Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

Balogh Edgár a neve ÄH VASÁRNAP IGÉJE * % „Állhatatosan!” Zsid 10, 35—39. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik elhatározásukban hosszú távon is ktartóan megállnak. Az emberiség nagy családjának hány olyan kiemelkedő alakja van, akinek egész élete nem lehetett . más, mint egy ügy melletti kitartó küzdelem. Az igazságért és bé­kéért küzdő erők is csak ezen az úton tudták elérni azokat az ered­ményeket, amelyeket elértek, akadályok, nehéz körülmények ellené­re, sőt sokszor komoly áldozatok árán. Nem, egy esetben olyan em­berek lendítették tovább ezt a küzdelmet, akik ügyük igazsága mel­lett azt is tudták, hogy ha ők maguk nem érik meg az áhított győ­zelmet, akkor is eljön az idő, amikor küzdelmük célhoz ér. Ennek az emberi magatartásnak egyértelmű alapja a hűség, a kitartás. Amire ezen a vasárnapon biztatást kapunk, az éppen ez a kifeje­zés, csak nem ennyire közkeletű szóval, hanem a Biblia régi ma­gyar szavával: állhatatosság. Alig használt, megkopottnak tűnő szó, de keressük csak a mai értelmét, tartalmát és aktualitását! MI AZ ÁLLHATATOSSÁG? Azt hiszem, nem nagyon akad neme­sebb jelzője egy emberi életnek ennél a szónál. Meg is sejtjük ezt, amikor úgy használjuk, hogy csak a legkiválóbb életytakkal hozzuk kapcsolatba. Olyan tulajdonságot jelöl, amely magában hordozza már a becsületes életet is. Azt nem szoktuk mondani, hogy valaki a rosszban állhatatos. Viszont gyakran összetévesztjük valamiféle me­revséggel és rátarti makacssággal. Pedig aki állhatatosan él, az még nem zárta el magát az újtól és a friss eredményektől. De amit vál­lalt, azt hosszú távon érvényesnek tekinti. Nem váltogatja a néze­teit. Hűséges. Talán jobban megérezzük a lényeget, ha azt mondjuk, az állhatatos ember nem engedi sodortatni magát divatos, rövid éle­tű nézetektől és véleményektől. Nem fordul vissza az út közepén, akkor sem, ha a neheze van hátra. A lendületes indulást nem töri derékba egy rosszmájú megjegyzés, lekicsinylő mondat vc%)y az el­ismerés hiánya. A körülírásból talán elég is,, mindannyiunk számára kész az összkép: állhatatosság nem más, mint következetes, becsü­letes, szilárd, kitartó magatartás az élet ezerfajta küzdelmében. MIBEN KELL ÁLLHATATOSNAK LENNÜNK? Mindennapi munkánkban, hivatásunkban feltétlenül az a feladatunk, hogy újra felfedezzük szépségét, megérezzük benne a lehetőséget, amivel má­sok életét gazdagíthatjuk. Állhatatosan kell küzdenünk azért, hogy ne csak fél energiával, épp csak a felszínen maradva végezzük munkánkat, hanem megújuló, teljes odaadással és erőbevetéssel. A környezetemben élő emberekkel kapcsolatban sem elavult feladat az állhatatos magatartás. Az a tény. hogy engem szeretnek, törőd­nek az életemmel, örömömmel és gondjaimmal, kötelez arra, hogy őszinte és igaz érdeklődéssel forduljak a másik élete felé. Nem le­hetek csak. élvezője és fogyasztója a szeretetnek, hanem kitartó és hűséges teremtőjévé kell válnom. S ebbe nem fáradhatok bele az * első kudarc után vagy rövid kis idő elteltével. Állhatatosnak kell lennünk a kutató, kereső, kérdező életvitelben is. Nem a fiatalok kiváltsága ez. Egyikünk sem nyugodhat, meg elért pozíciójában, nem lenne szabad elzárkóznunk az elől. hogy elfogad­juk mások közeledését, mérlegeljük véleményüket, legyenek bár fiatalok vagy idősek, hozzám hasonló módon vagy másképp gondol­kodók. Életünk utolsó percéig nem szabadna abbahagyni a tisz­tább, az igazabb után kérdezést. Állhatatosakká kell válnunk tehát a nyitottságban is, nehogy egy mindenki elöl elzárt várrá fornvdlőm lódjék az életünk. Hogy el ne veszítsük, hanem inkább megtaláljuk'' egymást. HOGYAN LEHETÜNK ÁLLHATATOSAK? Jól megtervezett program szerint nem megy. Életünk hétköznapjaiban milyen sok­szor rádöbbenünk arra. hogy a kitűzött célt képtelenek vagyunk el­érni. A megtervezett hűségből és kitartásból könnyen lesz kiábrán­dultság, sőt minden ok nélkül abbamarad minden. Hirtelen született ígéretek örökké várt. de soha meg nem tett lépéssé alakulnak. Idő pedig alig akad az elmaradtak pótlására. Lehetetlennek tűnik, hogy utolérjük terveinket. Ezen az úton kapunk ma továbblendítő, újra­éledő erőt. Életünk hétköznapi és nagy kérdéseit nem az erőnket meghaladó küzdelem és nem is az utolsó percek kibírhatatlan fe­szültségű hajrája oldja meg. Sokkal inkább egy jól ismert fogalom permanens alkalmazása és megélése. A mai igében úgy olvastuk: a hit emberei vagyunk, S ez nem azt jelenti, hogy vele mások fölé emeljük vagy másoktól elzárjuk ma­gunkat. Nem is azt, hogy egyszer megtörténtnek s ezzel örök időre elintézettnek tekintjük életünk minden problémáját. Inkább azt je­lenti, hogy szüntelenül, minden percben, mindenféle életkörülmény­ben, elhordozhatatlannak tűnő terhekkel is azért küzdőm, hogy a Jézusban való bizodalmamat el ne veszítsem. Állhatatosságunknak ez az igazi alapja s ez a bizalom, tesz szabaddá és nyitottá életünk minden területén az állhatatosságra. ifj. Szabó Lajos 1Ili) á e! k ©ZZ 3318 k ! Jézusunk! Ne engedd, hogy csak a saját erőnkre és képességeinkre támaszkodjunk életünk napjaiban! Segíts minket, hogy egyre mé­lyebben és személyesebben érezzük a kitartó hit szükségességét! Olyan sokszor ietévedtiink útjaidról és elindultunk a saját rövidtá­vú kitérőnkre. Bocsásd meg ezeket! Bátoríts minket, hogy ne a meg­hátrálás emberei legyünk, hanem az élet, az általad visszakapott élet emberei. Hadd reménykedjünk ebben őszinte szívvel és hadd maradjunk melletted állhatatosan! Ámen, Mint darazsak az érett gyü­mölcsöt, úgy vettük körül írók, újságírók szüntelenül Balogh Ed­gárt, a romániai magyar írótár­sadalom egyik doajenjét. Az egy és negyedszáz főt kitevő romániai magyar íróknak — amióta az idősebbek, Kós, Szemlér, Franyó eltávoztak az élők sorából — lé­nyegében Méliusz József a vezető egyénisége, „közíró és közoktató” — aminek magát is tartja, de en­nél mégis több: közgondolkodó, aki talán a legbiztosabb kézzel ■tapintott a terhes idők méhében megmozduló magzatra, a jöven­dőre. E tekintetben kissé próféta is volt, mint az igazi írók és gon­dolkodók általában, és néhány lépéssel mindig a többiek előtt járt. Van is benne valami Elize- usból, még külsejében is, a kivé­teles és nagy időkben kapott pró­fétai egyéniségből. MIKÖ IMRE 1971-BEN „ED­GÁR” címen köszöntöt­te 65 éves születésnapján. Rövid írásában „felbontotta” a Balogh Edgár-féle gordiuszi csomót, azt, amit Erdélyben nagyjából mindenki tud, és amit a hazai olvasó közönségnek is illene tud­ni. Nálunk csak a „beavatottak” előtt fogalom Balogh Edgár. Nem volt nehéz lecsalogatnunk őt a Parnasszusról, hogy olvasóink előtt is bemutassuk. Csupán né­hány hetet töltött Magyarorszá­gon, részt vett Debrecenben a Móricz-emlékülésen, Budapesten találkozott régi barátokkal, írók­kal, politikusokkal, Győrben a Műhely szerkesztőségét és a Ma- dách-gyűjteményt látogatta meg, Sopronban pedig a várossal is­merkedett. Én Czine Mihúlyéknál beszélhettem vele. „Nem született Balogh Edgár­nak. Ö maga vette fel nagyanyja családnevét, amikor választott a német .és magyar ősök között” — írta róla Mikó Imre. Ezzel a választással indult meg változa­tos, sok megpróbáltatással terhes, de mindenkor hegygerincen veze­tő útja. Nincs helyem e hosszú és rendkívül gazdag élet részle­tezésére, de ragadjuk meg belőle azt, ami legjellemzőbb: a polgári osztályból származó író — meg­tagadva osztályát — eljutott a munkásosztálvig, s azzal kötötte össze életét. Egyike azoknak, akik elsők között művelték tudatosan a népfront eszméit, miközben ki­utasította a „benesi demokrácia” Csehszlovákiából és hazájául Er­délyt választotta. Itt lett jelsza­va: „Az értelmiségnek a nép ol­dalán a helye!” Művei már cí­mükben is hordozzák az elköte­lezettséget. (Egyenes beszéd. Én tintás esztergapadom, Dunavöl- gyi párbeszéd, Táj és nép, stb., stb.) SZIVEMHEZ KÉT DOLOG MIATT ÁLL NAGYON KÖZEL Balogh Edgár: evangélikus hát­tere és népfront koncepciója mi­att. A százs édesapa K. u. K. tiszt volt, aki a 16 éves gyerme­ket bevitte a nagyszebeni evan­gélikus templomba, s az ősök padjába, a második sorba ültette. Ez a püspöki pad mögött volt. Majd megmutatta a Heltai .Gasse- ban a 800 éves hajlékot, amelyet nemzedékeken keresztül lakott az ötvösök és kalaposok Kessler családja. Az irodalmi talentummal ren­delkező gyermek már 16 éves korában olyan „ökumenikus” esti imát írt a cserkészek részére, amelyet evangélikus, református és katolikus gyermekek egyaránt imádkozhattak: „Örök Isten! Na­pod leáldozott, de az ég fénye­sedé csillagai bizalommal tölte­nek el. A tűz nem aludt ki, csak másutt világít, s holnap újra el­áraszt arany színeivel. Boldogsá- gos napot köszönhetünk Neked. Derekas, jó munkában acéloso­don izmunk, s a Te madárdalos világod, a természet Hozzád emelt...” — kezdődik a klasz- szikussá vált ima. A csehszlovákiai évek alatt mint középiskolás „regölni” járt, egyetemista korában a falut ku­tatta. Ezekben az években tárult fel előtte a falu iszonyatos nyo­mora. A szociográfiai „lődörgések korában” soha nem hagyta ki a falusi parókiákat, plébániákat. S ahogy visszaemlékezik, Kárpátal­ján már akkor egyeztették itt- ott az istentisztelet időpontját a május 1-i felvonulással. Bősz köz­ségben például a lelkész „fel­szentelte” a vörös zászlót. Ami­kor ezt elmondta Balázs Bélának, annak válasza ennyiből állt: „Ez volt a népfront csírájá.” CSEHSZLOVÁKIÁBAN A SARLÓ-MOZGALOMBAN együtt tevékenykedett a vallásos és ha­ladó emberekkel. Itt szövődött meleg barátság az olvasóink által is jól ismert íróval, publicisztá- val, Szalatnai Rezsővel. A jó kap­csolat mellett heves vitákban kristályosodtak elveik. 1935-ben utasították ki a „cseh demokráciából”. Az akkori alig 30 éves fiatalember már túl volt a narodnyicizmuson. „Neki már a kisebbségi élmény a szocializ­mus oldalán jelölte ki a helyét, a nép, a munkásosztály oldalán” — írja Mikó. Julius Fucik, Fábry Zoltán, Móricz Zsigmond útra- valójával jött és Tamási Áron, Petru Groza siettek eléje, amikor végleges hazájába, a romániai magyarság közé telepedett. 1937- ben Marosvásárhelyed Tamásival fogott kezet a MADOSZ ülésén az élesedő nacionalizmussal és fasiz­mussal Szemben. Lelkészek és baloldaliak vitája közben — a zászlót bontott népfront előesté­jén — ahol'is a lelkészek elismer­ték a szakszervezet vezető jogát a munkásságban, míg Nagy Ist­ván a keresztyén erkölcsiséget üdvözölte, amely a szociális igaz­ságért, a béke megőrzéséért tud küzdeni, és állást foglal minden fajta fasiszta törekvéssel szem­ben. — ÉS EGY ÉLMÉNYT TALÁN OLVASÓINK SZÁMÁRA! — A 60-as évek végén a ko­lozsvári teológia hívott meg elő­adásra. Amint tudják, ez protes­táns egyetemi intézmény. Ott ül­jem a tanárok között, tudós fér­fiak oldalán, mintegy 100 ifjú hallgatóval szemben. A magyar haladó ifjúsági mozgalmakról tartottam előadást. Előadás után az egyik teológus a következőt kérdezte: „Könyveiből kiderül, hogy nem hivő ember. Hogyan tudja összeegyeztetni, hogy most fiatal hívők előtt tart előadást?” A professzorok megdermedtek a provokatívnak ható kérdésen. Valóban középiskolás korom óta nem vagyok „hivő”, válaszol­tam. De- az egyháznak barátja vagyok. Mert olyan jelenséget látok bennük, amelyekre nagy szükség van. Erősítik a családi kötelék szilárdságát, az emberek egymáshoz való viszonyát kedve­zően befolyásolják, az erkölcsi jóért minden erejükkel , küzde­nek. Munkálják a‘ népek közötti testvériség ügyét és nem utolsó sorban, ha hűek önmagukhoz, a béke kérdésében rendkívül sokat tehetnek. BALOGH EDGAR MA 73 ÉVES. Bölcs, kiforrott, tapasztalt vezető, a toll és emberség mes­tere. Korunk Elizeusa, aki kive­zette írótársait a komformizmus- ból és belenyugvásból, akiben fáklyát és útmutatót kapott a romániai magyar írótársadalom. — BUDAI SZERETETOTT­HON Az „Öregek klubja” kereté­ben november 14-én Reuss And­rás külügyi titkár tartott vetített, képes előadást „Keresztyének a Távol-Keleten” címmel. \ — PESTÚJHELY. December 16-án, vasárnap délután 5 óra­kor szeretétvendégség lesz a gyü­lekezetben, amelyen Marschalkó Gyula vecsési lelkész tart elő­adást „Ádventi lélek ádventi ének” címmel. — SZARV AS-ÓTEMPLOM. gyülekezetben november 8—11. között Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész végzett evangélizációs ige- hirdetési sorozatot, „Gyülekezete­ink korszerű missziója”- címen. — CSORVÄS. A gyülekezet november 20—24 között tartott ádventi csendesnapok sorozat szolgálattevői Csepregi Zsuzsan­na szegedi lelikészi munkatárs, Megyaszai László ambrózfalvi és Takács János hódmezővásárhelyi lelkészek voltak. — A PEST-MEGYEI EGY­HÁZMEGYE gyülekezeteiben a lelkészek rendszeresen végeznek szószékcserét, legutóbb október 21-én Bárdossy Tibor irsai és Pe­tiid István tápiószenrtmártond; no­vember 4-én pedig Gáncs Péter péceli és Blatniczky János mag­lód! lelkész hirdette így az igét a másik gyülekezetben. Rédey Pál As énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből A BŰNBÁNAT ÉNEKE Iballam: Ki dolgát mind aiUrra Ka^yja Ébressz, Urunk., ál-dotl i-cjéddel Bennünk igaz bűnbánó-tót. Törvény kemény öté - le- tével Lelked adjon alá- za - tot. Mentségühksemroinemle-Wet: K^jükgyen kegyelme- det. Ha bűnünk fáj és szívünk retteg, Mert nem talál bocsánatot, Állítsd elénk te szent kereszted, Hol minden üdvre változott. Lélked szívünket győzze meg, Áraszd reánk kegyelmedet. Űj élet útján járni veled, Jó Istenünk, te adj erőt. Mindenben mondjunk hálát neked, Segítsünk minden szenvedőt. Téged szolgáljon életünk, Míg mennyben zeng dicséretünk. Lapp énekeskönyv 226. éneke. Fordította Dóka Zoltán Kedves, meghitt ünnepe volt a pilisi gyülekezetnek. Csilló Mi­hály negyven esztendeje szolgál a gyülekezetben, mint annak kántora. Negyven évvel ezelőtt egy huszonegynéhány éves fia­talember az oltár elől felment az orgonához és azóta mellette ül, játszik azon szüntelenül’’ — így köszöntötte őt Tóth Károly, a g'vülekezet igazgató lelkésze. Kí­vánjuk. hogy még sokáig legyen közöttünk és szolgáljon nekünk, vezesse énekünket. Csilló Mihály meghatott sza­vakkal vette át a gyülekezet ajándékát és köszönte meg a sze­retetek ..Negyven év alatt Isten adott erőt a szolgálathoz, kegyel­— Advent 2. vasárnapján az oltásterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 21, 25—36; az igehirdetés alapigéje: Zsid 10, 35—39. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOL­TÁN püspök. me segített. Negyven év alatt mindig a gyülekezet megelégedé­sére és Isten dicsőségére akartam szolgálni” — mondotta. Nem biztos, hogy evangélikus egyházunkban van még olyan kántor, aki negyven éve szolgál ebben a minőségben, ha van is. nagyon kevés. De az is lehet, hogy Csilló Mihály egyedül áll ezen a téren négy évtizedes kántorai szolgálatával. Ezért ő nemcsak a pilisi gyülekezet sze­retett kántora, hanem egész egy­házunk megbecsült szolgája, kí­vánjuk, hogy Isten segítse és áld­ja meg további szolgálatában, az éneklés vezetésében és tanítá­sában. K. I* — FERENCVÁROS. December 17-én, hétfőn este 6 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyben Gyarmathy Irén olvas fel írásaiból. — IPOLYSZÖG. A kis leány­gyülekezet november 18-án ünne­pelte temploma felszentelésének harmincéves évfordulóját. Ebből az alkalomból dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója vendég-igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben. 1 Negyven év az orgona mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents