Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-29 / 44. szám

I GYERMEKEKNEK lekezet Istennek erre a megszó­lítására? Ügy, hogy az Apostoli Hitvallás elmondásával megvall­va hitét a teremtő Istenről, a megváltó Jézus Krisztusról és a megszentelő Szén tiétekről. A HITVALLÁS ELMONDÁ­SÁNAK HELYE AZ ISTENTISZ­TELETI RENDBEN a bevezető oitári szolgálat alatt Isten igéjé­nek felolvasása után van. A lel­kész ezzel a felszólítással hívja fel a gyülekezetei hitének meg­váltására: Magasztaljuk a Szent- háromság egy igaz Istent, mond­juk el együtt az Apostoli Hitval­lást. A gyülekezet a' hitvallást állva mondja el, hogy ezzel is kifejezze: a hitnek a tríegvallása nem szürke hétköznapi esemény, hanem ünnepélyes alkalom. Az Apostoli Hitvallás a keresztyének legrégibb hitvallása, az apostolok korából származik és a legtömö­rebben fejezi ki azt, amit a ke­resztyének Istenről hisznek és Vallanak. Az Űrtől tanult imád­ság mellett ez a hitvallás az, amely kifejezi a keresztyén egy­ház egységét, hiszen minden fele­kezet templomában elhangzik. SAJNOS AZ APOSTOLI HIT­VALLÁS ELMONDÁSÁVAL IS SOKSZOR ÜGY VAGYUNK, mint a Miatyánk imádkozásával, vagy más. sokszor hallott és el­mondott szöveggel. Gépiesen mondjuk, oda se figyelünk. Pedig Isten nem ilyen üres szavakkal ben, az emberek között tett hit­vallásunk. Az emberek között pe­dig szóval és életünk példájával vallhatjuk meg, hogy hiszünk Is­tenben. NÉHA EGÉSZEN RENDKÍVÜ­LI ALKALOM IS KÍNÁLKO­ZOTT AZ EGYHÁZ TÖRTÉNE­TÉBEN A HITVALLÁSRA. Ilyen alkalom volt a reformátorunk, Luther Márton életében, amikor a wormsi birodalmi gyűlésen azt kívánták tőle, hogy vonja vissza tanítását. Ekkor Luther, nem tö­rődve a reá leselkedő veszéllyel, vallotta meg hitét: Semmit visz- szavonrii nem tüdők és nem aka­rok, mert nem tanácsos, hogy'az ember lelki ismerete ellen csele*- kedjék. Ilyen ünnepélyes hitvallásra ugyan ritkán kerül sor, de arra mindenkinek naponként van módja és lehetősége, hogy becsü­letes munkájával, a bajba jutot­takon mindig 6egítő készséggel, az igazsághoz ragaszkodó becsü­letes magatartásával tegyen val­lást Istenbe vetett hitéről. Akik az istentiszteleten nyitott szívvel hallgatják Isten igéjét és szívük mélyéből, hittel mondják el az Apostoli Hitvallást, azok arra is erőt kapnak, hogy megvallják az élő Istenbe vetett hitüket szóval és élettel. Jézus mondja: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt 10, 32). «, , Négyszáz éves az ügyességi Irat Ebben az esztendőben a refor­máció történetének egy kevésbé ismert eseményére emlékezik a világ evangélikussága. Négyszáz évvel ezelőtt, 1577-ben fogadták el a lutheri keresztyénség legké­sőbbi, de terjedelmére és tartal­mára nézve legátfogóbb hitvallási iratát, az Egyességi Iratot (latinul Formula Concordiae-t). Hogyan keletkezett, mi a tartalma és mi a jelentősége ennek a hitvallási ira­tunknak? Dogb an keletkezett? A reformáció eseményeit Lu­ther Mártonnak a búcsúról és bűnbocsánatról írt 95 tétele rob­bantotta ki 1517-ben. Luther és munkatársai a reformáció taní­tásait az Ágostai Hitvallásban fog­lalták össze 1530-ban. Erről a hit­vallásról nevezik a lutheri refor­máció követőit ma is ágostai hit­vallású evangélikusoknak. Luther halála után (1546) azonban egyes evangélikus teológusok, többek között Melanchton Fűlőp — hogy a kálvini reformáció híveit meg­nyerjék — az úrvacsoráról, a jó­cselekedetről és az eleve elrende­lésről szóló tanításban eltértek az Ágostai Hitvallás eredeti szelle­métől. Természetes, hogy ez zűr­zavart keltett a gyülekezetekben és szakadással fenyegette a luthe­ri reformáció híveit. S mindez ép­pen abban az időben történt, ami­kor a római katolikus egyház a reformáció eredményeinek felszá­molására megindította az ellen­reformációt. Érthető hát, hogy az evangélikusok egységének meg­mentésére irányuló mozgalom éppen Württenbergből indult ki, ahol a kálvini tanítás és a kato­likus restauráció részéről egya­ránt veszély fenyegette a lutheri reformációt. A tübingeni Andreae Jakab 1573-ban kiadott egy pré- dikációs kötetet „Hat igehirdetés a szakadásokról" címmel, amelyben védelmébe vette az Ágostai Hit­vallás tanítását. Ezt az iratot az­után a német teológusok többször is átdolgozták (Sváb-Szász Kon­kordia, Torgaüi Könyv), míg vég­re 1577 tavaszára megszületett az Egyességi Iratnak ma ismert for­mája. Ezt a hitvallási iratot az­után több, mint nyolcezer teoló­gus és egyházi vezető irta alá. s ezzel vége lett a tanításbeli bi­zonytalanságnak az evangélikus egyházban. Mit tartalmaz? Az Egyességi Irat hatalmas mű. A német—latin kiadás — teljes magyar , fordítás sajnos nem áll rendelkezésünkre — több, mint 260 oldal. A mű alapján az evan­gélikus tanítást a következőkép­pen summázhatjuk: Az eredendő bűn következté­ben az ember elvesztette az üd­vösségre való képességét, a ma­ga erejéből csak a polgári, külső igazságra képes. Az üdvösség ki­zárólag Isten kegyelmi ajándéka. Járjunk elhivatásunkhoz méltóan: a hit harcában Reformáció ünnepének közelében sokszor esik szó a hitről. De en­nek a vasárnapnak az igéi rámutatnak arra, hogy nem is olyan egy­szerű dolog hinni. Hiszen a hit nem egyszerű elhivése valaminek, ha­nem bizalom Isten iránt, és igenlése annak, amit ö mond és cselek­szik,.' . u A hivő embernek sók kísértéssel kell szembenéznie, azért is taní­tott Jézus így imádkozni: Ne vigy minket a kísértésbe (Mt 6,13). A legnehezebb megértenünk éppen azt. hogy Isten mindent szabadon cselekszik, ő nincs az ember kezében, és ezért sokszor találkozunk nehéz kérdésekkel az életben. A hit leglényegesebb vonása éppen az. hogy mindent egyszerűen Istenre biz, mert bizonyos abban, hogy úgy van ez, hogy mi esetleg csak a felhőket látjuk, de a felhők fölött örökké kék az ég és örökké ragyog Isten szeretetének meleg napja. A hit harcában úgy állhatunk meg, ha engedjük, hogy Isten a „szívünkre beszéljen” (Hős 2,17—22). és ahhoz ragaszkodunk, amit az evangéliumból tudunk Jézustól. FOGAMZASGÄTL0 tabletták A SZEGÉNYEK részére A brazil kormány nagyszabású tervet készített arra, hogy 1981-ig nagy mennyiségű fogamzásgátló tablettát osszon szét a legszegé­nyebb társadalmi rétegekben. A terv ellen élesen tiltakozik a ró­mai katolikus egyház, mert vé­leménye szerint a terv nem javít csak növeli a szociális igazság­talanságot. Vincent Scherer, Por­to Aiegre érseke kijelentette: „Tudjuk, hogy a fogamzásgátló szerek osztogatása nem oldja meg a nép problémáit” Sokkal inkább „ a gazdasági és a kultu­rális színvonal” emelésére van szükség. A brazil kormány eddig elő­nyösnek tartotta a népesség gyors növekedését és a 2000. év­re 200 milliós Brazíliát tervezett. A gazdasági helyzet romlása kö­vetkeztében a népesség-robbanás­ban szociális feszültségek és rob­banások veszélyét látja. Ezt az ajándékot Isten úgy ad­ja, hogy Jézus Krisztus érdemét nekünk számítja be, megbocsátja bűneinket, fiaivá fogad. A jó cse­lekedetek a hitből származnak, az üdvösséghez nem szükségesek, de a Jézus Krisztusban való hitből szükségképpen következnek. A törvény hirdetésére az újonnan születetteknek is szükségük van, mert a törvény a bűnök megis­merésére vezet és megőriz az ön­igazságban való elbizakodottság­tól. Az úrvacsorában Krisztus tes­te és vére valósággal jelen van, azt a kenyérrel és borral való­sággal vesszük és kiosztjuk. Krisztus teste a kenyérrel a szent­ségi egység által egyesül. Az ele­ve elrendeléssel kapcsolatban az Egyességi Irat hangsúlyozza, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar és csak azok kárhoznak; el, akik Isten kegyelmét visszauta­sítják. Az Egyességi Irat alapos és ki­váló dogmatikai alkotás, amely az evangélikus egyházon belül a tanítás egységének nagy szolgá­latot tett. Minden vonatkozásban a Szentírásra alapozta tanítását. Az evangélikus tanítástól való el­térést határozottan elutasította. Bár keletkezésének ideje a szen­vedélyes hitviták ideje volt, mégis nyugodt mérsékletet tanúsított. Mi a jelentősége? Az Egyességi Iratnak elsősor­ban történeti jelentősége van, Ez a hitvallási irat lett a lutheri evan­gélikus tanítás egységének az alapja. A többi evangélikus és egyetemes hitvallással együtt 1580-ban „Konkordia Könyv” cí­men adták kj, s ez a könyv lett nemzedékeken át önzője az evan­gélikus tanítás egységének. Teológiai jelentősége pedig ab­ban van, hogy a hit egyedüli zsi­nórmértékévé a Szentírást tette: „Hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy az egyetlen zsinórmérték, amely minden tanításnak és tanítónak a mértéke, a Szentírás prófétai és apostoli iratai, amint meg van írva: Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága, vagy amint Pál apostol mondja: Há egy mennyből való angyal hirdet­ne is nektek más evangéliumot, átkozott legyen.” A Szentírás te­hát minden régi és új tanításnak a mértéke. Mindemellett azonban kriti­kusan azt is meg kell mondanunk, hogy az Egyességi Irat a Szent- írást túlságosan dogmatikusan kezeli. Csak a tant keresi és lát­ja meg a szent iratokban. Ma már tudjuk, hogy a Szentírás en­nél sokkal több: az élő Jézus Krisztus megjelenítésének eszkö­ze. A Szentírás nem tan és dog­ma. hanem az élő Jézusnak be­széde és cselekedete van benne, amellyel ma is szól hozzánk és munkálkodik közöttünk. Hisszük, hogy ez a hozzánk szóló és kö­zöttünk munkálkodó Jézus Krisz­tus erősebb fundamentuma az egyház egységének, mint akármi­lyen mesterien összeállított tan­rendszer. Selmcczi János A múzsák mai ligetei MÚZEUMBA VALÖ! — szok­tuk mondani, és értjük ezt a ki­jelentést úgy, hogy amiről szó van, az ócska kacat, semmire se való holmi. Olyan valami, ami már nem kell senkinek — lett légyen az egykor hasznos tárgy vagy éppenséggel divatjamúlt szellemi termék. így szoktuk rö­viden „múzeumba küldeni” — legalábbis szóban — a dédnagy- szülők valamiképpen megmaradt szakadozott ruháit és még inkább azt a magatartásformát, a világ­ról vallott véleményüket, amit ma fedezünk fel saját magunk­ban, esetleg másukban. Pedig az ilyesfajta holmik: a megfakult, pecsétes zakók, a még jobban megrongyolódott világné­zetek mindenhová valók lehet­nek, csak egy Igazi múzeumba nem. Oda nem. mert e- helyekre csak olyasmik kerülhetnek, ame­lyekhez a jelenünkben is valami­képpen közünk van, amelyek ér­téket jelentenek nekünk és majd. értékesek lesznek az utódaink számára is. Értéket úgy, hogy emlékeztetnek valamire, elgon­dolkoztatnak valami felöl, vagy létükkel, megmaradásukkal ta­núskodnak valamiről. SOKFELÉ JÁRVÁN HAZÁNK­BAN, FÖLDRÉSZÜNKÖN, szá­momra azok az órák vagy pilla­natok voltak és maradtak a leg­emlékezetesebbek. amikor vala­hol, valamilyen formában a múl­tunkkal — népünk, egyházunk, az emberiség múltjával — volt találkozásom. A vizsolyi református-templom a külsejével nem sokat árul el a szemlélődének: olyan, mint a hajdan épített falusi templomok bánnelyike lehetett. S belsejét sem az teszi igazán nevezetessé, hogy falain olyan freskók marad­tak ránk, amilyeneket cfea.k Fran­ciaországiján látni, hanem az a Biblia, amely ott nyugszik az egyik tárlóban. Az a Szentírás, amelyet az 1590-es esztendőktől a protestáns hívek nemzedékei­nek hosszú sora olvasott, s amely­nek alapján lelkészgenerációk szakadatlan láncolata hirdette az igét. A lapjai megsárgultak, egy­kor tisztán csengő szavait, mon­datait belepte az ódonság köny- nyű pora, s mégis: bennünk él, a gondolatait formálja egészen ad­dig, amíg magyarul beszél valaki a Földön. ORSZÁGOS LEVÉLTÁRUNK­BAN EGY MÁSFAJTA, INKÁBB LENYŰGÖZŐ ÉRZÉS FOGOTT EL, valahányszor avatott kezek elénk tették Luther Márton vég­rendeletét. Lenyűgöző érzés azért, mert az az ember, akit minden túlzás nélkül „világtörténelmet formáló személyiségnek” lehet mondani, s aki könyvtárnyi írást hagyott ránk, ebben a néhány la­pos dokumentumban „magán­ügyeit” tárja elénk: felesége sor­sáról gondoskodik. Arról gondos­kodik a végakaratában, akinek olyan sokat köszönhetett, de akit ennek' ellenére a korabeli jog­szokás könnyen koldusbotra iut-> tathatott. Lám. így függnek össze nála a dolgok: a legnagyobb ügy — az egyház jövőjének ügye — mellett nem. törpiilhet el földi társának életsorsa, jövendője. EMLÉKHELYNEK NEVEZIK NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZ- TÁRSASÁGBELI BARÁTAINK az egykori buchenwaldi koncent­rációs tábor helyét, s teszik ezt kettős értelemben. Egyszer úgy, abban az értelemben, hogy ide jönnek el, ide kell eljönniük a túlélőknek és a kései utódoknak ezért, hogy a halottakra, a meg- kínzottak, a megalázottak szenve­déseire. emlékezzenek. Másodszor pedig úgy, hogy maga a tábor és a ránk maradt tárgyak emlékez­tessenek, intsenek: soha többé még egy olyan kort, amelyben milliókat üldöztek, tartottak fog­va és semmisítettek meg fajuk, világnézetük, vallási, politikai vagy nemzeti hovatartozásuk miatt! S HA SOK MINDENRŐL NEM ÍRHATOK IS E NÉHÁNY SOR­BAN, amiről írnom lehetne, azért legyen szabad valamit még be­váltanom: bármelyik múzeumban járok, mindig azt a zugot, azt a sarkot keresem, ahol a sok száz vagy több ezer évvel ezelőtti gye­rekek játékait állítják ki. Rend­szerint apró agyagbabák, agyag­figurák ezek — kecses bájjal és azzal az utánozhatatlan fintorral, ami egyedül csak a gyerekek ar­cán villan fel, ha jói érzik magu­kat. Ilyenkor jól érzem magam én is: az ő utódjaiként és még ezernyi gyermeknemzedék mai elődjeként. * GÖRÖG SZÓVAL MÚZEUM­NAK. azaz: „a múzsáknak szen­telt ligetnek" nevezték ei elő­deink azokat az intézményeket, épületeket, amelyek közül az egyiknek — a Magyar Nemzeti Múzeumnak — most emlékezünk meg alapítása 175. évfordulójáról. A görög múzsákkal nekünk ugyan nincs találkozásunk, de emberi, nemzeti múltunkkal lehet és kell is hogy legyen ezeken a helye­Vámos József HITVALLÁS , elmondott hitvallást vár tőlünk, i hanem olyat, amelyet mély hittel i mondunk és egész életünkkel t vallunk. A templomban elmon- > dott hitvallásunk akkor igazi, ha • ezt követi mindennapi életünk­Amikor valakit megszólítanak, akkor illendő, hogy feleljen is a megszólított. Az istentiszteleten Isten szólítja meg a gyülekezetét igéjével, bünbocsánatot hirdető szavával. Hogyan válaszol a gyü­FELELŐSSÉG A JÖVŐÉRT „Felelősség a jövőért” témával. Evangélikus egyházunk részéről dr. Nagy István esperes és Reuss András külügyi titkár vett részt. Az Európai ökumenikus Infor­mációs Munkaközösség október 10—14-ig tartotta idei ülését a franciaországi Liebfrauenbergen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents