Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-22 / 29. szám

Reménységgel és egyházszeretettel Új gyű lekezeli ház Tárnokrétiben RÄBCAKAPIT tárnokréti­től egykor a Hanság vize vá­lasztotta el. Ma aszfaltozott út vezet ott a két falu között, ahol még nagyapáink idején csónakkal ‘ közlekedtek. A két falu evangé­likus gyülekezetei között is azóta szorosabbra fonódtak a szálak. Amikor a tárnokréti lelkészi ál­lás megüresedett Biczó Ferenc rábcakapi lelkész vette át a gyü­lekezet gondozását. Már akkor fenyegető gondként nehezedett a presbiterek és a lelkészük vállai- ra a közel kétszáz esztendős, üre­sen maradt, rogyadozó parókia- épület. Nem csekély kíváncsisággal kö­zeledtünk június 17-én Tárnok­rétihez. Annál is inkább, mert néhány évvel azelőtt, amikor a gyülekezet elhatározta, hogy a vi­zes paplakot lebontja és helyébe egy új gyülekezeti házat épít a régi épület használható anyagai­nak a fölhasználásával, kétsé­geink voltak afelől, hogy a ki­csiny gyülekezetnek lesz-e ereje terve megvalósításához. — És volt. AHOGY KÖZELEDTÜNK A TEMPLOMHOZ, egy papiak nagyságú, modern épület tetsze­tős képe bontakozott ki előttünk. A tetőt és az oldalfalakat meg­nyújtva sátorszerűen fedett te­raszt alakítottak ki a bejárat előtt. A tárnokrétiek titkos vágya az volt a tervezésnél, hogy egy olyan házat építsenek, amely könnyűszerrel átalakítható lesz papiakká, ha egyszer újra önálló lenne a gyülekezet. Ilyen remény­séggel teli buzgóság és egyházsze­retet lelkesítette az építőket, és bele mertek vágni egy olyan nagy munkába, amely csak a száraz tényeket isméVő számára erőn fé­lül valónak tűnhetett. „De Isten mutatott utat" kezd­te az ünnepi istentiszteleten mon­dott igehirdetését dr. Ottlyk Ernő püspök, aki többek között arról beszélt, hogy ez a szép, új épü­let hirdeti a gyülekezet áldozat- készségét és mutatja, hogy Isten megtartja a gyülekezeteket akkor is. amikor azok megrettennek a változásoktól. SOK VENDÉG ÉRKEZETT a környező gyülekezetekből és a helybeliekkel együtt megtöltötték a templomot. Mert nemcsak az építők számára lelkesítő elgyö­nyörködni a nagy munka szép eredményében, hanem azok szá­mára különösen az, akik olykor csüggedve tekintenek az egyház jövője felé. Az istentisztelet utáni közgyű­lésen Biczó Ferenc lelkész boldo­gan bizonyságot Isten segítő erejéről. Mint a gyülekezet tag­jainak elbeszéléseiből megtudtuk — lelkészük korát meghazudtoló erővel és hittel vette ki részét a munkából. Pestmegyei lelkéssek Lenmgrádban A Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága az IBUSZ utazá­si program -keretében Pest me­gyei papok és egyházi személyek részére ötnapos turistautat szer­vezett. A Szovjetunió második városát, Leningrádot ismerhettük meg a rendelkezésre álló idő alatt. Láthattuk a téli és nyári palotát, az Auróra cirkálót, volt alkalmunk hallani a leningrádi csatáról és beszélgetni veterán­nal, aki részt vett a harcokban. Életre szóló élmény volt az Er- mitázs megtekintése és egyáltalán a négy és fél milliós, hatalmas, lüktető forgalmú és fejlődő vá­ros megismerése. Csoportunk a legmodernebb és legújabb és leg­nagyobb leningrádi szálloda ven­dége voll. Református részről, mintegy húszán, a Pest megyei evangéli­kus egyházmegye részéről nyol­cán vettünk részt ezen az úton. amelynek látnivalói, benyomásai és élményei segítséget jelentenek mindnyájunknak a további szol­gálatban. A Hazafias' Népfront Pest megyei Bizottságának ez­úton is köszönetét mondunk a szervezésért és fáradozásért. K. L. A felajánlás két év alatt több mint 150 ezer forintra nőtt. A Gyülekezeti Segély is segítette az építést és az önkéntesen végzett munka, a mesteremberek nagy gondossággal végzett munkája elegendő volt ennek az igénye­sen épített háznak a létrehozásá­hoz. A TÁRNOKRÉTI GYÜLEKE­ZET ősi,* a tizenhetedik század óta áll fenn, s ez alatt bizonyára itt is sokan jutottak arra a szá­munkra olyan boldogító bizo­nyosságra, mellyel Biczó Ferenc is zárta beszámolóját: ..Ügy ér­zem. velünk volt az Isten.” Ottlyk Ernő püspök köszöntésé­ben a gyülekezetben bekövetke­zett megújulásról beszélt. „Fel­Az Ausztriai Evangélikus Egy­ház új sajtólelkészét, Paul Wei- landöt június 10-én iktatták be tisztébe. Az evangélikusoknak és reformátusoknak egyaránt- szol­gáló sajtólelkész feladata, hogy a közvéleményt teológiai kérdések­ről és problémákról tájékoztas­sa. A sajtólelkész feladata ket­tős: vezetés és pásztorolás. Fel­felé vezet a gyülekezet útja és nem lefelé.” Köszöntötte Biczó Bérenc lelkészt, akinek 47 évi lelkészi szolgálat után is adott Isten erőt arra, hogy ezt a nagy munkát elvégezhesse. Bárány Gyula esperes arról szólt, hogy amikor régi formák felbomlanak, hogyan lehet átformálódni az új­ba. Ferenczy Vilmos, Szabó Kál­mán és Böröcz Enikő lelkészek köszöntötték még a gyülekezetei. A HATÁR MENTI KIS FALU­BAN ÉLŰ EVANGÉLIKUSOK él­niakarása és lelkes összefogása elgondolkoztató és biztató lehet nagyobb gyülekezetek számára is. Kőszeghy Tamás adata, hogy az evangéliumot az egyházi eseményekről, döntések­ről. történésekről, személyekről, célokról, szándékokról és tervek­ről közölt hírek segítségével köz­vetítse. A sajtólelkész feladata az is. hogy kapcsolatot tartson a világi sajtóval, s kapcsolatot te­remtsen a hivők és az egyház között. Az új gyülekezeti ház Az énekeskönyv-sserketslők műhelyéből Ének a keresztségről fcafíotn:Jsfen'(a/e! nemáfto/c úb I n. t: w H Jöjj, +érj be, kapum tár-va! Léqy drága vendé- gém. Ki újjá-szültél en-g«tt\ Már ke-realstem- ben! 1 k ■ - - • ...........-kfc kl Lr .r ' ^íc-í Lr if ,K Jöjj, áldott Szetdlé—lek., Jöjj, Atya,v Lel-ke! j>j..n.. m■.m Aj .nr. 1 I Ö- velük e-Qyütt jzencjje Ne.-ve-det uj é- lnekí Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt, megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát. Hogy növekedjem szépen. És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem. Az Ú mali hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mei't szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem. Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven! I’. Gerhardt — Túrmezei Erzsébet (Német énekeskönyv (1950.) 105. sz.) SAJTÓLELKÉSZ AUSZTRIÁBAN X ÁM VASÁRNAP I6EJE Enyém vagy! Ezs 43, 1-7 Amikor ezt az ézsaiási próféciát olvassuk nehogy valaki is abba a hibába essen, hogy arra tegye a hangsúlyt, kinek, mikor, milyen helyzetben mondta Isten az olvasott szakaszt. Persze, hogy Izriel népének, persze, hogy a fogság idején és azért, hogy erőt, reménysé­get adjon. De ennél sokkal fontosabb, hogy Isten ezt mondotta el minekünk is, amikor mi még nem is hallottunk, nem is értettünk, fel sem foghattuk. Amikor megkereszteltek bennünket, Isten ezt je­lentette ki nekünk: Enyém, vagy! EZ A PRÓFÉTAI SZÓ AZT JELENTI NEKÜNK, hogy amire építhetjük életünket, az Isten cselekedete. Még alig érkeztünk meg a Világba, már Isten a keresztségben ránk teszi kezét, bejelenti igé­nyét és elmondja ebben a két szóban, hogy Ó a mi Istenünk, akire életünket építhetjük. Életünk nem a vaksors kényére kedvére bíza­tott. A prófécia két képpel Világítja meg Isten megtartását: nem so­dor el a vízáradás, nem éget meg a tűz perzselése. Amit nyugodtan érthetünk magunkra úgy. hogy neki van hatalma megőrizni kicsiny gyermekkorunktól fogva késő öregségünkig a természeti csapáso­kon keresztül, az élet viharain át még a gonoszság ártásaitól is. Költői szépséggel énekli ezt így a zsoltáros: ..nem szunnyad öriződ.” (Zsolt 121,3.) Keresztségünk ajándékaként őrizhetjük ezt a bizony­ságot! A PRÓFÉTAI SZÓ ARRÓL IS BESZÉL: megváltottalak, neveden szólítottalak. Még mielőtt tudtuk volna, már Isten élénk jött szerete- tével. Jézusban megváltott, amikor megkereszteltek, ránk is érvé­nyes szolgáló éleiének legnagyobb áldozata: kereszthalálá. Nevün­kön szólított, amikor a keresztelő lelkész nevünket mondta és így bizonyosak lehetünk: nem másnak szól. bizonyosan nekem. Megvál­tott, tehát nem vagyok a bűn rabja. Megszabadított, tehát enqedcl- meskedhetem neki. Szabad vagyok arra. hogy mindig keréssem aka­ratát, azt, hogy szolgálják ott, ahol vagyok. Bármily kicsiny porszem az életem, mégsem jelentéktelen: névről ismer, néven szólít, szemé­lyes a kapcsolatunk a hitben. MINDEZ AZT IS MUTATJA, amit a próféta így fejez ki: ..drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek.” Az ö szeretettben gyökerezik életünk értéke. Attól értékesebb, minél több van bennünk az ő sze- retetéböl. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy szeretete nem felélésre, hi- riem sugárzásra való. Szeretete, mellyel már keresztségünkben elénk jött, elkötelezést jelent. Neki kell adnunk az életünket. Akkor is, ha szüntelenül eltávolodunk, ha engedetlenek és hűtlenek vagyunk. Hoz­zá kell visszatérnünk. Naponként újra visszatérnünk, megtérnünk. Islert szeretete erre kényszerít. Nincs is befejezve minden azzal, hogy megkeresttelieifünk Luther is így tanít: naponként újra kell ismétlődnie annak, ami a keresztségben történt, vízbe meríteni, halál­ba küldeni ó-emberünket, a bűn emberét, hogy naponként feltámad­jon új emberünk, aki képes a jó cselekvésére, arra. hogy neki szolgál­junk. Minden új napra virradva végbe kell mennie az újjászületés­nek, hogy a keresztségben kapott elkötelezésnek megfeleljünk. SZÜKSÉGÜNK VAN ERRE AZ ÚJJÁSZÜLETÉSRE, hogy amit ránk bízott, azt elvégezzük. A prófécia ilyesmiről szól, hogy: „hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld vegéről.’' Össze kell gyűjteni, utat kell. mutatni kicsinyeknek és nagyoknak. Akik nem látják Isten szeretetét magukon, akik nem látják a szeretet elköte- lezését és ezért nem is végzik hűséggel hivatásukat. Pedig ahogyan Krisztus másokért élte életét, úgy kell nekünk naponként újra kezde­nünk embertársainkért a szolgálatot. Keresni és megtalálni azt, ami javukra, előmenetelükre, életük megjobbitására, igaz emberségük megélésére van. Aki komolyan veszi keresztségét. a kapott elkötele­zést, az csak úgy róhatja le adósságát, ha naponként újra meg újra beleveti magát az embertársért váló szolgálatba, így teljesiti a sze­retet parancsát. JÉZUS BIZTAT: ENYÉM VAGY! Én pedig tudom, hogy úgy va­gyok az övé, ha mindenkié az életem szolgálata! Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy már a keresztségben nevünkön szólítottál minket. Köszönjük, hogy nevünkön szólítottál, hogy Tied vagyunk. Tudjuk, hogy drága Neked életünk, drágán vet­tél meg minket magadnak. Jézusunk! Megváltó szent halálodért di­csérünk Téged. Emlékeztess minket szüntelenül keresztségünkre. Ar­ra, hogy naponként kell újjászületnünk, akaratod cselekvésére meg­térnünk, életet munkáló szeretetedet továbbadnunk. Add nekünk a szolgálatra való megtérést. Ámen. — Szentháromság után a 6. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5. 20—26; az ige­hirdetés alapigéje: Ézs 13. 1—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 22-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió- igét hirdet GÁNCS PÉTER pé- celi lelkész. — SZÜLETÉS. Selmeczi Lajos monori megbízott helyettes lel­késznek és feleségének, Juhász Ágnesnek június 23-án negye­dik gyermekük született. Neve: ÉVA ERZSÉBET. — Deme Dávid ostffyasszony- fai lelkésznek, és feleségének, Smidéliusz Katalin lelkész! mun­katársnak június 24-én ZSU­ZSANNA nevű első gyermekük született. — HALÁLOZÁS. Turmezei Pál miskolci gimnáziumi tanár éle­tének 47. esztendeiben június 17- én rövid szenvedés után Buda­pesten elhunyt. Temetésén Bu­dapest Farkasréten június 4-én Balicza Iván miskolci másodlel­kész hirdette a vigasztalás igé­jét. Az elhunytban Turmezei Sándor ny. lelkész és felesége fiúkat gyászolják. — „Életem ideje kezedben van, Istenem.” HÍREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents