Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-27 / 35. szám

Kinek a játékszere vagyok ?

A napokban arra gondoltam, hogy olyan az én ajándékba kapott rövid életem, mint a gyerekek kirakós játéka. Keveredik minden és olyan nehezen kerülnek a dolgok helyükre. Csupa véletlen az élet és nem tudhatom előre, hogy holnap öröm vagy bánat, sírás vagy nevetés fog-e mellém szegődni.

De talán mégis így a legjobb. így, hogy személyes jövőnk titkát széles vállad mögé rejtetted Uram, kíváncsi, reménykedő vagy ideges tekintetünk elől. Színtelenné fakulna a jövő előre tudott öröme és a holnapok el nem kerülhető szomorúsága árnyékot vetne minden percünkre.

Sokszor tapasztaltam azt, hogy ha Te irányítod az életemet, idővel a helyére kerül minden, egyre kevesebb dolog lesz céltalan és értelmetlen. Ezért nem hiszem azt, hogy vaksors és vakvéletlen kiszámíthatatlan szeszélye irányítja életem eseményeit, mint gyermek keze a kirakós játék darabjait. És azt sem hiszem, hogy tehetetlen báb vagyok csupán, akit, mint megáradt folyó, az események árja sodor magával. Hadd lássak meg néha valamit abból, hogy életed eseményeit a te szereteted teszik egymás mellé, s hogy terved van az élettel, az enyémmel is.

Tudom, Uram, hogy az én kis életem jelentéktelen csekélység a nagyvilágban, milliárdnyi ember tömegében. De azt is tudom, hogy örök tervedben nekem is van helyem. Oda akarsz és tudsz is építeni mások mellé; ahogy apostolod mondta, élő kővé dicsőséged katedrá- lisába.

De odaillek-e a helyemre, azok közé, akiket mellém rendeltél? Kérlek, Uram, csiszold simává életem sok egyenetlenségét, amelyekkel annyiszor sértettem meg másokat. Látod azt is, hogy törékeny vagyok, gyenge hitű, ezért, ha csak lehet, a szeretet finom mozdulatával nyúlj hozzám és formálj igaz emberré.

Tudod, mennyi a reményvesztett ember, olyan, aki nem tud magával mit kezdeni, aki idegennek érzi magát embertársai körében. Könyörgöm azokért, akik nem látják célját életüknek. Azokért, akiknek sorsa igen nehéz. Azokért, akik oiyan terheket viselnek, másoknak talán láthatatlanokat, amelyek már-már erejük felett vannak. Azokért, akik mások bűnének, igazságtalanságának, gonosz méltánytalanságának az árnyékában járnak és ezért nem látják arcodat és azon a szeretet vonásait.

De azt is tudod, hogy milyen nehéz korban élünk. Tudod, hogy korunk páratlan fejlődésének sok szépségét hogy megcsúfolta e korszak sok igazságtalansága és véres háborúja. Emlékezz meg Uram azokról, akik a sok félelem és iszonyat között nem tudnak vagy már nem tudnak hinni benned.

És emlékezz meg rólunk, keresztyénekről, akiknek az életéről any- nyira nem lehet arcvonásaidét leolvasni, hogy sokan miattunk érezték feleslegesnek azt, hogy benned bízzanak.

Mégis köszönöm, hogy meg-megnyitottad a szemem arra, hogy valamit megláthattam akaratodból életem rendezetlenségei között is. Könyörgöm, segíts abban, hogy kezed nyoma oly világosan lássék meg életemen, hogy másoknak is megmutasson valamit belőled.

Könyörgöm családomért és gyülekezetemért, egyházamért, népemért és hazámért. Add, hogy már e múló világban megvalósuljon valami igazságod és szereteted örök országának új rendjéből. Hallgass meg, Uram, Jézus Krisztusért. Ámen.

Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve alapján Schreiner Viimos

Hétköznapi imádságok

II ÍREM

— HALÁLOZÁS. Flittner János, a Magyar Nemzeti Bank főrevizora, a Deák téri gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 78 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 10-én volt a Farkasréti temetőben.

— SAMSONHAZA. A gyüleke- kezet július 30-án ünnepi isten- tisztelet keretében emlékezett meg arról, hogy őseik 300 évvel ezelőtt települtek Árva és Turóc megyéből — a török által kipusztított — mostani lakóhelyükre, a Nógrád megyei Kis-Zagyva völgyébe és építették föl otthonaikat és alapították meg a gyülekezetei. Mint lapunkban is írtunk róla, a sámsonházi egyházközségnek 1871-től Kossuth Lajos volt a

felügyelője egészen 1894. március 20-án, turini száműzetésében bekövetkezett haláláig. — A gyülekezet jubileumi istentiszteletén Gartai István kisterenyei lelkész hirdette az igét. Meleghangú levelet írt az ünneplő gyülekezetnek Sztehló Mátyás bükki lelkész, aki 24 éven át szolgált ezen a helyen.

— NYÍREGYHÁZA. Bozorády Zoltán őrimagyarósdi lelkészt választotta meg egyhangúan a gyülekezet közgyűlése a Szalay Tamás Cinkotára történt távozásával megüresedett Ielkészi állásra. Beiktatása ünnepi istentisztelet keretében szeptember 24-én lesz D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával.

Budapesten, 1978, augusztus 27-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 7. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné, dia. 6. Muntag Andorné. Dózsa György, út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Komjáthy Lajos. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rá kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tar- tsay Vilmos u. ll. de. 9., de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de.

11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Rőzse stván. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

Istentiszteleti rend

— Szentháromság után a 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszíelet ol- tári igéje: Lk 17, 11—19; az igehirdetés alapigéje: Jób 32, 4—9.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VEÖREÖS IMRE kőbányai lelkész.

kisméretű BETEGKOCSIT keresek megvételre, — cím a kiadóhivatalban.

Az oroszlányi evangélikus templomban egyházzenei áhítatot tartanak augusztus 26-án este V27 órakor Műsoron:

J. S. Bach-, Händel-, Mendelsohn-művek

Közreműködik: Beharka Pál orgönaművész, valamint

az oroszlányi gyülekezet zenekara és férfikara Vezényel:

Nagy Dániel

„Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd cl, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103, 2).

VASÁRNAP. — „Jónak látom kihirdetni- a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett’ (Dán 3, 32 — Jn 4, 28—29 — Lk 17, 11—19 — Zsolt 50, 14—23). Isten munkájának nem lehetünk csak csendes szemlélői. Nem lehet csak a magunk élete számára kisajátítani az Ür csodáit, életeket mentő és életeket formáló erejét. Megbékélt életünkkel meghallgatott imádságaink tapasztalatával erősítsük mások hitét is. „Ébredj bizonyságtevő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik ■szólnak egyre s mégse félnek. Ha éj borul le, vagy, ha kél a nap. Hívásuk zúg a földön szerte itt, Az Űrhoz gyűjtve népek ezreit” (751. é. 1. V.).

HÉTFŐ. — „Az Ür megőrzi lábad a csapdától” (Péld 3, 26 — Zsid 2, 18 — Mk 1, 40—45 — Am 9, 7—15). A kísértés lehetőség a bűnre, csapda. Szerethetsz és gyűlölhetsz. Lehetsz felelősséggel helytálló munkahelyeden, családodban és lehetsz önző, aki mindig azt várja, hogy körülötte forogjon a világ. Élhetünk Isten igéjére figyelve, de úgy is, hogy azt csak meghallgatjuk és elfelejtjük. „Minket kísértésbe ne vigy; A Sátán gonosz és irigy Tőiébe csal, de adj erőt, Hogy bátran visszaverjük őt. Fegyvert kezünkbe Lelked ád, S nyerünk győzelmi koronát” (27. é. 7. v.).

KEDD. — „Istenetek, az Ür nyugalmat ad nektek” (Józs 1, 13

— Zsid 3, 18 — 1 Thessz 516—24

— Hős 1, 1—9). Nagyon sokszor fölöslegesen zaklatjuk föl mások és a magunk életét erőnk feletti terhekkel, túlzott igényekkel, meggondolatlan szavakkal. Az Ür ezzel szemben felzaklatott életünk helyett nyugalmat akar és tud adni. A nyugalom az ő szeretettre való ráhagyatkozás követEVANGELIKUS ELET

A Magyarorszagi Evangélikus Egynaz SajtoosztályanaK lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért íelel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztősei es kiadonivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-014

Csekks7árr.laszan: 516—20 412—Vili

Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211 ISSN 0133—1302

78.2290

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

kezménye. „Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat, Ha bánt szíved keserve Ö néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, S oszlat felhőt, szelet. Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld s szeret” (370. ének

1. v.).

SZERDA. — „Semmiért se aggódjatok!” (Fii 4, 6 — Ézs 48, 21 — 2 Kor 9, 10—15 — Hős 2, 1— 10). Mi sokszor összetévesztjük a gondoskodást az aggodalmaskodással. Az örökös hogyan és miért kérdések elveszik a nyugalmat és hitetlenségről tanúskodnak. Bíznunk kell Jézusban ebben a világban való valóságos jelenlétében és ígéreteiben. „Ne aggodalmaskodjál! Nézz Jézusodra fel! Ö felruház és táplál, Rád gondot Ö visel. Dicső Király Ég és a föld ura, Szívem Tiéd Légy annak is Ura.”

CSÜTÖRTÖK. .— „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük” (Ez 11, 19 — Jn 3, 3 — 1 Thessz 1, 2—10 — Hős 2,

16—25). A modern élet egyre jobban elszigeteli az embereket egymástól. Isten Lelke arra ösztönöz bennünket, hogy ne szigetelőd- jünk el, keressük egymást, hogy igényeljük az embertársat, hogy vállaljunk közösséget vele, hogy ne érezzük jól magunkat elszigeteltségünkben. „Jer, fogjunk kezet egy hitben, Bár más színünk, fajunk. Egy Atyánk van mindnyájunknak: Hát testvérek vagyunk ..(754. ének 2. v.).

PÉNTEK. — „Egykor mi is mind követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint” (Ef 2, 3 — Jer 8, 7 — Fii 1, 12—18 —‘Hós 4, 1—11). A keresztyén ember életében kell, hogy legyen „egykor” és „most”, „Egykor”, amikor csak a magunk önző akarata és a körülmények irányítottak. A „most” azt jelenti, hogy irányító erővel van jelen az életünkben isten akarata. Ez az akarat pedig a harag fiaiból békéért fáradozó testvérekké tesz. „Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak. Űj úton mindig teutánad, Véled új élet hajnala támad” (782 ének 3. v.).

SZOMBAT. — „Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában” (Ézs 48. 10 — 1 Pt 1, 6—7 — Fii 1, 19

—26 — Hós 5, 8—14). Valaki azt mondta nekem: „Örülök azoknak a szenvedéseknek, amiken keresztül mentem, így tudom megérteni a szenvedő embert.” Vajon mindig így fogadjuk-e életünk egy-egy nehéz eseményét, próbaként az Ür kezéből, aki általa gőgtől, önzéstől, közönytől, hálátlanságtól és a bűnnek még számtalan formájától akar általa megtisztítani. „Jó, hogy megaláz karod, Jómra lön ostorod. így ismerem bűnömet, Igaz ítéletedet” (381. enek 9. v.), Nobik Erzsébet

Cyarmathy Irén:

„Ha látom a csillagokat”

Zsolt. 8, 4.

. Tudósok és államférfiak aggódva emlegetik napjainkban, hogy olyan fegyverek birtokában van a világ, amelyekkel az emberiség elpusztíthatja önmagát.

Munkás hétköznapjainkban is megállást parancsol ez a figyelmeztetés. Amíg az emberiség egy része a szebb, az emberibb jövőért dolgozik, azalatt világpusztító erők állnak készenlétben, hogy amit az ember felépített, végérvényesen lerombolják. Az idősebbek döbbent aggodalommal gondolnak az új generáció jövőjére, a fiatalok jelentős része a jelennek él, túlságosan is kihasználva és fenékig ürítve az örömök poharát.

Érdekes előadást hallgattam végig a tudomány és vallás kérdéseiről napjainkban. Megkísérlek belőle néhány gondolatot elmondani, csak ahogy kapásból megjegyeztem.

A tudomány mindig arra törekszik, hogy világunkban az igazság megjelenési formáit felkutassa és az igazságra fényt vessen. A vallás az élet értelmével foglalkozik, és amint a vallások sokasága mutatja, többféle értelmezésben. A tudomány minden kor kultúrájában azonos, ha más-más szinten is, míg az élet értelme, jelentősége változhat. Ezért tudomány és vallás sohasem helyettesítheti egymást. Ha a tudomány zsákutcába jut, a bizonyítékok visszavezetik a helyes útra- Az értelmezés nem szorul bizonyítékokra.

Valaha a vallás nemcsak az emberek

lelki, de testi adottságainak is a védelmezője volt. Egészségügyi intézkedésekkel, mint az alkoholtilalom, böjtölés, tiltás a mértéktelen táplálkozástól, egyszóval az egészséges életmóddal is védte az emberek fizikai épségét. (Manapság is a korai megrokkanás nem a munka, hanem többségében az egészségtelen életvitel következménye.) A vallás, mint lelki életünk védelmezője csak akkor teljes értékű, ha egész életünket betölti lelki erőink serkentésével.

Földünk lakóinak a száma négymil- liárd 44 millió. Ezzel szemben áll az önmegtartó egyensúly állat-, növény- és ásványvilág közötti felbomlása. Országrészek válnak lakatlanná, szennyezetté, kihalttá. Az antropológusok előre megmondják a termőtalaj hiánya miatt bekövetkező életkipusztulást. Az ember azt kérdi: mit használ a nagyon fejlett ipar teljes rentabilitása, a magas életnívó, ha, az ember önmagát irtja ki. Előtérbe kerül hát az élet értelme!

Minden korszak vezérlő eszméit építményekben is megvalósítja. Valamikor ezzel a céllal épültek a piramisok, a paloták, a templomok, a várak, a katedrálisok. Korunkban ezt a helyet gyárak és

kórházak foglalják el. Az emberek viszont saját fontosságuk megerősítésére szakadatlanul tevékenykednek. Pedig semmi sem örök és semmi sem egyedüli ebben a világban. Az ember sem. Kutatások vannak folyamatban, amelyek azt igyekeznek kideríteni, hogy vannak-e még az emberhez hasonló intelligenciájú élőlények a világmindenségben? Mert nagyképűség lenne azt hinni, hogy mi vagyunk az egyedüliek. Csak néhány adat: a világmindenség napjai körül bolygók köröznek. Óvatos becslések szerint az összes csillag hat százalékán megvan a lehetőség a földihez hasonló élet kialakulásához. A mi galaktikus csillagködünknek '200 milliárd, csillaga van és mintegy 12 milliárd civilizációt mutathatna fel, 100 000 olyat, amelynek atomereje lehet. Tíz, hozzánk legközelebb álló földön kívüli civilizáció mintegy 18 fényév távolságban van, további tíz magas technikájú 800 fényévre. Hatalmas űr- utak ezek, amelyeket sem elektromágneses hullámokkal, sem atommeghajtású űrhajókkal megközelíteni nem lehet, hacsak a fény sebessége nem a legnagyobb

sebesség lesz már és így nem lehet többé konstansnak tekinteni.

Félelmes számok, beláthatatlan távolságok. De mégis, mintha napjainkban megálljt parancsolna a tudománynak az, hogy mégsem lehet mindent megtenni, amit megtenni szeretnénk, vannak még bűnök, földi poklok, betegség és halál is. Mintha ezek a fogalmak mélyebb értelmezést igényelnének.

Az egymást kölcsönösen befolyásoló és kormányzó egységeknek leghatalmasabb, elképzelhető rendszere, a csillagrendszer, amelynek napjai körül bolygók keringenek és százviilliárd nappal körülvett spirálködök és azoknak millió és talán újabb milliárd elosztása van az eonok felett lüktető világmindenségben. Valamennyit gravitációs mezők kötik össze, amelyeket a spirálködökben végbemenő energetikus változások gerjesztenek és ezáltal megint a többit befolyásolják és megváltoztatják. „A világmindenség, ez a kibernetikus rendszer, sokfajta potenciájával, bonyolultabb, mint az eddig legjobban ismert bonyulult rendszer: az emberi agy.’’ Ennek a hatalmas világmindenségnek az összefogásához azonban egy mérhetetlen nagy intelligenciájú és tudású „agyközpont”■ kell. Mert erre csak a Mindenttudás képes. A fizikának mai, általunk egyedül ismert és számunkra érthető nyelvén így új úton fogható fel a mSidentudó és mindenütt jelenlévő Isten fogalma.