Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
GYERMEKEKNEK Kemény beszéd Jn 6, 60—66. A tanításnak és a tanulásnak legalapvetőbb feltétele a folyamatosság. Először meg kell ismerni a számokat, azután a négy alapműveletet, az összeadást, a kivonást, a szorzást és az osztást és csak azután foghatunk hozzá a magasabb rendű műveletek, a hatványozás és gyökvonás tanulásához. Ha valaki ezzel kezdené matematikatanulását, az egyáltalán nem értené meg, miről van szó. Jézus is alkalmazta tanításában a folyamatosságnak ezt a módszerét. Először Isten országának alapkérdéseiről tanította az embereket: mit kell tenni, hogyan kell élni, hogy Isten előtt kedvesek legyünk. Amikor azonban közeledett az idő. hogy fel kellett mennie Jeruzsálembe és ott szenvednie és meghalnia kellett az emberekért, akkor Isten országának nehezebben megérthető összefüggéseire is meg akarta tanítani az embereket. Egyszer tanítványainak beszélt arról, hogy az ő teste étel. és az ő vére ital, és aki eszi az ö testét és issza az ő vérét, annak örök élete van és azt feltámasztja az utolsó napon. Ezzé; azt akarta megtanítani tanítványainak, hogy csak a vele való legteljesebb közösségben tudnak megmaradni a hitben és az istenfélő igaz életben. Tanítványai közül azonban sokan volfak, akik ezt nem értették ' meg. így beszélgettek egymás között: „Kemény beszéd ez. ki hallgatja öt?” Mikor Jézus meghallotta, hogy tanítványai így beszélgetnek egymás között, így szólt hozzá.iuk: „Ez megbotránkoztat titeket?” Mi lesz majd akkor, ha megláttok engem felmenni a mennybe, ahol előzőleg voltam?” Jézus nagyon jól tudta, hogy az emberek hitének az a legkeményebb próbája, hogy hisznek-e a feltámadásban. Abban, hogy Jézus feltámadt és él, s ahogyan ő feltámadt, mindenki, aki hisz benne és közösségben van vele, fel fog támadni és élni fog örökké. Jézus azt is nagyon jól tudta, hogy ezt a hitet, vagy meggyőződést nem lehet úgy megtanulni, mint a matematikát, vagy a fizikát. Erre a hitre csak úgy juthat el az ember, ha a Szentlélek megvilágosítja értelmét. Ezért mondta Jézus tanítványainak: „A Lélek, aki életre kelt, a test nem használ semmit. Azok a beszédek. amiket én szóltam nektek, Lélek és élet.” A Szentlélek Jézus szaván, a prédikáción keresztül munkálkodik és juttat el bennünket az igazi hitre. Ezért olyan fontos a prédikációt hallgatni. De éppen olyan fontos imádkozni azért, hogy a Szentlélek munkálkodjon a prédikáción keresztül és juttasson el bennünket az igaz hitre. A Jézust hallgató és követő emberek között sokan .voltak, akik nem jutattak el erre az igaz hitre. Még a tizenkét tanítvány között is akadt egy, Júdás, aki annyira nem hitt Jézusban, hogy később elárulta őt. Jézusnak e tanítása után Jézus sok követője visszavonult és nem járt többé vele. De akiket a Szentlélek megajándékozott az igaz hittel, azok meg jobban ragaszkodtak hozzá. Távoztasd el mi szívünknek Hitetlen sötétségét! Világosíts meg minket. Hogy az Isten szent igéjét Hallhassuk és érthessük. Jövel és taníts meg Az igaz hitre! Selmeezi János Gyermekek imádkoznak VASÁRNAP Ma jó napom lesz. Jézus! Ha megjövök a templomiból azt csinálok, amit akarok! Kérlek, tedd olyan érdekessé a gyerekistentiszteletet, mintha Te magad mesélnél nekünk. Utána jól akarom kihasználni az időt! Segíts, hogy ne pocsékoljam el az órákat, és hogy olyan napom legyen, amelyre egész héten szívesen gondolok majd! Ámen. EVT-CSOPORT LÁTOGATÁSA NICARAGUÁBAN „Hallelujah” — kiáltotta egy fiatal milicista leány Managua repülőterén, amikor meghallotta, hogy az a három személy, akit ő keresztülvezet az útlevélvizsgálaton, tulajdonképpen protestáns lelkész. Ők hárman abba a csoportba tartoztak, mely az Egyházak Világtanácsa megbízásából érkezett a Somoza-diktatúra bukása után. Kiáltását és örömét a milicista leány azzal magyarázta, hogy ő a pünkösdi egyház tagja. Ez a kis történet valamit érzékeltet abból, hogy a különféle felekezetekhez tartozó keresztyének, római katolikusok, baptisták. pünkösdiek és mások is, kivették a részüket a forradalom támogatásából, de még a fegyveres harcból is. Az Egyházak Világtanácsa megbízottai azért érkeztek Nicaraguába, hogy felmérjék a polgárháború következményeit és az egyházak által nyújtható segítséget. s lehetőség szerint egyeztessék az egyházak erőfeszítéseit. A csoport tagjaira mély benyomást gyakorolt a nicaraguai nép készsége, hogy áldozatok árán is új hazát teremt magának. Sokan dolgoznak kormányhivatalokban, iskolákban és más intézményekben, noha tudják, a közeljövőben nem számíthatnak megfelelő fizetésre. A keresztyének részvételére jellemző, hogy Ernesto Cardenal, a pap és költő, az új kormány kulturális minisztere lett. Managua baptista gyülekezeteinek 26 fiatal tagja harcolt a szandinista hadseregben. Egy másik felekezet megnyitotta templomát polgári összejövetelek tartására. De arról sem szabad hallgatni, hogy a keresztyének . között is vannak a régi rendnek hívei. Az Egyházak Világtanácsa csoportja hat nappal az új kormány megalakulása után érkezett Ma- naguába. A szakértők azzal számolnak, hogy a kezdeti újjáépítéshez ötmillió dollár segélyre lesz szükség. EGYHÁZAK NICARAGUÁBAN Anastasio Somoza nicaraguai diktátor 1934-től volt az ország ura. A sandinista front harcosai azonban megdöntötték hatalmát, hogy véget vessenek a kizsákmányolásnak, szegénységnek, elmaradottságnak. Az ország lakosságának 92%-a római katolikus, 7% pedig protestáns. A protestánsok közül a herrnhuti testvérgyülekezet a legnagyobb, mintegy 40 000 taggal. Elsősorban egy indián törzs tagjai között dolgoznak, mezőgazda- sági munkát végeznek, kórházakat, iskolákat tartanak fenn. Ernesto Cardenal, a római katolikus pap és költő is nicaráguai. 1978 óta száműzetésben kellett élnie. Zsoltárutánköltései az ország helyzetének megrendítő leírásai voltak. Egy szigeten közösséget hozott létre, ahol az istentiszteletek alkalmával a Bibliát közvetlenül, direkt nejük szóló üzenetként olvasták. „írok nektek, ifjak...'’ Ne zúzzuk össze a kőtáblakat! Örök törvények — időszerű üzenetek Budapest aluljáróiban, terein is, sajnos mindennaposnak mondható kép: tizen- és huszonéves fiatalok kihívóan elnyűtt — vagy mesterségesen azzá tett? — „szerelésben” lődörögnek, ácsorognak. Órákat, fél napokat el tudnak így tölteni, olykor „lejmol- na.k” — néhány forintot kérnek, általában fiataloktól. Otthontól, iskolától, munkától elszakadtak — sokuknak persze eleve nem is volt mitől elszakadni: kitaszítottnak érzik magukat. Nevüket is ismerjük, amelyet a kívülállók csúf bélyegként ütnek rájuk, de ők nagyszerű megkülönböztető címnek tekintik azt. Igen. ők a „csövesek”. Fekete bőr csőnadrág. szorosan a testhez tapad. Szakadt tornacipő. Elnyűtt, több számmal nagyobb ing. Tetoválás. Esetileg a lassan minket is elérő punk-mozgalom jegyében egy- egv biztosítótű a ruhában. Nem még nem a bőrben „Csövesek” Nap. mint nap beléjük botlunk, kikerüljük őket — és talán furcsa. szorító érzés fog el bennünket. Hogyan lehet, hogy üres. kifejezéstelen a tekintetük — és mégis perzsel, mintha az öntudatlan számonkérés láthatatlan villámai csapódnának belénk? Sokszor döbbenetesen bárgyú arcuk mögött hogv-hogv mégis ott kell érez- nünk az Imago Dei — Isten képmása — nagyszerűségét? Italtól, nikotintól, csavargástól legyengült testüket hogyan láthatjuk Isten legtökéletesebb, minden óraműszerkezetet megszégyenítő alkotásának ?! NEM AKAROM MISZTIFIKÁLNI EZT A JELENSÉGET, nem is áll szándékomban a „társadalom kivetettjei” hangzatos, ám semmitmondó címkéjével illetni ezeke! az oszloptámasztókat: nem hiszem, hogy bármiféle tudatos tiltakozást, polgárpukkasz- tást. sőt. filozófiát kereshetnénk magatartásuk mögött. De nem is akarok belépni azok népes táborába, akik kényelmes fotelban elterpeszkedve írógépbe diktálják „okos” tanácsaikat, bőszült kirohanásaikat: akik a külső hidegtől oltalmazó - zsírpárnákkal felszerelve a legszigorúbb szankciókat követelik ezekkel a csavargókkal szemben. Akinek éppen üres tekintetük kiált felelősségért, éppen arc nélküli arcukba akar az Imago Dei belevésődni,, éppen tönkretett szervezetük sikoltja: nem ez az ember rendeltetése! A RENDELTETÉS, A KÜLDETÉS. amelynek irányát félreérthetetlenül megszabta Isten. Beállította az embert egy olyan rendbe, amelyet ő jónak tartott: már a teremtés pillanatától kezdve védte. Tiltásával, korlátozásával is ez volt a célja: az ember maradjon 'a kapott keretek között, mert ni szolgálja saját érdekeit is Szó sincs itt szabályhalmazról, tilalomerdőről, nem valamilyen hóbortos isten önkénvének vagyunk ialáve<tve. hanem egy olyan Isten fiai lehetünk, aki szeret minket. Szeret, ezért védelmez. Szeret, ezért tanácsol. Szeret, ezért figyelemmel kíséri életünket Meghatározott rendbe állít bele, egy olyan világba, amelyre bizonnyal ő felügyel. Irányadásával — a „parancsolat” szó talán ösztönszerű ellenállást vált ki ezért nem használom — akarja pontosan meghatározni azt a rendet, amelyet valamennyiünk számára jónak tart. Csakhogy itt megjelenik a magát oly bölcsnek tartó ember: megváltoztatja, eltorzítja ezeket a rendelkezéseket. Önfejűsége vésőjével nekiesik ama két mózesi kőtáblának, hogy bántóan dilettáns módon saját, szobrát faragja ki belő’ük. Fogjuk a vésőt, ráütünk a kalapácsosad, de közben pozdorjává zúzzuk azokat az igéket, amelyeket nekünk, javunkra adott Isten. SOKSZOR FÉLREÉRTETT PARANCSOLAT az utolsó keltő — akárcsak a többi —, pedig itt szó sincs az emberi képzelőerő leláncolásáról, a tettvágy, az önkifejezés elfojtásáról, a szüntelen újat keresés megbélyegzéséről Csak éppen egyet nem szabad elfelejteni: bármely más embernek ugyanúgy joga van élni, mint nekem. Albert Schweitzer megfogalmazásában: „Én élet vagyok, amely élni akar az élet közepette, amely élni akar”. REND, RENDELKEZÉS. RENDELTETÉS. Ezeket a szavakat használtam — ugyanaz a sz.ótő, összefüggő fogalmak. Isten rendelkezéseivel állít bele abba a rendbe, ahol érvényes rendeltetésünk. küldetésünk. Egyfajta .sajátos tiltakozás ez ellen a „csöveseké”: minden rend megtagadása, kötődések felszámolása, De küldetésünk hozzájuk is szól. értük is felelősek vagyunk. Az aluljáró oszlopát támasztva nem lehet a világot megválván!, ez igaz. Öntelt fölényességgel viszont ezeknek a kallódó fiataloknak nem lehet az esetleges kiutat megmutatni. .Pedig Isten' rendjében — amelyet örök törvényeivel, időszerű üzeneteivel mutat meg — számukra is van hely. Ha elfogadjuk a rendelkezéseket, ha ha komolyan vesszük küldetésünket. ha nem zúzzuk össze magunk is a kőtáblákat. Fabiny Tamás AZ ALKOHOLÓGIA című szakfolyóirat 1979 első negyedévi száma terjedelmesen ismerteti és értékeli dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkésznek a Theológiai Szemlében tavaly megjelent tanulmányát az alkoholizmus lélektanáról. A folyóirat ezzel összefüggésben nagyra értékeli a magyarországi egyházak érdeklődését és segítségét a társadalmi problémákkal kapcsolatban. Az Orleans-i Szűzre emlékezünk Odakötözték a máglyán álló oszlophoz, majd a méglya fellob bánt. A. 19 éves szerencsétlen leány kétségbeesetten jajgatott, Istent hívta ... Utolsó szava „Jézus” volt. Pár órával előbb 1431. május 30- án, az észak-franciaországi roueni börtönben papok közölték a fiatal leánnyal, Jeanne d’ Arc-kai (zsandark) az Orleans-i Szűzzel, hogy eljött halála napja, várja a máglya. A leány sikoltozott, jajgatott, Istenhez kiáltozott, majd amikor lecsillapodott meggyónt. Szekéren vitték a piactérre. Több száz angol fegyveres katona vette körül a máglyát az emelvényen püspökök, papok, világi urak ültek. Egy teológiai tanár prédikált. Az inkvizíció ítélete: Eretnek, hi- tehagyotit! Elégetni! A SZÁZÉVES HÁBORŰ FRANCIA HŐSNŐJÉNEK Jeanne d’Arcnak, az Orleans-i Szűznek kivégzésével az angolok és az angolpárti francia főurak így bélyegezték meg VII. Károly francia királyt, Franciaország szabadságáért harcolók seregét, magát a francia népet. Mi is történt eddig? Pillantsunk csak bele a középkori franciaországi állapotokba. Százéves háború dúlt Anglia és Franciaország között francia területekért. Az angolok már hatalmas területeket szálltak meg. A francia hűbérurak pedig véres harcokat vívtak egymással a hatalomért és érdekeik szerint elismerték az angol királyok igényeit is a francia trónra. Az angolok az ország közepén járva már Orle- anst támadták, és ha győznek, megnyílik útjuk Dél-Franeiaor- szág felé. Ezzel az ország egészen elveszett volna! A nagyon súlyos és már-már elveszett helyzetben jelent meg egy domrémy-i fiatal parasztleány, Jeanne d’Arc. Égi látomásra hivatkozva felkereste Károly francia trónörököst, bizalmat és reményt öntött a trónörökösbe és a hadseregbe. Ezután kis seregével Orleans felmentésére indult. Megjelenése forró lelkesedést ébresztett a táborokban. Lóhátról páncélba öltözve, mirui Isten küldötte lelkesítette győzelemre a csüggedő franciákat és seregével felmentette az ostromlott Orleans városát. Az Orleans-i Szűz — így nevezték országszerte — ezután a megszállt Észak-Fran- ciaországon át Reimsbe vezette a trónörököst, ahol 1429 szeptemberében VII. Károly néven, mint törvényes francia királyt, megkoronázta. Ennek most 550 éve! A fiatal hős leány megjelenése és győzelmei új fordulatot adtak a hosszú szabadságharcnak. Jeanne d’Arc vezetésével angol- ellenes népi felszabadító mozgalom indult el. Ennek eredményeként VII. Károly francia király megerősíthette a francia királyságot, állandó hadsereget szervezett. végül kiszorította Franciaországból a megszálló, betolakodó angolokat. A FRANCIA FÖÜRI. UDVARI KÖRÖK AZONBAN megirigyelték a fiatal leány sikereit, nagy népszerűségét — és hatalmukra, vagyonukra gondolva attól féltek, hogy az egyszerű paraszttá ny fellépésével újabb nagy parasztfelkelés induL Nem is olyan régen már volt ilyen forradalom, amikor az elnyomás, sokféle kizsákmányolás és emelkedő adók miatt elkeseredett parasztok kapát, kaszát, fegyvert fogtak, és raboltak, gyilkoltak. Véres megtorlás következett erre, amikor 20 ezer parasztot mészároltak le. Egy ehhez hasonló parasztlázadástól féltek a főurak, hercegek, grófok, látva az egyszerű nép között Jeanne d’Arc óriási szeretetét és tiszteletét. Mint ilyenkor történni szokott, árulás folytán Jeanne d’Arc az angolokkal szövetséges burgundi herceg fogságába ■ került, aki a Szüzet eladta az angoloknak. Az angol kormányzat pedig bosszút állva fényes papi segédlettel eretnekség és boszorkányság vádjával inkvizíció elé állíttatta. Ezzel alázták meg a Jeanne d’Arc-ban isteni küldöttet látó szabadságra vágyó francia népet. VII. Károly — hálátlanul — semmit sem tett a Leány megmentése érdekében. Az angolok és a szolgálatukban álló papok a hős leányt máglyára küldték. 1412-től 1431-ig. 19 évet élt testben, a többit, azóta minden francia emlékezetében és szívében éli. Ellenségei megölték, de nem tudták megsemmisíteni. Halála után csakhamar elterjedt a hír Franciországban, hogy Jeanne d’Arc él, mert mást égettek meg helyette. Sokan látták, hallották, beszéltek is vele. Népe visszavárja. Suttogták, hogy a Szűz királyi gyermek, anyja királyné, apja herceg. Népe nem felejtette el és mint legnagyobb nemzeti hős él hazát és szabadságot szerető mindéin francia szívben. (Nálunk is milyen soká várta vissza népünk Petőfit a segesvári temetés után!) VII. KÁROLY RENDELETÉRE KÉSŐBB felülbírálták Jeanne d’Arc pőrét — és ártatlannak nyilvánították. A római egyház, — amely kivégeztette — 1910 ben boldoggá, 1920-ban szentté avatta. (Nincs semmi új a történelemben!) Jeanne d’Arc a hazaszeretet jelképévé, a népi szabadságvágy kifejezőjévé lett. Alakja, élete elevenen mozog azóta és ma is az irodalomban, zenében, képzőművészetben. Amíg lesz elnyomó és elnyomás, amíg embereket fajtájuk, gondolkodásuk és nemzetiségük szerint félrenyomnak. — Jeanne d’Arc, az Orleans-i Szűz szelleme él és a csüggedoket győzelmes harcra lelkesíti. Mi lehetett a titka ennek az egyszerű, fiatal és tisztalelkű pa- raszüánynak? Talán az, hogy közel volt a földhöz, a föld dolgozó, verejtékező népéhez és nagyon szerette a szabadságot, népét. Sümeghy József i
