Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-02 / 14. szám

Ne feledkezzetek meg a foglyokról Az Újszövetség nem tesz kü­lönbséget szóhasználat tekinteté­ben a bebörtönzött közönséges bűnöző és a hitéért szenvedő em­ber között. Mindkettőt ugyanaz­zal a szóval jelöli: fogoly. Fogoly- volt Barabás, a gyilkos, akit Pilá­tus a zsidók húsvétján szabadon bocsátott a nép kívánságára, és fogoly volt Jézus is, az Isten Fia, a szent, az igaz (Mk 15, 6 kk.). Filippi börtönében foglyok voltaik a piaci tolvajok, a nagystílű bű­nözők, de fogoly volt Pál és mun­katársa, Szilász is, akik az evan­géliumért szenvedtek kalodába zárva (Csel 16, 25). Pál, amikor hitéért szenved fogságot, akkor is ezzel a szóval jelöli magát: fogoly (Ef 3, 1; 4, 1). Ugyanezt a szót ta­láljuk a címben szereplő felszólí­tásnál a Zsidókhoz írt levél 13. rész 3. versében. AMIKOR AZ IGE TEKINTE­TÜNKET A FOGLYOKRA IRÁ­NYÍTJA, nem akar-e bennünket elnézővé tenni azok iránt, akik a társadalom testén fekélyek, a közvagyon károsítói, az emberi élet veszélyeztetői, akik ezért méltán töltik büntetésüket? Nem leszünk-e azáltal bűnpártolókká, ha gondolunk a foglyokra, a bör­tönökben szenvedőkre? Vála­szunk egyértelmű: semmiképpen sem! A krisztusi etika alaptétele: el­ítéli a bűnt, de szánja a bűnöst. Különbséget teszünk tehát a bűn és a bűnös között. Ezt tanultuk Megváltónktól, aki asztalközössé- get vállalt a vámszedőkkal és a paráznákkal. De nem azért, hogy bűnüket igazolja, felelősségüket kisebbítse, hanem azért, hogy ezeket a szánandó embereket is megmentse. AZ IDÉZETT IGÉBEN nem a köztörvényes bűnözőkről van szó, azonban mellettük sem mehetünk el közömbösen. Jézus a Hegyi beszédben az ellenség szeretetét és az értük való imádságot he­lyezi tanítványai szívére. A kü­lönböző bűntettek elkövetői min­den jóérzésű és becsületes em­bernek, sőt az egész társadalom­nak ellenségei. Imádságunkkal és szűkebb környezetünkben a köz­szellem befolyásolásával, egész magatartásunkkal azon kell fára­doznunk, hogy egyre kevesebb legyen ezeknek á száma. Akik pedig már el buktáik büntetésük letöltése után. újra talpra állja­nak, és illeszkedjenek be a be­csületes. emberek munkás közös­ségébe. AZ IGE ÖSSZEFÜGGÉSÉBŐL KITŰNIK, hogy itt azokról a foglyokról van szó, akik hitükért, meggyőződésükért szenvednek. Azokról, akik nem ártani, de használni, segíteni akarnak a fe­lebarátnak, népüknek. Ilyen volt Dietrich Bonhoeffer, a német hit­valló egyház lelkésze, jól képzett teológus, aki hitéből fakadó né­zete, a fajelméletet elítélő állás­foglalása miatt került fogságba, és 1945-ben a fasizmus áldozata lett. Hasonló sorsra jutott jeles költőnk, Radnóti Miklós, aki származása és politikai nézete miatt került fogolytáborba. A Hetedik ecloga című versében megrázó képet fest a foglyok sor­sáról. Ezek az áldozatok nem tör­tek senkinek az életére, nem ta­padt kezükhöz vér. Éppen azok ellen az eszmék ellen harcoltak, amelyek embermilliók életét kö­vetelték. Ma is több tízezer azoknak a száma, akik chilei, dél-afrikai és ezekhez hasonló embertelen rend­szerek koncentrációs táboraiban szenvednek. „Bűnük” az, hogy jobb, boldogabb életet, emberhez méltó körülményeket kívántak teremteni népüknek. Másoknak az a „vétkük”, hogy színes bő­rűek, és a saját hazájukban nem akarnak idegen uralom járma alatt roskadozni. Ezek közül so­kaknak a kiállását keresztyén hi­tük is motiválja. EZEKRŐL A FOGLYOKRÓL NEM SZABAD ELFELEDKEZ­NÜNK.-Az imádság mellett min­dent el kell követnünk, hogy visszanyerjék szabadságukat. Nem egy példa mutatta, hogy nemzetközi összefogással meg le­het menteni ilyen szenvedő em­bertársaink életét. Mi, keresztyé­nek, a Krisztustól kapott szeretet kötelezés-évei együtt küzdünk azokkal az embertársainkkal, akik a földön békét, egyenlő jo­gokat, igazságot követelnek min­den embernek. Mindent megte­szünk azért, hogy többé ne le­gyenek Auschwitzok, hanem le­gyen minden embernek joga az igazságos, a boldog, emberibb élethez. Ezt jelenti ma a foglyok­ról való megemlékezés. Pintér János Egy rendkívüli teológusnap Teológiai hallgatóink az ott- honigazgató, vagy egy-egy pro­fesszor vezetésével vasárnapról vasárnapra járják gyülekezetein­ket és igehirdetésekkel, a Teoló­giai Akadémiáról szóló beszámo­lókkal erősítik hiveinkben a lel- készképzésünk iránti felelősséget E teológusnapok sorában kiemel­kedik a március 12-én tartott „rendkívüli” teológusnap. RENDKÍVÜLI VOLT EZ A TEOLÓGUSNAP, egyrészt azért, mert két szomszédos, a beledi és a vadosfai gyülekezetét érintette, és a filiákat is beszámítva hét helyen végeztek szolgálatot teoló­gusaink ezen a napon. A másik jellegzetessége e teológusnapnak az volt. hogy Bárány Gyulának, a Győr-Soproni Egyházmegye es­peresének kívánságára öt győr- soproni teológiai hallgató — a hatodik betegség miatt maradt otthon — vett részt a teológus- napon. A teológusnap azért is rendkívüli volt, mert az egész na­pon részt vett és szolgált D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke feleségével együtt. A NAP SZOLGÁLATAINAK KRÓNIKÁJA a következő: a va­dosfai gyülekezetben Kisfaludon a püspök hirdette az igét beszá­molót tartott Zügn Tamás V. évi. hallgató. Mihályiban dr. Selmeczi János atthoragazgató prédikált, Smidéliusz Katalin V. évf. hall­gató számolt be a teológusok éle­téről. Magyarkere sztáron Zügn Tamás hirdette az igét. Varsányi Ferenc III. évi. és Gede Erika I. évf. hallgatók számoltak be. Zse- beházán Smidéliusz Katalin pré­dikált, az otthonigazgató a lel­készképzés problémáiról szólt, Gede Erika pedig verset mondott Beleden a gyermekek között Smi­déliusz Katalin és Gede Erika szolgáltak, a délelőtti istentiszte­leten az otthonigazgató hirdette Isten igéjét. Edvén Tekus András III. évf. hallgató prédikált, beszá­molóval és versmondással Kiss Miklós IV. évf. hallgató szolgált. Vásárosfalun a püspök prédikált Ottlyk Márta és Kiss Miklós IV. évf. hallgatók kíséretében. A TEOLÓGUSNAP ZÁRÓ AK­KORDJA a beledi böjti est volt, amelyre nemcsak a belediek, ha­nem a környező gyülekezetekből is eljöttek a híveik és zsúfolásig megtöltötték a templomot. A há­zigazda. Bárány Gyula esperes megnyitója után Selmeczi János otthoniigazgató bemutatta a teo­lógusokat, majd a hallgatók Mt 27, 15—26 alapján „Isten szerete- te és az ember felelőssége” c-imen tartottak rövid igehirdetésekből, énekekből és verseikből összeállí­tott színes programot. A zárószó­ban D. dr. Ottlyk Ernő püspök rámutatott a Jézusról szóló öröm­üzenet továbbadásánaik fontossá­gára és lelikészképzésünk jelen­tőségére. Hogy a gyülekezetek komolyan veszik ezt a felelőssé­get, áldozatkészségük is mutatja. A vadosfai gyülekezet 6500 Ft, a beledi gyülekezet pedig 10 198 Ft offertóriummal támogatta a teo­lógusnap alkalmából lelkészkép­zésünket. s I Megjelent Rédey Pál: AZ ELFELEJTETT EMBER (Remete László) című könyve Ara: 33,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Munka a közösben és a háztájiban AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN IGENCSAK MEGVÁLTOZTAK A FALUSI EMBER ÉLETKÖ­RÜLMÉNYEI, munkájának terü­lete és módszere. De töretlenül megmaradt falusi testvéreinkben a munkaszereteti A következőkben szót ejtünk a mai falusi munkaerkölcsről, aho­gyan azt mi. evangélikus keresz­tyének látjuk és éljük. A Szent­írás tanítása szerint a munka Is­ten akarata. Bar a munkával szorosan együttjár a fáradság is, mégsem lesz a munka, amelyet az ember maga és mások javára Isten akarata szerint végez, a ke­resztyén ember számára „teher­ré” vagy éppenséggel Isten „bün­tetésévé”. Természetesen a Szentírás nem munka-kódex. Nem olyan könyv, amelyben az egyes munkafolya­matok értékelését találhatnánk, nem is valami kézikönyv, amely elmondaná, hogy hol, mennyit kell dolgoznunk. A Biblia Isten kinyilatkoztatását foglalja magá­ban úgy, ahogyan azt Isten közöl­ni akarta az emberrel. így arra is hiába keresünk választ, hogy pl. mennyit kell a közös gazdaságban és mennyit a háztájiban dolgozni. Vagyis: munkaerőnket hogyan kell „beosztanunk” a ma még meglevő két munkaterületen. Ez a kérdés csak első hallásra tűnik ilyen bonyolultnak — mert bonyolult az a gondolkodás is, amely ezt a kérdést felveti. Eb­ben is, mint annyi másban a legjobb eligazítónk a Szenti rás- ban foglalt isteni tanítás. DE ELŐBB TEKINTSÜK ÁT A KÉRDÉS KÜLSŐ FELTÉTE­LEIT. A szocialista nagyüzemi •gazdaság a magasszinitű gépesí­téssel, a korszerű termelési mó­dokkal megteremtette a fejlett mezőgazdaság alapjait. Gaboná­ból, kukoricából, cukorrépából, napraforgóból, gyümölcsből (né­hány aprómagvas kivételével), szőlőből stb. már régen a hazai szükségletem túl is termelnek mezőgazdasági üzemeink. Külke­reskedelmünk egyik fő „ágát” éppen a mezőgazdasági termé­keink képezik. De ugyancsak itt kell megemlítenünk az állatte­nyésztés különböző formáit, amelyek asztalainkat ellátják íz­letes hússal, minden földi jóval. Mindezt közös eredménynek és sikernek könyvelhetjük el, hiszen az evangélikus testvéreink mun­kája is beniie van az elért ered­ményekben. Ugyanakkor ma még szüksége van a népgazdaságnak a háztáji gazdaságokra is. Ügys2intén kö­zös érdek, hogy ezekben, a kis kertekben is minél több élelmi­szer vagy éppenséggel hús és zsír „teremjen”. , FALUN ÉLŐ HITTESTVÉ­REINK E KETTŐS MUNKATE­RÜLETEN végzik napi feladatu­kat. Az egész társadalomnak szüksége van a falusi porták mö­gött meghúzódó kertek gasfflag választékaira: a friss zöldségre, a gyümölcsre, a húsra — s még mennyi mindenre. A háztájiban végzett munka azonban nem válhat a közösben, a mezőgazda- sági üzemekben végzett munka kárára. Már csak azért sem, mert a mi társadalmunkban az egyéni felemelkedésnek, boldogu­lásnak az útja csak az egész kö­zösség, az egész társadalom fel- emelkedésével járhat együtt. Van azonban egy másik 1 oldala is ennek a * kérdésnek, ami ne­künk, keresztyéneknek szól. Nincs az életünknek egyetlen egy területe sem, amelyben Is­ten ne volna jelen. így van ez a munkavégzésünkben is. Éppen ezért figyelnünk kell Isten sza­vára, aki a hétköznapok tevé­kenységében is irgalmasságával és szeretetével vesz körül ben­nünket. A MUNKA A KERESZTYÉN EMBER SZÁMÁRA ISTEN AKARATA s ezzel együtt a ke­nyérkereset és a megélhetés alap­ja is. E tekintetben Urunk nem tesz különbséget munkahely és munkahely között. Nem osztá­lyozza a munkát, mert ő a mun­kavégzésére adott parancsot. Egyes ipunkafoigásokat egymástól is meg tudunk tanulni, de a munkának isteni rendelését csak hitünk által tudjuk megérteni és végezni. Jézusnak értünk vég­zett szolgáló szeretetéből követ­kezik, hogy az Isten rendelte munka a Krisztus által megvál­tott keresztyén ember számára nem lehet más, mint szolgálat. Ennyire „emberré” lett Urunk! Mert a munka nem csak „teher”, nem is csak „rendelt” feladata az embernek, hanem hitéből falcadó cselekvés is. Ez a felismerés fel­oldja bennünk a munka „kény­szerét” s helyette az elvégzendő munka szolgálata kerül előtérbe. NAPRÓL NAPRA MEGÜJUL RAJTUNK ISTEN BŰNBOCSÁ­TÓ KEGYELME. Megerősít és szolgálatra alkalmasokká tesz bennünket. Gondviselő munká­jának „társaivá” fogad éppen az­által, hogy az elvégzett munkánk által szolgálunk mások javára és boldogulására. Ezért fel sem merülhet ben­nünk írásunk alapkérdése: hol kell és hol érdemes dolgozni. Az első kérdésre a válaszunk igen rövid: mindenütt ,,kell” dolgoz­nunk, ahová Urunk küld ben­nünket. A másodikra sem nehe­zebb választ adnunk: mi a mun­kát nem arról az oldalról köze­lítjük meg, hogy érdemes-e vagy sem. Mi — mint minden kérdés­ben az életünkben — Isten olda­láról tájékozódunk, ö pedig min­den önző, személyes érdekből irányított tevékenységet megítél. S egyáltalán: nem hogy kell, ha­nem érdemes is, hiszen személyes jólétünket csak a közösség jólé­tével együtt tudjuk elképzelni. MOST, MIKOR A TAVASZI MUNKÁK gyorsabb tempóra ösztönöznek bennünket is, a kö­zös gazdaságban végzett munkát és a háztájiban felkerülő fel­adatainkat egy egységnek kell tekintenünk. Hiszen Isten, a mi Atyánk küld minket dolgozni ide is s oda is. A mi személyes érde­künk is az, hogy a társadalom, a nagyobb közösség minél gazda­gabb legyen, mert úgy lesz a mi életünk, is könnyebbé és tartal­masabbá. Napjainkban a mun­ka területén sok falusi testvé­rünk , ilyen kettős megbízatást kapott Urunktól. Mindkettőben helyt kell állnunk. Mindkét meg­bízatást hűen kell betöltenünk.. A magyar parasztot sosem kel­lett a munkára bíztatni. Most sem ezt tettük. Isten nem dolgoz­ni tanít bennünket, hanem szere­tetével és Krisztusnak értünk ho­zott szolgálatával ráirányítja fi­gyelmünket a munka belső, iga­zi tartalmára. Ö segít bennünket „jól”, akarata szerint végezni na­pi munkánkat a közösben és a háztájiban egyaránt. K , Hangverseny Vivaldi zsoltárok a Zeneakadémián A köztudatban mai napig is, főként hangszeres komponista­ként élő Vivaldi hatvan egyházi művet írt. - Az 1710-es években, mint a velencei Ospedale della Pieta tanára, majd hivatalos ze­neszerzője a nagy egyházi ünne­peken zenével szolgált, miséket, motettákat, vecsernyéket. orató­riumokat. kantátákat kompónált. Az ösegyházban nagy jelentő­séget tulajdonítottak a zsoltárok együttes imádkozásának, mely rendkívül egyszerű módon, egy- szólamúan, néhány hangot igény­bevevő énekbeszéddel (recitálás- sal) történt. Ezt a gyakorlatot a mai napig megtalálhatjuk a ka­tolikus egyházban, de o protes­táns egyházaknál — különösen a kialakulás első évszázadában — is szerepel. A középkortól, és kü­lönösen a 'lQ. századtól kezdő­dően azonban ünnepélyesebben, az akkori többszólamú zenei stí­lusnak megfelelően komponálták meg a zsoltárokat, a kiemelkedő esti liturgia, a vecsernye közpon­ti tételeit. Ezt mutatja az egyik legnagyszerűbb zenés vecsernye is, Monteverdi Vesproja is, mely­ben többszólamú zsoltár-mondást és egymással szembenálló kóru­sokat egyaránt találhatunk. Zsoltárfeldolgozásaiban Vival­di is a kor zenei eszközeit hasz­nálja fél. Az egymással szembe­helyezett zenekari csoportokból álló concerto műfaját a hangsze­res egyházi zenében is meghono­sítja. A kontrasztáló tömbök a zenei szövegkifejezést és a formai tagolást egyaránt elősegítik. A 111. (protestáns fordításban 112.) Beatus vir kezdetű zsoltár többféle formában maradt fenn Vivalditól. Az egyszerűbb, szólis­tákra, vegyeskarra, vonósokra és basso continuora írt változat kü­lönleges alakzatot mutat. A zsol­tár kilenc verse (ugyanez protes­táns fordításban tíz versszaknyi terjedelmű) hármas csoportokra oszlik. A csoportok első versét a kontraalt szólista, a második fe­lét két szoprán énekli, a harma­diknál a teljes kórus is megszó­lal. Ugyanez a felosztása a dicső­ségmondás (doxológia) három ré­szének (Glória Patri, Sicut erat, Amen) is. A szólóénekest vilá­gos, egyszólamú kíséret támaszt­ja alá a zsoltárverseket pedig rövid zenekari részek kötik össze. A feldolgozás legkifejezőbb téte­le a zenével is hangsúlyozott mondat: Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki ir­galmas, kegyelmes és igaz. A nagyobb együttesre (szólis­ták, két kórus, két énekkar) komponált másik terjedelmesebb feldolgozás a zsoltárszöveg első versére különös hangsúlyt fek­tet. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik: ez az egysze­rű. 'tiszta hangzású rövid tétel a mű folyamán, mintegy mottó­ként hatszor tér vissza. A zsol­tárverseket. az első feldolgozás-' sál ellentétben nem köti össze ze­nei anyag, hanem azokat az egyes mondatok szerint kompo­nálja’ meg Vivaldi. Ebben a mű­ben inkább a hangszeres művek­ből ismert koncertszerű beveze­téseket illeszt a tételek elejére. A ■kettős kórus alkalmazása vagy különböző zenei anyagok bemu­tatását szolgálja vagy a felelge­tés szerepét tölti be. A mű leg- bensöségesebb tétele a két zsol- tér-keretvers között helyet fog­laló In memoria aetema: Örök emlékezetben lesz az igaz, sem­mi rossz hírtől nem fél. A 147. Zsoltár (protestáns for­dításban a zsoltár tizenkettőtől huszadik verse) Lauda Jerusa­lem, ismét rövidebib lélekzetű, nem versszakonként, hanem fo­lyamatosan egybekomponált zsol­tárfeldolgozás szintén szólóéne­kesekre, két kórusra és két zene­karra. A mű ugyanazon elvre épül, mint az előző két zsoltár: a nyitó tétel zenei anyaga azonos a dicsőségmondással, ami a mű­vet zenei keretbe foglalja. A szö­veg formai tagolását — szintén az előző zsoltárokhoz hasonlóan — a zenei kifejező eszközök is biztosítják. Az április 1-én, szombaton es­te sorra kerülő Budapesti Madri­gálkórus és Budapesti Kamara- zenekar hangversenyén e három zsoltárfeldolgozáson kívül egy Kyrie tétel és az Invicti bellate című szólókantáta hangzik el. Algőver Hóim Falvakon, tanyákon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents