Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-05 / 45. szám

Békekongresszus előtt Az Országos Béketanács tagjaként szolgálok öt évvel ezelőtt az a megtisz­teltetés ért, hogy tagja lehettem a VIII. Magyar Békekongresszus Pest megyei küldöttségének. Még nagyobb meglepetés és megtisz­teltetés volt számomra az, hogy a kongresszus beválasztott a 221 tagú Országos Béketanácsba. Té­vedés ne essék, nem az lepett meg, hogy a magyar békemozga­lom vezető testületébe egyházi embereket is bevonnak. Hiszen köztudott, hogy a magyarországi egyházak, köztük a mi evangé­likus egyházunk is, a magyar bé­kemozgalom kibontakozásától fogva részt vesznek a hazai és nemzetközi békemunkában. Rész­vételüket pedig mindig is elis­meréssel és megbecsüléssel fo­gadták az állami szervek és a társadalmi tömegszhrvezetek. Az egyházak és azók képviselői te­hát „otthon vannak” az országos és egyetemes békeszolgálatban. Nem a békemozgalomban való egyházi részvétel lepett meg te­hát,- hanem az irániam megnyil­vánulóbiza lorn, hogy részt vehe- tek je Béketanács munkájában. AMILYEN SOKSZÍNŰ A MA­GYAR. TÁRSADALOM, olyan változatos az Országos Réketa- nacs összetétele. Fizikai dolgo­zók, pedógugusok, művészek, po­litikusok, falusiak, városiak, spor­tolók, tudósok, nők, férfiak, idő­sek, ifjak képviselik népünk min­den rétegét. » Egymástól távoleső szakmai elíoglaltságú és külön­böző. világnézetű embereket köt össze, hoz közös nevezőre és tesz késszé közös szolgálatra egész társadalmunk ,közös nagy ügye, a béke védelme, biztosítása, to­vábbfejlesztése. A sokféleség ezért, rendeződhet harmonikus egységbe, a különböző színek szép kompozícióba. Bárhol is éljen az ember, válassza bármelyik tisz­tességes kenyérkereső munkát és alakítson ki magában bármilyen világnézeti meggyőződést, embe­ri létének, egyetlen emberséges közege a béke. Csak békében fej­lődhet, bontakozhat ki az ember ég haladhat előre a társadalom. Az is nyilvánvaló, hogy a béke nem a természet áldása és a há­ború sem természeti csapás. Em­berek műve mind a kettő. A bé­két meg kell teremteni és ahol megvan, ott meg kell védeni. Dolgozni, fáradni, , szolgálni kell érte, mint a mindennapi kenyé­rért és úgy is kell becsülni. Jé­zus mondja a Hegyi Beszédben: boldogok a békességet teremték. Luther pedig a mindennapi ke­nyér fogalma alá vonja a békét. A keresztyén embert tehát nem kivonja a hite a békét teremtő emberek akcióegységéből, hanem kötelező erővel szolgálatba állít­ja a nagy ügy érdekében. Az egy- ■ házak és a keresztyén emberek tehát nem csupán a maguk kö­reiben, herkeiben építgetik a bé­két, hanem összefogva minden békét akaró és azért áldozatot is vállaló emberrel. A béke egy és oszthatatlan. Az egész emberiség egy és oszthatatlan békéjéért kel] egységet alkotni minden jószán­dékú embernek. NAGYON JELENTŐSNEK KELL TARTANUNK, hogy van Országos Békétanács, amely a kormányzat, a tömegszervezetek és az egész társadalom bizalmát és anyagi-, erkölcsi támogatását élvezi. Hazáink bel- és külpoliti­kája elkötelezett békepolitika, így szolgálhatja nemzeti érdeke­inket és az egész emberiség ér­dekeit is. Nem egy szűk kör, ha­nem az egész nép felemelkedé­sét célozza, ezért Helyet is ad — a legtágabb értelemben vett nép- front-iK>litika következetes gya­korlásával — a célok megvalósí­tásában népünk minden rétegé­nek. Az egyházak társadalmi ér­tékű, országépítő szolgálatának biztosít nagyszerű lehetőséget a békemozgalomban . való részvétel és e szolgálat társadalmi megbe­csülését' bizonyítja az egyházi emberek viszonylag nagyszámú részvétele a Béketanácsban. Nem akarom bírálni más országok és egyházak helyzetét, csupán a ha­zai jó lehetőségeket és megbe­csülést akarom aláhúzni, amikor összehasonlításul említek né­hány tényt. Vannak tőkésorszá­gok, ahol a békeszervezetek és mozgalmak a hivatalos kormány­(Folytatás az 5. oldalon) Eszközök isten Lelkész és felügyelőiktatás Nyíregyházán iodo íei'Kesz is, szolgai a gyüle­kezetben. -tf Szeptember jgK-én kettős ünne­pe volt a nyírjá&házi gyülekezet­nek. Ezen a "vasárnapon adott hálát temploma külső megújítá­sáért, és ekkor iktatta szolgála­tába Szabó Gyula, a Hajdú— Szabolcsi Egyházmegye esperese Bozorády Zoltán gyülekezeti lel­készt és Bozorády Zoltánná Lő- rincgik Judit lelkészi munkatár­sat, >Csizmazia Sándor igazgató- lelkész , pedig Rözse István gyü­lekezeti felügyelőt és Babicz Ist­ván másodíelügyelőt. ’ Az ÜNNEPI. ISTENTISZTE­LET IGEHI&ÉíETÉSÉT D.l dr. Ottlyk Ernő pííspök tartotta. Jer 23, 29 és Zak 13, 1 alapján árról szólt, hogy középpontban Isten igéjének a hatalma áll. Isten igé­je tűz, ha nem; lobog, megáU az egyház életénejí szívverése*® is­ten igéje sziklazúzó pöröly, ösz- szetör és akarata szerint formál. Isten igéje Jézusra mutat, Ö az a forrás, akiben erőt és életúju- lást kapunk. „A megújított tem­plom, a szolgálatba frissen in­duló szolgatársak mind eszkö­zök Isten kezében érettünk, hogy bennünket vegyen kézbe, táplál­jon és tartson meg a maga szá­mára.” ■ Szabó Gyula esperes Pál apos­tolnak Timótheushoz irt ' sorait ELSŐKÉNT D. DR. OTTLYK ERNŐ köszöntötte a beiktatott lelkészt, feleségét és az új fel­ügyelőket. Kifejezte reményét, hogy a gyülekezet lelkészei, ve­zetői és presbiterei között jó együttmunkálkodás alakul ki. Köszöntötte a templomát meg­újító gyülekezetei, mely áldozat­hozatalával Isten házának a megbecsüléséről tett tanúságot Kérte, „legyen gondja a gyüle­kezet vezetőinek, de az egész gyülekezetnek is arra, hogy a kí­vülállók előtt jó bizonyságuk le­gyen.” „így épüljön az egyház épülete Isten házává, a Lélek templomává.” Szabó Gyula esperes a Hajdú— • Szabolcsi Egyházmegye nevében reménységgel köszöntötte új munkatársainkat, Egykor; tanít­ványa, Bozorády Zoltán félé for­dulva mondta: „Jó reménységgel és imádsággal számítunk a szol­gálatodra. Állj mellettünk, azok az erősek, akik húznak, nem azok, akik a küllőkbe kapasz­kodnak, ahhoz elég a rosszindu­lat is.” Dr. Fekete Károly református esperes, Hajnal József baptista kerületi elnök és Kun László gö­rög katolikus kanonok egyházaik nevében köszöntötték az ün­neplő gyülekezetét és a szolgá­latba lépőket. A Vasi Egyházmegye lelkészei, esperese, gyülekezetei, a celldö- mö’tki és az örimagyarösdi gyüle­kezet nevében Józsa Márton bú­csúzott Bozorády Zoltántól. Csizmazia Sándor igazgató-lel­kész a nyíregyházi gyülekezet és lelkészei nevében köszöntötte a beiktatottakat. ‘ Végül Rözse István felügyelő köszöntötte az új lelkészt, kérve Istent, hogy szolgálata hosszú idejű és áldott legyen. A, gyüle­kezetét pedig arra kérte, hogy segítsék a gyülekezet- Vezetőit. A le!késziktatásra • az' őri ma­gyarósdi gyülekezet 24 tagja jött el. Megható vo!t. ahogy istentisz­telet utón volt lelkészüktől és családjától búcsúztak, azzál a re­ménységgel. hogy akiket ők sze­rettek. szókat új gyülekezetük is szívébe zárja. Magyar László Sajtóosztályunk legújabb kiad­ványa Bozóky Eva: Claudia című kisregénye. Száztizennégy oldal. Egylélegzetű olvasmány. Nem a rövidsége, hanem izgalmas sod­rása miatt. Belső ereje s ragyo­gó stílusa egyaránt magával ra- gad. Pilátus egykori feleségének mo­nológja. Azé, akiről semmi más hiteleset nem tudunk, mint amit Máté idéz: „ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” Másfél sor az asszony szava, és slfrnmi többet tőle, róla nem tudunk. Még párhuzamos helye sincs az írásban. Itt pedig száztizennégy oldalon mondja el ez a homályba veszett asszony vallomását az életéről. A szeméiy sorsa írói képzeletalkot­ta út. De az ember hiteles. És hi­teles körülötte a táj és a törté­nelem. Az anyai ház galambjai­val Albanóban, Jeruzsálem, a Genezáret tava. a ledér üdülő­hely Baiaeban, „a szépség és bor­zalom sziklás hona”, a Tiberius perverzitása miatt félelmetes Capri, Róma fiyüzsgő utcái és há­nyódó társadalma. Történelmi alakok éleidnek meg s ilyennek tűnő személyek társulnak mellé­jük, mint hiteles típusok, hogy . — így vagy úgy — szóljanak egy ügyről, a hit éledésének ügyéről. At. olvasó előtt elenyészik a kér­dés. hogy ki a történelmi alak, s ki a képzelt nevet kapott típus. CLAUDIA mert izgalmasan bontakozik ki egy asszony megrágó sorsa mel­lett, és mögött a kezdeti' keresz- tyénség világa, a két-három lélek egymásra találásában kezdődő őskeresztyén gyülekezet Témá­ban párhuzamos Mika Waltari finn író magyarul az elmúlt évek­ben megjelent monumentális re­gényével, „Az emberiség ellensé­gei” cíművel, de itt tömörebben, megcélzottabban, s egy asszony személyes vallomásának izzó vi­lágában szól a bizonyságtétel. Jézus is végigvonul, úgy tűnik a háttérben, ám valójában egyre jobban döbbenünk rá, hogy Róla szól a vallomás. Róla, aki a Ge­nezáret partján a Hegyen szólt úgy, ahogyan mindnyájan ismer­jük, s iiÄsutt úgy, ahogyan csak Claudia tud róla vallani. Az éle­tet valló szavak nyomán gazdag, színes^ világ tárul ki. Tavak, ten­gerek, tájak, lugasok, pálmák, pineák, galambok és kecskék — é‘s emberek, emberek, jó aka­ratnak és humánusok, bölcsek, bárgyúk, rettegők, ridegek és vágyódok. Claudia békés, egyszerű életre indult, Platon és Vergilius tanai­val táplálták, a mindent betöltő Szellem létezését próbálta' érez­ni, ám »a zsidók egyetlen, zord Istenét nem ismerte, amikor Je­ruzsálembe 'került a procurator feleségeként. De a Galileai tó partján — valahol hátul, névte­lenül — haliotta-látta Őt. „Szá­momra a végtelen Szellem a ga­lileai prófétában testesült meg, aki csodalatos dolgokról beszélt a hegyen, betegek fölé hajolt, és nemcsak a tengert csendesítette le, hanem az én háborgó szíve­met is. A szeméből és a szavaiból fény áradt, és éreztem, hogy mi. akjk őrizzük ezt a fényt, olya­nok leszünk, mint a kályha, me­leget árasztunk... korúnk gyűl­nek melegedni.” „Az ö tervébe ágyazottan élünk, az ő kezére hajtjuk fejünket halálunkban Ö lép mellé az albanói kedves közösségben éppúgy, mint Capri- ban. a borzalmak éjszakáján. „Ezen az éjszakán, a gyémánto- san fénylő, közeli csillagok alatt megint rátaláltam, ott volt a vég­telen éjszakában, minden csillag az ő tekintetét sugározta rám, én újra fel tudtam emelni szememet Hozzá, és béke költözött a szí­vembe, az a béke. amelyet nem riaszt el sem az élet kínja, sem a halál félelme. Szívem riadt madárként simult a tenyerébe, amelyben a mindenség is megpi­hent.” A harcok, belső kételyek, események sodrása hátteréül ott csengenek a Mamertus mélyén már a vallomás elején elhangzó szavak: „Mivégre vagyok a viIá gon? Hogy Öt hordozzam. Hogy szívem, az ö lakhelye legyen, amíg, ő jónak látja élnem, s vissza nem rendel a pályáról, melyre indí­tott.” Korcn Emil Láttuk - p televízióban Németh László: Bodnárné drámája azonban ma is megállít és gondolkodásra késztet. Hány szülő próbálja ma is sa- ját elképzeléseinek kényszerébe hajszolni gyermekét, gyors kar-, rier vagy saját becsvágya kiélé­se miat? Hány csalódban feszül­nek a darabban látotthoz hasonló feszültségek, erős akaratú és megalkuvó, élősködő és robotoló családtagok között?! A paraszti életnek a harmincas években ta­pasztalható mélységes lelki és fi­zikai 'nyomorúsága hála Isten­nek mar a múlté,, a dráma 'pon­tos kor- és társadalomrajza in­kább dokumentumértékű; az em­beri tanulságaira ma is szükség van: rosszul alkalmazott szere­tet, megszállottságig terjedő cél- tudatosság. amely nem tekint az emberi értékek pusztulására — ezek figyelmeztetőek! Sulyok Mária megrendítő ala­kítást nyújtott a főszerepben. Keménységében és gőgjében ugyanolyan hiteles volt, mint kétségbeesett esendőségében, vég­zetes tévedésének felismerésében. Huszti Péter a paraszti Káin fi­gurát színészi művészetében ed­dig ismeretlen színekkel és szót­lanságában is mélyről feltörő drámai erővel alakította, A töb­bi szereplő is hiteles művészet­tel valósította meg Adám Qttó egyszerűségében nagy hatású rendezői elképzeléseit. Sokakban indíthatott el ez a dráma olyan gondolatokat, amelyek a velünk együtt élők életének, vágyainak komolyabban vételére, a szere­tetnek mindenek fölé emelésére hívta fel a figyelmet. Ezért örü 1 tünk bémutatásának. Szímai Zoltán D. di-. Ottlyk Ernő püspök Bozorády Zoltán lelkésszel és Szabó Gyula esperessel ■ agyag, tele ijesztő repedésekkel, melyeken' keresztül mélyen ki­■ szárad, Hiába keresünk gyümöl­■ csőt, élet sincs rajta. A repedé- t seken betör a féktelen önzés, az • önhittség vagy a félelem. Me­■ lyik a káros? Mind valamennyi!- Tönkreteszi a szolgálatunkat, s ä mi kegyetlenül adósok maradunk- azoknak, akiknek tartozunk az ■ evangéliumánál. Ragadjátok meg az örök éle­- tét. így harcoljátok meg a hit- nemes, jó és szép harcát. Bozorády Zoltán az ünnepi közgyűlésen mondotta el bekö­szöntő „szavait. Köszönetét mon- " 'dbW mindazoknak, kiknek bizal- ; ma új szolgálati helyére hívta és ! állította. Rm 8, 19 alapján mon­• dotta: ..Az a feladatunk, hogy Is- 1 ten fiaihoz illően éljünk' ebben ‘ a világban. Szeretnénk így élni ' és szolgálni magatartás, hit és feladatvállalás tekintetében.” A közkedvelt bűnügyi -törté­netek mind a televízió műsorai­nak. mind a filmszínházaknak biztos sikerdarabjai, még akkor i-s, ha művészi szempontból nem érnek el magas színvonalat. A vonzó nyomozóhősök mellett a siker titka a látványosság, a leg­modernebb bűnözői és nyomozói eszközök felvonultatása, a csil­logó környezet. Amikor most Németh László Bodnárné ■ című, a televízióban közelmúltban bemutatott drá­májához szeretnénk néhány gon­dolatot fűzni, mindjárt előre kell bocsátanunk, hagy ez is „bűn­ügyi” történet, testvérgyilkosság­gal és nyomozással, a gyilkos személyének leleplezésével, ám ez a dráma nélkülöz minden kül­ső csillogást, minden kiszámítha­tatlan titokzatosságotl Az emberi lélékben izzik a feszültség, g gö­rög sorsdrámákhoz hasonlóan már a legelső dialógusokban elő­revetíti árnyékát az elkerülhe­tetlen tragédia, s a néző tehetet­len szorongással kíséri az ese­mények és indulatok' kifejlődé­sét Németh László 1931-ben, egé­szen fiatalon írta első drárhája- ként ezt a darabot, első faluku­tatói élményeinek lecsapódása­ként. Életművében később sok­kal nagyobb mélységeket és ma­gasságokat járt be, de nagyszerű '.élekábrázoló tehetségét és tár­sadalmi felelősségét már ez a mű !s tükfözi, A magyar falu élete, egész társadalmunk szerkezete és problémaköre is alapvetően meg­változott az eltelt közel, fél év­század alatt. A modern Kain és Ábel történet, és a gyermekeit eltorzult, becsvággyal párosuló, a lélek rezdüléseire nem figyelő módon nevelő, s őket ezzel pusz­tulásba kergető édesanya belső '■fc> Mindig súlyos kérdés egy gyü­lekezet életében, hogy kik lépnek az eltávozott munkások, vezetők helyébe? Felveszik-e a gyüleke­zetért hordozott felelősség ter­hét. és életük az evangélium ere­jétől áthatott, szolgálatra köte­lezett élet-e? Ennek a kérdésnek feszítő izgalma fokozott ott, ahol olvasta fel: „Harcold meg a hjt nemes harcát, ragadd meg j az örök életet, amelyre elhivattál*' — s ennek aíapján szólt a szolgá­latba lépőkhöz: ,.,A mi szolgá­latunk üresjárattá lesz,. ha nem radjunk meg az örök életet.. Olyan lesz az életünk és szolgá­latunk, mint a forró, kiszikkadt

Next

/
Thumbnails
Contents