Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-26 / 13. szám

Ez évben az ötaiiiioniKus husiét elmarad!

Különleges év volt a tavalyi. 1977. április 10-én a keresztyén- ség nyugati és keleti része, a protestánsok, ortodoxok és római katolikusok együtt ünnepelték húsvétot. Az idén azonban a protestáns és római katolikus naptár szerint március 26-án, míg az ortodox naptár szerint április 30-án lesz Jézus feltámadásának ünnepe. Ez évben az ökumenikus hús vét elmarad!

HONNAN IS ADÓDIK EZ A KÜLÖNBSÉG? Ha tavaly együtt tudott ünnepelni a keresztyénség, miért nem teszi ezt az idén? Miért nem tudnak megegyezni éppen ebben a látszólag jelentéktelen kérdésben?

Húsvét napja a naptárban állandóan változik, mert a régi egyházi határozatok szerint az első tavaszi holdtölte utáni vasárnapon kell megemlékezni Jézus feltámadásáról. Ehhez a naphoz igazodik azután az egész egyházi esztendő, mert hói márciusra, hol pedig áprilisra kerül az ünnep. A keleti és nyugati egyházak gyakorlatában megmutatkozó különbség a naptárra nézve visszautal a régi egyházszakadások korára.

A nyugati és keleti egyház, Róma és Bizánc 105-t-ben .szakadt el egymástól. Addig és azután hosszú évekig hasonló maradt a naptáruk. 1582-ben azonban XIII. Gergely pápa naptárreformot vezetett be. mert az évszázadok során a bevezetett szökőnapok ellenére is eltérések mutatkoztak a naptár és a Föld Nap körüli keringési ideje között. A pápai naptárreformot azonban nem fogadták el az ortodox keresztyének. hanem a régi naptárt használják az egyházban mind a mai napig.

1977-beh nem ökumenikus megfen tolásokból.. nem közeledésből; hanem a Hold ciklusainak változása miatt kerültt ugyanarra a napra húsvét. Az Egyházak Világtanácsához tartozó tagegybá- zak. közöttük protestánsok és ortodoxok is örömmel üdvözölték ezt a tényt és már 1975-ben. a Nairobiban ülésező nagygyűlés előkészítése során végigkérdezték a tagegyházakat, vajon hajGYÖR-ÖREGTEMPLOM. Parányi szobrocskákkal, nagyobb afrikai díszítésű evőeszközökkel a táskájában érkezett február 19-én Győrbe Takácsáé Kovácsházi Zclma lelkész) munkatárs. Délelőtt istentiszteleten prédikált. Este gyülekezeti esten tartott előadást diaképekkel a Lutheránus Világszövetség Dar es-Saiaam-i nagygyűléséről. Érdeklődéssel hallgatott előadása jól példázta a magyar delegáció fontos hozzájárulását az evangélikusság és a világ népei nagy kérdéseinek megoldásához.

— IPOLYVECE. A gyülekezetben „Böjt az egyházak múltjában és jelenében” címmel igehirdetés-sorozat volt, amelynek keretében Róka Lajos balassagyarmati református lelkipásztor, Schultz Jenő vanyarci, Záborszky Csaba szügyi és Kalácska Béla ősagárdi lelkész szolgált. Kalács- ka Béla, mint egyházmegye; saj- tóelőadó. felhasználta a böjti vendégszolgálatot arra, hogy beszámoljon Sajtóosztályunk munkájáról.

— SOETV ADKERT. Február

19-én teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Laborczí Géza, Seben István. Sztankó Gyöngyi, Varsányi Ferenc III. évf., és Koskai Erzsébet, Pecznyik Ilona II. évf. hallgatók szolgáltak az anyagyülekezetben, a bócsai filiában és a szórványokban. A gyülekezeti esten „Böjt, 1978” címen Ézs 50, 4—9 alapján tartottak énekekkel, szavalatokkal tarkított, színes programot. Az egész gyülekezeti esten ..Böjt 1978” cí- b-eni adományokkal együtt több, mint 20 ÖÖO forinttal támogatta leiké szképzésü nk-et.

landók lennének-e hozzájárulni alihoz, hogy végre újra együtt ünnepelhessen a keresztyénség. A javaslat az volt, hogy húsvét ünnepét rögzítsék április második szombatját követő vasárnapra.

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANACSA tagegyházai, közöttük az ortodoxok is, sót még a római katolikus egyház vezetősége is örömmel üdvözölték a kezdeményezést. Nairobiban az volt a reménység, hogy talán. 1977-től kezdve, amikor a két nagy egy- házrész naptára úgyis megegyezik, minden évben ebben a kérdésben is megvalósulhat a keresztyén egység.

Az ortodox tagegyházak képviselői azonban Nairobiban ku- löanyilatkozatban jelentették ki, hogy csak akkor tudnak hozzájárulni a naptár módosításához, ha azt nemcsak az Egyházak Világtanácsa és a római katolikus egyház közösségében, hanem a többi, a Világtanácson kívül levő ortodox egyházzal együtt hajtják végre. Az ortodox egyházakat együttesen illető kérdések megbeszélésére viszont egyetemes ortodox zsinatot kell összehívni. Ennek a pánortodox zsinatnak az előkészítése folyik, összehívását azonban hátráltatják az egyes nemzeti ortodox egyházak közötti, ellentétek.

HÜSVÉT ÜNNEPE MEGHATÁROZÁSÁNAK látszólag jelentéktelen ügye így hozza magával a keresztyénséget 1054. óta kettéosztó szakadás, vagy az egy nagy csoporton belül levő nemzeti egyházak ellentétének kérdését.

Amikor nem hallgathatjuk ei csalódásunkat azzal kapcsolatban, hogy a jelek szerint még

1979. április 15-én, sőt 1980. április 6-án sem ünnepelhet együtt a keresztyénség, remélhetjük, hogy az egyszer összeülő pánortodox zsinat jóváhagyja majd a naptárreformot. Akkor lesz végre ökumenikus húsvét.

Harmati Béla

Mozgósítás

Fussatok, rémülettől holtradermedt őrizók, fussatok a főpapokhoz! Dadogjátok el nekik fogvacogva, mi történt! Talán lesz elég aranyuk megvásárolni a nyelveteket, hogy a húsvéti hír tovább ne fusson.

Vagy az örömhír szélsebes futását senki se képes megállítani?! i

Már Magdaléna fut a szürkületben vak rémülettel az apostolokhoz:

„Üres a sír! Elvitték az Urat!”

Aztán ők futnak kifulladva versenyt, hogy lássanak elárvult, lepleket az üres sírban, mint néma tártukat, és ébredező hittel higgyenek.

Magdaléna találkozik vele, átszegezett lába elé borulhat, s futhat a rábízott, szent üzenettel.

S futnak, feledve gyászt, keneteket, futnak az örömmondó asszonyok.

S az estében Jeruzsálem felé fut boldogan az emmausá .kettő.

Szent mozgósítás! Századokon és ezredeken át futni a jóhirrel:

Krisztus győzött! Krisztus feltámadott!

Fussak én is? Hová, Uram! kihez?.

Kihez bűneiben vagy bánatában, kihez könnyeiben vagy közönyében?

Kinek hirdessem, hogy élsz, hogy vetünk vagy, feltámadott, diadalmas Segítő!?

Hogy szereteted, irgalmad, hatalmad tegnap, ma és örökké ugyanaz!

Hisz találkoztam én is teveled.

Nekem is szól mozgósító parancsod!

Húsvéti híradó vagyok. Futok!

Turmczei Erzsébet

Püspöki látogatások az Üllői úti szeretetotthonban

AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET püspöke, D. dr. Ottlyk Ernő, felesége, és Kő- szeghy Tamás püspöki titkár kíséretében az év elején meglátogatta az Üllői úti Szeretetotthont. A délelőtti napi áhítaton Ézsaiás 40, 27—31. alapján hirdette a megfáradtnak is erőt adó Isten igéjét. A püspököt érkezé: sekor Ferenozy Zoltánná gondnoki) ö köszöntötte, majd id. Harmati Béla üdvözölte 60. évének betöltése és állami kitüntetése alkalmával. Kovák Rezsőné virággal köszöntötte a püspökeiét.

EGYHÁZUNK PÜSPÖK-ELNÖKE, D. dr. Káldy Zoltán ugyancsak látogatást tett az Üllői úti Szeretetotthonban. Érkezésekor Bonnyai Sándoraz Otthon felügyeletével megbízott lelkész, meleg szavakkal fogadta a püspököt, aki Jn, 13, 4—15. alapján arról a Jézus Krisztusról beszélt, aki egy személyben Ür és szolga és azt akarja, hogy a szeretetszolgálat útján kövessük Öt.

Novák Rezsőné virág átadásával emlékeztetett arra az időre, amikor az otthon helyzete bizonytalanná lett s hogy állapotának mai rendezettsége, minden tekintetben kifogástalan volta Káldy püspök határozottságának köszönhető.

Püspökeink mindkét alkalommal a családi asztal közösségében is részesedtek.

— VARPALOTA. Március 5-én az ösküi és tési gyülekezet bevonásával közös teológusnap volt a körzetben. Dr. Selmeczi János ott- hongigazgató vezetésével Bencze Imre, Tekus András és Varsányi Ferenc III. évf.. Dóka Mária, Lupták György és Szabó Márta Ili évf. hallgatók szolgáltak. A

nap témája, amely a teológusnap minden szolgálatából kicsendüit „Boldogságunk titka az igazi közösség” volt. Különösért izgalmas volt a gyülekezet ifjúságával e témáról folytatott beszélgetés. A teoiógusnapn&k a lelkészképzést támogató ofefrtőriumának összege 10 200 Ft volt.

Döntés előtt

Több nyugati országban ebben az évben is elindulnak a húsvéti békemenetek. A világ, az emberiség millióinak életét, nyugalmát veszélyeztető tényezőket, a háborús feszültségek és a társadalmi igazságtalanságok összefüggéseit a környezetüknél jobban ismerő, felelősséget érző és tenni akaró barátaink legtöbb esetben nincsenek könnyű helyzetben. Nemcsak azért, mert vizsla rendőrszemek kísérik lépésről lépésre útjukat s mindent megtesznek azért, hogy a menetelük útja „keskeny út’’ maradjon s csapatuk ne szélesedjen hömpölygő tömeggé. Nehezebb a feladatuk, amikor át kell törniük azt a falat, amit a nyugati világ militarista körei, s hatásukra államuk sok vezetője is emel az egyszerű emberek látása elé.

ITT VAN PL. A NEUTRONBOMBÁVAL KAPCSOLATOS HITE- TES, amely ezzel a fegyverkezési versenyt, annak anyagi kihatásait, az emberiség életének veszélyeztetettségét — gyártása esetén — ugrásszerűen megnövelő veszedelmes új fegyvertípussal kapcsolatban, olcsóságról, célszerűségről, szükségszerűségről beszél. A propaganda hatására emberek milliói válnak közönyössé, érzéketlenné vagy letargikussá a béke ügyével kapcsolatban. Nem gondolnak arra, hogy tétlenségükkel, hallgatásukkal nemcsak a világ más részein élő embertársaik milliói életét teszik kockára, de a saját életüket, anyagi javaikat és jövőjüket is. Hiszen, akik felé irányítják ezeket a fegyvereket, azok védekezni is kényszerülnek. S amikor a világ fegyver-arzenáljaiban ma akkora energia van tárolva, hogy a felek 50-szer képesek, lennének elpusztítani egymást — elképzelhető-e, hogy van olyan talpalatnyi része a mi világunknak, ahol bárki is védettnek tudhatná magát égy irtózatos, pusztításaiban elképzelhetetlen világháború esetén.

S ha igaz volna az a híresztelés, hogy éppen így lehet, újabb és újabb fegyverek feltalálásával, gyártásával, „egyensúlyos” szembeállításával ezt a világösszeomlást megakadályozni, a kispolgár, aki ijedten rezzen össze a dollár-árfolyam változására, vajon tudja-e, hogy ha továbblépünk ezen az úton a fegyverkezés jelenleg évi kb. 400 milliárd dollárt megemésztő pokoli gyomra még legalább félszer ekkora mennyiségre lesz éhes, s ez együtt a Föld lakossága egyharmadának (!) egész évi jövedelme.

A propaganda és sok esetben a látszatérdekeltség még azoknak a táborában is sokszor jelentkezik visszatartó erőként a békéért való cselekvésben, akikben már feltámadt a felelősség.

A NEM KORMÁNYSZINTŰ SZERVEZETEK GENFI NEMZETKÖZI LESZERELESI ÉRTEKEZLETEN részt vett magyar delegáció tagjai is számos esetben találták szembe magultat a tájékozatlanság, a rosszul informáltság, a téves érdekvédelem és a pesszimizmus különböző jelenségeivel. S bár nem tűzték ki célul, hogy a velük egyetértők csapatával összefogva most egyszerre mindenkit minden kérdésben meggyőzzenek ismereteik, látásuk, állásfoglalásuk igazáról, mégis kemény munkában és határozottan képviselték mindazt, amire a Magyar Országos Béketanács és a Béke-világta- nács eljutott, s amiben társadalmunk egészét és a világ sok millió békeharcosát is maguk mögött tudhatták.

A genfi leszerelési konferenciáról adott tájékoztatásban néhány dologra külön is felfigyeltünk. Az egyik — most újra jóleső érzéssel nyugtázott — tény, hogy mennyire egy táborrá, az együttgon- dólkodók és együttcselekvők „munkaközösségévé’’ formálódott a magyar békemozgalom. Az akadémikus, az újságíró, a lelkész és a fiatalság képviselője egymást segítve, a maga területén fellelt újabb és újahb ismeretekét, eszközöket a ltüzdőtárs kezébe adva, egyetértéssel áll az ügy mögött. Ennek a minden különbségen felülemelkedő egyetakarásnak a gyümölcse az is, hogy küldötteink közül többen nemcsak a magyar békemozgalmat, hanem más nemzetközi szervet is képviselhetett a genfi együttléten. Annak is örültünk, hogy szélesedik és magasabb* szintűre emelkedik világviszonylatban az egyházak felelőssége és béketevékenysége is. Végül, hogy mindazok ellenére, amit előzőleg elmondottunk, a visszatartó tényezők és véleménykülönbségek ellenére Genf jelentős előrelépést hozott a béke és a leszerelés ügyében. Nemcsak közelebb hozta egymáshoz az ugyanazon indíttatást magukban hordozókat, hanem közös javaslatok továbbítására, újabb sokrétű tevékenységre, egységesebb állásfoglalásra késztette a világ legkülönbözőbb részein élő. különböző társadalmi, ideológiai, vallási háttérből érkező küldötteket.

JÖ ÓRÁBAN TANÁCSKOZOTT A GENFI LESZERELÉSI KONFERENCIA, az emberiség jövőjére kiható történelmi időszakban. Olyan események előtt, mint a NATO májusra tervezett tanácskozása a neutronfegyver sorsáról, vagy ami még ennél sokkal nagyobb jelentőségű eseménye a tavaszi hónapnak: az ENSZ leszerelési közgyűlése előtt. A tanácskozások asztalára odakerül a világ széles'közvéleményét, békeakaratát kifejezésre juttató, a nem kormányszintű leszerelési konferencián együtt vállalt eszméltetö dokumentum is. Mezősi György

Dr. Karner Ágoston főtitkár ausztriai látogatása

Dr. Karner Ágoston országos főtitkár az elmúlt napokban Ausztriában járt, ah-ol részt vett az osztrák Luther Márton Szövetség elnökségének, valamint az ugyancsak Bécsben tartott NSZK-beli Luther Szövetség elnökségének az ülésén is. Mindkét szervezettel egyházunk segélyszervezete, a Gyülekezeti Segély évek óta testvéri kapcsolatot tart fenn.

A fenti elnökségi ülésekkel kapcsolatban ünnepi filmvetítés volt, amelyen bemutatásra került egyházunk életéről készített film. Amint arról akkor hírt adtunk, a Finn Evangélikus Egyház tájékoztatási központja néhány évvel ezelőtt egy 45 perces TV filmet készített egyhazunk életéről, szolgálatáról. Akkor a filmet nagy érdeklődés kísérte Finnországban, — ahol többször is bemutatták, majd más északi országban is. De eljutott' ez egyházunkat bemutató film Észak- Amerikúba is. Most az NSZK- beli Luther Márton Szövetség (Martin Luther Bund) megvásárolta a film forgalmazási jogát és német változatban mutatja be.

A filmet Peter Schellenberg a Luther Márton Szövetség főtitkára mutatta be a nagy létszámú

érdeklődőinek, akik az egyik bécsi gyülekezetben ezen az Ünnepi álltáimon részt vettek. A jelenlévők közt több bécsi lelkészt, gyülekezeti vezetőt is ott láthattunk. Jelen volt az ünnepi bemutatón többek között dr. Günter Sagburg miniszteri tanácsos, az osztrák evangélikus egyház «Ü- nutáriak az elnöke is. Ügy szántén részt vettek a bemuta- tatón a Luther Márton Szövetség német elnökségének a tagjai. Az ünnepség Ham Grossing bécsi esperes köszöntőjével kezdődött, majd Schellenberg főtitkár ismertette a filmet. A zárószót dr. E. Eberhard stuttgarti egyháztanácsos tartotta. Egyházunk részéről dr. Karner Ágoston főtitkár köszönte meg a film bemutatását.

Ez az esemény is elősegítette egyházunk életének jobb megismerését a nyugati szomszédainknál. Ez pedig igen fontos, hiszen legközelebbi szomszédaink között is vannak még. akik még ma is rosszul vannak tájékozódva. Ez a film —» reméljük Ausztriában is még többször kerül bemutatásra — eloszlat minden kételyt és félreértést s a maga valóságában mutatja be egyházunk mai életét és szolgálatát.