Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
GYERMEKEKNEK. Békülj ki! Mt 5. 30—26 JÉZUS AZONBAN ARRA IS RÁMUTAT, hogy milyen súlyos Gyermekek életében nagyon könnyen megy az összeveszés. Valaki megsért bennünket, mi dühösen visszaszólunk, s máris kész a csetepaté. Játszótéren, iskolában, de sokszor lehetünk a tanúi gyerekek felelőtlen veszekedésének, sőt sokszor verekedésének is. De amilyen hirtelen tudunk összeveszni, épp olyan nehezen megy a kibékülés. Vannak emberek, akik hosszú ideig tartják a haragot. Gyűlölködnek, szóba sem állnak egymással. Különösen falun szokott előfordulni, hogy egész családok hosszú éveken át haragbáh vannak egymással. JÉZUS MAI IGÉNKBEN ARRA HÍVJA FEL TANÍTVÁNYAI FIGYELMÉT, hogy ne legyenek haragtartók, hanem, ha valami nézeteltérés adódik közöttük, minél előbb béküljenek ki. Jézus a mielőbbi kibékülést azért tartja fontosnak* mert, ha halogatjuk a békesség keresését, a harag és a gyűlölet megkeményíti a szívünket, és akkor már nagyon nehezen szánjuk rá magunkat a bocsánatkérő lépésre. Ezzel kapcsolatban Pál apostol is ad egy nagyon jó tanácsot a keresztyéneknek: „A nap ne menjen le a ti haragotokkal!” Ne térjünk nyugovóra addig, amíg nem rendeztük el nézeteltéréseinket testvéreinkkel szüléinkkel vagy pajtásainkkal. Nem kell ehhez semmi más, csak egy kis alázat. tett az, ha megsértünk valakit, és bánatot okozunk. Ezt a cselekedetet Jézus egyenlővé teszi a gyilkossággal. „Aki haragszik atyjafiára, méltó az ítéletre” éppen úgy, mint a közönséges gyilkos. A bánat és a harag ugyanis megrövidíti az életet. Akit sokszor megbántanak, és aki emiatt sokat búslakodik, annak idegrendszere olyan károsodást szenved, hogy ettől megrövidül az élete. De a harag is hasonló hatással van szervezetünkre. Aki nem tud magán uralkodni és állandóan haragra gerjed, az is megrövidíti az életét. Amikor indulatosak leszünk, és mást megbántunk, nem csak a másik életének ártunk, hanem a magunk éleiét is megrövidítjük. HA A HARAG ÉS A BÁNAT MEGRÖVIDÍTI AZ ÉLETET, a kibékülés tulajdonképpen életmentés. Ha valaki fuldokló embert ment ki a vízből, életmentő kitüntetést szokott kapni. Legyünk mi is ilyen életmentők! Óvakodjunk attól, hogy bánat okozásával megrövidítsük mások életét! Ha pedig minden igyekezetünk ellenére összeveszünk másokkal, béküljünk ki minél előbb, mert a békesség nemcsak megszépíti. hanem meg is hosszabbítja az életet. Selmeczi János Gyermekek imádkoznak Bosszant az öcsém Volt neked testvéred, Jézus? Magamban néha'máj- azt kívánom, bár ne lenne! Mindig figyelnem kell rá. Kihasznál, bosszant és zavar, ha játszani akarok! De hát mégis csak az öcsém! A szüleim meg épp úgy szeretik őt is. mint engem. Segíts nekem, hogy én is tudjam szeretni! Segíts, hogy ne mérgelődjek miatta, de ne is nehezteljek rá! De hát biztos volt Neked is testvéred. Jézusom! Ámen. FŐISKOLAI LELKÉSZEK KONFERENCIÁJA „írok nektek, ifjak...* Mire való a beszéd? Örök törvények — időszerű üzenetek Közös munkát terveztünk valakivel. Napban, időpontban pontosan megállapodtunk. Mégis, amikor megbeszélésünk értelmében becsöngettem, őt már munkába temetkezve találtam. Mentegetőzött: ne haragudj. Ügy látszik, leszoktunk arról, hogy komolyan vegyük egymás szavát. MAGAM IS SOKSZOR HADILÁBON ÁLLOK A SZAVAIMMAL és az ígéreteimmel. Sok mindent elfelejtek, nem is mondom komolyan, vagy nem tartom meg. Most mégis megdöbbentem. Hát az a meglepő, ha egyszer szó és tett párhuzamban vannak? Természetessé vált volna, hogy a levegőbe beszélünk? Ennyire nem lehet építeni az egymásnak tett ígéreteinkre? Biztosan hasonló az oka annak az oly ellenszenves gyanakvásnak is, amivel gyakran követjük a másik szavait. Mi lehet mögötte? Mit hallgat el? Valóban így gondolja? Hihetek neki? Vagy mellébeszél? Esetleg hazudik? Sokszor már inkább figyeljük a hangszínt és a mimikát, mert többet árül el a valóságból, mint maguk a szavak. Ha pedig valamit tényleg komolyan mondunk, sosem elégszünk meg magával a szóval. Mindig mellékéről a bizonygatás: hidd el. ez valóban így van. Nem hazudok, igazat beszélek, komolyan gondolom, őszintén mondom Azonnal hozzákapcsoljuk az igazoló formulákat. Tanúnak hívunk embereket, dokumentumokat, a lelkiismeretünket, a becsületünket, Istent is. A törekvésünk Győri Gábor búcsúzik a teológiai tanulmányaikat befejezettek nevében nyilvánvaló: súlyt kell adni valahogy a szavunknak. A baj az, hogy önmagában nincs súlya. NEM LÉPNÉNK AT FOLYTON A MÁSODIK PARANCSOLAT TILALMÁT, ha megfontolnánk, amit beszélünk. Ha kérünk, világosan kérnénk nem célozgatnánk és nem írnánk körül. Ha hibáztunk, vállalnánk, s nem próbálnánk más embert vagy a körülményeket okolni azért, amit elrontottunk. Nem volna szükség tanúkra, komoly nyomatékra, bi- zonygatásra, esküdözésre. Hamar megszoknék az emberek körülöttünk, hogy építeni lehet a szavunkra. Ha igent mondtunk, arra számíthatnak, s ami „nem”, az holnap sem lesz az ellenkezője. Furcsa helyzet, ha olyan Istennek, aki ígér és megtartja, szól és nem vonja vissza — fecsegő, meggondolatlan, szószátyár tanúi vannak, akik készek fűre-fára es- küdözni, csakhogy higgyenek a szavuknak. MAGUKAT KERESZTYENNEK VALLÖ FIATALOK beszélgettek társaságban a káromkodásról. Többen is úgy vélekedtek, hogy kitűnően levezeti az ember idegességét. dühét, ha időnként megenged magának néhány nyomdafestéket nehezen tűrő mondatot. Népbetegségünkről hosszú percek óta folyt a vita. míg végre szót kért a társaság legifjabb tagja. Csendes volt. inkább kicsit visszahúzódó. Nagyon szerényen, majdnem félszegen fogalmazott meg egy rövidke kérdést: ti a második parancsolatot teljesen elfelejtitek? Ha Isten nyilvánvaló parancsát megszegi az ember, mégis csak bűnt követ el! Nagyon szelíd volt ez a mondat, mégis voltak, akik lehurrogták. Azzal a frázissal,' amit hasonló esetekben csaknem mindig előveszünk mi, Bibliát olvasó, keresztyén emberek is: sokkal bonyolultabb dolog ez, nem lehet ilyen egyszerűen érteni... PEDIG, AZT HISZEM, CSAK ÜGY LEHET, ahogy fiatal barátunk mondta. Isten parancsolta, én pedig összeszedem magam, és igyekszem megtartani. Azt mondta, ne vedd elő mindenek takarójául a nevem. Ne az legyen a nyomaték, dühöd levezetője, hamis hited álcája, kötőszavad, rég elfogyott bizalmad fedőneve. Ne használd fölöslegesén, hamis célokra, hazugságod fedezésére. Kár bonyolítanunk. A parancsot nemigen lehet másként értelmeznünk, minthogy Ö parancsolta, mi pedig megtartjuk. Eközben természetesen elgondolkodhatunk a miérten. Hamar ki fog derülni, hogy azért nem engedi hamisan és fölöslegesen használnunk, mert másra adta. AZÉRT ADTA A NEVÉT, HOGY MEGSZÓLÍTSUK, ha kérünk. elmondjuk, ha örömünk van. Megköszönjük, amit adott. Hozzá meneküljünk, ha bajban vagyunk. Belekapaszkodjunk bizonytalanságban. veszélyben. De egy tönkretett, elcsépelt nevet képtelenek vagyunk komolyan kimondani. Ezért, amikor tilt, nem a saját nevét védi csupán, inkább számunkra akar ajtót nyitni, hogy tudjunk kihez menekülni, tudjunk kihez kiáltani. Így aztán kimondhatjuk a tiltást és a felszólítást egy lélegzetre: Ne vedd hiába Istened nevét! — Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak és te dicsőítesz engem. Szabóné Mátrai Marianna A végzett hallgatók a tanévzáró ünnepen ,,Mindörökké” A népművészet határán AZ ÜJ EURÓPAI NÉPVÁNDORLÁS, a hazánkban is rohamosan növekvő méreteket öltő turizmus, népművészetünk kallódó értékei iránt divatba jött gyűjtő- szenvedély együttesen terelte rá a figyelmet a falusi környezet egykori tárgyi világának pusztuló emlékeire, a népi műkincsekre és műemlékekre. Olasz Ferencnek a Magyar Helikon kiadásában „Mindörökké” címmel megjelent. pompás kiállítású, elgondolkoztató tartalmú könyve éppen az effajta falusi műkincsek érdekes és több szempontból határterületnek számító emlékanyagából nyújt kiemelkedő válogatást. A szerző egy nyomozó szenvedélyével és tudóshoz méltó buzgalommal járta be hazánk különböző tájait a Székelyföldtől. Csikszék. Gyergyószék, Udvarhelyszék eldugott falvaitól az Alföldön át a Dunántúl Dráva-parti kis községeiig, hogy több éves munkával lencsevégre kapja a népi vallásos művészet magányos emlékeit, pusztulásnak indult, útszéli és temetői feszületeket. sírkeresztéket, omladozó Pi- etákat és Kálvária jeleneteket. Az újabb művészettörténeti kutatás Centhon István úttörő-jelentőségű műemléki topográfiájának (Magyarország művészeti emlékei Bp. 1959 megjelenése óta fokozódó figyelmet fordít e művészeti. tipológiai, művészet szociológiai szempontból oly heterogén, stílusában,, kifejezőeszközeiben egyaránt különféle színvonalú. de sajátosan magyar emlékanyagra. mely a magyar falvak utolsó két évszázadának reprezentatív művészeti anyagát képviseli. A NÉPI VALLÁSOS MŰVÉSZET e jellegzetes emlékei a falu központjában, általában a templomok előtt, vagy a templomudvarokban. temetőkben találhatók. A leggazdagabb emlékanyag a Dunántúlon. elsősorban Veszprém megye katolikusok lakta területein, a Balaton északi partján fekvő szőlőművelő falvakban (Gyenesdiás. Cserszegtomaj. stb.) maradt fenn. de a parasztság életszínvonalának emelkedésével Zalában. Baranyában, Heves megyében és az Alföldön is elterjedt. Az :r.k. egyház műemléki felméréseiben az utóbbi időben megkülönböztetetten foglalkozik ezzel az emlék- anyaggal (Veszprém megye). Az emlékek teljes összegyűjtéséig, ebből folyó tudományos ' rendszerezéséig azonban a szakkutatás még sem a művészettörténet, sem a néprajz vonalán nem jutott el. Így .Olasz Ferenc műve hézagpótló jelentőségű és minden bizonnyal nagy segítséget nyújt a kutatóknak is az anyag összegyűjtésével és megjelentetésével. Sajnos, a szakmeghatározások (mikor készült? stb.) e műből hiányzanak. pedig pl. Veszprém megyében javarészt már elkészültek, sőt. a levéltári forráskutatás is folyamatban van. A kutatás időszerűségét mutatja az a rendkívüli siker, mely a jói szerkesztett kötetet kísérte. A magyar falvak vallásos művészetének emlékei közül a XVII. századtól kezdve rendelkezünk kimagasló értékű emlékanyaggal, mind a református, mind a katolikus egyházak vonatkozásában. A templomok berendezései! a falusi kisne- mesek. módosparasztok, vagy a faluközösségek maguk ajándékozták, utóbbiak nem ritkán maguk is készítették. Zömükben azonban olyan városi céhekben működő mesterek munkái, akik úri, polgári megrendeléseikkel egyidőben falusi megbízatásoknak is eleget tettek. (XVII— XVIII. század.) A XIX. század folyamán a magyar gazdasági-társadalmi fejlődés következtében kialakult egy kétlaki életmódot folytató, félig paraszti mesterember réteg, mely falura költözködve kifejezetten paraszti igényeket szolgált. Az ő kezemunkájuk a falusi feszületek, síremlékek, kálváriák nagyobb hányada. A PARASZTMÜVÉSZET FELLENDÜLÉSÉNEK első időszaka a XVIII—XIX. század fordulójára esik. amikor a parasztság életszínvonala a növekvő piaci termeléssel emelkedni kezd. Az 1850-es évektől kezdve az erős agrárkonjunktúra meghozta a parasztmuvészetek virágkorát. mely a XX. század első évtizedéig tartott. A falusi szobrászati emlékanyag zöme ebben az időszakban készült. Létrejöttét elősegítette a nagyobb figurális ábrázolási igény, valamint az a, főleg a Balaton partján gyorsan terjedő divat, hogy a módos falusiak védőszentjeik alakjával díszített faragott Corpusokat állítsanak az utak mellé és faragott kősíremlékeket emeljenek a temetőkben az elhunytak védőszentjének alakjával. Ennek a valóságos versengésnek köszönhették létrejöttüket a vidéki kőfaragók helyi iskolái, amelyek a paraszti ízlést olvasztják össze a későbarokk és klasszicista formahagyománnyal, jellegzetesen leegyszerűsített, provinciális megoldásokkal. zömök típusokkal. (Gyenesdiás, Vin- domyalak, Magyarpolány, Alsópáhok.) A feszületek kisebb hányadát naiv művészek, pásztorfaragók faragták. Formaadásuk erőteljes, rusztikus, elnagyolt, a pa.s/.tortarágásokhoz közelítő, jelzésszerű részletekkel, de merítve a népszerű bú- csújáróhelyek kegyszobrainak utánzataiból is. OLASZ FERENC 115 MŰVÉSZI FELVÉTELE nem szokványos néprajzi fotó, hanem értő szemmel kifaragott részletek sora. melyek a művek esztétikai értékeire irányítják az olvasó figyelmét. A felvételeket szentírási idézetek, a magyar vallási folklórból származó templomi énekek kísérik Szabó Judit válogatásában. A mélyenszántó rövid utószó Németh Lajos munkája. P. Breslyánszky Ilona M A Keresztyén Diákok Világ- szövetsége Dworpban (Belgium) konferenciát rendezett főiskolásokkal foglalkozó európai lelkészek részére, amelyen mintegy száz evangélikus, számos katolikus, református és ortodox résztvevő vett részt. Egyházunk vezetősége Szirmai Zoltfín lelkészt küldte ki a konferenciára.
