Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-19 / 12. szám

Ilyen egyszerűen... Ahol legtávolabb kerültünk tőle, ott jött ő legközelebb hozzánk: a kereszten. HOGYAN KÖZELEDIK JÉZUS A KÉRÉSZHEZ? Lehetetlen fi­gyelmen kívül hagynunk ezt a „hogyaiT'-t virág vasárnap. Jézus je- ruzsálemi bevonulása azért irányítja szemünket oly ellenállhatatla­nul erre a kérdésre, mert azonnal meg is válaszolja. Hogyan? — sza­máron. A számár az ókori Közel-Keleten megbecsült háziállat volt. Aki­nek szamara volt, nem járt már gyalog. Persze nem szabad figyel­men kivüf hagyni, mert nagyon jellemző: Jézus kölcsön szamáron és nenv a saját szamarán vonult be Jeruzsálembe. Megbecsült és mégis megmosolygott jószág volt ez a hosszú fülű, nehéz természetű háziállat. Sokszor a gúny tárgya, még többször a gúnyolódás eszköze. — Jézusról nem készült földi vándorlása idején arckép. A Veronika kendője csak szép legenda. A hivő lélek Jézus arca utáni vágyát fejezi ki. Az első Jézus-ábrázolás nem volt művé­szi munka. Egy incselkedő ember műkedvelő karikatúrája volt. Ná­polyban, a Vezúv hamuja által betemetett öreg ház kiásásakor talál­ták ezt a rajzot a ház falán: szamárfejű feszületet. Ez vodf aláírva: Alexamenos imádja Istenéi. Ä VIRÁGVASÁRNAPI BEVONULÁSNÁL A SZAMÁR NEM EGYSZERŰ KELLÉK. Több: szimbólum, prédikáció, prófétai jelbe­széd. Jézus módszerének szimbóluma. így közelíti meg Jézus a dolgo­kat. így közelít hozzánk is. Ilyen egyszerűen, ilyen erőszakmentesen: szamáron. AZ ÚJKOR KÜSZÖBÉN AZ OLASZ MACHIAVELLI azt tanácsol­ta a fejedelmeknek és tulajdonképpen minden hatalmat gyakorló uralkodónak, hogy amennyiben hatalmát gyarapítani, vagy egyálta­lán megtartani akarja, két vadállat tulajdonságával kell rendelkez­nie: az oroszlán félelmetes tekintélyével és a róka fondor ravaszsá­gával. A fejedelmek, Királyok természetesen tudták már ezt Machia­velli előtt is. Legalábbis eszerint jártak el. — Pilátus, a fölényes (és gyáva!) római helytartó ravaszsággal kezdte és megfélemlítéssel vé­gezte. Kajafás, a bigott (és elszánt!) papi fejedelem megfélemlítéssel kezdte.« de csak ravaszsággal tudta folytatni. Jézus módszere más. Más úton halad. Szamáron Is céljához ér. Szamáron ülve is fejedelem. Nem csorbul királyságának' fénye. El­lenállhatatlan. Hódít. „Alázatosan és szamáron ülve” — ez az ő or­szágának módszere. VIGYÁZAT! NEM A MÓDSZERT KELL KÖVETNI. Aki egy az egyben megpróbálja másolni módszerét, könnyen pórul járhat, hier vetségessé válik. Hányszor- tapasztaljuk, hogy szerénység, alázat, sze­lídség csupán felvett, póz, valami mást takar. Jézus nélkül az ő mód­szere csak az emberi lehetőségek korláta! között marad. Ot kell kö­vetn ümk! Bencziu’ László ÖKUMENIKUS FEJLESZTÉSI BANK Amikor az elmúlt óévben a svéd evangélikus egyház missziói szer­vezete elhatározta, hogy 750 000 svéd koronát fektet az ökumeni­kus fejlesztési bankba, ez sokfér le tiltakozásit váltott ki a svéd társadalomban. Többek között a lelkészek mintegy 10",«-a úgy vél­te. az/ilyen befektetés nem jó sá- fárkodás az egyházi pénzekkel. Most a svéd egyháziközségek szer­vezete is pénzének ilyen befek­tetése mellett döntött. Az Egyháziak Világtanácsa kez­deményezésére alapított ökume­nikus fejlesztési bank (Ecumeni­cal Development Cooperative So­ciety, EDCS) időközbeni megkezd­te tevékenységét és közzétette el­ső jelentését is. Az első kölcsö­nöket egy dél-amerikai mezőgaz­dasági terv. egy ázsiai építkezés, valamint egy angliai nyomorne­gyedben a karibi menekültek el­látását szolgáló pékség céljára adják. Az ökumenikus fejlesztési bank célja, hogy alacsony kamattal kölcsönöket folyósítson ^lyan cso­portoknak, melyeknek a hagyo­mányos bankok a magas rizikó miatt nem nyújtanak kölcsönt. Hosszútávon kétségtelenül bölcs dolog kölcsönt folyósítani embe­rek fejlődésének elősegítésére. Az állandó segélyezés megalázó a se­gélyezettek részére, és nem is szolgálja a fejlődést. Az ökumeni­kus bank ezenkívül a kölcsönt alacsonyabb kamattal nyújtja, mint a bankok. A fejlődő orszá­gokban ugyan eddig is voltak és vannak a hitelnek lehetőségei, de a kamatok gyakran elérik az uzsora szintjét. Az ökumenikus bankot természetesen pénzügyi és bankszakemberek vezetik. A koc­kázat, melyet vállalnak, maga­sabb. de törekednek a biztonságos üzletvitelre. AZ EGYHÁZ ÚJJÁSZÜLETÉSE KUBÁBAN „Teológiai újjászületés” megy végbe egy amerikai egyházi dele­gáció megfigyelése szerint Kubá­ban. „Űj kubai egyház keletkezé­sét ünnepeljük, olyan egyházét, mely szolgálatát keresi egy szoci­alista társadalomban” — mon­dották a delegátusok — öt férfi és öt no —. akik most tértek vissza a karib-tengeri szigetor­szágból. Kuba fejlődése „az egész világ keresztyénéi számára új ele­venséggel és új felismeréssel tu­datosíthatja a hit jelentőségét”. Az Egyházak Országos Tanácsa (USA) által küldött delegáció úgy tapasztalta, hogy az egyhá­zak Kubában korlátlan szabadsá­got élveznek és semmiféle üldö­zésben nincs részük. A delegáció nyomatékosan- felszólított a Ku- -ba elleni amerikai embargó fel­oldására is. ÚJSÁGÍRÓK A SZÓSZÉKEN Hamburgban azzal kísérletez­nek, hogy a szószéket úgyneve­zett laikusok számára is megnyis­sák. E kísérlet keretében először újságírókat kértek fel arra, hogy a hamburgi St. Nicolai templom­ban aktuális kérdésekről beszél­jenek a hegyi beszéd fényében. A kísérlettel kapcsolatban Hans-Otto Wölber hamburgi evangélikus püspök így nyilatko­zott: „Teológusok és újságírók közös vonása, hogy mindketten hírt visznek az emberekhez. A teológus esetében ez a jó hír — az evangélium. Az újságíró esetében ezek újságok — news.. Mindket­ten korunkat értelmezik ... Külö­nösen is tetszik nekem az a bátor­ság. mellyel Jézus hegyibeszédé­nek egyes boldogmondásait az új­ságíró mindennapi munkájával akarják szembesíteni.” Egyek — miiidiiyájaia Fiatal, kereső lélek volt. Hosz- szú évek szünete után megrendült az úrvacsora ■ tényén, s az oltár­hoz térdelt. Amikor a békesség köszöntésével a térdeplők felé in­dultam, hogy adjam az ostyát és a bort, feltűnt, hogy ez a lélek megragadta a két mellette térde­lő kezét, s úgy vette a jegyeket. Nem imádságra fonta össze az uj­jait, hanem a mellette térdelőké­vel kulcsolta össze. „Nekem olyan nagy élmény, hogy itt mind egyek lehetünk!” — mondotta. A JÉZUSI imádság és sző EZEN A NAPON, az úrvacsora szerzésének napján, összefonód­nak: „hogy mindnyájan, egyek le­gyenek” a főpapi imádságból, s a szerzési igék „igyatok ebből mindnyájan” szavai. Krisztus kö­vetőinek legbensőségesebb napja ez. .Szemlélhetem a nagy bevo­nulás hozsannázó -csoportját szenvtelenül, a nagypénteki ke­resztet nézhetem távolról, hall­gathatom harangszó messzi csen­géseként a húsvéti üres sír hír­adását. De ez a mai nap nem megy nélkülem. Beletartozom. Sőt meg kell fognom a másik kezét. Mert ez a nap közösségre hív nemcsak Jézus Krisztussal, de egymással is. Közöm van a má­sikhoz ! Közöm van hozzá, de nemcsak a templomban, az oltárnál. Más­kor is. Mindig. Ez a nap közössé­gi emberré nevel. Megtanít felis­merni, megszeretni a másikat, s megfogni a kezét. Nemcsak az ún. vallásos ember kezét. Mindenkiét. Megtanít a másikért, a másikra nézve élni. Ennek á napnak tar­talma és üzenete a legbensőbb, legsúlyosabb, legteljesebb jézus! közösség. Szinte a belső, a meg­értő, a szűk körre vezet. Meg va­gyok győződve afelől, hogy aki így látja, csak kicsi részt lát az egészből. Mert annak az egykori felháznak mécsesei ' hallatlan messzi sugárzónak. Az az ese­mény kidob a világba,, a hétköz­napokba kezeket keresni, több megértéssel, több szeretettel, több felkaroló segíteni törekvéssel. Egymást most már csak keresni lehet, s nem elhagyni. És Krisz­tust sem lehet „otthagyni”. A fris­sen megkeresztelt dél-amerikai indiánokról hallottam, hogy is­tentisztelet után elmennek látó- távolságba a templomtól; ott meg­fordulnak s meghajolnak a temp­lom felé. Elbúcsúznak Krisztus­tól? Ez a mai nap folyamatos kö­zösségteremtő vele is. AZ ÚRVACSORÁRÓL SZŐLŐ tanítás, amelyben kivétel nélkül minden keresztyén fel'ekezet el­tér a másiktól. Mégis nagycsütör­tök ténye a legnagyobb ökume­nikus tett — mondotta valaki ta­valy, Kolozsvárt egy ökumenikus teológiai konferencián. Egyek va­gyunk, mert van úrvacsora. Sze­rényen húzódik meg a sűrű, nagy ünnepek robosztus eseményei kö­zött. Csak egy meghitt es je. Még­is mennyi fény hull rá a kereszt­ről és a húsvéti sírból és meny­nyi fényt áraszt maga körül! Korén Emil Ránézünk Krisztus keresztjére Végtelen karjai átölelik a vilá­got! test és élek, ember és kör­nyezet, föld és kozmosz teljes­ségét. Nem maradhat ki semmi az átfogó szeretetnek ebből a meg­szakítatlan horizontjából. A ke­reszt másik gerendája pedig föld­be ágyazottan fut fölfelé, köt ösz- sze eget és földet, kettészakítha- tatlänul, híd gyanánt. A Megvál­tó kínjait hordozta, gondosan és kíméletlenül rászögezték Jézust, de most már a kereszt van kötve egykori rabjához, aki mindennél szabadabb volt s erősebb a szé­gyen és kínhalál fájánál. Azért is „hiányzik” a legtöbb kereszt­ről a reá feszített Űr, hiszen vég­sősoron nem a kereszt tette őt halottá, hanem Ö lette a keresz­tet élővé, örömhírt zenfjövé, re­ménység jelévé mindörökre. Hi­szen őt a saját szeretele szögezte rá a holt fára, hogy az élet fá­jaként mutassa: a kereszt Ura még feltámadásával is nekünk szolgál s von maga után szelete­iének sodrába. MINDENT ÁTFOG TEHÁT A KERESZT! Szeretetének hatósu­garából semmi ki nem marad. Ne kicsinyítsük le .valami magán ke­gyesség: házi oltár tele kelléké­vé, s főleg ne egyéni szenvedé­seink szimbólumává. Igaz: sze­mélyes keservess ég'eink, kudar­caink, bűneink lerakodó és feloldó helye is a kereszt. Ha úgy érzed, érthetetlenül nagy a terhed. ak­kor nézz fel a keresztre s .meg­láthatod : az Isten egyetlenegy­szer volt „irgalmatlan”, mégpe­dig az * egyes egyedül büntelen 'Egyszülött Fiúhoz, hogy minden­ki máshoz irgalmas legyen. De ahogyan a Miatyánk jellegzete­sen többesszámú, közösségi imád­ság, melyet méltatlan dolog ön­magunkra beszűkült magán lel- küiettel mondanunk, úgy a ke­resztre nézve is ragyogóan érvé­nyes annak közösségi .összekötő ereje, mint egy hatalmas, isteni összeadó jelé: te és a felebarát, mi és az emberiség, „Ö bűnhő­dött, hogy nekünk békességünk legyen”, mint Ézsaiás írja. Ez pe­dig egy lüktető, megújító, tovább­adni való, összerendező békesség, isteni igaz rend, mely nem ismer válaszfalakat, mert szeifvedélye- sen érdekli a világ minden se­be, Dél-Aírika néger gettóitól az éhség, kizsákmányolás és elma­radottság széles- ugarain keresz­tül olyan bárhol -pusztító nyava­lyákig, mint pl. az anyagiak imá­data s az embertárs iránti kö­zömbösség. — A kereszt felsza­badító üzenete feltölt, látóhatárt nyit, nekilódít a világnak, rá­nyitja szemünket, szívünket arra: hol van rank szükség, miként szolgálhatunk örömünkben. GYŐZELEM JELE A KE­RESZT! Rajta tehetetlennek, szá­nalmasan gyengének látszott Jé­zus Krisztus, és úgy tűni: teljes a képmutatók diadala és az odaadó szeretet veresége. Aztán derült ki, hogy „az'' Isten .erőtlensége’ erősebb az emberek erejénél”. Sőt: a szeretetnek csakis olyan erejével, amilyen őbenne lako­zott, lehetett vállalni a kitaszítot­tak kín-halálát a gyalázat fáján, az összes bűnök átkát, a végső magányt, az Istentől való eisza- kítottságig. így cserélte. Jézus Krisztus halálra az életét, hogy a bűneink miatt ránk váró örök halált az örök élet váltsa fel, s ez a szárnyas reménység hajtson- röpítsen! VAN TEHÁT ÉRTELME A SZOLGÁLÓ ÉLETFORMÁNAK, az odaadó szeretet lendületének, akár mutatós eredmény jár a nyomában, akár nem! Vari értel­me törődni az elesett embertárs­sal. a küszködő közösséggel, még ha az efféle tevékenység nem is mindig „hálás”! Nagypénteken csak annyi lát­szott, hogy az Életet elnyelte a halál, és senki sem sejtette, hogy a félelmetes, fekete falat átégeti az Élet, hogy a halálos sebet a halál kapta. RÁNÉZÜNK KRISZTUS KE­RESZTJÉRE. Miattunk! — vall­juk bűnbánafctál. Helyettünk! — folytatjuk reménységgel, s ami­kor azt is kimondjuk hittel, hogy érettünk, akkor már karjára vett a kereszt, hogy velünk ölelje egy­be a teremtettséget, mert ugyan kit-mit hagyhatnánk ki az „éle- tünk”-ből?! Család, egyház, ha­za, emberiség: csupa szolgálati terep. Még a rögei is megszentel­tek nagypéntek óta. Me_rt a meg­váltás elvégeztetett! Bodrog Miklós XLIH. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1978. március 19. Ara: 3,50 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents