Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
Közügyekről evangélikus szemmel Néhány hét eltelt már az interjú megjelenése óta, mégis beszédtéma maradt sokak számára. Azt az újságszámot — a Magyar Hírlap augusztus 19-i ünnepi számát — megszerezni már nem lehet, ezért is idézzük fel lapunkban is néhány részletét, hadd váljanak a gondolatok még- inkább közkinccsé. Bálint B. András folytatta le ezt a „magánbeszélgetést — köz- ügyekről” dr. Káldy Zoltánnal, egyházunk püspök-elnökével. A hosszú beszélgetés, amely majdnem egy teljes oldalt kitölt gondolatokban rendkívül gazdag. Mindenekelőtt tömör mondatokkal megismerteti az olvasót (és természetesen beszélgetőpartnerét) a diakóniai életforma gondolatával, mint egyetlen helyes, sze- retetből és emberek, népek iránti felelősségből táplálkozó egyházi magatartásformával. Elhárítja azt a feltételezést, hogy ez a diakó- nia csupán karitatív segítőszolgálat lenne és érzékelteti a segítés sokféle lehetőségét, lelki, emberi, társadalmi és politikai vonatkozásokban. Az interjú második és igen jelentős részében az egyház kritikai szerepéről esik szó. Ezt külföldön élő bírálóink (a ^szocializmus ellen drukk erei” — a püspök szavai szerint) általában erősen hiányolják és reklamálják, a próféták szerepére hivatkozva. „A A SAJTÖOSZTÄLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1980. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 20,— Ft. próféták azonban előbb azonosultak népükkel, csak azután kritizáltak!” — mondta Káldy püsipök. Ilyen alapállással mi is elmondhatjuk és el is mondjuk bíráló megjegyzéseinket is, hiszen ez a mi társadalmunk is és együtt keld fejlődéséért dolgoznunk. „Nagyon jól látjuk, hogy például a gazdasági fejlődéssel az erkölcs, a közmorál nemigen tartott lépésit. A közvagyon becsülete, a közösségi felelősségtudat, a munka tisztelete és öröme. — Egy másik ügy: a család. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a család szerepe, fontossága kiszorul köztudatunkból. Tudom, hogy az állam igen sokat tesz a gyermekekért, az édesanyákért, az országgyűlés ifjúsági törvényt hozott — ez nagyon helyes. De a sajtó, a szociológia, a pszichológia egyre többet beszél a család válságáról, megváltozott funkciójáról... Megkérdőjelezni a család létét — ezt nem volna szabad. Aki ezt teszi, a társadalmi létet bomlasztja. — Az ember szabadsága, jóléte a legfőbb cél " a mi világunkban. Csakhogy sokan félreértelmezik ezt a Szabadságot. Azt mondják például, hogy ha a házasság nem segíti hozzá az embert önmaga kiteljesedéséhez, fel kell rúgni a házasságot, más partnert kell keresni.” Ezekben az elvekben, valamint, a nem tiszta szerelemre alapozott szexualitásban több az önzés, mint az emberi együttéléshez annyira nélkülözhetetlen felelősség és egymás megbecsülése. Utalt a püspök Epikureoszra. a görög bölcsre, add hangsúlyozta a természetes élvezetek jogosultságát az emberi életben — de mindig az értelem bírálata mellett. Ezzel szemben m>a, sokan inkább hedonista gondolatokból táplálkozva, az élet értelmét a kéj keresésében vélik megtalálni. „Élj elrejtőzve!” — hirdetik önző életeszményüket. „Én meg azt mondanám — mondta erre püspökünk —. hogy ne éljünk elrejtőzve! Mutassuk meg magunkat a világnak, ismerjük meg egymást, segítsünk egymáson, ha lehet. Ne engedjünk a hedonizmus csábításának, ne élvezetre neveljük gyermekeinket!” Szólt még az ifjúsóig egy részének közönyösségéről, apoiitikus visszahúzódásáról, ahelyett, hogy a maguk módján ők is segítenének a hibák kijavításában, a szocialista demokrácia adta lehetőségek jó ' kihasználásában, a maguk területein. Az interjú befejező részében Káldy püspök utazásairól és egyházunk híréről beszélt, amelyet a nagyvilágban tapasztal és elmondta, mennyit változott pozitív irányban ez az elmúlt húsz év során. Képviselői körzetének, a rákoskeresztúri és rákoshegyi választóinak gondjairól beszélt még és arról, hogy munkájában bizalommal támogatják nemcsak az ott élő hivő emberek, hanem a nem hívők és a kommunisták is. A kölcsönös megértés, megbecsülés , és egymásra utaltság ebben a munkában is, mint egész társadalmunkban is, nyilvánvaló. Örülünk ennek, az egyik .politikai napilapunkban megjelent interjúnak, mert benne nemcsak államunk és az egyházak közötti jó viszony jelét láthattuk, de ezen belül példát találhattunk arra, hogyan, milyen alapállásból lehet a társadalmunkban olykor fellelhető visszásságokkal, hibákkal, gyakorlati tapasztalatokkal kapcsolatos kritikáinkat elmondanunk, emberi és keresztyéni felelősségből és szocialista társadalmunk iránti szeretetböl táplálkozva. Az újságíró kérdéseinek szelleméből és a cikkre érkezett visszhangokból úgy érezzük, hogy az elhangzott gondolatok nem váltak „pusztába kiáltott szavakká”, hanem felelősségébresztő és segítő szolgálattá, mindazokkal öaszecsengően, akik ennek a népnek és társadalomnak javát, gondolkodásmódban és gyakorlatban mutatkozó emberi magatartásformáit szívükön viselik és mindig javítani igyekeznek. Sz. Z. ERNST PETZOLD EGYHÁZFÖTANÁCSOS LÄTOGATÄSA „Adj erői szent hivatásához” Lelkésziktatás a Bakony alján Esős vasárnap délután volt. Apró szemekben szitált az eső, mikor kocsink begördült a ba- konytamási templom mellett a kis utcába. A szemerkélő eső ellenére már nagy tömeg gyülekezett egybe, hogy részt vehessen az új lelkész iktatásán. Itt vannak Szabó Vilmos lelkész előbbi gyülekezetének tagjai szép számmal. Amott a Pusztavámról érkezett hajdani jótszópajtások, iskolatársak köszöntik nagy szeretettel az új lelkészt. Itt látjuk a dunaegyházi rokonokat, valamint az egyházmegye közeli és távoli gyülekezetéből érkezőket. Itt is — ott is meleg baráti kézszorítás, ölelésre kitárt kar állítja meg az új lelkészt, aki jó házigazda módjára köszönti és fogadja az újabb és újabb vendégeket. Köztük van gyülekezete számos tagjának élén a csőglei, a pápai és a noszlopi református lelkész, de itt van dr. Kisnemes István a szomszéd község Pápa- teszér plébánosa is. Jelen van Kádár Béla a Hazafias Népfront községi titkára is. Ahogy sodródunk a lelkészlakás felé egyre több és több az ismerős. Bent az örömkönnyeket síró édesanya vár és sürget a Luther-köntös felöltésére, mert már indul is a menet a templomba Síkos Lajos esperes és az édesapa által közrevett új lelkész vezetésével. 18 omátusba öltözött lelkész kíséri őket a presbiterek sorfala közt. Jobboldalon a bakonytamási balról pedig a bakonyszentlászlói társgyülekezet presbiterei állnak. Ez utóbbiak már úgy tekintenek az új lelkészre, mint aki már nemcsak a társulás révén lett lelkészük. hanem mint akit az elmúlt vasárnapon Síkos Lajos esperes már beiktatott Bakonyszentlász- lón is. Ottani alkalommal az esperes igehirdetésében arról szólt, hogy az ige hirdetője legyen a legelső igehallgató is. aki vallja és tudja, hogy a megpróbáltatások és kísértések között, a megállásra az egyetlen lehetőség, ha mindenkor arra a drága ígéretre támaszkodik, amit Jézus ígért az Öt szeretőknek: „Bármit kérjetek is az Atyától az ón nevemben megadja nektek!” Ezzel a drága ígérettel indult a beiktatandó lelkész és kísérete a zsúfolásig megtelt templomba. Itt csendül fel elsőként az ősi ének: „Adj erőt szent hivatásához.” Sikos Lajos Lukács 5, 1— 11 alapján szólott. Simon Péter csodálatos halfogása arra is int mondotta, hogy az a Jézus, aki a vízben meglátta a halak sokaságát, bele lát az emberi szívekbe is. Ez a látás döbbentette meg Pétert is. Micsoda hatalom az, aki így tud olvasni a szívek titkaiban. Péter ezért borul le Jézus lábaihoz. Szabó Vilmos 1. Mózes 3,20— 24 alapján hirdette Isten igéjét. Rámutatott arra, hogy milyen nagy veszély az igehirdető- re nézve, ha azt hiszi, hogy már mindent tud. Istent és a'reánk bízott gyülekezetei: csak alázattal, és állandó folytonos odafigyeléssel lehet szolgálni. Az ünnepély áhítatát emelte az új lelkész nőtestvérének Bárdossy Tiborié sz. Szabó Ildikónak éneke Jttzés János takácsi lelkész harmonium kíséretével. Az istentiszteletet követő közgyűlésen elsőnek a bakonytama- si gyülekezet felügyelője Németh Pál köszöntötte az új lelkipásztort. Beszédében ígéretet tett arra is. hogy egy akarattal és egy szívvel támogatják, segítik szeretett lelkészüket gyülekezeti munkájában. Majd a lelkészek köszöntötték egy egy igével az új lelkészt. A bakonyszentlászlói gyülekezet köszöntését és áldás- kívánását Szabó Imre felügyelő tolmácsolta. A templomi ünnepély a lelkészlakásban rendezett szeretetvendégséggel ért véget. Görög Zoltán (Homokbödege) Bibliavasárnap A Biblia kiadásának és terjesztésének céljaira adják gyülekezeteink ebben az esztendőben is a reformáció ünnepéhez legközelebbi vasárnap istentiszteleti offertóriumát. Ezzel gyülekezeteink nemcsak arról teszitek tanúságot, hogy tudatában vannak a Szentírás és a reformáció szoros összefüggésének, hanem arról is, hogy ma is az egyik legfontosabb egyházi szolgálatnak tekintik a Biblia kézbeadását. Egyházunk sajtószolgálata is folyamatosan biztosítja a hívek ellátását különböző méretű és fordítású Bibliával. Egyházunk vezetősége pedig évenként számos teljes Szentírást és Üjszövetséget juttat ajándékba konfirmáló fiataljainknak. Ennek a szolgálatnak anyagi támogatását segíti a vasárnapi offertóriurn, amelyet hittestvéreink szíves adakozó szeretettbe ajánlunk. „A dialógus sodrában A VIGÍLIA ismert katolikus folyóirat jelentős korszakából, Rónay György szerkesztésének az idejéből, közelebbről az 1969—1976 közötti évekből valók ezek az interjúk, amelyeket Hegyi Béla, a lap munkatársa folytatott mai kulturális életünk több, mint húsz kiemelkedő személyével, és most a Magvető Könyvkiadó egybegyűjtve kötetben megjelentetett. Művészek, írók tudósok szólalnak meg benne, többségükben nem hivő emberek. A beszélgetések jelentősége többszörös. A megkérdezettek szavaiból nem csupán gondolati válaszok bontakoznak ki tárgyilagos súllyal. Kivétel nélkül személyes vallomások ezek. A legbensőbb meggyőződés izzik bennük. Az olvasó leikébe pillanthat olyanoknak, akiknek nevével és alkotásaival ismételt találkozása volt könyvek lapjain, kiállításon, hangverseny- teremben, moziban, újságok hasábjain, rádióban és televízióban. Az interjúk tematikája lényegében kettős: az illető életműve, továbbá a keresz- tyénséghez való viszonya, beleértve emberlétünk végső kérdéseit is. Ebből adódik, hogy a marxizmus és a keresztyén- ség, a szocializmus és az egyház viszonya, az istenhit és a nem hivő gondolkozás szembesítése napirenden van a legtöbb beszélgetésben. A keresztyén hitnek a modern körbán való szerepe ilyen vagy olyan módon pedig tulajdonképpen valamennyi beszélgetésben előjön. De világnézeti ellentétek közben is összekötő kapocs marad a humán alapgondolata és a mai magyar társadalom építésének közös szándéka. Az egyházi álláspontot képviselő kérdező megérdemelten részesül Németh László, az utolsónak felsorakoztatott beszélgetőtárs elismerésében. Az interjú műfajának világos művésze Hegyi Béla. Mindegyik beszélgetési másként folytatja, nincsenek sablonkérdései. Nem pusztán kérdez, hanem szellemi partnerként magas színtű kulturális tájékozottsággal beszélget a másikkal. Sőt a beszélgetést megelőzően vagy másutt portrét fest; nem egyszer lírai, néhol drámai élményt nyújt szépprózája. Teológiai szempontból is a haladó katolicizmust képviseli, ezért vitánk vele kevésbé akad. A leglényegesebb eltérésem álláspontjától Déry Tibor megítélésében van. A mi evangélikus keresztyén véleményünk szerint a nem hivő Déry Tibor utolsó évtizedében, különösen a Napok hordaléka jegyzetkötetekben a Szentírással mélységesen azonos felismerést szólaltat meg az emberi bűn természetéről, s étiből nem a rosz- szal szemben való tehetetlenséget következteti, amint a kérdezővel szemben ki is fejtette az interjú során. .4 válaszok között ismeretben tévedést Nemeskürty Istvánnal találtam, aki a predestinációt azonosítja az .,egyedül hit által” reformátort tanításával, A BESZÉLGETŐ TÁRSAK megnyilatkozásaiból igen sokat tanulhatunk mi, keresztyén emberek. Jólesik részükről a keresztyénség értékelése. Természetesen ez túlnyomó részben kulturális, etikai és társadalmi téren jelentkezik. „Az egyetemes emberi kultúra részét képező vallásos alkotások ... az univerzális emberi kultúra szerves részét teszik. Es nem lehet a művészetet élvezni, az alkotások mélyére hatolni annak a valláskultúrának az ismerete nélkül, amely e művészeti alkotások hátteréül, ihletőjéiil szolgált.” (Ortutay Gyula) Ugyanezt hivő hang így mondja: „A vallásos zenéből sein hagyhatjuk el a vallást, hiszen éppen u vallás a zene ihletöje... Tudom és érzem az egyházi zene lényegét. Tudom, mert ismerem a műfajok liturgikus jelentését, és érzem, mert tudtam imádkozni, voltak vallásos élményeim." (Ferencsik János) Az életvitelre vonatkozóan megkapó Németh László vallomása: „Azt, amit az egyházak tanítanak, nem hiszem — szoktam mondani —, de élnem meg vagyok győződve, úgy kell, mintha mindaz igaz volna.” Veres Péter azokkal a fiatalokkal kapcsolatban, akik „nem hisznek többé Istenben, nem követik a vallás törvényeit, de nem lettek szocialistákká sem”, ezt a megjegyzést teszi; „Én úgy látom, hogy az igazán keresztény állampolgár a szocialista államnak jobb polgára. mint azok a destruktív, bomlott s oldott lelküek. akik semmiféle szellemi-erkölcsi törvényt nem ismernek el." A keresztyén erkölcs; méltánylása nem ■mossa el a világnézeti határokat. Hernádi Gyula filmrendező" válaszából: „A humánum kérdésében, az emberek iránt érzett cselekvő szeretet és minden más pozitív erkölcsi értékben egyetértek veletek, de a transzcendencia az, ami vízválasztó.” Huszár Tibor: „A keresztény és a marxista etika mind az elméleti alapvetését, mind céljait illetően ellentétes, egymást tagadó kiindulópontokat vall ... Megalapozatlan eklekticizmus lenne, ha ... a keresztény etika egyes princípiumait be kívánnánk építeni egy következetesen ateista, a földi lét kizárólagosságát valló etikai rendszerbe.” Hasonlóképpen hangsúlyozza Király István az „evilágiság” súlypontját a marxista etikában, de a kapcsolópontot is kiemeli: .Meggyőződésem például, hógy egyetérthetünk s egyet í.s értünk egymással egy olyan emberi világ megteremtésének a szükségességében, amelyben nincsenek többé társadalmi igazságtalanságok,'kirívó anyagi egyenlőtlenségek. ahol nincs többé háború, s az emberek kölcsönösen tiszteletben tartják egymásban az embert.” ÍGY LEHET egymással beszélgetnünk Magyarországon, hívőknek és nem hívőknek, egymás iránti megértéssel, a másik meggyőződésének tiszteletben tartásával. Közben mint emberek közelebb kerülünk egymáshoz, s ez nagy szó! önmagunk hitének tisztázására is késztetést kapunk, mert a nem hivő beszélgető társak szavainak a tükrében világossá válik a gyökérkérdés: „A hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid. 11. 1). Viszont e tekintetben is olvashatunk megértő szót a „másik oldalról”: „Vannak egyéniségek és lehetnek élethelyzetek. melyek a vallási transzcendenciában rejlő segítséget, vigaszt, megtisztulást, fejlődést igénylik ... Miért kellene eltiltani [őket] az olyan orvosságtól, mely tahin az egyedüli segítségük?” (Sótér István) A kötetben mély hivő bizonyságtételeket is olvashatunk, Borsos Miklóstól, Pilinszky Jánostól és másoktól. És olyan gyötrődő kérdést: „Ha a végső értelem Isten, miért nem ismerhetjük meg őt? Miért titkolózik, miért hagy bennünket bizonytalanságban?'' (Illyés Gyula) Tanulhatunk helytállást a halálig a már eltávozott ateista Lukács Györgytől: „Emberségünk próbája: következetesen képviselni önmagunkat, ha szükséges, a halálig . . . Amikor életünket azzal a megnyugvással zárhatjuk, hogy nem éltünk hiába, hűek maradtunk önmagunkhoz, meggyőződésünkhöz, és tőlünk telhetőért hasznára voltunk az embereknek, az emberiségnek.” Veöreös Imre i Marita Vaala, a finn evangélikus egyház külügyi osztályának munkatársa szeptember 23. és október 7. között Magyarországon tartózkodott és egyházunk életével ismerkedett. MARITA VAALA HAZÁNKBAN A Német Demokratikus Köztársaság egyházai diakóniai szervezetének igazgatója, Ernst Pet- zold egyházfőtanácsos és felesége október 1—9-ig látogatást tettek egyházunknál és diakóniai intézményeink életével és helyzetével ismerkedtek.
