi utat tesz meg. Ha kilométerekben mérjük az utakat, ez kb. évi 35 ezer km. Húszéves szolgálata alatt ez hozzávetőlegesen 700 ezer km. öt kontinens 50 országában képviselte egyházunkat, hazánkat. Idehaza az év 52 vasárnapjából a felét vidéken tölti. Szinte valamennyi vasárnapon igét hirdet. Szolgálati naplója zsúfolt. Egy-egy napra 3—4 szolgálat esik.)

t — Hogyan kapcsolódik ki, mikor pihen?

—. Szeretem a tenyészetet, az erdőket, hegyeket. Szeretek, magányosan sétálni. Megszoktam. Somogy dimbes-dombos vidékéről származom, Sopronban tanultam, Pécsett, a Mecsek alján dolgoztam sokáig, most Budán lakom. Mindenütt elérhető közelségben volt az érintetlen természet. Gyönyörködöm a madárdalban s rét virágaiban. Ez pihenés és erőgyűjtés számomra.

Kikapcsolódást jelent a muzsika is. őszintén mondom, szeretem a könnyűzenét, olykor jobban pihentet, mint a klasz- szikus. Szeretek olvasni is. Különösen a költészet áll közel hozzám. Feleségem lep meg költemé- nyes kiadásokkal, s talán a legújabb kiadások teljes gyűjteményével rendelkezem. Több mint 300 kötet sorakozik már könyvtáramban. Kedvenc költőim Váci, Garai, Weöres, Csanádi. De nehezen tudok válogatni közülük.

(Kevesen tudják, hogy Káldy Zoltán húszéves koráig élolvasta a teljes Jókait, Mikszáth összes műveit, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady stb. összes költeményeit is. A mai magyar irodalommal is lépést tart, Moldova, Kádár Gyula, Rónay, Szabó Magda stb. könyveket olvas.

Operabérlete 18 éves, a klasz- szikusok közül Bachot hallgatja szívesen. Kedvenc darabja a Pünkösdi kantáta. Meghitt barátja Szokolay Sándor. Gályarabok éneke, a Locamói motetta lenyűgözi. Szokolaytól sokat tamil.)

— Mi a véleménye a barátságról?

— Látszatra bonyolult kérdés. Hiszen szolgálatom miatt nem tá- rulkozhatom úgy ki, mintha nem lennék püspök. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy elzárkózom. De többször tapasztaltam visszaélést. így azután ‘ nehezen tudok kitárulkozni. Tudatosan elene vagyok a „klikkeknek”, még ha körülöttem csoportosulnak is emberek, lerombolom. Viszont nagyon szeretem az érdek nélküli kötődést, az őszinte, magáért az emberért való közeledést. Nagyra becsülöm a barát- kozást, s igénylem, hogy velem, s másokkal is barátkozzanak az emberek. Viszont nyilvánvalóvá teszem a legközelebbi barátom tévedését is. Ügy érzem, ez hem mehet a barátság rovására. Keresem a nem egyházi emberekkel is a közelebbi kapcsolatot. Tanulságosak számomra ezek a kapcsolatok. Elengedhetetlenek az őszinte diskurzusok, ki nem állhatom az egyoldalúságot, a „beskatulyá- zottságot”.

— Önről azt tartják, hogy hivatásán túlmenően is szereti az embereket

— Valóban szeretem. Örülök, ha segíthetek és sok emberen segítettem és fogok is segíteni. Ezt Istentől kapott kiváltságnak tartom.

(Pillanatra elcsendesedünk. Érzem, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. Bennem formálódik a kérdés: „mikor van ideje emberekkel foglalkozni”. Hiszen évente legalább ezer budapesti, vidéki lelkész, családtag, presbiter, felügyelő stb. fordul meg ebben az irodában. Találkozik mint képviselő, társadalmi vezető gyűléseken és egyéb alkalmakon százával emberekkel. De ha csak ezt az ezret veszem alapul, ez is évente ezer ügy, ezer fájdalom, seb, probléma, ezer megoldandó gond. Apró vagy nagy ügy, de minden ember számára fontos és várja a segítséget. Hány emberi sors szála fut össze egyetlen tenyérbe? „Szeretem az embereket, s örülök, ha segíthetek” — ismétli csendesen.)

— Nemrégen Püspök Űr említette, hogy a diakóniai teológiában bizonyos „ kihívásra” akar választ adni. Kifejtené?

(Folytatás a 2. oldalon)