Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-09 / 36. szám

f ) A Galga völgye Ha „Az Ér nagy, álmos, furcsa árok”, akkor a Galga még inkább. Ha kinyújtanánk, hossza a 60 km-t is elérné, így azonban, aho­gyan a lankás dombok között te­kereg. s hellyel-közzel még a medre is kiszikkadt, alig, éri el az 50 km-t. Nem is értettem, hogy Ácsánál például libák úsz­hattak a vizében, lenn Domony- nál pedig a nád és sás között vi­zét sem láttam csillogni. Tán el- rekesztették fentebb, nem jutva senkinek eszébe már a rómaiak által megszabott vízjog, — hogy a víz mindenkié, — s lentebb legalább annyira szükség van rá, mint Ácsánál? De hát ők tudják, miképpen akarnak gazdálkodni vele. Mindenesetre két kiadós felhőszakadás után sem szaporo­dott a vize, a dézsából öntött esőt elnyelte a szikkadt föld. Pedig hatalmas terület vízgyűjtője a Galga. Az idősebbek emlékeznek arra, hogy „átfolyt a kőhídon Ácsánál”. „Hévízgy örökön pedig, majdhogy nem áradást okozott”. Napjainkban már csak Nógrád- dal köti össze a vidéket, földraj­zilag és etnográíiailag egyaránt. Mikszáthi hangulatot idéz, erdős, rétes, szántós lankáival, jobbról és balról a Galga felé lejtő domb­jaival. Csupa báj, idill a környék, romantikus varázsa még' nem ej­tette meg a turistákat, s így „fel- fedezetlenül” hever szépségével Túra. és Becske között. PEDIG A VIDÉK SOK TE­KINTETBEN RENDKÍVÜL ÉR­DEKES. Történészek és szocioló­gusok, etnográfusok és folklóns- ták ostrpmolhatnák újabb isme­retekért. Annál is inkább, mivel a látszólagosan eltérő vonások ellenére is egységes a táj, s ha akadnak kivételek azok csak erő­sítik a szabályt. Bartók már ko­rán észrevette a vidék folklór- egységét, idejárt gyűjteni. A gal- gamácsai Dudás Juli azonkívül, hogy a naiv népi festészet művé­sze, — képei már' drágábbak, mint sok jegyzett művész alko­tása, — őrzi a környék népdal­kincsét. s énekelteti a falu apra­ját, nagyfát, E ez egyetlen vidéke hazánknak, ahol még nem ve­szett ki teljesen a népviselet. A harminc évnél idősebbek még hordják a gazdag színezetű, meg- kapóan szép ruházatukat, s hét­köznap is főkötőben, sok szok­nyában kajálnak, szedik az ubor­kát az asszonyok. A helyi lelké­szek azonban panaszkodnak ar­ról, hogy a fiatalok „kivetkőztek” már. Nem is olyan régen pazar, a keleti szőnyegek tarkaságával vetekedő pompás ruházatuk su­hogott az istentiszteleteken, s amikor letérdelt a leányifjúság, beborította virágmintás csodájá­val az oltár előtti teret. Valami még fellelhető azonban belőle. MEGMARADT MÉG NÉHÁNY EGYHÁZI SZOKÁS IS. Valami a múlt századokból. Hogyan le­hetné ezeket megőrizni? Mit kel­lene tenni annak érdekében, hogy ez a páratlan jelenség még sokáig fennmaradjon és szívet-lelket gyönyörködtessen? Nem tudom. De félő, hogy néhány évtized múlva ez is „skanzenbe” kerül, mint egyéb, a nép művészetével kapcsolatos tárgy és dolog. Történelmi múltja is közös en­nek a vidéknek, mondjuk így, a Galga völgyének. Árpád-korabeli településekről szólnak azok, akik firtatják eredetét, tatár- és török- dúlásról beszélnek és főként ar­ról, hogy a török szinte maradék nélkül kipusztította az őslakossá­got. Itt maradt azután mintegy öt-hatszáz km--nyi terület műve­letlenül, ember és gazda nélkül, azaz csak itt-ott lézengett elő az erdőkből egy-egy árván maradt család. Amikor a törököt kiűzték, nagybirtokosok versengtek az ud­var kegyeiért és azért, hogy e szépséges vidékből nekik jusson is. így jutottak a Prónayak, Pod- maniczkyak, Rádayak és mások birtokokhoz, miközben hatalmas területeket megtartott magának a kincstár és az egyház, amelyeket hitbizománvként kölcsönöztek ki vagy adtak bérbe királyhoz és egyházhoz hű családoknak, . Valójában a 18. század elejétől indulhatott meg az intenzívebb telepítés. A halovány emlékek Turóc és Árva megyékből szár­maztatják az ősöket. Történetü­ket általában a 18. század elejéig tudják visszavezetni. Idejöttek tehát a „tót atyafiak”, magukkal hozták szorgalmukat, földszerete- tüket, vallásukat s szép szokásai­kat, s az elvétve megmaradt ma­gyar családokat magukba olvasz­tották. Feltűnő, hogy „evangéli­kus községek” váltogatják egy­mást „katolikus falvakkal”. Ha Ácsa evangélikus (túlnyomó többségében), akkor Püspökhat­van katolikus, ha Galgagyörk evangélikus, Galgamácsa katoli­kus. A sort lehetne folytatni. Ér­demes lenne felderíteni ennek a párosításnak az okát, történetét. Még feltűnőbb az, hogy e szinte egy „tömbben” elhelyezkedő szlo­vák település közé milyen szóró­dás és terv alapján került egy német község. A tizenöt Galga menti helység közül az egyetlen lklad württenbergi és osztrák eredetű lakosságával kuriózum. A szlovák gyöngyfüzérben egy német drágakő. De vannak más jelenségek is. Ha Aszódat, a jobban ismert nagyközséget, a Galga völgye „fő­városát” a patak tengelyében képzeljük el, akkor „felfelé” és „lefelé” szemmel láthatóan csök­ken a gazdagság, jólét, kulturált­ság, civilizáció. Csőváron már a falusi szegénység „foltjai” is ki­ütköznek. míg lklad, Domony va­lóságos „kertváros”, lklad eme­letes házai, virágos, ápolt udva­rai kihívóan tüntetnek jólétük­kel az országút mentén. Aszódnál a völgyet egy országos főútvonal és egy vasúti fővonal metszi. Nyilvánvalóan ezek a tények erős gazdasági hatást gyakoroltak a közelükben levő településekre. A VÖLGYBEN ÖSSZESSÉGÉ­BEN MINTEGY 7—8' EZER EVANGÉLIKUS ÉL. Szép tem­plomaik a községek díszei. Valaha a felekezeti határok szigorú ka­rámban tartották.a nyájakat. Ma a keveredés, a vegyes házasság egyre természetesebb jelenség. Régebben még az egymás köze­lében levő települések is zárt egy­ségek voltak, ma összeépülnek, mint Domony Ikladdal, Bag Hé- vízgyörkkel és igy a két fő fele­kezet között is nagyobb mérvű a keveredés. Felekezeti harcok­ról, vetélkedésekről csak elvétve esik szó. A két háború között megjelentek a törpe egyházak is. Veszélyt azonban csak a Jehova tanúi jelentettek. De e téren is változott a szemlélet. A világ vége nem jött el. s jó néhány „tanú” kiábrándult a mozgalom­ból. Viszont egyik-másik község­ben erős a baptista feiekezet. A Galga völgye lakosaiból táp­lálkozik Vác—Budapest—Aszód- háromszög iparának egy része. Hétközben alig van férfi a fal­vakban, korán reggel hordják el őket az autóbuszok, s késő este haza. A falvak régi1, pátriarchalis tradícióit már alig lehet felfedezni. Az iparban való foglalkoztatott­ság emelkedést, fejlődést hozott magával gazdasági, kulturális vo­natkozásban, viszont megváltoz­tatta öltözködési, lakás- és egyéb kultúráját a falvaknak. Megvál­tozott a tudatuk, szemléletük, s nem egy esetben mélyreható vál­tozást idézett első erkölcsi éle­tükben. Meglepő, hogy aránylag kevesen' hagyták el az ősi fészke­ket, inkább szépítik, újjáépítik házaikat, az építésben valóságos versenyláz vett erőt rajtuk. A háború előtti zsuppfedeles sze­génységre szinte semmi sem em­lékeztet.' ENNYIT RÖVIDEN ES ÖSZ- SZEFOGLALÓKÉNT a Galga völgyéről! A továbbiakban egy- egy községet helyezünk nagyító alá. Korlátozott terjedelmünk mi­att azonban csak „madártávlat­ból” ismerkedünk meg e bájos falvakkal. Rédcy Pál Az énekeskönyv-sser készt ők mii helyéből Jézustól kapott küldetésünk ízt a<j a ii.mecjlart.óvremlatlanwl-iV^nWiva-iűsl izónlnépének at itv. A.u............rr-T-r.--------------—4: —=---------------rt Jfüí __’ . i—í ­........... * ­L­*. ** ■ —■ #- M——15 Mirt vagyunk még romVU,ízetlen habiw1. tmlé-kezte£í.(áldo\t £>ó az úszta-Ion! .Sulyok Imre. Világít, a lámpás, melenget a láng. z Hogy sugarat hintsünk, az Ür bízta ránk. Miért vagyunk hát árnyék a föld kerekén? Emlékeztess, gyűlő esti lámpafény! Hegyen épült város el nem rejthető. A tanítvány mindig látható erő. Arcát mért takarja, ki ma Jézusé? Leplezetlen állunk egykor ő elé! Megváltottál. Jézus, önnön véreden. Könyörülj most fáradt, gyarló népeden! Legyünk végre azzá, mi benned vagyunk: Vonzó látvány, íz, fény — úgy lesz holnapunk! Máté 5, 13—16 ’ Scholz László CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁG. Szelényi Vik­tor és Kovács Mária szeptember 1-en a Bécsikapu téri templom­ban tartották esküvőjüket. — HALÁLOZÁS. özv. Révész Alfrédné, sz. Hitti'ich Erzsébet türelemmel viselt hosszú súlyos betegség után életének 78. évé­ben augusztus 20-án elhunyt. Az elhunyt a sziráki gyülekezel egy­kori papnéja volt. Nagy részvét mellett temették el Szirákon. A vigasztalás igéjét Garami Lajos balassagyarmati lelkész, a Nóg­rádi Egyházmegye esperese hir­dette. „Ama nemes harcot meg­harcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre el'tétetett nekem az igazság ko­ronája ...” — Dr. Mód Kázmér oroszlányi szövetkezeti jogtanácsos 55 éves korában augusztus 4-én súlyos betegségben hirtelen elhunyt. Az elhunytban feleségén és gyerme­kein kívül Mesterházy Sándorné, a kemenesmihályfai lelkész fele­sége, Mód Aladár ny. pedagógus és Lőcsei Károlyné, a nagysimo- nyi gyülekezet kántora testvérü­ket gyászolják. Koporsója mel­lett a széles család jelenlétében Asbóth László oroszlányi lelkész hirdette a vigasztalás igéjét. „Én vagyok a feltámadás és az élet”. — özv. Vértesy Rudolfné sz. Szabados Erzsébet, a vasas-ma- rázai gyülekezet hűséges tagja 85 éves korában augusztus 21-én elhunyt. Temetése augusztus 23- án volt nagy részvéttel a szellői temetőben. A feltámadás evangé­liumát Szabó Lajos pécsi másod- lelkész hirdette. Az elhunytban Vértesy Rudolf dombóvári lelkész az édesanyját gyászolja. Hosszú betegsége alatt saját szavai sze­rint nagyon sok erőt és bátorítást kapott az Evangélikus Élet ha­sábjairól, mint állandó és hűsé­ges olvasója. „Ne aggódjatok életetekért...” (Mt 6, 25—26). A®VASÁRNAP IGÉJE Áldozatvállalásunk a mérlegen Mk 12, 41—44 A MAI VASÁRNAPON JÉZUS HITÜNKET ÉS ÁLDOZ ÁTVÁL­LALÁSUNKAT VIZSGÁLJ A. A keresztyén ember hitének próba­köve az, hogy mennyit értett meg és fogott fel Krisztus érettünk ho­zott nagy áldozatából. Jézus nem valamit, hanem mindenét odaad­ta értünk a kereszten és feltámadásával az övéit új szívvel, új élettel ajándékozta meg. Éppen ezért az egyéni és gyülekezeti életünk hité­nek hőmérője, hogyan tud áldozatot hozni az evangélium ügyéért, egyházáért és embertársaiért. Jézus ma azt vizsgálja, a külső látszaton áthatoló, csalhatatlan szemével, hogy milyen a mi áldozatvállalásunk. Mi diktálja szívünk ritmusát, amikor akadozunk. Ahogyan odaült egykor a templomi persely elé és- csendesen szemlélte az isten házából kijövök adomá­nyait és a szivek indulatait, ma velünk szemben leül és mérlegre teszi szívünket és áldozatkészségünket. Mindezt úgy cselekszi, hogy oda­állítja elénk példaképpen ázt a szegény özvegyasszonyt, aki az áldo- zathozalalban addig ment el, hogy mindenét, amije volt, odaadta ön­ként, jó szívvel. Isten iránti hálás szeretettel. Ezért volt áldozathoza­tala értékesebb, mint a gazdagok, anyagiakban bövelkedök nagy adományai. Ezzel azt az igazságot húzta alá, hogy aki Istent egész szívvel szereti, az felszabadul arra, hogy anyagi javait Isten iránti hálával élvezze és önzetlenül áldozni is tudja az evangélium ügyéért. Tehát akkor élünk bölcsen anyagi javainkkal, ha nem azok szerzé­sére tesszük rá életünket, mert tudjuk, hogy életünk és anyagi java­ink is Isten ajándékai és ezért életünkkel és anyagi javainkkal is felelősek vagyuúk egyházunkért, embertársaink életéért. HITÜNK SZERINT EGYHÁZUNK ÉLETMÓDJA KRISZTUS AKARATA SZERINTI DIAKÖN1A1 ÉLETFORMA. Ez -határozza meg egyházunkban az anyagi kérdéseket és gyülekezeteink tagjainak áldozatvállalását. Egyházi törvényeinkben lefektetett alapelv sze­rint valljuk, hogy az evangélium hatalmára alapozza egyházunk háztartását és „Isten igéjének hirdetésére és a szeretet gyakorlására fordítja anyagi erejét. ’. Jézus jelenlétében tegyük mérlegre áldozatkészségünket. Az egy­házfenntartó járulék felajánlása önkéntes gyülekezeteinkben. Ebben a tekintetben, ha az özvegyccsszony áldozatkészségéi nézzük, bőven van pótolni valónk. Espereseink vizsgálataiból, jelentéseiből kitű­nik, hogy sok gyülekezeti tag és több gyülekezet összességében nem érti, mit jelent ma az „özvegyasszny 2 fillérje”. Sokan csak a feles­legesből morzsákat hullatnak az ige hirdetésének és a szeretet gya­korlásának céljaira. Nem értik, hogy mi az áldozat és ez arról beszél, hogy nem. értékelik igazán Jézus értünk hozott áldozatát sem. Vannak gyülekezetek, ahgl a gyülekezeti tagok szűkmarkúnak bizonyulnak az igehirdetés szolgálatát végző lelkésszel szemben is. Örvendetes jelenseg, hogy a lelkészutánpotlás biztosításáért nagyobb a felelős­ség. Ugyancsak jelentős, hogy a templomaink karbantartásáért meg­hatóan szép az áldozatvállalás. Diakóniai intézményeinket is szépen támogatja sok gyülekezetünk, de a rendszeres egyházfenntartó hoz­zájárulás nem mindig kielégítő. Ezen a területen elmaradott több gyülekezetben a közegyházi gondolkodás. nagyobb Áldozatvállalásra van szükség, sok gyü­lekezeti tagunk kezének ritmusát e tekintetben nem az Isten iránti hálás szív dirigálja. Tehervállalásuk csak morzsa, de nem áldozat. A hitéletet jelző anyagi áldozat höfoktryalatója. ezeknél a hittestvére­inknél igeii alacsonyra szállt, Ennek oka lehet ugyan az evangélium, gyenge hirdetése is néhány gyülekezetben, másfelől pedig az evan­gélium felszabadító erejének el nem fogadása. Ahol az evangélium hatalma megérinti a szíveket, ott nem marad el a hálás gyakorlati szeretet megmutatása megfelelő anyagi formában. DE AZT SEM SZABAD ELFELEJTENÜNK, HOGY AZ EGYHÁZ ANYAGI FELELŐSSÉGE NEM KORLÁTOZHATÓ CSUPÁN AZ ON FENNTARTÁSRA. Az embertársaink iránti felelősségünk nem szűkíthető csak a saját egyházunkra. Anyagiakban is felelősek va­gyunk mai világunk ínségéért és, a világ kisemmizett, szegény népei­ért. Gyülekezeteinket itt is fenyegeti a „ saját kerítéseik” mögé be­szűkült látás. Gondoljunk csak például az ,,Afrika vasárnap”-ra, vagy a Béke-világtanács munkájára. Az egyház szolgálata világmé­retű távlatokra enged kitekintést. Anyagi eszközeinkkel is felelősek vagyunk a világ éhező millióiért, a béke megőrzésének és fenntartá­sának biztosításáért. Krisztus egész világunkért hozott áldozata tud felszabadítani minket ennek a felelősségnek hordózására. Ma Jézus nézett sziveink mélyére és tette mérlegre áldozatválla­lásunkat. Meggyőzött arról, hogy anyagi áldozatunk forrása az ö, semmihez sem hasonlítható, szeretetéből fakadó, nagy áldozata. Fel­becsülhetetlen értékű áldozata tanítson arra, hogy égésé életünk, anyagi javaink. Istenünk drága ajándékai. Indítson minket annak fel­ismerésére, hogy egész életünkkel, anyagi javainkkal is felelősek vagyunk egyházunkért és embertársaink életéért. ,, ... _______________________ Garami Lajos Im ádkozzunk! Irgalmas Jézusunk! Te mindent odaadtál érettünk a kereszten, hogy mi felszabadult szívvel tudjuk szolgálni életünkkel és anyagi javainkkal az evangélium és embertársaink ügyét. Taníts níeg ma arra. hogy mi az igazi áldozatvállalás. Indítsd sziveinket annak meg­látására. hogy felelősen tudjuk hordozni a világ ínségét, riyomorú- ságát, mely égetően megoldásra vár. Tégy áldozatra mindig kész iialás követőiddé. Ámen. — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Gál 3. 15—22; az ige­hirdetés alapigéje: Mk 12. 4.1—44. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Szeptember 23-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — PÁTRÖ. Augusztus 12-én a délelőtti istentiszteleten búcsú­zott el 44 évi leikészi szolgálata ytán a gyülekezettől Szomjas Ká­roly ny. lelkész. A gyülekezet kö­szönetét Bebök János felügyelő tolmácsolta, megszólaltak a gyer­mekek, a fiatalság és a felnőtt gyülekezeti tagok is. A sok érté­kes ajándékkal szeretetüket nyil­vánították ki. Bandi István gyé- kényesi, Teke Zsigmond sandi és Varga Árpád szepetneki lelkész igével köszöntek el a munkatárs- lói. Dr. Káld.y Zoltán püspök kö­szöntését Fónyad Pál nagykani­zsai lelkész, a pátrói gyüleke­zetbe kinevezett helyettes léikész adta át a búcsúzó lelkésznek és a gyülekezetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents