Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-10 / 37. szám

üétköznapi intádstigok De ki tart számon engem? Uram, úgy élek itt, ebben a hatalmas épületben, mint egy szám a többi számok között. Mindenütt számok vesznek körül. Száma van az utcának és a háznak, a lépcsőháznak, az emeletnek és a lakás­nak, ahol élek. Ha így halad, magam sem leszek több, mint egy nyil­vántartási szám a munkahelyemen, a gyárban, az irodában, az is­kolában, vagy az üzletben. Sokakkal élek egy házban, de mégsem tudom, hogy kik laknak a szobám falán túl, bár hangjukat gyakran hallom. Köszönünk, ha lát­juk egymást a lépcsőházban, vagy a liften, de semmi több. Mintha tényleg csak számok volnánk, nem is emberek. Van valami jó is abban, hogy magam is csak egy vagyok a sok között. Szabadon élek, járok-kelek az utcán. Nem ismer, nem kér­dez, nem von felelősségre senki. Mégis van valami nagyon kiábrán­dító ebben az ismeretlenségben, névtelenségben és idegenségben. Mert mi értelme is van az életnek, ha nem vagyok kíváncsi másokra és mások sem énrám, ha nem- érdekelnek mások és másokat sem én. Tudom, hogy sokan nem értik ezeket a gondolatokat, mert jól ér­zik magukat elszigeteltségükben. Bár előbb-utóbb mindenki úgy jár­hat. hogy nehéz elviselnie ezt a különös egyedüllétet. Mikor is hálálhatnám meg Uram, hogy szent jelenlétedet megis­merhettem és jó volt közeledben lennem, örömben is és szomorú­ságban is. Jó tudni azt. hogy számodra mi emberek soha nem le­szünk puszta számokká, akárhányan vagyunk is. Nyilvánvaló, hogy a mi számunkra sokkal könnyebb és kényel­mesebb az élet, mint az előző nemzedékek számára volt. Sok min­dent, ami a régieknek nagy és* nehéz feladatot jelentett, meg tudunk oldani egy gomb benyomásával, vagy egy kapcsoló elfordításával. De a puszta számokká deformálódott emberi életek lelki nyomo­rúságát a mi felfedezésekben és értelemben gazdag korunk sem tud­ta megszüntetni. Talán bírhatatlan volna is e teher, ha nem hinnénk Uram benned. A kényelem és a jólét is értelmetlen, ha nincs célja az életnek. Ezt te. Uram. ügy mondtad, hogy nemcsak kenyérrel él az ember,'hanem Isten igéjével is. Éhes maradok az élet legdúsabban terített asztala mellett is, ha nem hallom szavadat, ha nem érzem jelenlétedet, Uram. Ha te szá­mon tartasz, akkor vagyok csak igazán biztos abban, hogy több va­gyok, mint egy szám, egy a lassan négymiliiárd közül, egy, amelyről azt mondják, hogy tizenkettő egy tucat. Szólíts meg. Uram, ne hallgass el, bármennyire sokszor is hiába szólítottál meg. Ne engedd, hogy lelkiismerétem valaha is annyira megkérgesedjen, hogy képtelen iegyek szavadat meghallani. Köszönöm, hogy nem felejtesz el. elfelejtsenek bár az emberek, hogy neked nem közömbös sorsom, legyen bár közömbös mindenki­nek. Köszönöm, hogy számon tartasz engem. Segíts, hogy senkit ne lássak üres számnak, hanem sajátos egyé­niségnek', felebarátnak, akivel megoszthatok bánatot és örömöt. Kö­szönöm, hogy szereteted fénye sok embertársam életén tükröződik. Mindazokén, akik tudják, hogy számon tartod őket Uram. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköz­napi imádságok) c. könyve alapján Schreiner 1 Vilmos, — KITÜNTETÉS. A Hazafias Népfront országos elnöksége au­gusztus 20-án „A szocialista épí­tőmunka társadalmi segítésében, a szocialista nemzeti egység erő­sítésében kifejtett önzetlen, oda­Ifjú barátom nem is olyan ré­gen kioktatott, hogy az életből száműzni kell az érzelmet, min­dent szépen a realitások talajá­ra kell helyezni, nevetséges do­log valamin elérzékenyiilni, a szentimentalizmust meg egyene­sen ki kell irtani az életünkből. Most itt ül velem szemben és meséli: — A kisfiam most elsős. A zá­róünnepségen a tanár felolvasta a bizonyítványa mellé kapott megjegyzést: jó eszű, szorgalmas, példamutató magaviseletű. Hát amikor a kisöreg kivonult át­venni a bizonyítványát, mi ta­gadás, apa létemre elsírtam ma­gam. — És hogy érzi magát az új munkahelyén? — kérdem. — Tetszik tudni, úgy vagyok vele. hogy a fejem arra megy, de a szívem, a lábamat ideirá­nyítja. Néha arra döbbenek, hogy a régi, megszokott útra térek. Hát az a meghitt, Haráti légkör nagyon hiányzik. Ha valaki a ré­giek közül felhív, egy kicsit el­szorul a szivem. — Szentimentalizmus? — kér­dem szelíd iróniával. T- Öregedés — mondja moso­lyogva. — Én is mesélek magának va­lamit. Lehet, hogy szentimenta- lizmusnak fogja nevezni, lehet, hogy öregségnek, akár így vagy úgy, de tény, valóság, szomorú és fájó. . . . Az asszony réges-régen ke­rült külföldre. Idegen férfihez ment feleségül. Szerette és úgy érezte, csak mellette tudná leél­ni az életét. Nem tévedett. Jó, szerető, becsületes élettársat ka­pott. A villában, ahol laktak, volt egy kis szoba. Ott tartózkodott a legszívesebben. Ezt a szobát magyaros bútorokkal rendezte be. szíms tányérok díszítették a falat, színes magyar szőttesek, adó és erdeményes tevékenysége elismeréséül a Hazafias Népfront Kitüntető Jelvényét” adományoz­ta dr. Nagy István tatai lelkész­nek, a Fejér-Komáromi Egyház­megye esperesének. buzsáki, matyó, kalocsai, magyar szőttesből volt az ablakfüggöny. Az ablak mellett faragott karos­szék, benne keresztöltéses párna. A Bibliája borítóján magyaros hímzés, még leánykorában készí­tette. Az ablak meletti asztalkán habán korsó, benne pipacs meg búzavirág. A könyvespolcán Pe­tőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi. Még leánykorából va­lók. A szőnyegen felirat: „Eztet a szőnyeget Doma Judit szőtte, aki az igazságot kereste". Hány­szor olvasta el ezt a szerény sort. amikor szomorú volt. Doma Judit igazsága addig él. mondot­ta. amíg,a szőnyeg el nem kopik. Vigyázott hát rá nagyon. Ez a szoba volt az igazi ott­hona. Ide menekült örömével, bánatával. Itt csak egymagában szeretett lenni. Egyedül a hazai emlékekkel, a távoli hazával. A ?ors hosszú élettel ajándékozta meg. Túlélte a férjét is. Néha- néha hazalátogatott, ilyenkor riem engedte meg, hogy kikísér­jék a pályaudvarra. — Magam is fel tudok száll­ni — mondta, és csak könnye­dén búcsút intett az itthonma­radtak felé. Ki látott volna bele oda, ahol legyűrt keserűsége gyülemlett fel. ahol hazát szere­tő szíve snjgott. Nem láttak be­le, mint ahogy családja se értet-' te a kis szoba titkát. Az évek múlása lassan, kímé­letesen lopta meg képességeitől. Először a látása gyöngült meg, azután a hallása, az érdeklődése szűkült be. és lassan az emlékek is megszürkültek, feledésbe me­rültek. Nem járt már fel oly gyakran a kis szobába, fárasztot­ta a lépcső. Gyermekei úgy lát­ták. hogy erősen hanyatlik, min­dent elfelejt, már jóformán azt sem tudta, hol van. — Amikor a kórház kapufa előtt megálltak vele, felnézett, el­ístentiszteled rend Budapesten, 1978. szeptember 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos űrt 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtclep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matűz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Máv telep de. 8. Schreiner ViJ- mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11.-Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkóta de. fél 11. Szalay Ta­más, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákos- hegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de., fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Groó "Gyula, du. fi. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Groó Gyula. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. Xli. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. ti. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pestlii- degkút de. *fél 11,. Modori u. fi. de. 10. Turesánvi Károl’v. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (orv.) Mí^surá Tibor. du. fi. Bencze Tmve. Németvölgyi út 128. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de, fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvöltry de. 9. Bu­dafok de. 11. Rö/.se Tstvén. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy do. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. *— Szentháromság után a Ifi. va­sárnapon az oltárterítő színe: A délelőtti isten tisztelet oH;*H igéje: ük 7. TI—17: az igehirdetés alapigéje: Ám 5, 21—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTET ,ET A RÁDIÓBAN. Sz^n+embrr 24-én, vasárnap rrq- ael 7 órabor az evannélikus rnn- ház félóráját közvetíti a Petőfi ráö:n. Inét hirdet D. DR. OTT- LYK ERNŐ. az Északi Egyház- kerület püspöke. — MÖRICHIDA. Üj presbite­reket választott a gyülekezet: Bancsó Istvánt. Baranyai Lászlát. Boros Gézát és Szabó Bélát. Tisztségükbe augusztus 20-án ik­tatták be őket. ' olvasta a feliratot és nyugodtan, szépen bement a kórház ajtaján. Nem fogta fel. amit olvasott. A kórház modem, kényelem­mel berendezett új otthonává vált. Gyermetoei gyakran láto­gatták. de már csak néha ismer­te fel őket. Múltak az évek, a gyógykezeltetés tetemes összege­ket emésztett fel. Az üresen álló villát fel kellett számolni. Elad­ták. El a bútorokat is. felszámol­ták a kis „magyar szobát". Az orvos azt mondta: — Nincs többé hazatérés. Látogatási nap volt. A gyer­mekei véletlenül összefutottak a kórházban. Ott álltak az ágya körül. Beszélgettek. Édesanyjuk szokatlanul élénk volt. Mintha semmi baja nem lenne. Össze­függően beszélt. Minden érdekel­te. A gyermekei sorsa, az uno­kái. Elfáradt a beszédben. Végig- dölt a párnán. Szeme valahová a messzeségbe nézett. Aztán meg­szépítő mosoly simított végig ráncos arcán. — Szeretnék hazamenni! — mondta csendesen. A gyermekei döbbenten egy­másra néztek. Az eladott villára gondoltak és a kis magyar szo­bára fenn. az emeleten. És arra, hogy édesanyjuknak nincsen már otthona. Elfordították ,a fejüket, úgy sírtak'. Édesanyjuk csak nézett üvege- sedő szemmel, arcára fagyott a mosoly. De hazaért. Onnan fent- röl bizonyosan belátta azt a drá­ga kis országot, a Duna partján, ahonnan valaha elindult és amelytől elszakadni soha nem tudott. ,— Isten nyugosztaljál — mond­ta ifjú barátom, az érzések el­lensége — és elfordult. A• szeme nagyon fényesen csillogott. Gyarmathy Irén „Ez most nyilvánvalóvá lett a rhi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, cs az evangélium ál­tal'világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet” (2 Tim 1, 10). VASÁRNAP.-— „Ki hozta lét­re kezdettől fogva a nemzedéke­ket? Én, az Ür, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok” (Ézs 41, 4 — Jn 8, 58 — Lk 7, 11 —16 — Zsolt 102, 2—29). Ami örök, annak az.időben nincs kez­dete és vége. „Emléked örökké él” — olvassuk síremlékeken. Örökké az a néhány évtized? Korhadt fa­keresztek, ledőlt sírkövek, fűvel benőtt sírok beszélnek róla, hogy ami örök, az független tőlünk, nem áll hatalmunkban. Egyedül Isten prök, első és mindig ugyan­az, a múlandóság és változás fö­lött biztosan tart nemzedékeket és egyéni sorsokat. „Örök napom, Én Istenem, te vagy ...” (14. ének 1. v.). HÉTFŐ. — „És mégsem akar­tok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5, 40'— Zsoit 16, 11 — JSÍr 3, 22—33 — Hab 2, 1—14). Az igehirdetéshez gyakran kapcsoló­dik értetlenség. Jézus is nemegy­szer találkozott vele. Pedig ő nem zárt ki senkit, szava megértéséből, a vele való kapcsolatból. Hallga­tói zárták ki ebből magukat. Ö kínálja nekünk is az életet, — maradhatok-e kívülálló, érdekte­len, az örök életből kizárva ma­gam? „Jézusom szeretlek. De jaj, elfelejtlek Gyakran tégedet...” (419. énele 1. v.). KEDD. — „Mert nem olyan fő­papunk van,, aki ne tudna meg­indulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kí­sértést szenvedett mindenben, ki­véve a bűnt” (Zsid 4, 15 — 1 Kir 8, 39 — Jak 1, 2—12 — Hab 3, 1— 4. 8—19). Hasonló helyzetben lé­vők értik meg egymást igazán. Nálunk ez sokszor lehetőség ma­rad csupán, — Jézusnál valóság. Megért engem, mert hozzám lett hasonló. Testvér lett a kísértések­ben is. Egész működése során ta­lálkozott vele, mint az Atya aka­ratának ellenpontjával. Utolsó kiáltása a kísértés mélypont.ián lévő ember hangja: Én Istenem, miért hagytál el?! De ezért tud' rajtam segíteni. Életem mély­pontjain is ott van velem. „Meg­váltód, „a Jézus, Közel van hoz­zád ..(404. ének 6. v.). SZERDA. — „Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szük­ség ideién?” (Zsolt 10, 1 — Jn 21, 4 — Jak 5, 7—11 — Zof 1, 1—9). Valóban távol lenne tőlünk Isten? Jézusban az átölelésig közel jött: karjában tartotta Mária, magához ölelte Simeon, térdére másztak a gyermekek és átölelte lábait a bű­nös asszony. Minket is karját ki­tárva hív: Jöjjetek hozzám mind­nyájan. Az átölelésig közel van, vallhatjuk Adyval is: „Mikor el­hagytak, Mikor a lelkem roska­dozva vittem. Csöndesen és vá­ratlanul Átölelt az Isten”. „Jer azért Uram, jer közelembe...” (414. ének 7. v.). — KITÜNTETÉS. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége augusztus 20-án a szocialista épí­tőmunka társadalmi segítésében, a szocialista nemzeti egység erő­sítésében kifejtett tevékenysége elismeréséül Lehel Ferenc szom­bathelyi lelkésznek, a Hazafias Népfront megyei elnöksége tag­jának a Hazafias Népfront Ki­tüntető Jelvényét adományozta. A kitüntetést Mészáros Imre, a Megjelent az EGYHÁZI TÖRVÉNYEK II. kiadása Ára: 32,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon CSÜTÖRTÖK. — „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az írás szerint: „szeresd felebaráto­dat, mint magadat!” — helyesen cselekesztek. De ha személyválo­gatók vagytok, bűnt követtek el” (Ják 2, 8—9 — 3 Móz 19, 15 — Mk 6, 14—29 — Zof 2, 1—7). Az önzés biológiai törvény, — vall­ja egy Nobel-díjas hazánkfia —, „minden élőlény lényegi, szükség- szerű jellemvonása, és ha becsü­letesek akarunk lenni önmagunk­kal szemben, akkor be kell val­lanunk, hogy senkit sem • szere­tünk annyira',' mint önmagunkat”. A felebarátot mint önmagunkat szeretni elv számára nem elfogad­ható. Jézus azonban megélte a szeretetnek ezt a hőfokát, és meg­mutatta azt is, milyen lehetne az ember. „Hogy egymást szeressük, Krisztus azt kívánja” (443. ének 1. v.). PÉNTEK. — „Krisztus is sze­rette az egyházat, és önmagát ad­ta érte, hogy a keresztségben igé­jével megtisztítva megszentel’e” -(Ef 5, 25—26 — Ez 36, 29 — Ézs 49, 14—21 — Zof 3, 6—20). Sokak számára szokássá torzult a ke- resztség, formasággá üresedett. A legtöbb megkeresztelt nem tud mit kezdeni véle. Az egyház a megkereszteltek közössége, a ke- resztségünk Krisztushoz kapcsolt. Biztos lehetek benne, hogy kihez tartozom, mert meg vagyok ke­resztelve. Jelentsen szívet dobog­tató örömet, vigasztalást nehéz kétségekben ez a Krisztushoz fű­ző kapcsolat. „Örökre hozzád kap­csoltál, így tettél gyermekeddé” (300. ének 2. v.). SZOMBAT. —-„Ti pedig az ígé­ret gyermekei vagytok” (Gál 4, 28 — Józs 21, 45 — Lk 21, 10—19 — Préd 1, 1—14). Az ígéretben kinyilvánítom, hogy valamit meg­teszek, kilátásba helyezek vala­mi ajándékot. Ezért az ígéretben e1 kötelezem magamat. Mindenki­re jellemző, hogy mit ígér és ho­gyan állja a szavát. Isten haso-n- Ííthatatlan nagysága mutatkozik meg ígéreteiben, e'sösorban Jé­zusban, akiben Isten minden ígé­rete igenné lett (2 Kor 1, 20). „Amit Isten rég megígért. Ő hoz­za,' tőle nyerheted Az üdvöt, örök életet” (131. ének 4. v.). Zászkaliczky Péter EVANGÉLIKUS ELET A Magvarorszaei Evangélikus Eeyház Sajtóosztályának laoia Szerkeszti- a szerkesztő Dizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztősei es kiadóhivatal: 1088 Budapest vni. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszárr.laszán • 516—20 412—VT TI Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Maeyar Posta Index: 25211 ISSN »133 — 1302 0 78.2606 Athenaeum Nv^mda. Budapest Rotációs mogasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Hazafias. Népfront megyei titká­ra és dr. István Lajos kandidátus a Hazafias Népfront megyei el­nöke adta át egy bensőséges han­gulatú alkotmány napi ünnepség keretében. Lehel Ferenc szom­bathelyi lelkész a közelmúltban kapta meg a MÉM és a SZÖ- VOSZ aranyjelvényét is. — RÁKOSCSABA. Szeptember 16-án, szombaton délután 4 óra­kor istentisztelet keretében szen­teli fel dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke a gyüle­kezet új orgonáját. Az istentiszte­lethez csatlakozóan Trajtler Gá­bor egyházzenei igazgató, az or­gona tervezője bemutatja az új orgonát, majd ezt követően Gáncs Aladár nyíregyházi lelkész-orgo­nista több művet ad elő. Szeretnék h HÍREK i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents