Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

íj>y prédikálnak brazíliai testvéreink (Elhangzott as LVSZ VB. ülésén Joinvilleben) „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (És 43, 2). Drága Testvéreim! Nagy ígéret ez: Isten, minden teremtmény teremtő je és Ura velünk van az élet minden hely­zetében, még akkor is, ha mély­vízen kell átkelnünk vagy forró tűzön áthatolnunk. A víz és a tűz két ősi elem, nélkülük semmiféle emberi lét el sem gondolható. Ha vizet említünk általában valami jóra, valami pozitív értékre gondo­lunk. A vizet a Szentírás is úgy említi, mint ami frissít, áldást jelent és életadó erőt. János, a látnok például a mennyei Jeru­zsálemben áldott folyamot lát, amely mejlett örök zöld fák hoz­nak állandóan termést. — A tűz is pozitív elem, megkönnyíti éle­tünket itt a Földön. Milyen ked­ves és barátságos a duruzsoló tűz télen otthonunkban! De az iparban is, gyárakban is a tűz alkotó, formáló pozitív elem. Mi­lyen kellemes a tűzön készült forró kávé is! Igen, »a tűz ereje áldásos, ha az ember jól használ­ja, vigyáz rá, hasznosítja. Mindkét ősi elem azonban — mind a víz, mind a tűz, — élet­veszélyt is jelenthet ősidők óta, ha kilép megszokott keretei kö­zül, ha a víz medréből kilépve elárasztja a környező vidéket, s magával sodor mindent, vagy ha a tűz kilép a tűzhelyből, ha pl. ágyú tüzzé lesz, vagy erdőt gyújt meg, rombol várost, pusztít er­dőséget. Ekkor már a két ősi elem óriássá válik és mi embe­rek visszahúzódunk, félünk tő­lük, tehetetlenek vagyunk e két pusztítóvá vált természeti elem­mel szemben. Textusunkban a víz és a tűz két elem, két példa, mely minden más pusztító erőt képvisel, jel­képez. Mindaz, amitől igazán fél­hetünk. Mint a víz, amely meg­áradt vagy a tűz,_ amely rombol és pusztít, úgy fenyeget sokféle veszély az életben, míg az úton járunk. Ügy érezzük, hogy kicsi­nyek és gyengék vagyunk ezek­kel a hatalmakkal-szemben. Le- bénulunk-félünk-megállunk- nincs erőnk folytatni az utat. Vagy azt gondoljuk, hogy nem érdemes folytatni, vagy azt,,hogy nem érdemes megégetni a ke­zünket. Miért éppen mi égessük meg az ujjúnkat? Isten azonban ismeri mind ezeket az erőket, hatalmakat, rftind pedig a mi gyengeségeinket és bátorságunk hiányát. Ekkor szólít meg: Veled vagyok! A víz ugyan itt van, de én is itt va­gyok! A tűz ugyan félelmetes, de én a tűznek is ura vagyok! Is­meretlen erők félemlítenek? ne feledd: Én az Úr vagyok a Te Istened. Izrael Szentje, a te Sza­badítod! (3 v). Nem vagyunk egyedül azon az úton, amelyre állított, hogy jár­junk azon. Az elemek Teremtője és Ura van velünk! Nincs erő, hatalom itt a Földön, amely na­gyobb, mint Ö. „Hát nem hallot­tad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ö a földkerekség teremtője, nem fárad el és nem lankad el, értelme kifürkészhetelen” (És 40, 28 v.). ö az, akinek hatalma van mennyen és Földön, Ö van ve­lünk mindvégig. Ha ezt valóban tudjuk, úgy már nincs mitől fél­nünk és még a sötétségben is elmondhatjuk a zsoltárossal: „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi baj­tól, mert Te velem vagy” (Zsolt 23, 4. v.). Nagyon pontosan kell figyel­nünk arra, ami textusunkban áll, amit Isten akar mondani ne­künk: Nem azt ígéri, hogy egy­szerűen eltávolít minden veszélyt tőlünk. Nem azt ígéri, hogy tá­voltartja a vizeket vagy megaka­dályozza a tüzeket, hanem azt mondja, hogy velünk lesz mind a tűzben, mind a vízben. Tűzön­vízen át Velünk van, minden -ne­hézségben és ez fontosabb, mint­ha egyszerűen nem lennének ne­hézségeink egyáltalán. Lehet, hogy mi inkább azt szeretnénk: egyáltalán ne legyenek nehézsé­geink, hogyha utunk egyenes és sima lenne, hogy ilyen ^kényelmes utat biztosítson Isten nekünk. Isten azonban ezt mondja: A könnyű útnál is fontosabb, hogy valaki legyen veletek, valaki, aki időnként szól: „Ne féljetek”. A könnyű út könnyen kényelmes­sé, sőt lustává tehet. A víz és a tűz, meg minden más félelmetes hatalom, fenyegető óriás talán arra való, hogy megtanuljuk ne csupán saját erőnkre támaszkod­junk, hanem mindenkor bízha­tunk Istenben. Ö Űr ma és a jövőben életünk minden szaka­szán. Vigyük magunkkal bátorí­tó ígéretét: „Én veletek vagyok”. Imádkozzunk a 66. zsoltár sza­vaival: Áldjátok népek a mi Is­tenünket! Hangosan hirdessétek dicséretét! Ö tartott életben ben­nünket, nem engedte, hogy lá­bunk inogjon. Megpróbáltál min­ket Istenünk, mint az ezüstöt. Hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél és felüdültünk. Ál­dott legyen az Isten, mert nem utasítja el imádságomat, szerete- tét nem vonja meg tőlem „Ámen. Gunther Schick (Joinville) (Ford.: Hafenscher Károly) Az énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből ESTI ÉNEK £>aiiqrn: Már pyu^os2r\ök a völgyek ho!d{öü<e.tt az ég-Te, A dt csilla- gocstók ég-ve fc= Pompáznak (évűje-Az erdő éj-szin, né-fna, i MM I ___ TO» ___ TA * .n i * Tét pqra-^ona- dé-ka Tel- száll s^dhözik éke-óén. Egész világ mi csendes, Az alkony fátyla repdes Gyengéd-bizalmasan. Akár szobánk homálya Hol nappal jajgatása Álomba tűnik, elsuhan. , Isten, mutasd jóságod, Ne építsünk hívságot, Múló kis semmiket; Add, hogy mind egyetértsünk, Színed elébe lépjünk, Mint boldog, jámbor gyermeked. Most hát az Űr nevében Pihenjetek le szépen Testvérek, hűs az éj. Hagyd büntető csapásod, Urunk, adj tiszta álmot, Beteg szomszédunkon segélj. Mathias Claudius Német evangélikus énekeskönyv 368- éneke Fordította Weöres Sándor GONDOLATOK AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSRÓL — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tár! igéje: Mt 18, (21—22) 23—35; az igehirdetés alapigé.je: Ef 4,29 —32. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ER­NŐ püspök. — KELENFÖLD. November 11-én a délelőtt D órai istentisz­teleten a gyülekezet kamara- együttese J. S. Bach '06. (gyász) kantátájával szolgál (XI., Bocskai út 10.). — DIAKÖNIAI NAP. Novem­ber 11-én, vasárnap a pesthideg­kúti szeretetotthonban (Bp. Il/a, Ördögárok u. 9., 56-os autóbusz végállomás) diakóniai nap lesz. Fél 11-kor istentisztelet, igét hir­det Missura Tibor kelenföldi má­sodlelkész. Délután 2 órától: az otthon megtekintése. Öregek a családban — előadás: dr. Gry- naeus Tamás orvos. Diakónia a 2. Korinthusi levélben — biblia­tanulmány: Madocsai Miklós. Intézményes diakóniánk és fel­adataink — előadás: Muncz Fri­gyes. Befejező áhítat: Ruttkay Elemér. A LUTHERÄNIA november 18-án és 25-én dél­után 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Faragó Laura, Szemere Erzsé­bet, Mády-Szabó Katalin. Mo­hácsi Judit, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István, Kuncz László és Trajtler Gábor Vezényel: Weitler Jenő- f Igét hirdet: (18-án) Harmati Béla (25-én) Dr. Hafenscher Károly Az Ágostai Hitvallás római ka­tolikus részről való elfogadása mellett szólt dr. Heinrich Fries, a fundamentális teológia mün­cheni professzora. „Az Ágostai Hitvallásról való gondolkodás nem önkényes és nem véletlen, hanem inkább vezetés, amely ta­lán az egység új lehetőségeit tár­ja fel!’ — mondotta a római ka­tolikus teológus szeptemberben. A második vatikáni zsinsS új klí­mát teremtett és az egységet, mint elérendő célt jelölte meg. Az 1530-ban Melanchthon által megfogalmazott Ágostai Hitval­lás olyan kort állít elénk, ami­kor még nem szakadt meg az egység és „az ajtók még nem zá­rultak be”. Az Ágostai Hitvallásnak a hit helytálló megfogalmazásaként való elfogadása még nem jelent teljes egységet, mondotta Fries, de mégis jelentős állomás e cél felé. A megmaradó különbségek nem jelentenek egyházszakadást a római katolikus teológus véle­ménye szerint, hanem az eleven egységben megengedhető sokféle­ség kifejeződései. t A ü VASA il R. N A Pl 61 ÉJ E Gyógyító élet Ef 4, 29—32 „LEGYETEK EGYMÁSHOZ IRGALMASOK” — így lehetne ösz- szefoglalni mai igénk üzenetét röviden. Arra már kevesen gondo­lunk, hogy nyelvünkben az „ir-galmas” szóban az „ir”, a „gyógyír” is benne van, valami módon tehát a gyógyulás is. Az irgalmas sa- máriai példázatában is azt olvassuk, hogy szolgálatához nemcsak az észrevevés, segítés és anyagi áldozat tartozott hozzá, hanem abban benne volt a sebek bekötése, az ápolás is. Szolgálatának végső célja az volt, hogy a bajbajutott ember gyógyultan induljon tovább. Ez az, amit a magyar „irgalmas” szóban is benne érzek: az irgalmas élet — gyógyító élet is. A MEGBOCSÁTÓ SZÍV SZERETETÉVEL KEZDŐDIK A GYÓ­GYÍTÓ ELET. Igénk szerint a szeretet a megbocsátani tudással kez­dődik. Sajnos szívünkben sokszor ehelyett más van, ennek ellenke­zője: ,„keserűség, indulat, harag”. Mennyi engesztelhetetlenség volt már keresztyén szívekben az egyháztörténet folyamán. Mennyi in­dulat tud a szívben rejtőzni, fortyogni, erről nemcsak az egyház története beszél, hanem a jelen is, ha őszinték vagyunk magunkhoz. Házasságok mennek tönkre, kapnak léket, családi életek hullanak szét, különböző közösségekben üti fel a fejét az ellenségeskedés, mert nem tudunk egymásnak megbocsátani. A „legyetek irgalma- sok” itt kezdődik: „bocsássatok meg egymásnak". Meg kellene tanul­nunk kimondani: „bocsáss meg”, vagy „nem haragszom”. Meg kel­lene tanulni kezet fogni egymással. Néhány sorral felolvasott igénk előtt olvasható a ragyogó és ugyanakkor reális útmutatás ebben a tekintetben: „ha haragusztok is ne vétkezzetek, a nap ne menjen le haragotokkal”. Ne vigyük át a másnapra! Ha minket gyógyít Is­ten bocsánata, mert gyógyít, tanuljuk meg mi is, hogy ilyen megbo- csától, életeket rendező, gyógyító forduljunk egymás felé. AT, ÉPÍTŐ SZÓ IS GYÓGYÍTÓ ERÓ. Az előbb idézett szívben rejtőző szomorú sorhoz ez is hozzátartozik: „kiabálás, istenkáromlás”. Mennyi ilyen szó hangzik el pedig gyermekek és felnőttek szájából. Van olyan is. akinek szinte minden második, ha nem minden mondatá­ba „istenkáromlás” van. De igénk ezen á ponton tovább megy: „egyetlen rossz szó ki ne jöjjön szátokon.:.." Ez a „rossz”, elsősor­ban durva, goromba szó. De nyílván ebben a sorban vám minden szó, amelyik rombol, ront. S nem biztos., hogy csak a mindennapi életben, gyárban és mezőn hangzanak durva, vagy trágár szavak, hanem az irodalomban is, úgy tűnik, egyre sűrűbben. Kétértelmű, vagy nagyon is egyértelmű szavak amelyek rombolnak. Isten igéje azonban bennünket még tovább visz, amikor így folytatja: „hanem inkább az, ami alkalmas az építésre". Mert vannak építő szavak is. Mindez azt jelenti, hogy minden szavunkra, beszédünkre jobban kell vigyáznunk. Ilyen vonatkozásban is áll: „beszéddel is elárul téged”. Szavaink ne rombolók, fertőzöek, hanem építők és gyógyí­tók legyenek. Ezenfelül keresztyén bizonyságtételünkre még az is áll, hogy „áldást hozzon azokra, akik hallják”. A SZOLGÁLÓ ÉLET GYÓGYÍT LEGINKÁBB.''Ezt is olvassuk igénkben: „legyetek egymáshoz jóságosak”. Ezt a „jóságosságot” sokan félreértik. Valami mindenbe belenyugvást, mindent megen­gedést, gyenge akaratlanságot, állandó magunkra erőszakolt mo­solygást, nyájasságot értenek alatt. Pedig nem erről, sokkal többről vám szó. Jóságosnak lenni: a másik ember javát akarni, gyógyulá­sát, életének épülését, boldogulását, szépítését akarni és szolgálni minden erővel. A másik javát keresni mindig a házasságban. A fe­lebarát javát keresni, nézni nagyobb közösségben is. Nemcsak ma­gunkért dolgozni, magunknak élni. Szolgálni nemcsak megbocsátva, nemcsak építő szóval, hanem tetteimmel, munkás életemmel. S nemcsak egy-egy ember építéséről van szó, hanem közösségeink, társadalmunk és az egész embervilág építésének szolgálatáról is. Ez most hazánkban, ebben a tervidőszakban, gzdasági életünkben, de körültekintve nemzetközi életünk forró pontjait, különösen is idő­szerű. Romboló, vagy építő — fertőző, vagy gyógyító az életünk? Isten szentlelke_ teheti meg, hogy életünk meggyógyuljon és másokat is gyógyítóvá legyen. Keveházi László I ni á <9 k07.7.83 k! Mennyei Atyánk! Könyörülj rajtunk, mert szívünkben sok indulat, engesztelhetetlenség húzódik meg, Tisztítsd meg beszedünket is, hogy az ne romboló, fertőző, hanem építő és gyógyító legyen. Segíts bennünket, hogy életünk beszéde is hasznos, másokat segítő és erő­sítő legyen. Gyógyíts meg minket Urunk, hogy gyógyultan állhas­sunk be mi is másokat gyógyító, segítő és üdvözítő szolgálatodba. Ámen.---------------------------—-_____________________________ SV ÉDORSZÁG: TILOS A GYERMEKEK TESTI FENYÍTÉSE Azok a svéd szülők, akik gyer­mekeiket megverik, a jövőben büntetőjogilag felelősségre von­hatók annak az új törvénynek a rendelkezése szerint, mely az if­jabb nemzedéket védi a testi fe­nyítés fizikai és pszichológiai kö­vetkezményeitől. Az új törvény július 1-én lé­pett érvénybe. Felmérések kimu­tatták, hogy a felnőtt svédek egynegyede a testi fenyítést szükségesnek tartja gyermekei helyes nevelésére. A hatályba­lépést követően sem jelentősebb tiltakozásokról, sem pedig felje­lentésekről nem érkezett hír. Az új törvény megtilt „min­den olyan cselekvést, melynek a célja büntetés és amely a gyer­meknek testi sérülést vagy fáj­dalmat okoz, még akkor is, ha az kicsiny vagy átmeneti”. „Egyéb megalázó bánásmódként” tiltja a törvény a gyermekek be­zárását valamely kamrába vagy szekrénybe, valamint a félelem- keltést és a gyermekek semmibé- telét. Az igazságügy-minisztéri­um kifejezésre juttatta, hogy a törvény célja nem az, hogy több szülőt büntessenek meg, hanem annak világossá tétele, hogy a társadalom nem tűri a gyerme­kek érzés nélküli kezelését. Sú­lyos bántalmazások, tartós fáj­dalom vagy sérülés esetére a svéd törvények mér eddig is sú­lyos büntetéseket helyeztek ki­látásba. Évente mintegy 400 ilyen esetről tudnak, de az orvo­sok véleménye szerint a valósá­gos szám ennek a tízszerese is lehet. A törvényt a svéd parlament nagy többséggel fogadta el. A közvélemény-kutatások szerint 1965-ben még a felnőttek 53 szá­zaléka, 1971-ben már csak 35 százaléka, 1978-ban pedig már csak 26 százaléka helyeselte a gyermekek testi fenyítését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents