Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-02-12 / 7. szám
Elindul\ hordoz szenvedést... Ahol feszülnek, a kérdések Egy Bárány hordja csendesen Földiek minden vétkét. Vállalja tisztán, bűntelen Bűnösök bűrahődését. Elindul, hordoz szenvedést, Gúnyt, halált, átkot, megvetést. Nem kíván könnyebbséget. Elvisel, hordoz bűnt és bajt, Golgota fáján kínt és jiajt. És szól: Eltűröm érted! Nincs még ily áldott, hű barát, öt adtá Isten nekünk. Ö az, kit Atyja maga szánt Szent váltságdíjnak értünk. Ö, csodás égi szeretet! Az Atyát arra késztetted, Hogy Fiától megváljon! S ki előtt ég és fö-ld reszket, Érettük sírba fektetted Győzni poklon, halálon. Míg élek, el nem feledem, Jézusom, hű szerelmed. Átadom szívem, életem. Szent hittel átölellek. Csak rólad zengjen énekem! » Te bajban vigasz vagy nekem, És harcban bátorságom. Szöuljaimat oltó, hűs forrás, Árvaságban leghívebb társ, Utam bármerre járom. Ha célhoz érek egykoron, S vár örök égi részem, Hadd legyen véred bíborom. Az födjön el egészen! Az legyen fénylő koronám, Ha égi trónján vár ream Szent felsége Atyámnak, Ki veled eljegyzett engem, Hogy égi ékességemben, Mint arád, eléd álljak. Gerhardt Pál éneke Németből ford. Túrmezei Erzsébet ISTEN IGÉJÉT TISZTÁN. „Ha valamely egyház befelé forault, kíaldKitja szervezetét és csak önmagában él, lelki életét ápolva, akkor megszűnik egyház lenni. Nem fog úgy megszólalni és szolgálni, hogy az emberek értelmét lássák a reá figyelésnek és üzenetének megfelelően alakítsák ki véleményüket” — mondotta Martti Simojoki finn érsek, a_ finn evangélikus egyház, zsinatának őszi záróülésén Turkuban. Ez volt az 1974—77-es ciklusra megválasztott zsinat utolsó ülésszaka. Simojoki érsek hangsúlyozta, ha az egyház csak'saíát lelki és szervezeti kérdéseivel foglalkozik. akkor tagjai nem lesznek többé a föld sója és a világ világossága. „Résen kell lennünk, hogy feltartóztassuk azt a fejlődési irányt, mely a hetvenes években nyert teret egyházunkban. Ha ez mégis megtörténne, akkor nem hirdetjük Isten igéjét igazán. Nem vétkezhetünk azzal, hogy lemaradunk korunktól és még kevésbé azzal, hogy engedetlenek vagyunk Isten igéje iránt” — figyelmeztette Simojoki érsek a zsinatot. 1974 óta a finn evangélikus egyház 108 tagú zsinata évente kétszer egy-egy hétig ülésezik, míg korábban csak öt évente egyszer ülésezett. Az új gyakorlatról szerzett első tapasztalatok kedvezőek: a különböző egyházi szervek közötti együttműködés elevenebb lett. erősödött a kapcsolat az egyes egyházkerületek között is, és növekedett a megértés a különböző területek eltérései iránt. EGYHÁZAK A MILITARIZMUS ELLEN Az EVT tagegyházait meg kell nyerni a fegyverkezési verseny, atom felfegyverzés és a militariz- mus növekvő terjedése elleni világméretű akcióprogramban való részvételre. Ebben foglalható ösz- sze annak a szakkonferenciának az eredménye, melyet 1977. november 13. és 18. között zárt ajtók mögött rendezett meg az Egyházak Világtanácsa. Amint a konferenciáról hírül adták, ennek az „Ökumenikus Akció a békéért” elnevezésű programnak az a feladata. hogy válaszoljon a kérdésre: ,.hogyan viszonyuljanak az egyházak a militarizmushoz. amikor jelenleg sok nép harcol elnyomó katonai rendszerek ellen és a keresztyén hit központjai még olyan területeken vannak, ahonnan az emberi létet a legnagyobb veszély fenyegeti”. A konferencia foglalkozott a békére nevelés kérdésével, valamint az egyházaknak a hadiiparral való kapcsolatáról. Felvetődött egy békehét szervezésének gondolata is. Egy latin-amerikai részvevő így vélekedett: A fegyveres erők a nemzetközi nagyvállalatok karjai. A politikai hatalomból kiszorított lakosság támogatása nélkül az egyházak nem képesek anti- militarista harcot folytatni. Egy afrikai: A harmadik világ legnagyobb problémája nem a militarizmus. hanem az elmaradottság. De a fegyverek elterjedése lassíthatja, sőt meg is állíthatja a fejlődést. Egy ázsiai részvevő a militarizmus legnagyobb veszélyét nem is annyira a fizikai erőszakban, minit az emberi lélek eltorzításában látja. Egy Szovjetunióból való delegátus az államok gazdasági érdekeire mutatott rá. különösen is a hadiipar hatására. Ugyanis azzal szoktak érvelni, hogy a hadiipar csökkenti a munkanélküliséget. „Ez a jelenség nem létezik a szocialista országokban” — mondotta. KÓRHÁZI lelkigondozás Pontosan háromnegyed évszázada fedezte fel Ady Párizsban Rodin ■ Gondolkodójában „Nem azt a bizonyos örök embert, aki nincs. Az embert, aki ma él... Meztelen óriás, bronzemtoer ül a bronzszikláin. Megedzett, meghúzott, megpróbált, erős izmú, erős csontú ember. Éppen tán az idegei lehetnek megtépettek kissé. Ezen az arcon a mai élet viharzik.” Talán önmagát is felismerte Ady a Gondolkodóban? Lehet. De néhány utcával arrébb, ahol a költő szállása volt, és ahová jába rejti az „ellopott kincseket” s megy velük a szélrózsa minden irányába. Ne féltsük azonban őket! Minél többet vesznek el tőlük, annál nagyobb lesz a kincstáruk! S van kedvük, szeretetük és türelmük újra elölről kezdeni, hogy a lelkészképzés szakadatlan legyen,. Ezért szép és tiszteletre méltó dolog professzornak lenni az Evangélikus Teológiai Akadémián. Egyházunk kulturált körülmények között biztosít lehetőséget a hallgatók felkészüléséhez, ahhoz belépett Bölani György, Ady jó barátja, az éjjeliszekrényen a jó öreg Károli Bibliát találta. A Gondolkodó és a Biblia! És ami meglepő, itt és ekkor kezdett íellobibanni a kettős tüzes nyelv Ady lírájában, az istenes versekben. Véletlenül? Nincsenek véletlenek. Nem kizáró tényező a gondolkodás — főként abban az értelemben, ahogyan Ady írta —, s a Biblia forgatása, és a kettős tüzes nyelv ajándéka. Az olvasó ne hőköljön meg, ha ez a riportom elfogult lesz. Lelkesedésemet akartam kifejezni ünnepélyesebb hangon, a bevezető sorokban, amelyekben érzékeltetni kívántam, hogy olyan helyre lépünk be, ahol Rodin örök Gondolkodójával, aztán a Bibliával, s a kettős tüzes nyelvvel egyszerre lehet találkozni. S ha netán olvasóimat is „megfertőzöm” lelkesedésemmel, s pálya- választó, érettségiző gyermeke van — telve dilemmával —, olvastassa el vele is e sorokat, hátha kedve támad az ifjúna-k az Evangélikus Teológiára jönni. EZZEL ELÁRULTAM MÁR, HOGY A TEOLÓGIÁNKRÓL FOGOK ÍRNI. Utoljára fél évtizede írtam róla. Akkor, amikor az épületen az utolsó simításokat végezték. Sokáig nem is hívtuk másként, mint „új Teológiánk”. Így is ment át a köztudatba, erős bizonyságául annak, hogy van erőnk, hitünk, bizodal- munk és reménységünk, amelyet úgy építettünk bele a falakba, mint a balladában Kőműves Ke- lememnét. Mert akkor az világosan állt előttünk, hogy Teológiánk nem pusztán pénzkérdés. Annál jóval többet „fektettünk” bele. S idén, amikor január 30-án, a tavaszt megcsúfoló napsütésben, a főváros centrumától fél órára levő épületbe nyitottam, arra gondoltam, a befektetett „tőke” kamataiból valamennyit kiveszek. Az új Teológia varázsa néhány év elteltével nem kopott meg. S ami különösen meglepett, az az volt, hogy tanárainkon nem látszik fáradság jele. Sőt! Valami fiatalos tűz, lobogás keríti hatalmába újra, meg újra őket. Heten vannak. És tudom jól, mi a pedagógus sors. Évente legalább egyszer „kifosztják” őket. Az Ezer- egy éjszaka bagdadi Sabu-i, az a 8—10 végzős hallgató tarisznyáaz ünnepélyes alkalomhoz, amikor Luther köntösében oltár elé térdelve, az egyház püspökétől átveszik a szolgálat mandátumát. Szeretném forintban is rögzíteni: egyetlen hallgató lelkészt okleveléhez kereken 200 ezer forinttal járul hozzá egyházunk és államunk. Legalábbis ennyibe kerül egy lelkész kiképzése. Áz erkölcsi juttatásokról ne is essék szó. De ezeket az adatokat nagy betűvel szabadna csak leírni. A DÉKÁNI SZOBÁBAN ÜLÜNK. A levegő pillanatok alatt forróvá izzott. Csak most sajnálom igazán, hogy nem vagyok parlamenti gyorsíró. Jegyeztem, írtam, de végül mégis inkább az emlékezetemre kellett támaszkodnom, amikor e sorokat összeállítottam. De hát végső soron írásom nem akar száraz parlamenti jegyzőkönyv lenni. Az én. kérdésem az volt, milyen új gondolatok, teológiai eszmék, problémák lelkesítik a professzorokat, milyen új kutatási területeik vannak, s hogyan mélyül el kapcsolatuk a hallgatókkal. Mindezekről értekezést lehetne írni. De én beszélgetésünknek inkább a hangulatát próbálom visz- szaadni. Körülöttem ülitek tehát dr. Muntag Andor dékán, az ószövetségi, dr. Profile Károly az új- szövetségi, dr. Groó Gyula a gyakorlati, dr. Fabiny Tibor az egyháztörténeti tanszékek vezetői, (dr. Vámos József betegsége miatt kimentését kérte), dr. Sel- meczi János otthonigazigató és ifjú Harmati Béla, a rendszeres teológiai tanszék helyettese. Nem szükséges olvasóink előtt bemutatnunk őket, hiszen tanítanak bennünket is az Evangélikus Élet hasábjain. De többségükkel szinte személyes a kapcsolat, miután rendszeresen megfordulnak gyülekezeteinkben s sokszor egésznapos szolgálatot vállalnak. A teológia tudományát nem csak a katedrán művelik, hanem ott vannak egyháziunk mindéin kilométerkövénél, ott, ahol peziseg, lüktet egyházunk élete. Gyülekezetekben, publikációkban, ökume- nében és ki tudná felsorolni hol még. És fáradhatatlanul. A Gondolkodó, a Biblia, s a kettős tüzes nyelv „szalonjává” alakult a dékáni szoba. Láttam „az embert, aki ma él”, amint Ady írta, s láttam a Bibliát, az ige pólyáját, amelyet különböző oldalról közelítenek meg, hogy a vigasztalás, reménység, jó szolgálat i evangéliumát kihámozzák belőle, s érzékeltem a kettős tüzes nyelvet, mert ezt a munkáit nem lehet a Szentlélek ajándéka nélkül végezni. Mindez tehát együtt volt, s érzésem szerint nem egy villanásnyi időre, hanem tartósan, biztosan, céütudar- tosan, hosszú távolságra megtervezetten. AZ „ÜJ HANG”, MELYNEK CSENGÉSÉRE VÁRTAM, hamar megszólalt. Profile Károly asz új lutheri mondanivalóról szólt, arról, ami őt foglalkoztatja, Luther üzenete, „filozófiája”, hite ma, Muntag Andor, az Ószövetséget vizsgálja lutheri alapon, Fabiny Tibor az egyház történetét, kiegészítve azzal, hogy „Luther szemináriumot” hirdetett meg, amelyet fakultatív jellege ellenére a hallgatók egyhanmada látogat', Groó Gyula a lelkipásztor- kodás és a bibliaórák töltetét vizsgálja lutheri alapon, Selmeczi János a-z. „otthomórákon” foglalkozik azzal a kérdéssel, mit jelent ma lutheránusnak lenni. Harmati Béla az újonnan jelentkező etikai kérdésekre keres választ Mi ez? Valami összehangolt új lutheri hullám? Valamiféle Luther . reneszánsz? A tudatban eltemetett értékek felszínre hozása? Látások és hibák korrekciója? A hit új lángolása, egy .újfajta, sajátos reformáció? Lehet S amint fürkészem tanáraink meleg, bársonyos tekintetét a lelkűkben próbálok olvasni. Az első benyomásom, hogy nincsenek megelégedve önmagukkal. S ez jó jel. Az igazi tudós, kutató mindenkor elégedetlen, önmagával szemben először, azután sok mással. Többek között, hogy hallgatóik nem tudnak mindenkor „ h ul lámh osszukra” k apcso In i. Hogy izzásuktól nem kapnak lángra azonnal a fiatal lelkek. Azután felfedezem a kritika hangját. Mély felelősség fűti e hangokat. Profile Károly így fogalmazott: „Nekünk kritizálni és hinni csak lutheránus módon lehet.” S ez a mondata víztükörre ejtett kavics volt. Azonnal gyűrűzni kezdett. A lutheránus értelmiség kérdése került terítékre, a laikus probléma, az istentiszteleti élet, a lelkipásztorkodás kapcsolódott hozzá. Az egyház- történelem alátámasztotta, az etika kiegészítette. S egyszerre világ, társadalom, nép, egyház, mai ember minden bonyolult feszültsége gyűrűzött a szobában. A témák, s a szóváltások izgalmasak lettek. Rodin Gondolkodója jutott ismételten eszembe. Meg a Biblia, amelyet a reformáció kezünkbe adott, meg a kettős tüzes nyelv. Az „új líra”, amely árad a diakónia teológiájából. JÓ VOLT ITT LENNI. S közben gondolok a 45 teológusra, akikkel egy órája közö^pn vettünk úrvacsorát. Magam előtt látom áhítatos arcukat. Ezzel a szent aktussal vette kezdetét a második félév. Igen, ami itt történik, az most érettük megy végbe. És van valami megnyugtató abban, amit egyik professzorunk így fejezett ki: csillapíthatatlan az érdeklődés bennük a modern kérdések iránt. Érdemes teológusnak lenni. És ha olvasóink között akad, akinek gyermeke a pályaválasztás döntése előtt áll, mondja el gyermekének, hogy egyházunknak szüksége van művelt, okos és hivő lelkészekre. „.. Redey Pál teológiát végzett nő. Ez a létszám az utóbbi években bekövetkezett gyors növekedés eredménye. A kórházi lelki gondozókkal kapcsolatos anyagi terheket á helyi gyülekezetek viselik. Finnország minden nagyobb általános és mentális kórházában főfoglalkozású beosztottak gondoskodnak a betegek lelki gondozásáról. Teljes számuk 88, akik közül 56 lelkész és 32 pedig
