Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-08-27 / 35. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Mem „neheze!«” ? — Minél többet beszélgetünk az Isten iránti szeretettől, annál világosabb lesz előttem, hogy János apostol szerint az Isten iránti szeretet lényegében az Ö parancsainak megtartását jelenti. Legutoljára is azt mondottuk, hogy csak úgy lehet „Benne maradni”, ha parancsolatait megtartjuk. De éppen ez az, ami nem olyan egyszerű! Sőt, sokszor kifejezetten nehéz. Nemegyszer súlyos teherként nehezednek rám. Pedig szeretném megtartani azokat. Én azt hiszem, hogy János apostol maga is gyakran találkozott olyan emberekkel a maga korabeli egyházban, akik hasonlóan vélekedtek Isten parancsolatairól. De nem is lehet ezen csodálkozni. János többször mondhatott ilyet: „Aki Őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt” (1 Jn 3,6). Az ilyen mondat bizony nagyon mellbe vágja az embert. Ügy látszik, hogy ezt János apostol is észrevette. Valószínű, ez a tapasztalat a háttere ennek a mondatnak: „Mert az az Isten szeretete, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Jn 5, 3). A jelek szerint János apostol meg akarta nyugtatni a levél olvasóit, hogy Isten nem „lehetetlen”-t kíván tőlük. Bizonyságot akart tenni előttük, hogy ezek a parancsolatok nem „súlyos terhek” a keresztyén emberek életében. Azokat nem lehet összehasonlítani azokkal az elhordozhatatlan terhekkel, amelyeket Jézus, korában az írástudók raktak az emberek nyakába. Mint ahogyan JéZús mondta: „Jaj nektek is. törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel” (Lk 11,46). — Az eddig, elmondottak engem egyáltalában nem nyugtattak meg és nem győztek meg! Lehet-e ilyen kategorikusan kijelenteni, hogy „Isten parancsolatai nem nehezek”? Ha nem nehezek, miért nem tartják meg az emberek? Csak körül kell néznünk és száz és száz példát láthatunk az Isten parancsainak „áthágására"! Álljunk csak meg egy pillanatra! Ügy látom, hogy valamit nem tisztáztunk. János apostol levelét nem az „embereknek” írta. Megbeszéléseink legelején is. hangsúlyoztuk, hogy mindazok a „parancsolatok”, amelyekről a levélben szó van, azoknak szólnak, akik „Istentől születtek”. Vagyis, az „Isten gyermekeinek"! Nem azokat szólítja meg az apostol, akik nem hisznek Jézusban, hanem azokat, akik hisznek. Más szóval: nem a „kívül valók”-nak mondja, hogy Isten parancsolatai „nem nehezek”, hanem azdknak, „akik Krisztusban vannak”. Ezeket biztatja és bátorítja, hogy merjenek valóságos keresztyén életet élni. Higgyék el, hogy van győzelmes keresztyén élet. Egyébként azok számára, akik nincsenek a „Krisztusban”, ezek a parancsolatok bizony nehezek. Illetve, „nehezek” volnának, ha megpróbálnák betölteni! Egy bizonyos fokig természetesen az „emberek” is eljuthatnak — és sokszor nem is alacsony fokig — az erkölcsi élet területén. (Ezért nem szabad lebecsülni az ún. „világi erkölcsisé- get” 1) De Isten parancsolatainak megtartásáig csak az „Istentől születettek” juthatnak el — Ezek a megállapítások már előbbre vittek bennünket. Világos, hogy csak „Isten gyermekei” számára nem nehéz Isten parancsainak megtartása. De még ez is további magyarázatra szorul. Most már ezt kérdezem: miért nem „nehezek” Isten parancsolatai, illetve azok megtartása „Isten gyermekei” számára? Én ugyanis „Isten gyer- meké”-nek vallom magamat, mégis sokszor „nehéz” számomra Isten parancsainak megtartása. Először az utolsó kérdésre szeretnék reagálni. Változatlanul igaz, hogy „Isten gyermekei” számára Isten parancsolatainak-meg- tartása „nem nehéz”. Csakhogy! Isten gyermekei sem hisznek „éjjel-nappal”. Az ő keresztyén életüknek is van kísértése, sőt gyakran bukása is! Bizony igaz — és nyilván saját tapasztalatából mondta — a XVIII. században élt Szönyi Benjámin szép énekében: „Hitem pedig, mint a változó hold. Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik” (414. énekünk). Ezért mondja ugyanaz a János apostol, aki a parancsolatokról azt mondja, hogy azok nem „nehezek”, ezt is: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1 Jn 1,8). Tehát számol a parancsolatok meg nem tartásával is! — Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy addig „nem nehezek” Isten parancsolatai, amíg Isten gyermekei „hitben vannak”. De még ilyen esetben is kérdem: miért? Miért „nem nehezek”, hä hitben vagyunk? Látom, hogy most* már igazán nem térhetek ki a nyílt felelet elől. Több oldalról közelítem meg a kérdést. Elsősorban bízni kell Jézus igéjében: „Vegyétek fel az én igámat... mert az én igám kedves és az én terhem könnyű” (Mt 11,29—30). Tehát ne a magunk feje szerint ítéljük meg Jézus „igáját”, hanem fogadjuk el az Ű „értékelését”. Ezzel „lelki energiánk” jelentős részét a parancsolatok megtartására, és nem a róluk való „filozófiára” fordíthatjuk. Sok energiánk megy el ugyanis ezzel a kérdéssel: nehéz vagy nem nehéz? E „bölcsködés” helyett hozzá kell fogni a parancsolatok megtartásához, és kiderül, hogy „nem is olyan nehezek”. Vagyis, igazolódik Krisztus! — Ennyi az egész? Nem kell semmi mást tudni? Dehogyisnem! Emlékeznünk kell arra, hogy^ nem „magunktól” kerültünk bele Krisztusba, hanem Isten szeretete ragadott meg bennünket és lettünk az Ö gyerme-. kei. Tehát tapasztalatunk van Isten hatalmas szeretetéről. Istennek ez a megtapasztalt szeretete lendít az Ö parancsolatainak a megtartására. Ezt Pál apostol más összefüggésben így fejezi ki: „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt” (2 Kor 5,14). Tehát Krisztus megtapasztalt szeretete erőt ad és „kényszerít” a parancsolatok megtartására. — Mivel én semmit sem szeretek, ami „kényszer”, ugye, itt valami másról van szó, mint fenyegetésről, külső kényszerről? Egészen másról! Egy prófécia beteljesítéséről. Jeremiás jövendölte: „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be” (Jer 31,33). Isten parancsolatait „belső kényszer”, a Lélek kényszere nyomán cselekesszük. Egyben az Ö erejével! Ezért könnyűek a parancsolatok, illetve azok megtartása. — Ha már itt tartunk, még én is szeretnék egy igét idézni: „Krisztussal együtt'’ én is keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20). Ezt az igét valóban kár lett volna elfelejteni, hiszen éppen a leglényegesebbre utal. Arra, hogy Isten parancsolatai Krisztussal való közösségben „nem nehezek”. Nem nehezek, mert ö maga van bennünk, aki cselekszik, erőt ad és velünk együtt „hordja az igát”. Igen, ezért „nem nehezek” Isten parancsolatai! — Már csak egy kérdésem van. Melyek ezek a „parancsolatok”, amelyeket meg kell tartani? Mindenesetre ezek a „parancsolatok” magukba foglalják Isten 10 parancsolatát. Jézus azonban az Isten és a felebarát iránti sze- retetben „összegezte” azokat. János apostol pedig így foglalta azokat össze: „Az Ö parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ö Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk” (1 Jn 3,23). Káldy z0]tán — HALÁLOZÁS. Veperdi László, a fasori gyülekezet hűséges presbitere és kántora életének 54. évében váratlanul elhunyt. Nagy családjának, barátainak és a fasori gyülekezet tagjainak nagy részvéte mellett kísérték utolsó útjára a Rákoskeresztúri temetőben. Szirmai Zoltán lelkész szolgálatával. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5, 8). — Bán Béla, a fasori gyülekezet presbitere és számvevőszéki elnöke, korábban a gödöllői gyülekezet jegyzője, rövid szenvedés után életének 68. évében elhunyt. Benne a fasori gyülekezet felügyelője, Bán Gábor testvérbátyját gyászolja. Nagy családjának és a gyülekezet tagjainak jelenlétében Szirmai Zoltán lelkész hirdette a feltámadás igéjét ravatalánál, a Rákoskeresztúri temetőben. „Mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” (Fii 1, 21). Még a szív is kevés Ha megszólalok, ha beszélek, sohase hangozzanak . mitseérő, mitsejelentő, mitsesegítő, üres szavak! Legyen ott a szívem a szóban! Egész szívem! De még a szív is kevés. Krisztusom, tégy csodát velem! Szívemben is, szavamban is Te légy jelen! S akármit teszek, a parányi tettek, mozdulatok is áldássá lehetnek, csak semmit ne végezzek sohasem gépiesen! ' Legyen ott minden tettben a szívem! Egész szívem! De még a szív is kevés. Krisztusom, tégy csodát velem! Szívemben is, tettemben is Te légy jelen! Túrmezei Erzsébet Isten műve ' Jób 32, 4—9 JÓ „IFJÜSÄGPÄRTI” IGE EZ A MAI — ez az első benyomásunk. Lelkesíti a fiatalokat: nincs korhoz kötve a bölcsesség, nem feltétlenül az öregek a bölcsek. Az idősebbek és tapasztaltabbak is tévedhetnek, ők is állhatnak értetlenül az élet n> gy kérdései előtt. És megvan a lehetősége annak, hogy fiatalok is találjanak megoldást nehéz helyzetekben. Ez mérsékletre inti az idősebbeket a fiatalok felőli általános vélemény kimondásában: adódhatik olyan helyzet, amikor az ifjúságtól lehet tanulni. Igaz, igénk arról is tanúskodik, hogy ebből se lehet általános szabályt csinálni. Fordítva is érvényes a dolog. A bölcsesség egyik titka abban van, hogy kész türelemmel meghallgatni másokat, tanulni mások tapasztalatából és ismeretéből. Ősi szokás az, hogy tisztelni kell a kort, becsülni az idősebb nemzedék tapasztalatát. Élihú, bármennyire is úgy érzi, hogy neki van igaza, alkalmazkodik ehhez az ősi szokáshoz. Közvetve egy ilyen tanulságot is levonhatunk ebből: Az ifjabb és idősebb nemzedék találkozásánál, vitájánál az igazság keresése a fontos, de előbbre viszi az ügyet, ha a jó hagyományokat megtartják. Elihú azonban minden tisztelete mellett újat és mást mond a megszokotthoz képest. ISTEN LELKE ADJA A BÖLCSESSÉGET — ez a fő mondanivalója. Nem egyszerűen csak a kor, tapasztalat, a kialakult gyakorlat, nem is a vele született tehetség határozza meg, ki bölcs és ki nem. így is mondhatjuk: nem természetes adottság a bölcsesség, hanem hitünk szerint Isten ajándéka. Amikor a lelki adományokat ajándékozó Istenről beszélünk, akkor szoktuk őt Szentlélek Istennek nevezni. A régi Izráelben egyszerűen így mondták: a Lélek. Igénk magyarázatképpen egy másik kifejezést is használ: a Mindenható lehelete. Mindezzel egyet akar mondani: Isten műve az, ha valakinek bölcsessége van. Ezért nem függ a kortól, tehetségtől, tanultságtól a bölcsesség. Isten bárkinek megadhatja. Amit a népmesék az emberek vágyálmaként tükröznek, hogy ti. a legkisebb, leggyengébb, a legügyesebb, arról Isten igéje így tanúskodik: Isten sokszor a keveseket, a kicsiket, a gyengéket választja ki arra, hogy rajtuk keresztül végbevigye üdvözítő munkáját. Ez az evangélium titka is, ezért mondja Pál apostol, hogy Isten a Krisztus Jézust tette nekünk bölcsességgé (1 Kor 1, 30). NEM ALTALANOS• BÖLCSESSÉGRŐL SZÓL TEHÁT MAI IGÉNK. Senki nem vonhat le belőle ilyesféle következtetést: egyedül Isten tehet bölccsé, nem érdemes tehát tanulni, művelődni, az élet és a történelem összefüggéseit, a természet titkait kutatni. Végzetes félreértése lenne ez Elihú szavainak, Isten igéjének és az egyház tanításának. Ez az ige nem a művelődés dolgaiba akar beleszólni. nem ismeretelméleti fejtegetés akar lenni. Helyes megértéséhez Jób története, az egész Jób könyve segít hozzá. Arról a bölcsességről van itt szó, amely azt veszi számításba, hogy van összefüggés az ember élete, sorsa, és Isten cselekvése között. Más szóval: a hivő élet- szemléletről. Annak a komolyan vételéről, hogy Isten Ür, akitől az ember nem kérheti számon, mit miért csinál, de akiről tudhatjuk, hogy szeret minket. Az egyháznak, a keresztyén érúbereknek szól eés az ige, nem pedig a „világ"-nak. A mi legbensőbb ügyünkről, hitünk dolgairól van szó itt. Arról a titokról, hogy a hit, a keresztyén élet- szemlélet és életfolytatás az Isten műve, a Lélek ajándéka. Ez az, ami nincs életkorhoz, tudáshoz, tehetséghez kötve. EL1HŰ MAGA IS PÉLDA ERRE. Nemcsak azért, mert ő fiatal. Ha valaki figyelmesen végigolvassa Jób könyvét, maga is rájöhet arra, hogy Jóbot nemcsak a három barátja, hanem Elihú sem érti meg. Öt egyedül csak Isten érti, amint ez a könyv végén ki is derül (Jób 42, 7). De ez nem zárja ki, hogy Elihú is mondjon bölcs dolgokat, szavaiban fel-felvillanjon valami az igazságból. Például vasárnapunk igéjének legfontosabb kijelentése: „csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi”. Ez azt jelenti, hogy az evangélium, benne a hit ismerete mindenkié lehet, némcsak kivételes kevesekké! Nem úgy kell értenünk ezt az Igét, hogy Isten sokakat kizár ebből a bölcsességből, hanem úgy, hogy bárki részese lehet, éppen azért, mert nem a mi adottságunktól függ, hanem egyedül attól az Istentől, aki szereti az ember, aki nem elvenni akar tőlünk, hanem nekünk akarja adni minden kincsét. Ebben nem akadályozza meg őt az sem, ha valaki kicsi, gyenge, erőtlen, túl fiatal vagy túl öreg, kevesebbet tud, mint mások: de az sem, ha valaki erős, hatalmas, nagy tehetségű ember. Szórja, pazarolja ajándékait méltóra és méltatlanra egyaránt. Ez Isten igazi, szíve szerint való műve. Muntag Andor IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Egyedül Tőled függ hitünk és életünk. Mi Téged szerető mennyei Atyának, kincseit az emberek közt szétosztó Istennek, az emberek üdvösségét szolgáló Úrnak ismertünk meg Jézus Krisztusban. Ezért dicsérünk Téged, és kérünk, add nekünk a Lélek ajándékát, a hitet, a szeretetet és a reménységet, és add, hogy mi is továbbadjuk a nekünk adott kincseket. Ámen. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: augusztus 27., szeptember 10., szeptember 24., de. 10. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de, 9. Balatonfenyves református imaház: hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatonfüred református templom: a hónap első vasárnapján de. fél 8. a hónap többi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. háromnegyed 3. Balatonlelle református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 11.): minden vasárnap de. 10 és református templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd; szeptember 3., szeptember 17., du. 2. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján ch2. fél 2 Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon (Béke u. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Köröshegy református templom: a hónap második vasárnapján du. 1. Kővágóőrs evangélikus templom: augusztus 27.. szeptember 10., szeptember 24., du. 3. és szeptember 3., szeptember 10.. de. 11. Révfülöp evangélikus templom: szeptember 3., szeptember 17., de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden .vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4 Tapolca protestáns templom (Darányi u. 133.): a hónap második vasárnapján du. 4.. a hónap negyedik vasárnapján de. 10. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. és IV. köz sarok) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11.
