Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-17 / 24. szám

Három szonett Dr. Martul Luther King emlékére AHOGY LUTHER MÁRTON Már gyerekfejjel, már hatévesen viselted a Martin Luther nevet. S ez a név hívott, elkötelezett, nem hagyott félreállni csendesen. Fegyvertelen küzdelembe sodort, és keresztvállalásba vezetett. Fegyvered csak a hit, a szeretet, s Mestered, Krisztus, élő szava volt. És ahogy Luther Márton indult Wormsba, „még ha ott annyi ördög várta volna, ahány cserép a házak fedelén ’, Memphi.'jbe mentél, korunk mementója,' és ott talált el a gyilkos golyója vértelen harcod győzelmes delén. VALLOMÁS „Engem nem az élet tartama, csak az élet tartalma érdekel!” így vallottad! És erről énekel ma is életed tiszta dallama. A tartalom? Szolgáló szeretet! Mint egy Atya gyerjnekei. testvérek, fogjunk kezet feketék és fehérek! Te így találtad meg az életet. így. ahogy Krisztusod nyomába lépve, másokért küzdve elvesztetted érte vértelen harcodban fiatalon. Ha élnél, éppen ötvenéves lennél! De ha kérdezne, most is úgy felelnél Urad küldő szavára: „Vállalom!” HEGYTETŐN Utoljára hirdetted az igét. s átszőtte már a haíálsejtelem. „Nem félek, mert fenn álltam a hegyen, s láttam a földet, mit Isten ígért.” ..Kívánnék én is hosszú életet. De nem fontos. Boldog vagyok. Nem félek. Láttam azt a földet. S ti odaértek, ha én nem is leszek már veletek.” Szavadban a remény zenéje szólt. Hangod Mózes búcsúzó hangja volt. Ragyogó szemmel mutattál előre, A testvériség földjét látó hittel, szent örömmel, mint akit Isten vitt fel, mint hű szolgát, arra a hegytetőre. Túrmezeí Erzsébet Beiratás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1979—1980. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban: június 27-én, szerdán délután 14—18 óráig és június 28-án, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az Iskolában lehet beírat­ni, amelyben a rendes beiratást végezték. A beiralást az egyik szü­lő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beiratást végző pe­dagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Követként járni - ez a ielkészi szolgálat Lelkésziktatás Oroszlányban Eredmények és tervek Sajtótájékoztató az anyanyelvi konferencia munkájáról A Magyarok Világszövetsége keretén belül működő anyanyel­vi konferencia általában három- évenként tartja üléséit. Ennek a konferenciának a védnökségé az az operatív szerv, amely össze­fogja és koordinálja a munkát, értékeli az eredményeket es ter­vet készít a következő anyanyel­vi konferenciára. A védnökség elnöksége 1979. május 29-én tar­tott sajtótájékoztatót, amelyen ismertette az augusztus 6-tól sor­ra kerülő védnökségi ülés fel­adatait. Az ülés egyhetes lesz, mintegy 25 külföldi résztvevő­vel és 100 körül fog mozogni a vendegekkel együtt a kibővített alkalom. Lörincze Lajos dr., a védnök­ség elnöke a bevezetőben el­mondta. hogy „a mostani véd­nökségi ülés bizonyos fokig ün­nepi alkalom is, tizedik évébe lep az anyanyelvi mozgalom. Tá­vol legyen tölünk, hogy magun­kat ünnepeljük! Csak azety ál­lunk meg egy pillanatra ennél a határkőnél, hogy erőt gyűjtsünk a további munkára”. E bejelentés után vázolta en­nek a nehéz jellegű munkának eddig elért eredményeit. Noha az anyanyelvi konferencia soha nem .tud befejezett munkát az asz­talra tenni, végső soron remény­telenül nagy az a terület, ame­lyen végzi misszióját, s napon­ként kaleidoszkópszerűen válto­zik a helyzet, adódnak örvende­tes jelek és eredmények, ame­lyek. fémjelzik ennek a munká­nak az útját. Már mint jól be­vált hagyományról eshet szó a balatoni gye rmektá borozásokról, ahol külföldi magyar származá­sú szülők gyermekei nyaralás közben birkóznak a magyar nyelv nehézségével és szépségé­vel. ehhez hasonló munka fo­lyik Sárospatakon, ahol a nyári szünetben 14—18 éves korú gyer­mekek táborozhatnak és kapcso­lódnak be a magyar kultúra vér­keringésébe. A legintenzívebb munkaág mégis a debreceni,' ahol pedagógusok nyernek kép­zést és továbbképzést, hogy kül­földön nyelvünket es kultúrán­kat szakszerűen ápolják és to­vábbadják. Ez utoDbi lehetőse­get „ósztöndíjszeruen” oldotta meg az anyanyelvi konferencia. A felsorolt munkákat folyamato­san végzik. Sok terv valósult meg tehát eddig és sok terv van a megva- losuias útján. Mind az oktatás­hoz, minő pedig a tanuláshoz nelKÜlöznetetienea a jó segédesz­közök. Pl. a jól átgondolt, jól szerkesztett tankönyvek, szemlél­tetőeszközök. Ezek közül is né­hány már rendelkezésre áll. A védnökség értékelni fogja gyakorlati szempontból a meg­jelent kiadványokat és elsősor­ban a külföldi pedagógusok vé­leményét kéri ki módszertani es egyéb kérdések tekintetében. Igény mutatkozott eddig is nép­dal, népművészét, néptánc, szín­es bábjáték, stb. irodalomra és felszerelésre. Mindezen területe­ken is fel tudunk már eredmé­nyeket mutatni. A magyar szót, kultúrát beoltani és ápolni a már idegenné vált gyermekek szívébe csak ilyen rendkívül sok- • oldalú megközelítéssel lehet. Az elnök bejelentette, hogy nagy igény mutatkozott egy an­gol—magyar középiskolai foko­zatú, állandó jellegű intézet fel­állítására, s a tervek szerint ez, idén Sárospatakon be fog indul­ni. Mindezeket a kérdéseket rész­letekbe menően fogják tárgyal­ni a védnökség augusztusi ülé­sén. Mi pedig igazán jó és ered­ményes munkát kívánunk, hi­szen elképesztően nagy feladatot vállalt az anyanyelvi konferen­cia: szítani kívánja a már-már elhamvadó parazsat, a magyar öntudatot és a magyar nyelvet. R. P. Hánta—Ászár— Kisbér-i társgyü- lekezetböl pedig különautóbusz hozta a híveket, Imádságos lélekkel, indult el a templom felé dr. Nagy István esperes vezetésével az új lelkész s a gyülekezet vezetői, vala­mint az egyházmegyéből és más egyházmegyékből érkezett lelké­szek csapata. MIKÖZBEN AZ OLTÁR ELŐTT ÁLLOTT AZ ŰJ LEL­KÉSZ, dr. Nagy István esperes 2 Kor 5, 20 alapján hirdette Is­ten igéjét. Követségben járni — ez a lelkész! szolgálat. Krisztus követeként itt, ebben az egyko­ri kis faluból szocialista várossá lett Oroszlányban. Követként az emberekhez, akik különböző fog­lalkozásúak, más és más gon- dolkodásmódúak, de Isten egy­formán szereti őket. Légy Krisztus követe ebben a gyülekezetben szeretetben. A lel­kész és a hivő keresztyének éle­te a szekularizált világban az emberek „bibliája”. Szolgálj há­lás szívvel, ahogy egy neves teo­lógus mondta: „Az az én jutal­mam, hogy szolgálhatok.” AZ ESPERES IKTATÓ SZA­VAI ÍGY ZÁRULTAK: „Az Úr .áldjon meg. hogy áldás légy so­kak üdvösségére.” A lelkészek mondtak ezután egy-egy áldó igét és hisszük, azok később is erősítésül és áldásul szolgálnak. Az ősi áldás szavai zárták mind­ezt. amikor az oroszlányi gyüle­kezet énekkara ajkán felhang­zott: „Áldjon meg téged az Űr!”. Asbóth László igehirdetését 1 Kor 9, 19—23 alapján mondta el: Hálával és örömmel vallot­ta: Isten iránti hála van a szí»* vemben, hogy élek és hogy ma és itt ebben a világban szolgál­hatok. Szolgálata lényegét abban látta, hogy mindent megtegye n az emberekért, s hogy az evan­gélium minél többekhez elérjen. AZ ISTENTISZTELETET KŐ­VETŐ KÖZGYŰLÉSEN tanúi le­hettünk annak, ahogyan egy lel­kész 34 évi szolgálat után sze­retettel vesz búcsút gyülekezeté­től és átadja a szolgálatot az új lelkésznek, hogy a megkezdett munkát folytassa. Elsőként dr. Nagy István esperes köszönte meg Milán János hűséges szol­gálatát és Isten áldását kérte to­vábbi életére és egész családjá­ra. Az egyházmegj’e lelkészeinek kedyes ajándékát Varga György adta át a szeretet emlékeztető­jéül. Az új lelkészt az egyházmegye esperese, majd az egyházmegye felügyelője, dr. Szelényi Gusztáv köszöntötte. Dr. Selmeczi János, (Folytatás az 5. oldalon) Műveljük kertjeinket ? Voltaire Candide-ja a Radnóti színpadon Az előadás végén lelkesen tapsol a kö­zönség. a színészek pedig jobbra-balra el­tűnnek a színpadról. Egy kivételével. A címszereplő. Candide, fehér ingben, térdnadrágban, csattos cipővel harisnyás lábán, törözülésben letelepszik a padlóra és marad. Most már csak neki" tapsol és továbbra is helyén ül a közönség. Ö is. Majd lassan abbamarad a taps és néhá- nyan kifelé indulnak. Candide tovább ül a színpad deszkáján. Egyre többen hagy­ják el ,a nézőteret, de még mindig tizen- tizenketten. ki ülve. ki állva figyeli, med­dig nem mozdul a színész. Vannak, akik kabátban-kalapban ^isszamennek meg­nézni. hogy még mindig ott ül-e. S Can­dide ott ült. míg az utolsó néző is el nem hagyta a nézőteret. Volt. mit kipihennie, mert hosszú utat tett jneg a most rezzenéstelenül ülő Can­dide az előadás folyamán, 'míg a leg­nagyszerűbb voltaire-i örökség részeseivé tette a nézőt: nevettetve tanított gondol­kodni. S a gondolkodást az előadás után sem lehet abbahagyni. Milyen a világ? Jó vagy rossz? A lehető legjobb, vagy mindenestől romlott? S nekünk mit kell vagy mit lehet tenni benne? 1755 Mindszentek napján iszonyú föld­rengés pusztított Lisszabonban, amely 30 ezer ember életét követelte, de ennél Is többnek megrendítette azt a hitét, hogy „minden ami van. szükségképpen a leg­jobb célt szolgália”. De ugyanakkor vol­tak papok is, filozófusok is. akik hivatva érezték magukat arra. hogy Istent és az 6 gondviselését megvédjék és Igazolják, és az áldozatokat vétkesekként vádol­ják. Erre az eseménvre és ezekre a magya­rázatokra reflektált Voltaire Candide c. regényében, mely 1759-ben névtelenül jelent meg Genfben. Hogy Voltaire ma­gáról a cenzorok gyanúját elterelje, leve­let ír a kiadónak. Cramernek: ..Hallom nagy botrányt keltett egy Candide c. fü­zet, Küldhetnének. Uraim, egy kötött példányt belőle? Mert hallom, némelyek oly arcátlanok, hogy nekem tulajdonit- ,jái< . .-. ” Mi volt hát az a hosszú út. amit Can­dide. a regény ill. a színdarab folyamán megtett? Földrajzilag Westíáliától Fran­ciaországon. s Anglián át Dél-Amerikáig. majd Hollandián keresztül Törökországig. Gondolkodásában pedig a naiv optimiz­mustól a józan szkepszisen őt az aktivi­tásba torkolló realizmusig, A világmére­tű utazás szükséges háttere és mozgató­ja a gondolkodása alakulásának. A naiv optimizmust egy westíaliai bá­rói kastélyban tanulta a báróúrfi házi­tanítójától. Pangloss mestertől, akinek alap- és főtétele volt: Ez a világ minden lehetséges világok legjobbika. Szükség­képpen jó minden és jó célt is szolgál minden, ami benne van. A józan értelem kételyei kalandos há­nyódásainak során ébrednek benne, mi­után kidobják a kastélyból, étlen-szom- jan tengődik, idegen zsoldban megsebe­sül, fogságba kerül, becsapják, kifoszt­ják. ártatlanul elítélik, másokkal is ha­sonlók történnek szemeláttára. s csupa ilyesmit tud meg útitársai elbeszéléséből. Kételyeit csak megerősíti a bölcs Martin, aki Pangloss mesterrel ellentétben egye­nesen azt tartja, hogy ez a világ minde­nestől a gonosz hatalmában és uralma alatt van. Candide kételkedését a világ jóságában már csak betetőzi Pangloss mester vallomása: Élete folyamán min­dig iszonyúan szenvedett, de ha már egy­szer azt állította, hogy minden jól van ezen a földön, akkor már ki is akar tar­tani állítása mellett, holott már régen nem hisz benne. Az aktivitás és a realizmus útjára Can­dide egy sztambuli öreg kertész példáját követve lép. Többé már nem azon fá­radozik, hogy megállapítsa, milyen is a világ, hanem cselekedni akar, hogy éle­tét jobbá tegye benne, A sztambuli gyü­mölcskertész arra tanítja Candide-ot, hogy a munka óvja meg az embert a ba­joktól és részesíti a boldogságban. így végül munkaközösséggé alakul Candide sok kalandot és viszontagságot megélt utitársasága. „Mindannyian dol­goztak” közös farmjukon és mindenki a saját tudását és képességét próbálta gyü- mölcsöztetni, „Dolgozzunk, ne okoskod­junk”, „Vár ránk a munka a kertben” — ez lett jelszavuk. „Műveljük kertjeinket” ... szállóigévé vált azóta, s megnyugtató befejezésként utána mondhatnánk' Candide-nak, aki annyi naiv tévedés és annyi igazságta­lan szenvedés után a munka, az aktív élet, sőt a közös produktív munka mel­lett állapodott, meg. Van azonban egy bökkenő. Voltaire re­zignált bölcsessége szólal meg Candide ajkán és az ö bölcsességét is életsorsa- nak alakulása formálta. Egy évvel Can­dide megjelenése előtt biztosított békés kikötőt magának Ferneyben. Svájc fran­cia határközeli részén vásárolt birtokán. Ott élt visszavonultan haláláig, miután a közéleti szereplés, a világ dolgaiba való beleszólása, a tűrhetetlen állapotokon va­ló javítani akarása miatt bastillei fogsá­got. üldöztetést, száműzetést kapott vi­szonzásul. Élete végén magánember akart lenni. A sztambuli kertész szavaiban Vol­taire saját élete tanulságait vonja le: Akik a közügyekbe ártják magukat, nem egyszer nagyon rosszul járnak . : . én sosem törődöm azzal . .. beérem gyü­mölcstermeléssel és gyümölcseladással. Voltaire-ből a kiábrándulás beszél itt. De amikor a magánszférába való ilyen' visszavonulás jelszavát megfogalmazza, már akkor is alig volt ez a visszavonulás megvalósítható. A Francia Forradalom­mal olyan fejlődés kezdődik Európában, ami elől nem nyújtott védelmet a kert kerítése... S ez a fejlődés napjainkig felgyorsult. Nincs többé a világtól elke­ríthető kert. amiben visszahúzódva ki-ki élheti a maga életét bőségben és bizton­ságban. Oj választ kell keresnünk arra a kérdésre: Mi is a mi kertünk? Meddig terjed7 S valami ilyenféle jelszót kell magunkévá tenni: Emberiség méretű, s a földgolyót átfogó kertben vár ránk a munka! Munkálkodjunk, hogy kertté vál­jék a világ és legyen otthona, menedéke es táplálója mindenkinek! Takácsné Kovácsházi Zelma A Fejér—Komáromi Egyház­megyében, a múlt vasárnaphoz hasonlóan; ismét lelkésziktatás volt. Az oroszlányi gyülekezet lelkészi állása Milán János lel­kész nyugalomba vonulásával megüresedett és a gyülekezet egy­hangúan Asbóth Lászlót hívta meg lelkészéül. A GYÖNYÖRŰ, VERÖFÉ- NYES MÁJUSI VASÁRNAP dél­után még azok is felfigyelhet­tek arra, hogy valami rendkí­vüli esemény történik, akik csu­pán autóval keresztül haladtak azon az úton, ahol a nagy templom áll. ' A szeretet testvéri érzése so­kakat mozgósított erre a kedves alkalomra. Sok-sok gyülekezet­ből érkeztek a vendégek s az új lelkész volt gyülekezetéből, a f

Next

/
Thumbnails
Contents