Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-29 / 17. szám

Látogatás; egy olvasónknál Veretes igazságok állnak oly­kor fejük tetejére. Vörösmarty állítja, hogy „aki maga néz a tálba, azt az étel nem táplálja”. Nos, mintha ez az igazság itt Leányfalun felborult volna. Leg­alábbis ezen az áprilisi tavaszi napon azt tapasztaltam, hogy „nemcsak kenyérrel él az em­ber”. B. L.-NÉ TELJESEN MAGÁ­NYOS ÖZVEGYASSZONY. Van családja, fia, unokája, szeretik is őt, gyakran látogatják, mégis magányos. Nincs baráti köre — rég meghaltak azok, akikkel együtt indult —, de az élet rit­musa is olyanná lett, hogy akik már túl vannak a nyolcádik X-en, azok pihengessenek, ne akarjanak feltétlenül „benevezni a versenyfutásba”. B. L. néninek a világa leszűkült egy kicsiny, de napos szobára, a szobától né­hány lépésnyire már határkőbe ütközik, s ha átlépi a határt, kockára teszi testi épségét. De ebbe a szobába beáramlik a nap­fény, s behozza a régi időket, városokat, utcákat, amelyeket egykor fiatalos lendülettel rótt, kedves arcokat, amelyek most is úgy mosolyognak rá, mint vala­ha. A múltba könnyedén sétál­hat vissza, botra sincs szüksége. Szeret emlékezni. A millenneum évében született, Arad mellől, Magyarpécskáról indult el. Évtizedeket töltött Bé­késcsabán, majd egészségi okok­ból Pécsre költözött. Onnan jött 1951-ben Leányfalura. Milyen világosan emlékszik mindenre! 18-ban élet és halál között ver­gődött, a spanyol, amely annyi emberi életet oltott ki, őt csodá­latos módon életben felejtette. Áchim András temetésének min­den részletére emlékszik, feketél- lett a tér a hullámzó embertö­megtől Csabán. Pécsett a Me­csekre vezetett kedvenc sétaútja. éppen úgy, mint Káldy püspök­nek, akiről ezt a napokban ol­vasta lapunkban. Gyermekeket nevelt szűkös keresetből — leá­nyát 1961-ben vesztette el •—, unokáknak örvendett. Arcok, ne­vek bukkannak elő a múlt res­tekéből. idő nélkül, fontosságuk sorrendjében. DE A SZÍVE HÁLÁS. Hálás azért, mert minden kilométerkő­nél, élete minden kanyarulatánál érezte Isten segítségét. így köny­veli el 83 évét. s áldja Isten hű­séges szeretetét, csendes magá­nyát, törődött egészségét. Ami legjobban hiányzik életé­ből, az a vasárnapi istentisztelet. Ezt szokta meg Békéscsabán, Pé­csett, s míg járni tudott, itt Leányfalun is. Amikor szobájába szorult. Bibliája maradt csupán énekeskönyvével és az Evangé­likus Élet. Ez utóbbi legkedve­sebb olvasmánya. Sajátos „litur­giát” alakított ki. Az újság csü­törtökön érkezik — ha késik, baj van a liturgiával —, ez az olvasmánya hét végéig. Majd vasárnap az igei írások vará­zsolják templommá szobáját. SZERETI LAPUNK MINDEN SORÁT. Nem válogat az írások közül. Tudja belőle, mi zajlik egyházában, a nagyvilágban, a lap „életszükséglete”. Ezt teljes meggyőződéssel és szenvedéllyel vallja, vallomásának hinni kell. Még Pécsett szokta meg, ott példányonként vásárolta, itt Leányfalun előfizető. Egyedüllé­tét enyhíti, ablak számára a lan. amelyen gyenge szeme kitekint­het a lüktető életbe. Kedvenc íróira emlékezik, Friedrich Lajosra, a néhai me­legtollú íróra: Korén Emilre, aki a finnekről szokott írni. Gyar- mathy Irénre és Túrmezei Erzsé­betre a sok közül. Egyszóval mindazokra, akiknek neve gyak­rabban fordul elő az újságban, de azokra is, akik olykor-olykor írnak, sőt a kezdőkre is, akik csak próbálgatják a toliforgatás nehéz mesterségét. Szívében nincs ranglétre, boldogan ka­paszkodik minden sorba. AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN KÜLÖNÖS ÖTLETE TÁMADT. Ügy mondta „szegény asszony vagyok, de fiam karácsonykor pénzzel váltotta meg az ajándé­kot”, s akkor elhatározta, hogy az újságot, amely számára any­nyi jó szolgálatot tett, meglepi ötszáz forinttal. Szerény mosoly kíséretében vallja e tettét. Szabadkozik, res­telkedik, mintha csínytevésen ér­ték volna. „Csak ennyi futotta.” De ő mindig valamilyen célra juttatta el megtakarított filléreit. Az a kívánsága, hogy az Evan­gélikus Élet ugyanazt a munkát végezze tovább is, és minden írójára — személyesen alig is­mer közülük valakit is — Isten áldását kéri. Beszélgettünk életről, halálról, betegségről, egészségről, magány­ról és zajos társaságokról, ter­mészetről és elmúlásról, ismerő­sökről és ismeretlenekről. B. L.- né roppant gazdag asszony, ösz- szegeztem magamban. Csakhogy a gazdagsága „más valutában” mérendő. Aki a betűkkel, a Szentírás és egyházunk lapjának betűivel ilyen szoros barátságot kötött, az soha nincsen egyedül. Ha ritkán nyitják is rá ismerő­sök az ajtót, szobája a napfé­nyen kívül tele van derűvel, megelégedettséggel, s ezt nem lehet forintban kifejezni. SZERÉNYSÉGE TILTOTTA, HOGY NEVÉT NYILVÁNOS­SÁGRA HOZZUK, így csak mo­nogrammal — B. L.-el —mu­tattuk be olvasóinknak. De aki az ő ügyével „magasabb szinten” foglalkozik, az pontosan tudja nevét. Annak áldását kérjük életére. Rédey Pál Az énekeskönyv-sserkesZtők műhelyéből JÉZUS-ÉNEK Trajtler Gábor Jézusa jó "Pásztor, ve\e megyünk. Örök iVgai-ináról évieke- lökk. dr Nyájadat ol-tűlw\<ad.,hagg<i veszély! az éj Jézus a szőlőtő, ereje nagy. Nem él hiába, ki benne marad. Gyümölcsöt érleljen szereteted, Tenélküled néped mit se tehet. Jézus világosság, messze ragyog. Fényéből élnek mind a csillagok. Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét! Vezesd te jó útra mind, aki vét. Jézus a békesség, fegyvere egy: A megbocsátó és hű szeretet! Békére vágyódik mind e világ, Félelmes Ínségből hozzád kiált! Jézus a kezdet és Jézus a vég: Hadd zengje ég és föld dicséretét! Vezess az ösvényen, maradj velünk, Míg örök fényedbe megérkezünk. Dóka Zoltán Zenés áhítat a Fasori templomban Egy év után újra hangver­senyt adott budapest—fasori tem­plomunkban Peskó György or­gonaművész és a vakok Homé­rosz énekkara. Mi a titka Peskó György le­nyűgöző orgonajátékának —, tű­nődik az ember az orgonas zárnak hallgatása közben. Talán az, hogy teljesen „eggyé válik” a hangszerrel. Ezt éreztük a Bach- passacaglia első ütemétől, a be­fejező Liszt: B-A-C-H prelú­dium és fúga záróhangjáig min­den darabnál. Ismeri és kihasz­nálja az orgona összes lehetősé­geit regisztrálásban,, dinamiká­ban, színezésben. Mint volt fa­sori diák —, önkéntelenül idé­zem fel néhai Peskó Zoltán em­lékét. Különös élményt jelent lát­ni a művészet folytatódását, ámint apáról — fiúra száll! Az orgonaszámok között kris­tálytisztán, árnyaltan szólal meg a Homérosz énekkar. Emberek, akik színeket nem látnak, „szín­élményt” tudnak nyújtani a hallgatóságnak. Közben arra is gondolok: nekik több a zene, mint nekünk, ök nem látnak, de annál szomjasabban isszák a zene, a dallam, a harmóniák szépségét. A kórus otthonosan mozog a különféle korszakok ze­néjében. A műsor több század kórusirodalmát öleli fel a 17. századtól a kortárs kórusművé­szetig. A műsor keretében Szirmai Zoltán lelkész a 43. Zsoltár alap­jáéi hirdette az igét. Rámutatott arra a pontra, ahol a zene szép­sége és a hit világa és a szolgáló élet hitele találkozik. Majd me­leg szavakkal köszönte meg Pes­kó György és a kórus magas színvonalú műsorát. A gazdag műsort áhítattal fi­gyelte végig a közönség. A zsú- foLt templomban sokan álltak, de senki sem ment el a befeje­zés eőtit. Még sokáig beszédtéma és maradandó emlék lesz a né­pes hallgatóság számára ez a jól sikerült zenés áhítat. Gáncs Aladár Gyermek a televízió előtt (Folytatás a 4. oldalról) beszédtémává lesz, nagyszerű al­kalom kínálkozik a családban és iskolai közösségben, de még a bibliaórai közösségben is arra, hogy igaz tanulságokat leszűrje­nek, érzelmeiket és gondolataikat helyes irányba tereljék. NAGY A FELELŐSSÉGÜK mind a műsorok készítőinek, mind a legfogékonyabb életkor­ban levő gyermekek nevelőinek abban, hogy jó „táplálékot” ad­janak. ízlésüket, lelkesedésüket, formálódó egyéniségüket úgy ala­kíthassák. hogv igényes és bol­dog felnőttekké válhassanak. Mindehhez a felelősség, bölcses­ség, velük együttgondolkodás mellett Igen sok szeretetre és megértésre is szükség van. így ami csak eszköz (mint például a rádió- és tv műsora), az eszköz is maradjon, ami viszont emberi életünknek, a családi közösség­nek belső tartalma és ereje, az erősödjék és adjon jó hátteret gyermekeink lelki- és gondolat- világának, fejlődésének. Szirmai Zoltán — HATVAN. Böjtben három­napos igehirdetéssorozatot vég­zett a gyülekezetben Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkész a Mi­atyánk 6. kérésének — Ne vigy minket a kísértésbe! — témája alapján. A ül VASA UN A P IGÉJE Szeretsz engem?— Szolgáld az enyéimet! 1 Pt 5. 1—5. Péter apostolt egész életén végig kísérte az a beszélgetés, amit a feltámadott Jézus folytatott vele a Tibériás tengernél (Jn 21, 15—- 29). Akkor hangzott el a háromszori kérdés: szeretsz-e engem. Utá­na pedig a felszólítás: legeltesd az én juhaimat, és kövess engem! Akkor értette meg Péter apostol, hogy a Jézus iránti szeretet és a Jézus-követés csak egyféleképpen lehetséges. Ügy, hogy segíti, szol­gálja a rábízottakat. Olyan önfeláldozással, amilyennel a pásztor óvja a nyáját. KRISZTUS KÖVETÉSE A KRISZTUS IRÁNTI SZERETETBÖL FAKAD. Nehezen követték, sokan elmaradtak ebből a szolgálatból. Nem a szolgálat nehézségei, hanem a Jézus iránti szeretet, és az eb­ből fakadó emberszeretet gyengesége miatt. Ezért fontos, hogy a fel­támadott Jézus iránti szeretet, a vele való kapcsolat eleven marad­jon. Ez a szeretet tesz alkalmassá annak a szolgálatnak az elvégzé­sére, amire ö szólítja minden követőjét. Péter apostol ennek a szeretetnek a nevében szólítja a presbitere­ket a rájuk bízott szolgálat betöltésére. Presbitertársnak szólít sok­sok névtelen Krisztus-követőt, mert a presbiter tiszt alapja ugyan­az, ami az ő elhívásáé is: a Krisztus iránti szeretet. Azzal a bizalom­mal és abban a reményben szólítja meg a presbitereket, hogy ugyan­úgy szeretik Jézust, ahogyan ő szereti és a Jézus iránti szeretetet a gyülekezet, a rájuk bízott emberek szolgálatában valósítják meg. Kényszer, nyerészkedés, uralomvágy távol áll a Jézust szerető pres­biterektől. Önként, készségesen végzik a szolgálatukat, mint akik példát adnak a Jézus iránti szerétéiből mindenkinek. A szolgáló Jé­zust szeretik, és az iránta tanúsított szeretetet is csak a hűséges, emberszeretö szolgálatban tehetik követendő példává. JÉZUS ÖNKÉNT, KÉSZSÉGESEN VÉGEZTE A SZOLGÁLATÁT AZ EGÉSZ EMBERVILÁGÉRT. Minden benne hívőt, Öt követőt arra bíztat, hogy hasonlóképpen cselekedjék az általa elért körben. Önként, készségesen végzett szolgálatra szólít a családban, munka­társi körben és mindenütt, ameddig a tevékenységünk hatósugara elér. Kitűnik ebből az igéből az is, hogy ez nem csupán kevesek, ki­választottak, külön elhívottak, „hatáskörrel” rendelkezők feladata. Baj van akkor, amikor a gyülekezet úgy gondolkodik, hogy engem szolgáljon az országos egyház, a püspök, az esperes, a lelkész, a presbitérium, ha én igényt tartok rá, egyébként nincs hozzájuk kö­zöm. Válságba kerül a család, ha a gyermek azt gondolja, hogy a szülő kötelessége a szolgálat, de helyébe semmi szolgálat nem jár. Nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol minden gondot, felada­tot és felelősséget a vezetőkre hárítanak, és tőlük mindent számon- kérnek, de ehhez az embert őrlő szolgálathoz a dolgozók segítséget nem adnak. A SZOLGÁLAT MINDIG KÖLCSÖNÖS. Szolgálatra köteleztet- tünk egymásért mindannyian. Gyülekezeti vezetők és gyülekezeti tagok, szülők és gyermekek, idősek és fiatalok, járművezetők és gya­logosok, aktívak és nyugdíjasok, vezetők és vezetettek, képviselők és képviseltek, feleségek és férjek, egészségesek és betegek, vásárlók és eladók, városiak és falusiak, barátok és idegenek, népek és népek. Végső soron minden ember. Az egymás iránti tisztelet, sőt, alázat helyzetében lehetséges így szolgálni egymást, tekintet nélkül a be­töltött funkcióra. Egyszer, vasárnapi gyermek-bibliaórán a Jó Pásztorról, Jézusról beszéltem a gyerekeknek. Hirtelen egy háromévesforma kislány csengőhangja szakított félbe. „Ha Jézus tényleg jó pásztor, akkor te pap bácsi, biztosan az ő juhászkutyája vagy.” Telitalálat volt a kislány gondolattársítása, azóta is erre gondolok a Jó Pásztor vasár­napján, minden évben. Bárcsak volnék a Jó Pásztornak olyan hűsé­ges, odaadó segítsége, és a nyájnak gondviselője. mint a „jó puli”. Baranyai Tamás Imádkozzunk! Jézus! Pásztorold, őrizd nyájadat! Értünk áldozott drága véred rajtunk kárba ne vesszen. Ó, ne hagyd népedet Segítséged nélkül, Lelkedet küldd el nekünk! Halld meg kérő szónkat és irgalmazz ne­künk! Ámen. — Húsvét után a 2. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 10, 11—16; az igehir­detés alapigéje: 1 Pt 5, 1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 29-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KALÁCSKA BÉLA ősagárdi lelkész. — DIÓSGYŐR-VASGYÁR. Május 6-án délután fél 6 órai- kezdettel zenés áhítat keretében emlékezik meg a gyülekezet Pásztor Pál lelkész helyi szolgá­latának 20., születésének 65. év­fordulójáról. Igét hirdet és or­gonaműsort ad Trajtler Gábor oszágos egyházzenei igazgató, közeműködik Kovács Ödön, Ha­lász László és Slezák Attila ze­netanár. — ARNÓT. Március 18-án is­tentisztelet és közgyűlés kereté­ben iktatta be tisztségébe Sze- bik Imre, a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese Tóth Pált, a gyülekezet újonnan megvá­lasztott gondnokát. — PÁPA. A gyülekezet köz­gyűlése megújította presbitériu­mát. Gyülekezeti felügyelő a gyülekezet egyhangú bizalmából továbbra is Nagy Sándor. Hor­váth Lajos újonnan választott gondnokot és az új presbitere­ket április 8-án a délelőtti is­tentisztelet keretében iktatta be Sikos Lajos, a Veszprémi Egy­házmegye esperese, a gyülekezet lelkésze. — Délután a konfir­mandusoknak volt szeretetven- dégségük, amelyen Sikos Lajos esperes tartott, előadást „Miért vagyok evangélikus ?” címen. — BAKONYSZOMBATHELY. A gyülekezet számára sokat je­lentettek azok a szolgálatok, me­lyeket az egyházmegye gyüleke­zeteinek a megismertetése céljá­ból rendeztek. Többnyire esti is­tentiszteleti szolgálatok után lel­készek az ő gyülekezetük törté­netét és mai életét ismertették. Milán János az oroszlányi, Lá­bossá Lajos a tatabányai, Pus­kás János a pusztavámi, Jakab Miklós a suri, Ittzés Gábor a ko­máromi gyülekezetről adott tá­jékoztatást. Ezt a kitekintést még teljesebbé tette dr. Nagy István esperes szolgálata, aki a Fejér-Komáromi Egyházmegye életéről, Bárány Gyula esperes előadása pedig a Győr-Soproni Egyházmegyéről adott átfogó is­mertetést. Ezek az előadások jól szolgálták azt a célt, hagy mind jobban tudatosítjuk az ige taní­tását: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagja rész szerint”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents