Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-28 / 43. szám

Halottak napja EZEKBEN A NAPOKBAN MÉT ISMERJÜK és 'tudatosítjuk. MEGELEVENEDNEK A TEME­TŐK. November 2. a halottak napja.. Evangélikus egyházunkban ilyen ünnepet1 nem tartunk szá­mon. Egyházi évünk rendjében a Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapon, Örök élet va­sárnapján emlékezünk halot- tainkra. De a nagy többségű ka­tolikus egyház gyakorlatának ha­tására egész társadalmunkban szokássá lett e napon a temető- járás. Ezt egyházunk is figye­lembe veszi és sok helyen a lel­kész! szolgálatba beépíti. Vannak, akik gyakran, rend­szeresen látogatják szeretteik sírját — de van aki csak halot­tak napján. Főleg munka után özönlenek az emberek a temető­be kezükben virággal, gyertyá­val, talán kis szerszámokkal, hogy a sírt szépen, rendbehoz­zák. A sok szép virág, a drága sírkövek hirdetik az emberi sze­retet és emlékezés erejét, amely nem tud és nem akar belenyu­godni a szeretett hozzátartozó vagy barát elvesztésébe. LEGGYAKORIBB AZ EGYÉ­NI, CSALÁDI MEGEMLÉKE­ZÉS, de sok helyen a gyüleke­zet tagjai együtt mennek el­hunyt papjaik, presbitereik sírjá­hoz. A Biblia is biztat (Zsidó 13, 7) az elhunytakról való megem­lékezésre. Az élet rohan, nap­jaink zsúfoltak programokkal, de jó megállni, visszanézni és hálát adni azokért,akik közöttünk, szol­gáltak. Régebbi gyülekezetemben halottak napján felkerestük a gyülekezeti énekkar elhunyt tag­jainak sírjait. Mindenütt virágot helyeztünk el, gyertyát gyújtot­tunk. énekeltünk, imádkoztunk és egy igevers elolvasása után el­mondtuk együtt az Apostoli Hit­vallás néhány mondatát-: „hiszem a szentek közösségét a bűnök bocsánatát a testnek feltámadását és az örök életet. JÓ, HA A KÜLSŐSÉGEK ÉS SZOKÁSOK MÉLYEBB ÉRTEL­EVANGELIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkeszt* bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó' Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlas2ám : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Arusítia a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 3} 79. 2392 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A sírra helyezett virág a folyto­nosan .megújuló élet vigasztaló jelképe. A gyertya pedig nem­csak az emlékezés jele, hanem Krisztus-szimbólum; „En vagyok a világ világossága”. A sírra he­lyezett gyertya kifejezetten a halált legyőző, feltámadt Krisz­tus jelképe. Halottak napjának sem lehet mélyebb tartalma és igazibb célja, mint a vigasztalás keresése a feltámadott és élő Megváltóban! Ezek a gondolatok vezetnek át arra, hogy a temető járás mé­lyebb értelmen elgondolkozzunk. A temető kérlelhetetlenül hirde­ti a halált. „Jövevény vagyok ezen a földön” (Zsoltár 119. 19). Egyszer mi is elmegyünk. De a komor intésen túl ott van az élő reménység: „Jézus él! Én is ve­le. hol van ó halál hatalmad?” (Ékv. 216, 1. v.) Jó dolog hittel végigjárni a temetőt, elolvasni a sírfeliratokat, elgondolkodni fe­lettük, hogy vajon a keresztyén reménységet hirdetik-e, vagy csupán a reményét vesztett em­ber tehetetlen lázadozását. Jó el­olvasni az életkort is a fej fá­kon. Látjuk, hogy sokaknak 70— 80 esztendő, másoknak talán csak 20—30 év adatott. „Életem ideje kezedben van” — jut eszünkbe a 31. Zsoltár szava. Igen. Életünk ideje Isten kezében van, és ezért jó kezekben van. Mert nem a vaksors, nem a vé­letlen, hanem a szerető mennyei Atya szabja meg életünk hatá­rát. GYÁSZUNK, MEGEMLÉKE­ZÉSÜNK, TEMETŐ JÁRÁSUNK legyen csendes bizonyságtevés az élő Krisztusba vetett személyes, boldog hitünkről. „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porcán felett megáll” (Jób 19. 25). De egyben becsüljük meg az időt. ami nekünk még adatik. Dolgozzunk, éljünk másokért. Ez adjon életünk idejének, a ke­gyelmi időnek mély. benső tar­talmat. Egy sírfeliraton ezt így olvastam: „Másokért élté! — nem éltél hiába”. Gáncs Aladár — A KELENFÖLDI EGYHÁZKÖZ­SÉG (XI.. Bocskai út 10.) olyan munkatársat keres, aki az egyházfi teendőket rendszeresen ellátná. Az elfoglaltság átlag napi 3 óra. Kész- pénzfizetés, valamint két és félszobás komfortos lakás biztosítva. Másfél­szoba komfortos budapesti cserela­kás szükséges. x — PÉNZBESZEDÖKET keres 1930. január 1-i belépéssel a Józsefvárosi Egyházközség. Érdeklődni lehet min­den délelőtt a Szentkirályi u. 51. sz. alatt lelkészi hivatalban 9—l-ig. — Lakásén eltartást vállal lein­formálható fiata lházaspár egy gyer­mekkel. „Egyetértés” jeligére a ki- adóhivatalba. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZE­RETETOTTHONOK KÖZPONTJA (1029 Budapest,” Bóthori László u. 8. Tele­fon : 365-705) keres gazdasági vezetőt könyvelői képesítéssel. Bérezés képe­sítésének és szolgálati idejének meg­felelően az egészségügyi dolgozok bérrendszere alapján. Jelentkezés írásban a fenti címen. Isten tiszt eteti remi Budapesten 1979. október 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. Haíenscher Károly. Fa­sor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Mun- tag An dómé. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—-33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetven- dégség. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló. "de. 11. (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út-129. de. ne­gyed 10. Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 3. Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bomnyai Sándor. Kispest Wekerie-telep. de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep. de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom. de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá­koshegy de. - 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 10. Kosa László. Rákos­keresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő, de. fél 11. Ottlyk Ernő, (német), de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. H. Pesthideg- kút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modori u. V. de. 10. Turcsányi Károly. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missu­ra Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Buda­örs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Budapesten 1979. október 31-én Deák tér de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. (úrv.) Hafenscher Karoly. Fa­sor de. 11. Adorján József, üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente, du. 6. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 12. Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 2S. du. 6. Ré­dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 7. (úrv.) Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos, du. 6. (úrv.) Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.) Virágh Gyula, du. 6. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis­templom de. 10. Rákosszentmihály du. 0. Karner Ágoston. Cinkota du. 6. Sza­lay Tamás. Rákoshegy du. 6. Feren­czy Zoltán. Rákoskeresztúr du. 6. Ko­sa László. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) Mado- esai Miklós, du. 6. Koren Emil. Óbu­da de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút du. fél. b. Modori u. 6. de. 10. * (úrv.) Kelenföld de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. ökumenikus re­formációi ünnepély: Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Buda­fok de. 11. Rőzse István, du. 6. Rőzse István. Csepel du. 6. — BÉKÉSCSABA. Szeptember 30-án, gyülekezeti napon közös magyar—szlovák istentiszte létén adott hálát a gyülekezet, a beta­karított termésért, az új kenyé­rért. Ez alkalommal ár. Nagy Ist­ván tatai lelkész, a Fejér-komá­romi Egyházmegye esperese hir­dette az igét. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem tör­lőm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt” (Jel 3,5). VASÁRNAP. — ..A mi közös­ségünk pedig közösség az Atyá­val és az ő Fiával, a Jézus Krisz­tussal” (ÍJn 1,3 — Zsolt 26.12 — Mk 10,2—9 — Zsolt 34,1—20). Is­ten önmagával és Jézus Krisztus­sal való élő közösségre hívott ei. Ezt a közösséget munkálja és erő­síti az ige által. Vele való közös­ségünk nem emel ki az emberi közösségekből. Családunk. né­pünk, társadalmunk körében nem idegen testként vagyunk jelen. Isten az emberi közösségek ja­váért munkálkodó, a közösségek életét építő emberekké tesz min­ket. „Egy Istenünk és egy Urunk van. Egy testnek tagjai vagyunk, 'Egyek legyünk minden dolgunk­ban” (448., ének 1. vers). HÉTFŐ. — ,,Ö, Isten gazdagsá­gának, bölcsességének és ismere­tének mélysége!” (Rm 11,33 — Zsolt 96,1 — Jn 8,24—35 — ÍJn 3.11—18). Kicsoda az Isten, mit tudhatunk, ismerhetünk meg tit- ■kaiból? Lénye titkait nem lehet pusztán az értelem segítségével megközelíteni,, mint egy szám­tani képletét, vagy egy élettani jelenség titkát. Isten azonban fel­tárja önmagát, ö nem egy távoli lény, hanem élő szeretet. Szere- tetének kifogyhatatlan gazdagsá­ga, javunkat. üdvösségünket munkáló, minden emberi értel­met meghaladó bölcsessége Jé­zusban tárult fel. Bölcsen igaz­gatja életünket. „Hogv ne dicsér­ném az Istent Zengedező ének­kel. Ki dolgában oiv bölcs, olv szent. És jót tesz mindenekkel” (7. ének 1. vers). KEDD. — „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük az Istent, hanem az, ahogy ő szere­tett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (Un 4,10 — Hős 2,22 — 2Móz 16,2—7a. 13—15 — Un 3,19—24). Isten szeretetének pines kiváltó oka bennünk. Nem azért szeret, mert arra érdemesek vagyunk. Szeret, mert Isten: szeretet. Ez Isten lényének jellemzője, a lé­nyege. Nem kényszerült arra, hogy világot teremtsen, hogy Jé­zus Krisztusban meghaljon érte, hogy eltörölje bűneinket és üd­vözítsen. Mindezt feltétel nél­küli, indokolatlan szeretetbő! tet­te és teszi. Legyünk érmék a meg­tapasztalt szeretetnek tovább- adói. „Szeretet Istene. Buzgón imádva kérlek. Szerető szívet adj” (442. ének 10. vers). SZERDA. — „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mind­nyájunkért odaadta, hogyne aján­dékozna nekünk vele együtt min­dent?” (Rm, 8,32 — 5Móz 10,14 — Mt 5,2—10 — Un 4,1—6). Is­ten ajándékozó, cselekvő szerete­tő Jézus Krisztust adta a világért és beríne értünk. Vele együtt mindennel megajándékozott, ami­re jelenvaló . életünkben és üd­vösségünkhöz szükségünk van. Az ő ajándéka bűnbocsánatunk, éle­tünk, üdvösségünk. És jelenvaló életünk minden boldogító való­sága. Megajándékozottak va­gyunk. A reformáció népe az ajándékozó Isten követségében jár a boldogabb, szebb, emberibb élet építésében is. (Nem kímélte szent Fiát sem Ö nagy szereteté- ben” (7. ének 3. vers). CSÜTÖRTÖK. — „indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok!” (Jer 1.17 — Mt 10,19 — lKor 10.14—22 — Un 4,7—16a). A templomban igét hallgatva, egyéni csendességünk­ben az ige fölé hajolva Istenre figyelünk. Üzenetére, parancsára. Parancsa mindig Kétirányú: hir­detni az igét. az örömhírt, és vé­gezni a szeretetszolgálatot. Fel­tárni Isten nagy ajándékait és indulni szeretni, segíteni, könnyet törölni., kenyeret adni. Isten elől vele, az emberek közé. Mert Is­ten nemcsak parancsol, a telje­sítéshez erőt is ad. „Munkára két kezem! Mit Isten tennem rendel. Jó szívvel, vidám kedvvel Elkez­dem s végezem” (714. ének 5. vers). PÉNTEK. — „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörök­ké. Ámen” (Mt 6.13 — Jer 27,5 — IPt 2,5—10 — Un 4,16b—21). A Miatyánk befejezésében .Jézus tömören összefoglalja és megerő­síti mindazt, amit ebben az imád­ságban kérünk Atyánktól. Ő min­dig kész teljestíeni azt. ami ja­vunkra válik és dicsőségére való. Dicsőítsük Istent nemcsak szóval, hanem akaratához igazodó min­dennapi életünkkel. „Tied ma és 'mindenkoron Az ország és a ha­talom. Ami jót kérünk, meg­adod. Imádságunk meghallgatod” (27. ének19. vers). SZOMBAT. — „Az élet gondja és a gazdagság csábítása meg­fojtja az igét” (Mt 13.22 — Zsolt 119,43 — Jel 19.0—10 — Un 5.1—8). Jézus ismételten szól* ar­ról. hogy felelősséggel kell hall­gatnunk Isten igéiét. Nem mind­egy. hogyan hallgatjuk és fogad­juk. Az ige életet hordoz és éle­tet újít. mert élő és ható. Mégis, az ige hatását, az iránta való fo­gékonyságot megfojthatják az embert hatalmukba kerítő önző kívánságok, a csak saját jólétre való törekvés. A befogadott és megcselekedett ige termi meg jó gyümölcseit, a szeretet cseleke­deteit. „A te áldott beszéded Te­remjen jó gyümölcsöket” (295. ének 3.vers). Povázsay Mihály Mélyebbre k HOGYAN ALKALMAZKODJUNK AZ IDŐHÖZ, AZ IDŐ VÁLTOZÁSAIHOZ? Gyakran hangzik el ez a kérdés napja­inkban, gyakran kérdezzük egymástól is, Orvosunktól is. Valaha az ember először csak azokra a változásokra figyelt fel, amelyek a köz­vetlen közelében zajlottak le. A nappal­éjszaka, az évszakok, a csillagászati vál­tozások foglalkoztatták. Később rájött arra, hogy saját szervezetében is perio­dikus folyamatok zajlanak le. amelyek időbeli tájékozódásában segítik. Hosszá idő telt el, amíg az időt mint olyat fel­fogta, amíg az időtartam fogalmat meg­értette, amíg az időt mérte, amíg beszél­ni tudott róla. A ma embere már méri, ismeri az időt, szólni is tud róla, figyeli biológiai és pszichológiai alkalmazkodá­sunkat változásaival szemben és kétség­beesve látja, hogy ezekkel a változások­kal már-már nem tud lépést tartani. Mert a világ, amelyben élünk, szinte naponként változik. Ezért nem árt ha az ember legalább a saját munkáját ülőről időre kritika alá vonja és akkor döbben­ten látja majd, hogy cselekvéseiben, gon­dolkodásmódjában is kicsit idejétmúlt. FONTOS AZ ÖNKRITIKA AZÉRT IS, mert ha munkánk nélkülözi az objek­tív kritikát, elveszíthetjük saját kritikai tisztánlátásunkat is. Mindnyájan tapasztalhattuk, hogy amiként kiteljesedik bennünk a tudás, a tapasztalat, úgy tágulnak ismereteink is. De a mindenapok irama, az évek előre­haladásával elgyengít bennünket és ezzel együtt egyedül a tanulási készség, a tudás megértetésének a képessége is és az em­ber a változásokkal vívott csatában las­san alul marad. így a munkánkat kezd­jük lassan hobbynak tekinteni és csak akkor élni vele, ha kedvünk tartja. Pedig mindenkinek a munkája osztatlan figyel­met érdemel Egyes foglalkozásoknál ez még fokozott. Em beri gyengeségünk, hogy ■ senki sem tudja az idejét osztatlanul munkájának szentelni úgy, hogy más te­vékenységének gyakorlása ne szenvedjen kárt. Nap-mint-nap emlékeztetnek bennün­ket a haladásra és valóban sok olyan do­log lehetséges ma, ami azelőtt nem volt. De az egyik probléma megoldása másik problémát hoz, néha nehezebbet, követ­hetetlenebbet, mint az előző volt és sok­szor nem is tudjuk megoldani. A túl gyors fejlődés következményei túl gyor­sak az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődéséhez képest. Istenítjük a gépet és neurotikus félelemmel vagyunk tele. Az orvostpl kérünk biztonságot bizony- '* talanságunkban. Orvostól-orvoshoz me­gyünk gyógyulást keresve és elutasítjuk a belső gyógyulást. Közben bajunk rög­ződik. amíg gyógyíthatatlanná válik, és képtelenek vagyunk már arra, hogy a legkisebb változást is elviseljük. És álla­potunk nem javul, mert mit hallunk nap mint nap. . . íme egy kis lapszemle: „Sokszor csak egy hajszálon függ a bé­ke ügye... a nagyhatalmaknak meg van a lehetősége, hogy egy gombnyomással levegőbe röpíthetik a világot... ha a föld két sarkát bombázzak, egész világ­részek kerülhetnek víz alá . . . vannak varosok, amelyekben a közbiztonság olyan rossz, hogy sötétedés után az em­berek nem mernek a rosszul világított utcákon, folyosókon járni. . . rövidesen más országoknak is lesz saját atombom­bája ... a bakteriológiái fegyverek hatá­sosak és olcsók, így a szegényebb orszá­gok is vásárolhatják . . . aki ügyfélként ment a bankba az túszként jött ki.. . aki eddig nem pusztult el, meghalhat szív- infarktusban vagy rákban, és aki egyiket sem kapja meg. az közlekedési baleset áldozata lehet... amióta filmezés van a világon minden rekordot vernek a hor­ror-filmek ...” Nyugodt, békés világunk embere mo­ziba megy, hogy retteghessen, asszisztál­hasson a gyilkosságoknak — amelyek valójában meg sem történtek. VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEK VÁLTO­ZÓ SZEMLÉLETET KÖVETELNEK. Eggyel azonban tisztában kell lennünk: nem mi vagyunk a világ központja. Szel­lemi korlátozottságunk miatt nagyon is komolyan vesszük magunkat, mert saját mértékünkkel mérünk, pedig több dol­got sem tudtunk eddig megoldani, hogy csak néhányat soroljak fel... ■. ■ az ember nem ismeri a jövőjét, bár mindent elkövet, hogy megtudja. Megfigyelők, léggömbök, műholdak el­lenére egyetlen komoly idöjóslás sem tudja pontosan megmondani, hogy az el­következendő 48 órában süt-e a nap vagy esik az eső. A . tudományos expedíciók ellenére, senki sem tudja, hogy ez vagy az a vul­kán meddig elégszik meg csendes mor­gással és mikor tör ki. A nukleáris központok megsokasodtak és a tudósok egymástól kérdezik: mi tör­ténik, ha a neutronok veszik át a csaták vezetését. Minden eddigi háborús tapasztalatunk ellenére, nem tudják, hogy a háború hol, mikor tör ki és ki-ki ellen viseli. Tudják, hogy a ráksejtek megsokszo­rozódnak, de nem tudják miért. Mintha az élet nem akarná elárulni? És a boldogságot is keresik. Kártyát vetnek, kristálygömbből szeretnék kiol­vasni, de még a boldogság terén sincs vagy kétezer év óta látható komoly fej­lődés. AzJ mondják, a megoldás ott hever előttünk a földön. Talán mélyebbre kel­lene hajolni, hogy észrevegyük. Gyarmathy Irén i j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents