Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-12 / 32. szám

Mindennapi kérdések Mit csináljak. a tévékészülékemmel? EMtelezés és elszámoltatás Mt II, 28-30 és Lk 10, 17-20 (A gyülekezet tagjai betekinthetnek a lelkészkonferenciákba) A televíziózás ártalmainak mór jelentős irodalma van. Ezek az írások azonban elsősorban a te- levíziónézés egészségügyi ártal­mait, a szemre és az idegekre ki­fejtett káros hatásait, a készü­lék előtti elhelyezkedés, a hely­telen testtartás következményeit vizsgálják. Az írások másik ré­sze a különböző tartalmi hatások káros voltát elemzi. Különösen a krimik negatív hatásait boncol­gatják, amelyek helytelen ösztön­zést adhatnak az ifjúság egyes rétegeinek. Kevesebb azonban v azoknak az írásoknak a száma, amelyek a televíziózás közösséget megszegényítő, közösségromboló hatását teszik vizsgálat tárgyává. Mi most ebből a szempontból nézzük ezt a kérdést. A TEL.EVÍZIÖZÁS KEZDETI SZAKASZÁBAN, amikor még kevés családinak volt készüléke, a televízió ö&szegyűjtötf egy közös­séget. Rokonok, szomszédok ösz- szejöttek a .műsor megtekintésé­re. Igaz, ez a közösség passzív közösség volt, nem egymásért jöt­tek össze, hanem a televízióért, de mégis találkoztak, a műsor előtt, esetleg a végén néhány szót váltottak egymással. Ma azonban, amikor már a legtöbb családban yan tévékészülék, ez a tény elszigeteli az embereket egy­mástól. A televízió azonban nem­csak a barátoktól, szomszédoktól és rokonoktól választhat el, de a családon belül is megszüntetheti a közösséget. Nappal a. szülők dol­goznak, a gyermekek iskolában, napköziben vannak. Este, amikor hazatérnek, hamarosan kezdődik a műsor. Amikor vége van az adásnak, már fáradt a család, pi­henni kell. Reggel pedig kezdődik minden elölről. A házastársak te­hát a napi gondjaikat nem tud­ják megbeszélni, a gyermekekkel nem tudnak törődni, ha van öreg a családban, nem tudnak foglal­kozni vele. A gondok és megol­datlan problémák egyre halmo­zódnak, végül elhidegülnek, elide­genednek egymástól a család tag­jai. Számunkra, keresztyének szá­mára ma is érvényesek a házas­társak egymással való törődése (Ef 5, 21—33), a gyermekek szűr leik iránti engedelmességére (Ef 6, 1—3), a gyermekek nevelésé­re (Ef 6, 4) vonatkozó intések, és a felebarát iránti szeretet nagy parancsolata (Mk 12, 31). Megítél- tetésünk is ez utóbbi alapján fog történni (Mt 25, 31—46). A tele­víziós adások válogatás nélküli nézése a bibliai intések és paran­csolatok megtartásában, a családi és emberi kapcsolatok ápolásá­ban akadályozhatnak bennünket. Hogyan szüntethetjük még ezt á feszültséget? NEM HELYESELHETJÜK AZT A KÍSÉRLETET, amely a prob­lémát úgy kívánja megoldani, hogy nem vásárol tévékészüléket, mert ezzel — úgymond — a tele­víziózás minden rossz hatásától megkíméli magát és családja tag­jait. Ez a magatartás a világból való kivonulásnak egyik formája. Ez nem egyezik Jézus akaratával, Aki a főpapi imádságban azt mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17, 15). Keresztyénségünlcet nem a világtól való elzártságban, hanem a körülöttünk levő világ hatásai, sokszor rossz hatásai közben kell megélnünk ügy, hogy mi is vissza akarunk hatni az Istentől kapott jóval a világra. A televíziónál ez a visszahatás alig lehetséges. A színháznál a szerzőt, színészeket ki lehet fü­tyülni, ezzel és egyéb eszközök­kel ösztönözni lehet őket jobb művek alkotására, művészi - elő­adásra. A televízió esetében a visszahatás útja sem járható. A PROBLÉMA MEGOLDÁ­SÁT MAGUNKBAN KELL KE­RESNÜNK. Meg kell tanulnunk fegyelmezni önmagunkat. Le kell győznünk kényelmességünket és a vele járó szemléletet, amely azt mondja: „ha már van tévékészü­lékem, akkor nézem. Ne fizessem hiába az előfizetési díjat.” Tanul­junk meg értékelni és válogatni a műsorszámok között. Ebben a televízió is segítségünkre siet. Von ugyanis sok jó adás, ame­lyet tájékoztató, ismeretterjesztő, közművelő és szórakoztató ha­tása miatt nem nélkülözhetünk. Ugyanakkor -időnként értéktelen, •sőt káros műsorszámot is sugá­roz a televízió. Ezek megnézése, a fölösleges, sőt sokszor bosz- szantó időtöltés helyett a házas­társak törődjenek többet egy­mással, vegyék fel egymás gond­jait és örömeit, talán kevesebb lesz a megromlott és felbontott házasság. A szülők neveljék gyer­mekeiket, beszélgessenek el ve­lük, hallgassák meg őket, és se­gítsék szellemi, lelki fejlődésü­ket. Ezzel sok gondot vehetnek le az iskola és a társadalom vál­láról. A felszabadult idő lehetővé teszi emberi, felebaráti kapcso­latok ápolását is. Egy beteg, egy rokon vagy egy munkatárs meg­látogatásával jó szolgálatot vé­gezhetünk a jobb társadalmi köz­érzet kialakításában. Pintér János Jézus Krisztus a megfáradtak és megterheltek hívásában nem alkalmaz semmiféle megkülön­böztetést. Nem tesz semmiféle ki­vételt: Jöjjetek énhozzám mind­nyájan ... Most magához hív minket, megfáradt és megterhelt papokat. AMIKOR AZ EMBER FÁ­RADT, MEGLANKAD A Fi­tt YELME. Munkáját sem tudja már kellő intenzitással végezni es a veszélyekre sem tud megfelelő gyorsasággal és kellő módon rea­gálni. Jézus hívása tehát azok­nak szól, akik veszélyhelyzetben vannak. Miként és hol vagyunk mi lel­készek veszélyhelyzetben ? Emlé­keztetem lelkésztest vérei met az utolsó püspöki körlevélének arra a szakaszára, amelyik a lelké­szek egy részének erkölcsi laza­ságáról szól. Amikor elválik egy­mástól a prédikált evangélium és az élet. Megdöbbentően közel va­gyunk a veszélyhez a szenvedé­lyek, a lazaság, az anyagiasság vonalán... Mindnyájunkat elér olykor­olykor a belefáradás, a fásultság belső érzése. Amikor elnepteie- nedik egyik-másik gyülekezeti al­kalmunk. Amikor összetorlódnak a tennivalók és érezzük erőtlen­ségünket. Amikor szeretnénk más t)elyre, más beosztásba ke­rülni, de nem mindig és nem azonnal van rá kilátásunk. Fölösleges terhek cipelése is rendkívüli módon fárasztó. Hur­coljuk magunkban a régi egyházi és gyülekezeti képleteket, és őr­lődünk attól, hogy nem tudunk már velük mit kezdeni. Mások vagy éppen magunk faragta iga alatt nyögünk: régi és megítélt teológiai gondolatoktól nem tu­dunk szabadulni. A veszély realitását jelzi, hogy sokan beleroppannak. Leállnak. Nem hallották közben Jézus hí­vását? Ó, mert mi lejljpszek, js nagyon, de nagyon raszöfóíunk arra, hogy Jézus hívását meg­halljuk, kiszolgáltassuk' magun­kat neki és elfogadjuk újra meg újra, amit kínál és amit ad. JÉZUS MEGNYUGVÁST, BÉ­KÉT, ERŐT AD. Adja mindenek­előtt az Istenhez való viszonyunk megújulását. Megerősíti Atyánk­kal való kapcsolatunkat. így újra tudom és hiszem, hogy helyemen vagyok Istennél. S amikor Jézus megnyugtatott, megbékéltetek Is­tennel, újra érzem,, hogy helye­men vagyok ott is. ahol szolgá­lok. Ha pedig máshova kapok majd reménységem szerint elhí­vást, ott is helyemen leszek. Jé­zusban megnyugodva tudok újra nagyobb örömmel és hálásan nézni gyülekezetemre és tudom megújult reménységgel végezni munkámat. Helyemen tudom ma­gamat hazámban, ahol a szövet­ségi politika jegyében el az egy­ház, épülnek új templomok es imaházak, jelennek meg új és új egyházi sajtókiadyányok, teoló­giai hallgatók készülnek szép számmái a lelkészi szolgálatra, hétről hetre tízezrek gyűlnek, össze istentiszteleti és egyéb al­kalmakra. S nemcsak tudom, hogy helyem van ebben a mi szocialista társadalmunkban, ha­nem talentumaimmal készsége­sen részt is veszek népünk bol­dogabb jövőjének építésében. Vé­gül tudom, hogy helyemen va­gyok a világban is, amikór mint Jézus Krisztus tanítványa világ­méretekben segítem és támoga­tom a megfáradtakat és megter- helteket, hogy kevesebb legyen a gond, a nyomor, a betegség, megszűnjenek a .háborúskodások és színes bőrű testvéreink is igazságukhoz jussanak. Jöjjetek ... és vegyétek fel. az én igámat! Ezzel a hívásával Jé­zus a vele való közösséget ajánlja föl. Jézus iggja így kor­mányoz és helyes .irányba terel.. Akkor nem tör fel. akkor nem fáraszt, ha tartóm Jézus' irányát és tempóját. Ekkor én is tudok húzni — amennyi rám esik a te- herből. EGYÜTT JÉZUSSAL. Ez meg­óv attól, hogy oktalanul előre­szaladjak, de attól is, hogy lus­tán és közömbösen lemaradjak, lazítsak. Ez a közösség elkötele­zetté tesz: azt az utat kell jár­nom, amelyet Jéz.Us jár, a szol­gálat útját. Teher, megfáradás ezen az úton is lesz. De a Jézus­sal való összekötöttség megment a veszélyhelyzetektől. Társaságá­ban felüdülünk, megerősödünk. Menjünk Jézushoz naponta egyéni csendességünkben! Men­jünk Őhozzá most közösen! Es amit Jézus ad: a megnyugvás, elég arra, hogy diakóniánkat tel­jesen betöltsük (2 Ti(n 4,5). ■ Elvégzett munkánkról, szolgá­latunkról évről évre jelentések hangzanak el az egyházi közgyű­léseken. Szükségesek ezek a fel­mérések mind saját magunk, mind egyházi feletteseink szá­mára. De szükséges, hogy időn­ként Jézusnak is elszámoljunk. A 70 tanítvány beszámolója sem maradt el útjukról. Arról kell beszámolnom, hogy munkatársammal együtt mit vé­geztem. Az én munkámat is szá­mon kéri Uram, de számon kéri tőlem munkatársaimat is: Meny­nyire figyeltem rá, nem akadá­lyoztam-e sajátságos magatartá­sommal? Bizonyos értelemben közösségi elszámoltatást végez Jézus. A LELKÉSZI SZOLGALAT ugyanis csoportmunka. Nemcsak a két- vagy többpapos gyüleke­zetekben. hanem az egész ma­gyar evangélikus egyházban is. Az Országos Lelkészi Konferen­ciákon is. Tanítványi megbízatá­sunk végzésében együtt kell munkálkodnunk. Elsősorban egy­házi elöljáróinkkal. Ez azt is jelenti, hogy legyünk készségesek az újratanulásra. A lelkész nem lehet önelégült, nem tarthatja magát soha befejezett­nek. Tanulási készségünk, hall­gatni tudásunk nem korlátozód­hat a Teológiai Akadémián el­töltött 5 esztendőre. Amit tu­dunk, nem úgy tudjuk, hogy már nem szorul kiegészítésre, vagy itt-ott kiigazításra. S amit mon­dunk, ahogyan mondjuk — az is színesedhet, gazdagodhat az egy­másra figyelésben. Természetesen elsősorban Is­ten személyesen megszólító szava előtt kell nyitottnak lennünk. Erre nézve is áll: meni be belső szobádba és halld újra! Engem, mint Isten elhívott szolgáját, mint a magyar evan­gélikus egyház lelkészét elsősor­ban a teljes Szentírás köt és ve­zet szolgálatomban. De köt és irányít minden hitvallási iratunk, egyházunk Törvénykönyve, an­nak Ünnepélyes Nyilatkozata. Nem végezhetem munkámat sa­ját elképzelésem szerint. Nem exegetálhatok saját elképzelé­sem szerint és nem tarthatom az istentiszteleteket, konfirmációt a saját elképzelésem szerint. De nem is tudnék mindenre magam rájönni, képtelen volnék mindent magam felfedezni. A TANÍTVÁNYOKNAK az el­végzett munkában nagy volt az örömük. S nem fogyott el akkor sem, amikor beszámoltak róla. Sőt együtt örültek egymás „sike­rének”. Tudunk-e így örülni szol­gatársunk örömének? Nem in­kább az irigység környékez-e meg néha: neki sikerült. Ha kö­zös a szolgálat, alapja, .terhe, le­gyen közps szépségé,. öröme is! Az örömre okot adó események segítenek elviselni, ellensúlyozni kudarcainkat is. A BESZÁMOLÓ JÉZUST ÖRÖMMEL TÖLTI EL. A tanít­ványok szolgálatában mennyei Atyja akaratának megvalósulását látja. Egy helyen korrigál csu­pán, amikor helyreigazítja örö­müket. Elhibázott, ha csupán a sikerekre nézve örülünk. Van biz­tosabb alap az örömre: Az, hogy nevünk fel van írva a mennyben, az, hogy Krisztus által örökre Is­tenéi vagyunk. Isten kegyeimére. Jézus megbékéltetö szolgálatára nézve életünk és üdvösségünk dolgában biztosak lehetünk. Ezért fordulhatunk egész szívvel, két kézzel embertársaink felé, — tudván, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Urban (1 Kor 15, 58). Bárdossy Tibor Középkori templomaink Egyházunk nem büszkélkedhet sok középkori emlékkel, a törté­nelem viharai ebből a szempont­ból különösen nem kíméltek ben­nünket. Néhány megmaradt kö­zépkori, a reformáció előtt épült templomunkról érdemes azonban megemlékeznünk. Mi az oka, hogy azok közül a templomok közül, amelyek a re­formáció következtében evangé­likus gyülekezet birtokába jutot­tak, olyan kevés élte túl a törté­nelem megújulást követelő pusz­tításait? Különbözőek az okok. Elpusz­tultak sok helyütt a török dúlása következtében. Másutt egysze­rűen az idő végezte el munkáját kérlelhetetlenül. Kis falusi tem­plomok esetében fordult gyakorta elő, ahol a gyengén — esetleg nem is kőből — megépített falak nem bírták az évszázadok nyo­mását. Sok templomunk észre­vétlen hullott ki az evangélikus használatból, mert a gyülekezet áttért a helvét irányra. Ezek ma református gyülekezetekhez tar­toznak. Legtöbb templomunkat azonban az ellenreformáció ide­jén vesztettük el. ASZOD evangélikus temploma a megmaradtak közé tartozik. Budapest felől közeledve ajtó­ból. vonatból egyaránt messziről látszik a dombtetőn a vastag támpillérek koszoi^úzta épület. Középkori eredetére utal a szen­tély feltárt csúcsíves ablaka is. A hagyomány szerint a XV. szá­zadban Aszód huszita erődtem­ploma volt. A XVI. században le­égett, s a török kiűzéséig való­színű használaton kívül volt. Az újonnan betelepülőkkel kellőkép­pen megerősödött gyülekezet a XVII. század végén építette újjá. Az újjáépítés korának stílusa, a barokk, természetesen á mai épü­let összképére is rányomja bé­lyegét. A szentélyben régi oltár áll. A XVIII. századból származik, de stílusjegyei korábbi, XVI—XVTI. századi oltárokkal hozzák párhu­zamba. Csigavonalas oszlopai: a keretező indafönat, az egymás fölött elhelyezkedő három oltár­kép — reneszánsz hagyományra utalnak. A predella az oltár leg­alsó képe az úrvacsorát, a kö­zépső a Szentháromságot, a leg­felső kép Jézus sírbatételét áb­rázolja. E fölött áll a feltámadott Jézus szobra. A középső képet a négy evangélista fából kifara­gótt szobra keretezi. A szimmet­rikus elrendezés, az alakok nyu­galma, formai mértéktartása mind a reneszánsz stílusra en­gednek következtetni. A ruhare- dőzet és a felső indadíszííés azonban már a barokk extatikus hangulatához közelít. Nagyon va­lószínű, hogy két különböző mes­ter készítette az alsó és felső rész fafaragásait. BÉR község evangélikus tem­ploma Nógrád megyében szin­tén középkori eredetű A fél nyolcszögű szentély sarkain ere­deti támpillérek állnak. Tornya XIV. századi, talán a legrégibb része a templomnak. Négyzetes alaprajzú, déli oldalán a csiga­lépcső építménye támaszkodik hozzá Tetejét barokk süveg fedi. A templomhajó déli oldalán ere­deti félköríves kapuzatot talá­lunk. A keskeny és rövid tem­plomhajó karzatokkal van be­építve. . * Másik középkori templomeso- pörtot találunk a Dunántúlon, a Bakony északi lejtőin. LOVASZPATONA templomát román korinak mondják. A XV. században már mindenesetre bi­zonyíthatóan állt. Régi zömök kő­fal vészi körül, hangulatos zsin- delyes kapuval. Ez a fal a torony keskeny, lőrésszerű nyílásával együtt azt a benyomást kelti, hogy valaha — talán a török korban — erődtemplomként használták. A belső teret festett fakarzat tölti ki. Nagyon szép az egyszerű, népi barokk oltár, s egészen különleges á szép fe­hérre meszelt szószék feljáró- hídja. A déli falon a feltárások nyomán több szép csúcsíves ab­lakot állítottak helyre. A talaj­szinten megnyitott, árkádszerű két csúcsív és a templomhajón kívüli falmaradványok arra utal­nak. hogy itt valaha égy kolos­tor kerengője kapcsolódott a templomhoz. BAKONYSZENTLÄSZLÖI tem­plomunk e tekintetben feltétle­nül hasonlít az előzőhöz. Itt- is falmaradványök nyomait találjuk a déli fal mellett. Műemlékvé­delmi szakembereink azonban adósok még a szakszerű feltárás­sal. A templom történetéről csak annyit: a törökök kiűzése után az Esterházy család lett a köz­ség földesura; az evangélikus gyülekezetnek megengedték, hogy a romba döntött középkori tem­plomot rendbehozzák és használ­ják. Sajnos 1867-ben leégett; a helyreállítás sok középkori nyo­mot eltörölt. Ma a szentély szép ablakai és zömök támpillérjei őrzik a múlt emlékeit. DABRONY régi kis templomát egy múlt század végi vizitációs jegyzőkönyv tanúsága szerint Ki­nizsi Pál építtette. Akkor lega­lábbis még ez a hagyomány élt a dabronyi öregek között. Szűk kapuzata, keskeny hajója az ősi falusi templomok hangulatát őr­zi. Reménységünk, hogy a közel­jövőben sor kerülhet szakszerű helyreállítására. A felsoroltakon kívül is van még néhány templomunk, amely­nek alapjait g XIV—XV. század­ban vetették meg. Az átépítések, renoválások nyomán azonban fel- ismerhetetlenül átformálódtak. Kevés, ami a középkorból ne­künk megmaradt. E keveset is igyekszünk számon tartani és megőrizni. S ha lehet, jobb álla­potban az utódokra hagyni. Tekus András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents