Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-20 / 34. szám

Hétköznapi imádságok Muzeális emlék? Egy ősi templom romjának a képe volt a kezemben, Uram. Jelenléted szent helyének tartotta nemzedékek hosszú sora. Ma már csak romos emlék. Régi idők néma tanúja. Teteje hiányzik és falai repedezettek. Néha elfog a félelem, hogy a Te ügyed is ugyanerre a sors­ra jutott. Uram. Hogy az én nemzedékem, s majd az utánam következők még majd sejtenek Téged, tudnak is Rólad vala­mit, de csak úgy, mint egy távoli rokonról, akihez sok közük nincs, s akivel aligha fognak valaha is találkozni. Valahogy így van ez sokaknál és én attól tartok, hogy ebben magam is részes vagyok. Attól tartok, hogy mi, Jézus mai ta­nítványai nem tudunk úgy beszélni Rólad és úgy élni Általad, hogy szavunk és életünk nyomán hit és szeretet teremjen em­bertársaink szívében és életében. Bizalommal és alázatosan könyörgöm, Uram. Hadd építhes­sük fel azt a láthatatlan templomot, amelyben a ma embere át tudja* élni jelenlétedet. Az építéshez általában ma is kell mész, kő meg homok, de a legmodernebb építőanyagoknál is korsze­rűbb és időtállóbb, ha jelenléted mai templomába beleépítjük szívünket: családi, munkatársi és társadalmi kapcsolatainkat: szolgálatra kész szeretetünket. Mintha könnyebb volna hinni abban, hogy a történelmi tegnap a Te korod volt, hogy őseink korában megjelentetted magadat az embereknek, akiknek szent volt a neved, akik fel­tétel nélkül Rád bízták magukat és erős hittel dicsértek Té­ged. Talán nem csak arról van szó, hogy ez a kor kevésbé képmutató, mint az előző korszakok voltak. Hogy őszintébb. Hogy nyitott kérdéseit, kétségeit, csalódottságát nincs miért elrejtenie az egyház tekintélyének félelmesen kutató, bünte­téssel számon kérő pillantása elől. Jelenléted templomát ma sokan puszta történelmi emléknek vélik, vagy soha fel nem építettnek. Mégis nem kevesen vagyunk, akik személyes sorsuk nehéz próbái között élték át azt, hogy a mi világunk furcsa tényein és kusza eseményein is rajtahagytad páratlan szeretetednek átszögezett keze nyomát. Ezért könyörgöm, adj erőt, hogy felépítsük a mai ember Ve­led való találkozásának mai templomait. Könyörülj rajtunk, Urunk, mai keresztyéneken, hogy egyikünk se álljon oda ide­jétmúlt kifejezéseivel, öröklött életgyakorlatával és hagyomá­nyos nézeteivel templomod ajtajába, hogy a belépésben meg­akadályozza azokat, akiknek az a küszöb amúgy is furcsa és idegen. így kérlek Téged, szerető mennyei Atyám, Fiadnak, Jézus Krisztusnak áldott nevében arra, hogy használj fel eszközödül templomod építésében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 10, 25—3?Ufcz ige­hirdetés alapigéje: Ezek 1*,' 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél óráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet VEÖREÖS IMRE kőbányai lelkész. — HÁZASSÁG. Demeter Ist­ván (Demeter* István és Mikolai Edit fia) és Klimaj Margit (Kli- maj Mihály presbiter és Varga Erzsébet leánya) július 22-en Szarvason az ótemplomban óidat-’ ták meg házasságukat. Az eske- tést a menyasszony keresztapja, dr. Varga Zsigmond debreceni ref. teoL professzor és Kovács Pál helybeli lelkész végezték. „Üj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást.” (Ján 13, 34)”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. augusztus 20-án Deák tér áe 9. (úrv.) H&íenscher Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, ciu. 7. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor ele. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. ti. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de 9. Rákóczi út 57/b. de.' 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaiy Kálmán u. 28. de 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. ll. Benczúr László. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Komjáthy Lajos. Pestlőrinc-Erzsébet telep de. 8. Komjáthy Lajos. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa Lász­ló. Rákosligep de. 10. Kósa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kósa Lász­ló. Bécsikapu lér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. 'Koren 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. u. ll. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pest- hidegkút de. fél 11. Modori u. ti. de. 10. Muncz Frigyes,. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de ll. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138.. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény cje. fél 9. Kelevölgy fde. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rő- zse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ll. — HÁZASSÁG. Görög Zoltán kétbodonyi lelkész és Szántó Haj­nalka tanárnő augusztus 12-én tartották esküvőjüket az óbudai evangélikus templomban. A szer­tartást a vőlegény édesapja. Gö­rög Tibor óbudai lelkész végezte. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős Kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadonivatal: 1088 Budapest vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: sie—2D 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Indes; 25211 ISSN 0133—1303 78.2289 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomá3 Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató aprói napra „A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amikor megteltétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfia! közül, velem tettétek meg.” (Mt 35, 40.) VASÄRXAP. — „Szeretlek benneteket — mondja, az Űr” (Mal 1, 2 — Jn 3, 16«— Lk 10, 23—37 — Zsolt 74, 112). A szere­tet életet adó erő,' s ezt az erőt mindannyian éhezzük. Vannak, akiket az égyedüllét miatt szoron­gat a szeretetéhség. Szeretlek ben­neteket — üzéni az Űr. Téged is, aki azon keseregsz, hogy senki nem szeret. S ha átjárta szívedet a kapott szeretet feletti öröm, menj és mondd el ezt sokaknak; mert ez az üzened sokaknak, min­den emberük szól! „Te vagy a sze­retetnek Remeke ó Uram! E föl­dön minden elvesz, Éltünk is el­rohan; De örök a szeretet...” (446. é. 5. v.) HÉTFŐ. — „Mikor azt gondol­tam, hogy roskad a lábam, szere­teted Uram támogatott engem” (Zsolt 94, 18 — Zsid 7, 25 — 1 Móz 45, 1—15 — Ám 5, 10—17). Talán éppen a saját bűnöm kö­vetkezménye gyötör és akkor meghallgatom az Úr üzenetét: Tedd jóvá, amit elrontottál, kezd újra az életet Krisztus véré által megtisztulva, merd vállalni a holnapot! Az Űr életet mentő szeretete elérhető közelségben van minden roskadó élet mellett Csak az imáddal nyújtsd ki érte a kezedet a magad és roskadó embertestvéred számára! „Ha erőnk lankad, Segélj, vigy magad, így bár vészbe borul egünk, Ve­lünk vagy te, nem rettegünk, Tenger harcon át Visz az út hoz­zád.” (785. ének 2. v.). KEDD. — „Akár esztek tehát, akár isztok, bármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegye­tek” (1 Kor 10, 31 — Jer 13, 16 — Mt 10, 40—42 — Ám 5, 18—24>; Nekünk keresztyén embereknek arra az életszemléletre kell el­jutnunk, hogy a legjelentősebb cselekedetektől kezdve a legjelen­téktelenebbekig mindent felelős­ségünk teljes tudatában kell ten­nünk. „Dicsérd Isten keresztyón- ség ő dicsőségében Kitől árad ránk üdvösség Atyai kedvében.” (134. ének 1. v.) SZERDA. — „Krisztus eljött és békességet hirdetett” (Ef 2, 17 — Ézs 2, 4 — Zak 7, 8—14 — Ám 7, 1—9). Krisztus nemcsak meg­hirdette a békét, de élte is. Nem bocsátott tüzet még az őt be nem fogadó falura sem és nem irtot­ta, sőt egyáltalán nem bántotta el­lenségei!; sem. Ebbe a programba kell beleépülnünk azáltal, hogy nemcsak naponta irtjuk magunk­ból, környezetünkből ezt a szót: eielüség és,segítjük emberek, csa­ládok,' népek egymás közti béké­jét. „0 segíts mással tenni, Mit te tettél velem, És szolgálatban len­ni kész szívvel szüntelen.,.” (784. é. 7. y.J, CSÜTÖRTÖK,. — „Mert mind­nyájan , Isten . .fiai vagytok a < Krisztus Jézusban való hit által” (Gál 3, 26" — 2 Móz 33, 13 — ,Filem 4—25 — Ám 7, 10—17). Minden egyes ember Isten gyer­meke.. Ez tóikat jelent annak az embernek a számára, aki igazán hisz Krisztusban. Általa meg tud­juk érteni. Isten szeretetét. Az élő Jézusban való hit által minden, az emberiség családjában élő gyermek sorsa fontos számunkra. „Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát. Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át. Ö fejünk, mi néki teste, ö a fény, mi színei...” (752. ének 1. v.), PÉNTEK. — „Jövevény vagyok a földön” (Zsolt 119, 19 — Zsid 12, 22 —-5. Móz 24, 17—22 — Ám 8, 1—3; 9, 1—6). Ha komo­lyan vennénk ezt az igét, köny- nyebben tudnánk elviselni az életnek a kudarcait, megvalósu­latlan terteinket, elkerülhetetlen szenvedéseinket is. Jövevények vagyunk, akikét örök haza vár, új, tökéletes élet Krisztus mellett a halál és feltámadás után. De ezért ennek az életnek a tisztasá­ga és védelme érdekében is meg kell tennünk mindent. Isten aka­rata szerint. „Ö Jézus kirfcsem, vigaszom, Fényesség élet utamon. Zarándok én a föld színén. Sok terhet, vétket hordok én.” (765. ének. 1. v.) SZOMBAT. — „Tartsatok kö­nyörgéseket a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyu­godt és csendes életet éljünk tel­jes kegyességben és tisztességben” (1 Tim 2, 2 — 2 Sám 23, 3—4 — Jer 22, ,13-19.— Ám 8, 4—12). Nagyon könnyen tudunk bírála­tot mondani emberekről, különö­sen eiöijárSkikroL' 'De vajon ugyanilyen könnyen születik imádság is az ajkunkon értük, hogy szolgálatukat hűen végezhes­sék mások javára? „Adjon az Űr Isten minekünk kegyelmet, Él­hessünk igaz életet Nagy szeretet- ben, Testvéri hűségben...” (762. ének 3. v.). Nobik Erzsébet Gyarmalhy Irén: Hagyaték Gyermekkorom óta sokszor olvasok, forgatok szüléimről, őseimről rám ma­radt iratokat, naplókat, feljegyzéseket, leveleket. Mindig érdekelt honnan jöt­tem, milyen események, érdekek, sors­szerűségek játszottak közre világrajöt- tömben. Érdekelt elődeim sorsa, tetteik, harcaik, küzdelmeik. Regényt lehetne be­lőle írni — ahogy mondják — és nem is akármilyet. így került a kezembe Kis János (1802— 1889) tabi, majd ajkai evangélikus lel­kész „életírása” is, amelyet egy lélegzet­tel olvastam végig. Nem, nem voltak benne nagy tragédiák és mégis végig le­kötött. Megdöbbentett az a mérhetetlen sok nélkülözés, szenvedés, harc, amit sok akkori diáknak el kellett viselnie. És mégis, gmikor egy élet bölcsessége áll mögötte, azt mondja, hogy se fizikailag, se lelkileg nem tudott volna megállni, ha ezt a töméntelen sok szenvedést, nél­külözést nem csinálja végig. Amikor ennek az „életírásnak” egy- egy részletét idézem, arra gondolok, hogy nem árt a ma minden anyagiakban és kedvezményekben gazdag ifjúságunknak, de a, felnőtteknek sem elgondolkodnia: mit adunk korunknak és az utódoknak azokból a testet-lelket formáló megtartó erőből, amely sem szenvedésben, sem nélkülözésben nem oly gazdag, mint ami­lyen őseinké volt. De szóljanak a feljegyzések: ... Születtem Akaii helységben szept. 27-én 1802 esztendőben... mintegy 9 éves létemkor általmentünk Szepezdre ... itt folytattam tanulásomat... Atyám szi­gorú, tanítóm meg kegyetlen lévén, nem csudálandó, hogy én teljes életemben szorgalmas, erkölcsös, rendhez szokott lettem, de belenevelkedtem egyszersmind a félénkségbe, és a túlságos alázatosság­ba: a’minek következése az lett, hogy az emberekhez igen bízni és nekik tetszeni teljesen soha nem tudtam ... 14 éves korában Győrbe kerül az evan­gélikus algimnáziumba a „grammatikai osztályra”. Tanítója Sterzel Dániel... „a legszorgalmasabb tanító akit valaha es- mertem. Reggel 8 órától pont 12-ig dél­után 2 órától sötét estvéig tartotta lecké­jét... latinul, németül és magyarul. Én németül egy szót sem tudtam se olvasni, se írni, se érteni ... vigyáztam másokra mit hogyan mondanak, ezek után ismer­tem meg a német húzásokból a német betűket és a szavaknak a magyar kifeje­zéseit és otthon egész éjjel a némtet be­tűket és szavakat utánoztam, magyaráz­tam. Két hónapi nappali és éjjeli fára­dalmaim után tudtam annyit németül, amennyi itt éppen szükséges és elég volt. Ezt csak a testi munkában megedzett lé­tem bírta ki. Aki ezzel nem bír mert a testi gyakorlatokat elhanyagolta, az ve­szedelmére erőlteti utóbb magát... Eh­hez járult még a borzasztó megélhetési állapot. A convictusban csak ebédet kap­tunk, ez is olyan volt, mint a moslék. Minden összefőzve: krumpli, káposzta, répa stb. egyfélében. Kenyerünk árpa, úgy megsütve, amint az a malomban megdaráltalott, szalmástul, kalászostul. Kezdetben megpróbálták azt kiszedni, de mire kiszedték nem volt kenyerük, tel­jesen elmorzsálódott. Tehát inkább úgy ették meg. ... Ez meg a szánkat kisebesí- tette, mit volt mit tennünk csak meget­tük és nyomorogtunk. Egy kis kenyérhaj, amelyet úton, szemétben találtunk, ne­künk csemege volt... Midőn az atyám karácsony előtt meglátogatott, miniha csak a koporsóbul keltem volna ki. olyan voltam előtte... visszamenet hazáig sírt... Ilyen nyomorult életet még ellen­ségemnek se kívánnék. Kitűrtük." Vakációjáról írja... én minden dolog­hoz hozzáfogtam ... aratásban a két ke­zemnek bőre lesült, kezemet a sarló be­metszette ... Második évben Pecz Leopold fiatal ta­nártól tanul. „Engem ö egészen más em­berré alkított át. Eddig úgyszólván csak oskolai kötelezettségből tanultam. A tudományt csak úgy tekintettem, mint mesterséget, melyet mint iparágát meg kell tanulni... így vezetett bé a tudo­mányok szellemébe, azoknak lelket eme­lő és mívelö igazságaiba, azon czél es- meretébe, melyért azokat tanulni kell, tanulni szép, tanulni az embernek maga­sabb rendeltetése." Diákéveinek utazásairól írja: „Rohoncz felé estvére odaértünk a lelkészt házhoz. Bejártunk, mely Tiszt. Wohlmuth úr székhelye ... engem senki sem hívott be, az udvaron kódorogtam sötét estélyig... megháltam a szalmás félszerben. Senki sem kérdezte hol voltál, mit, hol ettél. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd holnap lesz rendelés téve, hogy én hol hálok ... háltam ahol akartam, majd a szolgáló szobájában a padlón, majd a kapuszínben a hintóbán, majd a pádiá-, soil a. szalmában. így volt egész két hó­napon át... Reám nem is mostak,... két­ségbeeséshez közel voltam. Elmentem né­ha éjjel bolyongani az erdőben, csupa harmat lett a csizmám, ruhám... senki se kérdezte nincs-e valami bajod, én meg a világért se panaszkodtam volna senki­nek .... szobám egész télen nem fült erős tél volt, csak az ágyban fekve képes vol­tam tanulni.” Kis János superintendesről írja: „Ö valóban a legszelídebb és legta­pintatosabb formálója és nevelője volt a fiatal telkeknek. Ütőié tanultam meg mindazt, amit az oskolában sohasem ta­nultam volna meg.” {Ez soproni tanulási korszakának idejéből való feljegyzés.) Később Plathy Gáspár Liptó vármegye alispánjának Izabella leánya mellett ne- velösködött. Üj helyének első éjszakájá­ról írja... „álig aludtam egy órát. Ho­gyan viseljem magamat, hogy ne botol­jam. Sorsom Isten kezébe vetem, ő en­gem eddig iS csudaképen vezéreltezután sem hagy el, tudom. Es nem hagyott el." Tanításában a rendet megmásíthatat­lannak tartotta ........ezt igen szükségesnek vé ltem olyan családban, hal senki sem tudta mi a rend’*. Tanítási és nevelési el­veiről: „... hogy a gyermeket szabad, de illendő beszédhez kell szoktatni. Rossz néven soha ’sem kell venni, ha beszél, csak illendően tegye... a gyermeknek mindén kérdésére okvetlenül kell felelni, így lesz a gyermek szívesen közeledő ter­mészetű, minden jó társaságba beillő és gondolatait bátran, de tisztességesen ki­fejező.” Nevelősködése idején sok megalázást kellett elszenvednie. „Gyermek lévén még mikor a soproni oskolát elhagytam, itt a sok súrlódások között jutottam a társ. viszonyok esni érésére, tanultam azt amire előbb nem i3 gondoltam, hogyan kell bánni a rossz természetű emberek­kel, miképp kell. fölhasználni a körül­ményeket a föltett czélnak elérésére; itt fejlődött bentiem az önérzet, mely eddig bennem csak lappangott és alkalmasint durvább volt, mint szükséges lett volna az élet köreiben; itt erősödött meg az erkölcs és igazságnak állhatatos szerete- tében és tántoríthatatlan követésében, itt lettem a proat. ,thpológiának barátja," Hadd idézzem még Sztanó Sándor tabi evangélikus lelkész feljegyzéséből a kö­vetkező részt: „A gyülekezet hajlottabb korú tagjai még emlékeznek a borzasztó szélvészre, szította tűzvészre,. ¥. nemcsak a templom tetőzete égett le, hanem an­nak belsejét is félemésztette a bősz elem. A lutrangok megolvadtak, megmenteni csak az oltárt és az orgonát lehetett. A szalmatetős pap- és iskolalaknak nemcsak a tetőzete lön a lángnyelvek prédája, ha­nem a szobák is beégtek — úgyhogy az akkor lelkész Kis János csak saját élete veszélyezteté&e irén menthette meg az anyakönyveket.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents