Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-13 / 19. szám

Áldjad lelkem as Urat ÖRÖMMEL VETTÜK KÉZBE a Református Sajtóosztály fenti címen nemrég megjelent kiadvá­nyát. A kötet mai református költők antológiája. A szép kiállítású könyvben harminchárom mai köl­tő mutatkozik be egyenként leg­feljebb öt versével. Nehéz, felelősségteljes és szép feladatot vállalt magára a kötet szerkesztője, Gyökössy Endre lel­kipásztor, hiszen — amint ezt a mű előszavából megtudhatjuk — közel ezer versből válogatta ki a közzétett százharminckettőt. Rejtett, vagy inkább lappangó értéktartalékok kerültek elő ez­zel a kiadvánnyal a történelmi testvéregyház szellemi kincsestá­rából. Bizonyára örömét leli ben­ne sok keresztyén és talán mesz- sze túl minden felekezeti határon olyanok is, akik érdeklődő figye­lemmel fordulnak a keresztyén üzenet szépirodalmi megfogalma­zásai felé. De haszonnal forgathatják a kötetet olyan lelkészeink is, akik gyülekezetépítő munkájukban; szeretetvendégségek, ünnepélyek, vallásos estek megrendezéséhez jó szívvel elővehető és színvona­las alkalmi versanyagot keres­nek. MAI REFORMÁTUS KÖLTÖK antológiájáról, verseik válogatott kivásárol van szó. És az, hogy mai, kell, hogy sokkal többet je­lentsen annál, hogy ma élő. Hi­szen nem minden ma élő tekint­hető a szó teljes értelmében mai­nak, ha irodalomról van szó. és időben messze elmúltak hatása építheti vagy ronthatja , a je­lent. A mi korunkban, ebben a hazában, a mi társadalmi kör­nyezetünkben, ebben a soha még nem volt és soha meg nem ismé­telhető egyházi és világhelyzetben kell, hogy megszólaljon a mai keresztyén irodalom. A könyv néhány darabján, például a szer­kesztő „Mi lesz” című versében valóban ott is feszülnek korunk égető, nagy kérdései. Református költők versei ezek, olyanoké, akiknek legnagyobb ré­sze ténylegesen is egyháza szol­gálatában áll. Meg is kell, hogy mutatkozzék ez nem egyszerűen csak a témaválasztásban — szá­mos versben külön is hangot kap a protestantizmus múltja és mai szolgálata —, hanem a költői té­mák sajátos megközelítésében is. Azon. hogy messze túl a külsősé­ge« stíluselemeken, lényük belse­je szerint hordozzanak valamit e művek a magyar reformiátusság lelki örökségéből ós egyházat -ha­zát építő elkötelezettségéből. A kötet számos verse szépen példáz­za ezt. Van olyan írója a könyvnek, aki már önálló kötettel is je­lentkezett, vagy akinek verseivel ismételten találkoztunk már a református sajtóban. De olyan is, akinek nevét most olvashattuk először. Bizonyosak vagyunk abban, hogy e verseskötet és annak munkatársai jó szolgálatot vé­geztek. Lesznek, akik munkájuk nyomán megtanulják, vagy új­ra megtanulják áldani az Urat. Schreiner Vilmos A JÖVEDELMEK NEMZETKÖZI ÚJRAELOSZTÁSA A fejlődő országok hatékony megsegítése érdekében a jövedel­mek nemzetközi újraelosztására van szükség — hangoztatta Mikko Juva finn érsek a Tampere-ben tartott püspöki konferencia előtt február végén. Az érsek beszédét az éppen akkor folyó egyházi „íelelősség-hét”-tel kapcsolatban mondotta. A hét célja az volt, hogy a finnekben fokozott fele­lősséget ébresszen a fejlődő or­szágok és egyáltalán a felebarát irányában. Az elmúlt év során misszióra és egyházi fejlesztési segélyre 32,7 millió finn márkát (kb. 8 millió USA dollár) fordítottak. Ju­va érsek ezzel kapcsolatban a következőt mondotta: „ha tekin­tetbe vesszük, hogy ezek az ősz- szegek túlnyomórészt önkéntes adományokból származnak, ak­kor ez jelentős összeg, a szük­séghez képest azonban elenyésző­en csekély. Nyilvánvaló, hogy csak az állam képes érezhető se­gítséget adni, de csakis nemzet­közi jövedelem újraelosztással. Saját társadalmunkban hozzá­szoktunk ahhoz, hogy a szociális kiegyenlítés eszközét adózással teremtik meg. Nyilvánvalóan ez az egyetlen eszköze annak, hogy nemzetközi igazságosságot érjünk el.” — KARANKO JOUKO ny. iskolaigazgató, hazánk finn ba­rátja finnre fordította Barta La­jos : Szeretet című színművét, amit a tamperei magyar-barátok lelkesedésétől körülvéve a Tam­peréi Színház társulata, a Mis­kolcról vendégszareplő Illés Ist­ván. rendezésében színpadra vitt. Finn napilapok kiemelkedő cik­keket írtak az eseményről. Szórványban Győr megyében GYÖRSZEMERE a sokorói dombok és a Kisalföld találkozá­sánál, a győr—pápa: út mellett fekvő község. Régi, Árpád-kori település. A község neve 1250- ben „Villa Zemere” alakban fői­dül elő, mint a Zemere család birtoka. A község történetét meghatározza a győr—pápai út, ami századokon keresztül a „ha­dak útja” volt. A feljegyzések szerint először a tatárok pusztí­tották el a falut. De nem sokáig maradt „puszta hely”, telepesek érkeztek, akik a romok helyén új községet építettek fel. Az újabb megpróbáltatást a török idők jelentették. A hódoltsági időben a török folyton emelkedő adókkal súlytotta az itt élőket. A Becs ellen vonuló török hadak 1683-ban kifosztották és földig lerombolták a községet. Ekkor horvát, német és magyar telepe­seket hoztak és az élet újból megindult. 1704-ben nemcsak a felvonuló hadak útjába esett a község, hanem harctérré is vál­tozott a szemerei mező. Forgách Simon kuruc vezér itt ütközött meg a császári hadakkal. Erről a csatáról egy névtelen költő így ír: Nagy-Győr vármegyében az szentpáh mező / Bizonyság lesz ebben, ott közel Szömörő. / Ve­szélyt szerző, / Halállal fizető, / Hogy sokaknak lón fejük elvesz­tő. De nemcsak a katonáknak, hanem a lakosságnak is halállal fizető volt ez a nap. A romokból kellett most is elindulni, Még kétszer volt harctér a szemerei mező. 1809-ben a francia sereg ütközött meg a nemesi csapatok előőrseivé], 1849-ben pedig Kupa vezér itt állt ellent az előrenyo­muló császári csapatoknak. Ez­után bár harcok nem dúlták fel Szemerét, fejlődése lelassult és a megyei elsőséget már többet nem érte el. A lakosság zömének szegény — zsellér és cseléd — sorsa adja erre a magyarázatot. A felszabadulás után indult meg itt is a fejlődés. A község­ben igaz, hogy jóformán csak a termelőszövetkezet tud munkát biztosítani, a közeli Győr azon­ban 'bőségesen pótolja a helyben hiányzó munkalehetőségeket. A lakosságnak több mint a fele dolgozik győri gyárakban, vagy üzemekben. A fejlődésről az egy­más után épülő modem házak beszélnek. Szemerét ma lehetne igazán „Villa Szemerének” ne­vezni. A REFORMÁCIÓ TERJEDÉ­SÉRŐL már az 1600-as évek kö­zepétől lehet nyomokat találni. 1688-ban már protestáns temp­lom van a faluban. Az 1698-as Canonica visitatió szerint a köz­ségben 87 katolikus. 90 evangéli­kus és 125 református található. Ez a hármas tagozódás mind a mai napig fennmaradt aiz ará­nyok azonban megváltoztak, saj­nos a kárunkra. Az evangélikus és a református egyház sorsa a történelem folyamán itt- különö­sen összefonódott. A közös sors az üldözések idején, a kis lét­szám miatti egymásrautaltság testvéri közelségbe hozta a két felekezetet. Hosszú ideig közi® templommal rendelkeztek és több alkalommal is évtizedeken keresztül református lelkészek gondozták az evangélikus híve­ket is. Szemere ugyanis 1807-ig Felpéc szórványa volt és a lel- készi szolgálat ellátásában aka­dályok lőhettek, ezért vállalták a helybeli református lelkészek a szolgálatot az evangélikus hívek között is. A GYÜLEKEZET ÉLETÉBEN A VÁLTOZÁST az- 1807. év hozta meg amikor Matkovich Pál a dunántúli egyházkerület felügyelője a saját telkén, a sa­ját költségén templomot építte­tett és a lelkészi állás javadal­mazását is magára vállalta. Sze­mere ekkor lett any »gyű’.ékezet­te és választott saját lelkészt. A gyülekezet életében ez az idő­szak jelentette a legmagasabb pontot. Matkovich Pá'l halála után az örökösök már nem áll­tak a gyülekezet mellett anyagi erejükkel, sőt a végrendeletben biztosított földet és alapítványt is csak 67 évi pereskedés után voltak hajlandók a gyülekezet rendelkezésére bocsátani. A pe­reskedés ideje alatt a maroknyi evangélikusság vállalta magára a terheket és gondoskodtak lelké­szükről és tanítójukról. Ebben az időben mutatta meg a gyüleke­zet, hogy patrónus nélkül is fenn tudja tartani magát. 1972-ig 12 lelkész szolgált a gyülekezetben. A 12. lelkésznek, Egyházy János­nak 1976-ban történt nyugalom­ba vonulása után a szolgálatokat helyettes lelkészek látták el. Tét­tel való társítása folyamatban van. A SZEMEREI GYÜLEKEZET ÉLETÉBEN — éppen úgy, mint a község történetében — fel- emelkedés és mélység váltogat­ják egymást. Isten megsegítő erejét a mélypontokon tapasz­talta meg a gyülekezet, aminek segítségével fenn tudott ma-radni az évszázadok folyamán. Jelenleg a szemerei gyülekezet új erőpróba előtt áll. A naivon rossz állapotban levő templomát szeretné kívül és belül trsroz- tatni. A tatarozás érdekét-’' tett első lépések arról beszelnek, hogy élniakarásukról a szem erei evangélikusok most is bizonysá­got fognak tenni, mint annyiszor a történelem folyamán. Kardos József ÉSZAKI RÓMAI KATOLIKUSOK A CÖLIBÁTUSRÓL . g Már az 1971-es római püspöki hogy Róma felülvizsgálja a cöli­szinóduson is kifejezésre juttat­ták az északi római katolikus püspöki konferencia tagjai azt az egyhangúan elfogadott kívánsá­gukat, hogy az észak-európai ró­mai katolikus püspökségekben te­gyék lehetővé házas férfiak pap­pá szentelését — emlékeztet Hans Martensen koppenhágai római katolikus püspök a „katolsk ori- entering” című lapban. Cikkében behatóan foglalkozik az északi római katolikus szórványegyhá­zak cölibátussal (papi nőtlenség) kapcsolatos aktuális problémái­val. A cikk megírására az'késztette Martensen püspököt, hogy dán római katolikus értelmiségiek nyílt levélben fordultait hozzá, és felhívták a figyelmet, hogy csupán Dániában 30 olyan római katolikus pap van, akik az elmúlt években léptek ki szolgálatukból. Ezzel Dánia néhány év alatt el­veszítette római katolikus pap­jainak egynegyedét. Legfőbb ide­je tehát, hangoztatja a levél. bátussal kapcsolatos álláspontját. Martensen püspök szerint a kérdést komolyan kell venni. A cölibátus azonban nem az egyet­len ok, mely miatt többen kilép­tek a papi szolgálatból, noha ez többeknek lényeges problémája. A római püspöki szinódus annak idején túlhyomó többséggel a pa­pi nőtlenség mellett foglalt ál­lást. Az északi püspöki konferen­cia szószólója azonban úgy vélte, hogy ..érett, házas férfiak pappá szentelése (ordinációja) nagy se­gítség lenne a világnak ezen a részén”. Ezért az északi püspökök fel­vetik azt a kérdést, nem lenne-e helyesebb a pap jelöltek döntésé­re bízni, hogy házasságban, vagy pedig házasság nélkül akarnak élni. Még ha bizonyos engedmé­nyekre is kerülne sor. nem volna szabad azonban magukra hagyni azokat a papokat, akik cölibátu­sukat elfogadják és vállalják — írta Martensen püspök. — Egy változtatás talán ,szükséges. de nem várhatunk tőle csodákat. templomokban is. Ahol csak egy mód van rá minden templom tor­nyában, imaiház mellett a ha­rang. A harangszó hívogat isten- tiszteletre és jelzi, ha valakit hazahívott az élet és halál Ura. SZLOVÁK ANYANYELVŰ GYÜLEKEZETEINK megalapí­tói, akik több mint 250 évvel ez­előtt érkeztek mai lakóhelyükre és hozták magukkal szelíd, lágy daDaanú népballadáikat^ szívük alázatos melegségét, a Tranos- eiust. több esetben harangjaikat is elhozták, s szavuk az elha­gyott otthonokat idézte. A HARANGOZÁSNAK, a ha­rangoknak hiába keresiUnk biib­A két csabacsüdi harang Itat alapját, hisz azok jóval ké­sőbb kezdtek elterjedni. 1169- ben az egyház kötelezővé teszi a harangok használatát, s ezek az­után megmaradnak a protestáns A harang szinte mindennél jobban jelképezi Isten kegyel­mét. A kegy-eiern lehetősége mindenkié, Isten szeretetéböl sen lei sincs kizárva — a harang szól és hívogat, belecsendül min­den szívbe, minden, otthonba. Ezáltal közösséget Is munkál. Gondoljunk például arra, ami­kor a harang szava jelezte a fa­luban a tüzet. Jelezte akkor is, ha katolikus otthon gyulladt ki, akkor is, ha református. Senki­nek az otthonát nem hagyták el­égni. S ha halottnak szólt, vagy szól ma is az egész-faluval vagy várossal tudatja: „Valaki elment közülünk!” Ma már majdnem mindenütt megszűnt a harangok riasztó, vészjelző szerepe, szolgálatuk változik a változó formájú élet­ben. Sok helyen elmaradt már a hajnali harangszó, amely a ko­rai kelésre serkentett. Átalakuló szolgálatuk átadta hivatásából, amit ma már nálunk jobban vé­gezhetnek el a technika eszkö­zeivel: órával, telefonnal, rádió­val Hívogatnak viszont tovább is felgyorsult életünkben az ige melletti erőgyűjtésre, elcsendese- désre, a mindennapi élet szolgá­latához a 1 elkészülésre. Szlovák nemzetiségű gyüleke­zeteinkben majdnem mindenütt jelzik a harangok, hogy másnap vasárnap vagy ünnepnap követ­kezik. Nagyobb harang szólal meg szombaton (G-ailgagyörk). s a nagy ünnepet megelőző napon 3 „verssel” hív ünnepszentelésre A Szarvas-újtemplomi harmadik harang rangok Békésben, Pest megyé­ben, Nógrádban Óév napján éj­félkor, mintegy az ének szavát szívünkre helyezni: „Időnk ei­Élő hagyományok „Az élőket hívom... a holtakat siratom... (Tótkomlós). Van ahol ezt az esti harangozással jelzik (Ácsa). Ki­vétel néLkül megszólalnak, a ha­íramlik, éveink sieti&k.. Aránylag egységet mutat a ha­láleset harangszóval való beje­lentése: mindenütt 3 „vers” ad­ja tudtul, ha férfi a halott, s ket- iö, ha asszony. Kisgyermek halá­lát konfirmandus korig a kicsi ha­rang jelzi. Érdekes, hogy némely gyülekezetben a versek száma mellett a harang nagyságával (nagy, középső) is jelzik, hogy férfi, vagy nő halt-e meg (Tót­komlós, Ácsa). Különös a nagy- tarcsai szokás, ahol a harango­zásból bizonyos fokig a hatott korára is lehet következtetni: gyermeknek a Ids harang, 12— 50 évig a középső, 50 felett a nagy harang szól. Békés megye gyülekezeteiben a legtöbb teme­tésre csak háromszor szólalnak a harangok. Emlékszem még vac- kisújfalui szolgálatomból arra, hogy ott a rokonok, fiatalnál ba­rátok, barátnők is adnak egy-egy verset a halott tiszteletére. Le­genden pedig óránként megkon- dúlnak a harangok. Hasonló ké­pet mutat a halottakról való megemlékezés is. Nálunk (Csa- bacsüd) egy évben 2—3 alkalom­mal van emlékharangozás, s a környéken sem általános, kivétel Kondoros. De egyes helyeken az 1, 2. 3, 5, 10, 15, 20 éves évfordu­lókról is megemlékeznek. Az élet változik, sok szokás alakul, de a lényeges mozgató erő változatlan a harangok szolgála­tánál: az ige életet formáló ere­jéhez hívni az élőket, s a feltá­madás bizonyosságá val siratni az elhunytakat. Nobik Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents