Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-17 / 38. szám

A FINN EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÜLFÖLDÖN „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Ür! Azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szem­ben!” (Mik 0, 8.) VASÁRNAP. — „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, meg­gazdagodtam' és nincs szükségem semmire; de tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3, 17 — Zsolt 72, 13 — Lk 14, 1—11 — Zsolt 127). Az anyagi ja­vak nem rosszak önmagukban, hiszen Isten ajándékai. Mégsem a legfőbb jók. Örök korlátái, hogy nem vásárolható meg velük minden: a szeretet, a haláltól való mentesség, Isten örök országa, amelyért Jézus szerint érdemes az embernek minden vagyonát is feláldoznia. Röviden Isten maga, aki Jézusban enyém. Nélküle pénzben dúskálva'is szánalmasan szegény vagyok, vele „szegényen is gazdag vagyok mindég” (77U. ének 4. v.). HÉTFŐ. — „Ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szí­vetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek” (Jn 16, 22 — Neh 8, 10 — Mt 12, 1—8 — Mt 12, 1—8 — Préd 3, 1—15). Ki ne ismerné azt a derűs, vidám lelki- állapotot, amit kedves találkozá­sok váltanak ki? De a viszontlá­tás öröme is ideigvaló, mint min­den, amit emberi létünk korlátái szorítanak. „Az öröm illan, ints neki” — írja Tóth Árpád. Jézus a vele való találkozásban el nem múló örömöt kínál, hiszen vele az örökévalóság is a mienk. „Jé­zus életemnek, Öröme szivem­nek” (404. ének 1. v.). KEDD. — „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy köny- nyeztél” (2 Kir 20, 5 — Ef 6, 18 — Mt 15, 1—20 — Préd 4, 17—5, 6). A sírás a tehetetlenség jele, a síró ember cselekvésre képtelen. De imádkozni csak a tehetetlen ember tud igazán, — írja valaki. Ez indít imádságra, Amikor tu­datára jutunk, mennyire képte­lenek vagyunk hinni, remélni, szeretni, szolgálni, áldozatot hoz­ni, szenvedni, amikor tehetetlen­ségünkben talán a könnyeinknek sem tudunk parancsolni már, ak­kor tudjuk magunkat egészen Is­tenre hagyni, és Ö is akkor tud rajtunk segíteni. „Könnyem szi­\ajiroI Napra várog, S te számolod” (790. é. 3. v.). SZERDA. — „Az első szövetsé­get sem léptették életbe vér nél­kül. Krisztus azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt” (Zsid 9, 18—26 — Jer 31, 31 — Mt 17, 24—27 — Préd 5, 9—16). Döbbenetes felismerés, amikor egy másik ember szenvedésében vagy, halálában felismerem saját vétkemet. De nemcsak orvos néz­het lelkiismeretfurdalással műhi­ba miatt meghalt betegere. Nem­csak autóvezető iszonyata a jár­műve kerekei alá futott gyermek látványa. Jézus szenvedésében és halálában is fel kell ismernem: „Én vagyok oka e nagy büntetés­nek ..(182. ének 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Új paran­csolatot adok nektek, hogy sze­ressétek egymást: ahogyan én sze­rettelek titeket, ti is úgy szeres­sétek egymást” (Jn 13, 34 — Jer 4, 3 — 1 Kor 9, 19—23 — Préd 6, 1—12). Parancsolni a szeretetet? Hiszen parancsra nem lehet sze­retni. De ezt a mondatot Jézus mondja. És neki joga van ezt mondani, hiszen szeretetének csodájából élek itt és odaát. Ezt én neki viszonozni nem tudom. De hálám szerető tét meg tudom mutatni feléje, úgy hogy szere­tem azokat, akiket ó. Vagyis min­denkit. Ebben a szeretetben is ő a mérték. „Szeretet adva nékünk, szeretetre oktatái” (752. ének 3. v.). PÉNTEK. — „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a királyi szék előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet köny­ve, és a halottak a könyvbe írot­tak alapján ítéltettek meg csele­kedeteik szerint” (Jel 20, 12 — Ezs 56, 1 — Ézs 1, 10—17 — Préd 7, 1—14). A nevünk és emlékünk ezen a földön csak egy ideig ma­rad fenn. Utánunk halnak, akik még ismertek, nevünk lekopik e síremlékről, s mire felszántják sírunkat az öregtemetőben, ad­digra testünket is felszívták már a gyökerek. De odafent számon- tartanak és egyszer előhívnak. Jézus érdeméért a számadástól sem kell félnem. „Élők könyvébe írjad megváltottad nevét” (554. ének 5. v.). SZOMBAT. — „Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek” (Jn 17, 25 — Zsolt 89, 15 — Jer 7, 21—28 — Préd 11, 1—10). Ismer­ni Istent: tudni hogy kicsoda, és milyen. De ez sohasem elvont tu­dás, elméleti vitakérdés, hanem lényünkbevágó tapasztalat. A szenvedést is akkor ismerem meg, ha megtapasztalom. Isten megis­merése is megtapasztalást jelent, személyes kapcsolatot vele. De erre magamtól képtelen vagyok. Istent Jézus által ismerem meg, mert Ö ismeri, Istennel Jézus ál­tál jutok bensőséges viszonyba, mert Ö elvezet hozzá. „Te vezé­relsz Istenemhez ...” (420. ének 2. Zászkaliczky .Péter Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. szeptember 17-én Deák tér de. 9 (iuv.) Haíenscher Kuroíy, ae. 11 •urv.) Kálay zoitau, du. ö Harman Béla. Fasor de. 11., au. s, Dózsa György ut 7. de. léi a. bitói Ut -1. ae. lei 11. Karácsony sauuot u. (1—33. ae. 9. Rákóczi ut 57/b, de. ifi (sziovak) Cselot/szay Fer reue, ae. 12 (magyar). Thaiy Kai­man u. 28. de. 11 Keciey Pai. Kuoa- nya de. lő. Vajda Peter u. ae. tei 12 Zugló de. L. (urv.) Boros Károiy. Kaitosfaita de. a Boros Karoly. Gyar­mat u. 11. ae. fél lő Boros Karoiy. Kassák Lajo. út zz. de. 11 Benczúr Laszio. Váci ú< 129. de. negyed 10 iiruOina isrzsébet. rrangepan a. ae. U Drobina Erzsébet. Újpest ae. 10 B.azy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Viragn Gyma. öuroksar Újtelep de. tel 9 Világit Gyuia. Pesnorinc ae. 10 Ma- tuz raszio. Pestlőrinc Krzsenet teiep. de. 8 lVíatúz Laszio. Kispest ae. le. Kispest Weitete.eiep ae. 0. Pestúj­hely de. 10 Schremei Vilmos, Ka- kospalota .uáv telep de. 8 Scnreiner Vnmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Botjiog ivltkiűs. Rákosszentmi­hály de. fel 11 Karner Ágoston. Sas- hatom de. 9 Karner Ágoston. -Via tyusioid de. 9. dakota de. léi 11 Szaiay Tamas, du. ti. 3. Kistarcsa ae. 9. Rákoscsaba de. 9 Gáncs Péter. Hakoshegy de. 9 Késu László. Rá- kosliget ae. 10 Ferenezy Zoltán. Rá­koskeresztúr de iél n Kosa Laszio. Bécsikapu tér de. 9 (Urv.) . Foltin Brúnó, de. léi 11 (német), de. 11 (úrv:) ottlyk Emo, du. 6 Foltin Brú­nó. Torockó tér de. tel 9 Ottlyk Er­nő, Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. Xi: Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9, de 11, du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél n. üfodori u. 8. de. lo Lehel László. Kelenföld de. 8 Ben- cze Imre, de. n (úrv.) Bencze Imre, du. 0 Missura ''lóor. Németvölgyi út 138. de. 9 Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Keirnvölgy de. 9 Rozsé István. Budafok de. íl Rcízse István. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. 73 finn lelkész és más egyházi munkás dolgozik jelenleg a finn emigránsok között az egyház kül­ügyi bizottságának felügyelete alatt. Közülük 39-et valamely finn egyházi szervezet vagy má­sik egyház foglalkoztat, míg 34-en a külügyi bizottsággal állnak szerződéses viszonyban. Negy­vennél több finn egyházi mun­kás szolgál Svédországban ott élő 300 000 honfitársa között,- míg a többiek Ausztráliában, Kanadá­ban, az Egyesült Államokban és A svéd evangélikus egyház tíz püspöke kész elfogadni az ál­lam és egyház új viszonyára vo­natkozó javaslatokat. Három püs­pök azonban úgy véli, hogy to­vábbi munkára van meg szükség ahhoz, hogy el tudják fogadni ezeket a javaslatokat, de ők is változtatni kívánnak a jelenlegi helyzeten. A javaslatok, melyeket röviden már ismertettünk, 20 évi munká­val készültek el. S amikor ez ev tavaszán a püspökök évi össze­jövetelüket tartották, nyilatkoz­tak a javaslatokról, melyek a köz­véleményben általában helyeslés­sel találkoztak. Az a tény, hogy a püspöki kart megkérdezték ál­láspontjáról, páratlan esemény. Rendesen ugyanis az érsek tuda­kolja meg a püspökök álláspont­ját a fontos kérdésekben és az­után ő, mint a Svéd Egyház ér­seke nyilatkozik az egész püspöki kar nevében. A püspöki karban folytatott szavazásnak egyébkent sincs törvényes következménye, mert a püspökök összejövetele nem egyházkormányzati szerv. A három püspök, aki a javaslat ellen szavazott — Arne Palm- quisl, ingmar Ström és OLof Herrlin —, úgy véli, hogy a tu­datos és formális döntésen alapu­ló egyháztagság rendszere veget vetne annak, hogy a svéd evan­gélikus egyház az egész nép szá­mára nyitott egyház. Attól tarta­nak, hogy sokan nem lépnének be az egyházba, akik egyébkent az egyházhoz tartozónak tudják magukat, mert visszariadnának a lépés súlyától. a Német Szövetségi Köztársaság­ban tevékenykednek. A finn egyházi munkások szá­ma alacsony a külföldön élő fin­nek számához képest, Jaakko Launikari lelkész, a külügyi bi­zottság főtitkára szerint. Együtt­véve mintegy félmillió finn él külföldön. Ezért szeretnének lai­kusokat kiképezni erre a szolgá­latra. Külföldön elsősorban a svéd evangélikus egyházzal és az NSZK-beli evangélikus egyházzal alakítottak ki eleven együttmű­ködést. Evangélikus ele* A Magyarország) Evangélikus Egyház Sajtoosztalyának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésen felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányt László Szerkesztőse^ es Kiaaonivatal : lUöü Sudaoesi Vili. Puskin u. 12. Telelőn: 142-07# Csekkszámláján: öle—*0 *12—Vili Előfizetési át: egy évre líSOa— Ft Árusítsa a Magyar Pcsie Index: 2SZ11 ISSN Ul3:i—130? 78.2607 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs nria«asnyomas felelős vezető; Soproni Beia vezérigazgató Az üvegfúvó Nem hiszem, hogy véletlen volt. A sors útjai néha kijár Késznetet lenek. Egy üvegfúvót ajánlottak, aki csodá­latom színes gömböket fúj. Öt kerestem. Három estémet pazaroltam rá, ered­ménytelenül. A megadott utca, házszám rossz volt,' nem létezett. De nem adtam fel a reményt, hátha megtalálom. Utol­só estémet, amelyet a kis osztrák város­ban töltöttem, erre áldoztam. Egy hegyre tartó meredek utcát kerestem meg. Itt még nem jártam. Jól megdobogtatta a szivemet a kapaszkodó. Mikor már ki­fulladtam, megkérdeztem egy férfit. — Van itt az utcában egy üvegfúvó? — Van — mondta —, ott följebb. — Itt az üzlete is? — Az első keresztutca sarkán. Elértem a keresztutcát. Üzletnek se híre, se hamva. Feljebb, egy kis ház ka­pufélfáján egy kék kerámiakorsó állt. Elgyalogoltam odáig. Ez nem az én em­berem, állapítottam meg. Ez nem üveg­fúvó és a címtáblán is teljesen idegen név állt. Fordultam vissza. Akkor ért oda az előbb megkérdezett férfi. — Tessék csak nyugodtan becsönget­ni. A ház kicsi, ablakaiban virág, az aj­tó faragott napsugár-legyező, a bejárat fölött kovácsoltvas lámpa. Becsengetek. Egy ideig csend van, aztán nyílik az aj­tó. Kék szemű, ezüstszürke hajú asszony áll előttem. Kimonója világoskék, nyaká­ban kereszt. — Nem tudom, jó helyen járok-e — niéntegetődzöm. — Majd elválik — mondja. Betessé­kel. A szobája ízléssel berendezett. Arany-ezüst égetett madonnafej a fa­lon és polcok, rajtuk arany, kék, piros­kék kerámiák. Fekete kereszten hófe­hérben a Megváltó alakja, kék mezőben fehér havasi gyopár arany keretben, tükrök, korsók, edények. Minden darab más. A pohárszékben apró remekművek. — Most már biztos, hogy nem jó he­lyen járok. Én egy üvegfúvót keresek. Már napok óta... és mesélem a kálvá­riámat. — Nem, ilyen drága szép dolgot nem tudok venni. Nincs pénzem. Elné­zést kérek, hogy így ismeretlenül betör­tem. megzavartam nyugalmát. —>• Maradion, kérem — fogja meg a kekemet. Én ■ ■ . Ránézek, amint szeme valahová a tá­vol messzeségbe réved. — Beszéljen magáról — mondom ne­ki melegen. — Beszéljen, nyugodtan, egy teljesen idegen embernek, ivlmdeh érde­kel, ami magúval, az eleiével kapcsola­tos. Barát ül magával szemben. — Valaha boldog, gondtalan emberke voltam — kezdi. — De jött a háború. Mindent elveszítettem. Apámat, testvé­reimet, vőlegényemet, hazamat, vagyo­nomat. Beteg anyámmal ebbe a kis fa­luba menekültünk. De mintha átok ül­ne rajtam. Minden, ami körülöttem van, elpusztul, meghal. Nincsen a világon senkim se. Egyik napról a másikra elek. Örök rettegésben, hogy mi lesz, ha meg­betegszem, megöregszem, ha nem tudok dolgozni. Mert ha nem dolgozom, holnap már nincsen kenyerem. Megvan a vevő­köröm, sokszor messze országokból fel­keresnek. Minden darabom egyedi. So­rozatot nem készítek. És nem olyan könnyű mindig újat alkotni. — Egy nő olyan kevésből kijön. — Az emberek megkövetelik a tálalást is. Ház, kocsi, öltözködés, szerintük ez a művészethez tartozik. Van, aki a kerá­miáját, a szoba bútorainak színéhez ve­szi. Kiállításokon is réézt kell vennem, akár karok, akár nem. — Barátai? — Nincsenek- Ebben az országban ilyesmi nincs. Köszönnek, de sohasem hívnak. — Szomszédok? — Egy-két szót váltunk a kerítésen át. Ennyi az egész. Sohasem hívnak. Üzlet­társaim vannak! De barátaim? Még a szó igazi fogalmát sem ismerik. Vacso­rázott már, kérem? Maradjon, meghí­vom. — Köszönöm, o szállodában már ka­pok. — Jó, vacsorázzon meg és utána, ké­rem jöjjön vissza hozzám. Olyan boldog vagyok, hogy itt van velem! . Este visszamegyek. A hozzá vezető út tele margarétákkal, búzavirággal. Szedek belőle egy nagy csokrot, mert már min­den üzlet zárva van. Odaadom azt is. — Nem is emlékszem, mikor találkoz­tam valakivel, akiről ügy éreztem, jó ba­rát. Van már 15—20 éve. Azóta senki­vel. Csak a magányossággal. — És isten? — Isten a legnagyobb valóság és a legnagyobb titok — mondja. — Az éle­tünk olyan, mint egy vízcsepp, amely lehullik, kalandos utakon át jut el a ten­gerhez, hogy páraként megint felkerül­jön a magasba, oda, ahonnan elindult, hogy megint cseppé váljék. És ez így menjen, amíg egyszer teljesen bele nem olvad a mindenségbe. Az ember életé­vel is valahogy így van. Istentől indult el a földi életbe. Minden, ami a földön van szenvedés, keserűség, igen, a ma­gány is, a bűn is, mind tisztit, hogy las­san feljebb és feljebb emelkedhessünk az örök körforgásban, amíg teljesen fel nem olvadunk Istenben. Hányszor va­gyok úgy, hogy amikor úrvacsorát ve­szek, arra gondolok, ez az ostya olyan, mint Ö. Hófehér, ártatlan és kerek, vagy­is teljes, tökéletes egység. A jót akarom, szeretnék Hozzá hasonlóvá válni, de nem megy, mert a másik énem nem en­gedi. Talán, ha lenne mellettem valaki, aki megfog, visszaránt, akinek elmond­hatnám kételyeimet, tévelygéseimet! — Istennél igazabb barát nincs! — Nincs — ismétli maga elé mézve. — Istenhez egészen közel férkőzni ta­lán csak magányosan lehet. Gondoljon csak vissza. .. hagyd el apádat és anyá­dat. add el minden vagyonodat és kö­vess engem... Isten egészen akar bennünket. Vannak utak, ahová ma­gunknak kell menni, az élet roppant fo­lyama ott zúg alattunk, az élet roppant kínálatába beleszédülünk, csak egy perc kell, hogy a mélybe nézzünk és lezuhan­hatunk. /1 keskeny pallón, amely az élet­folyam fölött átvisz, magúnknak kell át­menni. De ha őrá nézünk, előre, felfe­lé. nyugodtan mehetünk vízesések és ör­vények fölött. Vidáman, másokért élve, másokért dolgozva, másokon segítve, má­sok nehézségeire koncentrálva, mások baján könnyítve. Nézzen körül. Nemcsak pusztulás van a világban. Emberség, ba­rátság. szeretet, megértés, türelem, tisz­tesség is. Igen halál is. szomorúság is, betegség és magányosság is, de élet, vi­dámság. boldogság is. Egy jó barátom könyvet irt. a magá­nyosságról. A könyv megjelenése után nagy sikere volt, mégis öngyilkos lelt. Befejezte müvet és leugrott a maga a/-. litotla piedestalról. Miért? Hiába kere­sett volna visszhangot ebben a süket világban? Furcsa teremtmény az ember! A fel­nőtt a magányosság érzésé ellpn harcol. Az érettkorúsag a többiektől való el tá­volodásban jelentkezik. Az ember na­gyon is függőnek teremtődött, de ugyan­akkor függetlenségre és maganyra is vá­gyik. A magányosságtól való félelem hajtja csoportokba az embereket. A dep­ressziós egyedül érzi magul, biztonságra vágyik, ap anyai védelem melegére. Az öregek számára a magányosság a töb­biektől, a külvilágtól való fokozott kap­csolatelszakadás. A másokkal való vita­tükör elvesztése is emeli a magányosság érzését, mert sok ember unatkozik ön­magával. És van a magányosodásnak egy másik fajtája: azoknak a magányos­sága, akik soha nem képesek arra, hogy egy másik ember belső életét valami­lyen formában megérintsék. önnek megvan a lehetősége arra. hogy közel kerüljön Istenhez. Egyszerre meg­oldódik minden, ami most olyan lehe­tetlennek tűnik. Istennel nincsen magá­nyosság. Indulnom kell, éjfélre jár. Kezet fo­gunk. — Tizenöt éve az első barát — mond­ja, gyorsan lehajol és megcsókolja a ke­zem. A szeme ragyog. Boldog. Talán he­tekig él ennek a rövidke estének az em­lékéből. Talán egy magányos pillanat­ban eszébe jutok majd és elindul a kes­keny pallón, amely az élet folyama fölött fisz, és úgy megy rajta végig, hogy csak előre néz, az Élet Ura felé. Megyek lefelé a meredek úton. Meny­nyivel könnyebben, mint. amikor feljöt­tem rajta! Arra gondolok, hogy az üveg­fúvó csak eszköz volt Isten kezében, hogy odavigyen, ahol a legnagyobb szük­ség volt rám. Este behunyt szemmel fek­szem és a magányos, furcsa ásszony jár az eszemben. Látom, hogy ott ül a vi­rágos ablakú szobában, kezében egy cso­dálatos. színes üveggömböt tart, amelyet eddig a szívében rejtegetett. Az üvegfúvót, azt helyen kerestem. hiszem, mégis jó Gyurma th.v Irén VITA SVÉDORSZÁGBAN AZ EGYHÁZ ÉS AZ ALLAM KAPCSOLATÁRÓL Az egyházi ifjúsági szervezetek ezzel szemben hangoztatják, hogy most már eljött az ideje annak, hogy elvágják az államhoz fűző kapcsolatot, mely olyan sokáig megkötötte a egyházat, (ök te­hát nem új viszonyról, hanem a kapcsolatok megszüntetéséről be­szélnek.) Az említett javaslatokat az egy­ház alkotmányos közgyűlésének kell majd megtárgyalnia és elfo­gadnia. Ezt követően általános választásokat kell tartania és a majd akkor hivatalba lépő kor­mánynak is el kell fogadnia a javaslatokat, melyek csak azután léphetnének majd életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents