Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-09 / 15. szám

Pódiumbeszélgetés Arany János Ossikéiről A rejtőzködés könyve Keresztury Dezső, Arany élet­művének talán legjobb mai is­merője adta ezt a nevet a rádió­ban. maid a Kossuth Klubban néhány héttel ezelőtt elhangzott előadásában a híres Kapcsos könyvnek, amelyet az Európa Kiadó úi, szöveghű nyomásban jelentetett meg a könyvpiacon. Minek tulajdoníthatjuk azt az izgalommal vegyített érdeklődést, amellyel az olvasók szinte órák alatt elkapkodták a .könyvet? Mi az álca a két előadás igen kedve­ző fogadtatásának? A február 12-i előadáson — amelyen Jancsó Adrienne képviselte a pódiumon az olvasókat a beszélgetésben és művészi versmondása gazdagítot­ta Keresztury szavait — feleletet kaptunk erre a kérdésre. A jeles irodalomtörténész tö­mören így fogalmazta meg a vá­laszt: lélektani dokumentum ez a könyv, bepillantás a költő lea- bensö énjébe, ahol a leaszubjek- tivabb, legmélyebb érzések fa­kadnak. Éppen ezek azok a jel­lemzők. amelyekkel a halkszavú Arany később dübörgő visszhang­ra talált — ma már ezt balga­ság lenne tagadni —. örök érvé­nyűén elfoglalva helyét a magyar líra legnagyobbjai, géniuszai kö­zött. Hosszú hallgatás előzte meg a könyv kis remekműveinek a meg­írását. — és Arany nem vélet­lenül hallgatott. A némaság ná­la tiltakozás, tüntető csönd volt egy olyan korban, amelyben nem születhettek igazi, őszinte versek, amikor műveit alá kellett volna rendelnie a Világos ütáni ön­kényuralom céljainak. S hogy ő nem tudta vállalni a reprezenta­tív vezérköltő szerepét a szabad­ságharc utáni időben, azt :iól mu­tatta egv sor az akkor született Szüveszter-éien című verséből: „Ék. szóljon az. hogy hallgatok”. De Arany vulkanikus termé­szet: a felszín alatt állandóan fortyognak benne a gondolatok, s-ez előbb-utóbb szükségszerű ki­töréshez vezet. Az utolsó, egyik legnagyobb erejű, legmegrázóbb vulkáni kitörés ez a könyvecske. amelvbe néhánv 1855 utáni ver­sét is másolta de a legnagyobb egységét az 1877—1880 között ke­letkezett ..Öszjkék” képezik. Még­sem hallgatott el tehát a költő, kiszökött belőle néhánv remek­be szabott, csiszolt drágakő-vers, megtörve a hallgatás időszakát, amelyről ő maga ezt írta: ..be­lém fagyott a szó”. Az Öszikék nemcsak Arany lírájában képez­nek csúcspontot, hanem mint igazi modern megnyilvánulás át­ívelnek a huszadik századba. A könyvben Arany bemutatja költészetének egész fegyvertárát, csak talán a hangszerelés tér el az előzőkétől: egy megfáradt, nyugalomra vágyódó aggastyán képe rajzolódik ki a ma már annyira ismert versek, balladák között, mint A tölgyek alatt. A ligetben. Mindvégig, A leple* és a Híd-avatás. Tengeri-hántás. Vö­rös Rébék, — hogy csak a legra- gyógóbbakat említsük. Ezekkel a költeményekkel Arany mintegy összefoglalja egész életművét, hiszen visszatér a ko­rábban gyakran használt költői eszközökhöz: a lírai szubjekti­vizmushoz — de már egyre in­kább tárgyiasít. vagyis képben beszél. Ismét ír balladákat. —de azokban már jóval több a cso­dás. irreális elem. Életképeket, tájképeket Örökít meg. — de már az új élet foglalkoztatja: a nagyváros, a kapitalizálódó Bu­dapest. Emellett érdemes felfigyelni cgy-egy újra felbukkanó motí­vumra. A legszembetűnőbb talán a kis virág, amelyről Petőfinek írt válaszversében. 1847-ben így írt: „Holmi tüske közül szedtem egynéhány virágot”; kereken har­minc évvel később pedig az Epí- lógus-ban a következőket olvas­suk: „Hiszen az útfélen jtt-ott / Egy kis virág nekem nyitott”. Ugyanaz a gondolat, ugyanaz a kép. mégis mennyi különbséget érzünk a kettő között, ha a ver­seket végigolvassuk! A korábbi még egy. egészséges szerénységet tükröz, amelyen azért átbújik a költői öntudat, a későbbi pedig a szép emlékek („itt-ott”) előszede- getése, melankolikus szemlélése, ahogy szinte leporol óvatosan egy-egy emlékképet. Ezt a műve­letet pedig kizárólag egymaga végezte — saját kedvtelésére. Nemcsak, hogy nem volt hajlan­dó publikálni a Margitszigeten született őszikék-verseket. ha­nem legközvetlenebb környezete előtt is titkolta. Bizonyára ez az oka a megkapó személyes hang­vételnek. a tiszta őszinteségnek. Végigolvasva ezeket a verseket, érezzük Keresztury megállapítá­sának az igazát: valóban lélekta­ni dokumentum ez a könyv, egy mindvégig következetes, önmagát vállaló jellem leltárkészítése élete alkonyán; egy költő csodálatos mélységű, olykor borzongatóan szép hattyúdala, tökéletes művé­szi formába öntve. Eabiny Tamás — Húsvet után a 2. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 2,21—25; az igehirde­tés alapigéje: Jn 10,27—29. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 9-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet POVÁZSAY MIHÁLY békéscsabai igazgató-lelkész. — ECSEN Y. Március 7-én böj­ti istentiszteletet tartott a gyü­lekezetben Pintér János zala­egerszegi lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó. Szólt egyházunk saj­tó-szolgálatáról és a hívek nagy éfdeklődése mellett bemutatott több sajtókiadványt és azok ol­vasására buzdította a gyülekeze­tek — SÁRVÁR—RÄBAPATY. Március 5-én a gyülekezet böjti szeretetvendégségé.n Lehel Fe­renc szombathelyi lelkész tartott .képekkel' illusztrált előadást. — KOMÁD!. Az eddig Nyír­egyházához tartozó filia gondo­zására április 1-től kezdődően ifj. Kendeh György gyulai lel­kész kapott megbízást. — SZERGÉNY. Március 10-én böjti esti istentiszteleten Tóth Sándor mezőlaki lelkész szolgált igehirdetéssel. A kántori szolgá­latot Dalos Melinda végezte. — VESZPRÉM. Március 12-én közös szeretet vendégséget 'tartott az evangélikus és a református gyülekezet, amelyen Lehel Fe­renc szombathelyi lelkész tartott előadást a kozmikus etika leg­súlyosabb kérdéseiről. — KÉTBODONY. A gyüleke­zetben hétköznapi böjti isten­tiszteleteken az úrvacsora jelen­tőségéről szóltak az igehirdeté­sek. Vend'égszolgélatot végzett Rezessy Miklós ipolyvecei és Széli Bulcsu lucfalvai lelkész. — GERENDAS. Február 26-án gyülekezeti szaré bet vendégségen Povázsay Mihály békéscsabai lel­kész igehirdetéssel és Egy nagy gyülekezet örömei és gondjai című előadással szolgált. — DUNAEGYHÄZA. Március 9-én böjti esti istentiszteleten Pintér János zalaegerszegi lel­kész szolgált a gyülekezetben. A szép számmal egybe.gyűlt hívek­nek az igehirdetés végén a so- mogy-zalai gyülekezetek életéről, szolgálatairól szólt. Jó volt átélni, hogy az egy testben. Krisztusban a távollevők is milyen közel- valókká lesznek. — KECSKEMÉT. Gyülekezeti szórváinynap alkalmával március 12-én Veöreös Imre kőbányai lel­kész igehirdetéssel és A refor­máció szülőföldjén című előadás­sal szolgált, melyet illusztráció­ként diavetítés követett. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. április 9-én Deák ter de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zeima, de. 11. (úrv-koníir- <111 aoió) Haienscher Karoly, du. 5. Harmati Béla, da. 6. Szeretetvenclég- ség: Takácsné Kovácsházi Zehria. Fa­sor de. íi. Adámi László teoi. iszuppi.), du. 6. Muntag Andorné. Dó- Ma György ut 7.: de. fél D. Adami László teoi. (szúppl.). Üllői út 24.: de. iéi li. Karác&onyi Sándor u. 31—33.: Ge* 9. Rájkóczi út 57 b.; de. lű. (sziováK) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Xiiaiy Kálmán u. 28.; de. ii. Rédev Pál. Kőbánya: de. 10. Vajda Péter u.': de. fél 12. Zugló: de. 11. (úrv.) Boros Karoly. Kákoataiva; de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. H.: de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák. Lajos üt 22.: de. 11. Benczúr László. Váci úi 129.: de. negyed 10. Benczúr László. Fraugepán u. de. 9. Benczúr László. Üjpest de. il). Biázy Lajos, Pesterzsébet: de. lü. Virágú Gyula. Soroksár Újte­lep: de. fél 9. Virág Gyula. Pestlő­rinc: de. 11. Ma tűz László. Kispest: de. 10. Kispest Wekerletelep: de. 8. Pestújhely: de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep: de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota nagy­templom; de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály: de. fél ír. Vető Bé­la. Sashalom: de 9. Vető Béla. Má­tyásföld: de. fél 11. Cinkota: de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákos­csaba: de. 9. Gács Péter. Rákoshegy: de. 9. Kosa Pái. Rakosliget: de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr: de. lél 11. Kysa Pál. Becsikapu tér: de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német) Friedrich Alben, de. li. (úrv.) Maüo- csai Miklós, du. 6. Koren Emil. To- rockó tér: de. fél 9. Madocsai Miklós, Óbuda: de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor.. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9. de. 11. du. fél 7. Budake­szi: de. 8. Pesthidegkút: de. fél li. Modori u. 6.: de. 10. Filippinyi Já­nos. Kelenföld: de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. il. (urv.) Ruttkay Miklian Géza, du. 6. Ruttkay Miklian Géza. Németvölgyi út 138.: de. 9. Bencze Imre. Nagytétény; de. fél 9. (úrv.) Kelenvolgy: de. 9. Budafok; de. 10. Konf.vlzsga, de. 11. (úrv.) Konfirmá­ció. Budaörs: du. 3. Törökbálint: du. fel 5. Rozsé István. Csillaghegy: de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel: de. fél ll. — HALÁLOZÁS. Mesterházy Vilma ny. postaeUenőr. a nagy­kanizsai gyülekezet köztisztelet­ben álló szeretett presbitere már­cius 11-án elhunyt. „Mart nékem az elet Krisztus, a meghalás nye­reség”. — SOPBON'BA látogatók, vagy ott üdülni szándékozók festői környezet­ben, mérsékelt áron szállást kapnat- nak. (Napi 40,— Ft. egyházi alkal­mazottak és családtagjaik napi 20,— Ft.) Cím: Evangélikus üdülő, 9400 Sopron, Zerga u. 9. — GYENESDIASI egyházi üdülőnk ebben az esztendőben Is a pihenni vagyok rendelkezésére áll. Ellátás felnőtteknek napi 100,— Ft, szülőkkel együtt nyaraló 6 éven aluli gyerme­keknek napi 50,— Ft. Lelkészeknek és főfoglalkozású egyházi alkalma­zottaknak, feleségüknek és 10 évnél idősebb tanuló gyermekekiknek az eUátás napi 55,— Ft, 10 éven aluli gyermekekiknek napi 30.— Ft. Az üdülésre legkésőbb május hó 1-ig le­het jelentkezni. Evangélikus Egyház üdülő 8315 Gyenesdiás, Béke u. 57. Egész évben nyitva. Jézus mondotta: „Én vagyok a jo pásztor. A jó pásztor életét adja a judokért... Az én juhaim hallgatnak hangomra, én isme­rem őket, ők pedig követnek en­gem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert sen­ki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,11. 