Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

Mint a méhek a kaptárból... Teológusnan Fancsalon Ilyen még nem volt... A Teo­lógus Otthon igazgatója, öt teoló­giái hallgató és a gyülekezet lel­késze szolgált Fancsalon és szór­ványaiban püskösd ünnepén. Az ünnep szombatján megér­keztek vendégeink. Rövid néhány óra a kölcsönös információnyúj­tás jegyében telt el. Pontosan rög­zítettük, hogy hol lesznek szol­gálatok, s ki hol fog szolgálni. A gyülekezet lelkésze jellemezte Fancsal, Hernádvécse, Fügöd, Alsógagy, Detek, R ásonysápbe- rencs és Szalaszend gyülekezeti életét. A beszélgetés fehér asz­talnál folytatódott, a helyi teo­lógus szülőházában, melynek vendégei a kővetkezők voltak: dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Bencze Imre, Szabó Márta, Hanvay Maria, Pin­tér Márta és a „házigazda” Am- riskó Mária teológiai hallgatók, valamint a lelkész-család­ISTEN KEGYELMÉBŐL, PÜN­KÖSD VASÁRNAP REGGELÉN szép, verőfényes nap virradt ránk. Mint a méhek a kaptárból, két rajban, két irányba indul­tunk. Az első csoporttal Hernád­vécse felé tartottunk, ahol dr. Selmeczi János prédikált, a má­sikat if}. Hornyák József másod­felügyelő irányította a fügödi szórványba. Amikor 11 óra tájban újra együtt voltunk, örömmel állapí­tottuk meg, hogy a „rajt” jól si­került. A társ- és a szórvány­gyülekezetben is szép számmal vettek részt az istentiszteleten, s érdeklődéssel hallgatták a lel­készképzésről, a teológusok életé­ről szóló beszámolókat is. • Fancsalon „telt ház” várta az ünnepi istentiszteletet. Az igehir­detés szolgálatát dr. Selmeczi Já­nos végezte. Színessé tette az alkalmat a közösen végzett liturgia és a teo­lógusok éneke. A szolgálatok sora délután folytatódott Fancsalon. Dr. Sel­meczi János bevezető szavaiban tájékoztatást adott a lelkészkép­zésről, közölte a gyülekezettel, hogy ősztől megindul a levelező oktatás is a Teológián. Ezután „A Szentlélek munkája" össze­foglaló cím alatt a teológusok bi­zonyságtételei hangzottak el: el­hív ... megvilágosít.... hitre jut­tat ... megszentel... megtart ... sorrendben. Mindezt versek és — HALÁLOZÁS. Rusznyák Fe- renc.né. sz. Klausz Márta 1979. május 31-én. életének 67.. házas­ságának 43. évében hosszú beteg­ség után elhunyt. Temetése június 4-én volt a soproni temetőben. Az elhunytban Rusznyák Ferenc ny. soproni lelkész feleségét gyá­szolja. — „Tudom,, hogy aZ ér. Megváltóm él.” énekszámok tették változatossá. Befejező szavaiban a gyülekezet lelkésze arról szólt, hogy milyen változatossá lehet tenni egy-egy gyülekezeti alkalmat, különösen bibliaórákat, szeretetvendégsége- ket. A teológusok szép, modern énekeire utalva, felhívta a figyel­met készülő új énekeskönyvünk­re. Az esti szolgálatig volt egy kis szabad időnk. Ez a beszélgetésre, ismerkedésre adott jó alkalmat. Felügyelő, gondnokok és presbi­terek a Teológus Otthon igazga­tójával beszélgettek időszerű, mai kérdésekről. A teológusok sétára indultak a faluba, s ügyesen ki­használva az alkalmat, megtekin­tették az öregek napköziotthonát is. ami érdeklődésüket dicséri! Este egv igazán jellegzetes szór- vánVj következett, Alsógagy. Eb­ben a csereháti kis faluban nincs protestáns templom. Házaknál szoktuk tartani istentiszteletein­ket. A szolgálat után még együtt maradtunk s beszélgettünk, mint­ha már mindenki régóta ismerte volna egymást. A MÁSODIK NAP. PÜNKÖSD HÉTFŐ erősen hasonlított az elsőhöz, csupán a „rajok” voltak kisebbek. Egyszerre, egy időben három helyre indultunk: Detek. R.ásonysápberencs és Szalaszend felé ... 11 órakor Fancsalon újra együtt voltunk. Az istentiszteleten Pin­tér Márta prédikált, arról a szó­székről, melyről édesapja és édes­anyja hirdette 11 éven át az Űr igéit. Ez már a búcsú alkalma volt. ugyanis ebéd után hazain­dult a teológus küldöttség. Egye­dül a helyi teológus, Amriskó Mária maradt még körünkben, délután ő prédikált. Reméljük, hogy a teológusnap elérte célját. Mi volt a célunk? Az. hogy teológusaink megismer­kedjenek egy számukba új táj embereivel, gyülekezeti szem­pontból pedig szórvány helyze­tünkkel. Tapasztalataikat azóta már minden bizonnval csokorba kötötték. Ittlétük jó visszhangot váltott ki. Szolgálatukat a kész­ség és a vidámság jellemezte, amelynek nagyon örültünk. Gyü­lekezetünk érdeklődéssel hálálta meg szolgálatukat, s 5977.— Ft adományt adott a lelkészképzés céljára. Péter Jenő — Nagy Sándortól Rácalmáson május 23-án vett búcsút nagy részvét mellett a két protestáns gyülekezet. Vezetésével és csa­ládja nagy áldozatával épült fel Rácalmáson a református és evan­gélikus gyülekezet közös tem­ploma. — „Nincsen itt maradan­dó városunk, hanem az el jöven­dőt keressük.” ß' I «közben legyeztem Nógrádi dombok között t Ha Somogy „ország”, akkor Nógrád „világ”, mégpedig külön kis „világ”. Púpos dombjait erdők borítják, s völgyekben bújnak meg a falvak, apró települések. Ha egy-egy templomtornvocska fehéren ki'nem világítana a ha­ragos zöld lombok közül, nagyí­tóval kellene keresnünk a né­hány házacskát. Mint itt Cseszt- vén is. ebben a Balassagyarmat­tól keletre fekvő parányi község­ben. Idejöttem néhány jó szóra barátokhoz, meg egy kis „Ma- dách-levegőt” szippantani. Ide a palócok közé. bár a falú népével csak véletlenül, egy „hetedhét or­szágra szóló” esküvőn találkoz­tam. Kedves, jó emberek a csesztveiek, jellegzetes hanghor­dozásukról felismerni őket. á-val, ao-val ejtett, elnyújtott magán­hangzóik Mikszáth „jó palócait” juttatták eszembe. UTAM ELŐSZÖR A MADÁCH- KÚRIÁHOZ VEZETETT. Fel a dombtetőre, ahol a néhány szo­bás hajlék szép rendben várja a látogatókat. Az U-alakú kúria alátekint a völgyre, s a szemközt húzódó dombhátra, amelynek ka­nyargós vonulatának széléhez ra­gasztották a házakat, mint fecs­kefészkeket az eresz alá. Az ud- varon éppen a lejtő szélén, a középső bejárattal szemben, a tövénél már elágazó hatalmas hársfa áll: ,.Krimi hársfa, Ma- dách-emlékfa" táblával, öt-hat ember érné körül derekát, azt mondják, több. mint 300 éves, egyetlen ágán kaotámyi méh zümmög, dolgozik. Édeskés hárs­faillat mindenütt. Terebélve mintha fél falut borítana. Itt ül­dögélhetett a nagv gondolkodó, amikor a családi fészekből, Sztre- gováról Csesztvére jött. Mintegy ötholdas park veszi körül a kúriát, évszázados töl­gyek. gyertyánok, fenyők árnyé­ka borítja a csendes sétányokat. Minden olyan halk. visszafojtott, idilli, még a madárdal is. Mint­ha megállt volna az idő itt a dombtetőn. Csendes áldozat ez a Tragédia nagy költőjének. 1862­Lapunk múltheti számában már röviden hírül adtuk, hogy 68 éves korában elhunyt Jávor Pál nyugalmazott lelkész. Tanul­mányait a fasori evangélikus gimnáziumban és a soproni teo­lógiai fakultáson végezte. Szolgá­latát segédlelkészként Budapes­ten kezdte, maid Hatvanban foly­tatta prókusként. maid hosszú éveken át Cegléden szolgált. Éle­te utolsó esztendeit mint nyug­díjas Szentendrén töltötte család­ben, augusztus 9-én Arany János volt vendége a kúriának. A ko­ronázatlan költőkirály megláto­gatta a Tragédia szerzőjét. Akkor már több, mint két éve készen volt a nagy dráma, világhódító útjához Arany is hozzásegítette. A SZOBÁKBAN MADÄCH- RSLIKVIÁK, KÓPIÁK, elszór­tan egy-egv eredeti darab. A köl­tőtől nagyobb mennyiségű erede­ti dolgot a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. a Tudomán.yos Akadé­mián. és Győrben a Xántusz Mú­zeumban láthatunk. Nyilván lap­pang még belőlük, de ha elő is bukkannak, nem ebbe a, vidéki múzeumba kerülnek. Vigh Tamás Madách-portréja őrzi a bejára­tot. s vaskos emlékkönyv várja a látogatók aláírásait. Jönnek is szép számmal iskolások és felnőt­tek. hazaiak és külföldiek. Ezt tanúsítják a bejegyzések. Innen Csesztvéről hurcolták el Madáchot 1852-ben, a szabadság- harc bukása után Pozsonyba, majd Pestre a Neugebaudéba, ahol huzamosabb ideig rabosko­dott. A falu népe minderről ke­veset tud. Keveset tud törődött lelkivilágáról, sok szenvedéséről, betegségéről. „Nagy ember volt” — tartják róla —, nevét felvette a termelőszövetkezet, a költő re­neszánszának szele még nem csapta meg Csesztvét. Ügyszintén keveset tud a falu Váci Mihályról, alti 1944-ben né­hány hétig itt volt tanítóaz evan­gélikus iskolában. Márványtábla hirdeti az iskola falán e néhány hetet a költő soraival: „Kamasz­ként már a tanító / eljegyzett sorsát álmodó”. BETÉRTEM* GÁL JÁNOS NYUGDÍJAS TANÍTÓ ŰRHOZ. hogy néhány szót váltsak a köz­ségről. Elmondta, milyen vésze­sen apad a lakosság. Néhány év­tizede még meghaladta az ezer főt. De 1950-ben már 920, 1060- ban 890. 1070-ben 700 és ma már csak 630 lakosa van. Balassagyar­mat és egyéb ipari település vonzza Csesztve lakóit. Helyben nyár csak a három alsó tagozatot ja körében. Itt is temették el csa­ládja. volt gyülekezete tagjainak és lelkésztársainak részvéte mel­lett. Az vigasztaló igehirdetés szolgálatát Benczúr László an­gyalföldi lelkész végezte, a szol­gálatban osztozott Keveházi László, a Pesti Egyházmegye es­perese és Ribár János ceglédi lelkész. Búcsúztak tőle egykori gimnáziumi tanulótársai is. „Kezedre bízom lelkemet." oktatják, a többi Szügyre jár is­kolába, s valószínű az egész ok­tatást áttelepítik majd a szomszé­dos községbe. Közigazgatásilag már megtörtént az összevonás, hasonlóképpen a termelőszövet­kezetekkel. S talán egyszer Ba­lassagyarmat „külvárosa” lesz Csesztve. (8—10 km-re vagyunk a várostól.) A község — mondotta —, tipi­kus palóc település. Lakossága a családnevek alapján magyar és szlovák, bár szlovákul csak az idősek tudnak. Nagyobb birtoka a Madách-családnak, ill. leszár- mazottainak volt, s akik ma itt élnek a községben, páratlan szor­galommal dolgoznak. Ez meg is létszik Csesztve küllemén. Taka­ros. szép. új házak, s számtalan gépkocsi beszél a jólétről. A por­ták előtt drága kerítések, s mö­göttük tarka szőnyegként a virá­gos ágyak. Mintegy százhúsz ház van a községben. Nem egészen fele a lakosságnak evangélikus. EBBEN A MAROKNYI EVAN- GÉLIKUSSÁGBAN azonban erő van. 1973-ban nyolc hónap alatt pazar kis templomot épített fel. Amikor a templom előtt ácsorog- tam. csak úgy. dicsérő szavamat hallva elmondották. 800—1000 órákat is végeztek társadalmi munkában, csakhogy mielőbb kész legyen a templom. Meg is látszik szeretetiik a templomon. Istentisztelet minden három hét­ben van. Csesztve filiája Szügy- nek. A közbeeső időben a kántor tart felolvasásokat. Záborszky Csaba szügyi lelkész pásztorolja a gyülekezetei. Szombat délután éppen esküvő volt a templomban. Arra számí­tottam, hogy valami színes, nóg­rádi palócesküvőt fogok látni. De nem. Szokványos, „polgári” es­küvő volt. Gyarmatról érkezett a zenekar, Szügyről, Benczúrfalvá- ról, a rokonság, s a násznép, együttesen a csesztveiekkel sokan szorongtak a templomban. Nép­viseletben már senki, azaz alig. s talán csak a vőfélyek kezében szorongatott pántlikás bot emlé­keztetett a régi szokásokra. Az utcát autórengeteg tartotta meg­szállva s a lakodalmas háznál minden megvolt, „mi szem-száj­nak ingere”. A BIKKES ÉS A DRAHÁT vagy Nagypart . mélyén patak csörgedezik, születésére még em­lékeznek az idősebbek. Alagcsö- vezték a talajvizes partot, azóta csordogál. Olvadáskor, felhősza­kadás alkalmából megárad, el akarja nyelni a völgyet. Szombat este volt. s ki-ki fel­söpörte portája előtt az ország­utat Vasárnapra készültek a jó palócok. Rédey Pál t Jávor Pál Színdarab Ki a gyilkos, ki az áldozat? Ki a gyilkos? Erre a kérdésre keresi Stanislaw Gro- chowiak Örült Gréta c. drámája a vá­laszt a József Attila Színház színpadán, mint annyi más bűnügyi história. A válasz azonban, amit kapunk, meg­döbbentőbb. mint amikor a legártatla­nabbnak látszóról és a legtöbb alibivel rendelkezőről derül ki. hogy ő ölte meg az áldozatot. Ebben a drámában az derül ki ugyanis, hogy a gyilkosság nem előre megfontolt szándékkal és nem arzénnal történik, hanem az egzakt, tudományos vizsgálatok a pszichiáteri kezelés és a rendfenntartás terén való kötelességtel- jesítés folyamán; s nem is azok a gyil­kosság áldozatai, akik a temetőben nyug­szanak. hanem aki bomlott elmével, nagy vagyon tulajdonosaként „végig élheti” az életét.: s a gyilkosok nem bűnözők, ha­nem a társadalom megbecsült tagjai: jo­gászok. vegyészek, pszichológusok és a hatóság emberei. Ki kit öl? S ki mivel gyikol? Nem lehet mindig olyan egyértelműen válaszolni a kérdésre, mint a minap esti rádióhírekben hallottuk: Hét évre ítélték az anyagyilkost, életfogytiglanra a fele­ség- és gyermekgyilkost. Nem mindig ilyen sematikus a kép. a sztori: Veszeke­dés ... előrántott konyhakés . . . halálhőr- gés... Vége ... S akiket lassan, aprán­ként ölnek meg? Gyötörve, vizsgálva, gyanúsítva, de soha egy véres sebet nem ütve rajtuk és mindig bizonyíthatóan az értelem és a jog jegyében járva'el? Csak éppen az eljárás, az ügyintézés mecha­nizmusában az emberről feledkeznek meg. arról az emberről, akire vonatkozik, akinek a bőrére megy minden — úgy megfeledkeznek az emberről, mintha a kiderítendő igazság lehetne valami dolo­gi és az ember személyétől független. Az ügyészt alakító Bánffy György teszi fel a kérdést vejének, a toxikológusnak (Fülöv Zsigmondi: Gondoltál te az egész vizsgálati idő alatt egyetlen pillanatra is Grétára? Eszedbe jutott-e ezt kérdezni, vajon képes volt-e ez a nő tizenhárom embert megölni? Lehetséges-e, hogy ez kitelt tőle? S a vő. a vegyész elismeri, hogy az emberre, a személyre nem gon­dolt. mert a kémiai vizsgálatok egyértel­műen bizonyítottak voltak. Mi történik hát a darabban? Egy Párizs környéki községben rövid időn belül Gréta (Szemes Mari), a fiatal paraszf.nő, nagy gazdaság ura. eltemeti apját, anyját, testvéreit, nagybátyjait és más rokonait. Mindnek illő módon szép és ünnepélyes egyházi szertartású teme­tést rendez és sírkövet, állít. Mégis gya­núba keveredik, s a szekrény tetején le­kötött üvegcsében a rágcsálók ellen tar­tott arzén is megerősíteni látszik a gya­nút hogy gyilkosa családtagjainak. Vizsgálati fogság következik, durva börtöni bánásmód, az emberi személyiség megtörése és megalázása. Majd pedig egv pszichológus manipulációja, aki a meg­gyötört nőnek bebeszéli, hogy két énje van. egyik a „rossz Gréta”. aki gyil­kos. mert egvediil akar birtokolni, s a másik a „jó Gréta”. aki mindent szépen bevall és megtagadja másik én-jét. A megfélemlített, kimerült Gréta szinte el­lenállás nélkül hagyja tudatát kettéha- sítanl. Közben kihantolják hozzátartozóit, mindnek körmében és hajában arzént találnak. így mint a 2X2=4. olyan bi­zonyítottnak látszik a bűntény. De ép­pen ez a biztos és több. mint 100 száza­lékosan bizonyított tény ébreszt az ügyészben kételyt. Ennyire egzaktul ál­talában nem lehet az igazságot bizonyí­tani. Túl biztos ahhoz, hogy igaz legyen. A kémia szempontjából egyértelmű az eredmény minden tetemben ott az ar­zén. De ha az embert nézzük, akkor sem­mi bizonyíték nincs arra és semmi sem győz meg arról, hogy Gréta képes volt tizenhárom családtagját megölni. S ez a kételkedés jár jó nyomon. Még egy. legalább még egy sírt fel kell bon­tani — dönti el az ügyész utolsó este, holott másnap reggelre tűzték ki az ítélet végrehajtását, a kötél általi kivégzést.. S ekkor derül ki, hogv a temetőn arzénér húzódik keresztül aminek következtében minden tetemet átjár az arzén. így az is kiderül, hogy nemcsak embertelen, de még szakszerűtlen is volt a kémiai vizs­gálat, mert nemcsak a gyanúsított Gréta nem jutott a vizsgálatot végzőnek az eszébe, de az sem. hogy ne csak a te­temekből, hanem a talajból is vegyen vizsgálati mintát. Gréta nem gyilkos. Grétát nem végzik ki. Bomlott elmével, háborodottan, őrült Grétaként folytathatja, végigélheti életét. Életét? Élet-e még az, ami ezután követ­kezik? Ki az áldozat? Az-e csupán, akit arzénnal megölnek? Az-e csupán, akit téves ítélet alapján ki­végeznek’ Vagy az is áldozat, akinek ügyét tulajdonképpen sem tárgyilagosan, sem emberségesen nem vizsgálják, ha­nem csak a bizonyítékot gyűjtik a felté­telezett, az előre kész vádra? S miért a szenvedélyes bizonyít ékgyűj- tés? Útjában van valakinek Gréta? Sen­kinek. De a toxikológus tudományos kar- rieriét lendítené fel ez a szenzációs le­leplezés: tizenháromszoros gyilkosság ar­zénnal. Egy pillanatra úgy látszik, hogy éppen a tudományos karrier ömlik össze és a tudósjelöli szégyenteljes bukása követke­zik be. De nem! A temető alatt húzódó arzénér hírére egv részvénytársaság igaz­gatótanácsi helyet kínál a toxikológus­nak. és megbízást ad a temető szanálá­sára és a talajból az arzén ipari célú kitermelésére. Felfedezés! Karrier! Anyagi haszon! Fii be került? Egy ember, egy nő lelke épségébe. De ezt az igazságszolgáltatás és a tudományos kutatás mechanizmusá­ban szinte senki sem veszi észre. Csak az ügyész Az is későn. Takácsné Kovácsházi Zelma

Next

/
Thumbnails
Contents