Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-08-27 / 35. szám
Csendes vasárnapok Ráesodálkeztanb Isten szeretetére A vasárnap polgári értelmezés szerint munkaszüneti nap, az egyház Istennek szenteli. Az egybeesésnek ősi, biblikus gyökerei vannak. Ez az a bizonyos „hetedik nap”, amely pihenésre rendeltetett, de egyben megszentelt ünnep. A hivő emberek a harmadik parancsolat szellemében ünnepük, egyebekben pedig mint pihenőnap jön számításba. HAZÁNKBAN EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK VASÁRNAPOKON több mint ötszáz helyen, templomokban és imaházakban, de legalább 1200—1500 istentiszteletet tart. Harangszó és tradíció hívja egybe a híveket Isten igéjének hallgatására. Szórványjellegünknél fogva lelkészeink számára a vasárnap „nagyüzemű” nap. A háromszáz lelkész átlagban legalább két helyen tart istentiszteletet, de az istentiszteletek száma az ugyanazon helységben végzettekkel arányosan nő. Valaha gyalog, szekéren, kerékpárral, motorral közelíthették meg szolgálati helyeiket, ma a közegyház segítségével autóval. A NYÁRI VASÁRNAPOK CSENDESEBBEK. Halkabb az énekszó, kevesebben vannak templomban. A gyermekek Adülnek, nyaralnak, építőtáborban vannak, a felnőttek is jól megérdemelt szabadságukat töltik víz mellett, vagy hegyek között. A megváltozott világ ritmusához elengedhetetlenül hozzátartozik a néhány hetes pihenés, környezetváltoztatás, üdülés. S mindez rendszerint nyárra esik. Falun és városban lényegében csak az idősebbek „mozdíthatatlanok”, akik már nem vállalkoznak a nagyobb fáradsággal járó utazásokra, akiknek a környezetváltozás szorongó érzéssel jár. Ök odahaza maradnak, a majorság, lakás gondozói, őrzői, s vasárnaponként a gyülekezetek „gerince”. Számukra még csendesek a vasárnapok. AZ ÉLET RITMUSA VALÓBAN FELFOKOZÓDOTT, elképesztően megváltozott. Az ún. „státusszimbólumok” — autó, hétvégi ház, kert stb. — csak egyik jele a változásnak. A szabad idő s a jólét valami egészen új élettempót hozott magával. Természetesen ennek kórokozóit is. Városi és falusi lakosságunkra hirtelen szakadt rá az új életforma, bő ruhához jutott, még nem nőtt bele. Ennek következtében tapasztalunk torzulásokat. S az eltorzult jelenségek éppen vasárnap. vagy ahogyan ma mondjuk „hétvégeken” kirívóak. Az ország ilyenkor „megmozdul”, helyet cserél. Debrecen környékéről a Balatonra. s a Dunántúlról a kilenclyukú-hídhoz áramlanak az emberek. ■ Feltétele ennek a rendelkezésre álló kocsibőség. Már nem ritka eset, hogy egy családon belül 2—3 kocsi áll rendelkezésre, s a kocsi hétvégeken kerül ki a garázsból. Falun jártamban tapasztaltam, hogy a régi istállókban, csűrökben 2—3 kocsi áll. A vasárnap csendjét motorzúgás veri fel, lázas készülődés, csomagolás, a család nyüzsgése, az indulás izgalma. Az országutak telítetté válnak, olykor csak araszolva lehet haladni rajtuk. NEM NŐTTÜNK MÉG A BŐSÉG RUHÁJÁBA. Lötyög rajtunk, s a lelógó szélekre rá-rálépünk, s végigvágódunk az úton. A csendes vasárnapok fekete krónikái riasztólag hívják fel figyelmünket arra, hogy a ritmus körül baj van. Idézet a Népszabadság 1978. augusztus 8-t, keddi számából: „Fekete hétvég. Sajnálatos rekordról tudósít a hétvégi baleseti krónika: szombaton és vasárnap 127 közlekedési baleset történt az országban- Ebből 17 végződött halállal, 48 súlyos, 62 pedig könnyebb sérüléssel.” Meleg, igazán nyári vasárnap volt. A hőmérő 30 fok fölé szökött. Az ember friss levegőre vágyott. Ezeknek a baleseteknek nem a sokat ostromlott alkohol volt az oka, vagy legalábbis nem túlnyomó többségében. Valami más! S ezt a valami mást a megváltozott életritmusban keressük. Sok szó esett már a vasárnapi, hétvégi vezetőkről, azokról, akik hétvégeken hozzák ki kocsijukat a garázsból és gyakorlat nélkül ülnek a volánhoz hogy nyaralójukba, vagy országot látni menjenek. Ezekhez hozzásoroljuk még az országutak „fantomjait”, az agresszív száguldókat, a szabályokat cinikusan megszegőket. Július 30-án olyan esetnek voltam szemtanúja, amelyet ha elmondanak, nem tudom elképzelni. Egy egész család koporsója lett egy szilánkokra tört Trabant. Harmincnégy év óta van jogosítványom, az országút igazán megedzett, de ennél az esetnél a rosszullét környékezett. És a fenti idézet is csak „egy hétvégnek” a krónikája. Mi történt a többi vasárnapokon, hétvégeken? Felettébb megrázó a sziikségszemfedövel, papírral betakart, útszélen heverő holttestek látása. Az emberben szorong a kérdés: szükségszerű az ilyen sors, az ilyen végzet? RÉGEN A VASÁRNAPOKAT A CSENDDEL ASSZOCIÁLTUK. Manapság a vasárnapok csendjét vijjogó mentőszirénák verik fel. Nem is olyan régen csak a harangszó hullámzott végig a búzamezőkön, el-elhaló hangja a közelében levőket szólította templomba. Ma megszokottabb a sziréna hangja, még akkor is, ha velőkig hasít. S ha nem is vonhatjuk le úgy a következtetést, hogy országút helyett templom, azt azonban hangosan kimondhatjuk: lassabban, lassabban, lassabban! Állítsuk vissza vasárnapjaink csendjét! S talán némelyik hívünknél a lassabb tempóba belefér egy-egy istentisztelet is. Mert a fekete krónikák kérdése sem pusztán részvét vagy szánakozás kérdése. Drámaian társadalmi ügy! Jegyezzük jól meg: mindannyiunk ügye! Gondoljuk végig a sebesültek ápolásának dolgát. Mekkora áldozathozatalt igényel! És gondoljunk azokra, akik egy életre nyomorékká válnak, micsoda gondot jelent ez családnak és társadalomnak egyaránt! Az anyagi kárról ne is essék szó, gyakran már ki sem tudjuk fejezni a társadalom ez irányú adósságát. TEHÁT: LASSABBAN, HALKABBAN, CSENDESEBBEN! Állítsuk vissza a csendes vasárnapokat! Rédey Pál David Preus amerikai püspök Magya rországon Szeptemberi 2-től 7-ig magyarországi látogatást tesz David W. Preus, az Amerikai Lutheránus Egyház (American Lutheran Church, ALC) elnöke és felesége egyházunk elnökségének meghívására. Vendégünk szeptember 3-án vasárnap a délelőtt 11 órai istentiszteleten a Budapest-Deák téri templomban szolgál igehirdetéssel. Lelkészavatás Dunakeszin, munkatársi szolgálatra kiküldés Csengődön Dunakeszi Fiatal ember állt a dunakeszi templomkertben, a gyülekezet gondnokának a fia. Körülvették azok, akik a lelkészi szolgálatra való felkészülésében Isten eszközei lehettek: püspöke, szülei, testvére, teólógiai tanárok, Dunakeszi Hazafias Népfrontjának vezetői, lelkészek, egy boldog gyülekezet, melynek közösségéből kinőtt egy új pap, Adámi László. MÍG KISLÁNYOM ÁTNYÚJTJA A HÜSZ SZÁL VIRÁGOT püspökünknek, D. dr. Káldy Zoltánnak, arra gondolok, hogy húszéves püspöki szolgálata alatt hányadik lehet a mi Lacink, akit •lelkésszé avat? így az egyért is szolgálva, élménnyé téve a lelkészavatást minden gyülekezetnek, ahonnan fiú vagy leány vállalta a lelkészi hivatást. Ünneppé téve ezt a napot a szülőknek, személyes útravalót adva annak az egynek, aki Isten áldását kéri ezen a napon. A zsúfolásig megtelt templomban Isten szeretetére rácsodálkozva énekelte a .gyülekezet: „Erős vár a mi Istenünk!” — míg a püspök az oltár elé megy dr. Fabiny Tibor prodékánnal és Bolla Árpád dunakeszi lelkésszel. A PÜSPÖK RM 1. 16 ALAPJÁN tartott lelkészavató igehirdetésében az evangéliumról szólt, ami Istennek ereje minden hivő- nek üdvösségére. Rómában írta Pál, ahol mindig valami nagyon okosat, nagyon bölcset akartak hallani: „nem szégyellem az evangéliumot”. „Te se szégyelld” — hallottuk a bizonyságtételt. Kívánom, hogy életed végéig azt tudd mondani: én nem szégyellem. — Arra vállalkoztál, hogy Isten szavának szócsöve legyél. Óriási próbálkozás. Annak az Istennek, akiről hisz- szük, hogy kezében tartja a világot, aki adta hazánkat, édesanyánkat, a Fiát. Én nem tudom megszokni, hogy egyszerű szavakon keresztül az Isten szól. — Ne fecsegéssel állj az emberek elé, hanem az evangélium erejével. Érdemes erre egy kitűnően végzett fiúnak az életét rátenni? Érdemes. Ha egy nyer üdvösséget, ha egy fogja jobban megsimogatni az öreget, ha egy fogja becsületesebben elvégezni a munkáját ebben a társadalomban, ebben a hazaban, érdemes. A LELKÉSZAVATÓ SZOLGÁLAT UTÁN először a lelkészlakáson, majd az Adámi család vendégszeretetét élvezve együtt örültünk az örülőkkel. Éjfél felé járt már az idő. Hazamentek a vendégek, a szülők is végre leülhettek. Valaki még ottmaradt, Laci egyik tanára, aki 5 évvel ezelőtt átvette őt a szülőktől, a gyülekezettől. Ottmaradt, hogy együtt köszönjük meg Istennek minden ajándékát. SZÉP VOLT AZ A NAP. Rácsodálkoztunk Isten szeretetére, merítettünk belőle, indultunk tovább új szolgálatok felé. Bolla Árpád Csengőd „A MÁSFÉL ÉVTIZEDDEL EZELŐTT FELAVATOTT CSENGŐDI TEMPLOM most ritka alkalomnak a helye!” — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ünnepi istentiszteletet D. dr. Káldy Zoltán püspök. Ez alkalomból küldte ki lelkészt, munkatársi szolgálatra Drobina Erzsébet végzett teológust. Kettős ünnep ez a gyülekezet életében, de fokozott az örömünk is. Mindennek részese az oltár előtt álló Drobina Erzsébet is, hiszen ha nagyon fiatalon is, de ő is ott volt a 15 évvel ezelőtti templomszentelésen. Ritka alkalom ez a mai, hiszen a csengődi gyülekezet jubilál, ugyanakkor Drobina Erzsébet, a szolgálatba bocsátás perceiben közülük, soraikból valót bocsát ki az igehirdetés, a jézusi diakónia szép szolgálatára, és mindezt — egy napon! A ZSÜFOLÁSIG MEGTELT TEMPLOMBAN szép számmal képviseltették magukat a szomszédos gyülekezet tagjai is. így itt volt az ünnepségen a csengődi gyülekezet első lelkésze, Bándi István is Gyékényesről. A püspök azonban tovább tágította a kört azzal, hogy rámutatott arra: ennél nagyobb gyülekezet van most itt. Itt van a magyarországi evangélikus gyülekezet és egyház, amely imádsággal öleli körül a csengődi gyülekezetei, benne Drobina Erzsébetet, aki szép Szolgálatra, Isten szolgálatára — az igehirdetésre vállalkozott. AZ ÉLŐ ÉS HATÓ IGE szolgálatáról, megéléséről prédikált a püspök Zsid '4, 12 alapján. Mit jelent az, hogy az Isten igéje élő és ható? Azt olvassuk az Újszövetségben, hogy Jézus Krisztusban benne volt az élet De nem csak egyszerűen a fizikai, biológiai élet, amelyet minden ember él. Jézusban az Istentől való élet, az Istennek az élete volt — mondta a püspök. — Azt mondjuk, ugyan, mindannyian élünk; egyesek pirospozsgásan, fiatalon, mások ősz hajjal, reszketős kézzel, de azért mindanv- nyian élünk. Az Üjszövetség azonban mást nevez életnek. Azt, ami akkor támad az emberben, amikor megismeri az Istent, hisz benne, szereti őt, és akkor az Isten megajándékozza egy másfajta élettel. A belőle való élettel, az örök életnek egy darabjával. Nemcsak fizikai, biológiai élete van már, hanem az örök életből van élete. Drobina Erzsébetnek ezt az igét, az élő és ható igét kell továbbadnia. Lehet, hogy azt gondoljátok — folytatta a püspök —, hogy egy fiatal leány, mint Drobina Erzsébet, ugyan hogyan tudná az Isten erejét, energiáját továbbadni?! Isten ad neki erőt igéje hirdetéséhez! Ezt a kapott erőt, energiát kell neki a gyülekezetben továbbadni. Az igéből adódó kísértésre is felhívta a figyelmet a püspök. Kísértésre, ami arra ösztönözhet minket, hogy másokat megsebezzünk az ige kardjával. Az ige kard, de elsősorban saját kísértéseinkkel szemben, mert a hivő embernek is vannak kísértései: hogy ne szeresse az embereket, ne bízzon az egyház jövőjében, ne vállalja a diakónia szolgálatát a szocialista társadalomban — fejtette ki a püspök. Mi, evangélikusok, büszkék vagyunk arra, hogy Kossuth Lajos, Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Balassi Bálint evangélikus volt. De'tudjuk-e, hogy miközben ők azt mondták, hogy hisznek Jézu: Krisztusban, ez azt is jelentette számukra, hogy szeretik ezt a népet is! Az ige arra bátorít minket, hogy miközben hiszünk, nagyon szeressük ezt a népet és hazát, melynek tagjai vagyunk. Az ünnepi szolgálatban Káldy Zoltán püspök mellett részt vett dr. Muntag Andor, a Teológiai Akadémia dékánja és Tóth-Szöl- lős Mihály esperes. Az istentiszteletet követő gyülekezeti együttléten Káldy Zoltán püspök arra is módot talált, hogy elismerően szóljon a gyülekezetben szolgáló ugyancsak lelkészi munkatárs, Rafaelné Pecsenya Anna és a gyülekezet vezetősége fáradozásáról a kettős ünnep megrendezésében. Rafae, József IFJÚSÁGI MEGFIGYELŐK AZ LVSZ BIZOTTSÁGI ÜLÉSEN Az LVSZ Egyházi Együttműködési Bizottságának első, áprilisi ülésén Montreux-ben (Svájc) először történt meg,- hogy meghívott ifjúsági megfigyelők is részt vettek az üléseken. A fiatalok a következő országokból valók voltak: Malaysia, Lengyelország, NSZK. Nigéria, Kolumbia, Kanada. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. A bizottság üléséhez kapcsolódóan négy napon át ismerkedhettek az LVSZ genfi központjának munkájával. Ádámi László a lelkészi esküt mondja
