Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-13 / 19. szám

lelek — Jelképek - emlékek Vannak szavak — nagyon hétköznapiak talán —■ amelyeket úgy ölel magába, úgy őriz meg a boldog emlékezés, mint hajdanvolt nö­vények zárványait a borostyánkő. János bácsit annak a kápláni évemnek a végén temettük, amely­nek a legelején — hogy először meglátott és rövidmadrágosan — a világért se akarta elhinni, hogy az a két méternél gyenge félarasszal rövídebb langaléta bicikiijavító fiatalember az új „kistiszteletes”. Temetésén principálisom azt az igét olvasta fel. hogy boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent és prédikációját azzal kezdte, hogy annál a koporsónál mást, mint e rövid mondat, nem szabad és többet nagyon nehéz mondani. Mindennapos volt a parókián. Segített, amiben csak lehetett. Te­hette is, mert magányos volt. Olyan magányos, amilyenek csak az öreg özvegy emberek lehetnek, akiknek nincs se gyereke, se unokája. Kőművesmesttr volt valaha. Olyan szívbelien régimódi, akkurá­tus. Egy-ikét legénnyel dolgozó szegény emberek mestere, öregségére nagyon szegény maga is. Mégis- mindig jókedvű. Szerettük nagyon. . Egy meleg nyári napon válaszfalat húztunk fel a segédlelkészi la­kásban. Kaptunk hozzá valahonnan egy jó szekérre való bontási téglát. Ö rakta a falat, én meg kevertem a maltert, adogattam a ke­ze alá, ami kellett. Nyújtok felé egy téglát. Ö rámnéz, adva a nagy feíháborodottat — csak a szeme sarkából nem tudta kiűzni a huncutkás. kedves, nagy­apai mosolyt — és ránl förmedt: „no de ilyet! Tanult ember és még ezt se tudja. Nem látja, hogy ez kéménytégla volt? Ha ezt beletesz- szük, nincs az a vakolat, amin át nem üt a karomzsír. No, tegye már félre, jó lesz az még a tyúkólhoz’’. Látja-e János bácsi ódáéiról, hogy milyen rettenetesen sok, és hányféle cifra mázon, kétszínűség és keményszívűség, képmutató vallásoskodás, felszínes jóineveltség, csalóka álműveltség és ostoba közöny vastag vakolatán mindig átütő kormot, csúf szennyet lát­tató már azóta. Nem tudom. De azt tudom, hogy tiszta szíve két ablakára, öregségében is gyer- mekártatlan égszínkék szemére mindig jó lesz emlékeznem. Amíg csak élek. Amíg megpróbálok legalább egy-két téglát Isten jelenléte láthatat­lan nagy templomába magam is befalazni. Olyant, amelyen nem üt' át a koromzsír. Schreiner Vilmos 4s énekeskonyv-sserkesstők műhelyéből D icséret Buddhista dal/am űSÉ §§!§ £*.-ocrjűk.tnM jfe az Uv. A'ldjok sza ka- dal-'a- múl, ír Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. május 13-an Deák tér de. 9. (úrv) Harmati Béla. de. U. (urv) Hafenscher Karoly, du. з. Takácsné Kovácsházi Zelma. du. 6. Szeretetvendégség: Veöreös Imre. Fa­sor de 11. Ifj. Hafenscher Károly teol. (szuppl.), du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. KJ. Hafenscher Károly teol. (szuppl.) ül­lői út 24. de. fél 13. Karácsony Sándor и. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37 'b de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. féi 12. Zugló de 11. (úrv) Boros Károly. Rákos* alva de. 8. Bo­ros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. ÜJ- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágb Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10 Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. lü. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalav Ta más. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9 Kósa Pál. Rákosliget. de. 10. Ko­sa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. B*csikapu tér de. 9. (úrv) Ifj. Fol­tin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Cantate egy­házzenei áhítat. Torockó tér cú- 9. Koren Emil. Óbuda de: 9. Görög Ti­bor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8 Pesthidegkút de. fél 11. Módón u. 6. de. 10. Turcsónyi Ká­roly. Kelenföld de. 3. (úrv) Bencze Imre. de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. házzenei áhítat. Torockó tér de. fél fél 9. (úrv) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Missura Tibor, Nagytétény de. 11. Madocsai Miklós. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11 fÍM@L Mert irgalma SziklaMiwiö-rökke biz-tonalT Gyújtott világ kezdetén Napot, hogy betöltse fény, Mert irgalma sziklaszál, Mindörökké bizton áll. Vitte vad pusztákon át Népét, kedvelt vándorát, ' Mert irgalma sziklaszál. , Mindörökké bizton áll Megszán, ha utunk setét: Ránk veti tekintetét, Mert irgalma sziklaszál, Mindörökké bizton áll. Dicsérjük hát, jó az Űr, Áldjuk szakadatlanul; / Mert irgalma sziklaszál, Mindörökké bizton áll. Cantate Domino énekeskönyv (1974) 3. sz. Fordította: Scholz László DR. FABINY TIBOR SVÉDORSZÁGBAN Az Uppsalai Egyetem Teológiai Fakultásának meghívására dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár április 29. és május 10. kö­zött vendégelőadásokat tart az uppsalai egyetemen „Svéd—ma­gyar egyházi kapcsolatok a 17— 18. században” címmel. EVANGÉLIKUS ELET A Msgyarorszáai Evaneéllkus Egyház Sajtóosztályának lapis Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 BuaaDest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-07» Csekkszámlaszám: 516—20 413—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Arusitia a Magyar Posta Index: 35211 ISSN 0133—1302 70.1302 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Énekeljetek az Úrnak új éne­ket, mert csodákat tett! Szaba­dulást szerzett jobbja, az ő szent karja” (Zsolt 98, 1). VASÁRNAP. — „Megteremtet­te Isten az embert a maga kép­mására, Isten képmására terem­tette” (1 Móz 1, 27 — Jak 1, 18 — Mt 11, 25—30 — Zsolt 98). Isten, aki a tökéletes bölcsesség, igazán nem , teremtette meg rpsz- szul az embert: Isten képmását hordozzuk. Teremtőnk azonban azt akarja, hogy belső énünk, önmagunk felé hajló kezünk ne rontsa el ezt az ősi hasonlóságot. Ezért ö újjá is teremti az em­bert és az emberek közösségét. „Ö. jöjj, teremtő Szentlélek. Lá­togasd meg a te néped” (742. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Jertek. halljátok, ti istenfélők mind, hadd mond­jam el, mit tett velem!” (Zsolt 66, 16 — 1 Jn 1. 2 — Ef 5, 8—14 — Náh 2, 1—4). Csodálatosak Isten útjai, ahogyan segíti, ve­zeti és óvja teremtményeit. Le­hetővé tette nekünk, hogy imád­ságban közvetlen kapcsolatba kerülhessünk vele. A kitartó és közös imádságot meghallgatja — segít, ha segítségét hittel kérjük. „S miként magad parancsolod. Imádkozunk, mint egy család” (27. ének 1. V.). KEDD. — ,.A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben” (2 Krón 20, 6 — Mt 14, 31 — In 6. 66—69'— Abd 1—21). Az Űré minden erő és az egész teremtett, világ, amelyben mindannyiunkat (boldogítani akar. Nem állhat ; meg Isten előtt az, aki a boldog- ; ság, béke és egyenlőség ellen i tör, mert az Isten akarata ellen , lázad. Az Űr erősebb, mert az ! ő törvénye a szeretet, amely i összeköti és kibékíti az embere­ket. „A hatalom Istenének Zen- düljön ajkunkon ének” (22. ének 1. v.). SZERDA. — „Ugyan ki vagy le ember, hogy vitába szállsz az Istennel?” (Rom 9, 20 — Jób38. 4—11 — Kol 3, 16—24 — 1 Móz 1, 1—8). Az embernek először önmagát kell vizsgálat tárgyává tennie és akkor rá fog jönni, mennyire képtelen saját erejé­ből önmagán túljutni. Egy lehe­tőségünk van Istennel szemben: bízni benne és belátni, hogy gyengébbek vagyunk nála. Csak így emel fel minket magához. „Elménk nem ér föl,. hiszünk benned ..(22. ének 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétség­ben van és a sötétségben jár” (1 Ján 2, 11 — Ézs 60, 1 — 2 Móz 14, 10—14, 24—31; 15, 1— 3 — 1 Móz 1, 9—25). Isten igé­jének igazságát sokféle támadás érte mar. de egyik sem volt olyan tartós, mint a gyűlölet és a szeretetlenség az emberek kö­zött. Ez a világosság és a sötét­ség állandó ellentétéhez hason­lítható. Bíznunk kell azonban benne, hogy a világosságnak van elég fénye megvilágítani a sötét­séget. ..Üj világosság jelenék. Ó, tévelygés csendesedéi; . . .” (721, ének 1. v.). PÉNTEK. — „A ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik” (Jak 4. 14 — Zsolt 102, 28 — 2 Tim 2. 8—13 — 1 Móz 1, 26—2, 4a). Nem az emberi élet értékét vonja kétségbe ez a kijelentés, hanem inkább figyelmeztet, A mögöttünk álló esztendők döbbe­netesen rövidnek tűnnek és ez a valóság. a rövid életet is be lehet azonban rendezni érté­kesen úgy. ha tiszteletben tart­juk és védjük embertársaink életét is. Ezáltal Istent tartjuk tiszteletben, mert őelőtte minden élet érték. „Add jól megfontol­nom Én múlandó voltom” (535. é~ \ 2. v.). SZOMBAT. — „Ki az, aki le­győzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1 Ján 5, 5 — Zsolt 18. 20 — Jel .4. 2—11 — 1 Móz 2, 4b—17). A világ legyőzése nem azt jelenti, hogy rabszolgasorba taszítjuk az emberiséget, hanem azt, hogy . a kísértései; legyőzése által megta­láljuk életünk értelmét. Az aka­dályok és kísértések legyőzésé­nek egyetlen járható útja van: az Isten Fiába. Jézus Krisztusba vetett hit, aki megszabadít ben­nünket a haláltól és a gonosz­tól. „Megszabadítod a tebenned bízókat” (738. ének 3. v.). Ziign Tamás — SÁTORALJAÚJHELY. Már­cius 29-ével kezdődően három estén keresztül böjti evangéiizá- ció volt a gyülekezetben „Miért jött Jézus?” címmel. A. szolgá­latokat Balicza Iván miskolci másodlelkész végezte. Az alkal­makon részt vettek a reformá­tus gyülekezet tagjai is. — REGI használt 1946 előtti levelező­lapokat. borítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket állandóan vásá­rolok. Cornicles Sándor bélyegkeres­kedő. Budapest. Lenin krt. 79. (No­vember 7. térnél udvarban). Telefon; 121-589. — KERESEM Decsy Sámueltől a Ma­gyar Szent Korona históriája -című könyvet, kelt Becs 1792-ben. Szontágh, 1063 Budapest, Bokányi D. u. 28. — BÉVEGGYCJTÖ európai levele­ket., országgy űjtemény eket keres meg­vételre. „Korrekt” jeligére a kiadóhi­vatalba. Kiérti est? — Van a számomra néhány perce? — kérdezte a kollegám hétfőn reggel és anélkül, hogy válaszoltam volna, beszél­ni kezdett legbensőbb problémájáról. Abbahagytam a munkámat, levettem a szemüvegemet és feléje fordítottam a fe­jemet figyelmesen hallgatva. A néhány perc, ha szigorúan veszem, már réges-rég lejárt, de ki nézi az óráját, ha a másik bajáról van szó? Én sem néztem, szere­tettel igyekeztem . vigasztalni, a . megol­dásban segíteni. — Van egy kis ideje? — kérdeztem ké­sőbb — el kellene dönteni... — Parancsoljon — mondta és nyugod­tan továbbolvasta az előtte kiterített új­ságot. Én az „eldönteninél” így megáll­tam és nem folytattam, mert láttam, hogy úgysem figyel, de kiváncsi voltam mikor veszi észre, hogy elhallgattam. Ezt a né­hány percet használtam fel arra, hogy el­kalandozzam a mi modern világunkban, amelyben szokássá lett nem figyelni egy­másra. Mindenki azt hiszi magáról, hogy már mindent tud, mindent ismer, az em­ber ritkán szólhat úgy, hogy félbe ne szakítsák, mert nagy általánosságban ke­vesen figyelnek egymásra, legtöbbször senki senkire. Lehet, hogy ez a megállapításom kissé túlzott, de néha valahogy alá kell húzni azt, amire a figyelmet felhívjuk. Általánossá vált, hogy csak néhány perc adatik nekünk arra, hagy szóljunk, hogy a saját ügyünkre hívjuk fel a másik fi- \ gyeimét. Az udvariasak kedves mosollyal azt mondják: Tíz percet adunk! És tovább nem érdekli őket, hogy elegendő-e ez az idő nekünk? A félénkebb még megkoc­káztatja: csak tíz percet? De senki sem válaszol neki. A valóságban úgyis min­denki túllépi ezt az időt. De akkor meg miért adjuk meg az időt, ha úgysem tart­juk be? Ki érti ezt? Nem régen egy előadáson voltam, ahol az előadó 20 percig beszélt, de semmit sem mondott. Ehhez is tehetség kell. Van olyan ember, akinek meg van a lehető­sége, hogy szóljon, tehát természetesnek veszi, hogy beszédének ideje nem kötött, beszél, de minek. Senki sem figyel rá. Máskor a szavak halmaza eljut az emberi fülig és elül az agy valamelyik távoli zu­gában, ahonnan hamarosan kiürül. Van aki ügyesebb és előregyártóit kifejezése­ket illeszt össze, de a szavak mögött való­jában nincsen semmi. Vannak tehetsé­gek is. akik szónoki tudásukat csillogtat­ják, de a hallgatóság csak a szép szavak zenéjét észleli, de tudatáig nem ér lé. Le­het, hogy a sokat-beszél-semmit-sem- mond előadók miatt van az, hogy az em­berek többsége közömbössé vált? Van néhány perced a számomra? Előre is elnézést kérek, ha túllépem az engedélyezett időt, de csak néhány mondatot arról, hofjy volt idő, amikor annyit mondtunk egymásnak: szabad kér­nem egy pillanatra?! És ez a pillanat olyan hosszú lehetett, hogy elegendő volt arra, hogy a másik baját meghallgassuk, hogy vigasztaljunk, hogy átgondoljuk, mi­ként segíthetnénk, belefért érdeklődé­sünk, együttérzésünk a mások problémái irhnt. Akkor még több ideje volt az em­bernek. Mindenki nyugodtan kivárta a sorát a fodrásznál, a hentesnél, a posta­ablakban. az orvosnál, a patikában. Ma­napság mindenki siet. •Mindenkinek ha­laszthatatlan dolga van. Mindenki azt szeretné, ha azonnal kiszolgálnák, vagy legalábbis olyan gyorsan, ahogyan csak lehet. Senki sem akar várni, mert min­denki siet, vagy legalábbis „később” még visszajön”. . Lehet, hogy korunk legnagyobb értéké, az idő? Az idő pénz — mondja a köz­mondás. Ennek a közmondásnak az igaz­sága napjainkban egyre nagyobb hang­súlyt kapna? De akkor miért egymásra akár tiz percet is pazarolni? Ugyanakkor az ember gyakran tékozló az idővel olyan­kor, amikor gazdaságosnak kellene len­nie és fukar vele, amikor bőkezűnek kel­lene lennie. Hát ezt meg ki érti? Beszédet hallgattam egy kis északi templomban. Nem szabta meg senki, hogy mennyi az. engedélyezett idő. Nekem úgy tűnt, egy pillanat volt és mégis a lénye­gére egészen pontosan emlékszem, úgy­hogy egy pillanat alatt papírra is vetem. és ha figyelmesen olvasod te is pillanatok alatt megérted. ... Az én csak olyan mértékben léte­zik, amennyire a másokért van. — Nyílt szív, nyílt tekintet nyitja meg a másik ember szívét, így alakulhat ki az a kö­zösség, amely a szeretetre épül és amely­ben önmagunkra találunk Es ez egyfor­mán áll emberre, nemzetekre. Ne zárkózzunk perceink falai közé. ke­ressük o találkozást masokkal, akiknek az élete ugyanolyan titok, mint a sdid- tunk, mert csak akkor találjuk meg ön­magunkat, ha szakadatlanul a másik fe­lé megyünk. Így békélhetünk meg saját­magunkkal, a világgal, a világban önma­gunkkal. A csillagos égtől messze van a föld. Teljes alázattal kell hát leborulnunk és azon fáradoznunk, hogy tiszteletben tartsuk és szenteljünk időt a másik em­ber számára. Tekintsünk arra. aki az örök Béke égen és földön nekünk, akik állan­dó har'cban állunk az idővel, benne ön­magunkkal es egymással is. Adassák meg nekünk, hogy mindig eljussunk Hozzá, aki időtlen és nem méri percekben szí­vünk fájdalmára szánt idejét. . . Csak néhány perc kellett ahhoz, hogy a leírtak agyamon átfussanak. Kollegám­nak egy idő múlva feltűnt, hogy nem be­szélek, ezért, hogy önmagát igazolja, la- konikvs rövidséggel mondta: — Hát igen. ezt kell tenni! Talán a jövőben szólni sem’ kell, csak egymás gondolatában olvasni? Gyarmattal íré» i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents