Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-27 / 35. szám

^ öKumené <£) öKumené íS> öKumené ^

Az Európai Egyházak Konferenciája

Romesh Chandra sajtótájékoztatója

A BÉKE-VILÁGTANÁCS ELNÖKE, Romesh Chandra sajtótájékoztatón számolt be a BVT elnökségének július 11—14. között Moszkvában tartott üléséről. Ezzel kapcsolatban szólt a békemozgalom időszerű feladatairól és válaszolt a hazai lapok tudósítói által felvetett kérdésekre.

siófoki tanácskozása elé 1.

Leszerelés — a legidőszerűbb világprobléma

Aki az utóbbi hónapokban valamennyire is figyelemmel kísérte a napilapokat, a rádiót, vagy a televíziót, annak nem kerülhette el a figyelmét, mennyire a középpontba került ma a „világ napirendjén” a fegyverkezési Veri seny megállítása és a leszerelés kérdése.

A világ eddigi legszélesebb körű nemzetközi tanácskozásán, az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli leszerelési ülésszakán, csak nemrég vitatták meg ezt az emberiség egészét érintő világ- problémát.

De az egyházak is részt vesznek a világméretű tanácskozásokban. Nemrég olvashattuk az V. Keresztyén Béke-világgyűlés idevonatkozó prágai beszámolóit. Az Egyházak Világtanácsának is állandó programja a militarizmus ellen és a leszerelésért folytatott küzdelem. Alig múlik el hét, hogy Európa és a többi világrészek egyházai konferenciákon, határozatokban és felhívásokban ne foglalkoznának ezzel a világ- problémával.

Mi a háttere ezeknek az eseményeknek? Hogy jobban megértsük. miért is beszélünk itt „világproblémáról”, a következők során néhány hivatalos adatot közlünk a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet egyik nemrég megjelent kiadványából. Ez az intézet Svédország 150 éves békekorszaka jubileumára alakult meg 1966-ban; munkatársai közt ott vannak nemcsak a nyugati és a szocialista országok tudósai. hanem a fejlődő országok képviselői is.

fegyverkezési kiadások ma

Az egyre bonyolultabb, egyre pusztítóbb modern fegyverekre kiadott összegek 1978-ra elérték az évi 400 ezer millió dollár csillagászati rekordösszeget. Kétségbeejtő a világ fegyverkezési kiadásainak szüntelen és egyre rohamosabb növekedése: 1908-ban 15 ezer millió, 1930-ban 30 ezer millió, 1950-ben 80 ezer millió,

1960-ban 150 ezer millió, 1970ben 250 ezer millió és 1978-ban 400 ezer millió! Ha ez a növekedés így tart tovább — márpedig az egyre bonyolultabb fegyver- rendszerek egyre nagyobb összegeket nyelnek el — a világ fegyverkezési költségei az ezredfordulóra elérik az évi 1 billió (mil- liószor millió) dollárt.

Ma a világ fegyverekre költött kiadásai tizennégyszer nagyobbak mint a világ szegény országainak juttatott nemzetközi segítség. Ezekben a segélyezett országokban él a világ lakosságának 70 százaléka! A fegyverekre kiadott összegek kétszeresét teszik ki az egész világon az egészségügyre költött összegeknek, ugyanakkor:

— kb. 1500 millió ember nem részesülhet egészségügyi gondozásban;

— kb. 3000 millió ember él egészséges ivóvíz nélkül és emiatt havonta kb. 750 ezer ember hal meg a fertőzött ivóvíz okozta betegségekben;

— kb. 570 millió ember szün- teienül éhezik, szenved alultápláltságban és milliók halnak meg évente az éhezés következtében;

— kb. 800 millió ember írástudatlan (pl. Afrika lakosságának 70 százaléka) és kb. 250 millió gyermek nem részesülhet iskolai oktatásban.

Leszerelés és világ-fejlődés

Az ijesztően és szüntelenül növekvő fegyverkezési kiadások legtragikusabb áldozatai a fejlődésben elmaradt, szegény országok, ahol az emberiségnek több mint kétharmada él. Nemcsak azért, mert a fegyverkezés költségei a tizennégyszeresét teszik ki a fejlődő országok részére juttatott segélyeknek! Hanem azért is, mivel ezek az országok is belekerültek a fegyverkezés „ördögi körébe”, amelyből egyedül — a többiek nélkül — aligha van menekvésük.

A legutóbbi húsz év folyamán ezekben az ijesztően szegény országokban — ahol a legszűkösebb élelem is milliók, problémája — kb. hat és félszeresére nőttek a fegyverkezési kiadások. Ma a világ legszegényebb országai is együtt évente kb. 50 ezer millió dollárt adnak ki fegyverekre, kenyér, kórházak és iskolák helyett.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyik jelentése szerint a világ fegyverkezési költségeinek csak 5 százalékos általános csökkentése révén elérhető lenne, hogy a fejlődésben elmaradt országoknak juttatott segítség elérje az ENSZ által javasolt mértéket és megoldhatók legyenek leg- gyötrőbb kérdéseik.

./

Mik a leszerelési tanácskozások kilátásai?

Azoknak, akik eleve értelmetlennek és reménytelennek tartják az egyre fokozódó nemzetközi erőfeszítéseket a leszerelésért, egy másik nemzetközi dokumentum adataival válaszolhatunk. A Stockholmi Békekutató Intézet legújabb kiadványa 69 érvényes nemzetközi egyezmény szövegét közli egyes fegyverfajták eltiltására, a fegyverkezés korlátozására és a szárazföld, a levegő, a tengerek és a világűr védelmére. A legutóbbi tizenöt év során tizenhét egyezményt írt alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok a háborús veszély csökkenCsorba Győző:

*

Éhező afrikai gyermek

Ezek a szemek! hova néznek? hány évesek? hány ezer évesek? mit láttak már hogy ily rakottak ennyire mélyek nehezek?

Csak képről sütnek rám s alig viselem őket

Dúl a nap

vad-kék az ég a ruha luxus félig az ágy is a lakás De az étel? a kéz a száj a szem s a láb külön-külön egy-egy ravasz ragadozó s törvényük a ragadozóké egy-egy ravasz ragadozó a gazdájuk a nyomor:

örökké

lesben lapulnak százszorosra fokozva éberségüket , Öe szemek e botcsinálta agitátorok magam ellen lázítanak ó e szemek botcsinálta bírák kemény verdiktet mondanak ki rám is:

miért oly irgalmatlanok s nem rét nap játék lepke bennük?

(Csorba Győző: „ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK”, 1978. könyvnap.)

tésére, a fegyverkezés és a nukleáris fegyverkísérletek korlátozására. Milyen lenne ma a világ helyzete ha ezek az egyezmények nem jöttek volna létre? Csak két példát említünk. Az „első SALT- egyezmény” legalább 6 milliárd dollárral csökkentette a két világhatalom fegyverkezési kiadásait. A nukleáris fegyverkísérletek részleges tilalma 1963 óta tudósok szerint sok százezer ember életét mentette meg a sugárbetegségek következményeitől.

A legsúlyosabb érv azonban az, hogy egyszerűen nincs más út, mint a végsőkig tartó türelemmel és felelősséggel fáradozni a békés megoldásért. Az ijesztően növekvő fegyverkezési kiadások megállítása, a leszerelés és a békés együttélés útja nélkül a világra — benne 'embertársaink százmillióira, családjainkra, gyermekeinkre — előbb-utóbb elképzelhetetlen méretű szenvedés és pusztulás várna.

Lehetnek-e másutt az egyházak és a keresztyének, mint azok oldalán, akik ma a világban a fegyverkezési verseny megállításáért, a leszerelésért és a békés világért küzdenek?

Az Európai Egyházak Konferenciája

ez év szeptemberében a mi hazánkban rendezi meg legközelebbi nemzetközi konferenciáját, amelyen az európai egyházak képviselői a „leszerelés és az egyházak” kérdéseiről tanácskoznak majd. Hisszük, hogy híveink és gyülekezeteink nemcsak érdeklődésükkel, hanem imádságaikkal is kísérik majd ezt a fontos nemzetközi egyházi találkozót hazánkban. „ ,

Nagy Gyula

BULGARIA FÜGGETLENSÉGI CENTENÁRIUMA

Bulgária idén tavasszal ünnepelte a\közel 500 évig tartó török uralom alóli felszabadulásának 100. évfordulóját. A centenáriumi ünnepségeken részt vesz a bolgár orthodox egyház is, mely az ország nemzeti történelmében jelentős szerepet játszott.

Az első bolgár birodalmat Asz- paruk alapította. Kétszáz évvel később a bolgárok a bizánci ke- resztyénséghez csatlakoztak. A Szalonikiből származó Kyrill és Method — a szlávok apostolai — Makedónra óbolgár nyelvjárását vezették be szláv egyházi nyelvként. A bolgár hatalom Nagy Simeon (893—927) alatt érte el csúcspontját.

A 13. században alapították meg a második bolgár birodalmat, melyet azonban a 14. század végén a törökök meghódítottak. Az 500 évig tartó idegen uralom alatt az egyház jelentős tényező volt a bolgár nemzeti tudat fennmaradásában. Felkelések, valamint török ellencsapások nyomán 1877-ben kitört az orosz— török háború, mely Törökország vereségével végződött. Harminc évvel később Bulgária önálló királyság lett. A bolgár orthodox egyház 1870-ben a konstantinápolyi patriarchátus szándéka ellenére -függetlennek nyilvánította magát és 1953 óta saját pátriárkája van. A 8,7 milliónyi lakosság nagy többsége az orthodox egyházhoz tartozik. A római katolikus (görög katolikus) kisebbség 70 000 hívőt számlál.

A BVT ELNÖKE HANGSŰLYOZTA, hogy a békemunkában új helyzet alakult ki azáltal, hogy az Egyesült Államok elnöke a hideg- háborús erőket támogatja, a NATO májusi tanácskozása újabb nagyarányú fegyverkezési programot dolgozott ki, az imperializmus nyíltan beleavatkozik az afrikai országokban folyó küzdelmekbe, zavart igyekszik keltpni a Távol-Keleten is és a neokolonializmus is különböző próbálkozásokkal kísérletezik a már felszabadult, vagy fejlődő országok területén. t

Bár a régi hidegháborús állapotokat aligha lehet többé visszahozni, az eddig elért eredményeket és a világ békéjét veszélyeztető jelenségeket és erőket nem szabad lebecsülni. Ezért a békeharcot az új helyzetnek megfelelően kell folytatni. Erre fogadott el új ajánlásokat a moszkvai elnökségi ülés, amelyhez a nagy múltú és eredményekben gazdag magyar békemozgalom támogatását kérte a BVT elnöke.

TÁJÉKOZTATÁSA SORÁN ROMESH CHANDRA nagyra értékelte az egyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek jelentős támogatását.

A sajtótájékoztatón Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára a hazai békemunka legközelebbi eseményeiről és feladatairól tájékoztatta a tudósítókat, amelyek sorából kiemelkedik a BVT 30. évfordulójára való felkészülés. M r

Kitüntetések

SZABÓ GYULA debreceni esperes-lelkészt a békemozgalomban végzett eredményes munkájáért az Országos Béketanács Emléklapjával tüntették ki. Az emléklapot Hajdú-Bihar megye Tanács V. B. egyházügyi titkára adta át a kitüntetettnek.

Ugyancsak az OBT emléklapját kapta eredményes békemunkájáért BLÁZY LAJOS újpesti lelkész, országos diakóniai ügyvivő.

A két kitüntetettnek kívánjuk, hogy további jó szolgálatokat végezhessenek lakóhelyük, társadalmunk és az emberiség közössége javára.

LUTHERÁNUS VILAGSZÖVETSÉGI TANULMÁNYI MUNKA

A sokrétű együttműködés szükségességét hangsúlyozta Günter Krusche (Berlin, NDK), az LVSZ tanulmányi bizottságának elnöke, a bizottságnak a nagygyűlés után tartott első ülésén. Az LVSZ előtt álló tanulmányi feladatok gyakran olyan összetettek és nehezek, de egyúttal olyan fontosak is az LVSZ egésze számára, hogy egyetlen osztály egymagában nem sokat tehet, mondotta Krusche. Ebben az összefüggésben elsősorban „A ’ gazdasági és társadalmi igazságtalanság alapokai” elnevezésű tanulmányt említette, amelyet csak közösen vagy sehogyan sem lehet elvégezni. Á világszövetség pénzügyi helyzete is az erők és források egyesítésére ösztönöz.

Krusche szerint jobban meg kellene szervezni a strasbourgi •Ökumenikus Kutató Intézettel való együttműködést.

Véleménye szerint továbbá jobb együttműködésre lenne szükség a jövőben a nemzeti bizottságokkal és tagegyházakkal is, nem csupán pénzügyi okokból, hanem tárgyi szükségszerűségből is. „Nem lehetünk a tagegyházak eszköze, ha nem velük kapcsolatban élünk és ha az ő helyi problémáikat nem saját szemünkkel tanulmányozzuk. Ezért a pénzügyi gondok ellenére időnként a bizottságnak helyi szinten is meg kellene jelennie. Az egész világon hangoztatott szemrehányás, hogy az LVSZ tanulmányi munkája még túl magasan lebeg a föld fölött. Ezért már most szeretnénk a tagegyházakat felszólítani, ne kíméljenek, hanem javaslataikkal és kritikájukkal lépjenek közbe.”

Krusche még egy lépéssel továbbment és ezt mondta: „Ha valóban ,világfelelősségrőT van szó, akkor túl kell lépnünk az LVSZ szűk körén és együttműködést kell keresnünk más ökumenikus partnerokkal, mindenekelőtt az Egyházak Világtanácsával. Itt is találkoznak egymással a pénzügyi és tárgyi szükségszerűségek. Éppen a .lutheránus identitás’ hangsúlyozása szabaddá tesz a többi felekezetcsaláddal való együttműködésre.” A „megbékélt sokféleség” és a „koncilia- ritás” vitája egyenesen szükségessé teszi, hogy megszervezzük az Egyházak Vtlágtanácsával való együttműködést. „Mindenütt, ahol nem sajátosan lutheránus érdek forog kockán, kezdettől fogva világosnak kellene lennie, hogy részt veszünk az Egyházak Világtanácsa programjában, vagy pedig meghívjak az EVT-f a' mi programunkban való részvételre.” A feladatok megosztása számos területen értelmes és hasznos elgondolás lehet. *

Krusche az egyik legfontosabb feladatként említette a tanulmányi munkára vonatkozó határozatok és javaslatok sokasága kapcsán a jövőbeni munka súlypontjainak meghatározását és a néhány kérdésre való összpontosítást. „Nem minden kívánatost lehet megvalósítani. Arról van szó, hogy egyházaink szükségleteit, a stáb lehetőségeit és a pénzügyi adottságokat úgy kapcsoljuk egymással össze, hogy a Krisztusban való új közösség ezáltal erősödjék.”

'Az LVSZ tanulmányi munkájának a következő világgyűlésig követendő módszerével kapcsolatban Krusche ezt mondta: „Ami a módszert illeti, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy visszanyúlhatunk az első tanulmányi bizottság (1970—1977) tapasztalataira. Ez egyúttal azt is megmutatja, hogy a mi mostani kezdésünk csak feltételesen mondható új kezdetnek. Mint az egyházban mindig, azon az alapon építünk tovább, amelyet előttünk vetettek. Ismeretes, hogy a korábbi tanulmányi bizottság munkájának kiindulópontja is, módszere is jó ideig heves viták tárgya volt. Mindenekelőtt a sokdimenziós, a helyi kérdésekben tájékozódó és interdiszciplináris módszer táplálta azt a félelmet, hogy túl sok szociológiával és túl kevés teológiával foglalkoznak, hogy túlságosan figyelnek a világra és kevéssé a hitvallásra. A Dar es-Saalam-i nagygyűlés azonban megerősítette ezt az egészre irányuló'kiindulást, mert ez felel meg leginkább a tagegyházak partneri kapcsolatának és a kérdések sokféleségének. Bizottságunk összetétele is annak megerősítése, hogy a bevált módszernél akarunk maradni.”

HÚSVÉTI ISTENTISZTELET 500 000 RÉSZTVEVŐVEL

Won Sang Ji. a koreai evangé- getén az istentiszteletre. 19 fele- likus egyház élttöke 500 000 ko- kezet vett részt az istentisztelet reai keresztyén előtt prédikált, szervezésében és 1000 tagú kórus Húsvét hajnalán ennyi ember énekelt, gyűlt össze a Han folyó egyik szi-