Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-04 / 5. szám
„Sok munka kérésének idejét éljük” Hagyományossá lett egyházunkban, hogy az Evangélikus élet hasábjain évente szólunk egyházunk külügyi szolgálatáról. Ebben a rövid írásban átfogó képet szeretnék rajzolni az 1978. esztendőben végzett ilyen irányú munkáról. Lapunkban az elmúlt esztendőben számos olyan rövi- debb-hosszabb közlést olvashattunk, amelyek égy-egy külföldi utazást, vagy egy-egy külföldi vendég hazánkban tett látogatását ismertette. Most azt szeretném. ha ezek a mozaikkockák egy képpé állnának össze. A magyarországi evangélikus egyház az 1978. esztendőben is igen sok szolgálatot végzett külügyi vonatkozásban is. önmagában már az is sokat mondhat, hogy egyházunk képviselői — a közegyházi üdültetéseket nem számítva — harminc alkalommal utaztak külföldre és vettek részt egyházi kongresszusokon, konferenciákon, bizottsági üléseken és látogattak meg külföldi evangélikus egyházakat. Hasonló méretekben folyt a külföldről érkező vendégek fogadása is. Összesen 25 alkalommal fogadtunk külföldi egyházi vendégeket. Mindenki tapasztalhatja, hogy külföldön megnőtt az érdeklődés Magyar- ország iránt — hiszen több mint 16 millió túrista járt az elmúlt évben Magyarországon —, de ugyanezt elmondhatjuk egyházi vonatkozásban is. Sokan érdeklődnek a külföldi egyházakban az iránt, hogy miképpen él az egyház, ezen belül az evangélikus egyház a szocialista társadalmi rendben. Az sem vitás, hogy a külföldi konferenciákon is megnőtt az érdeklődés egyházunk teológiája és egyházpolitikája iránt. A diakóniai teológia mibenléte után egyre többen érdeklődnek és egyre többen ismerik fel, hogy a diakóniai teológiában nemcsak kritizálni való van, hanem sokkal inkább követni való. Külföldi szolgálatok A 30 külföldi szolgálat mindegyikét lehetetlen egy cikk keretében ismertetni és méltatni. Arra szorítkozom, hogy a legfontosabbakat kiemeljem. Ezek között is első helyre teszem a Keresztyén Békekonferencia V. nagygyűlését Prágában. Egyházunkat hattagú delegáció képviselte, melynek tagjai igen elevenen vettek részt a nagygyűlés munkájában, különösén is a bizottsági üléseken. Ez a nagygyűlés nagy jelentőségű és eredményes munkát végzett, örvendetes volt, hogy a 600 résztvevőből mintegy 400-an a nyugati országokból és a fejlődő országokból jöttek. Korábban mindig azzal vádolták a Keresztyén Békekonferenciát, hogy az a „szocialista országokban élő egyházaknak ügye”. Prágában mindenki láthatta, hogy ez nem igaz. Kiszélesedett a KBK bázisa. A teológiai és politikai alap is megerősödött. Egyházunk képviselői jelentős pozíciókat kaptak a KBK vezetőtestü- leteiben. Ugyancsak jó szolgálatot végezhettünk a Lutheránus Világ- szövetségben, elsősorban a Végrehajtó Bizottságban, de más bizottságokban is. Egyházunk képviselője tagja a 30 tagú végrehajtó bizottságnak, amely a legközelebbi nagygyűlésig intézi a Lutheránus Világszövetség ügyeit. Így a legmagasabb rangú testületben hallathatja egyházunk hangját és mondhatja el képviselőnk véleményét a világ evan- gélikusságának nagy családjában a legkülönbözőbb kérdésekről. Igen megtisztelő egyházunk számára. hogy képviselőnk ott lehet az LVSZ-nek abban a bizottságában is, amely a Vatikánnal folytatja a párbeszédet. Rajta keresztül a szocialista országokban élő evangélikus egyházak szólalnak meg abban a dialógusban, amely a római katolikus egyházzal folyik. Ugyancsak részt vehettünk az LVSZ által az NSZK- beli Loccumban tartott missziói konferencián, amelyet elsősorban a nyugati országokban élő egyházak képviselői számára rendeztek. Egyházunk képviselője erről a konferenciáról hazatérve taiigyi szolgálatunk 1978pasztalatáról így számolt be: „Megbecsült helyünk van, munkánkat, közreműködésünket, saját színünket igénylik az evangélikus nagy világ családban. Sok munka és személyes kapcsolat, tapasztalatcsere és látogatás be- érésének idejét éli a magyarországi evangélikus egyház.” Jelentős szolgálatot végezhettünk a skandináviai és a keleteurópai evangélikus egyházak második konferenciáján Finnországban. Ezt a konferenciát az LVSZ kezdeményezte azzal a céllal, hogy a nagy evangélikus észak-európai egyházakat közelebb hozza a kelet-európai, szocialista társadalmi rendben élő egyházakhoz. Ezen a konferencián egyházunk két képviselője vett részt. Egy előadás is elhangzott részünkről. Ez az előadás, amely az evangélikus egyház sajátosságairól szólt, komoly visszhangot keltett. Egyházunk egyik püspöke látogatást tett Ausztriában és szolgálatot végzett több gyülekezetben. Számunkra örvendetes az egyre erősödő testvéri kapcsolat az osztrák evangélikus egyházzal. Jelen lehettem a finnországi Turkuban Mikko Juva, a finn evangélikus egyház új érsekének és az észtországi Tallinnban. az észt evangélikus egyház új, érsekének Edgard Harknak a beiktatásán. Mindkét alkalommal kifejezésre juttattam, hogy a l'egszo- rosabbra szeretnénk fűzni kapcsolatainkat azzal a finn és észt néppel, amelyekhez vérségi és hitbeli kötelékek kötnek össze, ök is megerősítették, hogy hasonló állásponton vannak és még igen sok lehetőségünk van kapcsolataink további mélyítésére és kiaknázására. A Német Demokratikus Köztársaságban sok megbeszélésen, konferencián és bizottsági”ülésen vettünk részt. Képviseltettúl$uma- gunkat Werner Leich, az új thü- ringiai evangélikus püspök beiktatásán. Számos diakóniai konferencián vettünk ott részt. A lipcsei Evangélikus Egyházi Napokon is ott volt egyházunk képviselője. Egy egyháztörténeti és egy igehirdetéssel foglalkozó konferencián is szolgáltunk. Igen hasznosnak bizonyult több teológiai hallgatónk diakóniai gyakorlata az NDK-beli 'evangélikus egyház több szeretetintéZményé- ben. Az év végén került sor a hagyományos találkozóra a magyar és a szlovák evangélikus egyházak vezetői között. Az évenként Budapesten és Pozsonyban ismétlődő találkozás igen jó alkalom arra, hogy a két, szocialista társadalmi rendben élő. szomszédos evangélikus egyház kicserélje tapasztalatait, tanuljanak egymástól és kölcsönösen segítsék egymás szolgálatát. Több külföldi ökumenikus ifjúsági konferencián is ott voltak küldötteink és végeztek jó szolgálatot. Nem kell bizonyítanom, hogy ezekre a külföldi konferenciákra küldötteinknek alaposan fel kellett készülniük, helyt kellett állniuk. mert csak így volt értelme a részvételnek. Igen sok időt és fáradságot igényeltek ezek a külföldi utak. Meggyőződésünk szerint érdemes volt azokra felkészülni és ott szolgálatot végezni. Vendégeink idehaza Megint csak nfem lehet felsorolni azokat a vendégeket, akiket evangélikus egyházunk hivatalosan meghívott látogatására, vagy akik maguk kérték, hogy meglátogathassák egyházunkat és hazánkat. Azért hívtuk külföldi vendégeinket, hogy a maguk szemével lássák egyházunk és népünk életét és győződjenek meg róla, hogy evangélikus egyházunk a bibliai tanítás alapján hogyan végzi el szolgálatát a szocialista társadalmi rendben. Egyházunk élete — gyengeségeink ellenére is — olyan, amellyel nem kell szégyenkeznünk egyetlen külföldön élő egyház előtt sem. Nagy, örömöt jelentett az elmúlt évben Paavo Kortekangas ban finn püspök és feleségének magyarországi látogatása. Szolgálata egyházunkban nagyon hasznos volt. Olyan embert ismertünk meg benne, akit nem vezethet félre sem a saját hazájában, sem másutt folytatott hamis propaganda a szocialista országokban élő evangélikus egyházakkal szemben. Látogatása óta megfrissült a finn és magyar evangélikus egyházak közötti kapcsolat. Tervezzük, hogy Finnországban egy finn—magyar lelkészkonferenciát rendezünk, ahova meghívjuk észt evangélikus testvéreinket is. Emlékezetes marad Daind Preus minneapolisi (Egyesült Államok) evangélikus püspöknek és feleségének magyarországi látogatása. Ö az én három évvel ezelőtti amerikai látogatásomat viszonozta. Örömmel és megelégedéssel járt és szolgált közöttünk. Először volt Magyarországon. Meglepte népünk élete és egyházunk szolgálatának széles skálája. Látogatása után írt levelében őszintén szólt arról, hogy milyen gazdagodást jelentett számára egyházunkkal való találkozás. Az amerikai evangélikus egyházakkal való kapcsolatunkat a jövőben is erősíteni és mélyíteni kell. Tanulhatunk egymástól. A szomszéd osztrák evangélikus egyháznak két vezetője volt nálunk Eidenberger egyházfőtanácsos és Temmel szuperintendens személyében. Jól érezték magukat Magyarországon. Tapasztalataik jól voltak. Eidenberger egyháztőtanácsos az osztrák evangélikus egyház egyik lapjában két hosszú cikket írt tapasztalataikról. Járt nálunk kanadai egyházi csoport, továbbá az NSZK-beli frankfurti evangélikus egyház küldöttei, akiket Gyöngyösi Vilmos ny. frankfurti lelkész vezetett. Jöttek Amerikából is látogatók, sőt Japánból és számos más országból. Ki kell még emelni a tiszteletbeli doktorok ünnepélyét Teológiai Akadémiánkon, ahol három külföldi testvérünk vette át doktori oklevelét. Ez az aktus is mélyítette kapcsolatainkat külföldi testvéreinkkel. Teológiai Akadémiánkon vendégelőadóként szolgált Albert Greiner francia egyházi elnök, Glenn Garfield Williams az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára és Hanfried Krüger egyházfőtanácsos Frankfurtból. Néhány negatív jelenség Külügyi szolgálatunk természetesen nem volt zavartalan. Bár a jóakaraté emberek szerte a világon fáradoznak a politikai és katonai enyhülésért vannak mások, akik feszültségek fokozásában lelik örömüket. A hidegháború nem idegen még az egyházak bizonyos köreitől sem. Vannak egyházi emberek is, akik újra és újra támadást intéznek a szocialista országok és az azokban élő egyházak ellen. Vádaskodnak, gyanúsítanak és kitanítanak. Ök ’szeretnék megmondani, hogy miképpen kell betöltenie az evangélikus egyháznak szolgálatát a szocialista társadalmi rendben. Mintha ők jobban tudnák, mint azok, akik ebben a szocialista társadalmi rendben élnek! Van néhány „hazánkfia” is, akik több mint 30 éve élnek külföldön és nem segítették a háború után sem országunk, sem egyházunk építését, mégis azt gondolják, hogy ők tudják jobban, mit kellene itt tenni. írogatnak is ellenünk. Szavaik súlytalanok számunkra, írásaikat szélnek eresztjük. Jó, hogy nem mindegyik ilyen „bölcs” közöttük, hanem vannak olyanok is, akik örömmel jönnek haza 'és örömmel látják egyházunk szolgálatát. Egyre többen lesznek ilyenek. Bízunk benne, hogy egyházunk külügyi szolgálata nemcsak az evangélikus egyházak közötti kapcsolat erősítését jelentette, 1978-ban, hanem segítette a népek barátságát és a béke szent ügyét is. Káldy Zoltán Vietnam — líambodzsa A két szomszéd ország neve már korábban egymás mellé került. Nem a messze múltra gondolok, bár a két ország népének történel- me ts sok azonos vonást hordoz. Számunkra, európaiak, s gondolom ciItalaban a világ közvéleménye számára a két nép sorsa azóta lett érdeklődésünk és érzelmeink tárgyává, amióta tudomásunkra jutott, hogy az észak-amerikai imperialista agresszió felszámolása idején az érdekazonosság folytán szorosabbá vált a két nép kapcsolata. Az agresszorok visszavonulása után úgy tűnt, hogy Délkelet-Azsia népeire új korszak köszöntött, amikor is a békés építés, a társadalmi igazságtevés és gazdasági felemelkedés sajátos nemzeti lehetőségei mellett e térség végül is a béke egyik bázisává lesz. Ezért jajdultunk fel sokan, amikor az első hírek érkeztek arról, hogy a sokat szenvedett, majd az országépitéshez óriási lelkesedéssel kezdő vietnami nép immár nemcsak Kína felé kénytelen a védekezés szükségszerűségével számolni, hanem szemmel kell tartania kambodzsai határát is. Az azóta gyorsan lepergett események igazolták az akkori feltevéseket, hogy szó sem volt a két nép közötti nézeteltérésről, sokkál inkább arról, hogy egy adott kormányzati csoport bizonytalan politikai koncepciójával eszközül kínálta magát a kínai hegemonisztikus és áttételesen a nyugati imperialista törekvéseknek. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS Sebestyén Nándorné elnök vezette delegációjának Vietnamban tett látogatásáról adott sajtótájékoztatója azért volt hallatlanul izgalmas, mert a hazautazásuk előtt vett hírek a Kambodzsai Nemzeti Egységfront forradalmi fegyveres erőinek gyors beavatkozásáról és sorozatos győzelmeiről hazaérkezésükkor már hitelessé vált a Pol Pót—Jen Sary rezsim összeomlásáról szóló híradásokból. Az azóta a világsajtóban nyilvánosságra hozott adatok azt is igazolták, hogy delegációnknak a Vietnamban kapott információi a bukott rezsim népellenes tevékenységéről és a politikai és katonai háttérről korrektek voltak. S jóllehet e sorok írása közben is még folyik a diplomáciai tusakodás a kambodzsai ügyről, a Nemzeti Egységfront katonai győzelme, az ország lakossága jelentős részének gyors felsorakozása a Front vezette politikai erők mögé, valamint a délkelet-ázsiai térség különböző társadalmi berende- zettségü országainak fővonásokban hasonló reagálása az eseményekre, aligha hagy kétséget afelől, hogy a térség népei egyre inkább kezükbe veszik saját sorsuk irányítását. S bármennyire nehezére is esik egyes nyugati politikai és katonai köröknek ezt tudomásul venni, áz is természetes, hogy a szabadságukért, függetlenségükért, társadalmi és gazdasági fejlődésükért küzdő népek igénybeveszik a már előbbre jutott népek, és országok segítségét, mint adott esetben a kambodzsaiak a vietnamiakét. Vagy Vietnam a fejlettebb szocialista országokét. ' A MAGYAR BÉKEDELEGÁCIÖ LÁTOGATÁSA eredetileg tulajdonképpen éppen az volt, hogy vietnami'barátaink be akarták mutatni: a korábban harcra kényszerült erők, mire képesek a béke idején, hogyan hasznosították a szolidaritást vállaló országoktól kapott politikai, társadalmi és gazdasági támogatást. A beszámoló e sokat szenvedett nép szívós élniakarásáról, leleményességéről, a kormány számtalan humánus intézkedéséről szolgált helyszínen szerzett tapasztalatok alapján. Természetesen gondokról is, mint amilyenekkel mi is találkoztunk harminc évvel ezelőtt, s csak ilyenkor jut eszünkbe, hogy annak idején nekünk is meg kellett birkóznunk velük. A küldöttség tagjai azt is láthatták, hogy miképpen igyekszik e szorgos nép pótolni a legutóbbi természeti katasztrófa által okozott károkat. A megdöbbentő élményt ezekben a napokban még éppen a kambodzsai menekülttáborok lakóinak beszámolói jelentették. Reménység szerint azóta hazatérhettek és szebb holnap vár rájuk. AZ OBT DELEGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓJÁT követő beszélgetés során szó esett a Vietnamban élő egyházak, vallási közösségek helyzetéről, állam és egyház kapcsolatáról, a hivő. illetve vallásos embereknek a társadalmi törekvésekhez, országépitéshez való viszonyulásáról is. Számos jó tapasztalatról adhattak számot küldötteink, s arról is, hogy az idehaza elért eredmények miképpen segítik és segíthetik az ottani viszonyok között a nemzeti egység kibontakozását, a kölcsönös megértést és a feladatokban való részvételt. De őszinte szó esett az ilyen vonatkozású problémákról is, amelyekre megint csak azt kell mondanunk, hogy volt idő, amikor hasonló kérdésekkel kellett nekünk is szembenézni. Mindenesetre, ahogy a beszámolón részt vett gazdasági, vagy művelődési szakemberek arról szóltak, hogy a jelenlegi helyzetben a saját területükön miképpen tudnának további segítséget nyújtani az új hazát építő vietnami népnek, szolidaritásukat kifejezésre juttatni a délkelet-ázsiai népek iránt és a térség békéjéhez hozzájárulni, nekünk is újra számba kell vennünk, hogy a hazai egyházak tapasztalataiból, felismeréseiből mivel tudnánk hasznára lenni a kilométerekben ugyan tőlünk messze élő, a jövőt illetőleg azonban azonos reménységet hordozó népeknek. ítéletidő söpört végig Európán — már hetek óta .ez a fő téma tévében, rádióban, villamoson, közértben... A dermesztő hideg a szelíd nyírségi tájat sem kerüli el. | Január 8. hétfő reggel. A körzeti időjárásjelentést figyeljük: Nyíregyháza — 17 fok. Szorongva gondolunk az estére — a ritka jubileum, amelynek megünneplésére készülünk, a 100. orgonafélóra. 1969 MÁJUSÁBAN KEZDTE EZT A MUNKÁT Gáncs Aladár lelkész-főorgonás. Azóta — közel tíz éven keresztül. — 100 alkalommal — ha esett, ha fújt, minden hónap első hétfőjén este 7 órakor megszólalt az orgonafélóra szignálja: „Erős vár a mii Istenünk ...” —* és jöttek öregek, fiatalok, diákok, felekezeti és világnézeti különbség nélkül. Az orgonairodalom széles skálája szólalt meg hónapról hónapra, a rénaissancé-tól a mai magyar művekig. 1975—1977. között egy ciklus hangzott el „Bach összes orgonaművei” címmel. Kevés kivételtől eltekintve valamennyi orgonafélórán Gáncs Aladár volt nyíregyházi főorgonás orgonáit. Ez alkalommal, mint Budapest-Fasori orgonista tért vissza a jubileumi hangverseny megtartására. Csizmazia Sándor igazgató lelkész meleg hangon köszöntötte. Rámutatott arra, hogy ez a hűséges, következetes munka amolyan zenei magvetés volt: az orgonakultúra megismertetése és megszerettetése. A gyülekezeti élet keretein túl az egész város kulturális életét is jelentősen gazdagították ezek a rendezvények. A hideg ugyan nem engedett, de a külsejében gyönyörűen felújított templomba lépve mind-en aggodalmunk elmúlt, amikor megláttuk a szép számú hallgatóságot. Lábunkat az elektromos fűtőtest melegítette, szívünket pedig az orgonamuzsika szépsége fonrósította át Ritka jubileum Nyíregyházán
