Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-04-09 / 15. szám
öKumenS ^ öKumené ^ öKumené ^ Riport a riporterről Beszélgetés Ruffy Péterrel Evangélikusok Ausztriában A szomszéd or*zágok egyházai közül ma az osztrák evangélikus egyházzal ismerkedünk. Az osztrák evangélikus (lutheránus) egyház sok mindemben hasonló a mi egyházunkhoz, de legalább annyi az eltérd egyházi gyakorlat és probléma is. Hogy valamelyest is hű képet tudjunk adni szomszédainkról, ha röviden is, de valamit keil tudnunk múltjukról — mert anélkül nem ismerhetjük meg jelenüket. Osztrák testvéreink a reformáció megjelenését 1520-as esztendőre teszik. Ugyanis ekkor hangzott él — a fennmaradt iratok szerint — Steyr-toen az első olyan prédikáció, amely Luther tanítását hirdette. Természetesen a szórványos megjelenést gyorsan követték a német egyetemekről érkező s már Luther szellemében prédikáló papok. De a kereskedők, Ausztria területén is jó szolgálatot tettek a felismert tiszta evangélium alapján álló reformátori tanítás terjedésének. A sok neves és névtelen prédikátor és tanító közül csak egyet említsünk, akinek magyar vonatkozása is van. Sperátus Pál neve ismei’t előttünk is, hiszen Énekeskönyvünk 350. éneke kedves énekeink közé tartozik. Sperátus már lutheri tanítás követője volt. 1522 elején Mária magyar királynő meghívására (II. Lajos felesége volt). Sperátus Budára tartott, hogy itt a királynő papja legyen. Útközben, 1522. japuár 12-én, Becsben a híres István templomban (Stefan&kirche) prédikált. Prédikációjának textusa a Római levél 12. fejezet első verse volt. E textus alapján Speratus a hit által való megigazu- lásról beszélt — éspedig Luther tanítása alapján. Az már természetes, hogy Sperátus nem jutott el Budára, mert ezért az igehirdetéséért perbe fogták, az egyházból kiközösítették. A reformáció terjedését lehetett lassítani, de megállítani nem — még Ausztriában sem. Néhány évtized alatt az egész országban, ismertté vált áz új tanítás. Sőt.! Pl. Klagenfurtban — 1598-as feljegyzés szerint — csak 3 (!) római katolikus volt a városban. Ka- rinthia kezdettől fogva fellegvárává lett a reformációnak. , E térhódításnak megvolt a maI ga „eredménye”, hiszen a teret vesztett római egyház nem nézte sokáig tétlenül, hogy papjai a reformáció szeliémében prédikálnak. a templomokban „eretnek” tanítás folyik. Politikai, gazdasági. lelki „offenzívába” kezdtek. Megkezdődött tehát Ausztriában is az ellenreformáció. Nyugati .szomszédainknál is meg voltak azok az eszközök és szenvedések, amelyek egyházunk történetében is fájdalmas évtizedekként tartunk számon. Ausztria nem szenvedett a törököktől, ezért az egyes tartományok urai saját hatalmuk megőrzésével, illetve ki- terjesztésével foglalkoztak, ezért vallási türelmesség tekintetében is nagy különbség volt az egyes tartományok közt. Ezért történhetett, hogy egyes evangélikus gyülekezetek papostúl, hívekkel együtt más tartományokba költöztek, Ott remélve hitük megőrzését. Természetesen, az ideig- óráiig tartó türelem végül i« politikai türelmetlenségbe torkollott s a reformáció híveinek tulajdonképpen nem volt az országon beiül maradásuk. I. Ferdinánd császár uralkodása alatt (1619—1637) a lutheri egyház szétszóródott. Az üldözés elől sokan elmenekültek — pl. egészen Erdélyig! —■, mások börtönbe kerültek s ott szenvedtek hitükért. Ausztriában sem volt irgalmasabb az ellenreformáció, mint nálunk! Az I. József által kiadott Türelmi Rendelet (1781) valamelyest javított és segített a protestáns egyházak működésében (ekkor már ugyánis a helvét hitvallású reformáció is megjelent Ausztria területén), de teljes vallásszabadságról csak az I. Ferenc József Császár által kiadott rendelet ófta beszélhetünk. Az 1861. április 8-i császári rendelet elismerte a protestáns egyházakat : egyházaknak s biztosította számukra a szabad vallás-gyakorlatot. Viszont eddigre már igen megfogyatkozott a protestánsok száma, amely napjainkig megmaradt kisebbségi, saórványegy- háznark. Jelenleg 406 ezer protestáns él Ausztriában. Ezek közül 393 ezer lutheránus (az Ágostai Hitvallást elfogadó evangélikus) és 13 ezer református (a Helvét Hitvallást valló reformátusok). Az evangélikus egyház szervezetileg — a szövetségi tartományok analógiájára — 7 tartományi egyházra oszlik. Éspedig: Burgemland (36 ezer evangélikus), Karinthia (54 ezer), Alsó-Ausztria (33 ezer), Felső-Ausztria (60 ezer), Salzburg és Tirol (27 ezer), Stájerország (57 ezer) és Becs (121 ezer evangélikussal). A tartományi egyházak élén a szuperintendens áll, az egész egyház élén pedig a püspök, jelenleg Oskar Sakraus- ky. Az osztrák evangélikus egyházban jelnleg 175 anya gyülekezet van s 230 szolgálatban álló lelkész, Az utóbbi tíz esztendőben igen nagy lelkészhiány lépett fel az egyházban s ezért sok nagy gyülekezet van ma is lelkész nélkül. A lelkészhiányt csak nehezíti, hogy a többi nyugati egyházakhoz hasonlóan, igen sok egyháza egyesület van, amely lelkészek irányítása alatt állnak, ez tovább csökkenti a gyülekezeti lelkészek számát. Így a gyülekezeti szolgálatban a ielkésahiány- nyal továbbra is számolnak osztrák testvéreink. Egyházunk mindig jó kapcsolatot igyekezett fenntartani nyugati szomszédainkkal. Esek a kapcsolatok az elmúlt esztendőkben tovább mélyültek. Bár más társadalmi berendezettségű országban végezzük szolgálatunkat, de a közös múlt és a jelenért s nem kevésbé a jövőért hordozott felelősségünk a további együttműködésre és barátságra inspirálnak bennünket. Az elr műlt esztendőben Dr. Kaldy Zoltán püspök-elnök vezetésével Sakrausky püspök meghívására magyar egyházi delegáció járt Ausztriában. Ez a látogatás is egyik igen fontos állomása volt az egyházi kérdések kölcsönös megbeszélésének, de azokon túlmenően segítette népeink barátságát is. Európa biztonsága és a világ érdekében, hiszen áz egyházaknak is munkálniok kell mindéin olyan törekvést, amely a békés egymás mellett élés politikájából fakadóan a földrész s azon túlmenően a viliág békéjéért végeznek. Karner Agoston Nagy László: H. Csípős szélben jöttem, bolond idő volt, a Somi ó-hegy ködben hóval villogott. Zúgott szálas erdő ibolyák fölött, vadvizekben felhő, bíbic fürödött. * Lenyargaltunk gyorsan domboldalakon, átdobogtumk lassan deszka-hidakon. Állt a láthatárra kék csákó» torony, kertünk alatt nyárfa nyújtózott nagyon. Láttam a ház vedlett mész-pikkelyeif, sár-udvara tetszett, régen jártam jtt. Megláttam anyámat, kormot seprűzött, elrepült a bánat szeles fák között. . Megjelent a költő „ARCCAL A TENGERNEK” című kötetében. VÉDETT FÜLKÉBEN? Aggodalmát és nyugtalanságát fejezte ki a dél-afrikai evangélikus egyház (a német név rövidítése ELKSA) közgyűlése amiatt, hogy a dél-afrikai rendőrség egyre több egyháztagot és egyházi munkást tartóztat le bírósági eljárás nélkül. Mivel senki sem tud arról, hogy a letartóztatottak valamilyen bűncselekményt követtek volna el, a kormányzat pedig nem tud meggyőző indokokat felsorakoztatni, ezért a2 egyház főtitkárának, í. G. Khutsoane-nak. a véleménye szerint azt kell mondani, hogy „politikai üldözés ártatlan áldozatairól” van szó. Az egyház vezetője, Buthelezi püspök arról szólt,, hogy az igehirdetés is fokozódó nehézségekkel áll szentben Dél-Afrikában. Azokat ugyanis, akik olyan egészséges elképzeléseket hirdetnek, mint szeretet és igazságosság, köztörvényes bűnözőkként kezelik. Ebben a helyzetben az egyház nem lehet semleges. „Az egyház vagy vallási közösség vaigy azok oldalán áll, akik harcolnak, vagy pedig megelégszik az elnyomás struktúrájában egy „védett fülkével”. But belezi püspök azt a kérdést is fölvetette, hogy miért csak egyeseket némítanak el, és nem az egyházat. Véleménye szerint azért, mert az egyház talán elmulasztja, hogy megfelelően foglalkozzék a dél-afrikai helyzettel. Buthelezi javasolta a fehér- és feketebőrű vezetők tárgyalását, de a kormány erre megtorló intézkedésekkel válaszol. Mélyről, szívé legbelsőbb zugából gyöngyöztek aló az ízes magyar szavak. Eürké&ziem e meglett korú ember team, tétét, próbáltam a pillanat varázsaoan megfejteni a „Rufly-féle humanizmus” titkát. A kérdésük sziKé- je melyre vágott, s feltárult előttem egy roppant gazdag, céltudatos éltet. Valamit megsejtettem a rögtönzött válaszok mögött abból, hogy mit jelent a híva Las, az elkötelezettség. Ruffy Péternek könnyű a dolga, helyette szíve íonmaigalja a szavakat S most már tudom, olvasóit gyönyörű magyar nyelvezete mellett em- oersege hódította meg. Emberkó- zelségeben kudarcaim, vívódásaim eltörpültek, s engem is szárnyára kapott egyfajta lelkesedés, amely bőségesen aradt e hatvanon felüli, egyik „legmelegebb tollú” magyar újságíróból. Szülővárosa Nagyvárad, a Körös-parti Párizs, ahol egykor Ady próbálgatta a publicisztika szárnyait, ahol a színliáz, a belváros ódon épületei, s a folyópart mind a nagy lírikusra emleaezteiett. Itt, a premontrei gimnáziumban kezdte ízlelgetni a magyar nyelv szépségét, s történelmünket. Az iskolán keresztül sajátosan, kötődött az egyházhoz, nemzati nyelvhez, történelemhez. Több mint 'negyven éve itt kezdte az újságírást is, majd folytatta a Brassói Lapoknál. Mesterei és baratai Nagy István, Tamási Áron és Kacsó Sándor voltak. Ilyen szellemi légköriben érett íróvá Ruffy. Húsz éve dolgozik a Magyar Nemzetnél, miközben több lapnak is volt munkatársa. Tanított az Újságíró Akadémián, s tagja a Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának. 14— 15 kötet könyve jelent meg, de könyveire álig lehet rábukkanni, mert szinte megjelenésük pillanatában elkelnek. Utoljára a „Bujdosó nyelvemlékeink” látott napvilágot — Erről a könyvéről tudnak a mi olvasóink is. Hogyan fogant a gondolat, hogy nyelvemlékeink nyomába vesse magát? — Húsz-huszonöt év óta melengettem magamban a gondolatot, hogy itthon és külföldön anyanyelvi emlékeinket felkutatom. Es noha tudom, hogy többségükről mindent megírtak már, mégis látoi akartaim őket, közvetlen kapcsolatba kerülni velük, és azt a környezetet rekonstruálni, amelyben valaha hangozhattak. Amikor a magyar múltat kutatom, természetes találkozásom van az egyházzal. Amikor pl. Pannonhalmán kézbe vehettem az alapító levél latin szövegét, mint szentjánosbogárkák villantak elő a magyai- szavak. Megrendültén néztem őket. Így beszélhettek őseink. Pannonhalmán fogadott a felirat: „Itt élnek a holtak és a némák beszélnek.” Szép kifejezése ez a nemzeti múlt és nyelv kapcsolatának. Szenvedélyem az anyanyelv és a nemzet sorsa. Elmentem Szlovákiában Deákiba, ahonnan a ta- tárdúlás elől menekítették az ún. Pray-kódexet. Ebben a kódexben található az összefüggő magyar Halotti Beszéd. Ez nyilván „tanbeszéd”, típusbeszéd volt, de itt Deákiban 1242 előtt ezzel a „beszéddel” temették az elhunytakat: „Látjátok feleim szemetekkel. mik vagyunk ..Löwen- be nem jutottam ki, pedig boldogan merültem volna el az „Ö- rnagyar Mária siralom” szemlélésébe.' — Két cikke is jelent meg egyházunk birtokában levő Luth értélé . Végrendeletről. Hogyan jutott eszébe ezzel foglalkozni? — Jelent meg könyvem ezen a címem: „Egy napom.” Ebben a ma élő társadalom majd minden típusát megszólaltattam, mondják el egy napjukat. Még" álmukat is. Noha név nélkül sorakoznak fed a személyek, mégis hiteles történeteket vetettem papírra. Sírásó, munkás, hivatalnok vallott egy napjáról. így szólaltattam meg egy püspököt is. KáJdy Zoltánra esett a választásom. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba az evangélikus egyházzal. Az vol.t az érzésem egyházunk kincsével kapcsolatban, hogy az nem épült bele a nemzeti öntudatba. Nem tévedtem. Meglepetésemre óriási érdeklődés középpontjába került a Végrendelet. Ügy annyira, hogy a .,Budapestéi' Rundschau” nyomán a kül- föildi sajtó is átvette és így mintegy „felfedezték” Budapestet és az önök egyházát, amely ilyen páratlan, kincs birtokában van. Kultúrtörténeti szenzáció lett belőle. — Nagy szolgálatot tett ezáltal egyházunknak. Mondana valamit arról, hogyan választja meg témáit? . — Az élmények a „levegőben” vannak. Mindem arcvonásban, minden kis vesszőcskében, még a hallgatásban is. De természetesem elsősorban az ember érdekéi. Az ember, akinek a sorsa iránt nem lehetünk közömbösek. Minden embernek éreznie kell, hogy vele törődnek. Még a legelesettebb embernek is van egy reménysugara: valaki segíthet. Hátha én lehetek az. Időm jó részét a levelezés veszi el. Minden, levélre válaszolok. Ezzel is az összetartozást szeretném szolgálni. A közösség elkötelezettje vagyok. Tudom, hogy nem tudok mindemben segíteni, de egy jó szó, szívesség sokszor többet jelenthet, mintha meg tudtam volna oldani valaki sorsát. Otthonossá kell tennünk mindenki számára világunkat. — ön tanított az Újságíró Akadémián. Mire tanította a szakma jelöltjeit? — Az újságírás a változtatás eszköze. Nincsen értelme a semmitmondó cikkeknek. Csak azoknak. amelyekkel akarunk valamit. A legtisztább elvű társadalom épül fel körülöttünk és mégis akarhatjuk ennek jóbbátételét. Az újságírás jelzi a hatalomnak, ha valami nincsen rendjén, valami nem jó, és így tör a jövőbe. Javít, nevel, épít. Ezen felül az újságírást erkölcsi parancs köti: hűjég anmiak a népnek a sorsához, amelyből származunk. Számomra ezért pl. a „haza” nem földrajzi fogalom, h^nem nyelvi, érzelmi, tudatbeli kategória, — Mi az oka annak, hogy gyakran feszegeti a nemzeti kérdést? — Nemzeti tudatunkon sok a repedés. Témáimmal ezeket a repedéseket akarom foltozgatni. Megjelenés előtt van egy kedves könyvem: Világaim. Arról szól, hogy egy emberben hány világ él. Ez végső megfogalmazása annak, amit szerettem volna egész életemben művelni. Afrika, Szibéria, vagy a diasporában élő sok millió magyai- mind ember. Rokonszenves pl. az afrikai nép sorsa, amely a gyarmatosítás ideje alatt nem beszélhette saját nyelvét. Tiltott volt ez a mi nemzetünk életében is hosszú időn keresztül. Hatvanon túl felteszem a magam számára a kérdést. hogy most, amikor szélárnyékban élhet népünk, mi a döntő kérdésük. S a magam számára így fogalmazom meg a választ: az anyanyelv, ötmillió magyar él külföldön.. Csak az anyanyelv lehet már közös. Hosszan, elgondolkodva néztem Ruffy Pétert, a Magyar Nemzet főmunkatársát. akiben egy cseppet sem lohadt a lelkesedés, a szenvedély. Az 50-es években ugyanezzel a szenvedéllyel ostorozott, ma terelgeti a közös anya- nyelvet beszélőket, mint szétszórt nyáját a pásztor. Botja a szép magyar szó, példája és mértéke pedig Illyés Gyula. Rcdcy pa A NYUGATNÉMET EGYHÁZI SAJTÓ ITTHON VAGYOK Abból a négymilliárd márka egyházi adóból, melyet az NSZK- ban 16.9 millió protestáns keresztyén fizet, több mint 100 millió márkát fordítanak az egyházi sajtóra. A példányszám eléri a több1 millíárdot is. Természetesen minden egyházi kiadvány támogatásra szorul. Nem lehet pontosan megállapítani sem a teljes példányszámot, sem áz összes ezzel kapcsolatos költséget
