Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-26 / 9. szám

Trajtler Gábor orgonaestje a Zeneakadémia Nagytermében Nagy sikerű orgonahangversenyt adott a Zenekadémián február 4-én Trajtler Gábor evangélikus lelkész, orgonaművész, egyházunk országos egyházzenei igazgatója. Az orgonaművészt lelkesen ünne­pelte a közönség, és a művészi teljesítményt melegen méltatta a napisajtó. Minden hangverseny — bár­milyen sokféle műből is álljon — a hallgatóban egységes egész- szé összegeződik. Lényegében te­hát minden koncert olyan „szvit”, amelynek esetleg minden tételét más-más zeneszerző írta. Ezt a „szvitet” azonban az előadónak a műsor összeállításával meg kell komponálnia. Mert a szvit nem összefüggéstelen tételek véletlen halmaza, hanem összefüggő zenei gondolatok logikus rendje. TRAJTLER GÁBOR MŰSO­RÁT többféle szál fogja össze ilyen egységgé. Az egyikre alcím utal: „magyar est”. A másik, hogy e műveket — Bakfart Bá­linttól napjaink zenéjéig — idő­rendi sorrendben szólaltatja meg. E két fonalat követve képet ka­punk arról, hogy a magyar or­gonazene — közel fél évezred alatt — milyen utat járt be. Ez az út tanulságos és egyben fel­emelő is számunkra: A MŰSOR ELSŐ FELE a múl­tat foglalja össze. Ennek egy-egy állomása: Bakfark Bálint (1507— 1576), Wohlmuth János (1643— 1724), Brassai (Croner) Dániel (1656—1740), E szterházy Pál (1635—1713), Novotny Ferenc Miklós (1742—1773), Hummel Ne­pomuk János (1778—1837), Liszt Ferenc (1811—1886) és Kodály Zoltán (1881—1966) műveinek megszólaltatása. Az évszámoknak ez az össze­fonódása a magyar orgonazene folyamatosságát jelzi. Csak az el­ső két szerzőt választja el egy­mástól több mint egy évszázad; erre akkori történelmünk ad ma­gyarázatot. A művek időrendi egymásután­ja a zene kifejezési eszközeinek — szókincsének — gyarapodását is érzékletesen kifejezi. Bakfark Bálint műve még közel áll a vo­kális zenéhez. Szinte énekelhető minden szólama. Azután egyre mozgékonyabb — az emberi hang számára már alig megva­lósítható — hangszeres jellegű szólamokkal találkozunk. Liszt és Kodály műveinél ez már a virtuozitásig fokozódik. Ha párhuzamot vonunk a fel­sorolt magyar szerzők és a ve­lük egyidőben működő más, ko­rabeli szerzők műveivel, akkor nincs szégyenkezni valónk. Azok mind a kor művészi színvonalát képviselik, nem egyszer annak csúcsát jelzik (Bakfark, Liszt, Kodály). Minderről Trajtler Gábor kon­cepciózus műsora győz meg min­ket. azért, mert a teljes hagyományt birtokba akarja venni. Ezzel egy­ben azt számunkra is elérhetővé teszi. Ligeti György (sz. 1923) a leg­merészebb újítók egyike. A mű­sorban két — teljesen ellentétes hangulatú, Magyarországon most először elhangzó — művével ka­pott helyet az Ausztriában élő világhíres hazánkfia. Az egyik szinte mozdulatlan zene. Tíz hangból álló akkordok sora, ame­lyekben mindig csak egy hang változik. A másik ellenben fék­telen robogás. Koloss István (sz. 1932.) szoná­tája szintézisbe hozza a hagyo­mányokat korunk törekvéseivel. Azzal, hogy szonátát ír, a bécsi klasszikusok formavilágát vállal­ja. A* dallamok megformálása, a harmóniák gazdagsága azonban jelzi, hogy korunk zenéjével ta­lálkoztunk. TRAJTLER GÁBOR gondosan ügyelt arra, hogy a művek ér­telmezésével — regisztrálással, tempóvétellel, dinamikával — mindig az adott kort idézze. Ma­gas művészi színvonalon megva­lósított vállalkozásába Csajbók Terézia nemcsak a műsorhoz szervesen hozzátartozó számaival, hanem azok stílusos előadásával is szerencsésen illeszkedett be. Id. Fasang Árpád Kétféleképp is mondtuk Szenttornya — Szentetornya haza kellene menni arra a tájra újra a szánkók szekerek nyomán a téglagyári kémények felé ahol az út elágazik Gyopáros Kerektó felé haza kellene menni tikkasztó napsütésben sárga tarlókon át vérző szárkúpok sorfala között az ökörnyál szálába kapaszkodva haza kellene menni megdöngetni a földet erős nagy ütésekkel hogy válaszol-e még hogy lélegzik-e még haza kellene menni A MŰSOR MÁSODIK FELE a mai zenénkben való tájékozó­dásunkra ad alkalmat. Kapi-Králik Jenő (sz. 1906) Halleluja c. műve orgonán va­lósítja meg Bartóknak azt a prog­ramját, hogy a magyar zeneszer­zőnek olyan szabadon kell be­szélnie a nép zenei anyanyelvén, mint ahogyan azt az író, költő teszi. Ezt elsősorban úgy való­sítja meg, hogy legősibb nép­dalaink hangkészletéből, az öt­fokú hangrendszerből meríti anyagát. Szokolay Sándor (sz. 1931) or­gonazenéje is drámai erőtől iz­zik. Személyes jelenlétét érez­zük minden hangja mögött. A frissen komponált, bemutatóként eihahgzott műve már címében is jelzi (A1 fresco), hogy minden kötöttségtől szabadulni akar. A rövid tételek egy-egy villanás­nyit mutatnak meg Szokolay csa­pongó fantáziájából. A szerző tudatosan hagyatkozik erre a sodró erőre; egyik tételének_ cí­me — „Bizarria” — ezt világo­san mutatja. De éppen ezzel mond újat, ettől válik mondani­valója frissé, elevenné. Farkas Ferenc (sz. 1905) öt Mária-éneke bemutató előadás­ban hangzott el, Csajbók Terézia tolmácsolásában. A kitűnő elő­adás csak növelte a hangverseny zenetörténeti jelentőségét. A szer­ző ebben a művében a stílusok sokféleségét foglalta össze. Nem azért, hogy számot adjon hallat­lan tájékozottságáról, hanem s a táj arcomhoz forduló napjával csillagaival neszeivel rögillatával talán üzenne valamit haza kellene menni ALOM a HAVON című kötetből. 1976. AZ EVT SEGÉLYBIZOTTSAGANAK ÜLÉSE HOLLANDIÁBAN Az Egyházak Világtanácsa Egyházközi Segélybizottságynak Európai Csoportja január 25—27. között megbeszélést tartott a hollandiai Woudschotenben, amelyre a Holland Református (Gereformeerde Kerk) Egyház Általános Diakóniai Irodájának rendezésében került sor. A résztvevők megtárgyalták és előkészítették az 1979. évi euró­pai egyházközi segélyek összegét és elosztását. A megbeszélésen az EVT meg­bízottjaként részt vett dr. Prőhle Károly, a Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsának fő­titkára is. ELŐBB VAGY UTÓBB DRÁMÁI VÉG A svájci egyházak segélyszer­ve, a HEKS, felvilágosítást kért az egyik nagy svájci banktól, a •Schweizerische Bankgesellschaít- tól, hogy Steve Biko polgárjogi harcos halála után egyszerűen folytatni kívánja-e „direkt és in­direkt” üzleti kapcsolatait” Dél- Afrikával, „mintha semmi se tör­tént volna”, vagy pedig változtat­ni akar üzleti politikáján. Ez a követelés a tartalma annak a most nyilvánosságra hozott le­vélnek, melyet a HEKS küldött a bank vezérigazgatóságának. Ez a bank egyházi források szerint azon kevés nagy svájci bank közé tartozik, mely mások­kal együtt milliárdos üzleteket bonyolít le Dél-Afrikában. A HEKS, melynek számlája van a banknál, a levélben megállapít­ja, hogy az apartheid (a faji elkü­lönítés rendszere) „ellentmond mindennek, amit mi mint sváj­ciak és különösen is mint keresz­tyének drágának tartunk”. Az apartheid politika „előbb vagy utóbb drámai véget fog érni”. (Megjegyzésünk: helyeseljük a HEKS akcióját.) ^ őKumené öKumené ÖKUMENIKUS SZEMPONTBÓL TELJESEN ÉRDEKTELEN Az evangélikusok Ágostai hit­vallásának népei a katolikusok által keresztyén hitvallási irat­ként való elismerésének javasla­tával szemben foglalt állást dr. Albert Brandenburg római kato­likus teológiai professzor (Pader­born). Sem a római egyház nem képes „egy merész húzással a re­formáció legjavát elsajátítani”, de az is elképzelhetetlen, hogy „a többiek hirtelen zsinat utáni ka­tolikusokká legyenek” írja a pro­fesszor az „Evangelische Kom­mentare” című folyóiratban. Az Ágostai Hitvallás római ka­tolikus részről történő elismeré­sének gondolatát, melyről töb­bek között Heinz Schütte profesz- szor, a vatikáni Egységtitkárság képviselője is beszélt a Lutherá­nus Világszövetség nagygyűlésén Dar es Salamban, nagyon külön­bözőképpen fogadták. Branden­burg a nagy érdeklődést azzal magyarázza, hogy ökumenikus szempontból ínséges időben élünk, és azzal, hogy nagy szere­pet játszik „a módszertanilag tisztázatlan, és szépen hangzó ér­telmezésektől kormányzott dilet­tantizmus”. A reformatori hitval­lási irat hallgat a pápaságról és figyelmen kívül hagy más fontos tanításbeli kérdéseket is. Amíg nem „a csonkítatlan katolikus tanításról” van szó, addig „egy ökumenikus szempontból teljesen érdektelen történeti üggyel ál­lunk szemben”. Ehelyett azt követeli, hogy „meglássuk a jövő egyházának nagy dimenzióit, melyeket szá­munkra (katolikusoknak) evan­gélikus keresztyén testvéreinKkel együtt az idő fejlődése nyújt”. Majd hozzátette: „Nehézkes teo­lógiával teleírt kövér fóliánsokat akarunk a népeknek adni, akik a ,fekete teológia’ fogalmával fe­jezik ki, hogy az egész ember megszabadítása az evangélium tulajdonképpeni üzenete?” Bran­denburg óv „az egyházilag lát­ható megbékélés és egység elha­markodott alakjaitól”, akik nyil­vánvalóan az egyházak közötti tökéletes megegyezést akarják elérni. Úgy véli Brandenburg, hogy az egységet nem érjük el, ha az egyik oldal „reformáció nélküli katolikus”, a másik ol­dal pedig „reformátort nem-kato­likus” marad. TIZENÖTEZER LELKÉSZ 15 546 lelkész állt szolgálatban 1976. december 31-én az NSZK- beli Evangéliumi Egyházszövet­ség (Evangelische Kirche in Deutschland) fennhatósága alatt. További 4978 lelkész éli nyugdíj­ban. A nemrég közzétett kimuta­tás szerint átlagosan 2300 gyüle­kezeti tag jut minden gyülekeze­ti szolgálatban álló lelkészre. A gyülekezetben szolgáló 11 803 lelkész közül 405 (3,4 százalék) a lelkésznő. (Megjegyzés: az Evan­géliumi Egyházszövetség = evan­gélikus és református egyházak uniója révén jött létre.) * Mozgalmunk fiuíafuias tőkével iisifulliat az új feladatok megvalósításáért Az Országos Béketanács iilcse AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS február ‘8-i ülésén Pethő Tibor, az OBT elnökhelyettese, a Béke-világtanács tagja fogalmazta meg a fenti mondatot a tanácskozást megnyitó beszédében. A békemun­kának ez a tőkéje nemcsak az 1977-es esztendő eredménye, hanem a hazai és nemzetközi békemozgalom elmúlt 30 munkás esztendeje alatt halmozódott fel. Lesz alkalmunk arra, hogy ennek az eszten­dőnek a során számbavegyük a 30 évvel ezelőtt tartott értelmiségi nagygyűléssel elindult mozgalom eredményeit. Mindenesetre az el­múlt év néhány kiemelkedő összefogása is kilométerkőiként jelezte meddig jutott el a hazai és a nemzetközi békemozgalom. A Nagy Októbert Szocialista Forradalom 60. évfordulójához kapcsolódó megemlékezések tovább erősítették a népek közötti barátság érzé­sét. A világ békéjéért tanúsított felelősség imponáló módon jelent­kezett a neutronbomba elleni tiltakozásokban hazai és nemzetközi területen egyaránt. Gyorsan reagált a mozgalom azokra a hideghá­ború korszakát idéző jelenségekre, amelyeknek célja az enyhülés folyamatának visszafordítása és Helsinki szellemének visszaszorí­tása volt. A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI BÉKEMUNKA gazdag eredményeit összegező jelentést követőleg Sebestyén Nándorné főtitkár az OBT 1978. évi terveit ismertetve szólt arról, hogy az 1978-as esztendőben a Magyar Országos Béketanács egész társadalmiunk támogatásával újabb lépéseket tehet az enyhülés és a leszerelés ügyének előmoz­dításáért, a harmadik világ népeivel való szolidaritás erősítéséért, a nemzetközi béke és biztonság és a társadalmi haladás kibonta­kozása érdekében. A SZOCIALISTA NEMZETI EGYSÉG hátterével végezhette munkáját a Béketanács az elmúlt évben és mint bázisra építheti arra 1978. évi terveit is, ahogy ez nemcsak a megnyitó beszédből és a főtitkári jelentésből vált újra világossá, hanem a felszólalások azonos alapállásából. Az egység alapján végzett közös fáradozások­ban hazai egyházaink is nagy felelősséggel és elismert tevékenység­gel vettek részt, ahogy ez akár az OBT vezető munkatársai hiva­talos értékeléseiből, akár pl. Kovács Jenőnek, a KISZ KB titkárá­nak a nemrég Budapesten megtartott Európai ifjúsági leszerelési konferenciáról adott tájékoztatójából újra nyilvánvalóvá lett. A HAZAI EGYHÁZAK TOVÁBBI KÉSZSÉGÉT juttatta kifeje­zésre dr. Bartha Tibor református püspöknek, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökének, a Béke-világtanács el­nökségi tagjának a felszólalása is, de erről szólt Biró Imre tb. ka­nonok, az OBT katolikus bizottságának titkára is. Bartha Tibor a keresztyének társadalmi felelősségéről, a hazai és nemzetközi életben az egyházaknak a fegyver nélküli világért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, az enyhülés kiszélesíté­séért folytatott tevékenysége fontosságáról szólt. Külön is kiemelte a Keresztyén Békekonferencia eredményes szolgálatát. Végül rámu­tatott arra, hogy a fenti célok eléréséhez egyaránt szükség van a kormányok ilyen irányú erőfeszítésére és a béke ügyében tudato­san állást foglaló tömegek összefogására. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FEL­ADATOK jó elvégzése egyik feltételét biztosította azzal, hogy új tagokkal egészítette ki az elnökséget. Munkáját az ülés annak a határozatnak az elfogadásával zárta, amelyben támogatja a Viet­nami Szocialista Köztársaság kormányának hárompontos javaslatát, hogy a Vietnam és Kambodzsa határán kialakult feszült helyzetet a testvéri együttműködés szellemében, tárgyalások útján oldják feL M. Gy. Demény Ottó: HAZA KELLENE MENNI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents