Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-16 / 29. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk t Nem csak illúzió a közösség? Ügy látszik, a múltkori beszél­getés felszította érdeklődésieket. Vagy a mai témánk is vonz? Amint egyikőtök megfogalmazta: nemcsak illúzió a közösség? Le­velesládánkba dobott cédulán névtelenül valaki azt írta: nin­csen közösség! Viszont akadt az egyik cédulán ellenkező r véle­mény is. Bár aláírta, egyelőre maradjon névtelen ez a nagysze­rű mondat: „Amióta közösségem van, boldog vagyok!” Több hoz­zászólás írásban elemezte a kö­zösség akadályait, személyi és tárgyi problémákat. Javaslom, hogy induljunk a negatív megál­lapítással, ami szerint nincs kö­zösség. Illúzió gondolni is rá. — Nem én írtam, de válla­lom. Szerintem mindenki egye­dül van gyerekkorától halá­láig. Ki törődik igaziban az emberrel? • Évfolyamtársaim sem. Az egyetem sem. Kinek fáj, ha elbukom és egész nyá­ron magolhatok az utóvizsgá­ra. A társadalom sem. Még a családban is mindenki egyedül van. Apámék két napja bead­ták a válópert, pedig 24 évig együtt voltak. Mindketten a a magukét hajtogatják és eszükbe se jut, hogy mi lesz velem, ha felbomlik az ottho­nunk. Ez szomorú és fáj a szívünk ér­ted. De éppen fájdalmunk bizo­nyítja, hogy szükségünk van kö­zösségre, s ha mi nem találtuk meg, azt kell kérdezni, hogy miért történt így? — Előbb azt tisztázzuk, hogy miben valósul meg a kö­zösség. Abban, hogy egy csa­ládba tartozunk? Egy lakás­ban élünk? Egy szakmát ta­nulunk? Egy munkahelyen dolgozunk? Közös a világné­zetünk? Az érdeklődési kö­rünk hasonlósága jelenti a kö­zösséget? Vagy a szerelem? Sokat markoltál, de talán jó is volt. Keressük meg az említett területeken a közösségalkotó té­nyezőket és válasszuk külön a közösségbontókat. — Sok példát lehetne fel­sorolni. A mi családunk igazi közösség. Ha mind az öten Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali evangélikus templom: jú­nius 18, július 2, július 16, július 30. augusztus 13, augusztus 2?, szeptember 10, szeptember 24. de. 10. Balatonalmá­di evangélikus templom (Bajcsy-Zsi- linszky u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első és harmadik vasárnap­ján de. 9. Balatonfenyves református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatonfiired református templom: a hónap első va­sárnapján de. fél 8. a hónap többi va­sárnapján de. 8. Balatonfűzfő refor­mátus templom (József Attila u.) : a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnap­ján du. háromnegyed 3. Balatonlelle református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Ba­latonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10. és re­formátus templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Ba- latonszemes evangélikus imaház , (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: június 25 július 9, július 23, augusztus 6, augusztus 20. szeptember 3, szeptem­ber 17. du. 2. Balatonvilágos Dre- nyovszky villa (Zrínyi u. 36.) : július­ban és augusztusban minden vasár­nap du. 3. Fonyód protestáns temp- 'lom: a hónap első és harmadik va­sárnapján du. fél 2. Gyenesdiás evan­gélikus szeretetotthon (Béke ú. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kőröshegy református templom: a hónaD máso­dik vasárnapján du. 1. Kövágóörs evangélikus templom: június 13, jú­lius 2, július 16, július 30. augusztus 13. augusztus 27. szeptember 10, szep­tember 24. du. 3 és június 25, július 9. július 23, augusztus 6. augusztus 20, szeptember 3, szeptember 10. de. 11. Révfülöp evangélikus templom: jú­nius 25. július 9, július 23, augusztus 6, augusztus 20, szeptember 3. szeptem­ber 17. de. 10. Siófok (Fő u. 93.): min­den vasárnap de. 11. Sümeg protes­táns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Ta­polca protestáns templom (Darányi u. 133.): a hónap második vasárnapján du. 4.. a hónap negyedik vasárnap­ján de. 10. Zamárdi evangélikus ima­ház (Aradi u. és TV. köz sarok.) : a hónap második és negyedik vasár­napján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. együtt vagyunk, az számunkra ünnep. Szüleim, nagyapám és húgommal ketten. De a lép- csöházban lakóknál nem így van. S emlékezzünk, hogy hány héten át váltva vigyáz­tunk társunkra, amíg kimá­szott depressziójából. Most már ő sem érti, hogy miért akarta eldobni életét. Meg azért van jócskán munkahelyi közösség is. Sógoromat ötszáz­zal több fizetésre hívták más vállalathoz és nem ment, mert szerinte megéri a laposabb boríték a baráti, családias munkahelyi közösséget. Ilyen is van. És a szerelem? Hány lány sírja át az éjszakákat, mert a fiúja elhagyta, pedig „szerették” egymást. Minden­re van bőven példa, így is, úgy is. De nagy tévedés azt állítani, hogy nincs közös­ség... — Romantikusan hangzik, de minden az igazi szereteten fordul meg. Ha apámék tud­ták volna egymást továbbra is 'szeretnj, nem lenne semmi ba­junk. Szerintem biztos, hogy csak az nem akar élni, aki senkit sem szeret és akit sen­ki sem szeret, íAz igazi szere­í tét bőven többet ér havi öt­száznál. És én utálom, hogy mindig az ágyról van szó. A szeretet ennél sokkal több. — Mit érez, amikor elvál­nak azok, akiket összeesketett? Tudja, hogy kikre gondolok. Pedig alaposan megmagyaráz­ta nekik, hogy Jézus a szere­tet forrása napról napra. Köszönöm mindazt, amit mond­tatok. Szeretném felolvasni mai esténk textusát. Az öreg János apostol írta: „Ha pedig világos­ságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor (!) közösségünk van egymással és Jézusnak, Isten Fiának vére meg­tisztít bennünket minden bűntől” (1 János 1, 7). Az emberek kö zött tehát Jézus teremt időt álló közösséget, mert (!) megbocsátja bűneinket, megszabadít azoktól. Mert a bűn miatt nincsen igazi közösségünk. Nemcsak az indu­láskor, hanem továbbra is. Ál­landóan rászorulunk Jézus meg­tisztító szeretetére. Lehet, hogy szépen indul egy közösség, de hi­hetetlenül gyorsan tönkreteszi a közös bűn. Az egyik úr akar len­ni a háznál, a másik nem hajlan­dó dolgozni, másokon akar élős- ködni, van, aki nem hajlandó ál­dozatot hozni vagy, sohasem is­meri el tévedését, pedig ordítóan nincs igaza... s most engedel meddel leleplezlek, mert te írtad a gyönyörű mondatot: „Amióta közösségem van, boldog vagyok: Kérlek, mondd el, hogyan történt ez veled? — Tudtam, hogy a végén sor kerül erre, de nagyon ne héz számomra. Nagyon friss még minden. Ugye, nem ne­vettek ki? Szóval nekem még soha nem volt ilyen pünkös­döm. Egyszerűen elborított Jé­zus szeretete, ilyent még soha­sem éreztem. Amikor úrvacso­ra után a helyemre mentem vissza, legszívesebben hango­san énekeltem volna. Otthon rögtön észrevették rajtam. El is mondtam. Anya sírni kez­dett s rátette kezét apám ke­zére. Előttem sohase tette ed­dig. Délután kirándultunk hárman a Remete-rétre s olyan gyönyörű volt minden. Azóta annyi barátom lett. Lát­játok, ketten eljöttek velem ma este, pedig nem hívtam, csak amikor kérdezték, mond­tam, hogy hová megyek. De minden más lett. Ügy megy a tanulás, mint elsős koromban. És köszönöm, hogy nem vettek ti kk látom :szemetekből, hogy szerettek engem. Segítsetek, nehogy elrontsam, mert ne­kem tulajdonképpen igen rossz a természetem. Köszönöm én is, amit elmond­tál. Erről még gyakran beszélge­tünk. Elmondjuk, hogy milyen jó így élni, igazi közösségben és vi­gyázni arra, hogy tönkre ne men­jen. Valamit szeretnék még el­mondani. Mint tudjátok, múlt hé­ten külföldi konferencián voltam, de egész este éreztem messziről is, hogy gondoltok rám, amint én is rátok. Köszönöm a közösség örömet. Báliké Zoltán ŐSI ROMOK KÖZÖTT (Az Árpád-kori Szentlclek-kolostor templomának romjai között a Bükkben) Valaha itt zsolozsma szállt, valaha annyi térd hajolt imára. Még látni csúcsíves bejáratát. Kék ég a kupolája. Hajóját felverte a fű. Csak egy nyírfakereszt áll néma jelnek. Harangvirág harangoz nyáron át, és zsolozsmát a rigók énekelnek. „Szentlélek!” ... Leomlott falak 1.' í Körül az erdő titkokat beszél: A Lélek fú, amerre néki tetszik, akár a szél. Segít messzire látni, túl ledőlt tornyon, leomlott falon, amerre most jár Ö, a sohse nyugvó, teremtő hatalom. És itt a százados romok közt, hol harang nem hív, nem búg orgona, reád mutat. Isten leronthatatlan, élő kövekből épült temploma: Anyaszentegyház! — Zúg a szél, a Lélek. Kövült szivekben új élet fogan. ősi romok közt megszólal a szívem piros hangja — bim-bam! — boldogan. Túrmezei Erzsébet — Szentháromság után a 8. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- íári igéje: Mt 7, 15—23; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Jn 5, 1—3. — CSIKVÄND. Sajtónapot tartott a gyülekezetben. Ruttkay ;L evente bakonytamási lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó. A nagy számú gyülekezet érdek­lődésén lemérhető volt az a fi- gvelő szeretet, amellyel a gyü­lekezet- a sajtómunkát és az Evangélikus Élet terjesztésének a szolgálatát kíséri. Áll VASÁRNAP IGÉJE Valóban* nem ncliezek.? 1 Jn 5. 1—3 Igénk utolsó versében ezt a kijelentést olvassuk: Isten parancso­latai nem nehezek. Hogyan érti János apostol ezt a kijelentését, ami­kor sokan úgy tudják, hogy a keresztyén élet gyakorlata éppen az ellenkezőjéről beszél? Hiszen sokan éppen azért nem mernek a ke­resztyén életre vállalkozni, mert azt mondják, hogy nagyon nehéz megtartani Isten parancsolatait, vagyis nagyon nehéz úgy élni, hogy az minden tekintetben Isten akaratának megfeleljen. Mintha Pál apostol is ezt bizonyítaná, amikor a Római levélben a belső ember harcáról szól: „Tudjuk, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen nem azt cselekszem, amit akarnék, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Azt a törvényt találom magamban,, hogy — miközben a jót akarom tenni — csak a rosszat tudom cselekedni.” Hol van tehát az igazság? Könnyű, vagy nehéz megtartani Isten parancsolatait? Könnyű, vagy .nehéz keresztyénnek lenni? SOKAN ÜGY PRÓBÁLJÁK FELOLDANI EZT A FESZÜLTSÉ­GET, hogy azt mondják, hogy János apostol itt nem az egész tör­vényről beszél. Csak kiválaszt néhány könnyen teljesíthető paran­csolatot, és ezekről mondja, hogy az isten parancsolatai nem nehe­zek. Azonban, ha végigkísérjük igénk gondolatmenetét, nagyon köny- nyen megláthatjuk, hogy itt nem erről van szó. János az egész tör­vényre gondol. Arra a törvényre, amit az Ószövetség a Tízparancso­latban, Jézus pedig a szeretet két nagy parancsolatában foglalt össze. János itt az egész keresztyén életfolytatásról beszél. Ettől pedig el­választhatatlan, hogy Istent mindennél jobban féljük és szeressük, szent nevét dicsérjük, igéjét hallgassuk, szüleinket tiszteljük, népünk felelős vezetőit becsüljük, óvjuk és védjük embertársaink életét, minden erővel küzdjünk a háború veszedelme ellen, házastársunkat hűségesen szeressük, becsületes munkával keressük kenyerünket, embertársaink előmenetelét ségítsük, ne hazudjunk, ne irigykedjünk, hanem megelégedéssel és békessségben éljünk. Mindezekre vonatko­zik János kijelentése: Isten parancsolatai nem nehezek! A FESZÜLTSÉGET AZ A TAPASZTALAT OLDJA FEL, hogy ezeknek a parancsolatoknak a megtartása csak addig nehéz, amíg saját erőnkből próbálkozunk betöltésükkel. Pál apostol a magára maradt ember harcáról beszél, amikor az ember próbálkozásának kudarcait írja le. így jut el ahhoz a megállapításhoz, hogy a saját erőnkre hagyatkbzva nemcsak nehéz, hanem lehetetlen megtartani Isten parancsolatait. János apostol azonban itt az újjászületett em­berről beszél. Az újjászületett embernek pedig az a legfőbb ismer­tető jele, hogy többé nincs magára hagyva, mert felülről erőt kapott az Istennek tetsző életfolytatáshoz, Isten parancsolatainak megtar­tásához. Az egész keresztyén életnek ez a titka. A keresztyéneknek az élete nem azért különbözik a többi ember életfolytatásától, mert ők jobbak, vagy különbek másoknál, hanem azért, mert nem egye­dül vívják a gonosz elleni küzdelmüket, hanem igénybe veszik a fel­kínált kegyelmet, engedik, hogy Isten újjászülje,, újjáformálja őket, hogy azután Isten erejével természetesen és könnyedén tegyék mindazt, ami eddig lehetetlennek látszott.' '1 ! ~ EZ AZ ÜJJASZÜLETES HIT ÁLTAL TÖRTÉNIK. „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született.” Az újjászületés akkor kezdődik el, amikor a történeti Jézusban, tehát az ember Jézusban felismerjük a megígért Messiást, a Krisztust. Aki hiszi, hogy Jézus az ő bűneiért is szenvedett és halt meg a kereszten, aki elfogadja tőle bűnei bocsánatát, az született Istentől, annak van Isten paran­csolatainak megtartására képes új élete. Akinek számára Jézus csak egy „bölcs ember”, egy „kimagasló alakja az emberiség történeté­nek", az még nem született Istentől, az nem érti meg János apostol kijelentését, hogy Isten parancsolatai nem nehezek. A hitre jutásnak és az újjászületésnek ez a folyamata az ige hirdetése, illetve hallga­tása közben megy végbe a szívekben. Miközben hallgatjuk az Isten szeretetéről szóló örömüzenetet, a Szentlélek hitet támaszt a szí­vünkben, s ez által a hit által átéljük a bűnbocsánat és az újjászü­letés titkát. AZ ÜJJÁSZÜLÉTÉSNEK VISZONT AZ A KÖVETKEZMÉNYE, hogy szívünk megtelik szeretettel Isten iránt. Ez éppen olyan termé­szetes folyamat, minthogy a gyermekek szeretik szüleiket, akiktől az élet ajándékát kapták. De az is természetes, hogy szeretjük testvé- reihket, akik ugyanazoktól a szülőktől születtek, mint mi. Ezért az Istentől született emberek is szeretettel fordulnak azok felé, akik hozzájuk hasonlóan Istentől születtek. Isten iránti szeretetünk tehát elválaszthatatlan embertársaink iránti szeretetünktöl. Ez a szeretet több mint az emberi érzésekből táplálkozó humanizmus. Ezt a sze- retetet átforrósítja az Isten kegyelmes szeretetének közös megta­pasztalása, a bűnbocsánat elnyeréséből táplálkozó közös hála, a kö­zös feladatokra és célokra való előretekintés. Isten gyermekeinek egymás iránti szeretetét mindig az Istennek irántunk megmutatott és közösen megtapasztalt szeretete mozgatja. Azok számára tehát, akik újjászülettek, vagyis, akik Istent szeretik, nem teher és kín többé, hanem öröm az Isten akaratát tenni, azaz Istent és ember­társainkat szeretni. Az Istennel való közösségben ugyanis az ember akarata belesimul Isten akaratába, és a tőle nyert erővel az ember szívesen és örömmel cselekszi az ő parancsolatait. S míg ezt cselek- szi, rájön arra, hogy valóban igaza van János apostolnak: Az Isten parancsolatai nem nehezek. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Mennyel Atyánk, hogy parancsolataidat a te erőddel örömmel és könnyen meg tudjuk tartani. Kérünk, ajándé­kozz meg bennünket Jézus Krisztusban vetett hittel, s ez által a hit által újjászületett élettel, hogy tudjunk téged igazán szeretni. Add, hogy meglássuk azt is, hogy téged csak úgy szerethetünk, ha ember­társainkat is igazán szeretjük, azaz mindent megteszünk örömükre, boldogulásukra. Ámen. — HALÁLOZÁS, id. Koczur János, a szügyi gyülekezet hűsé­ges presbitere, lapunk olvasója, türelemmel hordozott súlyos be­tegség után 71 éves korában el­hunyt. Temetésén, június 16-án Záborszky Csaba szügyi lelkész hirdette a feltámadás igéjét. „.Mert közülünk senki sem él önmagának.” ! — Hód István, a cáki gyüleke­zet presbitere 83 éves korában elhunyt. Temetése június 3-án volt a cáki temetőben Weltler Sándor lelkész szolgálatával, nagy részvét mellett. Az elhunyt igen sok munkát végzett társa­dalmi vonatkozásban. „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és .utoljára porom felett megáll”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents