Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-26 / 13. szám

Ez évben az ötaiiiioniKus husiét elmarad! Különleges év volt a tavalyi. 1977. április 10-én a keresztyén- ség nyugati és keleti része, a pro­testánsok, ortodoxok és római katolikusok együtt ünnepelték húsvétot. Az idén azonban a pro­testáns és római katolikus nap­tár szerint március 26-án, míg az ortodox naptár szerint április 30-án lesz Jézus feltámadásának ünnepe. Ez évben az ökumenikus hús vét elmarad! HONNAN IS ADÓDIK EZ A KÜLÖNBSÉG? Ha tavaly együtt tudott ünnepelni a keresztyénség, miért nem teszi ezt az idén? Miért nem tudnak megegyezni éppen ebben a látszólag jelentéktelen kérdésben? Húsvét napja a naptárban ál­landóan változik, mert a régi egy­házi határozatok szerint az első tavaszi holdtölte utáni vasárna­pon kell megemlékezni Jézus feltámadásáról. Ehhez a naphoz igazodik azután az egész egyházi esztendő, mert hói márciusra, hol pedig áprilisra kerül az ünnep. A keleti és nyugati egyházak gyakorlatában megmutatkozó kü­lönbség a naptárra nézve vissza­utal a régi egyházszakadások ko­rára. A nyugati és keleti egyház, Ró­ma és Bizánc 105-t-ben .szakadt el egymástól. Addig és azután hosszú évekig hasonló maradt a naptáruk. 1582-ben azonban XIII. Gergely pápa naptárreformot ve­zetett be. mert az évszázadok so­rán a bevezetett szökőnapok el­lenére is eltérések mutatkoztak a naptár és a Föld Nap körüli ke­ringési ideje között. A pápai naptárreformot azonban nem fo­gadták el az ortodox keresztyé­nek. hanem a régi naptárt hasz­nálják az egyházban mind a mai napig. 1977-beh nem ökumenikus meg­fen tolásokból.. nem közeledésből; hanem a Hold ciklusainak válto­zása miatt kerültt ugyanarra a napra húsvét. Az Egyházak Vi­lágtanácsához tartozó tagegybá- zak. közöttük protestánsok és or­todoxok is örömmel üdvözölték ezt a tényt és már 1975-ben. a Nairobiban ülésező nagygyűlés előkészítése során végigkérdez­ték a tagegyházakat, vajon haj­GYÖR-ÖREGTEMPLOM. Pa­rányi szobrocskákkal, nagyobb afrikai díszítésű evőeszközökkel a táskájában érkezett február 19-én Győrbe Takácsáé Kovácsházi Zclma lelkész) munkatárs. Dél­előtt istentiszteleten prédikált. Este gyülekezeti esten tartott elő­adást diaképekkel a Lutheránus Világszövetség Dar es-Saiaam-i nagygyűléséről. Érdeklődéssel hallgatott előadása jól példázta a magyar delegáció fontos hozzájá­rulását az evangélikusság és a vi­lág népei nagy kérdéseinek meg­oldásához. — IPOLYVECE. A gyülekezet­ben „Böjt az egyházak múltjá­ban és jelenében” címmel igehir­detés-sorozat volt, amelynek ke­retében Róka Lajos balassagyar­mati református lelkipásztor, Schultz Jenő vanyarci, Záborszky Csaba szügyi és Kalácska Béla ősagárdi lelkész szolgált. Kalács- ka Béla, mint egyházmegye; saj- tóelőadó. felhasználta a böjti vendégszolgálatot arra, hogy be­számoljon Sajtóosztályunk mun­kájáról. — SOETV ADKERT. Február 19-én teológusnap volt a gyüle­kezetben. Dr. Selmeczi János ott­honigazgató vezetésével Laborczí Géza, Seben István. Sztankó Gyöngyi, Varsányi Ferenc III. évf., és Koskai Erzsébet, Pecznyik Ilona II. évf. hallgatók szolgáltak az anyagyülekezetben, a bócsai filiában és a szórványokban. A gyülekezeti esten „Böjt, 1978” cí­men Ézs 50, 4—9 alapján tartot­tak énekekkel, szavalatokkal tar­kított, színes programot. Az egész gyülekezeti esten ..Böjt 1978” cí- b-eni adományokkal együtt több, mint 20 ÖÖO forinttal támogatta leiké szképzésü nk-et. landók lennének-e hozzájárulni alihoz, hogy végre újra együtt ünnepelhessen a keresztyénség. A javaslat az volt, hogy húsvét ünnepét rögzítsék április máso­dik szombatját követő vasárnap­ra. AZ EGYHÁZAK VILÁGTA­NACSA tagegyházai, közöttük az ortodoxok is, sót még a római ka­tolikus egyház vezetősége is örömmel üdvözölték a kezdemé­nyezést. Nairobiban az volt a re­ménység, hogy talán. 1977-től kezdve, amikor a két nagy egy- házrész naptára úgyis megegye­zik, minden évben ebben a kér­désben is megvalósulhat a ke­resztyén egység. Az ortodox tagegyházak kép­viselői azonban Nairobiban ku- löanyilatkozatban jelentették ki, hogy csak akkor tudnak hozzá­járulni a naptár módosításához, ha azt nemcsak az Egyházak Vi­lágtanácsa és a római katolikus egyház közösségében, hanem a többi, a Világtanácson kívül le­vő ortodox egyházzal együtt hajtják végre. Az ortodox egy­házakat együttesen illető kérdé­sek megbeszélésére viszont egye­temes ortodox zsinatot kell össze­hívni. Ennek a pánortodox zsi­natnak az előkészítése folyik, összehívását azonban hátráltatják az egyes nemzeti ortodox egy­házak közötti, ellentétek. HÜSVÉT ÜNNEPE MEGHA­TÁROZÁSÁNAK látszólag jelen­téktelen ügye így hozza magával a keresztyénséget 1054. óta ketté­osztó szakadás, vagy az egy nagy csoporton belül levő nemzeti egy­házak ellentétének kérdését. Amikor nem hallgathatjuk ei csalódásunkat azzal kapcsolat­ban, hogy a jelek szerint még 1979. április 15-én, sőt 1980. áp­rilis 6-án sem ünnepelhet együtt a keresztyénség, remélhetjük, hogy az egyszer összeülő pánor­todox zsinat jóváhagyja majd a naptárreformot. Akkor lesz végre ökumenikus húsvét. Harmati Béla Mozgósítás Fussatok, rémülettől holtradermedt őrizók, fussatok a főpapokhoz! Dadogjátok el nekik fogvacogva, mi történt! Talán lesz elég aranyuk megvásárolni a nyelveteket, hogy a húsvéti hír tovább ne fusson. Vagy az örömhír szélsebes futását senki se képes megállítani?! i Már Magdaléna fut a szürkületben vak rémülettel az apostolokhoz: „Üres a sír! Elvitték az Urat!” Aztán ők futnak kifulladva versenyt, hogy lássanak elárvult, lepleket az üres sírban, mint néma tártukat, és ébredező hittel higgyenek. Magdaléna találkozik vele, átszegezett lába elé borulhat, s futhat a rábízott, szent üzenettel. S futnak, feledve gyászt, keneteket, futnak az örömmondó asszonyok. S az estében Jeruzsálem felé fut boldogan az emmausá .kettő. Szent mozgósítás! Századokon és ezredeken át futni a jóhirrel: Krisztus győzött! Krisztus feltámadott! Fussak én is? Hová, Uram! kihez?. Kihez bűneiben vagy bánatában, kihez könnyeiben vagy közönyében? Kinek hirdessem, hogy élsz, hogy vetünk vagy, feltámadott, diadalmas Segítő!? Hogy szereteted, irgalmad, hatalmad tegnap, ma és örökké ugyanaz! Hisz találkoztam én is teveled. Nekem is szól mozgósító parancsod! Húsvéti híradó vagyok. Futok! Turmczei Erzsébet Püspöki látogatások az Üllői úti szeretetotthonban AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET püspöke, D. dr. Ottlyk Ernő, felesége, és Kő- szeghy Tamás püspöki titkár kí­séretében az év elején megláto­gatta az Üllői úti Szeretetott­hont. A délelőtti napi áhítaton Ézsaiás 40, 27—31. alapján hir­dette a megfáradtnak is erőt adó Isten igéjét. A püspököt érkezé: sekor Ferenozy Zoltánná gond­noki) ö köszöntötte, majd id. Har­mati Béla üdvözölte 60. évének betöltése és állami kitüntetése alkalmával. Kovák Rezsőné vi­rággal köszöntötte a püspökeiét. EGYHÁZUNK PÜSPÖK-EL­NÖKE, D. dr. Káldy Zoltán ugyancsak látogatást tett az Ül­lői úti Szeretetotthonban. Érke­zésekor Bonnyai Sándoraz Ott­hon felügyeletével megbízott lel­kész, meleg szavakkal fogadta a püspököt, aki Jn, 13, 4—15. alap­ján arról a Jézus Krisztusról be­szélt, aki egy személyben Ür és szolga és azt akarja, hogy a sze­retetszolgálat útján kövessük Öt. Novák Rezsőné virág átadásá­val emlékeztetett arra az időre, amikor az otthon helyzete bi­zonytalanná lett s hogy állapo­tának mai rendezettsége, minden tekintetben kifogástalan volta Káldy püspök határozottságának köszönhető. Püspökeink mindkét alkalom­mal a családi asztal közösségé­ben is részesedtek. — VARPALOTA. Március 5-én az ösküi és tési gyülekezet bevo­násával közös teológusnap volt a körzetben. Dr. Selmeczi János ott- hongigazgató vezetésével Bencze Imre, Tekus András és Varsányi Ferenc III. évf.. Dóka Mária, Lupták György és Szabó Márta Ili évf. hallgatók szolgáltak. A nap témája, amely a teológusnap minden szolgálatából kicsendüit „Boldogságunk titka az igazi kö­zösség” volt. Különösért izgalmas volt a gyülekezet ifjúságával e témáról folytatott beszélgetés. A teoiógusnapn&k a lelkészképzést támogató ofefrtőriumának össze­ge 10 200 Ft volt. Döntés előtt Több nyugati országban ebben az évben is elindulnak a húsvéti békemenetek. A világ, az emberiség millióinak életét, nyugalmát veszélyeztető tényezőket, a háborús feszültségek és a társadalmi igazságtalanságok összefüggéseit a környezetüknél jobban ismerő, felelősséget érző és tenni akaró barátaink legtöbb esetben nincse­nek könnyű helyzetben. Nemcsak azért, mert vizsla rendőrszemek kísérik lépésről lépésre útjukat s mindent megtesznek azért, hogy a menetelük útja „keskeny út’’ maradjon s csapatuk ne szélesedjen hömpölygő tömeggé. Nehezebb a feladatuk, amikor át kell törniük azt a falat, amit a nyugati világ militarista körei, s hatásukra álla­muk sok vezetője is emel az egyszerű emberek látása elé. ITT VAN PL. A NEUTRONBOMBÁVAL KAPCSOLATOS HITE- TES, amely ezzel a fegyverkezési versenyt, annak anyagi kihatásait, az emberiség életének veszélyeztetettségét — gyártása esetén — ugrásszerűen megnövelő veszedelmes új fegyvertípussal kapcsolat­ban, olcsóságról, célszerűségről, szükségszerűségről beszél. A propagan­da hatására emberek milliói válnak közönyössé, érzéketlenné vagy letargikussá a béke ügyével kapcsolatban. Nem gondolnak arra, hogy tétlenségükkel, hallgatásukkal nemcsak a világ más részein élő embertársaik milliói életét teszik kockára, de a saját életüket, anyagi javaikat és jövőjüket is. Hiszen, akik felé irányítják ezeket a fegyvereket, azok védekezni is kényszerülnek. S amikor a világ fegyver-arzenáljaiban ma akkora energia van tárolva, hogy a felek 50-szer képesek, lennének elpusztítani egymást — elképzelhető-e, hogy van olyan talpalatnyi része a mi világunknak, ahol bárki is védettnek tudhatná magát égy irtózatos, pusztításaiban elképzel­hetetlen világháború esetén. S ha igaz volna az a híresztelés, hogy éppen így lehet, újabb és újabb fegyverek feltalálásával, gyártásával, „egyensúlyos” szembe­állításával ezt a világösszeomlást megakadályozni, a kispolgár, aki ijedten rezzen össze a dollár-árfolyam változására, vajon tudja-e, hogy ha továbblépünk ezen az úton a fegyverkezés jelenleg évi kb. 400 milliárd dollárt megemésztő pokoli gyomra még legalább fél­szer ekkora mennyiségre lesz éhes, s ez együtt a Föld lakossága egyharmadának (!) egész évi jövedelme. A propaganda és sok esetben a látszatérdekeltség még azoknak a táborában is sokszor jelentkezik visszatartó erőként a békéért va­ló cselekvésben, akikben már feltámadt a felelősség. A NEM KORMÁNYSZINTŰ SZERVEZETEK GENFI NEMZET­KÖZI LESZERELESI ÉRTEKEZLETEN részt vett magyar delegá­ció tagjai is számos esetben találták szembe magultat a tájékozat­lanság, a rosszul informáltság, a téves érdekvédelem és a pesszi­mizmus különböző jelenségeivel. S bár nem tűzték ki célul, hogy a velük egyetértők csapatával összefogva most egyszerre minden­kit minden kérdésben meggyőzzenek ismereteik, látásuk, állásfogla­lásuk igazáról, mégis kemény munkában és határozottan képvisel­ték mindazt, amire a Magyar Országos Béketanács és a Béke-világta- nács eljutott, s amiben társadalmunk egészét és a világ sok millió bé­keharcosát is maguk mögött tudhatták. A genfi leszerelési konferenciáról adott tájékoztatásban néhány dologra külön is felfigyeltünk. Az egyik — most újra jóleső érzés­sel nyugtázott — tény, hogy mennyire egy táborrá, az együttgon- dólkodók és együttcselekvők „munkaközösségévé’’ formálódott a magyar békemozgalom. Az akadémikus, az újságíró, a lelkész és a fiatalság képviselője egymást segítve, a maga területén fellelt újabb és újahb ismeretekét, eszközöket a ltüzdőtárs kezébe adva, egyet­értéssel áll az ügy mögött. Ennek a minden különbségen felülemel­kedő egyetakarásnak a gyümölcse az is, hogy küldötteink közül többen nemcsak a magyar békemozgalmat, hanem más nemzetközi szervet is képviselhetett a genfi együttléten. Annak is örültünk, hogy szélesedik és magasabb* szintűre emelkedik világviszonylat­ban az egyházak felelőssége és béketevékenysége is. Végül, hogy mindazok ellenére, amit előzőleg elmondottunk, a visszatartó ténye­zők és véleménykülönbségek ellenére Genf jelentős előrelépést ho­zott a béke és a leszerelés ügyében. Nemcsak közelebb hozta egy­máshoz az ugyanazon indíttatást magukban hordozókat, hanem közös javaslatok továbbítására, újabb sokrétű tevékenységre, egy­ségesebb állásfoglalásra késztette a világ legkülönbözőbb részein élő. különböző társadalmi, ideológiai, vallási háttérből érkező kül­dötteket. JÖ ÓRÁBAN TANÁCSKOZOTT A GENFI LESZERELÉSI KON­FERENCIA, az emberiség jövőjére kiható történelmi időszakban. Olyan események előtt, mint a NATO májusra tervezett tanácsko­zása a neutronfegyver sorsáról, vagy ami még ennél sokkal na­gyobb jelentőségű eseménye a tavaszi hónapnak: az ENSZ leszere­lési közgyűlése előtt. A tanácskozások asztalára odakerül a világ széles'közvéleményét, békeakaratát kifejezésre juttató, a nem kor­mányszintű leszerelési konferencián együtt vállalt eszméltetö doku­mentum is. Mezősi György Dr. Karner Ágoston főtitkár ausztriai látogatása Dr. Karner Ágoston országos fő­titkár az elmúlt napokban Auszt­riában járt, ah-ol részt vett az osztrák Luther Márton Szövetség elnökségének, valamint az ugyan­csak Bécsben tartott NSZK-beli Luther Szövetség elnökségének az ülésén is. Mindkét szervezet­tel egyházunk segélyszervezete, a Gyülekezeti Segély évek óta testvéri kapcsolatot tart fenn. A fenti elnökségi ülésekkel kapcsolatban ünnepi filmvetítés volt, amelyen bemutatásra került egyházunk életéről készített film. Amint arról akkor hírt adtunk, a Finn Evangélikus Egyház tájé­koztatási központja néhány év­vel ezelőtt egy 45 perces TV fil­met készített egyhazunk életéről, szolgálatáról. Akkor a filmet nagy érdeklődés kísérte Finnor­szágban, — ahol többször is be­mutatták, majd más északi or­szágban is. De eljutott' ez egy­házunkat bemutató film Észak- Amerikúba is. Most az NSZK- beli Luther Márton Szövetség (Martin Luther Bund) megvásá­rolta a film forgalmazási jogát és német változatban mutatja be. A filmet Peter Schellenberg a Luther Márton Szövetség főtitká­ra mutatta be a nagy létszámú érdeklődőinek, akik az egyik bécsi gyülekezetben ezen az Ün­nepi álltáimon részt vettek. A je­lenlévők közt több bécsi lelkészt, gyülekezeti vezetőt is ott láthat­tunk. Jelen volt az ünnepi bemu­tatón többek között dr. Günter Sagburg miniszteri tanácsos, az osztrák evangélikus egyház «Ü- nutáriak az elnöke is. Ügy szán­tén részt vettek a bemuta- tatón a Luther Márton Szövetség német elnökségének a tagjai. Az ünnepség Ham Grossing bécsi es­peres köszöntőjével kezdődött, majd Schellenberg főtitkár is­mertette a filmet. A zárószót dr. E. Eberhard stuttgarti egyházta­nácsos tartotta. Egyházunk ré­széről dr. Karner Ágoston főtit­kár köszönte meg a film bemu­tatását. Ez az esemény is elősegítette egyházunk életének jobb megis­merését a nyugati szomszédaink­nál. Ez pedig igen fontos, hiszen legközelebbi szomszédaink kö­zött is vannak még. akik még ma is rosszul vannak tájékozódva. Ez a film —» reméljük Ausztriában is még többször kerül bemuta­tásra — eloszlat minden kételyt és félreértést s a maga valóságá­ban mutatja be egyházunk mai életét és szolgálatát.

Next

/
Thumbnails
Contents