Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-12 / 46. szám
XLIII. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1978. november 12. Ára: 3,50 Ft Három részlel egy püspöki jelentésből A Déli Egyházkerület Presbitériuma október 20-án tartotta rendes évi ülését. Az ülés megkezdésekor Szilágyi Béla egyházkerületi felügyelőhelyettés nagyon melegen emlékezett meg dr. Káldy Zoltán püspöki szolgálatának 20. jubileumáról. A pécsi szolgálatokból kiindulva méltatta a püspök munkájának legkiemelkedőbb vonásait és eseményeit. Ezt követően dr. Káldy Zoltán püspök terjesztette elő püspöki jelentését, amelyből három részletet közlünk. Számadás a tavalyi püspöki jelentés alapján A püspöki jelentések nem azért hangzanak el, hogly a levegőben maradjanak és valamiféle dokumentumul szolgáljanak az egyháztörténetírók kezében, hanem "azért, hogy segítsék az egyház szolgálatát, ezen belül a lelkészek és gyülekezetek munkáját. Ezért kell röviden visszatérnem az 1977. esztendő végén a Déli .Egyház-kerület közgyűlésén a Deák téri templomban elmondott püspöki jelentésemre. Ott és akkor „Az egyház missziójának dimenziói”-ról beszéltem. Magától értetődően az ott elmondottakat nem akarom megismételni. Annak örülök, hogy ez a jelentés nemcsak a Déli Egyházkerületben, hanem egész egyházunkban széles körben keltett visszhangot. Sokfelé beszéltek róla és annale nyomán az egyházmegyékben és a gyülekezetekben több olyan intézkedés történt, amely a püspöki jelentésben elmondottaknak a realizálását célozta. Több egyházmegyénk és gyülekezetünk dinamikusabb lett az ige hirdetésében, a gyülekezeti és a társadalmi diakóma végzésében, az istentiszteletek frissebbé tételében és a gyülekezeteknek, mint közösségeknek építésében Isten ereje által. Többfelé tartottak olyan igehirdetés-sorozatokat vagy csendesnapokat, amelyek segítették egyházunk diakó- niai teológiájának a gyülekezetekbe való levitelét és jobb megértését. Énekkarok kezdték el munkájukat, vagy a már korábban meglevők frissültek meg a szolgálatban. A szomszédságban levő gyülekezetek jobban törődtek egymással. A fót.i Kántor- képző Intézetben szintén gazdagabbá lett a munka, elsősorban azért, mert jobban érvényesítik az itt folyó munkában egyházunk diakóniai teológiáját. A lelkészutánpótlás területén is kedvezőbb jelek mutatkoznak, hiszen a most kezdődött tanévre 15 ú.j hallgatót vehettünk fel és így 51-re emelkedett a teológiai hallgatók száma. Ezek nagyon biztató jelek, melyekért elsősorban az Istennek kell hálát adnunk, Akinék „keze nem rövidült meg” és az Ö evangéliuma által hitet és szeretetet ébreszt. De köszönettel tartozunk azoknak az espereseknek és lelkészeknek is, akik Isten eszközeiként munkálkodnak a püspöki jelentésben megjelölt célokért. Ugyanakkor néhány kérdést mégis fel kell tennem. Mindegyik lelkészünk valóban érti már a diakóniai teológiai lényegét és annak megfelelően végzi az igehirdetést, munkálkodik a gyülekezetben és a társadalomban, végzi az istentiszteletet és tekinti szívügyének a gyülekezet közösségi életét? Az egyik vidéki város lelkésze újra és újra azt tapasztalta, hogy a gyülekezet presbiterei, igazából nem látják a diakóniai teológia szíve közepét. Erre nem azt tette, hogy kezdte őket korholni, miért nem értik már, hanem meghirdette, hogy három napon keresztül a diakóniai teológiáról fog előadást tartani, amelyhez eszmecsere csatlakozik. Szép számmal jöttek az érdeklődők és a lelkész vitázott a jelenlevőkkel, felélt a kérdésekre, tisztázta azt, amit tisztáznia kellett és a vége az volt, hogy azt mondták a résztvevők: „Végre értjük!” Nem ezt kellene tennie minden lelkészünknek? Természetesen ehhez az is szükséges, hogy maguk a lelkészek is most már alapos felkészültséggel és belső meggyőződéssel mint a sajátjukat képviseljék és adják tovább a diakóniai teológiát. A másik kérdésem az, hogy az egyházmegyei lelkészi munkaközösségekben megválasztott missziói előadók valóban „mozognak”? Vagyis elindították-e, kézbevették-e azt a szolgálatot, amelyre elhivattak? Most nem az a dolguk, hogy újabb és újabb tanácsokat kapjanak az egyházvezetőség részéről. Hanem az á feladatuk, hogy egyházmegyéjükben segítsék realizálni mindazt, ami „Az egyház missziójának dimenziói” című püspöki jelentésben elhangzott. Nem pietista-kvietista irányú evangélizációs munka lendítéséről van szó, hanem arról, hogy olyan hitébresztő és hitépítő ige- hirdétések hangozzanak a gyülekezetekben, amelyek- nyomán megelevenedik a diakóniai tevékenység, többet törődnek egymással a gyülekezet tagjai és tudatosabban végzik szolgálatukat a társadalomban. Nem hang- zanak-e változatlanul sok gyülekezetben unalmas igehirdetések unalmas légkörben? Megtettek-e mindent a gyülekezetekben azért, hogy a presbiteri szolgálat is sokkal több legyen, mint a költségvetések, a zárszámadások tárgyalása, a gyülekezet épületeiről való gondoskodás és a lelkész fizetésének az eldöntése. Nem folytatom a kérdéseket., de azt igénylem, hogy aki már nem emlékszik arra, hogy mi van abban a bizonyos püspöki jelentésben, az olvassa e-1 újra, azután tegyen meg mindent, amit megtehet. Lelkészavatások Ne csodálkozzék senki, hogy amiről a püspöki jelentések általában a végen szoktak szólni — nevezetesen az új lelkészek felavatásáról — arról én most az első szakaszokban szólok. Június végén és július elején felavattam a következő végzett teológusokat: Adámi Lászlót Dunakeszin, Ferenczy Zoltánt Rákoshegyen. Deme Zoltánt és Gyarmati Istvánt Orosházán és lelkészi munkatársi szolgálatra küldtem ki Drobina Erzsébetet Csengődön. Önmagában is jelentős, hogy egyházkerületünkben öt fiatal kezdte el a lelkészi szolgálatot. De legalább ilyen jelentősnek tartom felavatásuk körülményeit. Mindegyik gyülekezetben, ahol a felavatás szolgálata volt, zsúfoltak voltak a templomok. Nemcsak a helyi gyülekezet tagjai voltak ott, hanem messze vidékről jöttek el a gyülekezeti tagok. Sokszor olyanok, akiket nem fűzött sem rokoni kapcsolat, sem ismeretség a fel- avatandóhoz. Több olyan gyülekezetben történt a felavatás, amelyben korábban soha nem volt ilyen szolgálat. Mély benyomást tett ezekre a gyülekezetekre, hogy a közülük való fiatal lelkész hogyan indul el a szolgálatára és milyen munka végzésére kap felhatalmazást. Mindezt azért kellett elmondanom, mert az a benyomásom, hogy egyházunkban a lelkészképzés és a lelkészutánpótlás sok gyülekezetben szívüggyé lett. Ez kitű- -nik abból is, hogy a teológusok szupplikációja során a gyülekezetek igen nagy áldozatot hoznak. Nagyon remélem, hogy a fiatal lelkészek nagyon tudatosan fogják végezni szolgálatukat a diákóniai teológia alapján mind a gyülekezetekben, mind a társadalomban. Látogatás-sorozat T olna-B aranyában Külön is szeretnék szólni arról a látogatássorozatról, amelyet kora tavasszal a tolna—baranyai egyházmegyében végeztem. Egyházi sajtónk ezeket a látogatásokat így jelölte: „A legkisebbek között”. Valóban a legkisebb nyolc tolnai, illetve baranyai gyülekezetbe mentem el. Hadd húzzam alá, hogy olyan gyülekezetek ezek, amelyek igen kis létszámúak, erősen szórványjelle- gűek, vagy úgynevezett kitelepített gyülekezetek, amelyek tagjaiknak egy jelentős részét a második világháború után veszítették el. Igen sok pozitív és nagyon ke\ ás negatív tapasztalataim voltak ezekben a kicsiny gyülekezetekben. Felejthetetlen marad számomra a velük való találkozás. Nem voltak ismeretlenek előttem, hiszen a tolna— baranyai egyházmegyében végzett esperesi szolgálatom kapcsán nemegyszer találkoztam velük. Most mégis sok újat láttam.'Csak néhány jelenséget hadd említsek. Ezek a kis gyülekezetek kicsiségük ellenére mind élni és megmaradni'akarnak. Nem adták fel azt a reményüket, hogy meg is maradhatnak. Nagyobb részük- rendkívül áldozatkész és atyán erőfeszítést tesz a lelkészi állások fenntartásáért, a templomok és lelkészlakások rendbentartá- sáért, atnely áldozatkészség a náluk jóval nagyobb gyülekezetekben nemegyszer ismeretlen. Csak példaként említem, hogy ezekben a gyülekezetekben és általában Tolna—Baranyában a Gyülekezeti Segély gyűjtésében 3,98 Ft esik egy főre, ugyanakkor, amikor a Pesti Egyházmegyében 0,95 Ft. Azt sem felejtem el, példáéi Kétyen és Magyar- bolyban a püspöki szolgálat alkalmával hogyan sereglettek ösz- sze az anyagyülekezet szórványaiból a hívek. Kitűnt, hogy nem mindig az az építő és előremutató, ha a lelkész külön- külön elmegy a kis szórványgyülekezetekbe és tart 10—15 léleknek istentiszteletet, hanem többször ennél jobb, ha a szórvány- gyülekezetek tagjai egy helyre jönnek össze, együtt hallgatnak igét, együtt énekelnek, együtt imádkoznak és együtt beszélik meg dolgaikat. Ma már sok gyülekezeti tagnak autója van, a közlekedési viszonyok is sokkal jobbak, mint a múltban, így ennek nincs akadálya. Ügy gondolom, ezt a szempontot az eddiginél jobban kell érvényesíteni. Ugyancsak mély benyomást keltett bennem a kis gyülekezetek néhány olyan felügyelőjével és gondnokával való találkozás, akikből sokat kívánok Magyar- országi Evangélikus Egyházunknak. Többször olyan szeretetet, felelősséget és tenni akarást láttam náluk, ami reménységgel töltött el. Ezek jórészt idősebb emberek voltak. Természetesen bennem is felvetődött, hogy hogyan tudjuk pótolni majd őket. Ez a gondolat viszont megint megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy sokkal tudatosabban kell a lelkészeknek munkatársakat, elsősorban felügyelőket, gondnokokat, pénztárosokat és presbitereket nevelni. Nem hallgathatom el azt sem, hogy ezt a látogatássorozatot Sólyom Károly esperes nagyon sok szeretettel és Miklós Imre államtitkár Genf ben Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke dr. Philip Potternak, az Egyházak Világtanácsa főtitkárának meghívására október 24—28. között látogatást tett Genfben. Az államtitkár megbeszéléseket folytatott az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája és más egyházi világszervezetek képviselőivel. Előadást tartott az egyházi világszervezetek genfi székházában a világszervezetek munkatársainak „Az egyház- politika néhány tapasztalata a Magyar Népköztársaságban” címen. Az előadást követően számos kérdésre adott feleletet. Mindegyik világszervezet fogadást is adott az államtitkár tiszteletére. A Magyar Népköztársaság genfi ENSZ-missziójának vezetője, Tóth Raymond ugyancsak fogadást adott Miklós. Imre elnök tiszteletére, amelyen megjelent dr. Philip Potter, az EVT főtitkára, dr. Carl Mau, az LVSZ főtitkára, dr. Glen Garfield Williams, az EEK főtitkára' é\s több munkatársuk. Dr. Carl Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkára meghívta Genfbe dr. Káldy Zoltán püspököt, az LVSZ végrehajtó bizottságának tagját, hogy vegyen részt, a Miklós Imre államtitkárral való megbeszéléseken és az LVSZ fogadásán. Az államtitkár az LVSZ- nél tett látogatása alkalmával meghallgatta dr. Carl Mau főtitkár, továbbá az LVSZ igazgatóinak, helyetteseiknek tájékoztatását az LVSZ osztályainak munkájáról. Az Egyházak Világtanácsánál és a Református Világszövetségnél tett látogatáson részt vett dr. Tóth Károly református püspök is, Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét genfi útjára elkísérte dr. Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője és dr. Lippényi Ferenc, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője. Antonij metropolitát október 10-én kinevezték Leningrad és Novgorod metropolitájává. Elődje Nikodim metropolita volt. aki I. János Pál pápánál tett látogatása alkalmával váratlanul .elhunyt. Adventi gyűjtés egyházi építkezésekre A Német Demokratikus Köztársaság protestáns egyházainak szövetsége 1978 ádventjén gyűjtést. indít az új egyházi építkezések támogatására. Az egyházvezetőségek konferenciája felhívással fordult a gyülekezetekhez, és kérte őket, hogy támogassák az új városrészekben tervezett és engedélyezett gyülekezeti épületek ügyét. Az első tíz terv megvalósításához mintegy 5 millió márkára van szükség és remélik, hogy ennek jelentős részét a gyülekezetek fogják adni. A tíz új épületet a következő városokban építik: Schwerin, Magdeburg, Halle, Berlin, Eisenhüttenstadt, Hoyerswerda, Lipcse, Drezda, Karl-Marx-Stadt és Jéna. A BIBLIATERJESZTÉS PROBLÉMAI ÁZSIÁBAN „A szükség valóságos, a lehetőség korlátlan, a feladit óriási” — mondotta Chan Y. Choi, a Bibliatársulatok Szövetségének ázsiai titkára, a szövetség végrehajtó bizottságának szeptember végén tartott ülésén Hongkongban a bibliaterjesztés ázsiai feladatairól. A népesség magas számai a nemzetiségi csoportok széles skálája mellett az is a térség jellemzője, hogy a 24 időzónából 14 időzóna Ázsián vonul végig. ,,A világon’ beszélt mintegy 5687 nyelvből 3037 nyelvet, beszélnek az ázsiai—csendes-óceáni térségben.” Az emberek életmódja kő-1 zött is nagy különbségek vannak. Számos országban nem éri el az évi száz dollárt sem az egy főre jutó nemzeti jövedelem, másutt pedig megközelíti az évi 8000 dollárt is. Choi megemlítette még: „Megdöbbentő tény, hogy valamennyi ma is létező világvallás Ázsiából indult ki: Kon- fucsiánizmus, buddhizmus, hinduizmus és iszlám. A keresz- tyénség bölcsője is Ázsiában volt, de a két és fél milliárdos népességnek alig három százaléka vallja magát keresztyénnek.” Majd így folytatta: „Annak ellenére, hogy a kér észt yénség a legnagyobb vallás a földön, Ázsiában kisebbségben van, nagyon elenyésző kisebbségben. A világ háifommilliárdos nem keresztyén lakosságából több mint 2,4 milliárd, vagyis 80 százalék itt él.” Bár az 1968-as 20 millió Bibliával- szemben 1978-ban már 200 millió példány terjesztését tervezi ez a 3 százalékos kisebbség, de ez az óriás szám is csupán „csepp a vödörben”. KÉT NORVÉG BIBLIAFORDÍTÁS EGYSZERRE A bibliakiadások történetében páratlan esemény november 1-e, amikor a Norvég Bibliatársulat egyszerre mindkét Norvégiában használatos nyelven adja ki a Bibliát. Több. mint 20 évvel ezelőtt határozták el, hogy az új fordítást a norvégok többsége által beszélt „Bokmal” és a kisebbség által beszélt „Nynórsk” nyelven egyszerre fogják kiadni. Nyelvi kisebbségek más országokban is vannak, de ez az első eset, hogy a kisebbség ugyanakkor jut új fordítású Bibliához, amikor a többség. Ez a második alkalom, hogy a teljes Bibliát lefordították norvég nyelvre. Az ünnepélyes átadás november 5-én istentisztelet keretében volt, melyen Kaare Stoylen püspök hirdette az igét — a kisebbség nyelvén. Az új norvég Biblia ára 17 amerikai dollár. körültekintéssel készítette elő. Nem volna teljes azonban a kép, ha nem mondanám meg, hogy bizony láttam ezekben a kis gyülekezetekben néhány helyen hiányokat és mulasztásokat is. Az egyik kis anyagyülekezetben — amelynek még szórványa sincs — csali minden második vasárnap tart istentiszteletet a lelkész. Ez nem tartható fenn még akkor sem, ha nagyon kevesen jönnek. Láttam elhanyagolt lelkészi ottT honokat is, nem sokat, de láttam. LENINGRAD ÉS NOVGOROD METROPOLITAJA A .most 54 esztendős Antonij metropolita (Anatoiij Mielnikov) á moszkvai szemináriumban tanult. 1950 óta szerzetesként a teológiai oktatómunkában állott. 1064-ben nevezték ki Minszk és Fehéroroszország püspökévé.
