Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-03-19 / 12. szám
Ilyen egyszerűen... Ahol legtávolabb kerültünk tőle, ott jött ő legközelebb hozzánk: a kereszten. HOGYAN KÖZELEDIK JÉZUS A KÉRÉSZHEZ? Lehetetlen figyelmen kívül hagynunk ezt a „hogyaiT'-t virág vasárnap. Jézus je- ruzsálemi bevonulása azért irányítja szemünket oly ellenállhatatlanul erre a kérdésre, mert azonnal meg is válaszolja. Hogyan? — szamáron. A számár az ókori Közel-Keleten megbecsült háziállat volt. Akinek szamara volt, nem járt már gyalog. Persze nem szabad figyelmen kivüf hagyni, mert nagyon jellemző: Jézus kölcsön szamáron és nenv a saját szamarán vonult be Jeruzsálembe. Megbecsült és mégis megmosolygott jószág volt ez a hosszú fülű, nehéz természetű háziállat. Sokszor a gúny tárgya, még többször a gúnyolódás eszköze. — Jézusról nem készült földi vándorlása idején arckép. A Veronika kendője csak szép legenda. A hivő lélek Jézus arca utáni vágyát fejezi ki. Az első Jézus-ábrázolás nem volt művészi munka. Egy incselkedő ember műkedvelő karikatúrája volt. Nápolyban, a Vezúv hamuja által betemetett öreg ház kiásásakor találták ezt a rajzot a ház falán: szamárfejű feszületet. Ez vodf aláírva: Alexamenos imádja Istenéi. Ä VIRÁGVASÁRNAPI BEVONULÁSNÁL A SZAMÁR NEM EGYSZERŰ KELLÉK. Több: szimbólum, prédikáció, prófétai jelbeszéd. Jézus módszerének szimbóluma. így közelíti meg Jézus a dolgokat. így közelít hozzánk is. Ilyen egyszerűen, ilyen erőszakmentesen: szamáron. AZ ÚJKOR KÜSZÖBÉN AZ OLASZ MACHIAVELLI azt tanácsolta a fejedelmeknek és tulajdonképpen minden hatalmat gyakorló uralkodónak, hogy amennyiben hatalmát gyarapítani, vagy egyáltalán megtartani akarja, két vadállat tulajdonságával kell rendelkeznie: az oroszlán félelmetes tekintélyével és a róka fondor ravaszságával. A fejedelmek, Királyok természetesen tudták már ezt Machiavelli előtt is. Legalábbis eszerint jártak el. — Pilátus, a fölényes (és gyáva!) római helytartó ravaszsággal kezdte és megfélemlítéssel végezte. Kajafás, a bigott (és elszánt!) papi fejedelem megfélemlítéssel kezdte.« de csak ravaszsággal tudta folytatni. Jézus módszere más. Más úton halad. Szamáron Is céljához ér. Szamáron ülve is fejedelem. Nem csorbul királyságának' fénye. Ellenállhatatlan. Hódít. „Alázatosan és szamáron ülve” — ez az ő országának módszere. VIGYÁZAT! NEM A MÓDSZERT KELL KÖVETNI. Aki egy az egyben megpróbálja másolni módszerét, könnyen pórul járhat, hier vetségessé válik. Hányszor- tapasztaljuk, hogy szerénység, alázat, szelídség csupán felvett, póz, valami mást takar. Jézus nélkül az ő módszere csak az emberi lehetőségek korláta! között marad. Ot kell követn ümk! Bencziu’ László ÖKUMENIKUS FEJLESZTÉSI BANK Amikor az elmúlt óévben a svéd evangélikus egyház missziói szervezete elhatározta, hogy 750 000 svéd koronát fektet az ökumenikus fejlesztési bankba, ez sokfér le tiltakozásit váltott ki a svéd társadalomban. Többek között a lelkészek mintegy 10",«-a úgy vélte. az/ilyen befektetés nem jó sá- fárkodás az egyházi pénzekkel. Most a svéd egyháziközségek szervezete is pénzének ilyen befektetése mellett döntött. Az Egyháziak Világtanácsa kezdeményezésére alapított ökumenikus fejlesztési bank (Ecumenical Development Cooperative Society, EDCS) időközbeni megkezdte tevékenységét és közzétette első jelentését is. Az első kölcsönöket egy dél-amerikai mezőgazdasági terv. egy ázsiai építkezés, valamint egy angliai nyomornegyedben a karibi menekültek ellátását szolgáló pékség céljára adják. Az ökumenikus fejlesztési bank célja, hogy alacsony kamattal kölcsönöket folyósítson ^lyan csoportoknak, melyeknek a hagyományos bankok a magas rizikó miatt nem nyújtanak kölcsönt. Hosszútávon kétségtelenül bölcs dolog kölcsönt folyósítani emberek fejlődésének elősegítésére. Az állandó segélyezés megalázó a segélyezettek részére, és nem is szolgálja a fejlődést. Az ökumenikus bank ezenkívül a kölcsönt alacsonyabb kamattal nyújtja, mint a bankok. A fejlődő országokban ugyan eddig is voltak és vannak a hitelnek lehetőségei, de a kamatok gyakran elérik az uzsora szintjét. Az ökumenikus bankot természetesen pénzügyi és bankszakemberek vezetik. A kockázat, melyet vállalnak, magasabb. de törekednek a biztonságos üzletvitelre. AZ EGYHÁZ ÚJJÁSZÜLETÉSE KUBÁBAN „Teológiai újjászületés” megy végbe egy amerikai egyházi delegáció megfigyelése szerint Kubában. „Űj kubai egyház keletkezését ünnepeljük, olyan egyházét, mely szolgálatát keresi egy szocialista társadalomban” — mondották a delegátusok — öt férfi és öt no —. akik most tértek vissza a karib-tengeri szigetországból. Kuba fejlődése „az egész világ keresztyénéi számára új elevenséggel és új felismeréssel tudatosíthatja a hit jelentőségét”. Az Egyházak Országos Tanácsa (USA) által küldött delegáció úgy tapasztalta, hogy az egyházak Kubában korlátlan szabadságot élveznek és semmiféle üldözésben nincs részük. A delegáció nyomatékosan- felszólított a Ku- -ba elleni amerikai embargó feloldására is. ÚJSÁGÍRÓK A SZÓSZÉKEN Hamburgban azzal kísérleteznek, hogy a szószéket úgynevezett laikusok számára is megnyissák. E kísérlet keretében először újságírókat kértek fel arra, hogy a hamburgi St. Nicolai templomban aktuális kérdésekről beszéljenek a hegyi beszéd fényében. A kísérlettel kapcsolatban Hans-Otto Wölber hamburgi evangélikus püspök így nyilatkozott: „Teológusok és újságírók közös vonása, hogy mindketten hírt visznek az emberekhez. A teológus esetében ez a jó hír — az evangélium. Az újságíró esetében ezek újságok — news.. Mindketten korunkat értelmezik ... Különösen is tetszik nekem az a bátorság. mellyel Jézus hegyibeszédének egyes boldogmondásait az újságíró mindennapi munkájával akarják szembesíteni.” Egyek — miiidiiyájaia Fiatal, kereső lélek volt. Hosz- szú évek szünete után megrendült az úrvacsora ■ tényén, s az oltárhoz térdelt. Amikor a békesség köszöntésével a térdeplők felé indultam, hogy adjam az ostyát és a bort, feltűnt, hogy ez a lélek megragadta a két mellette térdelő kezét, s úgy vette a jegyeket. Nem imádságra fonta össze az ujjait, hanem a mellette térdelőkével kulcsolta össze. „Nekem olyan nagy élmény, hogy itt mind egyek lehetünk!” — mondotta. A JÉZUSI imádság és sző EZEN A NAPON, az úrvacsora szerzésének napján, összefonódnak: „hogy mindnyájan, egyek legyenek” a főpapi imádságból, s a szerzési igék „igyatok ebből mindnyájan” szavai. Krisztus követőinek legbensőségesebb napja ez. .Szemlélhetem a nagy bevonulás hozsannázó -csoportját szenvtelenül, a nagypénteki keresztet nézhetem távolról, hallgathatom harangszó messzi csengéseként a húsvéti üres sír híradását. De ez a mai nap nem megy nélkülem. Beletartozom. Sőt meg kell fognom a másik kezét. Mert ez a nap közösségre hív nemcsak Jézus Krisztussal, de egymással is. Közöm van a másikhoz ! Közöm van hozzá, de nemcsak a templomban, az oltárnál. Máskor is. Mindig. Ez a nap közösségi emberré nevel. Megtanít felismerni, megszeretni a másikat, s megfogni a kezét. Nemcsak az ún. vallásos ember kezét. Mindenkiét. Megtanít a másikért, a másikra nézve élni. Ennek á napnak tartalma és üzenete a legbensőbb, legsúlyosabb, legteljesebb jézus! közösség. Szinte a belső, a megértő, a szűk körre vezet. Meg vagyok győződve afelől, hogy aki így látja, csak kicsi részt lát az egészből. Mert annak az egykori felháznak mécsesei ' hallatlan messzi sugárzónak. Az az esemény kidob a világba,, a hétköznapokba kezeket keresni, több megértéssel, több szeretettel, több felkaroló segíteni törekvéssel. Egymást most már csak keresni lehet, s nem elhagyni. És Krisztust sem lehet „otthagyni”. A frissen megkeresztelt dél-amerikai indiánokról hallottam, hogy istentisztelet után elmennek látó- távolságba a templomtól; ott megfordulnak s meghajolnak a templom felé. Elbúcsúznak Krisztustól? Ez a mai nap folyamatos közösségteremtő vele is. AZ ÚRVACSORÁRÓL SZŐLŐ tanítás, amelyben kivétel nélkül minden keresztyén fel'ekezet eltér a másiktól. Mégis nagycsütörtök ténye a legnagyobb ökumenikus tett — mondotta valaki tavaly, Kolozsvárt egy ökumenikus teológiai konferencián. Egyek vagyunk, mert van úrvacsora. Szerényen húzódik meg a sűrű, nagy ünnepek robosztus eseményei között. Csak egy meghitt es je. Mégis mennyi fény hull rá a keresztről és a húsvéti sírból és menynyi fényt áraszt maga körül! Korén Emil Ránézünk Krisztus keresztjére Végtelen karjai átölelik a világot! test és élek, ember és környezet, föld és kozmosz teljességét. Nem maradhat ki semmi az átfogó szeretetnek ebből a megszakítatlan horizontjából. A kereszt másik gerendája pedig földbe ágyazottan fut fölfelé, köt ösz- sze eget és földet, kettészakítha- tatlänul, híd gyanánt. A Megváltó kínjait hordozta, gondosan és kíméletlenül rászögezték Jézust, de most már a kereszt van kötve egykori rabjához, aki mindennél szabadabb volt s erősebb a szégyen és kínhalál fájánál. Azért is „hiányzik” a legtöbb keresztről a reá feszített Űr, hiszen végsősoron nem a kereszt tette őt halottá, hanem Ö lette a keresztet élővé, örömhírt zenfjövé, reménység jelévé mindörökre. Hiszen őt a saját szeretele szögezte rá a holt fára, hogy az élet fájaként mutassa: a kereszt Ura még feltámadásával is nekünk szolgál s von maga után szeleteiének sodrába. MINDENT ÁTFOG TEHÁT A KERESZT! Szeretetének hatósugarából semmi ki nem marad. Ne kicsinyítsük le .valami magán kegyesség: házi oltár tele kellékévé, s főleg ne egyéni szenvedéseink szimbólumává. Igaz: személyes keservess ég'eink, kudarcaink, bűneink lerakodó és feloldó helye is a kereszt. Ha úgy érzed, érthetetlenül nagy a terhed. akkor nézz fel a keresztre s .megláthatod : az Isten egyetlenegyszer volt „irgalmatlan”, mégpedig az * egyes egyedül büntelen 'Egyszülött Fiúhoz, hogy mindenki máshoz irgalmas legyen. De ahogyan a Miatyánk jellegzetesen többesszámú, közösségi imádság, melyet méltatlan dolog önmagunkra beszűkült magán lel- küiettel mondanunk, úgy a keresztre nézve is ragyogóan érvényes annak közösségi .összekötő ereje, mint egy hatalmas, isteni összeadó jelé: te és a felebarát, mi és az emberiség, „Ö bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen”, mint Ézsaiás írja. Ez pedig egy lüktető, megújító, továbbadni való, összerendező békesség, isteni igaz rend, mely nem ismer válaszfalakat, mert szeifvedélye- sen érdekli a világ minden sebe, Dél-Aírika néger gettóitól az éhség, kizsákmányolás és elmaradottság széles- ugarain keresztül olyan bárhol -pusztító nyavalyákig, mint pl. az anyagiak imádata s az embertárs iránti közömbösség. — A kereszt felszabadító üzenete feltölt, látóhatárt nyit, nekilódít a világnak, rányitja szemünket, szívünket arra: hol van rank szükség, miként szolgálhatunk örömünkben. GYŐZELEM JELE A KERESZT! Rajta tehetetlennek, szánalmasan gyengének látszott Jézus Krisztus, és úgy tűni: teljes a képmutatók diadala és az odaadó szeretet veresége. Aztán derült ki, hogy „az'' Isten .erőtlensége’ erősebb az emberek erejénél”. Sőt: a szeretetnek csakis olyan erejével, amilyen őbenne lakozott, lehetett vállalni a kitaszítottak kín-halálát a gyalázat fáján, az összes bűnök átkát, a végső magányt, az Istentől való eisza- kítottságig. így cserélte. Jézus Krisztus halálra az életét, hogy a bűneink miatt ránk váró örök halált az örök élet váltsa fel, s ez a szárnyas reménység hajtson- röpítsen! VAN TEHÁT ÉRTELME A SZOLGÁLÓ ÉLETFORMÁNAK, az odaadó szeretet lendületének, akár mutatós eredmény jár a nyomában, akár nem! Vari értelme törődni az elesett embertárssal. a küszködő közösséggel, még ha az efféle tevékenység nem is mindig „hálás”! Nagypénteken csak annyi látszott, hogy az Életet elnyelte a halál, és senki sem sejtette, hogy a félelmetes, fekete falat átégeti az Élet, hogy a halálos sebet a halál kapta. RÁNÉZÜNK KRISZTUS KERESZTJÉRE. Miattunk! — valljuk bűnbánafctál. Helyettünk! — folytatjuk reménységgel, s amikor azt is kimondjuk hittel, hogy érettünk, akkor már karjára vett a kereszt, hogy velünk ölelje egybe a teremtettséget, mert ugyan kit-mit hagyhatnánk ki az „éle- tünk”-ből?! Család, egyház, haza, emberiség: csupa szolgálati terep. Még a rögei is megszenteltek nagypéntek óta. Me_rt a megváltás elvégeztetett! Bodrog Miklós XLIH. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1978. március 19. Ara: 3,50 Ft