Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-30 / 52. szám

VASÁRNAP IGÉJT

A folytatás

Ez 37, 24—27

MEGGYŐZŐ EREJŰ AZ ÜNNEP FÉNYE MÉG EZEN A VASÁRNAPON. A karácsony este meghitt percei 'fel-felidéződnek bennünk. Eszünkbe jutnak azok, akikkel együtt töltöttük az ünnepet, nagy az örömünk, ha családunknak igazi, szép Karácsonya volt. Eszünkbe villannak a gyertyafénynél elolvasott bibliai versek a történetek, amelyeket gyermekeinknek mondtunk el, amelyek különféle hangszerelésben, mégis egységesen az érkező Jézusról szóltak. Ügy állt előttünk a gyermekké lett Jézus, mint Isten különleges,, mentő ajándéka. Ügy érezhetjük ma, kevesebb a fény Ezékiel prófétánál. Talán úgy is gondoljuk, hogy az ünnep koncentrált evangéliumához képest visszalépés ez a prófécia, önmagunknak okoznánk veszteséget, ha ezzel a félreértéssel közelednénk a mai igéhez. Visszalépés helyett egyértelmű folytatásról kell ma gondoskodnunk

A KARÁCSONYI NAGY AJÁNDÉK ÜTJÁT rajzolja meg a régi prófécia a mi életünkben. Ezért is drága érték, ha a Karácsony fénye ragtiog még körülöttünk, mert a próféta szavait csak úgy tudjuk jói 'érteni, ha ez a fény járja ál és teszi a mi életünk részévé. Jézus születésének üzenete erősödik fel ebben a gazdag tartalmú próféciában, amely nem más. mint vallomás a jövőről. Nekünk pedig úgy keli továbbionaImaznunk: vallomás a mi jövőnkről Ugyanúgy, ahogy a karácsonyi eseményről is csak többes szám első személyben lehet igazán beszélni.

SZÖVETSÉGESEM Valamennyiünk életére vonatkozóan így hangzik a megszólítás az ünnepi örömhírből. Nagyon jó ezt a legegyszerűbb emberi viszonyban is hallanunk. Házastársak félig- meddig megromlott kapcsolatában ott kezdődik az oldódás, amikor elhangzik végre, hogy nem „ellened", hanem veled és érted szeretnék tenni mindent, S de sok munkahelyen kellene összeférhetetlen, irigy vagy betegesen uralkodni vágyó munkatársaknak kimondaniuk a szót: együtt. Kisebb képletekben már elég sokszor értjük s ügyesen alakítgatjuk szövetségeseink táborát vagy legalábbis vágyódunk az igazi szövetség után. Most azonban a legnagyobb összefüggésben szólal meg Azt ajánlja fel, aki joggal fordulhatna velünk szembe, mert, valamennyien számtalan sokszor kiléptünk szövetsége kötelékéből. Ö mégis újra szövetséget köt. Változatlanul az az akarata, hogy hozzátérjünk és bizalommal tekintsünk rá.

HAJLÉKOM. Maga a ritkán használt kifejezés is megnyugtat és biztonságot áraszt. Azt hirdeti ma számunkra, hogy életünk, benne érthetjük történelmünket és egész jövőnket is, Isten jelenlétének a helye. Sőt. ennél sokkal több! Mélyebb kapcsolatot hordoz magában ez a kifejezés. A közösséget jelöli, amit Isten teremtett önmaga és miközöttiink. Milyen kézzelfogható módon hirdeti ezt Jézus születése és milyen nyilvánvalóvá lelt ez a szándék azon az úton, amelynek első állomása karácsony Közöttünk lakik, közösséget vállal velünk, vagyis életünk drága az Ö szemében, pótolhatatlan érték. Vállal minket. Ez nem egyszerűen a minőségi kisebbségre vonatkozik. Nem is a valamilyen indokkal elkülöníthető kis közösségre. A karácsonyi szóza t azt. hirdette, „rtpnden népnek” szól, s most ugyanezt hallhatjuk: mindnyájunkra nézve ez a terve és az akarata. ,Amit mi a hajlékunknak tartunk, azt valami megmagyarázhatatlan szeretettel tudjuk ápolni és védeni, óvni és alakítani. Isten úgy tekint életünkre, úgy tartja kezében, mint amit hajlékául választott, amelyet szeret, meg akar őrizni és formálni o kar.

A FOLYTATÁS IGÉNYE SZÓLAL MEG SZÁMUNKRA ebben a kettős megjelölésben: szövetségesem és hajlékom. Mindkettővel egy célja van Istennek. Szövetséget köt velünk, hajlékává teszi életünket. hogy békességel ajándékozzon. Békességét pedig nem élhetjük át csupán az elfogadás passzivitásában Nem lehet figyelHálaadás és reménység

Szilveszter és újév gyülekezeteinkben

Amikor Szilveszter és újév ünneplésének egyházi hagyományait keresem, lélekben elszállok a 60 év előtti múltba, gyermekkorom délbácskai szülőfalujába.

OTT SZILVESZTER ÜNNEPLÉSE — közvetlenül ebéd után.— óriási hangossággal, dirrel-durral kezdődött. A felnőtt férfiak, kiknek volt vadászpuskáluk, vaktöltényekkel lövöldöztek. A nagyobbacska fiúk boltban vásárolt. vastag papírból készült, több rekeszes. robbanó anvaíaal töltött ..békákat” gyújtottak meg, melvek nagv durranások közepette (elég tűzveszélvesen) ide-oda pattogtak, ugráltak az utcán, az udvaron. Mások öreg. lvukas nasv Voltokat kénes gvufafeiekkel tömtek meg. a töltetre szöget Illesztettek. s az égős? szerkezetet madzagon lóbálva falhoz vagy ra- íöz7.shÖ7 ütötték, amitől a gvnfa- töTtot pagvot durranva felrobbant, svakban a ..kulesfejet is széiie'vit- te Ez sem volt veszelvtelen látók A kisebb fiúk lát.ékpisztolv- ival ..kanszlikat” sütögettek el. A leenagvobb attrakzló mégis a községháza előtt hatóságilag felállított mozsarak elsütne és az egész faluban hallható durrogása volt. A ..tűzmesterek” itáa falu egyetlen rendőre és a községi dobos

voltak. Zengett, zúgott, dörgött az egész falu.

Kora délután, az istentisztelet végeztével a templomtéren, szabad ég alatt az iskolások tanítóik vezetésével óévi énekeket énekeltek a Tranosciusból, azt hallgatta meg az egész falu népe. Fölemelő, gyönyörű alkalom volt ez a szabadtéri áhítat. Hálaadás Isten megtartó kegyelméért.

Az iskolás gyermekek egy része közvetlenül a templomkertből elindult — úgy, amint az a szentestén is szokásban volt — „ablak alá” énekelni. Az utcai ablak alatt, vágj' ha az utcai ajtó nyitva volt az udvarban, a pitvar ajtó előtt énekeltek el valamely szilveszteresti énekből egy-két verset. A háziak megkérdezték a kis énekes nevét, megdicsérték éneklését, majd köszönetük kifejezéseként almát, diót vagy süteményt, ritkábban krajcárt adva neki további útjára bocsátották.

Kiskőrösön az 1930-as években kialakult az újév várásának a szokása. Mialatt az értelmiség tagjai az Űri kaszinóban vidám műsoros esten, utána táncmulatságon vettek részt, az Iparos Egyletben a kézművesek, a párt- helyiségekben a különféle pártok lelkesebb tagjai eszem-iszommal szórakoztak, azalatt a gyülekezet

nagy része a templomba sietett

újév várásra. Az ifjúság gazdag műsorral szolgált ez alkalmon, mely este 8-tól az éjféli haráng- szóig tartott, mely után egy újévi ének eléneklésével köszöntöttük a kivárt új esztendőt. A részvevők száma általában az ezer körül mozgott.

EMLÍTETTEM AZ ÉJFÉLI HA- RANGSZÖT. Gondolom, hogy ez országszerte szokásban van. de különösen is mélyre hatoló gyökerei vannak Békéscsabán. A kistó-) templom összes harangját meghúzzák ilyenkor „az óév temetésére”. Ez a harangszó jellegzetesen temetési harangozás, a nagy haranggal kezdik, és két megszakítással három versből áll az összharangozás. pontosan úgy, mint egy felnőtt férfi temetésekor. Régebben a torony .erkélyén énekkar, leginkább férfikórus egyházi énekeket énekelt, vagy valaki tárogatón, harmonikán játszott korálokat. Az utcán, a torony alatt százszámra menő tömeg hallgatta ezeket a „hangversenyeket”. Ma már a televízió is közvetít szilveszter éjféli harangszót. Zárt ajtók, ablakok mellett milliók hallgatják országszerte. Békéscsabán mégis — talán minden lakásban — a tévénézők is éjfélkor kinyitják lakásuk ablakait. hogy az utcáról beáradjon az evangélikus, a római katolikus és a református templomok harangjainak csodálatos összjátéka.

AZ ÜJÉVI EGYHÁZI HAGYOMÁNYOK a szilveszterieknél szerényebbek. A gyerekek új év reggelén is elindultak énekelni, de már leginkább csak a rokonokat köszöntötték egy újévi ének el- éneklésével. mely a megújult reménység kifejezése volt.

Ma is általános, szokás, hogy az újévi istentiszteleten a lelkész a szószékről közli az elinúlt évi egyházi statisztikai adatokat, a hívek ezt mindig nagy érdeklődéssel fogadják. Újév délutánja a családi látogatások ideje.. Mivel régebben az év vége volt a falusi esküvők ideje, a sok új. házaspár újévi látogatása szeretette! fogadott alkalom volt a rokonság körében.

ESZTENDŐ FORDULÓJA: Szilveszter, és újév. Az e napokhoz kapcsolódó mindenfajta volt vagy ma is még élő egyházi hagyomány a szívekben élő hálaadás és reménység kifejezése.

id. Dedinszky Gyula

men kívül hagyni azokat a területeket, ahol mindannyiunknak személyesen is többet kell tennünk a folytatásért Kevés az az alapállás, hogy örülünk mindannak a szépnek, amit kaptunk, hogy minden jó, amit az egyház nyújt nekünk.

CSELEKVŐ RÉSZTVEVŐKKÉ KELL VÁLNUNK. Sokszor nagyon félénk, halk o szavunk, alig teszünk valamit, kockázatos lépéseket nem merünk vállalni, A magunk kis várát építgetjük egyre inkább luxus, igényeket kielégítő módon. Mindennemű közöny és hamis félelem állapotából fel akar emelni Ezékiel szava, amikor mindnyájunk egyetlen Pásztoráról szól. Arról a Jézusról, akinek születése éjszakáján békét hirdettek az angyalok, s aki Isten békességét teremtette, munkálta, ajándékozta életével, halójával, feltámadásával. Az ö pásztori szolgálata nem záródott le. hivatott folytatói vagyunk, nem helyeslői csupán. Egyháza benne élő. belőle táplálkozó, pásztorolt és sokakat pásztorló nyáj. Ez az életforma a folyamatos szolgálatot jelenti amely sosem zárul le. amelynek minden napjára jellemző a folytatás. ifj. Szabó Lajos

Imádkozzunk!

Köszönjük, hogy nem hagytál minket magunkra. Istenünk! Egészen iközel jöttél hozzánk, hogy szereteted melegében élhessünk. Felbonthatatlan szövetséget kötöttél velünk, hogy múltunk és jövendőnk egyformán atyai kezedben legyen. Köszönjük, hogy Jézusban igazi Pásztort adtál népednek. Formálj minket pásztoron és sokakat pásztoraid nyájjá! Amen.

Korsos Miklós könyve

A É o #• o n tf hú l

A CÍM JELKÉPES, de valósággal telít tett. Rózsadombi toronyszoba a művész budapesti műterme. Mindössze három méter átmérőjű, hatszögletű helyiség, de a magasba fut és fent gerendaszerkezettel, barnára festett ácsremekkel zárul. Két és fél méter magas, keskeny félkörívben végződő ablakain át a budai hegyek vonulata és a kert fáinak lombkoronája néz be, röpködő madarak, fészkelő gerle társaságában. A zavartalan- csend és nyugalom valóságos, a művészi és emberi függetlenség szimbolikus helye.

Kicsi tér, de „a szellem kis helyen is elfér, sőt, mintha jobban erezné -magát” — vallja Borsos, műveivel is. Nagyobb szobrai mérete is emberközelségű, s külön örömét leli a kis arányú műfajokban; rajzokban, érmékben, kisplasztikában, Az emberi érdekli öt. úgy is mondhatnám: az örök emberi. Ez egyrészt lelki alkatából fakad. ■ másrészt az életét végigkísérő művészi eszrgényéből, az antik görögségnek a reneszánszban megújuló szépségvilágából. De van benne bizonyos reális csalódottság még a második világháborút utolsó hónapjainak az eseményeiből, amint egyik beszélgetésében elmondja, s „a lényeges erkölcsi változásokat" nem a történelem sodrától várja. A művészet az életének formája és tartalma. „Ezt csinálom, ezt sikerült megteremtenem és kiverekednem, hogy semmi más zavaró elem ne legyen.” Természetének istenadta derűje is segíti abban, hogy külsőleg nézve szűk világban éljen, de a művészet és néhány ember belső közelségében határtalan távlatok és csodálatos mélységek nyílnak meg az emberi sors felé, az egész emberiség felé. Neki ez a szerep adatott, és ezzel szolgál társadalmunkban, sőt határainkon túl.

EMBERKÖZELI EZ A MŰVÉSZET indítékaiban és vezérlő, formáló erőiben is. „Két »főszereplője« van mondanivalóimnak' —’ írja a tanulmányok, vallomások

összefoglalójában a kötet végén: az élmény és a képzelet szerepe a mű létrejöttében. S ezt nemcsak mások példáin mutatja be, hanem önvallomásszerűen is mondja. Ezer és ezer rajzáról az az érzése, hogy az öt évtized alatt az egész élet csak modell volt számára. Rajzai „a látható világ birtokba vétele a költött világ érintésével”. Legelvontabb szobraiban is ott van a valóság, csak a képzelet erejével átköltve, „A valóságot lélekkel, gondolatokkal megtöltő képzelőJ erő” — ez adja az igazi művészetet. „Nem részletezhetem egy emberélet legkülönbözőbb fázisait, de egész témaköröm akörül forgott, amit átéltem." Ez van jelen alkotásaiban.

S közben a régi és az új, az emberiség elmúlt évezredei és a korunk ihletése eggyé válik. Példaként idézi tevékenységét. „mint 'olyanét, aki szüntelenül, hol a legújabbat falta, hol a legrégibbet. Századokat elvetettem, majd később újra felfedeztem. Mindenben elmerültem, mindenből kibányásztam valamit, és ez így ment és megy máig is, mert az egész művészet, zene s költészet az emberben rejlő, teremtő erőnek szűnni nem tudó óriási, egységes folyamata." Erezzük, ugye. hogy a „torony” szűk tere hogyan tágul múlt, jelen és jövő felé?!

A KÖTET AZ UTOLSÓ NEGYEDSZÁZADBAN megjelent írásokból, elhangzott előadásokból, valamint interjú-beszélgetésekből állít össze gyűjteményt, idevágó rajzoknak kitűnő reprodukciójával (Szép- irodalmi Könyvkiadó). Borsos Miklós megnyilatkozásainak néhány fő vonalát vázolom.

Kitűnő segítségét ad műalkotások átéléséhez. Nem ismerek senkit, aki így tudná közelíteni a szemlélőt a művészettörténet közismert értékeihez. Miért szép a Szamothrakéi Niké, egy Rembrandt- önarckép, a Mona Lisa. Michelangelo három Pietá-ja, nálunk fent a Várban Hadik András lovas szobra? S műelemzéseinek a csúcsán a Csontváry-kép: Sétakocsikázás Athénben újholdkor? Az alkotások megvilágításának titka nála, hogy nem többek leírásnál. De milyen leírások! Borsos Miklós szemét kapjuk kölcsönbe, s ettől a szemtől elleshetjük a legapróbb részletek rhűvészi megfigyelését. Többlet az is. hogy a leiró mesterségbeli tudása mintegy utánafesti, vési a művet, és ezzel újabb, a technikán keresztül még közelibb megvilágítását kapjuk a képnek, szobornak.

A művész portrét rajzol írásban négy kortársról: Egry Józsefről, Németh Lászlóról. Déry Tiborról és Illyés Gyuláról. Mind a négyük Balaton menti és emberi közelségben élt hozzá, s róluk szólva találóan ragadja meg lényüket, a lényeget és a részvonásokat is, új felismerésekkel gazdagítva a róluk való ismeretünket. Engem különösen is mélyen érintettek • ezek az írások, mert mindegyikükhöz közel érzem magamat.

Borsos Miklós gyökérig ható európaisága ismételten kitűnik vallomásaiból. S erre ismét erősen rezonáltam olvasás közben. A kelet-ázsiai vagy az azték művészetről szólva: .. nem az európai művészethez tartozik, ezeket ugyan ismerem, de nem személyes ügyeim". Vagy: Déry Tibor „mindent tudott Európa nagyságáról. szépségéről es hibáiról. Ezért volt nagy iró es jo barát." Az antik görög örökség végzetesen szép sorsunkká teszi

az európai kultúrát, amelyet áthatott a kexesztyénség•

„A BIBLIÁN NEVELKEDTEM” —

mondja egyik interjúban, és ezzel mélyen egyezik, amit Rembrandt bibliai tárgyú temérdek rézkarcáról és Bach szenvedélyesen szedetett zenéjéről vall. (A zene hatása a művészetére egyébként ismételten előjövő téma a könyvben.) Egyéni istenhite egy modern gondolko- kó emberé, aki nem dogmatikai igazságokat ismétel. Assisi Ferenc naphimnusza tett rá mély hatást■ Igaz felismerés: „Jézus semmiképpen sem- lehet példakép. Öt nem követhetjük, legfeljebb szavainak kis részét. Ő a jóságnak egyszeri megtestesülése az emberiség történetében. Hozzá nine hasonló.” A művésznek az életén végighúzódó személyes tapasztalata van erről az igéről: „Akik az istent szeretik, azoknak mindenek a javokra vannak.” Ez ..félelmetesen igazolódik az életemben. Legtöbbször az ártó erők löktek előre, azok emeltek."

Hosszabb fejtegetésben tekintik át az egyházművészet közel kétezer esztendős történetét a máig. Csak egy tévedése van: a reformációt művészetellenesnek véli. „Ahol győzedelmeskedett az új protestáns hatalom, ott levakarták a freskókat, jobb esetben lemeszelték, elégették a képeket. üldöztek minden egyházi, vallási tárgyú képet. .Ügy látszik, Borsos Miklós szeme előtt a reformációból csak Kálvin Zvingli és a puritán irányzat áll. s nem tud arról, hogy ajz evangélikus reformáció. Luther és a lutheranizmus kezdettől fogva és mindenütt ápolta az egyházművészetet, szemben a református és más állásponttal. Velem együtt bizonyára Borsos Miklós is megállt már számos olyan európai középkori gótikus Jem- plomban, amely a reformáció óta evangélikus, és arról tanúskodik, hogy a reformáció eredeti aga, a lutheri, belső hitbeli meggyőződéssel őrizte n művészet Isten -szolgálatát. Veöreös Imre