Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-09 / 36. szám
Diakóniai teológiánk előtörténetéről és jelenéről A TEOLÓGIAI GONDOLKODÁSNAK, A TEOLÓGIAI TÖREKVÉSEKNEK éppen úgy megvan a maguk nagyon változatos és nemegyszer igen csak ellentmondásos története, mint bármi másnak ezen a világon. De így van ez a mindenkori gyülekezeti Ragoknak a hit és a keresztyén élet útkeresésével és ezek gyakorlásának lehetőségeivel is. így van ez mindkét említett esetben, mert sem a teológiai tudományok művelői. a lelkészek, sem pedig az ő véleményükön tájékozódó hívek nem tudtak vagy egyszerűen nem is akartak kitérni a mindenkori korszellem hatásai alól. Ez a törekvés és magatartás természetesnek is volt mondható akkor, amikor az egyház érdekeit szolgálta (gondoljunk csak a reformáció idejére), de mindig zűrzavart és nem kevés kárt okozott, ha a ..kívülről jövő” hatások a Szentírás időtálló igazságait avagy Krisztus első gyülekezetének példamutató hit- és életbeli magatartását kérdőjelezték meg a „modernség” jegyében. ÍGY ÉS ILYEN ÉRTELEMBEN OKOZOTT SZINTE FELMÉRHETETLEN KÁRT a magyar protestanizmus teológiai gondolkodásában és a sokszor amúgy is nagyon nehéz helyzetben levő gyülekezeti tagok kegyességi gyakorlatában az, amikor egyházainkba befészkelte magát az életidegenül moralizáló német racionalista teológia. Az a filozófiai indíttatású egyházi racionalizmus, amely szinte másodrangúnak tekintette az Istenben való hitet, Jézus Krisztus megváltói művét és a Szentírástól, a reformáció hagyományaitól' majdnem- hogy függetlenített „ésszerű” keresztyén életfolytatást próbálta meg ráerőltetni az igehirdetőkre és a gyülekezeti tagokra. Ez volt az az időszak — ami egyszer-egyszer azóta is megismétlődött, egészen a legutóbbi időkig —, amikor például az éne- keskönyveink szerkesztői kihagyták (mert „maradinak” találták) vagy szövegükben megcsonkították Luther Márton szépséges, a kegyelmes Isten dicséretét zengő, Jézus Krisztus váltsághalálát, az ingyen, kegyelemből, hit által tanítás igazságát és Jézus Krisztus szolgálatát nagy költői erővel hirdető énekeit. Néha még az „Erős vár”-unk is kimaradt egy- egy kiadásból és a kimaradtak helyébe olyan énekszövegek és imádságok kerültek, amelyeket össze lehetett egyeztetni a 18. és 19. század emberének, pontosabban a saját adottságaikat túlbecsülő teológusainak az egyháztól idegen véleményével, és olyanok, amelyek az élet értelmetlenségét — az Istenben való hit és bizo- dalom nagyjából való mellőzésével — „taglalták”. SOKAT JAVÍTOTT EZEN A HELYZETEN a korai pietizmus- nak a Szentíráshoz való fordulósa és a lutheri „egyedül hit által” tanításnak minden téren: az igehirdetésben, az életvitelben és a szeretetszolgálatban való határozott képviselete. Átütő erővel mégsem rendelkezett ez a kegyességi irányzat még akkor sem, ha szakított az egy- /házi racionalizmus élettagadó magatartásával, h \ emberek csoportjait vezette rá a „keskenyebb útra”, ha áldozatosan végezte az intézményes szeretetszolgálatot, ha emberek nyomorúságán kívánt segíteni és történt ez azért így, mert ennek a tiszteletreméltó teológiai irányzatnak a szava csak keveseket ért el, és azért mert a maga individualizmusával (amely individualizmus általános jelenség volt e korban) csak az ember egyéni üdvösségét és boldogulását hangsúlyozta. VÉGÜL A LEGNAGYOBB KART AZ AZ IDŐSZAK OKOZTA, amikor az európai örotens- táns egyházak világi és lelki vezetői a múlt század második felétől kezdődően elkezdtek haladásellenesen politizálni. Elkezdtek politizálni úgy, hogy ezeknek a vezetőknek egy része elárulta a nehéz gazdasági-társadalmi helyzetben, a sokszor nemzeti kisebbségi sorsban élő híveket, nacionalista és imperialista politikai törekvéseket támogatva — tisztelet és becsület a nem kevés kivételeknek — nem állottak a megalázótok, a kisemmizettek mellé. Szóval: megtagadták az egyházat, önmaguk küldetését és olyan célok szolgálatába álltak, amelyek összeegyeztethetetlenek az egyház szolgálatával. HA A MI MAGYAR EVANGÉLIKUS KÖRÜLMÉNYEINK valamivel jobbak voltak is a többi európai protenstáns egyházakénál, a szomorú következményekben nekünk is osztoznunk kellett: két világháború, százezrek — köztük evangélikus keresztyének tízezreinek — pusztulása s ebben a tragikus helyzetben Isten vezetésének csodája volt az, hogy gyülekezeteink újra talpra álltak, hitüket, egyházhűségüket nem vesztették el. Sőt: akkor, amikor egyházunk hívei azt látták, tapasztalták, hogy keresztyén hitük összhangban lehet mindennapi életükkel, akkor még inkább megerősödtek hűségükben s olyan bizalommal fordultak egyházi vezetőik felé, amelyre talán csak a magyar reformáció idejében volt igazán példa. MONDOM: A TEOLÓGIAI GONDOLKODÁSNAK, A TEOLÓGIAI TÖREKVÉSEKNEK éppen úgy megvan a maguk nagyon változatos és nemegyszer igencsak ellentmondásos története, mint bármi másnak ezen a világon. De így van ez a mindenkori gyülekezeti tagoknak a hit és a keresztyén élet útkeresésével és ezek gyakorlásának lehetőségeivel is. De még inkább mondom — és ez a legfontosabb —: Isten koronként megtanítja egyházát arra, hogy a haszontalan útról visszatérjen Urához, Jézus Krisztushoz. az egyedül igaz Diako- noszhoz. Megtanítja így. ahogyan dr. Káldy Zoltán püspök 1964- ben — éppen 15 esztendeje — a Pozsonyi Evangélikus Teológiai Fakultáson foglalta össze a tiszteletbeli doktori székfoglaló beszédében. amikor ennek a székfoglalónak pontjaiban a következőket mondotta el: „Krisztus azért jött a világra, hogy diakóniát végezzen és nem másért. Az Üjszövetség szerint maga Krisztus a .diakonosz’, a szolga, aki .szolgai formát vett fel’. (Fii 2, 7)” „KiHsztus úgy végezte szolgálatát, hogy teljes szolidaritás vállalt az emberekkel. Eggyé lett velük. Sorsközösséget vállalt velük és magáravette terheiket. .Hordozta’ őket. Magát alárendelte nekik, hogy a diakóniát elvégezhesse. Áttört minden szakadékot, amely elválaszthatta volna tőle az embert.” „Ez a Krisztus az, aki ma is szolgál a gyülekezetben. Ma is a gyülekezetben 0 a .Szolga’. Szolgál evangéliumával és szentségeivel és rajtuk keresztül bűnbocsánattal, az új élet munkálásá- val, az üdvösség ajándékával. Ö maga végzi az egyház építését. Feltámadása és visszajövetele között állandóan jön Krisztus az igében és a szentségekben. Benne van az igében és szentségekben és aktívan cselekszik gyülekezetében és a világban. MILYEN KÖTELEZÉSSEL JÁR AZ EGYHÁZ SZÁMÁRA Krisztus ilyen szolgálata?” „Az egyház számára mindez azt jelenti, hogy amint Jézus szolgálni jött a világba, úgy az egyház is erre a szolgálatra küldetett. Ezt a szolgálatot akkor végzi az egyház helyesen, ha nem akar nagyobb lenni Mesterénél, hanem követi őt. Jézus .kövess engem’ parancsa azt a kötelezést jelenti az egész egyház számára, hogy a diakónia végzése közben tudja magát alárendelni annak, akin és aki felé a diakóniát végzi ...” EGY TIZENÖT ÉVVEL EZELŐTTI ESEMÉNY így adhat alkalmat arra, hogy újból és újból felmérjük utunkat. Azt az utat, amely immár nem „idegen” út, hanem egyenes folytatása a Jézus Diakonosz által kijelölt keskeny útnak. Legyen Istennek hála, hogy így történhetett és a jövőben is így történhet! Vámos József Boda István: KÖNYÖRGÉS MAGÁNY ELLEN Csak a lényeget, azt fogalmazom kevés szóval és meredek igével, ködben a táj és birkózik a szív a keserű illatú venyigével. Persze a magány, abból akar itt kitörni a nagy s kis nemzet fia, remélve, hogy a föld határain túl, talán ott az új harmónia. Az egyensúly. A lélek öröme .. a vágy, az álom bolyaként lebegve. S egy roppant motor, amelyet a sors rakétaként kilőtt a végtelenbe föl-lezuhanva vízum ^pélkül is sodor tovább, mert kényszerít a kor. És sírunk, hogyha kS szemünk elé hajlik egy szelíd berkenye bokor. Ö játékaink, dolgaink, ne hagyjatok el, kényszerítsetek élni, szeretni és csodálni még a meleg földi-égitesteket. Nem a végtelen űr félelmetes, az ember az, és mi vagyunk azok. Vigyázzatok hát ránk, amíg lehet jó radarjaink: hű nők, asszonyok! Megjelent a költő „TÉTOVA IKARUSZOK” című kötetében, 1979. A „SAAT” CIKKE EGYHAZUNKRÓL Testvérlapunk, a „Saat”, az osztrák evangélikus egyház kéthetenként megjelenő lapja, ez évi 11. számában cikket közölt a Magyarországi Evangélikus Egyház életéről és teológiájáról. A cikket két fénykép illusztrálja. Ezek a Teológiai Akadémia épületét és a nyíregyházi „Élim” gyermekotthon gondozottjait mutatják. A cjkket Reuss András külügyi titkár írta. t INSTITUTUM LUTHERANUM A.göttingeni egyetem (NSZK) teológiai fakultásán kutatóállomást létesítettek a régebbi luthe- ranizmus teológiájának és egyházi életének tanulmányozására. A kutatóállomást Institutum Lutheranumnak nevezték el. Vezetője Dr. Jörg Baur professzor, akt 1978 óta a göttingeni egyetemen a rendszeres tanszéken oktat. A kutatóállomás az 1560 és 1700 közötti idő lutheri teológiájával foglalkozik. Első feladatának a korszak irodalmának ösz- szegyűjtését tekinti, másodsorban pedig a forrásoknak az akadémiai oktatás számára való hozzáférhetővé tételét. a ‘második diakóniai tanfolyamra MA HÁROM NEMZEDÉK SZOLGÁL A DIAKÓN1ÁBAN. Idős koruk ellenére is odaadóan szolgálnak azok a régi diakóniai munkásaink, akik sok évtizede megszakítatlanul állnak ebben a feladatban. Az élet természetes rendje szerint azonban létszámuk fokozatosan csökken. Egyházunk természetesen akkor is gondoskodik róluk, ha a szolgálattól koruk és betegségük miatt megválni kényszerülnek. Intézményeinkben sok ilyen testvérünk talál most is otthonra és gondviselésre. A DIAKÖNIAI MUNKA TÖRZSGÁRDÁJÁT azok a középkorú testvéreink jelentik, akik kipróbáltan állnak több éve vagy évtizede ebben a munkában. Ök azok, akik ezt az életpályát erejük és képességük teljes bevetésével vállalják. Sokszor nehéz körülmények között dolgoznak, mert ha a fiatalok körében munkaerőhiány jelentkezik, ők akkor is mindent vállalnak. Ezért ennek a törzsgárdának a jelentőségét erősen kell kiemelnünk. A FIATALOK jelentik a diakóniai munkában is az utánpótlást és a jövőt. Ezt a legfiatalabb nemzedéket akarjuk diakóniai tanfolyamokon mind egészségügyi, mind egyházi irányban kiképezni. Ennek a tanfolyamnak a megindítása tehát d jövőről való gondoskodás jegyében születik. Intézményeink ma is el vannak látva a szükséges munkaerővel, noha olykor alkalmazási és személyi problémákkal küzdenek, de ha előre akarunk intézményeink munkaerővel való ellátásáról gondoskodni, akkor már most meg kell tennünk az ehhez szükséges lépéseket. A DIAKÓNIAI TÖRZSGÁRDÁT szeretnénk gyarapítani olyanokkal, akik élethivatásszerűen kívánnak szolgálni diakóniai intézményeinkben. Itt az életpályán van a hangsúly! Egyházunk hároméves diakóniai tanfolyamát azok végzik el, akiknek szolgálata belegyökerezik egyházunk légkörébe, akik elsajátítják egyházunk mai tanítását és állásfoglalását, s ugyanakkor szívvel-lélekkel végzik a .kezek prédikációját”, az intézményeinkben folyó diakóniai munkát. Olyanok is vannak és lesznek intézményeinkben, akik nem végezték el diakóniai tanfolyamunkat és mégis szolgálnak különböző beosztásban. Az ő szolgálatukra is szükség van. De az országos presbitérium azért szervezte meg egyházunk diakóniai tanfolyamát, hogy itt teológiailag is és egészségügyi vonalon is egyaránt kiképzett törzsgárdát hozzunk létre, illetve annak keretét bővítsük olyanokból. akik egész életüket és szolgálatukat ráépítik evangélikus egyházunk diakóniai munkájára. AZ ELSŐ DIAKÓNIAI TANFOLY AMOT ez év elején fejezte be hat nőhallgató. Ünnepélyes szolgálatba bocsátásukkor oklevelet kaptak. Egy közülük a nyíregyházi Élim egészségügyi gyermekotthonunk vezetője lett, a többiek pedig ,,egészségügyi középkáder”, szinten dolgoznak diakóniai intézményeinkben. AZ ŐSSZEL INDULÓ MÁSODIK DIAKÓNIAI TANFOLYAM jelentkezési határideje 1979. október 1. Jelentkezhetnek mindazok az evangélikus férfiak és nők, akik 14 életévüket már betöltötték és legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezték. A jelentkezést írásban.kell benyújtani a gyülekezet lelkészéhez, aki véleményezéssel ellátva, a kérelmet az országos diakóniai ügyvivő lelkészéhez továbbítja. Az ö címe: Blázy Lajos lelkész, 10S5. Budapest. Vili. Üllői út 24. — A felvételi kérelemhez mellékelni kell: 1. önéletrajzot. amely vázolja a tanfolyamra jelentkezés okát is. 2. legmagasabb iskolai végzettségről szóló bizonyítványt. 3. orvosi igazolást az egészségi állapotról. 4. kiskorú jelentkező esetében sf iilői nyilatkozatot. A tanfolyamra jelentkezők későbbi egészségügyi kiképzéséről gondoskodni fogunk. Akik azt elvégzik, társadalmi vonatkozásban — középiskolai végzettség esetén — egészségügyi középkáder besorolást nyernek . ■ÉLETRE SZÓLÓ HIVATÁST jelent a diakónia szolgálata. Aki diakóniai lelkiilettel jön ebbe a munkába, az életpályának tekinti ezt a szolgálatot. Nem átmeneti lehetőséget vagy éppen ugródeszkát lát benne, hanem az embert kívánja segíteni, gyógyítani és szeretni egy életen át. A Jézushoz tartozás nem ideiglenes állapot. Ebben gyökerezik ennek a szolgálatnak az életre szóló jellege. Ezt az alapvető és meghatározó magatartást szeretnénk látni, azokon, akik hozzánk jönnek diakóniai szolgálatra. Akiket a diakóniai szolgálat törzsgárdájába hívunk, azoknak az a reménységük, hogy éppen Jézus Krisztusban való hitük alapján vállalják élethivatásszerűen és életreszólóan a diakóniai munkát. A DIAKÓNIAI SZOLGALATRA JELENTKEZŐKET nagy szeretettel vesszük körül. Ez mutatkozik meg abban a gondoskodásban is, amellyel egyházunk a tanfolyam ideje alatt anyagi segítségben részesíti őket. A diakóniai gyakorlat idején hallgatóink fizetést kapnak, a tanfolyam költségeit pedig egyházunk vállalja. Pénzkérdés nem áll útjában a tanfolyamon való részvételnek. KÉRJÜK A GYÜLEKEZETEKET, a lelkészeket, az evangélikus családokat, különösen is az egyházmegyei diakóniai előadókat, hogy a tanfolyamról és a diakóniai munkás szolgálatról tájékoztassák a fiatalokat. A tárgyszerű ismertetésen túlmenően csináljanak kedvet a diakóniai szolgálathoz, mutassák meg az emberszeretet szolgálatának szépségét, de készítsék fel a jelentkezőket a szolgálat terheinek önfeláldozó vállalására is. FIATALJAINKAT pedig nagy szeretettel és körültekintő gondoskodással várjuk a diakóniai tanfolyamra, ami egyben azt is jelenti, hogy besorolást nyernek a lakóhelyük szerint illetékes legközelebbi diakóniai otthonunkba, annak munkásaivá válnak, illetménnyel és ellátással, s eközben végzik el levelező tagozat formájában mind az egyházi, mind az egészségügyi tanfolyamot. ^ Ern^ AMERIKAI LTHERÄNUSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az Amerikai Egyesült Államok Lutheránus Tanácsa négy evangélikus egyházat, az amerikai evangélikusok 95 százalékát fogja össze. George Harkins, az eddigi főtitkár, az egyházak együttműködéséről így szólt: „Ha Isten vagy lelkiismeretünk nem tilt meg valamit kifejezetten, ami az egyetértést, harmóniát és egységet mozdítja elő köztünk vagy az evangélikusok és más keresztyének között, abból arra kell következtetnünk, hogy meglehetősen nagy bizonyossággal nincs is olyan elfogadható ok, hogy a kérdéses dologban elkülönülten munkálkodjunk.” Az újonnan megválasztott főtitkár, John Houck lelkész, aki az elmúlt évben Magyarországon is járt, arról szólt, hogy a tartós inflációban az egyházak háztartása nehéz helyzetben van, amely az evangélikus egyházakat fokozottabb együttműködésre kényszerítheti, amelyre azonban nincsenek felkészülve. „Mindannyiunk számára sokkal előnyösebb, ha inkább ésszerűségi okokból, mint gazdasági kényszerből jutunk szorosabb együttműködésre.” • j
