Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

„Új típusú gyülekezetek” születnek Többszörös ünnep a tahi bázis gyülekezetben Amit az elmúlt egyházi esztendőben kaptunk AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ VASÁRNAPJA VAN. Örök­kévalóság vasárnapjának nevezzük, hiszen az egyház népe az egy­házi esztendő végén a feltámadás, ítélet, örök élet üzenetére figyel. De ez a vasárnap egyben határkő is, amely egy elmúlt egyházi esz­tendő végét jelzi. A naptári év, vagy napév, a nap járásához igazodik. A tavasz, nyár, ősz, tél váltakozását követi. Ebben a teremtő Isten munkáját látjuk hálás csodálattal, ahogy elhozza a tavaszi rügyfakadást, a termést érlelő nyarat, az őszi betakarítás idejét vagy a téli évszakot, amikor alszik a természet, hó fédi be az erdőt, mezőt, hegyeket. Sok szépsége van minden évszaknak, de ezén belül meg vannak a sajátos feladatok is. Ennek a munkának terhetit, gondjait, örömeit ma már nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók ismerik, hanem a tévé jóvoltából a városiak is. AZ EGYHÁZI ÉV: KEGYELMI ÉV. Adventtól a következő ad­ventig tart, és a Krisztussal való közösséget kínálja fel minden ün­nepen és minden vasárnapon. Minden évben újra kezdődik, de mégsem egyszerű „körforgás”. Nem ugyanaz ismétlődik. Az új ad­vent, új karácsony mindig valami újat is hoz. Isten előbbre és mé­lyebbre akar vinni minket az új egyházi esztendőben. Mindaz, amit az életben átélünk: kapunk, vagy elveszítünk, kell, hogy egyre fogé­konyabbá tegyen minket ádvent, karácsony, nagypéntek vagy hús­vét üzenetének megaragadására. A mai vasárnapon, az örökkévaló­ság vasárnapján is talán egy frissen megásott sír teszi drágábbá va­lakinek az örök élet evangéliumát. Az elmúlt egyházi esztendőre visszatekintve meg kell látnunk, hogy Isten mennyi lehetőséget adott abban számunkra. A sok alka­lomra visszagondolva Jézus szelíden szemrehányó szavai jutnak eszünkbe: „Hányszor akartam...” (Mt. 23:37.) Hányszor akart Jé­zus lelki ajándékokat, hitet, reményt, szeretetet, békességet adni a sok istentiszteleten, bibliaórán, szeretetvendégségen vagy az egyházi zene hangjain keresztül, vagy akkor is, ha csak otthon kinyitottad a Bibliádat. Jellemző ránk a rohanás és a feledékenység. Pedig a Zsoltár arra figyelmeztet: „Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (103:2). Jó néha így most az egyházi esztendő végén — megállni, visszatekinteni, hálát adni. Számba venni az ajándékokat. Ajándék voli az a — talán — kis gyülekezet, ahol vasárnapról va­sárnapra ott ülhettem a szószék alatt. Talán tavaly óta meg is fo­gyott ez a kis csapat, talán betegség, halál ritkította meg a padban ülők sorait. Régi kedves arcok tűntek el — de ott maradt hitük, hű­ségük, igehallgatásuk, úrvacsoravételük emléke. De ajándék volt az is, ha az elmúlt esztendőben templomunk vagy parókiánk újult meg. külsőben, anyagiakban gyarapodott gyülekezetünk. Ajándék volt az újonnan szolgálatba lépő pásztor, presbiter vagy a megke­resztelt gyermekek és a megkonfirmáltak sora, akikben a jövő egy­házának ígéretét láthatjuk. A VISSZATEKINTÉSTŐL ELVÁLASZTHATATLANOK A SZÁM­ADÁS GÖNDOLATAl IS: hol a termése, gyümölcse igének, úrva­csorának, imádkozásnak? Kivittük-e az életbe, a hétköznapokba a kapott ajándékokat? Hol a békesség, a szeretet, a mások felé for­duló szolgalat, mint hitünk gyümölcsei? Mert azzal tisztában kell lennünk: rhi kint az életben, a hétköznapokban vizsgázunk mind­abból, amit a templomban kaptunk, hallottunk. Es végül mit hozott egyénileg az elmúlt egyházi esztendő? Min­denki maga tudna erre felelni. De biztos, hogy mindnyájunk életé­ben ott volt a gond, rohanás, megpróbáltatás, munka terhei. Ezeket szoktuk emlegetni. De többet kellene gondolnunk arra is, ami mind­ezek mögött volt, amit kegyelemből kaptunk: erő, idő, élet, munka­lehetőség, közösség. Volt alkalmam (vagy lett volna!) jó szót szólni, családban, munkahelyen, gyülekezetben, valamit adni, besegíteni. Nem kapni — hanem adni. Nem azt nézni: nekem mi kellene, mire van szükségem, miből lenne hasznom, hanem: mit adhatok a má­siknak, családnak, társadalomnak, gyülekezetnek. AZ EGYHÁZ NÉPE EZEN A VASÁRNAPON EGYÜTT AD HÁ­LÁT az elmúlt egyházi esztendő ajándékaiért. Együtt ,látjuk meg mulasztásainkat, fogyatkozásainkat is. És azzal a kéréssel lépjük át az új egyházi esztendő küszöbét, hogy Jézus Krisztus tegyen majd fogékonnyá minket az új egyházi esztendő ajándékainak meglátá­sára és elfogadására. Gáncs Aladár Kelet-európai és észak-amerikai egyházi vezetők tanácskozása Dr. Lckai László bíboros kitüntetése Az Észak-amerikai Egyesült Államok egyházainak képviselőit tö­mörítő társadalmi szerv, a Lelkiismeret Felhívása Alapítvány dr. Lékai László bíborosnak, esztergomi érseknek adományozta az ez évi Lelkiismeret embere díjat. A díjat november 13-án, Esztergomban nyújtotta át Arthur Schneier rabbi, az amerikai küldöttség vezetője dr. Lékai László bí­borosnak. A bensőséges ünnepen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke, Nagy János külügyminiszter-he­lyettes, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tit­kára, Philip M. Kaiser, az Észak-amerikai Egyesült Államok buda­pesti nagykövete. Ugyancsak jelen voltak a magyar római katolikus püspöki kar tagjai. Továbbá a magyarországi egyházak vezetői: dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi el­nöke, dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Héber Imre, a MIOK el­nöke, dr. Salgó László főrabbi, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Nagy József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke feleségükkel. Arthur Schneier rabbi méltatta dr. Lékai László bíboros érdemeit. Dr. Lékai László bíboros megköszönte a magas kitüntetést. Az Ál­lami Egyházügyi Hivatal nevében Miklós Imre államtitkár köszön­tötte az ünnepeltet. A díj átadása után dr. Lékai László bíboros ünnepi vacsorán lát­ta vendégül a meghívottakat. Másnap, november 14-én, Philip M. Kaiser nagykövet látta ven­dégül az amerikai delegáció tagjait és a magyarországi egyházak vezetőit feleségükkel együtt. AMERIKAI ÉS NDK EGYHAZAK A LESZERELÉSRŐL Első ízben 1962-ben, a cseh­szlovákiai Karlovy Vary-ban ke­rült sor az észak-amerikai és ke­let-európai egyházak felső szintű vezetői közötti testvéri eszmecse­rére. A második találkozót 1974- ben Prágában, tartották'. A Kelet és a Nyugat kapcsola­tait, ezen belül az egyházak fel­adatait felmérő, következő tanács­kozásra, november 21—24. között került sor, ezúttal ismét Karlovy Hongkongi jelentések szerint K. H. Ting lelkész, a nankingi egyetem vallási kutató központ­jának igazgatója közölte, hogy az 1919-es kiadású kínai Biblia ja­Vary-ban. Magyarországról a ta­nácskozáson részt vett Dr. Bar­tha Tibor református püspök, a Református Egyház Zsinata lelké­szi elnöke, Dr. Tóth Károly refor­mátus püspök, Dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök, Timkó Imre görög katolikus megyés püspök, továbbá Komlós Attila a Refor­mátusok Lapja felelős szerkesztő helyettese. vított kiadása 1980 áprilisában megjelenik. A tervek szerint Sanghájban kinyomtatásra kerü­lő Biblia nem lesz új fordítás, csupán nyelvezetét modernizál­ják kissé. „Dicsérjük Istent..." — éne­kelték a tahi gyülekezet konfir­mandusai az ünnepségre érkező dr. Káldy Zoltán püspök fogadó­sakor — lelkészeik és Szerencsés János gyülekezeti felügyelőjük mellé sorakozva. Valóban dicséretre és hála­adásra késztető eseményre gyü­lekeztünk azon a november 4-i vasárnap délután, Somogy e ne­ves gyülekezetéiben. Az ünnepi istentiszteleten elő­ször Szabóné Piri Zsuzsanna lel­készi munkatársat avatta lelkész- szé a püspök, majd pedig mind­kettőjük Szabó Vilmos és Szabó­né Piri Zsuzsanna beiktatása kö­vetkezett a Tab, illetve a Tab környéke lelkészi állásába. Amellett, hogy új lelkészek lép­tek szolgálatba a gyülekezetben, maga a gyülekezet szervezete is megújult, új formát öltött. Tab és Tab környéke egy család lett Jó jele ez annak, hogy felis­merték az idők szavát és készek voltak a változtatásra, — Isten meg fogja áldani ezt az elhatáro­zást és a lelkészek munkáját. Az új elnevezés szerint Tab bázis gyülekezet lett: Ez azt je­A Német Demokratikus Köz­társaság protestáns egyházszövet­ségének és az Amerikai Egyesült Államok egyházai nemzeti taná­csának képviselői közösen állást foglaltak a világméretű leszere­lés mellett, melyre égetően szük­ség van a világméretű nukleáris háború veszélye láttán. Az egy­házak képviselői erre a közös ál­lásfoglalásra szeptember közepén New Yorkban tartott négynapos konzultációjuk nyomán került sor. A közösen elfogadott záróköz­leményben hangsúlyozzák, „hogy alternatív biztonsági rendszere­ket kell kifejleszteni, a kormá­nyok közötti bizalomépítő intéz­kedéseknek nagyobb súlyt kell kapniuk és egyoldalú intézkedé­sek első lépéseire is szükség van a leszerelés érdekében”. Felhív­lenti, hogy az ott szolgáló lelké­szek nemcsak Tabon, hanem Tab környékén is kb. 50 km átmérő­jű körzetben, 6 istentiszteleti he­lyen és számos szórványban is végzik a lelkészi munkát. Tab környékéhez tartozik: Torvaj, Lulla és Bedegkér, ame­lyek ugyan korábban Tabhoz tartoztak, de az elmúlt évtized­ben a nagyszokolyi lelkész gon­dozta. Ide csatolódott a kötcsei ták a két országot, „hogy egyhá­zaik és társadalmuk tegyenek lé­péseket, melyek közelebb visznek az igazi leszex-eléshez és a kölcsö­nös megértéshez”. Több fontos megbeszélésre sor került az amerikai külügyminisz­tériummal is, mert amerikai részről is úgy értékelték, hogy rendkívül fontos „a két rendszer között, a világ legforróbb hatá­rán béke legyen”. Ehhez az egy­ház is hozzá akar járulni, külö­nösen is újabb fegyverrendszerek európai elhelyezésével kapcsola­tos tervek láttán. A fenti találkozó már a máso­dik volt az NDK és az USA egy­házak képviselői között. Az első ilyen jellegű megbeszélésre 1978 áprilisában került sor az NDK- beli Chorinban, anyagyülekezettől a somogy- meggyesi filia, mivel Kötéséről csak földúton volt megközelíthe­tő. , Ugyancsak Tab környékéhez csatlakozott a korábban önálló Bábonymegyer, és az ugyancsak: önálló Somogydöröcske, — mely utóbbi a német nemzetiségű la­kosság háború utáni kitelepülé­se miatt lett kisebb létszámú. Az átrendezéssel elsősorban az egyház vezetősége azt a szem­pontot érvényesítette, hogy föld­rajzilag egymáshoz közéd eső gyülekezetből alakuljon az új gyülekezet. Vagyis arra figyelt, hogy miképpen tudja legköny- nyebben megközelíteni a lelkész a gyülekezeteket. Szabó Vilmos többségében Ta­bán, Szabóné Piri Zsuzsanna pe­dig Tab környékén fog szolgálni. A „bázis gyülekezet” azonban azt is jelenti, hogy a szolgálatban, kölcsönösen segítik majd egy­mást. „Úgy nézek rátok, mint meghallgatott imádságokra” Mondta dr. Káldy Zoltán püs­pök a Lk 10, 1—2 ige alapján tartott igehirdetésében az ifjú lelkész házaspárnak. „Nem mi vállalkozunk ugyanis erre a szol­gálatra, hanem Isten állít bele. — Kérni kell Istent, hogy küld­jön lelkészeket az Ö munkájába. Nagyon remélem, hogy ti meg­hallgatott családi és gyülekezeti imádságok után lettetek lelké­szek, és ezután is így kísérjen gyülekezeteitek imádsága. Sok függ rajtatok tabi testvé­reim! Vigyázzatok rájuk, ne hagyjátok magukra őket. Nincs borzasztóbb, mint üres templom­ban prédikálni és nincs bénítóbh, mint néptelen istentiszteletről hazamenni — ahová a lelkész szolgálatra küldetett. Mint e gyülekezet lelkészed re­ménységgel prédikáljatok, mert nem hiába prédikáltok, „Krisz­tus orcája előtt” járva nem lesz hiábavaló a ti fáradozástok. Ha talán majd egyszer erőt is venne a fáradtság rajtatok, ne felejtsé­tek, hogy Krisztus arca előtt jár­tok. Az ö erejével vigyétek a jó hírt, mert sok az elfáradt, meg­bántott, betegséggel küszködő ember. A fiataloknak is nagyon nagy szükségük van a lelkészek segítségére, sokan szorulnak ti- rátok, hogy ne tékozolják szü­leik „örökségét”. Igaza volt Jézusnak, amikor azt mondta tanítványainak, hogy menjetek ketten. Jó, hogy ti is ketten vagytok és így tanúskod­tok hitelesen a húsvéti esemény­ről. Érdekes e felolvasott szakasz, mert Jézus nem azt mondja, hogy gyűjtsetek magatok köré embere­ket, hanem azt, hogy „menjetek”, kopogtassatok és üljetek le ná­luk. Én azt szeretném ha ez a szószék lábra kapna és bemenne minden házba Tabon és Tab kör­nyékén. Ti pedig iabi és Tab- környéki testvéreim fogadjátok el igaznak a most beiktatott Szabó Vilmos és Szabóné Piri Zsuzsaúna bi­zonyságtételét, — hiszen ketten állítják! Vegyétek körül őkéit nagy szeretettel és megáld ben­neteket az Isten.” A szép ünnep szeretetvendég- séggel ért véget. Gyarmati István KÍNAI BIBLIA-REVÍZIÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents