Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-12 / 11. szám

(I öKumené őKumené ŐKumené A szlovéniai evangélikus egyház naptára Egyházunk vezetősége, mint minden esztendőben, az idén is megkapta a szlovéniai (Jugoszlá­via) testvéregyház naptárát. A naptár cikkein, beszámolóin, mint egy kis ablakon keresztül, bepil­lantást nyerhetünk a kicsiny test­véregyház életébe. A 13 GYÜLEKEZETBŐL ÁLLÓ ESPEHESSÉG MÜLT ÉVI KRÓ­NIKÁJÁBÓL két eseményt emlí­tünk meg. A Muraszombaton 1977. április 20-án tartott esperes- ségi közgyűlésen hat évre Ludo- vik Novak muraszombati leikészt esperessé, Jozef Kabart pedig fel­ügyelőjévé választották. Érdeke­sek a közgyűlés jelentésének sta­tisztikai adatai. A 14 011 lelket számláló egyházban 220 gyerme­ket kereszteltek, 193-at konfir­málták, 94 párt eskettek és 276 elhunytat temettek el az 1976. esztendőben. A másik örvendetes esemény, hogy Géza Emis Po­zsonyban végzett lelkészjelöltet 1977. október 30-án lelkésszé avatták. A Lutheránus Világszö­lődésére is igényt tarthat az a be­számoló, hogy a gályarab-évfor- dulá alkalmából 1976-ban a ba­jánsenyei templom kertjében em­lékoszlopot állítottak a gályara­bok emlékének. Sok tanakodás előzte meg a kivitelezést — olvas­hatjuk. Végül sok szempont fi­gyelembevétele után megszületett a döntés: a templomkertben elhe­lyezett tölgyfából faragott fejfa legyen az emlékeztető jel. A tölgyfa, amelyből a három és féd méter magas emlékoszlop készült — évgyűrűi után ítélve — még a Türelmi Rendelet előtt sarjadha­tott, tehát összeköti a jelent a hit- Valló múlttal. A faragott fejfára ez a felirat került: „A hitvalló gályarabok emlékére 1676—1976.” Az emlékoszlop felavatása a kon­Demcny Ottó: VIRÁ firmációi ünnepély alkalmával volt. A beszámoló így fejeződik be: Ha srzlovéniai testvéreink er­refelé látogatnak, álljanak meg egy pillanatra a bajánsenyei templomkertnél az emlékmű előtt, s gondolatiban köszönjék meg hitvalló elődeink hűségét. Ne feledjük él: őseink hite a jövő reménye! SZÍVBŐL ÖRÜLÜNK ANNAK, hogy a szlovéniai evangélikus egyház 2978. évi naptárát olvasva meggyőződhetünk arról, hogy a hitvalló ősök magvetése nyomán ma is élő gyülekezetek, élő hitű szlovén ás magyar testvérek élnek és szolgálnak a szlovéniai evan­gélikus egyházban. Selmeczi János AIM vétség Dar es-Salaami nagygyű­lésén a szlovéniai evangélikus egyházat Jozef Kuhar felügyelő képviselte, aki színes naplóban számol be a nagygyűlés esemé- nyelrőL Igen kedves színfoltja a naptárnak, hogy az egyéb gyüle­kezeti eseményekről szóló képek mellett, szinte valamennyi gyüle­kezet konfirmandusainak csoport­képét közük. A NAPTÁR CIKKEI KÖZÜL KÜLÖNÖSEN FIGYELEMRE MÉLTÓ a szlovén bibliafordítás­ról és bibliakiadásról szóló tanul­mány. Az első szlovén nyelvű bibliai könyv, Máté evangéliuma 1555-ben jelent meg Reutlingen- ben, az utolsó az 1974-ben Ljub- janában megjeleni ökumenikus Biblia. A két kiadvány, között Sí bibliakiadásról számol be a ; ta­nulmány. - Az első teljes szlovén' nyelvű Újszövetség 1581-ben • je­lent meg Tübingenbetn, az első teljes bibliafordítás pedig 1584- ben Wittenberg ben. Az előbbit Primoz Trubar, az utóbbit pedig Jurij Daimatin fordította. A 144 OLDALAS NAPTÁR UTOLSÖ 15 OLDALÁN magyar nyelvű írásokat olvashatunk, ami azt jelzi, hogy a szlovéniai evan­gélikus egyházban magyar nyelvű hívek is élnek. E részben versek­kel illusztrált igen meleg hangú megemlékezést olvashatunk Ady Endréről „Szeretném, ha szeret­nének” címen. Olvasóink érdek­Bolyongva árvult réteken - —• virágaim virágaim! az únhatatlan kedvesek pitypang kék kóró kankalin nem tépi őket senki sem ilyen ildomtalan csokor öklöm nyi szegfűk tülekednek — velük csak kósza szél lohol rideg sors kénye-kedvire élnek az Isten tenyerén röpül a millióm pihe megkapaszkodik a gyökér Alom a HAVON című kötetből. 1976. A LUTIIERÄN1A ÉNEK- ÉS ZENEKARA március 19-én, virágvasárnap és március 25-én, nagyszombaton délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködik: Faragó Laura, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: 19-én HAFENSCHER KAROLY 25-én HARMATI BÉLA Megjelent Rédcy Pál; AZ ELFELEJTETT EMBER (Remete László) című könyve Ára: 33,— Ft Kapható a Sajtóosztályon A leningrádi evangélikusok ünnepe A leningrádi evangélikus templom felszentelése. A képen balról jobbra: Harri Mestnik, Edgar Hark és Eero Saarinen lelkészek. (Fotó; Hannu Kusomanen, Kotimaa (Helsinki, LVSZ) PUSKINBAN. LENINGRAD VÁROSKÖZPONTJÁTÓL 30 KI­LOMÉTERRE, 1500 részvevő je­lenlétében adták át a helyi evan­gélikus gyülekezetnek megújított templomát. A gyülekezethez finn, orosz, német, észt és lett anya­nyelvű evangélikusok tartoznak. A több mint négy óra hosszat tartó ünnepi istentiszteleten Ed­gar Hark prépost, az észt érsek helyettese szolgált. Felolvasták Nikodim, orosz orthodox metro- polita. Simojoki finn evangélikus érsek, valamint az orosz baptis­ták és adventisták üdvözlő leve­lét. Jelen volt Szergej Szemjonov, a szovjet egyházügyi hivatal le­ningrádi helyettes igazgatója is. A gyülekezet tagjai anyagi ál­dozattal és saját munkájukkal fáradoztak a templom megújítá­sán. így azután érthető volt az öröm, amikor hosszú szünet után ismét használatba vehették. A LENINGRÁDI EVANGÉLI­KUS GYÜLEKEZET önálló, de szervezeti kapcsolatban áll az észt evangélikus egyházzal, mely Harri Mestnik lelkészt bizta meg a gyülekezet gondozásával A Cirkevné Listy cikke Dr. Kúldy Zoltán prédikációs kötetéről A Szlovákiai Evangélikus Egy­ház havi folyóirata, a CIRKEVNÉ LISTY 1977. decemberi számában if}. Juraj Bandy lelkész méltatja dr. Káldy Zoltán püspök Hanem hogy ő szolgáljon c. prédikációs kötetét. A cikkíró nagyon meleg hangon értékeli az igehirdetése­ket és a kötet végén található két hosszabb előadást a diakómai teológiáról. A cikkben többek kö­zött ezeket olvashatjuk: „Az ige­hirdetések egészéről elmondható: látszik, hogy mögöttük gondos exegetikaí felkészülés és lelkiis­meretes tanulmányi munka van. Káldy püspök mestere az ige al­kalmazásának. Nem tér ki jele­nünk aktuális problémái elöl sem. Nálunk meghonosodott az a né­zet, hogy a magyar igebirdetők stílusa a dagályosságig menően szóvirágos. A múltban ez sok esetben igaz is volt. Azonban Káldy püspök stílusa gördülékeny és fesztelen. Még a hétköznapo­kon beszélt nyelv fordulatainak használatától sem habozik, ha az gondolatainak kidomborításához és megvilágosításához szüksé­ges ... A kötet ajánlható minden igehirdetőnek, de különösen azok­nak, akik magyarul beszélő gyü­lekezetekben szolgálnak. Úgyszin­tén ajánlható mindenkinek, akik a jelen teológiai irányzatai iránt érdeklődnek, mert a diák órúai teológia — ahogy azt Káldy püs­pök ismerteti — nagyon sok ösz­tönzéssel szolgálhat.” örülünk Juraj Bándy cikkének, mert ez jól jelképezi a szlovák és magyar evangélikus egyházak kapcsolatát és azt a tényt, hogy kölcsönösen segíthetjük egymás szolgálatát. Al pesti farrudalom MA MAR EGÉSZEN PONTOSAN KITAPINTHATÓ, HOGY AZ 1848-AS MAGYAR FORRADALOM két forrásból táplálkozott. Az egyik a pozsonyi országgyűlés termeiben csordogált. Lassan és el­eiakadozva. a felbuzgó erőket szüntelenül alkotmányos mederbe szo­rítva, míg a másik, a pesti, azonnal kilépett medréből, s magával sodorta az utca népét. Nemednek, közrendinek mondhatnánk az elsőt, Kossuth taktikázásával egyetemben, míg az utóbbit jakobinus- plebejusinak, melynek élére robbant a dolgokat teljesen világosan látó Petőfi. Ez utóbbinak éles színeit tompították kereken egy év­századon keresztül, mert a mindenkori rendszer annak megismét­lődésétől rettegett. Csak ma merjük az igazságnak megfelelően ki­mondani, hogy 1848. március 15-e — ha vér nélkül is —, de valósá­gos, párizsi mintára végbement forradalom volt. Nem lehet lekicsinyellni, jelentékieleníteni a pesti fiatalok, írók, költők, egyetemisták megmozdulását még akkor sem, ha Széchenyi „paraplés forradalomnak”, Kossuth pedig leckéztelően ezt mondta: „Pest ugyan az ország szíve, de nem az ország ura.” Hogy pedig ellenállás nélkül sikerült Pesten a régi világot sarkaiból kifordítani, ezt egyszerűen a rossz lelkiismereti hatalom inába szállt bátorságá­nak rovására Írhatjuk. A fiatalok tudatosan készültek a hatalom megdöntésére. A Pllvax- beli állandó összejövetelek, az európai események szüntelen meg­vitatása, politikai állásfoglalás és program mind előkészítője volt a márciusi eseményeknek, A „tízek társasága” — Petőfi, Jókai, Tompa, Kerényi, Pálffy. Lisznyaj, Bérczv, Pakk, Obernyik és Degré —, már a vezérkart képezte, már csak el kellett dördülnie az első fegyver­nek. Illyés Gyula Petőfire, a fiatal költőre teszi a hangsúlyt, „az egész forradalmi kavargásban az egyetlen tudatos és elszánt forra­dalmár”. Ö az, aki egy dunántúli kocsmában vette hírét a párizsi februári forradalomnak, s rohant Pestre, hogy el ne mulassza a cse­lekvés óráját. tgy már március 11-én megállapodtak a fiatalok a menetrendben. E szerint Irinyi, Petőfi, Jókai", Vasvári és Bulyovszki egy határozati javaslatot készít: „Mit kíván a magyar nemzet”, ezt 14-én népgyülé- sen bemutatják, majd aláírásra körözik, és sok százezer aláírással az országgyűlés elé terjesztik. 19-én pedig az „Ellenzéki Kör”, egye­temi ifjúság s a nép közös banketten üdvözli a párizsi forradalmat. Itt bemutatják a 12 pontot. Íme a forradalom menetrendje! 13-án megszületett a Nemzeti dal, s még így is aligha mozdult volna meg az ország, ha a fiatalok szán­dékától eltérően nem alakulnak másként a dolgok. S ez a „más­ként” nyitott dicső fejezetet a magyar történelemben. Mert míg március 14-én a 12 pont sorsáról tanakodtak, a Pilvax biliárdaszta-. Iára felugrott egy ismeretlen fiatalember s harsány hangon elkiál­totta magát: „Becsben kitört a forradalom!” Ennek az ismeretlen fiatalnak a kiáltása indította el az események csodás láncolatát. Éj­félig tárgyaltak, majd megállapodtak abban, hogy másnap reggel 6 órakor ugyancsak a kávéházban találkoznak. EZ AZ ESŐS, JEGES, HIDEG NAP LETT NEMZETI TÖRTÉ­NELMÜNK EGYIK LEGSZEBB NAPJA. Nézzük az eseménye­ket! A városban gyorsan terjedt a fiatalok megmozdulásának híre. Az emberek a Pilvaxba áramlottak, s aki nem fért be, az utcán to­longott. Jókai felolvasta a 12 pontot. Petőfi elszavalta a magyar Mar- seillaise-t a Nemzeti dalt. Innen elindultak az egyetemre. A csoport­hoz egyre többen csatlakoztak. Az egyetemen ugyanaz ment végbe, ami a Pilvaxban, s az egyetemisták csatlakoztak Petöflékhez. Elha­tározták. hogy az első pontot, a sajtószabadság pontját végrehajt­ják. A három évtized óta, Metternich által bevezetett cenzúrát egyet­len kiáltással eltörölték. Ez már forradalom volt a javából! Az Egyetem és Kecskeméti utca ekkor már tele volt emberekkel. Végigmentek a Hatvani utcán (ma Kossuth Lajos utca) egészen a Szép utca sarkáig, ahol a jónevű Länderer és Heckenast nyomda állt. „Bizottmányuk” legfoglalt egy gépel és fél 12-kor Irinyi lobog­tatva kihozta a szabad sajtó első termékét, a 12 pontot. Néhány perc múlva Petőfi jelent meg az ajtóban és a Talpra magyar első példányát mutatta fel. Itt a sarkon újra el kellett szavalnia. Sok ezer púldá.nyt nyomtak ezután belőlük, s csak a déli harangszó ve­tett véget az ünneplésnek. Délután 3-ra gyülekeztek a múzeum előtt. Zuhogott az eső és egy kis túlzással ismételjük az emlékezést: „sok ezer főnyi sokaság tol­ié meg a teret”. Üjra hallani kívánták Petőfit, ötven év múlva az emlékező így írja le az eseményt: „Petőfinek egymás után ötször kelleti elszavalnia” a Nemzeti dalt. E NAPON HÁROM HELYEN 1ZZOTT MÉG A SZABADSÁG HANGULjytA: a városházán, a budai börtön előtt, ahonnan Táncsi- csőt kiszabadították és késő este a Nemzeti Színházban. A krónikás itt megáll. Március 15-e forradalmi lépcsőfokain vé­gigment, s valami nagy. szent érzés töltötte el. A magyar nemzeti történelem ragyogó lapjain és sorain tarthatta néhány percig ujját. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents