Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-10 / 23. szám

^ öKumené ^ öKumené $s> öKumené Evangélikusok Etiópiában Nekik jegük ra#t „A gyermekeknek joga van rokonszenvre, szeretetve, megértés­re ..Az 1959-es ENSZ-deklarációból, a sok szép gondolat közül csak ezt az egyet emelem ki. Nyilvánvalóan úgy kell értelmeznünk a szavakat, hogy a gyermekeknek joga van ezt tőlünk, felnőttektől elvárni. S e három szorosan egybekapcsolódó fogalom azért csil­log most különös fénnyel előttem, mert a minap éppen ennek el­lenkezőjével találkoztam. Akik „gyermekellenes” hangokat ütöt­tek meg, teljes mértékben igazat mondtak, meglett férfiak és asz- szonyok voltak, s miközben panaszuk igazságköntöse mögé rejtőz­tek, talán észre se vették, milyen rendkívül súlyos társadalmi prob­lémát érintettek s kérték az ítéletet. ARRÓL VOLT SZÓ, HOGY VAN KERÜLETÜNKNEK EGY% PARKJA, sétautak néhány méternyi pókhálóján kismamák tolo­gatják gyermekkocsijaikat, elszórt padjaikon öregek üldögélnek me­rengve, bokrai, fái között árnyék is adódik, s a pázsit, a zsebkendő- nyi zöld, valamit visszaad a természetből itt a körengeteg és asz­faltfolyam dzsungelében. Igen ám, de a sétautakon kerékpároznak a gyermekek, a füvön fociznak — hellyel-közzel teljesen kikoptat­va a gyepet —, a bokrok között pedig izzadt-maszatos arcok buk­kannak fel bújócskázás közben, s óhatatlanul kárt tesznek a ke­servesen meggyökerezett növényzetben. Barbár dolgok! Veszélyben a sétáló, kocsiját ringató kismama és kicsinye, pusztul a természet. Az aggodalom jogos. Védeni, óvni kell azt, ami szép, ami fáradsággal létesült. Egyebekben fővárosunk ar­ról nevezetes, hogy kevés a parkja, különösen ami a város belsejét illeti. DE! S BENNEM EGYRE INKÁBB EZ A „DE” SZÓCSKA ÁGAS­KODOTT. Talán nem is a vita kedvéért, hiszen még értelmet sem tudtam adni a belső ellenállásnak. Csak éreztem, hogy valami fo­nák okoskodás az egész, s hajtogattam magamban: de, de, de. Hi­szen valakik ellen összefogott a közhangulat, valakiket a józan ész ítélöszéke elé idéztek. S lesz-e védőjük a felnőtt társadalom bíró­sága előtt? Gyermekekről volt szó, kerékpározó, focizó, bújócskázó gyermekekről. És akkor hirtelen megtaláltam a „de” értelmét. Valahogy így: „de hol játsszanak, hol focizzanak, hol kerékpározzanak, hol vezes­sék le e parányi perpetuum mobilék folyton mozgó gépezetek a természet által beléjük oltott energiákat?” Hol? Lám, gondoltam, A Pál utcai fiúk, az önfeledt gyermekhad édes­kés, szomorkás epikája már megsejtett valamit a jövőből, vagyis jelenünkből, amikor a grundot felszámolják, amikor a kis Ráday utcai fiúcskának. Nemecseknek hősi halált kell halnia a grundért. Mert ők, a csodálatos gittegylet tagjai még a Múzeum-kert és a Fü- vészkert között sajátjuknak tudhattak egy tenyérnyi területet, ott a Pál utcában, a nyolcadik kerületben. De tessék ma végigmenni ugyanezen a területen! Tessék a Ráday utcán is végigsétálni s be­tekinteni a keresztutakra! Tessék valahol egy törölközőnyi terü­letre mutatni, ahol focizhatnak bújócskázhatnak, kerékpározhatnak a gyermekek! S így van ez a város egyéb kerületeiben is. AZ UTAK MINDKÉT OLDALÁN SŰRŰN ÁLLNAK AUTÓINK, a felnőttek jólétének státus szimbólumai, a széles és keskeny ut­cákban dübörgés, motorzúgás, száguldás. Életveszély számba megy csak pusztán áthaladni az úttesten, nemhogy ott tartózkodni, öre­gek és gyermekek számára permanens veszélyt jelent az utca. A baleseti krónikák erről bőven tudósítanak. Egyszóval autóinkkal, járműveinkkel kiszorítottuk őket. De hová? Az iskolaudvarba? Ahol tíz percnyi idejük alatt százával nyüzsögnek? A négy fal közé ott­hon, ahol megtiltjuk, hogy valami féltve őrzött értékünkhöz nyúl­janak? A lépcsöházba, dohos, nyirkos, ápolatlan zugaiba? Hová? Hol lehet a gyermek újra gyermek? Miért présel könnyeket szemünkbe Molnár Ferenc, amikor Boka, Weisz, ■ Csele, Geréb, Nemecsek és a többiek önfeledten játszanak? Amikor haditervük, minden mozdulatuk csupa játék? Mert A Pál utcai fiúk-ban tulajdon játékos gyermekéveinket siratjuk. Amikor még lehetett játszani! Amikor még volt „hely” a játékhoz. Amikor a felnőttek nem bántottak azért bennünket, mert játszunk. Észre- veszem, hogy a mai gyermekek kevésbé tudnak játszani. Ennek oka van! Leszoknak róla, mert alig van meg a feltétele. Mert nincs „grund”. A civilizáció, a technika elszippantja a játék életet nyúj­tó levegőjét tőlük, a gyermekektől. CSAK ÖRÜLNI TUDOK ANNAK, amikor úgy tervezik meg az új lakótelepeket, hogy játszótérre is gondolnak. Még ha kevés is a játszótér. De ez a kevés is több a semminél! Csak derül a szívem, ha mint a mi kerületünkben, a lebontott házak helyeire beengedik az óvodásokat, kisebb gyermekeket. Legalább átmenetileg, amíg az új blokk felépül. Itt, ha rövid ideig is, de veszélymentesen mozog­hatnak. Egy gyűlés közhangulata a gyermekek ellen fordult. Sajnos, iga­za volt a felszólalóknak. Olyanok érdekében hangzottak el a kifo­gások, akik, legalább annyira rászorulnak a keservesen létrehozott parkra, mint a gyermekek. De! A gyermekeknek joga van rokon­szenvre, szeretetre. megértésre. Ezt ugyan húsz éve mondták ki, de a mi társadalmunk ezt messzemenőkig vállalta. E vállalás mögött roppant anyagi áldozathozatal van. Mégsem tudtuk maradék nél­kül megvalósítani a kérdést. Viszont a társadalom rétegei csak egy­féleképpen segíthetnek a gyermekügy dolgában, ha rokonszenvet, szeretetet, megértést tanúsítanak irányukba. Az összeegyeztethetet­len dolgokban csak ez tud átmeneti megoldást nyújtani. R. P. A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-ig az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. ENSZ ELISMERÉS AZ EEK-NAK AZ ETIÓPIÁI MEKANE YE- SUS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ négytagú küldöttsége tartózkodik egyházunk elnöksége meghívásá­ra hazánkban. Hadd mutassuk be most közelebbről egyházukat, Etiópia keresztyénségét. Az Apostolok Cselekedetéről szóló könyv elbeszélése szerint Fülöp apostol missziói munkájá­ra vezethető vissza az Etióp Or­todox Egyház, a keresztyénség egyik legrégibb egyháza keletke­zése. Ma a kb. 28 milliónyi la­kosságból kereken tízmillió tarto­zik ebbe az egyházba és majd­nem ennyi az országban a mo­hamedánok száma is, akik az or­szág eritreai részén többségben is élnek. Hat-hét millióra teszik azok számát, akik valamilyen törzsi-helyi animista vallás hí­vei. A jelenleg mintegy 320 ez­ret számláló evangélikus egyház 1958-ban alakult több kisebb re­gionális szervezet egységeként. ETIÓPIA PROTESTÁNS ÉS RÓMAI KATOLIKUS KERESZ­TYÉNÉI mintegy öt százalékát teszik ki a lakosságnak és a múlt században megkezdett misz- sziói munka eredményeképpen alakultak a gyülekezetek. Johann Ludwig Krapf nétnet evangéli­kus misszionárius 1836-ban ér­kezett a galla törzs tagjai közé egy anglikán missziói társaság támogatásával. Megtanulta a különböző afrikai nyelveket és missziós állomásokat szervezett. Hamarosan dán és svéd segít­ség is jött. 1904-ben kaptak a svédek először engedélyt, hogy Addis Abebában. a fővárosban tevékenykedhettek. Mivel a galla törzs területére, a Kék-Nílus vi­dékére nem engedték be őket, azt módszert választották, hogy az arab országokba rabszolga­ként eladott galla törzsbelieket megvásárolták. fölszabadították és evangélistákká képezték ki, majd hazaküldték őket. A sokféle misszió munkája nyomán keletkezett gyülekezetek akkor indultak igazán fejlődés­nek, amikor az egyes egyházré­szek kezdtek önállóak lenni. 1966-ban még csak mintegy hat­vanezer volt az evangélikusok száma, egy évtizeddel később vi­szont már több, mint ötszörösére nőtt az egyház. A főleg törzsi­helyi animista vallások hívei kö­zött végzett misszió munkája nyomán m,a 1289 gyülekezetben 211 etiópiai lelkész és sok evan­gélista, tanító, és más egyházi munkás tevékenykedik. A hiva­talos egyházi nyelv az állam hi­vatalos nyelve, az amhara, de használják a törzsi nyelveket is, így például a gallák nyelvét, az oromot. AZ EGYHÁZ HIVATALOS NEVE: Vengclavit Bieta-Krisz- tian Mekane Yesus Be Etiópia, azaz Etiópiai Mekane Yesus Evangélikus Egyház. Ez a meg­jelölés, „Mekane Yesus", első fő­városi, Addis Abebában keletke­zett gyülekezetük neve és szép jelkép. Mekane Yesus ugyanis azt jelenti: Az a hely, ahol Jézus van. Nevükkel is jelzik, hogy ott akarnak lenni Jézus közelében és Jézushoz - hívják az embere­ket. A gyülekezetek tagjainak több­sége földművelő és állattenyész­tő falusi lakos, de városi kézmű­vesek, kereskedők, értelmiségiek is tartoznak hozzájuk. A fővá­rosban lelkészképző főiskolájuk és Dabre Zeit városában egyházi munkásképzö intézetük van. Is­kolákat, kórházakat is építettek. Az 1928-tól uralkodó Haile Se­lassie császár birodalmában nagy volt a szegénység, óriásiak vol­tak a társadalmi ellentétek. Etió­pia a feudális berendezkedésű korszakból 1974. szeptember 13- án végrehajtott forradalomban lépett át a társadalmi haladás korába. A nehézségeket csak fo­kozta, hogy Szomália háborút in­dított az ország ellen és területi követelésekkel lépett föl. Ugyan­akkor az eritreai részen szepara­tista törzsek kezdtek lázadásba a központi kormány ellen. Az ország az Egyesült Nemzetek sta­tisztikája szerint a világ legsze­gényebb országai közé tartozik: J ellemző adat, hogy a felnőtt la­kosságnak csak mintegy tizede tud csak írni és olvasni. Az egy­ház is igyekszik minden erejét mozgósítani az írástudatlanság elleni harcban. A VILÁG EVANGÉLIKUS EGYHÁZAINAK NAGY CSA­LÁDJA SZÁMÁRA fontos- kez­deményezés volt, amikor 1972- ben a Mekane Yesus egyház zsi­nata arra kérte a testvéregyhá­zakat, gondolják át az evangé­liumhirdetés és az- emberi tár­sadalom fejlődésének viszonyát. Országukban a misszió, az evan­géiizáció és az életföltételek, az életszínvonal jobbá tétele olyan program, amelyeknek párhuza­mosan kell haladniuk. Az etiópiai egyház kérésére rendezte meg a Lutheránus Világszövetség 1974-ben a témával foglalkozó nagy tanácskozást Nairobiban, a szomszédos Kenyában. ETIÓPIÁI TESTVÉREGYHÁ­ZUNK KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSÁTÓL azt várjuk, hogy erősíti a kapcsolatot egy­házunk és Afrika fiatal egyházai között. A látogatásról, a tapasz­talatokról lapunkban beszámo­lunk majd. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete a Gazdasági és Szociális Ta­nácsban (ECOSOC) nem kor­mányszintű szervezet státust adott az Európai Egyházak Kon­ferenciájának (EEK). A döntéstől azt várják, hogy az Európai Egyházak Konferen­ciája közvetlenebbül értesülhet az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében elhangzottakról és a dön­tésekről és így lehetősége nyílik arra, hogy az eddiginél jobban segíthesse az európai egyházak szolgálatát a nemzetközi béke, igazságosság és megbékélés vo­natkozásában. Az Európai Egyházak Konfe­renciája az első regionális öku­menikus szervezet, mely ilyen státust kapott. H. B. Jdnosy István: SOPRON Nagy karcsú tornyon sokszögű csúcsföveg: bölcs mágusok, vagy bonc jokulátorok merész igazmondó fövegje —, mennyire éltem e gót varázsod vad ifjúként, hogy Bach mise csöndül a Mihály egyházban: hengeres oszlopok ős bükkössé sudárosulnak, lombok alatt madarak csivognak, föl végtelenbe nőnek az oszlopok, míg Basilides Mária zengi fönn az Agnus Dei-t, s a boltíveknél angyalok arca mosolyg alá rád. Sopronban éltem át ama szörny időt: hordták vagonok mind a fagyottakat. Dontól verődtek erre élve, s itt merevültek a szalma-vackoin örökre holttá. Itt magasuk Ady fő mesteremmé, hogy konokul legyek ember embertelen napokban, s a Nyomorultak ügyéhez álljak. S adott az eszme lelki barátokat, akikkel együtt Március éj-lidérc szikráit éreztem, s röpültünk szét faluszerte tüzet csiholni. Hol vagy barátom? — Az, akinek álmait együtt bogoztuk? Tűzuszodán úszott át és sugáros agg fogadta... S hol van a kékszemű, álomarcú? Midőn Grusenka vad lihegő hiúz- dorombolása megbabonázta őt: „Sopronba nékem nincs helyem már!” — miért kövesült e üdére agyába? S hány jóbarát elment, sose látja már a diadémos, sokszögű tornyokat, s nem hallja a Bach-zenét, amely gót boltíven át föl az égbe héjáz? Emlék sajog ... de messze ne fuss, szívem! Bolyongj az íves udvarok árnyain; borongva állj az Ikva hídján halk violás-arany alkonyaiban. Szellem-barátok hadd vegyenek körül, s a szalma-cégér hadd hívogasson ott! Sopron, tiéd az ifjúságom, távolodón is erembe lüktet. Megjelent SZÉP VERSEK 1978. kötetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents