Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-01 / 40. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Megtisztíthatom magama 19 AH8 VASARNAP IGEJE — Jól nevelt lutheránusok egyből nagy „nem”-et mondanak erre a kérdésre. Volt szó már arról, hogy nem tudunk Münchhausenek .lenni, nem vagyunk képesek arra, hogy magunkat hajunknál fogva kihúzzuk a mocsárból. És ha János levelében pontosan ezt olvassuk? — Akkor sem! De hogyan szól az az ige? „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ö is tiszta” (1 Jn 3, 3).' Az előző verset, ha elolvassuk, jó kiindulást kapunk. Arról ír a levél írója, hogy már itt a földön Isten gyermekei vagyunk, de majd amikor célba érünk, hazaérkezünk az örök életbe, akkor lesz egészen nyilvánvaló, m;t is jelent Isten gyermekének lenni. Addig pedig, akibdh ég ez a hazafelé vivő út öröme, valami történik ezzel az emberrel. Rezo- nól Isten cselekvésére. A visszhangnál több a rezonancia, az együttrezgés! Vidám kirándulók nagyokat hahóznak a hegyfal felé és élvezik a visszhangot. De a hegy maradt mozdulatlan, érintetlen. A rezonancia több ennél. Egy hang hatására megremeg minden atomjában egy tárgy. Annál értékesebb egy hangszer, minél tökéletesebben rezdül meg a fája. Ha megfigyeljük a Jézus által megszólított, megérintett embereket, azt látjuk, ilyen mozduló, rezonáló emberek voltak. Szólt, és Máté vámszedö felállt asztalától és ment utána. Zakeus is egzisztenciálisan rezonált: „Vagyonőre felét, Uram, a szegényeknek adom és ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom a négyszeresét.” Az első nagy halászat csodáját Jézus cselekedte, de Péternek kellett, a mélyre eveznie! A parton nem lett volna csodálatos halfogás. Bizony, mozdulnia kellett, alaposan forgatnia az evezőt a mély vízig. És' emlékszünk, hogy egyezer Péter - úgy rezonált Jézus szavára, hogy kilépett a lehetetlenségre: a vízre. És ha Bartimeus nem kiált, azaz nem teszi arra a hírre, amit Jézus hatalmáról és szeretetéről hallott, ami csak tőle telt, — elmegy Jézus az úton. Ha a pogány asszony nem harcol a lányáért Jézussal — rezonáló szívvel — nem gyógyul meg a lánya. Az alabástrom szelence asszonyától nem sok telt, de annyi igen, hogy eltörje a szelencét, és Jézusra permetezze a tartalmát, amitől Krisztus teste még a' keresztfán is illatos volt. És mit mond Jézus? „Ami tőle telt, azt megtette!” — Értem. Tehát Luther és az ige tanítása alapján mindent Isten indít el bennünk. És ha arról szólunk, hogy az embernek kötelezettsége van ennek követkéztében, akkor nem leszünk „érdemszerző” római katolikusok! Egy csodálatosan játszó hegedűművésznél nem a hegedű „érdé- mérői” beszélünk, hanem a művészt tapsoljuk elragadot- tan. — Elfogadom., hogy Péter, Bartimeus és a többi rezonált Jézusra. De mi van a bűnünkkel? Könnyű evezni, kiáltani, de a bűntől való megtisztítást hogyan végezzük mi emberek? Emlékszünk a lábmosás történetére; Amikor Jézus szolgaként mossa a tanítványok lábát, eljut Péterhez. Ez nem akarja engedni, hogy az Ür ilyet tegyen. Amikor Jézus azt mondja neki: ha ez nem történik meg, nem leszünk kapcsolatban egymással. — Péter szokásos szenvedéllyel mondja: ..Akkor ne csak a lábo- mat, hanem a kezemet és fejemet is mosd meg.” És amit erre felel Jézus, ezért mondtam el az egészet. „Aki megfürdött, az egészen tiszta és csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg.” Mit akart mondani az evangélista és az első gyülekezet ezzel? Azt,' hogy van egy radikális megtisztítás Jézus krisztus vére által. Ez az alap. Jézus halálával eltöröltettek bűneim. De van egy naponkénti megtisztítás. Olvasom á Bibliát, hallgatom az igehirdetést, er és akkor úgy, re- zonálok, hogy jaji mennyi bűn van bennem, rajtam — Uram, tisztíts meg! A naponkénti „lábmosás” azt jelenti, Jézus közelében meglátom, milyen önző vagyok. Azokat hívja és várja az úrvacsorához ö, akik készek odatartani életüket újra és újra a megtisztításra. Akik készek önmagukkal bátran szembeszállni! Legalább úgy, mint a sportember: a pár centiméteres teljesítménytöbbletért hajnalban kel, sok mindent megtagad önmagától. Olyanokhoz szól ez a „megtisztítom magamat”, akik hitük mellé készek a bátorságra önmaguk ellen! Mert ehhez kell az igazi bátorság. A keresztyén egyház a történelem folyamán min- dig ott tévedt a széles útra, amikor mások felé mutogatta a bátorságát. Hol keresztes vitézekkel, hol az inkvizíció máglyáival, hol a vallásháborúk seregeivel, hol a lelkiismereti kényszer erejével. Nem ez az út. Nem mások „fejét” kell- megmosnunk, hanem önmagunkat Jézus segítségével. — Az ösztönző, úgy vélem, az is lehet, amiről az elején szóltunk: hazafelé tartunk. „Akiben megvan ez a reménység” — harcol a bűn ellen, az önzése ellen. Mikor gyermekkorunkban ipi-apacsot játszottunk, s bozótba, ólba bújtunk be, piszkosak lettünk. A játék után hazafelé tartva, igyekeztünk letisztogatni magunkat, hogy ne kerüljünk haza olyan porosán, szennyesen. ' így igaz. „Mint ahogyan Ö is tiszta.” Jézus a példakép, ahogyan egyik alkalommal szó volt erről. Ezt a példaképet senki nem érheti el, de követésére törekednünk kell. A tékozló fiú, visszatérése után, előbb az atyai karokban volt piszkosan, rongyosan, utána jött a lemosdás, az új ruha. s a naponkénti boldog engedelmeskedés. Görög Tibor • • Ünnepnapok — hétköznapok Mt 12, 9—14 Ma, a folyamatos üzemek világában senkinek se jut eszébe számon kérni a másiktól, hogy miért dolgozik, vagy végez valami hasznos tevékenységet ünnepnapon. Ügy látszik, számunkra egyáltalán nem izgalmas probléma Jézus kérdése: szabad-e szombatnapon, illetve 'ünnepnapon gyógyítani. Mindez azonban nem’ jelenti azt, hogy az ünneppel, illetve az ünnepléssel kapcsolatban nincsenek a mai embernek problémái. Itt elsősorban nem is arra gondolunk, hogy mennyi ünnepünk van. hanem arra, hogy mi az ünnep értelme és hogyan ünnepelünk helyesen. Mert tulajdonképpen erről van szó mai szentigénkben is. ÜNNEPLÉSÜNK MIKÉNTJÉBŐL LEHET KÖVETKEZTETNI HÉTKÖZNAPJAINKRA, sőt egész életszemléletünkre. A farizeusoknak és az írástudóknak a szombatilappal kapcsolatos törvényeskedő betűrágása tükrözte egész életszemléletüket: számukra a külső látszat volt a fontos, nem a belső valóság. Ma is vannak emberek, akiknek az ünnepléssel kapcsolatban megvannak a maguk alkotta, vagy szüleiktől örökölt törvényszerű szokásaik. Ma már talán kevesen vannak, akik a passzív pihenésben, vagyis a semmittevésben látják ünneplésük lényegét. Sokkal többen vannak, akiknek az aktív pihenés az, előírás: az egyiknek a kirándulás, vagy a szórakozás, a másiknak a kerti munka, vagy a hétvégi ház felkeresése. Ismét vannak olyanok, akik labdarúgó-mérkőzés, vagy egyéb sportrendezvények nélkül nem tudják elképzelni a vasárnapot. Vannak olyanok is, akiknek a vasárnap nem ünnep istentisztelet nélkül. Ha azonban ezek az előírásszerű ünnepi szokásaink nem jutnak túl a farizeusok beidegzett szokásain, akkor nincs igazi ünneplésünk. Ezért van sokszor, hogy vasárnap este holtfáradtan érünk haza és hétfőn reggel idegesebben kezdjük a munkát, mint más napokon. Ilyenkor magunk is rájövünk, hogy elhibázott volt vasárnapi ünneplésünk. /■ . Jó Krisztusunk, mellénk te állj A 747. énekünk dallamára Jó Krisztusunk, mellénk te állj, ránk hálót vetne a homály — szent igéd hajnalcsillagát add nekünk minden éjen át. Mert mély örvény az emberszív, tévútra, dőreségre hív, vágy, félelem és indulat jő s elvakít egy perc alatt. Míg azt hisszük: csak jót teszünk, mind önmagunkért reszketünk — jöjj, áraszd ránk Szentlelkedet. oldj fel, hogy szolgáljunk veled. Hány lélek, sebzett és kemény, j hány'gyötrött nép és tört remény — rád vár a vergődő világ, ó, halld meg esdő sóhaját! Hű szereteted jó hírét, gyógyító, védő erejét add szóval-tettel vallanunk, és hozd el boldog hajnalunk. JÉZUS MAGATARTÁSÁBÓL ÉS SZAVAIBÓL KITŰNIK, hogy az ünnepel helyesen, akinek ünneplése nem merül ki ilyen beideg- ződött szokásokban, hanem aki rugalmasan meg tudja találni annak módját, hogy önmaga és mások számára a leghasznosabban töltse ej, a vasárnapot: Mert amint minden, az ünnep is az emberért van. Ma, amikor hivatalos program, hogy legfőbb érték az ember, teljesen egyetértünk Jézusnak ezzel a megállapításával. A nagy kérdés azonban az, hogy mi használ az embernek. A vasárnapi programokat túlfeszítők és az élvezeteket túlhajszolok is meg vannak győződve arról, hogy számukra az ünneplésnek ez a módja a leghasznosabb. Közelebb visz a megoldáshoz, ha arra gondolunk, hogy Jézus szerint a helyes ünnepi magatartás keresésénél elsősorban nem arra kell nézni, hogy számunkra mi a hasznos, hanem arra, hogyan tudunk segíteni másokon, hogyan tuduhk több örömet szerezni a körülöttünk élók életében. Eszerint a hét vége, illetve a vasárnap jó alkalom arra, hogy együtt legyen a család, hogy a házastársak nyugodtan él tudják egymásnak mondani mindazt, amire a, hétköznapok 'röhan&s'átíari nem ’jutott idő, hogy a gyermekek ki tudjanak törülközni szüleik előtt. Milyen jó, hogy az iskolákban bevezetett szabad, szombatok erre most még több alkalmat nyújtanak! De a vasárnap ilyen megünnepléséhez tartozik az is, hogy felkeressük távol élő édesanyánkat, édesapánkat, s gyermeki szeretetünk kifejezésével igazi ünnepet szerzünk nekik — meg magunknak is. Sorolhatnánk tovább az alkalmakat a beteg rokonok, vagy ismerősök meglátogatásával, problémákkal küzdő barátaink, ismerőseink felkeresésével, vagy egy-egy rászoruló barátunkat, vagy egész közösségünket támogató önkéntes társaddlmi munkával. Az ilyen ünneplés nemcsak mások számára hasznos, hanem a magunk számára is a legtöbbet jelenti, mert mélyülünk emberségünkben. MINDEZ NEMCSAK.A VASÁRNAPOKRA ÉS ÜNNEPNAPOKRA ÉRVÉNYES. Hétköznapok és ünnepnapok magatartása között e tekintetben nem lehet különbség. A szeretet élésében és gyakorlásában nem lehetnek „munkaszüneti napok”. De ha az ünnepnapok lényegét a szeretetnek ebben a gyakorlásában látjuk, úgy' is kifejezhetjük, hogy a keresztyén ember életében nincsenek hétköznapok. Egész életünk a szolgáló szeretet folyamatos ünnepe. Ebben az ösz- szefüggésben van meg a helye és az értelme a vasárnapi istentiszteletnek is. Az istentisztelet nem lehet a megszokás, vagy a törvényszerű kötelesség alkalma, hanem Jézussal és egymással való találkozás helye, ahol Jézus kegyelmes szeretetéből erőt meríthetünk a szolgáló szeretetre. az ö emberségétől formálódhatunk, hogy mi is hozzá hasonlóan igaz emberek legyünk. Ha így tekintünk az isten- tiszteleti alkalmakra, akkor az sem vitás, hogy a Jézussal való találkozást nem korlátozzuk csak vasárnapra, hanem ha szükségét érezzük, felkeressük a gyülekezet hétköznapi alkalmait is. Így segítenek bennünket az ünnepi és hétköznapi istentiszteletek, hogy egész életünk a szolgáló szeretet folyamatos ünnepe legyen. Selmeezi János IMÁBIKOZZUNK! Hálát adunk Neked, Mennyei Atyánk, hogy rendelsz számunkra vasárnapokat és ünnepnapokat, amikor nemcsak Veled találkozhatunk, hanem az emberek iránti szolgáló szeretet gyakorlásában is elmélyedhetünk. Kérünk, add Szentlelked által, hogy ebben a szolgáló szeretetben soha el ne lankadjunk, hanem egész életünk a szolgáló szeretet folyamatos ünnepe legyen. Ámen. — NAGYBÖRZSÖNY. A gyülekezet templomszentelési ünnepén, szeptember 10-én Görög Tibor óbudai lelkész szolgált. A SAJTÓOSZTÁLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1979. évi EVANGÉLIKUS , NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két. kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtó- osztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. Bodrog Miklós — Szentháromság után a 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Ef 4, 22—28; az igehirdetés alapigéje: Mt 12, 9—14. — ÖRIMAGYARÓSD. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke Bozorádyné sz. Lőrincsik Judit lelkészi munkatársat szeptember 1-i hatállyal Nyíregyházára helyezte. Az őri- magyarósdi gyülekezetben a helyettes lelkészi szolgálatokat Rác Miklós nádasdi lelkész látja el. — HOMOKBÖDÖGE. A kétszáz esztendővel ezelőtt alapított és most megújított templom új- raszentelése október 1-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz isten- tisztelet keretében, amelynek szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke végzi. — AJKA. A gyülekezet hetven tagja Győr Sándor lelkész vezetésével szeptember 17-én autóbusz-kirándulás keretében meglátogatta Gyenesdiáson a szeretetotthont. A szeretetvendégsé- gen Hernád Tibor veszprémi lelkész előadással, Győr Sándorné és Szabó Zoltánná énekszámokkal szolgált. — MENCSHELYh A gyülekezet templomának belső megújítása alkalmából augusztus 27-én hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperese szolgált. A hívek áldozata készpénzben 14 000.— Ft, társadalmi munkában 10 000,— Ft volt. — A július 30-án tartott zenés áhítaton Béres Ferenc énekművész régi egyházi énekeket énekelt Kovács Endre orgonaművész kíséretével. — NYUGDÍJAZÁS. Kiss Gyula. a vönöcki gyülekezet lelkésze nyugalomba vonult. — KELENFÖLD. A gyülekezet október hónapban ünnepli temploma felszentelésénei; fél évszázados jubileumát. Október 7-én, szombaton délután fél 6-kor sze- retetvendégség keretében előadást tart dr. Fabiriy Tibor teológiai akadémiai tanár „Templom a nagyvárosban!’ címmel. Október 15-én. vasárnap délelőtt 11 órakor a hálaadó istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdeti az igét.. Hétfőtől esténként 6 órai kezdettel dr. Koren Emil esperes „Isten háza .népe” címmel igehirdetés-sorozattal szolgál, melynek befejező alkalmán, szombaton Kapi-Králik Jenő műveiből énekel a Lutheránia énekkar Weitler Jenő vezetésével és a kelenföldi gyülekezet vegyes kara. Orgonái: Sulyok. Imre. — SZÜLETÉS. Bálint László malomsoki lelkészéknek augusztus 25-én második gyermekük született. Neve: ESZTER, LÍDIA. — HÁZASSÁGI évforduló. Horváth Jenő. a kamondi gyülekezet gondnoka és felesége, sz. Minich Julianna szeptember 9-én. ünnepelték házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. A gyülekezet énekkel és imádsággal köszöntötte az idős házaspárt.
