Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

I

XLIV. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1979. október 21. Ara: 4,— Ft.

Hitünk és a béke

Az EASZ Leszerelési Hét előtt

A Magyar Békemozgalommal szorosan együttműködve Evangélikus Egyházunk is bekapcsolódik az október végén sorra kerülő — már hagyományos — ENSZ Leszerelési Hét akcióba, amely október 22-én, héttőn kezdődik.

Nekünk keresztyéneknek a hét kezdetét az október 21-i vasárnap jelenti. Hisszük, hogy Isten újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy imádkozhassunk a békéért, a leszerelésért, s bizonyságát adjuk annak, hogy elkötelezettjei vagyunk ennek az ügynek.

A fék

Az enyhülés kora ebben a világban nem ért véget. Ennek az enyhülésnek egyik szektora á katonai enyhülés, vagyis a leszerelés, amely nélkül nehéz előbbrejutni a politikai enyhülés útján is.

A cikk írása idején jelentette be a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Brez&nyev, hogy — egyetértésben a Varsói Szerződés többi tagállamával — egyoldalúan csökkentik a Német Demokratikus Köztársaságban a szerződés értelmében állomásozó szovjet csapatok létszámát 20 ezer fővel, ezer páncélost vonnak ki, s a megfelelő haditechnikát.

A szocialista világhatalom és szövetségeseinek szándéka világos: lefékezni a grafikonokkal már alig ábrázolható lázgörbét, ami a világ hadikiadásainak együttes összegét jelzik.

Álljon it néhány adat arról, hogy mire lehetne fordítani azt az összeget, amit akkor nyerne a világ, ha minden ország 5%-al csökkentené hadikiadásait. (Emlékeztetőül csak annyit, hogy a szovjet küldöttség az ENSZ XXVIII. ülésszakán, 1973-ban, már javasolta a Biztonsági Tanács állandó tagjainak, hogy 10%-al csökkentsék hadikiadásaikat.) Itt most „csak” 5%-ról van szó, és a kimutatást R. Sivard amerikai tudós készítette.

Tehát az 5%-os csökkentés lehetővé tenné:

— a testi és szellemi fejlődésre károsan kiható kalória és proteinhiányban szenvedő 200 millió gyermek megfelelő táplálását;

— ezen kívül 400 millió ember jobb táplálását;

— ezen túl 25 millió írástudatlan azonnali tanítását;

,— 100 millió gyermeknek épülhetne iskola; .......... — a maláriát az egész világon fel lehetne számolni;

— mintegy 350 millióra tehető vérszegény anya és gyermek megfelelő kezelését tenné lehetővé;

— Hozzá lehetne látni a mintegy 100 millió 1—5 éves gyermek "gyógykezeltetéséhez, akik vitaminhiány miatt vaksággal fenyegetettek;

és még maradna 3,5 milliárd dollár pl. természeti katasztrófákkal sújtott emberek segítésére, kampányt lehetne indítani a világméreteket öltött fogbetegségek leküzdésére.

Nem hiszem, hogy egy amerikai „széplélek” ábrándjai ezek. Az emberiség jövőjéért küzdő emberek gondolatai. S közöttük a mi gondolataink, akik parancsot látunk a 200 milliós rosszul táplált gyermek száma mögött. Az Űr parancsát aki a gyermekekről szólva mondta: „aki befogadja őket, engem fogad be ,.

A bizalom

A XX. század végén lőporos hordón ül az emberiség. Azon ülnek gyülekezeteink, öregjeink és gyermekeink. Soha sem állt. az emberiség oly közel ahhoz, hogy levegőbe röpítse lakhelyét, amit úgy hív — drága szóval —, hogy Föld. Föld, amelynek anyagából vétettünk, a Föld, amelynek egy darabját így emlegetjük: szülőföldem. A Föld, amelyben szeretteink porai nyugszanak.

Az itt leírtak biztosan közhelyszámba menrlek, mégis ennek a néhány sornak az a küldetése, hogy az olvasó felelősségtudatát növelje. Változik valami, ha a keresztyén olvasó elolvassa ezt a cikket? Hiszem, hogy igen, különben abbahagynám az írást. Hisszük, hogy szavunk sok millió jószándékú ember szavával együtt erősebb, minden nukleáris fegyvernél, s ez a közös hitünk minden ártó, démoni szándéknál.

Hiszem azt is, hogy itt érkeztünk el küldetésünk egyik lényegéhez. Mert nem fantaszta módon hiszünk a világ túlélési esélyében.

Okosan.

Tudjuk azt, hogy ez a világ altkor változik meg, ha a bizalmatlanságok jégpáncélját átüti a bizalom sugara. És itt vagyunk korunk kulcsfogalmánál, amit így mondunk: enyhülés.

A szocialista világrend ezt így fogalmazza meg: bízzatok bennünk. mi nem elpusztítani jöttünk ezt a világot! És mi ebben a világrendben élő egyházak igent mondunk erre, mert megtapasztaltuk, hogy itt, ebben az országban sem a pusztítás jegyében teltek az elmúlt évtizedek, hanem sok minden épült, ami nagyszerű, és amit átfog ez a szó: szocializmus. Még akkor is vállalva ezt aszót, ha ismerjük gondjainkat. A gyakorlat tanított meg bízni, és jószívvel együtt szólni és együtt cselekedni. Természetesnek tartjuk, hogy elvárja ez a világrend a bizalmat a másik féltöl is.

Az előlegezett bizalomnak politikai és katonai jele az SZKP Főtitkárának berlini bejelentése. Ezzel az előlegezett bizalommal indulhatnak az ENSZ leszerelési Hét rendezvényei, amelyeken idehaza akkor is szívesen veszünk részt, ha számolunk is azzal, hogy ez a bátor lépés nem talál azonnal egyértelmű, visszhangra a másik oldalon. Akkor is, ha a fegyverkezési hajsza haszonhúzói megpróbálják eljelentéktelenítená, vagy félremagyarázni azt, amit korábban maguk emlegettek egyik feltételeként az előrelépésnek és ami most egyoldalúan megtörtént.

Mi keresztyének azért is adózunk egyetértéssel az említett bejelentésnek, mert számunkra az emberiség békéjének a kérdése Krisztus-kérdés. hitkérdés.

Kuttkay Levente

Minden építés hőse, aki ad, dolgozik

Torony szentelés Merseváton

Az- ötfiliás celldömölki gyülekezetben nemigen volt ideje beszáradni a meszes, maiteres gödörnek.

Negyven év alatt felépítettek két filiai (leánygyülekezeti) templomot, nem is akármilyent! A régi, vizes lelkészlakás lebontása után megépítették az új parókiát, kialakítottak egy gyülekezeti terem, segédlelkészlakás, egyházfi lakás egységet, Kemenesaljára „álmodtak” egy erdélyi mintájú, gyönyörű kis haranglábat, renováltak két filiai tornyot. A hosszú sorban eddig utolsóként a még friss színekben ragyogó, az új város egyik kapujánál fekvő tetőtől talpig renovált dömölki ' „anyatemplom” beszélt szavak nélkül is a gyülekezet hűséges gondoskodásáról és lelkésze felelősségéről.

Mindezekből egyetlen filiai templom építése esik a harmincas évekre, a többit az utóbbi huszonöt év alatt végezték el! Aki mindennek szemtanúja, még inkább munkása volt, nem tartja emberdicséretnek, hanem el hall- gathatatlan ténynek, hogy a nagy iramú, rengeteg energiát igénylő munkának a motorja a gyülekezet lelkésze Józsa Márton, akit a kitűnő munkatársi gárda segítsége és a gyülekezet helytállása mindig új és több munkára sarkallt.

ügyed az Jézusunk, mely minket

itt betölt...”

A közgyűlésen Berzsenyi J. Miklós celldömölki gyülekezeti és egyházmegyei felügyelő köszöntötte Ottlyk Ernő püspököt.

Beleznay Jenő gondnok a vendégeket köszöntötte: dr. Nagy István esperest, Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkészt, Gala- vics Sándor berndorfi (Ausztria) lelkészt, Bloch Péter és Bendy Zoltán főmérnököket, a helyi római katolikus egyházközség képviselőit, dr. Koltay Jenő boba- izsákfai rk. plébánost és a környékbeli gyülekezet tagjait, lelkészeit, gondnokait. Ottlyk Ernő püspök válaszában emlékeztetett arra, hogy minden építés és renoválás igazi hőse a gyülekezet, a névtelen evangélikus, aki ad, dolgozik és most — bár könnyes szemmel —, de ünnepel;

Benkő Béla esperes a beteg lelkész vallomását hozta a kórházból az ünnepre: „Ünnepelni nem muszáj, dolgozni igen!”

Dr. Nagy István esperes emlékeztette a gyülekezetei, hogy mennyi testvér szeretete, közös áldozata nyomán újult meg a templom. A „Gyülekezeti Segély”, a templomépítési Offertorium, külföldi evangélikusok adománya támogatta a filiai és az összgyülekezet erőfeszítését.

Czizmazia Sándor nyíregyházi igazgató-lelkész zsoltárverssel köszöntötte a gyülekezetét: „Az Űr erőt ad népének.”

A közgyűlést — imádságként —, Berzsenyi Dániel „Fohászkodás” című verse zárta be, Fodor Csilla szolgálatával.

Az istentisztelet és közgyűlés után a merseváti gyülekezet meleg és gazdag szeretettel terített asztalt vendégeinek.

Fehér Károly

Egyházi gyűjtemények kincsei

Nagyszabású kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeumban

Egészen természetes, hogy az anyagyülekezet ősi templomának renoválása után lelkész és gyülekezet legalább egy nyugodtabb évet remélt. Senki sem gondolhatta, hogy a negyvenéves, egészen a harangig terméskővel borított, kívül-belül gyönyörű merseváti templom okoz nyomasztó és egyre fokozódó súlyú gondot.

Kiderült, hogy a torony ablak- iveinek a kialakításánál a harmincas évek felkapott építőanyagát, a bauxitbetont alkalmazták, és az most morzsolódni kezdett. A gondos szakértői vizsgálat során kiderült, hogy a bajt betetőzi egy talán még veszélyesebb: a sudár toronysisak egész gerendaszerkezetét annyira megemésztette a szú, hogy az ösz- szetartó vaskapcsok kézzel kiemelhetők voltak.

A bajok észlelése és a szeptember 9-1, renoválási hálaadó istentisztelet között eltelt idő gondjairól. munkájáról nem könnyű pár sorban beszélni. Az ott rejtőzik mérnökök, szakemberek, gyülekezeti tagok, egyházi testületek, de mindenekelőtt a gyülekezet lelkésze idegeiben, testi-lelki törődésében.

Szeptember 9-én délután már a meggyógyított torony fürdötta gyönyörű, őszi napsütésben, amikor Beleznay Jenő merseváti gondnok szíves szóval, kislányok pedig virággal köszöntötték a megáldó — hálaadó istentiszteletre érkező dr. Ottlyk Ernő püspököt. A gondnok mellől hiányzott a lelkész, Józsa Márton két nappal előbb kórházba került. Igv azután az egész napra az öröm, a féltő aggodalom és szeretet összefonódása volt a jellemző.

Ez csendült ki Ottlyk Ernő püspök igehirdetésének első mondataiból is, amikor Ezékiel 34. 5—16. alapján a gyülekezet

gondját és örömét és az építés első munkását — most betegségében is —, az ügyét, népét, szolgáit is pásztori szeretettel és gonddal hordozó Urunkra emelte a templomot zsúfolásig megtöltő, még a szomszédos udvarba is jutó gyülekezet tekintetét. Az igehirdetésre visszhangként szólalt meg özv. Kovács Jánosáé és Arvay József éneke: „A Te

Október 5-én délután 3 órakor ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg kapuit az Iparművészeti Múzeum hat felekezet műkincseit bemutató új kiállítása. A római katolikus, a magyar és szerb orthodox, a református és evangélikus egyházak, valamint az izraelita vallásfelekezet legszebb műtárgyainak a ritka seregszemléjére az egyházi és múzeumi vezetőkön kívül nagyszámú érdeklődő közönség gyűlt össze.

Az Állami Egyházügyi Hivatalt annak elnöke, Miklós Imre államtitkár és Straub István elnökhelyettes képviselte munkatársaik kíséretében. Megjelentek a katolikus püspöki kar tagjai, dr. Bar- tha Tibor püspök vezetésével a négy református egyházkerület püspökei; dr. Berki Feriz a magyar és Vujicsics D. Sztoján a szerb orthodox egyházat, dr. Be- noschofszky Ilona a zsidó múzeumügyet képviselték. Evangélikus egyházunk részéről dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, Papp Ivánné gyűjteményi ügyintéző és dr. Fabiny Tibor múzeumvezető volt jelen, több országos munka- ágvezető, gyűjteményi előadó és érdeklődő lelkész kíséretében. Sajtónkat Mezősi György szerkesztő képviselte.

Miután a házigazda, dr. Miklós Pál főigazgató köszöntötte kultuBertil Hansson svéd egyházügyi miniszter élesebb hangot ütött meg az állam és egyház viszonyának svédországi vitájában, mint az korábban megszokott volt.

A miniszter kijelentette, hogy a Svéd (Evangélikus) Egyháznak végre el kell döntenie, hogy hitvalló egyház akar-e, lenni, vagy pedig a kormányzati struktúra része. Hansson miniszter szerint

rális és művészeti életünknek és az egyházaknak a megjelent képviselőit, dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár mondott ünnepi beszédet. Örömmel üdvözölte ezt a nagyszabású, rendkívül értékes kiállítást, amely nemzetünk kulturális és műemlékvédelmi programjának is szerves része. Ki- 'emelte, hogy az egyház és azok egykori mecénásai nagy szolgálatot tettek a művészetnek, amikor részben magyar mesterek munkásságát ösztönözték, részben pedig a legjobb külföldi műhelyekből beszerzett müvekkel gazdagították a magyar kultúrát. Ez a kiállítás egyben az egyházi és állami szervek közös elhatározásának és jó együttműködésének is a gyümölcse, ugyanúgy, mint az ELTE bölcsészkarán nemrég kezdeményezett művészettörténeti oktatás az egyházak által kijelölt szakemberek képzésének az előmozdítására.

Egyházunkat mintegy 25 műtárgy képviseli a kiállításon, Soprontól és Kőszegtől, Nógrádon és Miskolcon át egészen Gyónig vagy Kondorosig. Részletezésükre lapunk hasábjain még visszatérünk.

A kiállítás gondos és magas színvonalú megrendezéséért dr. Dávid Katalinnak, az egyházi gyűjtemények vezető szakfelügyelőjének és munkatársainak kell hálás köszönetét mondanunk.F. T.

a fiatalok többsége Svédországban azt szeretné, ha az egyháznak nem lenne közvetlen kapcsolata a kormánnyal, hanem hitvalló egyház leime. A jelenlegi helyzetben az egyház alkotmányos nagygyűlése megvétózhatja a kormánynak az egyházzal kapcsolatos döntéseit. Amiga kormány és az egyház nem tudnak egyetérteni a kérdésben, addig nem várható előrelépés.

ÉLESEBB HANG A SVÉD ÄLLAM ÉS EGYHÁZ VISZONYÁBAN

(