Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-17 / 51. szám
Az úrvacsora Megjelent as 1979. évi Evangélikus Naptár Mindig egy kis izgalmat jelent számunkra az,' hogy vajon időben készül-e el naptárunk, s időben. tehát még karácsony előtt el tudjuk-e juttatni gyülekezeteinkbe, híveinknek. Ebben az esztendőben a győri Széchenyi Nyomda minden várakozásunkat felülmúlta, mivel november utolsó napjaiban már örömmel lapozgathattuk az 1979. évi Evangélikus Naptárt. A naptár összefoglaló témája ebben az esztendőben az úrvacsora. A dr. Káldy Zoltán püspök által szerkesztett naptár igen szemléletes, egész egyházunk életét magában foglaló képet nyújt szolgálatunkról. A naptár első részében „Beszélgetés az úrvacsoráról’’ címmel több cikket olvashatunk az úrvacsoráról egy-egy igehely magyarázatával kapcsolatosan. Emeli ennek a szakasznak a gazdagságát az a sok fénykép, ami egy-egy gyülekezetünk igen értékes, műemlék úrvacsorái felszerelését mutatja be Olvasóinknak. Az „Évfordulók" szakasz következik ezután. Ebben a sorban először a négyszázhetvenöt éve született Sylvester János életéről és szolgálatáról olvashatunk, s a sör elér a mába, amikor bemu- látja a húsz éve működő Köz-' ponti Alapot. „Újulnak szeretetotthonaink” — olvashatjuk a következő ösz- szefoglaló címet, s itt megismerhetjük a nyíregyházi, a győri, a pécsi szeretetotthonunk életét és olvashatunk a most épülő piliscsabai nővérotthonról is. Az „Isten szolidaritásra hív” szakaszban a Keresztyén Béke- kekonferencia V. Nagygyűléséről, olvashatunk mozaikokat, de részleteket olvashatunk a Nagygyűlés határozataiból is, hiszen egyházunk életéhez és szolgálatához magától értődőén hozzátartozik a békemunka is. Ezután az elmúlt esztendő ismertetése, összefoglalása következik a „Krónika”, a „Gyülekezeteink élete” és az „Emlékezés halottainkra” rovatokban. Szokás szerint az „Elbeszélések, versek” szakasz van a naptár végén. Mintha ez az anyag egy kicsivel kevesebb lenne a megszokottnál. Ennek ellenére az egész 1979. évi Evangélikus Naptár igen tartalmas és — hisszük — ezzel a jó és hasznos olvasmánnyal is örömet szerzünk híveinknek. A naptár anyagát színesíti a sok fénykép és rajz, de jól fejezi ki a naptár egész ~ tartalmát a címlap is, amelyet Mezősiné Tóth Ágota készített. Nagy öröm az, hogy az 1979. évi Evangélikus Naptár ebben az esztendőben már 16 000 példányban jelent meg, és előjegyzésben minden példány el is fogyott, örülünk, hogy ezzel a kiadványunkkal is szolgálhatunk gyülekezeteinknek, híveinknek. H. L. Istentiszteleti rend Budapest, 1978. december 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné Kovácsházi Zelrna, de. 11. (úrv) Harmati Béla, du. 6. Bach: Karácsonyi oratórium. Igét hirdet: Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 8. Gyermek karácsonyest. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. ÍJjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 .Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 31. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Baráth Pál. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Tfj. Foltin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 5. Karácsonyi gyermekműsor. Torockó tér' de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsa, y Vilmos u. 1 i. de. 9. Nyirő József, de. 11. Nyirő József, du. fél 7. Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény, de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — CSILLAGHEGY. November 26-án a vasárnapi istentisztelet keretében dr. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese hirdette az igét, s emlékezett meg a gyülekezet szervezésének fél évszázados jubileumáról. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budanest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egv évre 160.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133 — 1302 ® 78.3150 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A Sajtóosztály Iraíterjcsztésckn kapható Énekeskönyv — — — — — — — — — — __ 75__ Bi blia — — — — — — — — 105’_ Családi Biblia (nagyalakú) — — — — — — — — 215,__ Bi blia (új fordítás) — — — — — — — — — — I80’_ Ka rner: A testté lett Ige — — — — "— — — — __ 45’__ Ki skáté — — — — — — — — — — — — __ 3]__ Ka rner: Isten, világ, felebarát — — — — — — — 4,’_ Ká ldy: Bevezetés az Ű^szövetségbe — — — — — — 3o|__ Hi tvallási iratok I—II. — — — — — — — — — 9q|_ Gr oó: Az élet kenyere — — — — — — — — — 5’_ Ko nfirmációi káté — — — — — — — ' — — — io’— Ottlyk: Istenszeretet-emberszeretet — — — — — —17,50'___ Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében — — — — — — — — — .— — 82,— Nagy: Egyház a mai világban — — — — — — — 85,— A reformáció öröksége és kötelezése — — — — — — 22,— Káldy: 'Üj úton — — — — — — —> — — — — 135,— Hitünk-életünk — — — — — — — — — — — 16,— Csizmazia: Igaz emberségért — — — — — — — — 32,— Hafenscher—Selmeczi—Vámos: Az ember védelmében — — 30,— Ottlyk: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban — — 80,— Koren: Körkép — — — — — — — — — — — 40,— Rédey: Az elfelejtett ember — — — — — — — — 33,— Bozóky Claudia — — — — — — ------ — — — 30,— Mu ntag: Amósz könyve — — — — — — — — — 105,— Cserháti: A kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél — — 127,— A könyvek kaphatók az Evangélikus Sajtóosztályon (1088 Budapest, VIII., Puskin utca 12. I. em.) „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott” (Ézs 40, 3.10). VASÄRNAP. — „Isten őt tette mindenek felett való fővé az egyház számára, amely az ő teste és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Ef 1,22—23 — Ézs 66,10 — Mt 11,2—10 — Zsolt 85). Tisztán látjuk-e az igazi alapot akkor, amikor „divat” az egyházért való aggódás? Konfirmandus korunkban valamennyien megtanultuk: Kicsoda az egyház feje? — Jézus Krisztus. Vajon tudjuk-e igazán? Akkor van eredménye annak, aVnit megtanultunk, ha az efezusi gyülekezethez szóló üzenet nemcsak .szép mondat marad, hanem biztos alap szolgálatunk számára. „Ó, világ. Szent Fiát adta Isten néked. Hogy nyerj üdvösséget (125. ének 1. v.). HÉTFŐ. — „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől” (Zsid 12,15—4 Móz 14,20 — Lk 1,5—25 — Ézs 26,1— 21). Nem szabad ezt a felszólítást csupán a saját életemre értenem. Vonatkozik a körülöttem élőkre is. Küldő szó hangzik felém, hogy felelősséget érezzék családom tagjai és gyülekezetem iránt. Semmi sem történik egyszerűen az egyért, különösen, ha ez azonos számomra az „én”-nel. A minden emberi életre érvényes kegvelem jött el hozzánk Jézusban. Ez lép tovább szavaimban, szeretetem- ben. munkámban az embertárs életébe. „Mutassak szíves készséget Más bajában részt vegyek, Ne éiíek csak önmagámnak, hanem felebarátomnak” (113. ének 4. v.). KEDD. — „Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5.9—t Pt 2,21 — Lk 1.57—70 — Ézs 29.1— 16). Ha nehéz napiaink vannak, nem a pánik és a kétségbeesés a kiút. Panasz és ön=ajnálat semmi jót nem ígér. Elég egv söté- tebb pillanat, nehezen felfogható helyzet — máris tökéletésen tanácstalanok vagyunk. Ha nem találjuk a helyes iránvt. vagy a magyarázatot, attól kérjünk segítséget. aki valóban ad: Istentől! „Jézusom, te hű barát. Nézd szívemnek nagy baját: Fájó. kínos seb van rajta. De kezed meggyógyíthatja” (114. ének 1. v.). SZERDA. — ..És hitt ő. valamint egész házanépe” (Jn 4,53—1 Móz 18,19 — Lk 3. 10—20 — Ézs 29.17—24). Adventi utunk egyik útjelző tábláján valami ilyesmit olvasunk: hinni és menni. Helyezzük a mai napon nyugodtan a gondolataink középpontjába családunkat! Vajon elmondható egy tudósításban rólunk is az, ami itt a kapernaumi tisztviselő családjáról elhangzott? Ha nem, akkor gondolkodjunk el! Nem .magunk vagyunk az első akadály? Hitünk emlegetésénél elakadtunk és nem indultunk az élet felé. Próbáljuk meg az új .közeledést, régóta megromlott kapcsolataink rendezését! Hinni és elindulni csak többesszámban lehet. „Ö, hajts előtte térdet. S bízzál, hisz Ö teérted, Üdvösségedre jő” (112. ének 2. v.). CSÜTÖRTÖK. — ' „Nem szé- gyenli őket testvéreinek nevezni” (Zsid 2,11 <— Zsolt 109,31 — Jn 5, 31—36 — Ézs 33,10—24). Hány családban hangzik el még ma is a kitagadás kegyetlen mondata! Hány ember él úgy földünkön, hogy vannak, akik nem tekintik őket embertársnak, testvérnek! Bárcsak ne akadnánk el olyan gyakran a testvérhez vezető úton. Ne lennének meg nem hallgatott szavak, igazságtalan hántások, elfelejtett segítségnyújtás. A Jézus nevében indulók számára nem lehetnek falak, amelyek elválasztják a másik embertől, éljen az a családban, vagy a föld túlsó végén. Jézus az utolsó gúnyos szót kimondó emberért is, mint testvéréért imádkozott. „Illik, mint testvérek Szeretetben maradjunk” (443. ének 4. v.). PÉNTEK. — „A világosság a sötétségben világít” (Jn 1,5 — Jób 5,11 — Jn 1, 29—31 — Ézs 35,1—10). Tűnhet úgy,, hogy gonoszság munkálkodik és keseríti meg az ember életét. Jézus óta a mi mondanivalónk mégis a fény uralkodásáról szól. Jézus jelen van a világunkban. Az a célja, hogy minden emberi munkában az ő fénye ragyogjon. „A szív többé nem gyászol. Az éjszaka világos. Az ösvény barátságos” (105. ének 4. v.). SZOMBAT. — „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz” (Zsolt 37,8 — Ef 4,32 — Lk 7, 29—35 — Mt 1, 1—17). A megromlott kapcsolatok fő okozói a meggondolatlanul kiejtett mondatok. Az indulatosság minden normális lehetőséget feléget körülöttünk. Az egyedül maradt ember élete pedig csak a megke- seredés és a sértődöttség minden közeledő irányában. Adjuk fel az önzést, és építsük a meleg otthont a türelem útján. „Higgy, s jobbítsd meg életed. Jézusod Orvosod Meggyógyít tégedet” (136. ének 7. v.) if. Sj,abó Lajos — HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki karácsonyi énekek orgoTia, zenekari kísérettel szólóének előadásban kaphatók Bakai Gitta énekesnőnél. Teiefon: 780-578. 1101 Budapest X., Csilla u. 3. fsz. 756. A pihenés Hétfőn néha fáradtabban megyünk dolgozni, mint amikor pénteken utoljára álltunk a munkapad vagy ültünk az íróasztal mellé. Elnyütten és szikkad- tan, nyomasztó ernyedésben kezdünk dolgozni, s a megoldást legtöbbször csak a gőzölgő kis kávémasinától várjuk, bogy a koffein jótékony és lázító hatása helyrehozzon bennünk valamit. De mit? A haszontalanul és értelmetlenül eltöltött szabad idő fáradtságát. A szombat- vasárnapot, melyet tengve-lengve haszontalanul töltöttünk el. Pedig majd mindenki mennyire sóvárogja a hétvégét. Kell egy kis kikapcsolódás — mondják sokan — de voltaképpen nem ismerik a pihenés, az oldott nyugalom lényegét. Vannak, akik a semmittevést vélik pihenésnek, vannak, akik már ked- den-szerdán pánikszerű igyekezettel kezdik szervezni a hétvégi programot minden különösebb cél vagy meggondolás nélkül. Nézem hétfőnként a Baross téri aluljáróban a messzi, almaillatú Szabolcsból visszaérkezőket, a törődött arcokat, az elnyűtt embereket, akik vonaton töltötték az éjszakájukat, egymásnak borulva, nyugtalan álmukban zaklatott rémképekkel küszködve, nézem ezeket az embereket, akik megtérnek a munkásszállásra, ledolgozzák a napi nyolc órát, aztán ebédet főznek pergett zo- máncú piros edénykében a közös konyhán, paprikáskrumplit vagy lecsót, kinek mit csomagolt táskájába az asszony a magányossága mellé. Megfőzik az ételt, s aztán rájuk szakad a ßzabad idő, a semmittevés. a céltalanság nyomasztó valósága. A kocsma pedig közel, a kísértés nagy. De nemcsak őket látom, a Szabolcsból, Csongrádból. Békésből érkezőket, hanem azokat is, akik itthon élnek a fővárosban és semmiféle lehetőséggel nem tudnak élni. Ismerek olyan embert, akinek rendszeres vasárnapi programja az autómosás. Felveszi a melegítőt, s reggeltől egy kis ebédszünet kivételével autót mos. Ha zuhog az eső akkor is. Nem ül a volán mellé, nem tapos a gázba, nem keresi a természet varázslatos csendjét és nyugalmát, mert nem a kocsi van érte, hanem ő a technika rabszolgája. Nemrégiben Mátraszentimrén, pontosabban Falloskúton jártam. Néhány esztendeje, még csak néhány kis erdőben rejtezkedő faház jelezte itt egy jövendőbeli üdülőkörzet kialakulását. Ma kétszintes nyaralók hatalmas üvegtáblái csodálkoznak az ősztől rozsdabarnára festett Mátrára, a házak azonban elhagyatottak, nyáron sem laknak bennük, csak felépítették, s ezzel a tulajdonosok már elégtételt kaptak önmaguktól és az élettől, hogy „vitték valamire”. Ezek a magányos státusszimbólumok az elgyönyörködtető őszben is igazolják hogy nem tudunk pihenni. Másik változat. A Balaton mentén, a déli parton csakúgy mint a klasszikus északi tájon, a modern építészet minden rafináltságával és stílusérzékével épülnek egyre-másra az új meg új nyaralók. Hosszú évek szorgalma és áldozata nyomán, sok lemondás árán épülnek ezek a házak. De nem laknak bennük. Nem élnek a kényelmével és előnyével. A legtöbbet kiadják konvertibilis valutáért, minden szobában, szegletben idegenek laknak, s akik verejtékeztek ■ a házért, egy életen át, sufniban húzódnak meg, s nem értik, nem értékelik munkájuk gyümölcsét. Nem tudunk pihenni. Nehezen oldódunk fel. A stresszhatásokat magunkkal visszük a pihenés óráiba is. Ott ólálkodik körülöttünk mindig a feszültség, pedig semmi szükség erre. A pihenés biztosítva van mindnyájunk számára. Csak valami felfokozott és érthetetlen eufóriával mindig bizonyítani akarunk valamit. s ebben az infarktus-kísértő életmódban nem leljük nyugalmunkat. Pihenni szeretnék — hallom sokaktól — s ebben a pihenésvágyban néha oly sok a kielégítetlen zaklatottság. Mert akik mondják, tulajdonképpen meg sem tudják határozni, hogyan és miként szeretnének pihenni. Hiszen a pihenés nem mindig feltétlenül a kéthetes üdülőbe- ytalás. Nem az elszalkadás a munkahelytől, a kollégáktól. A pihenés formáját valahol mélyebben, magunkban kellene keresnünk. Fáradt vagyok — hallom úton-útfélen de pontosan nem adják okát a fáradtságnak. Mert nem a napi műszak, a bevásárlás, a háztartás, a család és a felelőség okozza a fáradtságot, hanem u benső hiányérzet. Ha sértés vagy igazságtalanság ér valakit, előbb-utóbb, ilyen vagy olyan módon elégtételt kap. Ez a kimondhatatlam és sokak számára megfogalmazhatatlan fáradság tehát — melyre minduntalan hivatkozunk — valahol az elfásultságunkban és kiábrándultságunkban gyökerezik. A ma emberéhez szól Márk evangéliuma: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.” Mennyire időszerű ez az ige ebben az örökkön siető világban amikor, pillanatokban, percekben számláljuk az időt, s minduntalan a karóránkat nézzük, s megfosztjuk magunkat a pihenéstől, amikor végre önmagunkkal találkozhatunk, s mások javára tehetünk valamit. A szabad idő hasznos és kulturált eltöltése világprobléma. Keressük, kutatjuk a megoldást. Kapunk és adunk is ötleteket, olvashatunk sokféle tanácsot. A mindennapi életből való kikapcsolódás lehet a barkácsolás, lehet az olvasás, a bélyeggyűjtés, a kiskert gondozása, de az igazi pihenés csak az önzetlen és másokért való szeretetben valósulhat meg, mert csak a szeretetben oldódik fel és pihen meg igazán a\ lélek. ‘ . Ágh Tihamér