Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-18 / 7. szám
Tizenkilenc százalék Intézményes szeretetszolgálatunk holnapjáról A DEMOGRÁFUSOK SZÁMÍTÁSAI SZERINT JELENLEG HAZÁNKBAN A NÉPESSÉG 18%-A HATVAN ESZTENDŐN FELÜLI. Ez az arány hazánk népességének lassú fejlődését figyelembe véve, az ezredfordulón eléri az 19°/0-ot. Ez pedig azt jelenti, hogy két évtized múlva mintegy 2 millió magyar állampolgár kerül abba az életkorba. amelyet a demográfia meghatározása szerint idős kornak nevezünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden 60 évnél idősebb állampolgár már életkoránál fogva „öreg”, hanem azt jelenti, hogy ennyi lesz azoknak a száma, akik 2000-ben érik el illetve haladják túl a „bűvös” 60. esztendőt és esetleg gondozásra szorulnak. Már ma is több, mint másfél millió ember él közöttünk, akik elérték a demográfusok által idősnek „ítélt” hatvan esztendőt. Ezzel szemben egyházunk, az intézményesített diakóniai intézményeinkben; „csak” négyszáz idős testvérünket tudja gondozni. Tudom, nem helyes a két szám összevetése.' Hiszen az idős emberek nagy része családban él, rendezett körülmények között. S ez lesz a helyzet a későbbiekben is. A családi otthonok tízezreiben élnek nagymamák és nagypapák, rokon bácsik és nénik. A család kohéziója, összetartó ereje nem engedi, hogy a vérszerinti „öreg” kiszoruljon ebből a szeretetközösségből, s ezzel együtt az emberi közösség, a társadalom perifériájára kerüljön. Mégis szólni kell erről a korcsoportról, mert ma még szüleinket értjük alatta, holnap már magunkat számláljuk közéjük. És amit a mai nemzedék — egyházon belül is érvényes ez a tétel —, megalkot, azt a maga számára is alkotja. EGYHÁZUNK DIAKÖNIAI INTÉZMÉNYEI NEM A ,FELESLE-' GESSÉ” VÁLT IDŐSEK GONDOZÁSÁRA ÉPÜLTEK — mert, sajnos, erre is van bőven példa! —, hanem azok részére, akik egyedül maradtak, s a növekvő életkorral együttjáró terheket, nem képesek viselni, s a mindennapi élethez szükséges egészségügyi és ellátási feltételeknek a minimumát sem tudják maguk körűi ellátni. Bár . társadalmunk mindent megtesz, hogy intézményesen foglalkozzék ezeknek az időseknek a gondjaival, mégis ma még — véleményünk szerint — az egyházi szeretetintézmények jó és hasznos szolgálatot végeznek etekintetben. (Most nem térünk ki arra az alapvető teológiai kérdésre, hogy „miért”, s „kinek” a parancsára és megbízásából végezzük ezt a szolgálatot. Most „csak” magáról az idősek gondozásáról kívánunk szót ejteni.) Tizenöt olyan szeretetintézményt tart fenn egyházunk, amelyekben idős testvéreket gondozunk. Arról is már többször írtunk — most nem is térünk ki erre a kérdésre —, hogy ezek az otthonok, mint épületek, milyen r\agy gondot jelentenek és jelentettek egyházunk egészének. Istennek adhatunk hálát, hogy ma már egy otthon kivételével (Gyenesdiás) mindegyik modernizálódott, fejlődött az elmúlt évtizedben. Mégsem mondhatjuk el, hogy egyházunknak az intézményesített diakóniai szolgálata problémamentes szolgálat lenne. MESSZE VAGYUNK MÉG ATTÚL A SZÍNVONALTÓL, AMELYET EL SZERETNÉNK ÉRNI. hogy tudniillik például elégséges munkaerővel rendelkezzünk ezekben az otthonokban. Kevés a munkáskéz a napi feladatok ellátására, de legalább ilyen gondot jelent az otthonvezetők pótlása is. Amikor ezek a szeretetintézmények .megalakultak, vagy átszervezödtek egyházunk szeretetszolgálatának keretébe, akkor az otthonok vezetői olyan volt diakonissza testvérek lettek, akiknek a korábbi szolgálatból volt gyakorlatuk betegek, vagy éppenséggel öregek gondozásához. Gondolok itt névszerint is Szokol Ilonára, Endreffy Jánosnéra, Zsohár Lenkére. Benczúr Ilonára, Mekis Máriára, hogy csak néhány nevet említsek a sok hűséges munkatársunk közül, akik életüket a diakónia szolgálatának szentelték. Természetesen és ezt szeretném hangsúlyozni, a felsoroltakkal a névsor nem teljes. Sokkal többen vannak, akik évtizedek óta állnak ebben a nehéz szolgálatban. Azonban — és ez az élet törvényszerűsége, e testvérek többsége is ma már magas kora miatt nem tudja hivatásból vállalt szolgálatát tovább végezni. Ezért az elmúlt esztendőkben több új munkatárs került ezeknek az otthonoknak az élére. így Filip Mária Balassagyarmaton, Paveszka Ida Győrött, Wieden Jolán Pécsett, Szabó Ferencné Gyenesdiáson. Ök vették át a gondozásnak és az otthonvezetésnek nem könnyű stafétabotját a régi munkatársaktól. AZ ÚJ OTTHONVEZETÖKKEL KAPCSOLATOSAN EGYHÁZ- VEZETŐSÉGÜNKNEK AZ ÁLLÁSPONTJA AZ, hogy elsőrenden a szakmai felkészültség a döntő. Ma már elengedhetetlen feltétel, hogy az otthonvezetők egészségügyi képesítéssel rendelkezzenek, hiszen az otthonok lakóinak egészségéért és gondozásáért elsőrenden az otthonvezetők a felelősek. Ugyanakkor, mert ezek a szeretetintézmények önellátó, gazdasági egységek is, szükséges, hogy az otthonvezetők bizonyos gazdasági, pénzügyi, műszaki ismeretekkel is rendelkezzenek. Ezen kívül, mivel ezek az otthonok az evangélikus egyház intézményei, hangsúlyt helyezünk a gondozottak lelki életére is. Ezért az otthonvezetőknek nem csak jó szakembereknek, helyes ítélő képességgel megáldott ügyintézőknek, hanem mélyhitű keresztyéneknek is kell lenniük, akik bizonyos fokú teológiai ismeretekkel is rendelkeznek. Joggal kérdezheti valaki: nem túl magas mérce ez az új munkatársaknak? Kétségtelen. Mégi$, mi bízunk abban — s a fenntebb említett néhány név már igazol bennünket —, hogy egyházunk szolgálata mindig fog találni olyan hivő egyháztagokat, akik élethivatásul választják a szeretetintézményeinkben végzendő otthonvezetői munkát. MIÉRT KERÜLT E KÉRDÉS ÜJSÁGUNK FŐ HELYÉRE, miért foglalkozunk most ezzel a kérdéssel? Egyszerű a válasz: egyházunk „programjában” továbbra is kiemelt helyen szerepel egyházunk intézményesített, azaz a szeretetintézményeinkben végzendő szeretetszolgálata. Ennek korszerű, s a követelményeknek megfelelő elvégzéséhez viszont megfelelő vezetői gárda kell, akik magasszinten tudják irányítani ezt a munkát. Egyházunk „holnap” is örömmel vállalja a tizenkilenc százalékból „reá” eső hányadot. S a rendelkezésünkre álló négyszáz hely — melynek számát emelni szeretnők! —, várja azokat az egyedülélö idős testvéreinket, akik otthon után vágyódnak. Szeretetintézményeink új vezetői és gondozói mindent megtesznek, hogy góndozottjaink igaz otthonra, testvéri szeretetközösségre találjanak szeretetintézményeinkben. Karner Ágoston Az Egyházak Világtanácsa ülése Jamaicában TURISTÁK PARADICSOMÁNAK mondja minden prospektus és útikönyv Jamaikát, amelynek fővárosában, Kingstonban 1079. január 1—11-ig tartotta évi ülését az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága. Az európai hidegből pLusz 30 fokos jamaikai „télibe” érkezve, a hirtelen tűző nap az omló zápor után, a valószínűtlenül kék tenger fehéren habzó hulláma, a trópusi növényzet, és a felhőkbe burkolózó 2000 méteres hegyek páratlan élményt nyújtanak. Az ülés helye azonban nem a tenger partján volt, hanem Kingston szélén, a hegyek közelében, a Nyugatindiai Egyetemnek mintegy másfél négyzetkilométernyi telepén. De ezt is kellemessé teszik a zöldellő parkok, a színesen virágzó fák és a langyos passzátszelek. A FÉL DUNÁNTÜLNYI SZIGETORSZÁG valóban paradicsom, de egyelőre csak a turistáknak. és azok között is a pénzeseknek. Mert Jamaika 1962- ben elnyerte politikai függetlenségét, és nagy erőfeszítéseket tesz szociális fejlődésének fokozására. mégis érzi a gazdasági függőség nyomását. Nagy a szegénység, és félelmetes a munkanélküliség. Ezzel a háttérrel hangzott el az ülésen Michael Manley miniszterelnök előadása, amelyben nyomatékosan figyelmeztetett a világgazdasági rend gyökeres megváltoztatásának sürgősségére, és a felszabadító mozgalmak támogatása körül folyó ökumenikus vitára célozva kijelentette: „Akik érthetetlen aggodalommal tekintenek a fegyveres harcokra, azoknak ezt üzenem: akik kezükben tartják a gazdasági hatalom fogantyúját. azok használják hatalmukat az igazságosság békés megvalósítására, és akkor nem lesz szükség egyetlen puskalövésre sem.” Néhány nap múlva drámai események következtek- Jamaikaiban is eldördültek a fegyverek a súlyos zavargások során. Az egyetem területén pedig hivatalos közlés szerint 200 rendőr cirkált és vigyázott a konferencia biztonságára egész idő alatt. letevésre kerül a sor. Ez történt a zimbabwei segéllyel kapcsolatban is, mert az nem más, mint a külön alap létesítésekor 1969-ben kimondott alapelvek gyakorlati megvalósítása. Igazat kell adnunk a főtitkárnak: az antirasz- szizmust támogató külön alap szimbóluma az ökumenikus harcnak a politikai és gazdasági elnyomással szemben. A Központi Bizottság végül jóváhagyta a zimbabwei segélyakciót, és elhatározta, hogy a kérdések tisztázására megbeszéléseket kezdeményez az érdekelt egyházakkal. Figyelemre méltó jelenség az, hogy mióta támadják, megnőtt az alapnak juttatott céladományok összege. A MUNKA KONCENTRÁLÁSÁT határozta el a Központi Bizottság. A tárgyi okok mellett szükségessé teszi \ ezt az EVT anyagi helyzete is. A dollár értékcsökkenését még ellensúlyozza a tagegyházak nagyobb hozzájárulása, de elviselhetetlen terhet jelent a svájci frank felértékelése. Nem fog kárt szenvedni az ökumenikus munka anyagi okok miatt, de talán összefogottabb lesz. Helyeseljük, hogy elvileg egyforma hangsúlyt kívánnak tenni a teológiai lelki egység, valamint az egyetemes emberi, politikai és gazdasági elkötelezettség kérdéseire. Ezért a hit és egyházszervezeti egység kérdéseinél az eddigi munka folytatása mellett különösen az emberiség egységére kell tekinteni. Fokozott mértékben kell folytatni „az igazságos, részeltető és fenntartó társadalom kutatása” címen évekkel ezelőtt elkezdett tanulmányi munkát, és ebben hangsúlyt kell kapnia a politikai etikának. Az ökumenikus munka irányát _ a közeljövőben rendezendő világ- konferenciák szabják meg. Még ebben az évben lesz Cambridge- ben (USA) a „Hit, Tudomány, Jövő” témájú világkonferencia, amelyen teológusok és nagyobb részben szakemberek tárgyalják a tudomány, technika, társadalom, etika és teológia egymással összefüggő mai kérdéseit. 1980-ra Melbourne-be tervezik a missziói és evangelizációs világ- konferenciát, amelynek témája a Miatyánk kérése: „Jöjjön el a Te országod!” Az 1981. évi programba tartozik egy ifjúsági világkonferencia. A nagygyűlésekre koncentrált ökumenikus munkával párhuzamosan tervezik, hogy a vezetőség rendszeresen látogatja a tagegyházakat, kapcsolat-keresés, információ és eszmecsere céljából. NEHÉZ VOLNA FELSOROLNI a Központi Bizottság valamennyi határozatát. De nem hagyhatjuk említés nélkül a Központi Bizottság dél-afrikai nyilatkozatát, amelyben szolidaritását fejezi ki mindazokkal, akik a faji elnyomástól szenvednek, és az ellen harcolnak. Ugyanakkor az egyházak figyelmébe ajánlja áz 5 millió dolláros afrikai segélyt. Felhívja az egyházakat: sürgessék a Dél-afrikai Unió ellen hozott szankciók végrehajtását, a Namíbiára és Zimbabwére vonatkozó ENSZ- határozatok megvalósítását. Felhívja az egyházakat a Nemzetközi Gyermekév jelentőségére: gondoljanak szenvedéseikre, éhezésükre, különösen a harmadik világban, és gondoljanak veszélyeztetettségükre az elanya- giasodott jóléti világban. VÉGEREDMÉNYBEN pozitiven kell értékelnünk a Központi Bizottság kingstoni munkáját. A belső feszültségek arról tanúskodnak, hogy az Egyházak Világtanácsa magába fogadta az egész világban és az egész ke- resztyénségben feszülő problémákat. És ez jó. mert enélkül nem teljesítheti feladatát. Eredmény az is, hogy az ökumenikus közösség nem robbant fel, sőt növekedett a kölcsönös megértés. De az EVT harmincéves múltja ellenére is még gyerekcipőben jár a reá váró nagy feladathoz mérve. Sok tanulásra, munkára, irpádságra van szükség. hogy jó eszköze legyen annak a szolgálatnak, amelyet az emberiség is és az egyház Ura is elvár a világ keresztyénségé- től. Prőhle Károly Felvétel a Teológiai Akadém iára FESZÜLT LÉGKÖRBEN folyt belső okokból is a Központi Bizottság ülése, amely „félidőben”, az 1975. évi nairobi nagygyűlés és az 1983-ra tervezett vancou- veri nagygyűlés között, az ökumenikus munka általános felmérése, seregszemléje volt. Mint ismeretes, konzervatív körök az EVT-t évek óta támadják azért, hogy „politizál”. A helyzet különösen kiéleződött az elmúlt évben, miután az antirasszizmust támogató külön alapból 85 ezer dollár humanitárius segítséget nyújtottak a fegyveres felszabadító harcot folytató zimbabwei hazafias frontnak. Ezért E. Scott anglikán prímás-érsek, a Központi Bizottság elnöke, a kölcsönös türelemre tette a hangsúlyt megnyitójában. Arról szólt, hogv ha kölcsönösen tiszteletben tartják minden személy, csoport és egyház sajátosságát, és elismerjük minden személy és minden csoport bűnösségét, akkor jobban megértjük egymást, és alkotó módon folytathatunk dialógust. Philipp Potter főtitkári jelentésében viszony élesen bírálta a tagegyházakat, hogy nem tartanak lépést az EVT fejlődésével. és nem vonják le a svakor lati következte+éseket az öku- men-ében elért közös felismerésekből. Visszarettennek. ha konkrét állásfoglalásra és cseEvangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest XIV., Lőcsei út 32.) augusztus 15-ig küldjék meg. A katonaköteleseknek azonban 1978. június 15- i.g kell benyújtani kérvényüket. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékeim. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. — Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthoninak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. i L
