Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-05 / 6. szám

/

A megelégedettség öröme

Gyakori jelenség az, hogy elégedetlen emberekkel találkozunk. Sokszor mi magunk is ezek sorába szegődünk.

HA AZ ELÉGEDETLENSÉG FORRÁSA AZ, hogy. nem vagyunk megelégedve saját magunkkal, saját munkavégzésünkkel, saját becsületességünkkel, vagy nem vagyunk megelégedve környezetünk, munkahelyünk munkavégzésével, munkaintenzitásával, akkor jogos az elégedetlenség. Hiszen ennek a célja az, hogy még jobb, még becsületesebb, másoknak is többet adó legyen szolgálatunk, életünk.

De van egy másfajta elégedetlenség is, ami káros, sőt veszélyes is nemcsak az egyén, de a közösség, a társadalom életére is. Máté 19, 16—26-ban olvashatjuk a gazdag ifjú történetét, mely nem egyszerűen az egyén elbukásáról szól Isten előtt, hanem ugyanilyen élesen veti fel a társadalom előtti elbukást is.

A GAZDAG IFJÚ GONDOLKODÁSA MA IS KÍSÉRTŐ GONDOLKODÁS. sőt sokaknál gyakorlat is. Minél többet magamnak! Bármilyen sok van is már, amely nyugodt és megalapozott életet eredményezhetne, elégedetlenség uralkodik a szfvben és gondolkodásban: még többet!

Általánosságban elítéljük ezt a magatartást, de ritkán gondoljuk végig, hogy tulajdonképpen miért is elítélendő, sőt miért esztelenség.

Esztelenség azért, mert nem tudjuk, mi következik akkor, ha „még az éjjel elveszik a te lelkedet”. Hiábavalóvá lesz egy szem- pillantás alatt a hajsza, az elégedetlenség. Legfeljebb az örökösök örülnek, hogy különösebb befektetés nélkül hatalmas vagyonhoz jutottak. Esztelenség azért is, mert emberi kapcsolatainkat is mérgezi, rontja, sőt sokszor lehetetlenné teszi a kapzsiság, illetve a mögötte levő elégedetlenség. És azért is, mert nem találhatja meg az ilyen ember- a gondviselő Istent sem.

JAVAINKAT. AMELYEKET BECSÜLETES MUNKÁVAL SZERZÜNK — ezt ma hazánkban mindenki teheti — nem esztelen, és mértéktelen gyűjtésre kapjuk és szerezhetjük, hanem céllal. Ennek a célnak teljesítésében az első lépés az, hogy nem elégedet- lenkedek azért, mert esetleg kevesebb van nekem, mint a másiknak.

Célja az javaimnak, hogy arra használjam, amire kaptam.

ISTEN JÁVÁINKAT TESTÜNK TÁPLÁLÁSÁRA, MAGUNK ÉS KÖRNYEZETÜNK

Életének megtartásara

adja. Azért, hogy megfelelő módon tudjak gondoskodni a rám- bízottakról. Sokszor esünk azonban abba a tévedésbe, hogy ennek biztosítása Isten kötelessége, és ingyen, minden különösebb munka, erőfeszítés nélkül kapnunk kell ezt. Anyagi javaink egyetlen helyes és becsületes szerzési lehetősége munkánk! (2 Tessz, 3, 10) Az így szerzett • javainkra tudunk hálával tekinteni, tudunk nekik örülni.

Idős házaspár példája jut eszembe: egyik templomunk renoválásának hírére olyan összeget ajánlottak fel erre a célra, ami meghaladta öthónapi nyugdíjuk összegét A kérdésre, hogy miért adnak ennyit, a válasz az volt: mindenünk megvan, ami kell még az életünkhöz. Isten iránti hálából tesszük. Egyik városunkban kevés volt az anyagi lehetőség egy iskola felépítéséhez. Egyének és közösségek ajánlották fel kisebb-niagyobb összeget, hogy felépülhessen az iskola, megfelelő körülmények közt tanulhasson az utánunk jövő nemzedék.

Miért adtak? Anyagi javainkat azért kapjuk munkánk eredményeként, hogy a közösség, a társadalom gondjain enyhítsünk, hogy mások is rendelkezhessenek azokkal a szükséges javakkal, amelyek az „élet. fenntartásához és táplálásához szükségesek.”

ELSŐ HELYRE IS VEHETTEM VOLNA, de talán itt jobban figyelünk rá: Istenhez való viszonyunk, szeretetének elfogadása, a „megtérés” következményeit lemérhetjük ezen az életünkben, ha nem elégedetlenséggel, nem a kapzsisággal, hanem megelégedett hálás szívvel tekintünk munkánkra és anyagi javainkra. Nem célnak, hanem eszköznek tekintjük azokat. Ifj. Kehdeh György

HALÁLOZÁS

— Prnnner István, a bokodi '-■'ülekezet hűséges harangozoja elhunyt, ő volt az utolsó a harangozok . sorában, aki még kézzel húzta meg az is tenti sxteletre hívogató harangokat, mivel a harangokat azóta villamosították. Lapunk hűséges és értő olvasója, publikálója volt. Utolsó útjára sokan kísérték el szeretettel. „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén voltál hű, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára.”

— Koháry László, a miskolci gyülekezet presbitere hosszas szenvedés után 67 éves korában elhunyt. Temetése január 17-én volt a miskolci evangélikus temetőben. Az elhunytban Koháry Ferenc teológiai hallgató édesapját gyászolja. „íme én meghalok, de az Isten veletek lesz."

Falvakon, tanyákon

Az átalakuló falusi gyülekezet kérdései

AKIK LEGUTÓBBI SZÁMUNKBAN OLVASTÁK a „Falu tegnap és ma" című írást, tudják már, hogy hetilapunk hosz- szabb sorozat formájában a falu és a falusi gyülekezet kérdéseit veszi elő. Semmiképpen sem akarunk a fejlődő szociológiával rivalizálni, csak a mi oldalunkról szeretnénk a kérdésekkel szembenézni, talán szabad így fogalmazni : „egyházszociológiát” szeretnénk művelni, méginkább falusi gyülekezeteinknek segíteni. De miért vesszük elő most a falu és a falusi gyülekezet kérdéseit? Kell ez? Egyértelmű válaszunk: igen.

GYÜLEKEZETEINK TÖBBSÉGE FALVAKBAN EL. Ha ebből a szempontból készítünk gyülekezeti statisztikát, a számok sok mindent elárulnak. A rendelkezésemre álló néhány évvel ezelőtt készült adatok alapján Magyar- országi Evangélikus Egyházunk kerek számmal 300 anyagyüleke- zetet tart számon. Saját számításaim alapján ebből 214 falusi gyülekezet, 86 pedig városi. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a 86 városiból 27 gyülekezet Nagy- Budapesten van, tehát a fővárost kissé kiemeljük, akkor méginkább kitűnik a tény: Magyarországi Evangélikus Egyházunk 65—70%-a, vagy mondjuk így, kétharmada falusi gyülekezet.

EZ'A TÉNY AZONNAL FELVETI A KÉRDÉST: igazán értelmiségi egyház vagyunk? Vannak közöttünk olyanok, akik ezt túlhangsúlyozzák, mert elfeledkeznek falusi gyülekezeteinkről. Igaz, hogy a múltban egyházunknak kicsiségéhez mérten különösen sok kiváló „értelmiségi” képviselője volt. Fejedelmek, tudósok,

A finn evangélikus egyháziban évtizedek óta foglalkoztatta a zsinatot a fenti kérdés. A jelenlegi rend szerint a finn lelkésznek nincs joga megtagadni az elváltak újraesketését. Most újra fél- vetettek a kérdést: a lelkésznek a lelkiismereti szabadság elve alapján nem szabadna-e megtagadnia ezt a szolgálatot Ez perorvosok, írók, költők és a haladás más szolgálói között sokan voltak evangélikus egyházunk szülöttei. Az is bizonyos, hogy egyházunk sokszor segített vinni, vagy vitte a tudás és haladás zászlaját s kivívta külföldiek elismerését is. De „tömegében” — amennyire egyházunkkal kapcsolatban „tömegekről” szólni lehet — soha nem voltunk egyértelműen értelmiségi egyház. Ma sem vagyunk azok. Persze ennek ellenkezője is hamis beállítás, ha azt mondaná valaki, hogy egyházunknak paraszt, falusi hívei vannak csak. összetételünk hazánk, összetételéből fakad, egyházunkban is megvan a munkás, paraszt és értelmiségi réteg együtt. Külön érdekes tanulmány lenne, hogy melyik réteg milyen erős és miért alakult így? Az előzőekben hozott számok mégis arról árulkodnak, hogy egyházunk kétharmada falun él. Egyrészt ezért figyelünk most különösen rájuk. De ennél több okunk is van.

A TEGNAP, ÉS HOLNAP TALÁLKOZÁSA FALUSI GYÜLEKEZETEINKBEN sokszor élesebb, szinte ütközéssaerű. Az „idillikus” falusi életformának vége, ha egyáltalán volt ilyen. A mai falusi életforma voltaképpen a tegnap és holnap ütköiéséböl, bátran mondhatjuk, harcából alakul. Mert még nincs kialakulva. De alakul a munkavégzésben, szabad idő felhasználásban, alakul a tudatokban, a családokban és a társadalomban is. Alakul a gyülekezetben is. Most ennek részleteibe ne bocsátkozzunk. Részint azért, mert a következő két írásom éppen a hagyományos és azokhoz ragaszkodó, és a már nemcsak hagyományokból élő

sze csak az egyik oldal kérdése, mert mások azt hangsúlyozzák, hogy a felelősséget nem a lelkésznek egyedül, hanem az egyháznak. mint szervezetnek is kellene hordoznia. Egy küldött pedig így vélekedett: „Mivel nem ismerjük egymás életének for- gandöságát, nem ülhetünk ítéletet ebben az ügyben”.

gyülekezetekről szól, részint pedig az egész sorozat ezt fogja részletezni. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy falun és a falusi gyülekezetben élesebb sokszor a tegnap és a ma konfrontációja. Mert vannak, akik a tegnapot szeretnék konzerválni, s azt hiszik, a régi hagyományok ápolása a mai gyülekezet élete. S az is kétségtelen, hogy az egyes vidékeken meglevő falusi tradíció kohéziót jelent olykor a gyülekezet számára. Másrészt vannak, nem sokan, akik minden régit el akarnak ■vetni, elmarasztalják a hagyományok őrzőit. A kettő közötti különbség kirívó falun, mert látni földes, régi sarokpados, kisabla- kos szobákat és mellettük modem palotákat. Látni régi viselethez ragaszkodókat, akik talán még ma is vásárban veszik a ruhát és mellettük hosszúhajú, farmeros fiatalokat. De látni az én falusi gyülekezetemben is Tranoseius-őrző- ket és mellettük olyan fiatalokat, akik templomi istentiszteletre nem szívesen jönnek, új formákat keresnek.

Előfordult időnként, hogy „szó érte” hetilapunkat, hogy csak a városiakkal törődik. Ez így soha nem állt. ezzel a sorozattal pedig különösen is a falusiak felé fordulunk most. Az egész sorozat célját talán így is fogalmazhatnánk: „Falusiakról falusiaknak”, persze nemcsak nekik, de mégis azért, hogy őket segítsük az átalakuló falu és falu&i gyülekezet, kérdéseiben. Reveházi László

Megjelent Dóka Zoltán:

Márk evangéliuma

című könyve.

Ára: 127,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

— HARANGÖNTÉST, javítást, szol- gáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja „Slezálc I.ászló aranykoszorűs harangöntő utóda és fía”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán. Pí. 2.

MEG LEHET-E TAGADNI ELVÁLTAK ÚJRAESKETÉSÉT?

Morns és az utópia

MORUS TAMÁSRÓL ÉS KORÁRÓL csak shakespeare-i szenvedéllyel. a véres háttér hátborzongató színeinek ecsetelésével szabad írni. A krónikás nem lehet eléggé elfogult, a szörnyű tragédiákat nem tudja eléggé sötétíteni, hogy a valóságot megközelítse. Ma is vitás, hogy Shakespeare „VIII. Henrikje” miért lágyítja a színeket, miért mosódnak el benne a vad. erőszakos. érzéki, gyilkos vonások. Es mert a VIII. Henrikben a király jellemét valamiféle lelkiismereti aggály, a törvények tiszteletben tartása motiválja, az irodalomkutatás vitatja shakespeare-i eredetét.

BENNÜNKET KÖZELEBBRŐL AZ ÉRINT, hogy a kereken ötszáz évvel ezelőtt született nagy angol humanista. Morus Tamás, Vili. Henrik kortársa miként esett áldozatul a zsarnokságnak. Persze, ha csak egyetlen ember vére tapadt volna az erőszakos király kezéhez, talán hajlandó lenne a történelem tévedéseinek számlájára írni. de mit kell mondanunk feleségeinek. Wolsey bíborosnak. Cranmer érseknek és a többieknek brutális kivégeztetéséhez?

Nincs helyünk arra, — pedig rendkívül tanulságos lenne — a Fidei Defensor, az anglikán egyház megalapítójának. Vili. Henriknek és korának ismertetésére, inkább helyezzük reflektorfénybe az 1478. február 7-én született Morus Tamást. London seriffje

volt. amikor VII. Henrik önkényes adózása elleni tiltakozásául önkéntes száműzetésbe. Francia- országba ment. Innen tért vissza VIII. Henrik alatt, és Wolsey bíboros kancellárral a legbefolyásosabb ember lett. 1529-től. a bíboros kivégeztetése után rövid időre rászállt a kancellári tiszt. 1532-ben már falusi birtokára vonult vissza. 1534-ben a király követelte tőle. hogy esküvel ismerje el első felesége. Aragóniái Katalinnal kötött házassága érvénytelenségét. amelyet Moros megtagadott. Ekkor a Towerbe hurcolták, és nem sokkal később, 1535. július 6-ón, mint felségsértőt. lefejezték.

ENNYIT RÖVIDEN AZ ÉLETÉRŐL! Ami nevét különösen is kiemelkedővé tette, az az 1518- ban írt műve, az „Utópia" volt Utópia annyit jelent, hogy „sehol”. Tk. Morus óta közhasználatú szó és ilyen című államregénye egész sorát indította el a későbbi tudományos vagy fantasztikus állam berendezési el képzeléseknek. A marxizmus- általánosságban tudománytalannak tartja e próbálkozásokat mivel elképzeléseikben nem támaszkodtak társadalmi erőkre és nem ismerték fel a politikai osztályerők növekedését. Végső soron álmodozások. utópiák maradtak, elképzelt ideális társadalmi berendezettség ábrándját Morus Utópiaiával mégis foglalkozunk néhány sorban.

TALÁN AZÉRT, MERT AZ ÚJKOR KÜSZÖBÉN adódott egy önálló gondolkodó — és mert csak Machiavellit állíthatjuk vele egy sorba —, akinek elképzelései voltak államról és társadalomról, szemben a korszakkal, amely egyszerűen sodortatta magát az események által. Az államról Piaion, Aristoteles, Augustinus. Aquinoi Tamás az ókortól az újkorig alkottak már elméleteket, de ezekben az elméletekben világosan felismerhetjük a kor uralkodó eszméit, társadalmi berendezettségét. Morus o jövőt fürkészte, az Utópia messze megelőzte korát. Morus nem tudott az osztályharcról, az őt körülvevő társa- saclalom pedig a 16. század eleji angol feudális anarchiában valósult. Az Utópia éppen azért meglepő, mert mit sem sejtet a valóságból és valami platói „ideálisát”, . megvalósíthatatlanul szépet rajzol meg. Néhány vonása még ma is elgondolkodtat bennünket.

VAN EGY SZIGET, — talán a nem régen felfedezett Amerika —, ahol a királyt választják (mint a köztársasági elnököt!), ahol nincs magán- csak közbirtok, ahol minden közös, még a házak is. a terményeket közös raktárakban helyezik el. amelyből minden polgár annyit kap,

amennyire szüksége van. Mindenki két éven át a mezőn lakik, s dolgozik, aztán a városban folytatja a mezőgazdaságon kivül tanult mesterségét. Idővel csak tanulásnak szenteli éleiét, és ezt teszi mindenki szabad idejében. A munkaidő Utópiában napi hat óra. tehát bőven van idő tanuláshoz. Pénz nincs forgalomban, a társadalmi vagyon alapja a munka. Az állam nem hadakozik, csak kivételes esetben, mondjuk önvédelemből, vagy amikor más népeket igazságtalanul megtámadnak. Az országban nincs koldus. senkinek sincs semmije, mégis mindnyájan gazdagok. Gond nélkül élhetnek, mert megélhetésükről az állam gondoskodik. Minden településnek kórházról kell gondoskodnia, a lakosság nem szenvedhet betegségben. Halálos büntetést nem ismernek.

A társadalomnak mégis két rétege van: a szabad és szolga réteg. Az utóbbiak a bűnözőkből adódnak, vagy más népektől a halálra ítélteket magukhoz veszik. Jól bánnak velük, de rabláncon tartják őket. Ellenben micsoda rabláncon! A bilincs aranyból van. Kizárólag a szolgák járnak aranyban, ezüstben. így Utópiában már gyerekkorban megutálják azokat a fémeket, amelyekhez az emberiség ez időben boldogságát kötötte. Az államnak van aranya, ezüstje, de

azt csak külföldi forgalomban használja stb.

Utópiában sokféle vallás, istentisztelet van. Legtöbben egy megfoghatatlan, emberi elmét meghaladó isteni lényben hisznek, a mindenek teremitőjébem. A keresztyénség is könnyen terjed az országban. De ha egy hivő túl buzgón hirdeti hitét száműzik. Alaptörvényük, hogy mindenki szabadon gyakorolja vallását, stb.

ÍME. NÉHÁNY GONDOLAT MORUS ÁLLAMREGÉNYÉBÖL! Meg keLl ismételnünk sok meglepően új gondolat ellenére, műve a 16. század elején született egy évvel későbben, mint Luther 95 tételének kiszögezése és akkor, amikor minden eresztékében recsegett és ropogott a középkor társadalma. Az állam kérdéséhez később reformátorunk is hozzányúlt a „Két birodalomról” szóló tanításában. Nem tudjuk, olvasta-e Morus Utópiáját Az azonban bizonyos, hogy Luther korántsem volt olyan t álmodozó, mint Morus. Viszont az Utópia mégis „történelmivé” tett. mert elindítójává vált egy gondolatsornak, amelybe később bekapcsolódtak Saint Simon, Fourier, Owen, stb. Nyugat-Európában. és Belinszkij. Csernisevszkij, stb. Oroszországban. És folyt ez az álmodozás mindaddig, míg a tudományos szocializmus a társadalmi erők törvényszerűsége alapján fel nem építette a dolgozók államát.