27—28). VASÁRNAP. — Jézus mondot­ta: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet és az enyéim ismernek engem” (Jn 10, 14 _ Zsolt . 74,21 ~ Jn 10,11—16 — Zsolt 23). Pásztorunk min­dent megtesz értünk, juhaiért. Talán a legkedvesebb vonása hogy személyes kapcsolatra tö­rekszik velünk, számon túrt, is­mer minket. Jobban ismer, mint mi magunkat, leplezetlenül, ken­dőzetlenül. De ismeri-e a nyáj pásztorát, önfeláldozó szeretetét, karja védelmét, hűségét, bőkezű­ségét? Ha ismeri, követi is! HÉTFŐ. — „Ne félj, marok­nyi Izrael! Én magsegíttek, így szól az Űr, a te megváltód, lz- ráel Szentje!” (Ézs 4t,14 — Zsid 13,6 — Jer 23,1—8 — Ef 3,1—7). Kicsinységünk miatt nem keil félnünk. Isten megsegíti marok­nyi népét. Akkor kell félnünk, ha elfelejtettük, ha már nem is­merjük fel a pásztor hangját. A nyájban megtartatunk. Vigyázz ránk, jó Pásztorunk! KEDD. — „Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltó­ságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt” (Zsolt 104,1—2 — Ef 1,17 — Mt 26,31—35 — Ef 3, il—13). Isten lényéhez tartozik nagysága, fen­sége, méltósága. Világossága mel­lett észrevesszük bűneinket, ki­csiny voltunkat. Ez a hatalmas Űr mégis Atyánkká lett a Jézus Krisztusban. „Egy Atyánk van mindnyájunknak; Hát testvérek vagyunk...” (754. ének, 2 verse). SZERDA. — „Bálványimádók se legyetek!” (1 Kor 10,7 — 5 Móz 6,4 — Mt 18,10—14 — Ef 3, 14—21). A bálványok elválaszta­nak Istentől, s el a felebaráttól. A rangjába „szerelmes” ember Istennek is hátat fordít, de azok­hoz sincs jó szava, akik feljebb segítették. Ma is vannak „Mammon-imádÖk”, akik félre­néznek a persely mellett, de em­bertársaikért sem nyúlnak a zse­bükbe. Az a legnagyobb bálvány­imádás. ha mindenkinél jobban. — Istennél, embereknél, emberi közösségeknél is jobban — ön­magamat szeretem. CSÜTÖRTÖK. — „Általa vi­gyük Isten ele a dicséret áldoza­tát mindenkor!” (Zsid 13,15 — Zsolt 54.8 — Ez 34,1—16 — Ef 4,1—6). Dicsérni is tudnunk keli. Gyermekeinket, ha valamit jól csinálnak, beosztottainkat hűsé­gükért. pontosságukért. Aki nem tud dicsérni, az mindig önmagá­val van elfoglalva. Jézus meg­tanít Isten magasztalására, ö ér­demli meg legjobban „dicsére­tünk áldozatát”. PÉNTEK. — „Ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívá, csak­hogy a szabadság ne legyen al­kalom a bűnre” (Gál 5,13 — Zsolt 124,7 — Ez 34,23—31 — Ef 4,7— 16). Neveletlen gyermekek, visz- szaeső börtönviseltek, . betűrágó keresztyének nem tudnak élni a szabadsággal. Meg kell pedig ta­nulnunk élni vele, hiszen Krisz­tus nagy árat fizetett érte. Sza­badságunk óriási lehetőség a szolgálatra! SZOMBAT. — „Ti pedig, atyák, gyermekeiteket neveljétek az Űr tanítása szerint fegyelemmel és Intéssel!” (Ef 6,4 — fos 38,19 — ApCsel 20,28—32 — Ef 4,17—24). Nevelni csak jó példával lehet, de még a legjobb példaadás mel­lett is „messze eshet az álma a fájától”. Nevelni csak szolgáló lelkületteí szabad, ha azok javát keresem, akiket nevelek. Neve­lésemben ne önmagam, de az Is­ten legyen a végső tekintély, ská előtt együtt hajlik meg a gyér­mék s a szülő térde. . Zaszkaliczky Tál evangélikus elet A Magyarország) Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1006 Budapest VII!.. Puskin ü. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszón: 516—20 412—Vin Előfizetési ái: égy évre '.so __Ft Ar usitj^ a Magyar Posta Index; 33?tl ISSN 0I33-I3IK ® 78.1066 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Minden csalódban vannak tör­ténetek, amelyeket már minden­ki ismer, amelyek már „a könyö­künkön jönnek ki”, de mégis mindig újra és újra elmesélik őket. így vagyok én ezzel a kis tör­ténettel, amelyet nagyanyámnak tulajdonítanak. ... Valaha, amikor még nem repülőgépek vitték rövidített út­vonalakon az embereket és gyorsvonatok sem száguldottak a fényesre koptatott sínpárokon, amikor még a fonott kosár volt a mai vékonybőrű cipzárás bő­röndök megfelelője, abban az időben történt, hogy nagyanyám ellátogatott Pestre. Csomagként feladta az almáriumot, amelyet előtte jól megtömött mindenféle finomsággal, aztán egy-két nap­pal utána ő is megérlcezelt. Amikor túl voltunk a találko­zás első örömén és a családtagok másnap munkába indultak, sze­gény nagyika egyedül maradt a lakásban. Bizony, szokatlan volt neki a szűk, pesti lakás. De las­san kimerészkedett az erkélyre, szemügyre vette a forgalmas pes­ti világot. Jól megfigyelt min­dent, mert este, amikor anyám hazaért, megszólalt nagyika: — Kedvesem, ki lakik a szom­szédban? — Nem tudom, édesanyám. — fiát odaát, szemben? — Azt sem tudom. Nagyika megcsóválta a fejét. — Nem lehelnek rendes embe­rek, láttam, hogy a férfi takarít Nagyika kíváncsi természetét nagybátyám örökölte. Ha látoga­tóban voltam vele, sokszor meg­jegyezte: — Milyen emberek lehetnek ezek, nem láttam a lakásukban egyetlen könyvet sem! Gyermekkorom óta szeretek ol­vasni. Első zsebpénzemből köny­vet vettem magamnak es ázom is minden hónapban ellátogatok a könyvesboltba. Csabit az olva­sás öröme. Nincs örömtelibb lehetőség ba­ráti körünk kibővítésére, mint az olvasás. Órákat tölthetünk el a legnagyobb elmék társaságában. Beszélgethetünk Shakespearevel, Shawval, Thomas Mann-nal, filo­zófusokkal és apostolokkal, kül­földi és hazai nagyjainkkal, íróinkkal és feltalálóinkkal; hely sincs a felsorolásukra. Magunk választhatjuk meg, kivel akarunk aznap este együtt lenni. Tragikus hőseikkel vagy humoros figu­ráikkal, mártírokkal vagy az ut­ca emberével. A jó könyv az igazi tehetség gondolatainak gyűjteménye, Afennyi idő alatt készül el egy k&myv? Egy év, kettő, három vagy egy egész élet kell hozzá? Es mennyi idő alatt olvasunk el egy könyvet? Aki gyorsan olvas, ket-három nap alatt, aki lassab­ban, annak több időre van szük­sége. A könyvfalónak elég sok­szor egy éjszaka. Nekem az a meggyőződésem, hogy a jó köny­vet nem lehet egyszerre bekebe­lezni. Azt jól meg kell rágni, megfontolni, megvitatni, de fel­habzsolni — soha. A könyv, ame­lyen az író évekig dolgozott, azt nem lehet egy slukkal lenyelni. Mert a könyvet az író nem csak megírja. Megszenvedi, megköny- nyezi, megszüli, fájdalommal, szeretettel. Önmaga vérével, szí­vével, eszével formálja, dédelge­ti és az olvasónak átadja. Aján­dék az ilyen írás. Lehet a könyv fércmű is, lopott szavak, hazug igazságok összehordása, de lehet önfegyelem, önmegtartóztatás elégedettség kincsesháza is. És ezek az erények manapság is pél­daadók boldogságra, harmóniára. Boldogok, akik olvasnak! Akiknek a könyv érték. Kiket az élet tanított arra, mi a helyes mérték. Mert lesz idő, nem utaz­hatsz, vége ifjú rohanásnak s nem marad más, csak mit gyűj­tünk szellemiben ifjú mának. Megpihenni könyvedhez térsz, vágyad nem visz új utakra, ha baj van már nem számíthatsz csak igaz, jó barátodra, Igaz barát, drága könyvek! Mi­lyen jó. hogy veled vannak. S ti is csendes, téli esték: boldogok, akik olvasnák. Gyarmalhy Íréit Ax olvasás öröme

Next

/
Thumbnails
Contents