Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-19 / 47. szám
llöpülj páva! A TELEVÍZIÓNAK IMMÁR HAGYOMÁNYOS MŰSORA — a népélet kutatásában — ismét nagy értékekkel gazdagította ismereteinket. Ez a 2—3 évenként visszatérő sorozat, tavasztól őszig, jótékonyan felkavarja a kedélyeket. Néha önfeledten lelkesedünk, máskor mérgesen vitázunk a zsűrivel, amely lepontozta szőkébb szülőföldünk csapatát. Hogyan tehetett ilyet, amikor ez a szám volt a legszebb —, legalábbis nekem. Miközben összevetjük a vetélkedő bemutatott műsorait, itt is, ott is elismerőleg csettintünk egyet. No lám, milyen szépen furulyái az ország másik feléből való kanász, ... és el kell ismerni, hogy a pestmegyei német nemzetiségű falú ezt az ötperces részt nagyon szépen csinálta. Ni, a magyarországi szlovák együttes ebben a számban szenzációs! De szép a csángó szőttes, a délszláv-, sokácok szapora tánca,, a szakmán betiehemes. a Szigetköz rigmusos köszöntője. _ MAGUNK SEM VESSZÜK ÉSZRE (most már a többieket nem is említve), hogy megint bejártuk az országot. Mindenhonnan elhoztunk valamit, és semmi sem idegen tőlünk, ami tájegységenként a népből jött. Mindnyájan őrzünk gyermekkarunkból néhány emlékezetes szép órát., amikor lakodalmazott, bet- lehemezett, gyász-tort ült a fa- kusi rokonság. Sírtak és vigadtak nagyapáink, az ángyiék. és a szomszédok, csakúgy, mint általában mindenütt. Aztán egy- szetcsak minden átmenet nélkül belekezdtek egy énekbe, táncba, halottsiratóba, amitől tágra nyílt a szemünk, mert ilyet még nem láttunk, nem hallottunk. — Most figyelj — mondta segéd lelkész időmben Váci Miska sárközi pusztai tanító, aki „mellesleg” verseket is írt —. ezt a menyasszony-sáratót itt már ezer éve énekelhetik. Beleborzongtam. A sok magyar nóta, meg a müdal után hirtelen az ősi pentatonba vágott át az ének, aminek ma már ne.n érthető szavai is voltak. Perceken keresztül kiestünk az időből, még jó. hogy sátor volt felettünk, aminek felcsapott szárnyai alatt kiúszott az ének keletnek és nyugatnak. Napkelettől idáig ért évezredek alatt a kontyolás előtt-i lány-sirató. És talán megkerülve a földet, most Amerikában énekli unokája lakodalmán egy hazáját sirató magyar. Most éreztem megint így. A sok kedves műsorszám alatt, átlag érdeklődéssel kísértük a népművészeti vetélkedő igyekezeteit, amelyek táncban, énekben végül is nagyon közel voltak egymáshoz. Nem - rutinos kultúrházi együttesek futottak most a helyezésért. hanem inkább a kevésbé látványos, de még a falujukkal együttélő, alkalmi vigadók. A RÖPÜLJ PÁVA! MŰSOR, kinőtt, a gyermekcipőkből, bár. még csak felkamaszodott. Még el kellene hagy ni a.„ néhány hatásvadászatot. Az sem volna baj. ha nem hasonlítani a sportvetélkedőkre, vagyis legalább az utolsó tíz mind győztes lenne. Annak is örülnénk, ha a ...borsos” kántor- rigmusoktól megkímélnék gyermekeinket. mert káromkodás számba mennek. Esetleg még az egyházi 'szertartásokra nem egészen ízléses csipkelődésektől lehetne megkimélni a keresztyén embereket., mert ez igazán nem a nép hángja. Az összegezés azért pozitív. Minden műsorban volt néhány hosszú perc. amikor, a hátunk is beleborzongott egy népcsalád ősi, saját , hangjába. Mert megérez- tünk valamit abból: nem az a döntő, hogy ki milyen nyelven tanulta meg először a miatyán- kot, azaz mi az anyanyelve —, hanem sokkal inkább az. hogy a paraszti munka népének az egész földkerekségen egy a hangja. H. Németh István Autósok imádsága Este a garázsban Köszönöm, Uram, a jó utat, a kijavított szakaszokat, amelyek nyugodt vezetést biztosítottak. A munkásokat, akik ezen hűségesen dolgoztak! Köszönöm, Uram, a másokban és bennem levő lelkiismeretet. Az ijedtség még mindig tagjaimban van, s miatta lassan tettem meg egy szakaszt. Köszönöm, Uram, v a gyerékek vidám integetését, melyek utamon nekem szóltak. Köszönöm, Uram, a túlzsúfolt parkírozóban talált üres -helyet. Köszönöm, Uram, a hamar felhúzott sorompókat, hisz úgy siettem, várakozni különben is idegölő. Köszönöm, Uram, hogy a hosszú autóoszlop végén lassan hajthattam, így láthattam az erdő szélén legelésző szarvasokat. Köszönöm, Uram, a naplementét, a színpompás égalját, hogy ezekben gyönyörködhettem. Köszönöm, Uram, hogy nem .ütöttem el a fényszóróm elé került nyulat Köszönöm, Uram, hogy kocsim sértetlen újra a garázsban áll, hogy nem vagyok kórházban, hanem itthon egészségesen kiszállok. Add, hogy holnap, s majd holnapután is úgy közlekedjem, mint a Te küldötted: barátságosan, körültekintőn, előzékenyen és segítőkészen, mint aki tudja, hogy velem vagy. Németből: Káposzta Lajos ELHUNYT JORDAN MICOV BUDAPESTI BOLGÁR ORTODOX LELKÉSZ Életének 60. esztendejében, 1978. október 5-én Budapesten, elhunyt Jordán Micov lelkész, aki haláláig a Szent Cirill és Method templomban szolgált. Rövid magyarországi szolgálatai ala^t meleg testvéri szálak fűzték a többi ortodox felekezet- hez. s áldozatos és szeretetteljes egyéniségével gazdagította a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsába tömörült egyházak közösségét is. Ravatalánál a búcsúztatás szolgálatát Berki Zuárd magyar ortodox, Joachim Babinec orosz ortodox és Kálót a József magyar ortodox lelkészek végezték. Az Ökumenikus Tanács nevében dr. Aranyos Zoltán titkár méltatta Jordan Micov munkásságát. Jordan Micov földi maradványait szülőföldjén, Bulgáriában helyezték örök nyuga lomra. A sikátori gyülekezel is új papiakkal büszkélkedhet Sikátorról kevesen tudják, hogy merre is vám, hiszen ez a Bakony lankái közé rejtett, furcsa nevű falucska egy bekötő úttal csatlakozik a Győr—Ztrc ' útvonalhoz. Idegen ritkán vetődik ide. hacsak valami nagy eseményre nem. De mikor adódik ilyen Sikátorban? — Mi egy ilyen alkalomra érkeztünk, új papiak avatására. A sorban érkező vendégek mind nagy elismeréssel gratuláltak az építőknek, a lelkészcsaládnak a tetszetős, a mai igényeket minden tekintetben kielégítő lakáshoz. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK a hálaadó ünnepi istentiszteleten mondott igehirdetését is ilyen elismerő szavakkal kezdte: ..A lelkészlakás praktikussága, szépsége tanúskodik a gyülekezet ige utáni éhségéről is. Nagy nap ez a sikátori evangélikusok életében, mert ez a nemzedék új paplakot épített, s ez az épület jelentőségében a második a templom után. De nagy ez a nap, a Veszprémi Egyházmegye életében- is. amit bizonyít a megjelent lelkészek szép száma is.” Az i-stentisztelet utáni közgyűlésen Mátis András lelkész beszámolójából megtudtuk, hogy a közel kétszáz éve alakult sikátor—Veszprém varsány—lázi gyülekezetnek ez a harmadik paplakja. Elődje, amely a század elején épült, már Szepesi István idejében egészségtelenné vált, aki negyven évet szolgált nagy hűséggel ebben a gyülekezetben. Már ő is egy generális renoválást sürgetett, s mivel ez egészségi állapota miatt nem valósulhatott meg. fölkészítette a gyülekezetei arra, hogy új paplakot épi tsenek A lelkészváltozás, egy fiatal ember személyében új lendületet adott a tervezgetésnek, és egy helyszíni műszaki szemle, mely megállapította, hogy a régi épület nem újítható föl. kész tényék elé állította az alig hatszáz lelket számláló gyülekezet et. Ezután Síkos Lajos esperes vezetésével döntés született a régi épület lebontására és egy új fölépítésére. A GYÜLEKEZET LELKESEDÉSÉT MUTATJA, hogy egyetlen nap alatt 73 OOO forint föl- ajánlást tettek, s azt javarészt be is váltották. Két és fél év telt el azóta, hogy egy nyári reggelen a gyülekezet férfitagjai, élükön a lelkésszel, munkaruhába öltözve ültek be a templomba, hogy áldást kérjenek a munkára, amelyre elszánták magukat. A két és fél év küzdelmes volt. de a munkák ütemét jelzi, hogy az alapkőletétel után egy évvel már bevakodtan, tető alatt állt az épület. Zökkenők, akadályok nélkül szinte elképzelhetetlen egy ilyen jelentős építkezés, de azokon mégis, mindig úrrá lett azoknak a lelkesedése és kitartása, akik nagyon akarták és Isten áldását is tudták kérni arra. hogy ez a papiak minél előbb beköltözhető legyen. S itt sok nevet lehetne fölsorolni, de kettőt meg kell említeni: az egyik id. Gombás Sándor gondnok, a másik a fiatal, az építkezés ..harcaiban” edződött Mátis András lelkész. A TEMPLOMTÓL NÉHÁNY LÉPÉSRE van az új, épület. Ide vonult a gyülekezet, a részt vevő lelkészek és itt Ottlyk Ernő püspök imádsággal és áldással adta át rendeltetésének az egyházmegye második új parókiáját, mely ez évben készült el. Sokan akarták látni, milyen is belülről az az épület, amely külső látásra sokat ígér. A szemre-' vétel után valamennyien megállapíthattuk, hogy a jókívánságainknak minden alapja megvan arra, hogy teljesüljenek, hogy az új parókia a négygyermekes, fiatal lelkész-házaspár boldog otthona legyen. „.. . _ Koszeghy Tamas Megjelent Bozóky Éva: CLAUDIA című regénye Pilátus feleségéről Ára: 30.— Ft Kapható a Sajtóosztályon Emlékezés Schubertre Százötven évvel ezelőtt — 1828. november 19-én — fejezte be rövid életét Franz Schubert osztrák zeneköltő. Mindössze 31 évet élt. de annyi maradandó alkotást hagyott maga után, hogy az három emberöltő termésének is beillenék. Legismertebbek: 8 szimfóniája, 6 miséje, több mint 600 dala, kamarazene-kompozíciói, színpadi alkotásai, zongorára és más hangszerekre írott művei. Az adatok e száraz regisztrálásából két következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy igen könnyedén komponált, a másik, hogy munkássága a zeneirodalom egészére kiterjedt. Schubert számára a zene olyan természetes kifejezési eszköz, print mások számára a beszéd. Ebben bizonyára része vám. annak a körülménynek, hogy zenei környezetbe született bele. és hogy végig annak sodrában élt. Édesapja tanító Bécs egyik külvárosában. Lichtenthalban. Maga is jó muzsikus. Népes családját mind zenére fogja. Schubert első mestere édesapja és egyik bátyja volt. A családból vonósnégyes is kikerül. Ebben a kis Franz brácsán játszik. 11 éves, amikor a császári udvari kápolna (HofkapeUe) fiúkórusába és annak i.nfemátusába kerül. Mindez természetesen nem elegendő indok arra, hogy valakiből jelentős zeneszerző váljék. Az igazi magyarázatot abban kell keresnünk, hogy e kedvező körülmények csak fellobban to t-ták a benne meglevő tehetséget. Az a képessége, hogy könnyedén. a természetes beszéd folyamatosságával komponált, szükségszerűén új utakra vezette. Nagy elődei — Haydn, Mozart, Beethoven, akiket „bécsi klasszikusok” néven tart számon a zenetörténelem — gondolataik, érzéseik tfég&ő summáját öntötték kottafejekbe. Schubert ezzel szemben magát a folyamatot irta le. Míg az előbbi alkotómódszer szükségszerűen a zenei formák legtökéletesebb kicsiszolá- sához vezetett, addig Schubert — éppen a folyamat hű jelzése miatt — arra kényszerült, hogy lazítson ezeken a formákon, vagy éppen lépjen túl azokon. Nem is sejtette, hogy ezzel új stíluskorszaknak. a zenei romanticizmus- nak, nyit utat. A zenetudomány — a tények hosszú távon való ismeretében — Schubert munkásságát éppen ezért küszöb gyanánt értékeli, amely egyaránt kapcsolódik a bécsi klasszicizmushoz és a zenei romanticizmushoz. Ez az átmenef főként a szimfóniák, kamaramű- vek formáinak lazításán érzékelhető. Dalaiban pedig már teljesen a maga útját járja. Ezt Molnár Antal zenetudós Schubertról szóló tanulmányában így fogalmazza meg: ..Kb. '600 dalában Schubert egyívású jelenség az új német romantikus költészet áradatával. Nem illeszti a szöveget előzetes formatervbe, mint a klasszikusok, hanem a vers külső és belső formájához simul, zseniálisan interpretálja a zenével ... Dallamszerző ereje hasonló a népéhez; benne maga a nép alkot, számos dala népdallá is vált.” A bécsi klasszikusok alkotó módszere és Schubert új utakat kereső nyugtalansága természetszerűleg más-más eredményre vezetett. Míg a bécsi klasszikusok mennyilatkozásaira a „deklaráció” jelző illik, addig Schubert . zenéje inkább „vallomás”, A nagy elődök legtöbbször többes számban — nemegyszer az egész emberiség nevében szóltak (gondoljunk például Beethoven' szimfóniáira) — Schubert ezzel szemben mindig egyes szám első személyben beszél. Ez a kezdetben csak árnyalati különbségnek látszó új gondolkodásmód azonban új zenei korszak magvát hintette el. Schubert egész életén át tanult. Zeneszerzési felkészültségét sohasem érezte befejezettnek. Jellemző adat erre, hogy életének utolsó napjaiban — 1828. november 4-én — még beiratkozik egy bécsi mesterhez, hogy a fúga komponálásában . tökéletesítse technikáját. De már csak egy órán vehetett részt. Schubert életét, munkásságát, tanulmányozva arra a megálla- ptiásra jutunk, hogy művészetében több volt az ösztönös megnyilatkozás, a tehetség sodrása, mint a tanulság eredményeihez való alkalmazkodás. E felismeréssel önkéntelenül is helyeseljük Goethe nagy jelentőségű megállapítását. amit „Farbenlehre” című munkájában így fogalmazott meg: „Az egyetlen lehetőség megismerni a törvényeket, melyek szerint az egyetemes természet az emberi természet különös formájában termékenyen cselekedni akar és cselekszik is, ha tud. Az ember csak gyűjtőedénye annak, amit az .egyetemes természet’ ki akar fejezni. Ahogyan a természettudós a természet aiap- törvénvszerűségének felkutatásán fáradozik, nekünk is meg kell ismernünk azokat a törvényszerűségeket, amelyek szerint az ember különös formájában termékeny. És ebből adódik, hogy a dolgok, amelyekkel a művészet általában foglalkozik, nem .esztétikailag”. hanem a természet törvényei által meghatározottak és hogy a művészet vizsgálata csakis ebben az értelemben lehetséges.” Schubert tudott engedelmeskedni a benne élő „törvénynek”, mert az benne ellenállhatatlan sodrással élt. Egész munkássága, ennek az engedelmességnek az eredménye. Még halálos ágyán is azt mondta: „Egészen új hangza- tokat hallok!” De azokat már nem írhatta le. íaaang Árpád