Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-26 / 13. szám

GYERMEKEKNEK. Az üres sírtól a feltámadáshitig Húsvéti énekeink újra meg új­ra visszatérő mondata: Jézus fel­támadt! Ez az ujjongó meggyő­ződés keresztyén, hitünk egyik legdöntőbb pillére. E nélkül a meggyőződés nélkül nem is lehe­tünk igazán keresztyének. Hogyan jutottak el Jézus tanítványai a feltámadáshitre és hogyan lehet a miénk is ez a hit? JÉZUS TANÍTVÁNYAIT NA­GYON LESÚJTOTTÁK A NAGY­PÉNTEKI ESEMÉNYEK. Ügy érezték, hogy Jézusba vetett min­den reménységüket szétoszlatta a golgotái kereszt. Szomorúan vették tudomásul, hogy Jézus meghalt és eltemették öt egy sziklába vájt sírboltba. Jézussal együtt eltemették minden örö­müket és reménységüket. Ez a szomorúság azonban nem gátolta a Jézust követő asszonyo­kat abban, hogy a szeretett Mes­ter holttestének megadják a vég­ső tisztességet. Húsvét hajnalán néhány asszony siet a kert felé, ahol Jézus sírja van, hogy az ak­kori szokások szerint bebalzsa­mozzák Jézus holttestét. Útköz­ben azon aggodalmaskodnak, ki hengerfti el a nagy követ a sir szájáról. A sírnál azonban nagy meglepetés várja őket. A kő el van hengerítve, s a sír pedig üres. Hiába keresik lázasan, se­hol sem találják Jézus testét. Ke­resés közben szinte észre sem veszik, hogy két fényes ruhába öltözött férfi áll meg előttük, s az egyik megszólítja őket: Mit keresitek a holtak között az élöt? Nincs itt, hanem- feltámadt. Em­lékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: Az Emberfiának bűnös em­berek kezébe kall adatnia, és megfcszittetnie és harmadik na­pon feltáinadnia. MEGRÉMÜLVE, DE A SZI­VÜK MÉLYÉN TITKOS ŐRÖM­MEL FORDULNAK MEG az Képes Biblia Jézus csodái 6. asszonyok, hogy hírül vigyék a tanítványoknak a meglepő hírt. Akkor egyszeresük szembe jön velük a feltámadott Jézus és megszólítja őket: Legyetek üdvö­zölve. Ne féljetek, menjetek, mondjátok meg a tanítványok­nak, hogy menjenek Galileába és ott meglátnak engem. A TANÍTVÁNYOK A HÍR HALLATÁRA SIETVE FUTNAK A SÍRHOZ, de ők is csak üres sírt találnak. Amíg' azonban a tanítványok a sírt vizsgálják, köz­ben Jézus a kertben megjelenik az őt kereső Máriának. Majd ké­sőbb, amikor a tanítványok visz- szatérnek Jeruzsálembe és össze­gyülekeznek egy házban, megje­lenik Jézus nekik is. Hogy a hitet­lenkedő Tamást — aki ez alka­lommal nincs jelen — meggyőzze, egy hét múlva újra megjelenik és megmutatja neki sebeit. Az em- mausi úton vándorló két tanít­ványhoz is hozzácsatlakozik a fel­támadott Jézus és vigasztalja, ta­nítja őket. A tanítványok csak ké­rőbb, a kenyér megtöréséről isme­rik fel öt. Így lesznek lassan bi­zonyossá a tanítványok, hogy Jé­zus nem maradt a sírban, hanem feltámadt és él. MIVEL JÉZUS FELTÁMA­DOTT TESTBEN csak negyven napig tartózkodott a földön, az­után felment a mennyekbe, azaz újra magára vette láthatatlan ié- lek-formáját, mi nem találkozha­tunk testben .a feltámadott Jé­zussal. Azonban lélekben mi is találkozhatunk ■ vele. Megszólít bennünket az igehirdetésekben, hozzánk lép az Űr szent vacsorá­jában, és ugyanúgy erősít, vigasz­tal és bátorít bennünket, mint első tanítványait. Aki átéli eze­ket a találkozásokat vele, aki megtapasztalja Jézus segítő sze­retekét, az ma is meggyőződéssel vallja, hogy Jézus feltámadt és Sclmeczi János ___________ _ i Ál dó kezed Tamás fölött FIATAL VOLT ÉS KATONA AZ ESZTELEN HÁBORÚBAN. Egy délután két társával felderí­tőként kúszott a kukoricásban egy major felé. Semmi nesz. A nap éget, a szem káprázik a for­róságban. Tegnap este óta egy csepp vizük sincs a kulacsban, nyelvük a szájpádlásukhoz tapad. A major udvarán egy kút állt, mágnesként húzta a -szomjasokat. Csőre töltött fegyverrel végül is oda merészkedtek. Volt ott egy kötél, két társa leeresztette a kút­ba. Éppen megtöltötte a kulacso­kat — a víz sekély volt —, s hir­telen ágyútűz zúdult a majorra. Egy óriási detonáció után lent­ről azt látta a katona, hogy desz­kák, cserepek zuhannak a magas­ból a kút szájára, a kötél pedig törmelékekkel együtt hullott be a kútba. Éjszakai sötétség lett. A kút öt méter mély, nyílása elzár­va, két társa biztosan nem segít­het már. Egy fiatalember eleve­nen a sötét sírban. Felködlött előtte az otthon, szülei jutottak eszébe, akik hiába várják haza. Teljes reménytelenség. Azután, nekidőlve a kút olda­lának, ki tudja meddig bóbiskolt. Mikor felriadt, újra rászakadt a nyomorúság. S ekkor hirtelen eszébe jutott a kis Üjtestámen- tum a zubbonya zsebében. Kon­firmációra kapta, az édesanyja erőltette rá búcsúzáskor. Csak há­rom gyufaszála volt. A sötétben valahol felütötte a kis könyvet és gyújtott Ott nyitotta ki, ahol Tamásról volt szó, aki Jézus ke­reszthalála után a kétségek éjsza­kájába került. A többi tanítvány újságolta: „Láttuk az Urat!” De Tamás azt mondta: „Nem tudom elhinni!” Ez én vagyok, gondolta, én sem tudom hinni, hogy Isten valóság és most tudna rajtam se­gíteni. Az utolsó gyufaszállal meggyújtotta a Bibliából kitépett lapot s ennek fényénél, s a kö­MAI KÉRDÉSEINK: 1. Mit áb­rázol a kép? 2. Hol van megír­va? 3. Soroljuk fel, akikkel Jé­zus ugyanazt a csodát tette, mint a képen szereplő emberrel. Beküldési határidő: 1978. ápri­lis 2. Válaszotokat levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, 1088 Budapest, Puskin u. 12 Minden, helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a SO' rozat végén értékes könyvjutal­mat kapnak. ÜJ FINN PÜSPÖK Dr. Kalevi Toiviainent, a hel­sinki egyetem teológiai fakultá­sán a ökumenika 48 éves pro­fesszorát nevezték ki a Mikkeli egyházkerület új püspökévé Finn­országban. Elődje, Osmoa Alá ja püspök februárban, 63 évesen vonul nyugdíjba. Bár a püspököket a köztársasági elnök nevezi ki, a kinevezett püspök kapta a leg­több szavazatot az egyházkerület­ben megtartott szavazás során DIALÓGUST A NŐK LELKÉSSZÉ AVATÁSÁRÓL Ingmar Stroem stockholmi püs­pök nyílt dialógust javasol a nők lelkésszé avatása körüli ellenté­tek orvoslására. Csodálkozását fe­jezte ki afelett, hogy korunkban még mindig gátjai vannak a nők lelkésszé avatásának. A Reuter hírügynökségnek adott nyilatko­zatában elmondta, hogy Svédor­szágban több mint 220 nőt avat­tak lelkésszé 1958 óta, de becslés szerint a férfi lelkészek egyhar- mada valamilyen okból ezzel nem ért egyet. Stroem püspök kijelentette, ide­je volna újra tanulmányozni Bibliát, hogy felismerjük a nők valódi szerepét. „Élő egyháznak kell lennünk, nem halódó és mér­gezett gyülekezetnek” — mondot­ta. Megnyílt a szemük, és felismerték... Folytatás az 1. oldalról dik. Nem merném ezt tenni, mert a hitetlenségnek itt, ebben az esetben nincsenek reális alapjai, csak a kishitűségnek vannak meg a még reálisabb emberi korlátái. Olyan korlátok, amelyeket sem a hajdani, sem pedig a mai tanít­vány nem képes átlépni, nem ké­pes lebontani. Ezek lebontására már külső segítségre van szük­ség és nem is akárkinek a segít­ségére, hanem magának Jézusé­ra. Annak a Jézuséra, aki ebben a történetben — ha lehet ezt a kifejezést még jobban fokozni — a legembenbb módon cselekedett, hogy tanítványai emberségük tel­jességében nyerhessék el, élhes­sék meg hitüket. MERT A TOVÁBBIAKBAN AZ TÖRTÉNT, hogy Jézus előbb türelmesen, „aktuális írásmagya­rázatot” tartva próbálta felolda­ni a két csüggedt- vándor csaló­dásainak, kétségeinek áyűgét.' Majd, amikor ez sem hatott, ak­kor ' betér velük valamely házba és az asztal mellé telepedve a legtermészetesebb — így is mondhatnék: a leghétköznapibb emberi mozdulattal töri meg a kenyeret, feléjük nyújtja azt — mint, ahogyan mindig és külö­nösképpen is azon az utolsó es­tén tette. „Erre megnyílt a sze­mük — olvassuk és felismer­ték ..Megtörtént hát az, ami mindig is megtörténik: a tanít­ványok emberi mivoltának korlá­táit nagyon jól ismerő Jézus, a legemberibb módon nyitja meg a látva sem látó szemeket és teszi ezt ez alkalommal a legnagyobb csoda, a húsvét titkának meglá­tására, valóságosan átélt megta­pasztalására. MONDOM: AZÓTA IS MEG­TÖRTÉNHET, megtörténik ve­lünk ugyanez és ez a tény tesz bennünket, ma éló tanítványokat is a húsvét örömének hirdetőivé. Olyanokká, akik tudják, hogy a „nagyon emberi” uruk feltáma­dása utón állnak ideig — életük idejéig — és örökké tartó szol­gálatban. S én ennek az evan­géliumnak- olyan szépen való meghirdetésért prédikálok, olyán sokszor és olyan szívesen az em- m3Usi tanítványok történetéről. Es még azért, mert tudom, hogy itt is rólunk, rólam van szó! Vámos József A PÉNTEK IS PIHENŐNAP UGANDÁBAN Ugandában Idi Amin elnök rendeletére az év elejétől kezdő­dően a mohamedán vallású lakos­ság számára a péntek a heti pi­henőnap. Uganda lakosságának csak 6%-a mohamedán vallású. A keresztyén lakosság részaránya 60%, és ez a legmagasabb arány egész Afrikában. Megfigyelők vé­leménye szerint a rendelkezés nyilván az iszlám jelentőségét kívánja fokozni Ugandában. vetkezőknél olvasott tovább. Meg­jelent Jézus Tamásnak. Milyen megértő ez a Jézus, nem sértő­dött meg, nem hagyta magára a kételkedőt. Vette a fáradságot és megmutatta magát Tamásnak. Ez a szeretet itt a „sírban” is érvé­nyes? Ha most megmenekülne, és nem kellene itt pusztulnia,.. Sötétség és csend. Odafönn is éjszaka lehet. Akkor hirtelen por, törmelék potyogod be a kútba és kiabálást hallott. Egy óra múlva kihúzták a kútból a katonák. Mondták, kékes füstöt láttak a törmelékek közül szivárogni, nyil­ván mikor az Üjtestámentum lapjait gyújtotta meg olvasásá­hoz. Egyik barátom beszélte el mindezt. Hozzátette, hogy az a fiatalember azóta már családapa, s hűségesen szolgál a gyülekeze­tében. Isten „tapintható” szerete- te egész életére meghatározó lett VAN A 13. SZÁZADBÓL EGY ÉRTÉKES FESTMÉNY a kölni dómban Jézus és Tamás találko­zásáról. Krisztus éppen kilép a templomból, kint ott áll Tamás és nézi Jézus kezén a szögek he­lyét, hogy valóban Ö-e az, aki a halálból életre kelt. Ami érdekes ezen a régi festményen, az az, hogy Tamás feje fölött Jézus ál­dó keze van. A 700 évvel ezelőtt élt festő valami nagyon jót Is­mert fel ebben a húsvét utáni töi'ténetében: a becsületesen ké­telkedő embert Jézus szeretete veszi körül. Nem mindig ilyen „tapintható” Jézus közelsége, mint a katoná­nál volt, vagy Tamásnál. Nem történik semmi különös csoda, és mégis bizonyosság támad a szí­vünkben: Isten van, Jézus él. Még akkor is, amikor nem úgy történnek a dolgok, mint szeret­nénk, vagy imánkban kérjük. A betegágyon, a halál közelében is lehet hinnünk boldogan: Ö él. Tamásnak azt mondotta az Űr a találkozás után; „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” Mi is le­hetünk ilyen boldog nem-látók. Jézus útja mindig a kétség közt hányódók, a lent vergődők felé Visz, högy felemelje őket és szol­gálatába állítson. NEM VITATKOZNI AKA­RUNK EZEKRŐL A DOLGOK­RÓL. Nem is dicsekedni, ha meg­érintett bennünket az élő Jézus. De menni az öröm, a hála, a szeretet útján. Ahogyan az az egykori katona. Ahogy Tamás in­dult — mint mondják az egyhá­zi történészek — Perzsia és India szegény, nyomorúságban, félelem­ben élő lakói felé szolgálni. Ke- let-Indiában, Malabar partjain az ott élő keresztyének ma is „Ta- más-keresztyének”-nek nevezik magukat. Görög Tibor Darvas József síremlékénél ÖT ÉVE NINCS MAR KÖZÖT­TÜNK DARVAS JÖZSEF Kos- suth-díjas író, publicista, politi­kus, a Déli Egyházkerület volt felügyelője. Fiatalon, 61 éves ko­rában ragadta el a halál körünk­ből, a túlfeszített munkát nem bírta szíve. 1973-ban temettük, és idén egy verőfényes, hideg téli napon, február 20-án avatta a Kerepesi úti temetőben a Varga Imre szobrászművész alkotta im­pozáns síremlékét az írószövet­ség, barátai és tisztelői társaságá­ban. DARVAS JÓZSEF EGYHÁZI PÁLYAFUTÁSA kudarccal kez­dődött. 1932-ben Orosházán, szü­lőfalujában egyházi tanítói állást pályázott meg sikertelenül. „Egy parasztcsalád története” című könyvében részletesen vall ku­darcáról. Sok mindenen kellett keresztül mennie az egyháznak, amíg észrevette Darvas Józsefet, a közben ünnepelt népi íróvá avatott fiát. Zsinati tagsága után Szentetomya választotta meg fel­ügyelőjévé, majd 1949-ben a Dé­li Egyházkerület is. Az „Űj Auró­ra” 1976-os számában: „Darvas József az egyházfi” címen Dezsé- ry László közöl részletes írást fel­ügyelői munkájáról. Többek kö­zött ezt írja: „Akkor nagy szava volt annak, hogy Bajcsl-Zsilinszky Endre is innen Békésből való volt. Békés megye küldte 1948-ban a zsinat­ba Darvas Józsefet. Ebben az idő­ben azok, akik Darvast várták és küldték az egyházi ügyek rende­zésébe, Bajcsi-Zsilinszky Endre mellett azt is hangoztatták, hogy Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Görgey Artúr is evangélikus volt. Ezekre a hivatkozásokra akkor ravasz egyházi válasz érkezett: a történelmi tények emlegetése nem vezethet felekezeti hiúság­hoz, versengéshez. A hátsó gon­dolat azonban nagyobb volt en­nél a szerénységnél. Alig merte valaki firtatni, hogy vajon Pető­fi, Kossuth, Görgey, Bajcsi-Zsi­linszky hivő keresztyén volt-e. De a tematika azokaí érintette, akik mint Darvas József is, nem a „szentélyből”, hanem a felszaba­dulás, a társadalmi átalakulás forgatagából jöttek a presbitériu­mokba, zsinatba ... Darvas Jó­zsefből sem lehetett akkor val­lásos embert faragni, de olyat sem, aki nem állhat egy sorsfor­duló, egy szinte példátlan törté­nelmi átalakulás sodrában egy történelmi egyház élére, amely el­hívja és küldi, hogy vezesse és tanácsolja.. Majd idéz Dezséry a felügyelő székfoglaló beszédéből: „Az amit ő az egyházban kép­viselni akart, világos beszéd volt. A felügyelői tisztét a beiktatási beszéde szerint nem rangnak, di- cső pozíciónak, hanem mint “al­kalmat és felelősségteljes köteles­séget a szolgálatra«. A »szolgá­lat« szót hangsúlyosan kikereste és »népem, valamint egyházam szolgálatát« értette rajta. »Ügy érzem, hogy ez a kétféle szol­gálat egy, és nem lehet ellentétes. Én úgy érzem, hogy az, amit ed­dig, mint író és mint közéleti em­ber, a nép érdekében tehetségem­hez mérten végezni igyekeztem, nemcsak nem ellentétes azzal, amit ezután evangélikus egyhá* zam életében végeznem kell, ha­nem azonos célú. Ügy érzem, hogy egyházi ténykedésem akkor lesz igazán keresztyén szolgálat, ha ebben a munkában ugyanazok az eszmények vezérelnek, amelyek egész életemben vezéreltek a nép iránti hűség eleven fényei­vel« ...” EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK ÉS DARVAS JÓZSEF egymásra találása éveken keresztül terem­te jó gyümölcseit. Az orosházi kudarc nem tette sértődötté, csendes, halk szavú, de biztos ke­zű kormányzó volt. Tudatosan vállalta protestáns múltját, ere­detét, És amilyen mértékben állt saját lábára egyházdnk a szocia­lizmusban, olyan arányban von­ta ki magát a vezetésből. A pe­dagógus Darvas tapintata volt ez. De szolgálatának háttere, evangé­likus múltja, a közel két évtize­des felügyelői munkásságát tör­ténelmivé tette evangélikus egy­házunkban. Rédey Pál /

Next

/
Thumbnails
Contents