Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-30 / 52. szám

GYERMEKEKNEK. Megérkezés az Ígéret földjére ■lózsué fi JERIKÓ VOLT TEHÁT AZ ELSŐ VÁROS, amelyet Izrael né­pének el kellett, foglalnia. Józsiié vezetésével fölvon.ult a nép a vá­ros ellen. Amikor ezt észrevették a város lakói, gyorsan bezárták a város kapuját, és fölálltak a fa­lak tetejére. Mit tegyen most Iz­rael népe? Hiába megy neki a falaknak. A falak erősek, nem lehet azokat szétverni! A kaput is hiába próbálná nagy gerendák­kal betörni. Bevehetetlen erődít­mény Jerikó városa. Izrael népe szokatlan -hadmű­veletbe kezdett. Nagy körben körüljárta a várost. Mást nem tettek. Miután egyszer körüljár­ták, eltávolodtak a falaktól. Más­nap újra jöttek. Az egész nép még egyszer körüljárta a várost. Harmadik nap ugyanúgy. Negye­dik napon is. Az ötödik nap szin­tén. Mindennap egyszer körüljár­ták a várost. Mikor a hatodik na­pon is ugyanezt tették, a jerikó- beliek nem tudták mire vélni a dolgot. Csak mosolyogtak: „Mit akar ez a bolond hép? így akar­ja városunkat elfoglalni? Furcsa ostrom ez! így soha be nem jut­nak ide a falak mögé!" Pedig Is­ten parancsolta meg Józsuának, hogy így tegyenek. Most már a heledik nap következett. Ü.IRA JÖTT IZRAEL NÉPE NAGY MENETBEN. De ezúttal nem egyszer ker ülték meg a vá­rost, hanem többször. Másodszor, harmadszor újra meg újra. Hét­szer járták körül a várost. Az­után megálltak. Megfújták a har­sonákat és mindnyájan elkezdtek kiabálni, torkuk szakadtából uj­jongani, mintha legalábbis győz­tek volna. Pedig úgy is volt. Mert lám. egyszer csak repedezni kezdtek a vastag falak, megin- gottak, s mint a kártyavár, úgy omlottak össze. Izrael népe most már szabadon be tudott menni a városba. Isten a kezükbe adta Jerikó városát. A falak egy darabja azonban nem omlott le. Erről is Istengon­doskodott. Ezen a falrészen állt egy ház. És ugyan mi lógott ki a ház ablakából? Egy vastag piros kötél. Ráháb háza volt. A két ember pedig, akiket megsegített, fölkapaszkodott, és magával vit­te Ráhábot. Apját, anyját, és minden testvéréi biztonságba he­lyezte Izrael népe között. Most már Ráháb is Isten népéhez tar­tozott. Jobb volt neki itt, mint a pogány jerikóiak között. Izrael népe tovább hatolt be az országba. Lassan elfoglalták az egész országot. Házakat építettek és elkezdték a földeket művelni. Állataikat kövér legelőkön legel­tették. Mindenük megvolt, ami csak kellett. Már nem szomjaz­tak. Volt bőséges vizük, tejük is. Mannára se volt többé szükség. Saját termésű búzájukból sütöt­ték a kenyeret. Sok méz is volt az országban. Müven jó volt ne­kik, ebben a gyönyörű országban lakhattak! AMIKOR MÁR ÖVÉKÉ VOLT AZ ÍGÉRET FÖLDJE. Józsué összegyűjtötte az egész népet. Nagy beszédet mondott nekik: „Soha ne felejtsétek el, hogy Isten adta nektek ezt a szép or­szágot. Az itt lakó emberek bál­ványokat imádtak. Ti azt ne te­gyétek! Az Űristent imádjátok, szeressétek öt. és fogadjatok ne­ki szót mindig és mindenben! megígéritek ezt?” ..Megígérjük! Megígérjük!” — zúgott rá az egész néo válasza. „Az Űr a mi Istenünk!” Bárcsak soha el ne fe­lejtenék ezt a szép ígéretet! Ak­kor mindig boldogan fognak élni szép hazájukban. Bach H-moll miséje a Deák (éren ISMÉT NAGY ÉLMÉNYT JE­LENTETT Bach H-Moll miséje, amelyet a Lutheránia ének-, és zenekar két egymást követő no­vemberi vasárnap este adott elő a Deák téri templomban. Volt aki kottával, partitúrával, vagy ép­pen szakkönyvvel a kezében hall­gatta végig. A H-moll mise majdnem 25 évig foglalkoztatta Bachot: a Kyriét és a Glóriát 1733-ban, a Sanctusl 1724-ben írta, talán 1747-ben került sor arra. hogy a Credoval, Hozsannával és az azt követő részekkel kiegészítette. A zeneirodalomban Händel Messiás című oratóriuma áll a legköze­lebb e hatalmas műhöz, de míg Händel történeti, addig . Bach dogmatikai szempontból dolgoz­za fel a kiválasztott szöveget. MAR NINCS ÜRES ÜLŐHELY a Deák téri templomban, amikor lágyan megszólalnak a Kyrie el­ső ütemei. A Bach-féle építkezés csodája. Bonyolultan, mégis ter­mészetesen szövődnek, és tornyo­sulnak a szólamok. Ez a tétel egy hatalmas fúga. és hallgatása köz­ben arra gondolok: a fúga sok Bach-előtti mesternél száraz, unalmas iskolás műfaj volt. És mivé lett a H-moll mise nyitó té­telében,! A Glória tételénél a trombiták új színt, hangulatot, igazi u.ijon- gást hoznak. Különben Bachnál itt sem a külső nagy hangtömeg adja az örömöt, hanem egy alap­jában csöndes benső újjongás. MINDEN TÉTELNÉL NEM ÁLLHATUNK MEG, de egyet- kettőt hadd emeljek ki: Qui tol- lis peccata mundi . .. (Aki hor­dod a világ bűnét.) Egyik gyöngy­szem. Meleg, bensőséges, de nem érzelmes, hanem magasztos. Bach mint lutheri teológus mélvedt el ebben .a tételben. Tudta, hogy itt az Evangéliumról van szó. Nem csak ésszel, de szívvel is írta ezt a zenét. — „Cum samcto Spi- ritu.” (És a Szentlélekkel.) Tech­nikailag a legnehezebb kórusté- tel. Ez a zene mutatja, mit je­lentett Bachnak a Szentlélek! Az „Et incarnatus”- (Es testet öltött) — közben arra gondolok, hogy a misének e részénél a gyülekezet letérdelt. Hiszen karácsony nagy titkáról, az inkarnációról van szó. Szaggatott zenekari kíséret járul szélesen áradó dallamhoz. A j.Credo” további tételeinél újra meg újra arra kell gondolnunk: Bach szívünkbe vési. megszeret­teti az Egyház ősi tanításának té­teleit. A ,.Hosanna” ujjongó ze­néje közben ne feledjük, hogy ez úrvacsora alatti zenének készült. Ezzel az ujjongással kellene el­telnie a gyülekezet minden tag­jának úrvacsora vétel közben. Spitta hangsúlyozza, hogy ezek­nél a tételeknél Bach az úrvacso­rái aktust nem egy múltbeli ese­ményként fogja fel, hanem mint a gyülekezeti életnek ma végbe­menő. jelenlegi aktusát. A KÉT ESTE FELEMELŐ PILLANATAIT a Lutheránia ének- és zenekarnak köszönhet­jük. A szólisták kiváló teljesít­ményt nyújtottak: Farapó Laura. Szemere Erzsébet. Mády-Szabó Katalin. Mohácsi Judit. Schultz Katalin, Fülöp Attila. Berczelly István. Kuncz László. Orgonán közreműködött Trajtler Gábor egyházzenei igazgató. A magas színvonalú, érett, kifinomult elő­adás lelke az együttes vezetője, Weither Jenő karnagy volt. Az első alkalommal Harmati Béla gsolt 62, 12—13 alapján ar­ról beszélt, hogy Istené az erő, és Istené a kegyelem is. Erről ta­núskodik ez a zene is, ami Bach Isten-élményéből fakadt. Dr. Hafenscher Károly a má­sik alkalommal Róma 15. Útalap­ján beszélt. Hívőt és nem hívőt összekapcsol az a reménység, amire mindnyájunknak szüksé­günk van. A reménység annak a várása, amit Isten ajándékoz az embernek szeretetéből, hogy az embernek öröme és békessége legyen. Gáncs Aladár „írok nektek, ifjak...” O közösségbe hív A láthatatlan közösség Amatőr rádiósok alkotnak olyasmi láthatatlan közösséget. amilyet a Szentlélek Isten te­remt. A példa persze csak pél­da. és közel sem fejezi ki a való­ságot. De ahogy az éjszakában, láthatatlan hullámok útján egy­mást keresik fel emberek, tudnak egymásról magyarok és singapu- riak. üzbegisztániak és izlandiak, úgy teremt Jézus Krisztus az Ö Lelke által olyan láthatatlan erő­teret. amelyben a világ különbö­ző pontján élő emberek össze­tartoznak. A külső szemlélő eb­ből semmit sem lát ránézésre, ugyanolyan középiskolás, szak­munkástanuló. egyetemista, vagy az élet bármelyik szegletében dolgozó fiatal, mint a többi. Még­is. aki ebbe az „erőtérbe” bekap­csolódott. az valamiféleképpen tud a többiről. És az a csoda, hogy erőt is merít napról napra ebbő! az összetartozásból. Az Apostoli Hitvallás így mondja: szenteknek közössége. Én. megvállom, amikor ezt a mondatot kimondom, istentiszte­leten. temetésen, vagy éppen ke­resztelőn. mindig egv úrvacsorái asztal körül térdeplő embergyűrű jut az eszembe. Azok. akik én-, pen olyan bűnösök Isten előtt, mint bárki, de akiknek néhány Énekeskönyvünk 222. számú éneke így kezdődik: „Ó jöjj. ó jöjj Immánuel..Ez az ének is egy ószövetségi ígéretre utal. 1. Melyik prófétánál olvashat­juk az Immánuélről szóló ígére­tet? 2. Mit jelent ez a név: Immá- nuél? 3. Ki magyarázta meg. és ki­nek ennek a névnek a jelentését? Ting püspök szerint a Kínai Népköztársaságban élő keresz­tyének nem akarják, hogy ismét külföldi misszionáriusok jöjjenek 1 hazájukba és megfosszák őket nemzeti jellegüktől. A püspök emlékeztetett arra, hogy a ke­resztyén misszió Kínában „A nyugati imperializmus egy for­mája” volt. Történelmüknek ez.t a részét a kín-ai keresztyének­nek le kell gyűrniük. Vezetőiket jelenleg leköti a keresztyén moz­galom megszervezése Kínában és ezért nemzetközi kapcsolataikat korlátozni kénytelenek". De az villanássál korábban felhangzott az a mondat, ami ezen a világon a legcsodálatosabb sokunk szá­mára: megbocsátattak a te bű­neid! Nagyon sokszor halljuk, hogy közösség formál embereket, sőt a születési adottságok mellett ez az egyik legerősebb ember­formáló erő. Nyilván így van ez, azzal, hogy a keresztyén közös­séget az Ür formálja, s engem az egyént sem egyszerűen a tö­meg tesz mássá, hanem az Ür fonnál a közösségen keresztül. A látható közösség A látható, körülírható, szociog­ráfiai eszközökkel is megfogható közösség, ahová tartozom, az egyházam. A Magyarországi Evangélikus Egyház. És ez már nemcsak spirituális — lelki —, hanem a világba elküldöttek va­lóságos közössége. Tudom, hogy a mai fiatalok­nak itt jön a nagy kérdése: szük­séges az, hogy én a lelki egyhá­zon kívül, még egy történelmileg meghatározott. így szükségkép­pen sokszor „leterhelt” közösség­hez is tartozzam? Intézményeivel, megszokott „rendjével”, öregjei­vel. sőt papjaival? Nem akarom sommásan elintézni ezt a kérdést. Nem akarok most egyszerűen egy hidegen kategórikus igent ide ír­4. Hol olvashatjuk ezt. az ígé­retet: „Ha Isten velünk’ ki lehet ellenünk?” Válaszaitokat január 13-ig le­hetőleg levelezőlapon a követke­ző címre küldjétek be: Evangé­likus Elet Szerkesztősége. Buda­pest, Puskin u. 12. — 1088. Meg­fejtésetekre nevetek és lakcíme­tek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagytok! Ázsiai Keresztyén Konferencia meghívását 1980-ban valószínűleg el tudják fogadni. Ting püspök elmondta azt is, hogy Kínában nincs többé kon- fesszionalizmus. az ottani keresz- tyénség „felekezet utáni” korban él. Országos egyházi szervezet lét­rehozását jelentette be, mely gon­doskodik majd az egyházakról és keresztyén csoportokról. Bib­liákat ad ki. és az aktív keresz­tyének teológiai képzését végzi, hogy azután csoportjuknak vagy gyülekezetüknek képesített veze­tői legyének. ni. Még akkor sem, ha tudom, hl szem azt, hogy ez nem a meg'» alkuvás igenje, hanem épp for­dítva, az elkötelezettség igenje. Mert mi vagyunk az a tanítvá­ny: kör, akiknek nevében Péter szólt: „mi elhittük és megismer­tük, hogy Te vagy ... „Még ak­kor mi vagyunk, ha nagypénte­ken szertefutottunk, vagy vissza­tértünk halászni. Még akkor is, ha húsvét félelmeket keltett a szíveinkben. És pünkösdkor ők. a mi elődeink nem egy spirituáli­sán megfoghatatlan helyen és időben voltak együtt, hanen egy konkrét helyen, egy szobában. Egy konkrét, időben, pünkösd napján, ami éppen egy ünnep volt Jeruzsálemben. Nem vélet­len az, hogy az ünnep nevében őrizzük az időpontot.” „Tehetek-e én arról, hogy pont az evangélikus egyházban keresz­teltek, arról, hogy beleszület- tem?” — szól a nagyon komoly kérdés. A válasz — és ez nem a cikkíró válasza —. én nem tehe­tek, de az, aki teremtett engem, Ö tehet róla. Őneki hála, hogy ebbe az egyházba születtem, s itt tartottak keresztvíz alá. Közösség a közösségért Egyházunk megnevezésében nem egyszerűen helymeghatározó a „MagyarországiAz előbbiek­ből következően valljuk, hogy nem véletlenül születtünk ma­gyar földön, és nem másutt. Itt van a küldetésünk földje, mint ahogy itt van a szülőföldünk is, és ,testünk ide tér vissza a por­ba. És nem azért vagyunk ma­gyarok, mert éppen nem eszki­mónak születtünk. Ezért a föld­ért „élned s halnod kell” —, s ezek nemcsak egy költőóriás patetikus szavai, hanem egy hivő ember hitvallása is. Ez féirema- gyarázhatatlanul és pontosan azt jelenti, hogy ezért a szocialista Magyarországért küldettünk. Itt tanulunk és dolgozunk, itt szü­lünk gyermekeket, akik szintén „adattak” a mi számunkra. It.t töltjük be küldetésünket, minden ember küldetését. És amikor leírtam a minden ember szót. akkor máris az em> beriség családjáról beszélek. Ar­ról az emberiségről, ahol még több száz millió gyermek éhezik, ahol az analfabéták száma ijesz­tően nagy. A szentek közössége, az egyhá­zam nem önmagáért él és van, hanem ide. ebbe a mai világba küldetett. És aki Krisztust vállal­ja, vállalnia kell Őt minden konzekvenciájával együtt. Ezzel a küldetéssel együtt.­Kuttkay Levente Ószövetségi ígéretek Jézusról KÍNA: KÜLFÖLDI MISSZIONÁRIUSOK NÉLKÜL! E g a templo m — kiáltotta az utcán a légós őr, de már a parókia lakói is rohan­tak ki az utcára. 35 évvel ezelőtt történt. Borzalmas, megrázó lát­vány volt! A 8 évvel ezelőtt fel­szentelt Óbudái templom lángok­ban állt. A.szörnyű háború vége- felé járt. 1944. december 31-e, szilveszter éjszakája. Ott állt a lelkész, Mohr Henrik kétségbe­esetten. Mennyi imádság, mennyi munka, szegények adománya, bol­dog tervezgetés ég most ropogva. A lángok a gyönyörű, északi stí­lusra emlékeztető karcsú tornyot ették, a mennyezet csodálatos fa­berakását. az egész karzatot be­lölt ő. akkor legnagyobb budapesti orgonát: sípjai" jajgatva olvadtak össze. A sok törgyfa-pad, az oltá­ron a hatalmas kereszt — mind elégett. Mintha vad fúriák kia­bálták volna a lelkész fülébe: lá­tod, a háború nagyobb a ti imád­ságtoknál. legyőzi az Isten szent házát is! Bizony, legyőzte a templomot! Nemcsak Óbudán, de az egosz vérző Európában több százat. Mohr Henrik, mondják, haiadon- főtt rohant vödörrel a kezében, s hívta segédlelkés/ét. Kun-Kaiser Józsefet is, és szinte eszelősen, nem törődve a veszéllyel és a ki- látástalansággal. vödrönként ön­tötte a vizet a több méteres lán­gokra. a gyújtóbomba által oko­zott tűzre. Mit akarsz, te kis em­ber, egyedül a háborúval szem­ben ?! MEGINDULTAN LAPOZOM A GYÜLEKEZET KRÓNIKÁJÁT. ,.A mind sűrűbb légitámadások es a mind közelebb kerülő harcok a templom és környékét elnépte- lenitik. és a pásztor egyedül ma­rad sggédlel készé vei. Amitől min­denki rettegett, a háború minden borzalma utolért bennünket. Ezekben a napokban a sötét óvó­hely kicentizett ülőhelyén minden lélek Isten segítsége után kiál­tott. Nem akadt senki, aki ne fogadkozott volna: „Uram, csak még az egyszer légy kegyelmes hozzám!” , Egyházközségünk életének az 1944. december 31-e mindig a leg­szomorúbb napja lesz. Üjév reg­gelére már csak a sekrestye és az alagsor maradt meg úgyahogy ép­ségben. A négy üszkös fal, táton­gó ablakaival, mint egy felkiáltó­jel meredt az emberekre, mond­ván: a te műved, ember! Mind­azok. akik látták templomunk ko-> romtól fekete belső falait és a tégla. üveg. beton és üszkös fa tömkelegét, "lelkűk mélyéből fel­szakadó sóhajjal búcsúztak el at­tól a templomtól, amelyben min­den óbudai evangélikus évtizedes álmainak megvalósulását látta” — írja Pohorely Béla a króniká­ban. Az ezt követő szilvesztereken megható volt, hogy — míg z templom kiégetten állt — a gyü­lekezet a lelkész vezetésével fel« ment az alagsorból a romok közé, körülállta a rom oltárt, fejük fe­lett a csillagos ég — és ott sza­kadt fel a szívekből az imádság a Mindenhatóhoz. Inrten vissza­térve a hívek kivétel nélkül mindnyájan őszinte bűnbánatlal vették magukhoz az Űr szent va­csoráját. AZÓTA MINDEN SZILVESZ­TERI ISTENTISZTELETEN meg­emlékezünk bűnbánattal Istennek arról az ítéletéről, mely az em­berokozta háború következmé­nyekem zúdult a világra, s ben­ne egy kis pontra, templomunk­ra. így az óbudai gyülekezet min­den évben rágondol templomában a háború átkára, és könyörögve kéri Isten erejét ahhoz, hogy új­ból ne szakadjon rá a világra a vérözön. Ma már nem egv lelkész „olt­ja” a háború tüzét, hanem ke­resztyének és nem keresztyének, minden jóakaraté ember mun­kálkodik a békén. Istennél sohasem a pusztulásé, az ítéleté az utolsó szó. Egy-két év alatt újra felépült állami, egy­házi segélyből, gyülekezeti ada­kozásból az óbudai templom, s az valósul meg benne, amiért épült: hangzik falai közt Jézus Krisztus evangéliuma! Görög Tiboi

Next

/
Thumbnails
Contents